PK ÍH 2019/12.
PK ÍH 2019/12.
2019.03.01.
Ha a felek az egymást érintő sértő nyilatkozataik miatt bocsánatkérésben állapodnak meg, majd ennek nyilvánosságot adva kölcsönösen eleget tesznek, akkor az elégtételadással a személyiségi jogsértés orvoslást nyert. Az elégtételadás után az egyik fél által később ugyanazon jogsértés miatt indított perben a jogsértés megállapítás objektív szankciójának alkalmazására sincs szükség és kompenzálandó sérelem hiányában a sérelemdíj fizetésre kötelezésnek sincs alapja [2013. évi V. tv. (Ptk.) 2:51. § (1) bekezdés a), c) pontjai, 2:52. § (1) bekezdés].
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes és az alperes állatvédelemmel foglalkozó egyesület, illetve alapítvány vezetője.
A felperes 2017. március 22. napján olyan nyilatkozatot tett közzé a saját Facebook oldalán, amely szerint nem segít egy állatmentési akcióban az alperes által vezetett egyesület, annak vezetői személyeskedő, alpári, diszkriminatív, homofób megnyilvánulásairól dokumentumaik vannak. Az alperes nem sokkal később az alábbi nyilatkozatot tette közzé a felperes oldalán: qqKedves W. Úr! Ha gondolod bármikor állok elébe egy pernek, ha úgy érzed kóstolgatni van kedved engem, vagy az egyesületemet. (...) Az, hogy Te mit és hogy csinálsz Állatmentőnek beállítva magad, az a te dolgod, de az én szememben egy senki vagy, aki kimeríti a megélhetési állatvédő fogalmát. Egy gennyes góc az állatvédelem testén! Egy éve videózgatsz, de ezenkívül semmit sem tudsz felmutatni, csak wakerálsz össze vissza! Megvezetsz mindenkit Te kommunikátornak nevezett bolond... Én 15 éve vagyok az állatvédelemben és tudom ki hiteles és ki nem... Te nem vagy az és nem is leszel. Bohóckodsz a kameráddal, ezenkívül egy rohadt mentésed sincs!wq
A peres felek a nyilatkozat közzétételét követően telefonon beszéltek, telefonon kölcsönösen elnézést kértek egymástól. Az erről szóló értesítést az alperes a fenti nyilatkozatához kapcsolódó véleményben tette közzé az alábbi tartalommal: qqKedves Mindenki! W. Gy.vel való telefonos, illetve írásos megbeszélésünk alapján, kölcsönösen elnézést kértünk egymástól, így kérnék mindenkit, hogy a továbbiakban tartózkodjon attól, hogy engem, vagy az egyesületemet szapulják. Köszönöm...wq
A felperes módosított keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes megsértette a becsületét azzal, hogy a fenti nyilatkozatában a következő jelzőkkel illette: qqegy senki vagy,wq qqmegélhetési állatvédő,wq qqgennyes góc az állatvédelem testén,wq qqbolond.wq Kérte továbbá az alperes 300 000 forint sérelemdíj megfizetésére kötelezését.
Előadta, hogy alperest, illetve az általa vezetett egyesületet szólította meg egy állatvédelmi ügyben, ebben a nyilatkozatában azonban sértő kifejezéseket nem használt. Ehhez képest indokolatlanul sértőek voltak az alperes által használt, általa kifogásolt kifejezések, amelyek ezáltal a becsületét sértették. A sérelemdíj mértéke körében kérte figyelembe venni, hogy egy nagy nyilvánosságot kapott oldalon történt a sértő kifejezések használata, melyek a társadalmi hitelességét, és az általa vezetett szervezet eredményességét érintették úgy, hogy nem adott okot a durva hangvételre.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azzal védekezett elsődlegesen, hogy a felperes keresete nem kellően határozott. Másodlagosan arra hivatkozott, hogy bocsánatkérésével, illetve a felek kölcsönös bocsánatkérésével és mindennek a Facebook nyilvánosságának tájékoztatásával a reparáció megtörtént, az ügy lezárult. A felperes hónapokkal ezt követő perindítása rendeltetésellenes. Hivatkozott arra is, hogy a felperes önmagát újságírónak nevezte, a felperes ezáltal közszereplő, akinek fokozottabb tűrési kötelezettsége van. A felek között hosszabb vita volt, amelyben a felperes sem járt el megfelelően. Amennyiben valaki egy erős kritikára túlzó módon reagál, az személyiségi jogsértést nem alapoz meg.
Arra az esetre, ha a bíróság megállapítaná a becsület megsértését, sérelemdíj megítélése az eset összes körülményére és a BH 2016.241. számú eseti döntésre figyelemmel nem szükséges.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes megsértette a felperes becsületét azzal a magatartásával, hogy a felperes által üzemeltetett qqW. a kommunikátorwq Facebook oldalon 2017. március 22. napján közzétett nyilatkozatában az alábbi kifejezésekkel, illette a felperest: qqegy senki vagy,wq qqmegélhetési állatvédő,wq qqgennyes góc az állatvédelem testén,wq qqbolond.wq Kötelezte, hogy fizessen meg a felperesnek 300 000 forintot. Megállapította, hogy a peres felek perköltségüket maguk viselik.
Az elsőfokú bíróság ítélete jog alapjaként a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:42 § (1) bekezdését, a 2:45. § (1) bekezdését, 2:51. bekezdés a) pontját, 2:52. § (1), (2), (3) bekezdését jelölte meg.
Rögzítette, hogy a felperes pontosan megjelölte, hogy mely kifejezéseket milyen okból tart sértőnek, és ezek mely személyiségi jogát sértik, a sérelemdíj iránti igényét is összegszerűen meghatározta. Erre figyelemmel alaptalannak találta az alperesnek azt a hivatkozását, hogy a felperes keresete határozatlan.
A felek között nem volt vita az előadott tényállás tekintetében, ezért abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy sértőnek minősíthetőek-e a felperes által kifogásolt kijelentések, ezekre a felperes okot adott-e, illetve rendeltetésszerűen gyakorolta-e a perbeli jogait. Hangsúlyozta, hogy a jogsértés megállapítása és a sérelemdíj alapvetően a jogsértéshez és nem az utána történtekhez kapcsolódó szankció, ezért az a körülmény, hogy a felek egymástól szóban elnézést kértek, nem teszi rendeltetésellenessé a felperes perindítását. Értékelte, hogy a felperes állatvédelemmel foglalkozik, az alperes kifogásolt kijelentései e minőségével kapcsolatosak, és valamennyi sértő kifejezés a felperes állatvédelmi tevékenységének minősítésére, hitelességének lerontására irányult, nem a tevékenységgel kapcsolatos kritikát, hanem a felperes személyét sértő negatív véleményt fogalmazott meg.
Az elsőfokú bíróság megítélése szerint a társadalmi kapcsolatokban megengedhetetlen olyan kifejezés használata, hogy qqgennyes góc vagy az állatvédelem testén.wq Ez a negatív és plasztikus kifejezés már csak undort keltő jellege miatt is lealacsonyító, sérti az emberi méltóságot. A további sérelmezett kifejezések azonban nem feltétlenül minősülnek indokolatlanul bántónak, sértőnek. A szövegkörnyezet alapján azonban arra a következtetésre jutott, hogy a perbeli nyilatkozatban a qqgennyes góc vagy az állatvédelem testénwq közlés mellett jelennek meg ezek a kifejezések, ezért azok egymást erősítik a szövegben és hangsúlyozzák a kifogásolt kifejezések negatív és bántó jelentéstartalmát.
Vizsgálta azt is, hogy a felperes nyilatkozata alapot adhatott-e az alperes hangvételére. Megállapította, hogy a felperes ugyan egy állatvédelmi akcióval kapcsolatos vitát generált, ebben azonban indokolatlanul bántó, sértő kifejezéseket nem használt. A felperes nyilatkozatára adott válasz megfogalmazásához nem volt feltétlenül szükséges a kifogásolt kifejezések használata, az alperes a felperes nyilatkozatával kapcsolatos kifogásait kulturált és udvarias formában is megtehette volna.
Megítélése szerint, az alperesi védekezésével szemben súlyosbító, és a sérelemdíj mértékét jelentősen meghatározó körülmény a perbeli nyilatkozatot megelőző felperesi nyilatkozat hangvétele. Mindezekre tekintettel azt állapította meg, hogy az alperes megsértette a felperes becsületét a kifogásolt nyilatkozatokkal.
A sérelemdíj összegszerűségénél értékelte, hogy a felperes nagy látogatottságú oldalán tette közzé a perbeli nyilatkozatot, a felperesre, illetve környezetére ugyanakkor jelentősebb hatást nem gyakorolt a sértő kifejezésmód. Figyelembe vette azt is, hogy a felperesnek az alperes részéről korábban több alkalommal is személyiségét sértő nyilatkozatokat kellett elviselnie, amelyben az alperes hímringyónak nevezte.
Ezeket a körülményeket értékelve, a sérelemdíj büntető jellegét előtérbe helyezve 300 000 forint sérelemdíj megfizetésére kötelezte az alperest. A perköltségről akként határozott, hogy mindkét fél maga viseli a perköltséget a jogvita összes körülményei a jogvitába vitt érdekek mérlegelése és a pernyertesség, pervesztesség aránya alapján.
Az ítélet ellen a felperes és az alperes is fellebbezett. A felperes az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását, és az alperes 66 000 forint lerótt illeték, valamint 80 000 forint+áfa ügyvédi munkadíj megfizetésére kötelezését kérte. Állította, hogy a felperes leszállított kereseti kérelmeinek az elsőfokú bíróság teljes egészében helyt adott, ezért a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 78. § (1) bekezdés, 81. § (1) és (2) bekezdése az irányadó. Azzal érvelt, hogy nemcsak a 300 000 forint, hanem az eredeti keresetlevélben írt sérelemdíj mértéke sem eltúlzott. Hangsúlyozta, hogy nincsen kialakult bírói gyakorlat abban a tekintetben, hogy a különböző személyiségi jogi sérelmek esetén konkrétan milyen mértékű sérelemdíjat kell, illetve lehet megítélni. Kiemelte, hogy a közszolgálati televízió híradóját sem nézik annyian, mint ahány követője volt az alperes becsület csorbítására alkalmas kijelentéseit tartalmazó honlapnak, ezért az eredeti kereseti kérelme nyilvánvalóan nem volt eltúlzott.
Másodlagosan azt kérte, hogy a bíróság részben kötelezze az alperest a perköltség viselésére.
Az alperes elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a felperes keresetének elutasítását, másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítását kérte.
Állította, hogy az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta az alperes érdemi védekezésének azt a részét, amelyben arra mutatott rá, hogy a felperes joggal való visszaélést és a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményeit sértő módon terjesztette elő a keresetét hónapokkal azután, hogy az alperes tőle azon a felperesi céges oldalon, ahol a keresetben írt kifejezéseket írta, bocsánatot kért.
Figyelmen kívül hagyta azt is, hogy a felek között kölcsönös bocsánatkérésre került sor arra figyelemmel, hogy a felperes is becsmérlő kijelentésekkel illette az alperest, illetve az általa vezetett egyesületet. Hivatkozott arra is, hogy a felek között nem ez volt az első üzenetváltás, a korábbi sérelmes üzenetváltásokat, elmérgesedett vitát alátámasztó üzeneteket csak azért nem csatolta be, mivel ez a felek közötti jogvitát parttalanná tenné, és úgy gondolta, hogy nem ez a per tárgya, a bizonyítási teherről való tájékoztatás is erre utalt. Másodlagosan az eljárási szabálysértést abban jelölte meg, hogy az elsőfokú bíróság nem hívta fel a feleket bizonyításra e körben, ennek ellenére az utolsó tárgyaláson tett nyilatkozatok alapján előzményi nyilatkozatot értékelt a sérelemdíjnál. Utalt arra, hogy a felperes oldalán bocsánatkérő posztot tett közzé, ezt követően alperes kérésre a telefonon átküldött bocsánatkérést is befotózta az oldalra. Sérelmezte azt is, hogy az elsőfokú bíróság nem értékelte, hogy a felperes alapvetően azért nem fogadta el az alperes bocsánatkérését, mert arra nem az alperes által vezetett egyesület Facebook oldalán került sor. Az alperes miután a telefonon és a felperes Facebook oldalán is bocsánatot kért, elfogadta a felperes bocsánatkérését és a maga részéről lezártnak tekintette az ügyet. A felperes ugyanakkor előzetes értesítés nélkül pert indított, ami a qqvenire contra factum propriumwq elvébe ütközik. Amennyiben a felperes magatartása jogszerű, az a hasonló jellegű jogsértéseknek a bírósági úton kívüli civil megoldásának kiüresítéséhez vezetne. Hangsúlyozta, hogy a felperes által kifogásolt hozzászólást magánszemélyként és nem az általa vezetett egyesület nevében tette meg, az egyesületnek ehhez nincs köze.
Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság nem vizsgálta azt a másodlagos védekezését, hogy a felperes jogalap nélkül követel tőle sérelemdíjat, figyelemmel arra, hogy a hozzászólás semmilyen negatív hatással nem járt a felperesre nézve. Erre vonatkozóan az elsőfokú ítélet indokolása utalást nem tartalmaz, ezért sérti az indokolási kötelezettséget is.
Hangsúlyozta, hogy a felperes újságíróként közszereplő, akinek többet kell elviselnie a céges oldalán megjelent tartalmak kapcsán. Álláspontja szerint egy esetlegesen negatívan alkalmazott, sarkos vélemény sem feltétlenül alkalmas a becsület csorbítására a megfelelő közegben, a körülményeket, a felek viszonyát, illetve egyéb tényezőket figyelembe véve. Hivatkozott ennek kapcsán a 3145/2018. (V. 7.) AB határozatra.
Kiemelte, hogy a BH 2016.241. számú eseti döntés alapján nem automatikus szankció a sérelemdíj. A jelen ügyben a sérelemdíj akkor sem alapos, ha a bíróság a jogsértést megállapítja.
A felperes fellebbezési ellenkérelmében a fellebbezésével nem érintett részben az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.
Az alperes fellebbezése alapos.
Az elsőfokú bíróság nem követett el az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését megalapozó, illetve az ügy érdemére kiható, lényeges eljárási szabálysértést, ezért a Pp. 252. § (2) bekezdése alapján az ítélet hatályon kívül helyezésére nem volt indok.
Az elsőfokú ítélet nem szenvedett az indokolás Pp. 221. § (1) bekezdésébe ütköző olyan hibában sem, ami miatt az elsőfokú döntéssel szemben a fellebbezési jog gyakorlása akadályba ütközne, vagy a döntés indokai ne lennének megismerhetőek. Az alperes védekezésében részben arra hivatkozott, hogy a reparáció a kölcsönös bocsánatkéréssel megtörtént, az ügy lezárult, a perindítás nem rendeltetésszerű. Az elsőfokú bíróság ezt a hivatkozást a rendeltetésszerű joggyakorlás körében értékelte és elvetette. Az elsőfokú bíróság indokolásából az is megállapítható volt, hogy nem tekintette elegendőnek a sérelemdíj alkalmazásának mellőzéséhez azt, hogy a felperest jelentősebb hátrány a bántó kifejezésmód miatt nem érte. Annak vizsgálata, hogy az üzenetváltás, a kölcsönös bocsánatkérés, valamint a hátrány hiányának értékelése megfelelő volt-e az elsőfokú bíróság részéről, az ügy érdemi felülbírálatára tartozik. A tényállás körében az esetleges hiányosságok, illetve a nem megfelelő jogalkalmazás a felek nyilatkoztatásával, a tényállás kiegészítésével, illetve megfelelő jogkövetkeztetések levonásával kiküszöbölhetők voltak. Nem merült fel olyan bizonyítás szükségessége sem, amely miatt az elsőfokú ítéletet a Pp. 252. § (3) bekezdése alapján hatályon kívül kellene helyezni.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás hiányos volt és kiegészítésre szorult, a fellebbezésre is figyelemmel, az alábbiak szerint. A felek egyező előadásai, illetve a becsatolt iratok alapján tényként volt megállapítható, hogy a felperes egy az állatvédelemmel foglalkozó, 2017 márciusában már több tízezres látogatottságú Facebook oldalt működtetett a nevét viselő qqW. a kommunikátorwq névvel. A 2017. március 22-i nyilatkozat tartalma és a felek nyilatkozatai alapján a felperes és az alperes a perbeli, 2017. március 22-i üzenetváltást megelőzően is kritizálták egymást. Az elsőfokú eljárás tárgyalási jegyzőkönyvében (6. sorszám) rögzített tartalom, illetve a fellebbezéshez csatolt (Pf.3/A melléklet) és a másodfokú tárgyaláson tisztázott tartalmú Facebook bejegyzések alapján az is megállapítható volt, hogy a telefonos kölcsönös bocsánatkérést követően, 2017. március 27-én a felperes először posztot tett közzé, amelyben az alperestől bocsánatot kért. Jelezte, hogy az alperes is elnézést fog kérni megbeszélésük alapján az általa idézett sérelmes részek miatt, amelyeket az alperes 2017. március 22-i bejegyzésében tett. Az alperes 2017. március 27-én posztot tett közzé, amelyben jelezte, hogy a felperessel egymástól kölcsönösen elnézést kértek, ezért a továbbiakban mindenkit kért, hogy tartózkodjon személye, vagy egyesülete szapulásától. Ezt követően kérésre bemásolta a Facebook bejegyzések közé a telefonjáról az alábbi tartalmú szöveget: qqTisztelt W. Úr! Ezúton szeretnék elnézést kérni W. Gy.-től, mivel az általam vezetett egyesülettel kapcsolatban kitett posztjára nem megfelelően reagáltam és néhol sértő kijelentéseket tettem. Ezen posztommal szeretnék a kialakult helyzetre reagálni és a továbbiakban az ügyet lezártnak tekinteni. Üdvözlettel P. G. Elnökwq A felperes ezt követő qqW.a kommunikátorwq alatt tett bejegyzésében kérte, hogy ne bántsák az alperes szervezetét, ugyanakkor kifogásolta, hogy megállapodásuktól eltérően az alperes nem az általa elnökölt egyesület honlapján kért elnézést a kijelentéseiért. Jelezte, hogy ha ez nem történik meg, az ügyet jogi útra kénytelen terelni.
A felpereshez a konkrét nyilatkozatokkal kapcsolatban visszajelzés nem érkezett, inkább együtt érző, sajnáló válaszokat kapott (11. sorszámú jegyzőkönyv).
A kiegészített tényállásra figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet indokaival részben nem értett egyet, ezért az érdemi döntésével sem.
Egy közlemény közzétételével megvalósított becsület megsértése miatt indított perben is megfelelően irányadó az a PK 12. számú állásfoglalásban rögzített követelmény, mely szerint a kifogásolt közleményt nem önmagában, hanem szövegösszefüggésében, annak olvasói értelmezését szem előtt tartva kell vizsgálni és állást foglalni a jogsértés kérdésében. Az elsőfokú bíróság ezért megalapozottan indult ki abból, hogy a jogsértés megtörténte kapcsán nem csupán a március 22-i alperesi bejegyzést, hanem annak előzményét, a felperes március 22-i bejegyzését is vizsgálni kellett. A Ptk. 2:45. § (1) bekezdése alapján abban a kérdésben kellett először állást foglalni, hogy a sérelmezett kijelentések indokolatlanul bántó vélemény-nyilvánításnak minősülnek-e vagy sem. Az alperes nem vitatta az általa használt kifejezések sértő jellegét (11. sorszámú jegyzőkönyv 1. oldal). Az elsőfokú bíróság jogszabálysértés nélkül foglalt állást úgy, hogy a kifogásolt közlések a felperes becsülethez való jogát a Ptk. 2:45. § (1) bekezdése alapján sértették.
Az alperesnek azt a védekezését, hogy a felperesnek újságíróként, közszereplőként többet kell elviselnie, az elsőfokú bíróság nem vizsgálta, ugyanakkor ebben a körben további bizonyításra sem volt szükség. Közömbös volt az is, hogy a felperes a Facebook oldalát cégen keresztül üzemelteti vagy sem. Az ítélőtábla az elsőfokú határozat indokolását a fellebbezésre is figyelemmel felperes közszereplői mivolta tekintetében az alábbiak szerint egészíti ki.
Az alperes fellebbezési hivatkozásával szemben a felperes újságírói tevékenysége egy állatvédő elemmel foglalkozó Facebook oldal működésével kapcsolatban nem feltétlenül értékelendő körülmény. Az oldal ugyanakkor a perbeli időpontban is nem vitásan több tízezres, nagy látogatottságú oldal volt, az oldalt követő, állatvédelemmel kapcsolatos tevékenységben részt vevők és az iránt érdeklődők számára az ott folyó tevékenység, információáramlás, vita nem magán, hanem közügyként, szakmai, társadalmi közéleti tevékenységként jelent meg. A 7/2014. (III. 7.) AB határozat [47]-[48] bekezdéseiből következően nem a megszólaló státuszának, hanem a közügyekre vonatkozó szabad véleménynyilvánítás védelmének van jelentősége. Ebből fakad az érintettek ehhez szükséges nagyobb tűrési kötelezettsége is a sarkos, túlzó véleményekkel szemben. Az elsőfokú bíróság következtetésétől eltérően a kifogásolt kifejezések a felperes állatvédelemmel kapcsolatos közéleti tevékenységére irányuló erőteljes kritika részét képezték, és a felperest személyében is csak ebben a részében érintették. A felperes ezért a perbeli nagy látogatottságú Facebook oldal működtetőjeként, és állatvédelmi tevékenységével összefüggően, társadalmi közéleti szereplőként nagyobb tűrésre volt kötelezett adott esetben a szélsőséges, bántó véleménynyilvánításokkal szemben is. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a felperes, mint a Facebook oldal működtetője reagálhatott az őt ért megszólalásokra, továbbá meghatározhatta azt is, hogy kinek biztosít megszólalást, és kit tilt ki onnan. Az elsőfokú bíróság ugyanakkor helyesen állapította meg a szövegek összevetésével azt, hogy a felperes 2017. március 22-i közlése nem tette indokolttá az alperes 2017. március 22-i közlésének indokolatlanul bántó kifejezésmódját. A felperes továbbá nem politikai közéleti szereplő, ezért a tűrési kötelezettsége is mérsékeltebb a politikai közéleti szereplőknél, vagy a közhatalmat viselőknél. A szabad véleménynyilvánítás az állatvédelmi tevékenységek terén nem tette szükségessé vagy indokolttá a felperes tevékenységét lealacsonyító, sértő kifejezés használatát. Az alperes által hivatkozott AB határozat megállapításaiból nem következett a becsülethez való jog sérelmének kizártsága. A nagyobb tűrési kötelezettség a jogsértés súlyánál volt értékelhető.
Az ítélőtábla egyetértett az elsőfokú bíróságnak azzal megállapításával is, hogy a tényállásban rögzített kölcsönös bocsánatkérés nem jelentette azt, hogy a jogsértés nem történt meg. A bocsánatkérés önmagában nem teszi jogellenessé, vagy rendeltetésszerű joggyakorlást sértővé sem a Ptk. 2:51. § (1) bekezdés a) pontja szerinti jogsértés megállapítását, sem a Ptk. 2:52. § (1) bekezdése szerinti sérelemdíj jogkövetkezményként való alkalmazását.
Az alperes ugyanakkor helyesen hivatkozott a kialakult bírói gyakorlatra – amely megjelenik a BH 2016.241. számú határozatban is – hogy jogsértés esetén nem automatikus szankció a sérelemdíj. A Ptk. 2:52. § (1) bekezdése értelmében a sérelemdíj a keletkezett sérelem szankciójaként ítélhető meg. Nincs helye ezért olyan jogsértés esetén sérelemdíj megítélésének, amelyet a felek elégtételadással rendeztek, és az összes körülményre, különösen a jogsértés súlyára tekintettel alkalmas az elégtételadás a sérelem megszüntetésére.
Az elsőfokú bíróság álláspontjával szemben ezért vizsgálni és értékelni kellett a jogsértés súlyát, az összes körülményét, valamint azt, hogy a sérelem orvoslásra került-e a bocsánatkéréssel vagy sem. Ennek során az elsőfokú bíróság által elvégzett vizsgálatnál tágabb körben kellett értékelni a jogsértés körülményeit, és az azt követő eseményeket is. A sérelemdíj polgári jogi szankció, alkalmazásának nem lehet egyedüli alapja a jogsértő megbüntetése. Sérelem orvoslásának szükségessége, reparatív, illetve elégtételadó funkció hiányában sérelemdíj a Ptk. 2:52. § (1) bekezdése alapján nem ítélhető meg.
Az ítélőtábla megítélése szerint jelentőséget kellett tulajdonítani annak, hogy a felek között az alperes megszólalását megelőzően is személyeskedésbe hajló kommunikáció folyt. Függetlenül attól, hogy jogsértő-e az alperes egyesületi vezetőinek megnyilvánulásait alpárinak, diszkriminatívnak, homofóbnak nevezni, részben személyeskedő, és ebben a részében nem az állatvédelemmel szorosan összefüggő volt az alperes bejegyzését kiváltó 2017. március 22-i felperesi bejegyzés is. Az alperes által használt kifogásolt kifejezések közül a qqgennyes gócwq volt jelentősebb, erőteljesebb. Ez az indokolatlanul túlzónak minősített kritikai vélemény nem a felperes személyére, hanem a felperes állatvédő tevékenységének az állatvédelemben elfoglalt helyére vonatkozott. Ezzel kapcsolatosan pedig a felperes a szélsőségesebb kritikai megnyilvánulásokat is nagyobb mértékben volt köteles tűrni. Az a körülmény, hogy a felperes kulturáltabban, és udvariasabban is kifejezhette volna magát, nem növeli a jogsértés súlyát és a felróhatóságot sem. Korábban használt, a felek közötti kommunikációból kiragadott, sértő jellemzés, a jogsértés megállapítása és a felek teljes kommunikációjának ismerete hiányában, szintén nem teszi önmagában a jogsértést súlyosabban megítélhetővé. A Facebook oldalon kommentben megjelenő gyalázkodások a közösségi média mindennapos eseményei, általában nem alkalmasak súlyos jogsérelem okozására, különösen az oldalt működtető számára, akinek az oldalát nagyobb részt a vele szimpatizálók követik. Az oldal látogatottságának ezért nincs különös jelentősége. Az alpári kommentek elsősorban a hozzászólót minősítik az oldal olvasói előtt. A felperes saját nyilatkozata alapján is az alperes üzenete inkább együttérzést váltott ki, jelentősebb hatása nem volt a felperesre nézve az elsőfokú bíróság által megállapítottak szerint sem. A perbeli jogsértést az összes körülményt figyelembe véve, különösen hatását illetően, kisebb súlyúnak kellett tekinteni.
Jelentősége volt továbbá annak, hogy a perbeli üzenetváltást, különösen az alperesi üzenetet mindkét fél úgy ítélte meg, hogy túlment az addigi kommunikáción, ezért kölcsönös bocsánatkérésben állapodtak meg. A megállapodás részletes tartalma a perben nem volt feltárható, ugyanakkor az alperes a kiegészített tényállásból megállapíthatóan a sértő közlésekért elnézést kért, úgy is mint elnök, a felperes bocsánatkérésével azonos napon. A tényállásban rögzített tartalom és megjelenési forma alkalmas volt a Ptk. 2:51. § (1) bekezdés c) pontja szerinti elégtételadására. Az elégtételadására a felperes álláspontjával szemben nem más oldalon kell, hogy sor kerüljön, mint ahol a jogsértés történt.
Fentiekre tekintettel az ítélőtábla megállapítása szerint jelen ügyben olyan kisebb súlyú jogsértés történt, amellyel keletkezett felperesi sérelmet a hasonló sérelmek reparálására alkalmas, kölcsönös elégtételadás keretében adott bocsánatkéréssel orvosolta az alperes. Ezért a Ptk. 2:52. § (1) bekezdésben írt sérelemdíj szankció, kompenzálandó sérelem hiányában nem volt a perben alkalmazható. Mivel a sérelmet az alperes a bocsánatkéréssel orvosolta, a másodfokú bíróság megítélése szerint a Ptk. 2:51. § (1) bekezdés a) pontja szerinti megállapításra, mint objektív szankció alkalmazására sem volt szükség. A felperes keresete ennélfogva teljes egészében alaptalan volt. Részére perköltség nem volt megítélhető, ezért a perköltség tekintetében bejelentett fellebbezése sem volt alapos.
Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta, a keresetet elutasította és a felperest kötelezte perköltség megfizetésére.
(Fővárosi Ítélőtábla 32.Pf.21.172/2018/4-II.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás