GÜ BH 2019/116
GÜ BH 2019/116
2019.04.01.
A folyamatban levő előzetes döntéshozatali eljárásra tekintettel a per tárgyalását felfüggesztő végzés helybenhagyása indokolt még abban az esetben is, ha a Kúriának az adott jogkérdésben kialakult joggyakorlata van [1952. évi III. tv. (rPp.) 152. § (2) bek.].
A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás
[1] Az I. rendű alperes mint hitelező, zálogjogosult, a felperes és a II. rendű alperes mint adós, zálogkötelezett között 2008. július 8. napján CHF alapú hitel és zálogszerződés jött létre. A szerződés részét képezik a 9.4. pont szerint a szerződés fennállása alatt a hatályos üzletszabályzat rendelkezései. A felperes és a II. rendű alperes 2008. július 10. napján közjegyzői okiratba foglalt kötelezettségvállaló nyilatkozatot tett.
[2] A 2008. február 20-ától hatályos üzletszabályzat 5.2.1. pontja az alábbiakat tartalmazza: „Az Ügyfél a Hitelszerződés alapján lehívott Kölcsön folyósításának és törlesztésének időpontja, valamint az Ügyfél fennálló tartozása tekintetében a Bank e célra szolgáló nyilvántartásait (üzleti könyveit) és nyilatkozatait irányadónak és hitelesnek fogadja el.”
[3] Az elsőfokú bíróság a felperesi keresetnek helytadva megállapította a [2] pontban hivatkozott üzletszabályzati rendelkezés tisztességtelenségen alapuló érvénytelenségét, hivatkozva a fogyasztóval kötött szerződésben tisztességtelennek minősülő feltételekről szóló 18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 1. § (1) bekezdés j) pontjában, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. III. törvény (a továbbiakban: rPp.) 164. §-ában, 166. §-ában, 369/A. § a) és b) pontjában, a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény (a továbbiakban: közjegyzői törvény) 136. § (1) bekezdés c) pontjában írtakra. Jogi álláspontja szerint az üzletszabályzat hivatkozott rendelkezése azért tisztességtelen, mert a bizonyítási terhet a fogyasztó hátrányára változtatja meg.
Az ítélőtábla végzése
[4] Az I. rendű alperes fellebbezése folytán eljárt ítélőtábla 6. sorszámú végzésével a per tárgyalását felfüggesztette a Fővárosi Ítélőtábla által kezdeményezett előzetes döntéshozatali eljárás befejezéséig (a továbbiakban: C-34/18. számú ügy). Végzésében hivatkozott az rPp. 152. § (2) bekezdésére, továbbá a tárgyalás felfüggesztésének egyes kérdéseiről szóló 3/2005. (XI. 14.) PK-KK véleményben (a továbbiakban: PK-KK vélemény) kifejtettekre.
A fellebbezési kérelem és észrevétel
[5] Az I. rendű alperes fellebbezésében elsődlegesen az ítélőtábla végzésének megváltoztatását és a tárgyalás felfüggesztésére vonatkozó rendelkezés mellőzését, másodlagosan a végzés hatályon kívül helyezését és az ítélőtábla újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára történő utasítását kérte.
[6] Fellebbezésében többek között kifejtette, a tárgyalás felfüggesztésének nem állnak fenn a feltételei, mivel az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EU Bíróság) előtt folyó előzetes döntéshozatali eljárás nem tekinthető az rPp. 152. § (2) bekezdése szerinti más polgári pernek, vagy bíróság hatáskörébe tartozó más folyamatban levő polgári eljárásnak, ezért az előkérdésnek nem minősül.
[7] Hangsúlyosan hivatkozott arra, hogy az előzetes döntéshozatali eljárás tárgyát egy másik bank, más tartalmú szerződéses rendelkezése képezi. Maga az előzetes döntéshozatali eljárás szükségtelen, hiszen a Kúria a 2018. 1. Gazdasági elvi határozatában (a továbbiakban: elvi határozat) e kérdésben már állást foglalt.
[8] A felperes és a II. rendű alperes észrevételt nem tettek.
A Kúria döntése és jogi indokai
[9] A fellebbezés az alábbiakra tekintettel nem alapos.
[10] Tényként állapítható meg, hogy az előzetes döntéshozatali eljárás tárgyát képező ügyben a Fővárosi Ítélőtábla egy másik bank a jelen perben alkalmazottnál sokkal összetettebb szerződéses rendelkezése tisztességtelensége megítélése során felmerült jogkérdések megválaszolásában kéri az EU Bíróság iránymutató értelmezését többek között a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13. EGK irányelv melléklete 1.q) alpontját illetően. Ennek átültetéseként rendelkezik a Korm. rendelet 1. § (1) bekezdés j) pontja akként, hogy fogyasztói szerződésben tisztességtelennek minősül az a szerződési feltétel, amely a bizonyítási terhet a fogyasztó hátrányára változtatja meg.
[11] A Kúria nem értett egyet az I. rendű alperessel abban, hogy az EU Bíróság előtt folyó előzetes döntéshozatali eljárásra tekintettel nincs helye az rPp. 152. § (2) bekezdése alkalmazásának. Ezzel ellentétesen foglalt állást a Kúria az ítélőtábla végzésében is hivatkozott PK-KK véleményben. Ugyan a Kúria a jelen ügyben felmerült kérdésben jogi álláspontját az elvi határozatában már kifejtette és az előtte ún. ténytanúsítvány tárgyában folyó perek tárgyalását nem függeszti fel, hanem érdemben bírálja el, ennek ellenére úgy ítélte, hogy az ítélőtábla jelen eljárás tárgyát képező végzése megváltoztatásának, hatályon kívül helyezésének nem állnak fenn a feltételei. E körben a Kúria hivatkozik a PK-KK vélemény indokolásában kifejtettekre, amely szerint a per felfüggesztése megengedésének indoka, hogy megakadályozza (ne tegye szükségessé) az azonos közösségi jogszabály értelmezésével kapcsolatosan, azonos tényekre alapítottan, azonos jogkérdés elbírálása iránt folyó perben további előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését. A Kúria rámutat arra, az adott ügyben az ítélőtábla mivel úgy ítélte meg, hogy szerinte szükséges a per eldöntéséhez az uniós jogi norma értelmezése, maga is kezdeményezhetett volna azonos jogkérés elbírálására előzetes döntéshozatali eljárást. Az rPp. 155/A. § (3) bekezdése alapján a 2010. január 1. napját követően indult ügyekben az előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményező végzés ellen nincs helye külön fellebbezésnek. E rendelkezést megállapító 2009. évi LXVIII. törvény indokolása szerint a módosítás az EU Bíróság által 2008. de-cember 16-án, a C-210/06. sz. Cartesio-ügyben hozott ítéletében foglalt megállapításokra tekintettel mellőzi az előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményező végzés elleni külön fellebbezési lehetőség biztosítását. A C-166/73. sz. Rheinműhlen Düsseldorf ügyben hozott EU bírósági ítélet szerint nemzeti jogszabály a nem legfelső fokon eljáró bíróságokat nem foszthatja meg az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének jogától oly módon, hogy ezeket a bíróságokat a felsőbb bíróságok jogkérdésekben tett megállapításainak követésére kötelezi.
[12] Mindezeket értékelve a Kúria úgy ítélte, hogy bár a hivatkozott elvi határozatban és a BH 2018.146. számú döntésében is kifejtettek értelmében jogértelmezése és a jogi álláspontja szerint az eljárás tárgyához hasonló szerződéses rendelkezés a fogyasztó jogaira és kötelezettségeire valójában nem hat ki, az adott ügyben az ítélőtábla a per tárgyalásának felfüggesztésével érdemben az únió joga és a magyar hivatkozott jogszabályok által biztosított jogát jogszerűen, a jogi helyzet sajátosságára tekintettel akként gyakorolta, hogy a per tárgyalásának felfüggesztéséről döntött. Ezt az értelmezést a Kúria irányadónak tekinti olyan ügyekben is, ahol a szerződéses rendelkezés részben tér el az előzetes döntéshozatali eljárás tárgyát képező kikötéstől. Az eljárás felfüggesztése a Kúria megítélése szerint sérelmet egyik fél számára sem jelent.
[13] A Kúria mindezekre figyelemmel a fellebbezett végzést az rPp. 259. §-a szerint alkalmazandó 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Kúria Gfv. VII. 30. 217/2018.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás