Műveletek

Akadálymentes nézet Bezárás
  • Tartalom

KÜ BH 2019/122

KÜ BH 2019/122

2019.04.01.
A forgalomba hozatal fogalmának helyes értelmezése azt jelenti, hogy az élelmiszerlánc hatóság jogosult ellenőrizni a forgalmazási tevékenység alapfeltételét jelentő működési engedély meglétét is, és az engedély hiánya esetén jogosult szankciót alkalmazni [2008. évi LXVI. tv. (Éltv.) 14/A. § (1) bekezdése, 37. § (2) bekezdés, 56. § (1) bekezdés, 60. § (1) bekezdés, 1952. évi III. tv. (Pp.) 335/A. § (1) bekezdés].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Felperesi társaság egyebek mellett növényvédő szerek és hatóanyagai nagykereskedelmi forgalmazásával foglalkozik. Az alperes az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Éltv.) 37. § (2) bekezdés b) pontja alapján, mint elsőfokú élelmiszerlánc-felügyeleti szerv, engedélyköteles termék forgalmazási tevékenységének vizsgálata keretében felszólította a felperest a működési és telephelyengedély megküldésére, majd annak nem teljesítése miatt arra kötelezte, hogy ha nem rendelkezik működési engedéllyel, akkor három napon belül nyújtsa be a helyileg illetékes polgármesteri hivatalnál az engedély kiadása iránti kérelmet, és ezt igazolja is.
[2] Az alperes 2016. február 25. napján hatósági ellenőrzést tartott a felperesi beavatkozó telephelyén, a felperes által bérelt raktárban. A helyszíni ellenőrzésről készült jegyzőkönyvben rögzítette, hogy a felperes nem tett eleget az alperesi hatóság forgalomba hozatali és felhasználási engedélyének módosításáról rendelkező határozatában foglaltaknak, mivel a jegyzőkönyvben részletezett tételek nem voltak megfelelően átcímkézve, holott a határozat szerint a felperesnek a PICTOR engedélyköteles terméket 2015. október 31. napjáig átcímkézéssel vagy öntapadó kivitelű kiegészítő címkével kellett volna ellátni a megváltozott feltételek vonatkozásában.
[3] A felperes 2016. április 18-án kelt levelének mellékleteként megküldte Budapest Főváros XIII. Kerületi Polgármesteri Hivatal által 2016. április 12. napján kiadott működési engedélyét.
[4] Az alperes 2016. május 19. napján kelt KE-20/20/2016. számú határozatában a felperest összesen 37 000 000 forint növényvédelmi bírság megfizetésére kötelezte. Az alperes határozatában megállapította, hogy a felperes növényvédő szer forgalmazása nem felelt meg a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény (a továbbiakban: Kertv.) 1. § (5) bekezdésének és a 2. § 9. pontjának, a növényvédelmi tevékenységről szóló 43/2010. (IV. 23.) FVM rendelet (a továbbiakban: Éltv.vhr.) 5. § (7) bekezdésének, valamint a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló, az Európai Parlament és a Tanács 2009. október 21-i 1107/2009/EK rendelete (a továbbiakban: EK rendelet) vonatkozó előírásainak.
[5] A felperes által átadott dokumentumok és számlák alapján az alperes megállapította, hogy a felperes kereskedelmi tevékenység keretében saját nevében növényvédő szert forgalmaz. Az alperes hivatkozott az EK rendelet 3. cikk 9. pontjára, az Éltv. 14/A. § (4) bekezdés c) pontjára, a Kertv. 3. § (4) és (6) bekezdésére, valamint a kereskedelmi tevékenység végzésének feltételeiről szóló 210/2009. (IX. 29.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kertv.vhr.) 7. § (1) bekezdésére, a 3. számú melléklet 6. pontjára, az Éltv.vhr. 24. § (1) bekezdésére és az 5. § (6) bekezdésére, mely jogszabályok alapján rögzítette, hogy a felperes a növényvédő szer forgalmazási tevékenység végzéséhez szükséges, jogszabályban előírt működési engedéllyel nem rendelkezett, 2013. február 24. és 2016. február 24. közötti időszakban.
[6] Az Éltv. 5. § (6) bekezdése a 12. § (1) bekezdése, és a 14. § (8) bekezdése, valamint a 89/2004. (V. 15.) FVM rendelet 30. § (3) és (9) bekezdése alapján megállapította, hogy a PICTOR engedélyköteles készítmény kapcsán a felperes nem tett eleget az engedélyező hatóság határozatának, és nem látta el a terméket megfelelő címkékkel. A jogszabálysértésért a felperes felelős az idézett jogszabályi előírások alapján.
[7] Rögzítette a határozat, hogy a működési engedély nélkül végzett értékesítési tevékenység hosszára és a felperes forgalmára tekintettel, az alperes a növényvédelmi bírság alapját képező tételértéket az értékesítés bruttó értékének 40%-ában állapította meg, mivel azonban a tételérték összege meghaladta a kiszabható bírság Éltv. 59. § (3) bekezdésben meghatározott maximum összegét, ezért a bírság konkrét összegét ezen összegre tekintettel határozta meg.
[8] A felperes által megadott alapadatok alapján a különböző kiszerelésű PICTOR engedélyköteles termékek értékesítése tekintetében pedig a növényvédelmi bírság alapját 58 312 320 forintban állapította meg, amely bírság összegét az alperes szintén a kiszabható bírság maximális mértékére (150 millió forint) tekintettel határozta meg. A mérlegelés során az alperes figyelembe vette, hogy a felperes több évtizede foglalkozik növényvédő szerek nagykereskedelmi forgalmazásával, továbbá az érintett időszakban végzett növényvédő szer forgalmazás során értékesített tételek bruttó értékét, valamint, hogy a hatályos jogszabályi előírásokat a felperesnek ismernie kellett.
[9] A jogsértést súlyosnak minősítette, különösen azért, mert a forgalmazási tevékenység alapfeltételeként előírt működési engedélyt a felperes csak a hatóság felszólítására kérte meg, amint az átcímkézést is csak felszólításra hajtotta végre. Enyhítő körülményként említette a felperes eljárás során tanúsított együttműködő magatartását, és az eset összes körülményére figyelemmel az egyes jogsértések miatt 32 millió és 5 millió forint bírságot állapított meg.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[10] A felperes a határozat ellen keresetet terjesztett elő, melyben jogszabálysértésre hivatkozással kérte a határozat hatályon kívül helyezését. Mindenekelőtt utalt arra, hogy álláspontja szerint az alperesnek nem volt hatásköre a működési engedély hiánya miatti eljárást lefolytatni.
[11] A Kertv. 9. § (1) bekezdés értelmében a kereskedelmi tevékenységre vonatkozó jogszabályi rendelkezések esetén a kereskedelmi hatóság jár el, amely az Éltv. 37. § (2) bekezdés b) pontja szerinti eljárás lefolytatást nem tette volna lehetővé, mert kereskedelmi hatóságként a Kertv. 12. § (1) bekezdés h) pontja, és a Kertv.vhr. 2. § b) pontja szerint a kerületi önkormányzat jegyzője járhat el. Állította felperes, hogy a működési engedély meglétének vizsgálata ellenőrzési cselekmény, amire nem volt hatásköre a hatóságnak.
[12] Hivatkozott arra is, hogy az alperesnek nem volt jogalapja a működési engedély hiánya miatt bírságot kiszabni. Kizárólag abban az esetben lehet bírságot kiszabni a jogsértés következményeként, ha arra az Éltv. 56. § (1) bekezdés szerinti jogsértés következtében kerül sor. A működési engedéllyel kapcsolatos szabályok azonban a Kertv.-ben és a Kertv.vhr.-ben találhatók. Az Éltv. 56. § (1) bekezdése pedig konjunktív felsorolást tartalmaz arra vonatkozóan, hogy mely esetekben lehetséges az Éltv. szerinti jogkövetkezmény alkalmazása.
[13] Az alperes a növényvédelmi bírság összegét is jogsértő módon állapította meg, tekintettel arra, hogy nem vette figyelembe a Ket. 94/A. § (1) bekezdésében foglalt körülményeket, nem értékelte, hogy a felperes jogsértése vagyoni hátrányt nem okozott, vagyoni előnyt a felperes nem ért el, valamint azt sem, hogy a felperes jogsértő magatartást a határozat meghozatala előtt nem tanúsított.
[14] A felperes pernyertessége érdekében felperesi beavatkozó csatlakozott a felpereshez, szintén kérte a határozat hatályon kívül helyezését, egyebek között vitatva a bírság tekintetében a mérlegelést.
[15] Az alperes ellenkérelmében a határozatában foglaltakat fenntartva a kereset elutasítását kérte, és utalt arra is, hogy a Kúria Kfv.II.38.121/2010/8. számú ítéletében kifejtette, hogy a kereskedelmi működési engedélynek az ellenőrzése az alperesnek nem csak jogosultsága, de egyben kötelessége is.
Az elsőfokú ítélet
[16] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Három pontban foglalta össze azon kereseti kérelmeket, amelyeket a felperes a keresetében, illetve legkésőbb az első tárgyalás berekesztéséig terjesztett elő. Így egyrészt a hatásköri kifogást, melyet felperes a Kertv. rendelkezéseire és az Éltv. 37. § (2) bekezdés b) pontjára alapozott, és az ezzel kapcsolatos jogszabályok alperes általi értelmezését vitatta. E mellett a bírság kiszabásának jogalapját is támadta, annak indokaként megjelölve az Éltv. 59. § (1) bekezdését, a 60. § (1) bekezdés m) pontját és a Ket. 94. § (1) bekezdés c) pontját, harmadrészt pedig a bírság körében végzett alperesi mérlegelés jogszerűségét is sérelmezte, hivatkozva a Ket. 94/A. § (1) bekezdésére.
[17] A felperes hatásköri kifogásával kapcsolatos kérdéskörben a bíróság arra mutatott rá, hogy bár a felperes az alperes hatáskörének hiányát alátámasztó jogszabályokként elsősorban a Kertv. és a Kertv.vhr. kerületi önkormányzat jegyzőjének hatáskörét megalapozó szabályaira hivatkozott, azonban a bíróság a perben csak a támadott határozatot hozó közigazgatási szerv hatáskörét és az általa megjelölt hatáskörét megalapozó jogszabályokat vizsgálhatta, a határozatban nem szereplő más szerv hatáskörét nem, már csak azért sem, mert amint erre az alperes is rámutatott, ugyanazon ügyben különböző hatáskörű hatóságok eltérő jogszabályok alapján párhuzamosan is eljárhatnak, azaz egy adott cselekmény több különböző ágazat felelősségi rendszerében is értékelésre kerülhet. E körben utalt a bíróság az Legfelsőbb Bíróság Kf.IV.27.929/1998/4., Kf.III.25.785/1994/3., és a Kf.I.25.523/1994/2. számú ítéleteire is.
[18] Idézte a bíróság a Ket. 19. § (1) bekezdését, 121. § (1) bekezdés b) pontját, az Éltv. 37. § (2) bekezdés b) pontját, a 14/A. § (4) bekezdés c) pontját, a 22/2012. Korm. rendelet 5. § (1) bekezdés a) pontját, az EK rendelet 3. cikk 9. pontját, az Éltv.vhr. 5. § (7) bekezdését, a Ket. 94. § (1) bekezdés c) pontját, és kifejtette, hogy a Ket. 19. § (1) bekezdés értelmében a hatóság hatáskörének meghatározása az első fokon eljáró hatóság megnevezését és hatáskörébe tartozó ügyfajta meghatározását jelenti.
[19] A felek között a vita az Éltv. 37. § (2) bekezdés b) pontjában foglaltak értelmezésének kérdésében alakult ki. E kérdés eldöntéséhez a bíróságnak az Éltv. 37. § (2) bekezdés b) pontjában található azon megfogalmazást kellett értelmeznie, mely az engedélyköteles termékek forgalomba hozatali előírásai megtartásának ellenőrzésére jogosítja fel az alperest. Ugyanis az alperes e jogszabályhely értelmezésének alátámasztásaként az EK rendelet 3. cikk 9. pontjában és a Éltv.vhr. 5. § (7) bekezdésében meghatározott forgalomba hozatal fogalmára, valamint az Éltv. 14/A. § (4) bekezdés c) pontjában foglaltakra utalt, egyben arra mutatva rá, hogy e jogszabályhelyek – a felperesi érveléssel szemben – nem tartalmazzák a forgalomba hozatal fogalmának olyan szűkítő rendelkezését, mely alapján a forgalmazási tevékenység jogszerűen engedélyezett végzésének bizonyos tárgyi feltételei kizárásra kerülnének a forgalomba hozatal köréből.
[20] A bíróság álláspontja szerint a felperes e körben kifejtett álláspontját a felek által hivatkozott jogszabályok nem támasztják alá. A Kertv. rendelkezései nem relevánsak az alperes hatáskörének vizsgálata során. Az EK rendelet és az Éltv.vhr. pedig egymással összhangban határozzák meg a forgalomba hozatal fogalmát, amely tágabb fogalom, mint maga a forgalmazás.
[21] Az alperesnek a forgalomba hozatal előírásainak ellenőrzésére vonatkozó hatásköre tehát a hivatkozott jogszabályok alapján kiterjed a forgalmazásra mint tevékenységre is, ebből következően pedig az e tevékenység végzésének előfeltételeként meghatározott működési engedély meglétének vagy hiányának ellenőrzésére is, és e kötelezettség megsértése esetén pedig az Éltv. 56. § (1) bekezdése és a 60. § (1) bekezdés m) pontja szerint a jogsértő magatartás szankcionálására.
[22] A bíróság arra is rámutatott, hogy az Éltv. 37. § (2) bekezdés b) pontjában foglaltakat a 37. § (1) bekezdéssel együtt értelmezve sem lehet korlátozott hatáskörként értelmezni, mivel ez alapján a felperes hatásköre nem terjedne ki az Éltv.-ben foglalt előírások ellenőrzésére, továbbá a növényvédelmi bírság kiszabására sem, még abban az esetben sem, ha az alperes a felperes által egyébként nem vitatott, az Éltv. 37. § (2) bekezdés b) pontján alapuló Éltv.vhr. szerinti ellenőrzési tevékenységét végzi, hiszen a növényvédelmi szankció jogalapja is az Éltv.-ben került kimondásra. Olyan jogszabály értelmezés pedig, ami csak ellenőrzési hatáskört teremt, de annak során szankcionálási lehetőséget nem, az Éltv.-ben meghatározott célokra is figyelemmel a jogalkotónak nyilvánvalóan nem lehetett az akarata.
[23] A felperesi hivatkozás azért sem volt alapos, mivel az alperes által a hatásköre terjedelmének alátámasztásaként nyomatékosan hivatkozott forgalomba hozatal fogalmát is éppen az Éltv. 37. § (2) bekezdés b) pontjában felhívott két jogszabály határozza meg, melyek e fogalomnak igen tág meghatározását tartalmazzák, amikor a forgalomba hozatal fogalmát a forgalmazási tevékenységre, annak tárgyi feltételeire, valamint a forgalmazási tevékenység tárgyát képező termékekre vonatkozó előírásokra is kiterjeszti. Minderre tekintettel az alperes a jogszabályi előírásoknak megfelelően a hatáskörében járt el, amikor a forgalmazáshoz szükséges működési engedély meglétét vizsgálta, hatáskörének megléte miatt pedig a Ket. 94. § (1) bekezdés c) pontjának alkalmazása, továbbá a Ket. alapelvi rendelkezéseinek sérelme fel sem merülhetett.
[24] A felperes a keresetében a hatásköri kifogáson túlmenően az alperes által kiszabott növényvédelmi bírság jogalapját is vitatta, továbbá a felperesi beavatkozóval egyezően pedig a bírság szankció alkalmazását és mértékét is kifogásolta.
[26] Kifejtette, hogy az alperes által alkalmazott szankció tekintetében a bíróság azt állapította meg, hogy az alperes határozatában jogszabályokkal alátámasztott indokát adta annak, hogy a perbeli jogsértés esetén mely jogszabályok írják elő a bírság kiszabását kötelező jelleggel.
[27] Az alperes a jogsértés alapjaként határozatában az Éltv. 14/A. § (4) bekezdés c) pontját nevezte meg, vagyis az Éltv.-ben meghatározott rendelkezés megsértése miatt szabta ki a bírságot, mely tényen nem változtat az a körülmény sem, hogy e keretjogszabályba foglalt tilalmat egyéb jogszabályi előírások, vagyis a Kertv. és a Kertv.vhr. rendelkezései töltik meg tartalommal, megjegyezve, hogy e szabályozás nem egyedi, mert az Éltv.vhr. 46. § (1) bekezdése is más, a veszélyes hulladékokra vonatkozó jogszabályokat rendeli alkalmazni az engedéllyel nem rendelkező, lejárt, összekeveredett, szennyezett stb. növényvédő szerek kezelésére.
[28] A felperesi beavatkozó a bírság alkalmazásával kapcsolatban a Ket. 94. § (1) bekezdés a) pontja és az Éltv. 59. § (6) bekezdése alapján azt sérelmezte, hogy az alperes a termékek átcímkézésének elmaradása miatt bírságot szabott ki, és nem figyelmeztetés szankciót vagy kötelezést alkalmazott. A bíróság e körben egyetértett az alperesi állásponttal, mely szerint a kötelezést lehetővé tevő Ket. 94. § (1) bekezdésének az élelmiszer biztonságot érintő jogsértések esetén való alkalmazhatósága kizárt, mivel a 177/2009. (XII. 28.) FVM rendelet 1. § j) pontja értelmében az Éltv. 60. § (1) bekezdés d) pontjában, k) és m) pontjában, valamint a 63. § (1) bekezdés a) pont, ab)-al) alpontjaiban meghatározott rendelkezések alkalmazása esetén alkalmazni kell a Ket. 94. § (2) bekezdés b) pontját, amely kizárja a 94. § (1) bekezdés a) pontjában szabályozott figyelmeztetés jelen perben való alkalmazhatóságát.
[29] A bírság mértékével kapcsolatban a bíróság arra mutatott rá, hogy az Éltv. 59. § (5) bekezdése a bírság összegének meghatározásánál az eset összes körülményének figyelembevételét írja elő, a főbb irányadó szempontok felsorolásával. A bírósági gyakorlat egységes abban, hogy a közigazgatási perben a bíróság nem felülmérlegelést, hanem a jogszerűségi felülvizsgálatot végez, és annak eredményétől függően érintheti vagy sem a felülvizsgált közigazgatási határozatot.
[30] A határozat alapján megállapítható, hogy az alperes a jogszabályi előírásoknak megfelelően megindokolta, hogy a kiszabható maximum bírságösszeg 20%-ában, illetőleg a kevesebb, mint 10%-ában megállapított bírságösszegek mértékének meghatározásakor milyen mérlegelési szempontokat vett figyelembe, és az a határozat jogsértő voltát nem támasztja alá. A bírság mellőzésének az Éltv. 59. § (6) bekezdés szerinti feltétele nem állt fenn.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[31] A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Elsődlegesen kérte az ítéletet jogszabálysértésre tekintettel azon részében hatályon kívül helyezni és helyette a jogszabályoknak megfelelő új határozatot hozni, melyben a bíróság megállapította, hogy az alperes a felperes működési engedélyének hiányára alapozva jogszerűen szabott ki 32 000 000 forint növényvédelmi bírságot a felperesre. Kérte annak megállapítását, hogy az elsőfokú ítélet a Pp. 146. § (5) bekezdés a) pontját, és a 335/A. § (1) bekezdését sértve rekesztette ki az érdemi elbírálásból a felperes arra irányuló érvelését, hogy az Éltv. 14/A. § (4) bekezdés c) pontjára alapítva az alperes nem szabhatott volna ki növényvédelmi bírságot a felperesre.
[32] Kérte annak megállapítását, hogy az ítélet jogszabálysértően állapította meg, hogy az Éltv. 37. § (2) bekezdés alapján az alperes rendelkezett hatáskörrel a felperes Kertv. szerinti működési engedélye meglétének, illetve hiányának ellenőrzésére. Ennek megfelelően kérte felperes a határozatot abban a részében, amely a felperes működési engedélyének hiánya miatti 32 000 000 forint összegű bírságot szabott ki megsemmisíteni, tekintettel arra, hogy az alperesnek nem volt hatásköre eljárást lefolytatni.
[33] Kérte megállapítani, hogy az alperes az Éltv. 14/A. § (4) bekezdés c) pontjára, az 56. § (1) bekezdésére és a 60. § (1) bekezdés m) pontjaira hivatkozással jogszabálysértő módon szabott ki a felperesre növényvédelmi bírságot annak szankciójaként, hogy a felperes nem rendelkezett működési engedéllyel, és a határozatot abban a részében, amely a felperes részére a működési engedély hiánya miatt 32 millió forint összegű bírságot szabott ki, kérte megsemmisíteni. A felperes másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.
[34] Másodlagosan rámutatott a felperes arra, hogy az alperesnek nem volt hatásköre a működési engedély hiánya miatt eljárást lefolytatni. A felperes álláspontja szerint a bíróság jogértelmezése e körben is téves. Idézte felperes az Éltv. 37. § (2) bekezdés b) pontját, és kifejtette, hogy már az első tárgyalást megelőzően rámutatott, hogy az Éltv. végrehajtási rendeletei, illetve az Európai Unió közvetlenül alkalmazandó jogi aktusai egyáltalán nem tartalmaznak rendelkezéseket arra vonatkozóan, hogy növényvédő szer forgalmazási tevékenységet csak a Kertv. szerinti működési engedély birtokában lehetne folytatni, pedig az Éltv. 37. § (2) bekezdés b) pontja kifejezett feltételként írja elő, hogy ezen jogszabályokban foglaltak szabhatják meg az engedélyköteles termékek forgalmazásával kapcsolatos ellenőrzési eljárás kereteit. A bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy az Éltv. 37. § (2) bekezdés b) pontja kizárólag csak a növény és talajvédelmi feladatai körében biztosít ellenőrzési jogosultságot az alperes részére.
[35] A felperes már a keresetben utalt arra, hogy a Kertv. 12. § (1) bekezdés h) pontja, illetve a Korm. rendelet 2. § b) pontja kifejezetten a jegyzőre, mint kereskedelmi hatóságra telepíti a működési engedéllyel kapcsolatos eljárások lefolytatására vonatkozó hatáskörét. A bíróság ezen konkrét jogszabályi rendelkezések figyelmen kívül hagyásával érdemi indokolás nélkül állapította meg, hogy az alperes a jelen ügyben rendelkezett hatáskörrel. Tehát az alperes azonfelül, hogy olyan ügyben járt el, amelyben egyáltalán nem volt hatásköre, még el is vonta a hatáskörrel rendelkező jegyző hatáskörét. Az alperes akkor járt volna el jogszerűen, ha kezdeményezte volna jegyző eljárását.
[36] Végül a felperes hivatkozott arra is, hogy a bírság kiszabására vonatkozóan is hiányzott a jogalap. Az alperes a határozatában a bírság kiszabásának jogalapjaként az Éltv. 14/A. § (4) bekezdés c) pontját, 56. § (1) bekezdését, 60. § (1) bekezdés m) pontját jelölte meg, melyek alapján az alperes az Éltv. 56. § (1) bekezdés alapján növényvédelmi bírságot szabott ki a felperesre. A felperes e körben hivatkozott arra a – nézete szerint a bíróság által az elbírálás során jogellenesen kirekesztett – megállapításra, mely szerint az Éltv. 14/A. § (4) bekezdés c) pontja a felperes állítólagos jogsértésének kezdetekor még nem volt hatályban. A határozat megállapításai szerint felperes 2013. február 24. és 2016. február 24. közötti időszakban végezte engedély nélkül a tevékenységét, azonban az említett Éltv. 14/A. § (4) bekezdés c) pontja csak ezt követően 2013. december 31. napján lépett hatályba. Ebből következően az alperes 2013. február 24. és december 31. napja közötti időszakra vonatkozóan jogellenesen állapította meg a bírságot és a jogsértést.
[37] Felperes utalt arra, hogy az Éltv. 14/A. §-a egy termékhamisítást definiáló, illetve tiltó jogszabályi rendelkezés, és a jogalkotó célja ennek az Éltv.-be iktatásával nem a működési engedéllyel nem rendelkező, a fogyasztók felé közvetlenül nem értékesítő növényvédő szer forgalmazók szankcionálása jogalapjának megteremtése volt. Ennek megfelelően a bíróság ítélete a bírság kiszabás jogalapja tekintetében is jogszabálysértő.
[38] A felperesi beavatkozó lényegében érdemi indokolás nélküli, „beadványnak” nevezett iratában – a felülvizsgálati kérelemmel egyetértve – csatlakozott a felpereshez, ugyancsak kérve az ítélet hatályon kívül helyezését.
[39] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Részletesen kifejtette mindhárom kérdéskörben a jogi álláspontját, mely szerint a felperes jogszabálysértést egyik esetben sem tudott megjelölni. Külön rámutatott, hogy bár felperes érdemben az Éltv. 14. § (4) bekezdés c) pont alkalmazását nem tudta vitatni, szükséges megjegyezni, hogy az ezzel kapcsolatos felperesi előadás jogi és ténybeli megalapozatlanságát a perben az alperes „másodlagosan” kifejtette, (2017. március 13-i előkészítő irat), melynek kapcsán e jogszabályhely 2013. január 1-jei időállapotát is bemutatta, és utalt arra, hogy mind a rendelkezés hatályba lépése, mind annak tartalma kapcsán tévedéseket fogalmazott meg felperes. A rendelkezés nem egy termékhamisítást definiáló szabály egyfelől, másfelől már 2012. április 14-e óta hatályos.
A Kúria döntése és jogi indokai
[40] A Kúria megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint nem megalapozott.
[41] Az Éltv. 37. § (2) bekezdés b) pontja szerint a növény- és talajvédelmi feladatainak keretében az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározottak, valamint az Európai Unió közvetlenül alkalmazandó jogi aktusai szerint ellenőrzi az engedélyköteles termékek, valamint az EK műtrágyák gyártási, kiszerelési, nyilvántartási, jelölési, csomagolási, címkézési, szállítási, forgalomba hozatali, tárolási, minőségi, felhasználhatósági és alkalmazási előírásainak megtartását, illetve az ezek céljára szolgáló helyiségeket, berendezéseket és felszereléseket, valamint a biztonsági adatlapok meglétét.
[42] Az Éltv. 56. § (1) bekezdés értelmében: Az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv e törvényben és az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályokban, valamint az Európai Unió közvetlenül alkalmazandó jogi aktusában meghatározott rendelkezés, illetve hatósági határozatban foglaltak megsértése esetén intézkedést hozhat, bírságot szabhat ki, vagy figyelmeztetésben részesíti az eljárás alá vont jogi személyt, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetet, vagy természetes személyt (e fejezetben a továbbiakban együtt: eljárás alá vont személyt).
[43] Az Éltv. 60. § (1) bekezdés d) pontja alapján növényvédelmi bírságot kell kiszabni azzal szemben, aki engedélyköteles terméket engedély nélkül vagy engedélytől eltérő módon, illetve a tevékenységhez előírt képesítés és azt igazoló hatályos hatósági engedély nélkül forgalomba hoz, hirdet, nyilvánosság számára ajánl, illetve felhasznál.
[44] Az Éltv. 14/A. § (1) bekezdés c) pontja értelmében tilos olyan termék előállítása, illetve forgalomba hozatala, amelyet az adott tevékenység vonatkozásában nem engedélyezett, illetve nem nyilvántartott módon állítottak elő, illetve hoztak forgalomba.
[45] Az Éltv.vhr. 5. § (7) bekezdése szerint e rendelet alkalmazásában növényvédő szer forgalomba hozatala a növényvédő szer készleten tartása, beleértve a növényvédő szer eladásra való felkínálását, vagy ingyenes vagy ellenérték fejében történő átadásának bármely egyéb formáját, valamint a növényvédő szerek eladását, forgalmazását vagy átadásának egyéb módját.
[46] A Kúria mindenek előtt megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelemben a felperes már csak a működési engedély miatt kiszabott bírságot, (annak jogalapját) támadta az ismertetett három okból, az átcímkézés miatti bírságot nem, a beavatkozó pedig ehhez csatlakozott, önálló kérelme nem volt.
[47] Az elsőfokú bíróság az ítéletében jogszerű és okszerű indokolását adta annak, hogy az alperes rendelkezett hatáskörrel a működési engedély létének ellenőrzésére. A Kúria az igen részletes érvelés ismétlése nélkül csupán arra utal, hogy a bíróság által bemutatott szabályozási struktúra egyértelműen alátámasztja, hogy az alperes nem járt el hatáskör hiányában. Az alperes és a bíróság helyesen értelmezték az Éltv. 37. § (2) bekezdés b) pontját, amely az engedélyköteles termékek forgalomba hozatali előírásainak ellenőrzésére jogosítja fel az alperest.
[48] A forgalomba hozatal fogalma pedig – figyelemmel az EK rendelet és az Éltv.vhr. definícióira is – nem értelmezhető szűkítően, ez kiterjed a forgalmazásra is, így annak előfeltételét képező működési engedély léte ellenőrzésére is. Helytálló volt e körben az a következtetés is, hogy a szűkítő értelmezés esetén az alperesi hatóság adott esetben a nem vitatottan az Éltv.-ből eredő jogköreit sem tudná ellátni, vagy csak korlátozottan. Alperesnek a forgalomba hozatal előírásainak ellenőrzésére vonatkozó hatásköre tehát a hivatkozott jogszabályok alapján kiterjedt a forgalmazásra is, ebből következően pedig a működési engedély meglétének ellenőrzésére.
[49] Helyesen mutatott rá az alperes, hogy a működési engedély meglétét vagy hiányát (az engedélyezettség feltételét) vizsgálta, nem végzett hatáskörét meghaladó cselekményt. Önmagában az a tény, hogy a forgalomba hozatali rendelkezések tartalmi hátterét részben kereskedelmi jogszabály adja, nem szünteti meg alperes hatáskörét az ellenőrzésre és szankcionálásra, azaz mindkettő magán az Éltv. rendelkezésein alapul. A bíróság ítéletében helytállóan és jogszerűen helyezkedett arra az álláspontra, mely szerint a forgalomba hozatal definícióit adó EK rendelet és az Éltv.vhr. meghatározása alapján, [az Éltv. által a 14/A. § (4) bekezdés c) pontjában megállapított kifejezett tiltás meglétére tekintettel], alperes hatásköre kiterjed a forgalmazási tevékenységre, annak tárgyi feltételei ellenőrzésére is. Nem alap nélküli a hivatkozás arra a tényre, hogy az ellenőrzés és a jogkövetkezmény elkerülése nem lehetett a jogalkotó célja. A növényvédő szerek kizárólag üzletben történő értékesítésére [Kertv.vhr. 7. § (1) bekezdés], a működési engedély birtokában végezhető forgalmazásra a jogalkotó deklaráltan a közrend, a közbiztonság, az emberek, állatok, növények egészségének és életének védelme, a környezet védelme, közegészségügyi követelmények érvényesítése érdekében adott felhatalmazást.
[50] A Kúria hangsúlyozza, hogy helyesen utalt a bíróság arra, hogy a perben csak az volt vizsgálandó, hogy alperes bírt-e hatáskörrel, az nem, hogy van-e még más szerv, amely eljárhatna. Mivel megállapítottan az alperes törvényesen járt el, így hatáskör elvonás nem állhatott fenn. A bíróság jogszerűen állapította meg, hogy a felperes által hivatkozott Ket. 94. § (1) bekezdés c) pontjának alkalmazása, továbbá a Ket. alapelvi rendelkezéseinek sérelme nem merült fel.
[51] Az alperes által alkalmazott szankció jogalapja tekintetében ugyancsak helyesen foglalt állást az elsőfokú bíróság, amivel a Kúria is egyetért. Figyelemmel az Éltv. 56 § (1) bekezdésben foglaltakra, az alperes bemutatta, mely – az Éltv.-ben foglalt – jogszabályra alapozta a szankció kiszabását. Ez a 14/A. § (4) bekezdés c) pontja volt. Nem sérült tehát az Éltv. 56. § (1) bekezdésben foglalt taxatív felhatalmazó szabály. Itt utal vissza a Kúria arra, hogy annak ellenére, hogy az alapul szolgáló szabályt már az alperesi határozat egyértelműen tartalmazta, a felperes ennek alkalmazhatóságát konkrétan nem cáfolta, keresetében nem nevesítette, így ennek további érdemi vizsgálatát az elsőfokú bíróságnak nem is kellett elvégeznie, és arra a felülvizsgálati eljárásban sem volt mód. Az alperes is csak „másodlagosan” fejtette ki ezzel kapcsolatos álláspontját az ellenkérelmében a fentiekben már ismertettek szerint, melyben határozattan cáfolta a felperes állításait.
[52] Összességében tehát az Éltv. 37. § (2) bekezdés b) pontjának értelmezésével és alkalmazásával összefüggésben rámutat a Kúria, hogy a bíróság ítéletében helytállóan és jogszerűen helyezkedett arra az álláspontra, mely szerint a forgalomba hozatal definícióit adó EK rendelet és az Éltv.vhr. meghatározása alapján alperes hatásköre az engedély megléte ellenőrzése kapcsán kiterjedt a forgalmazási tevékenységre, annak tárgyi feltételeire is. Az Éltv. 56. § (1) bekezdésben foglalt azon fordulat, mely szerint az „e törvényben” meghatározott rendelkezés megsértése esetén alperes bírságot szabhat ki, [figyelemmel az Éltv. 14/A. § (4) bekezdés c) pontjára] megvalósult, megteremtve így a bírság alkalmazásának jogalapját, és egyben az Éltv. 60. § (1) bekezdés d) pontjában foglalt kötelezettségét.
[53] A hatóság tehát az Éltv.-ben meghatározott rendelkezés megsértése miatt szabta ki a bírságot, és a bíróság az ítéletében a kiszabott növényvédelmi bírság jogalapja körében helyesen értelmezte az Éltv. vonatkozó rendelkezéseit. Ezt cáfolni a felperes nem tudta.
[54] Mindezekre tekintettel a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján az érdemben helyes elsőfokú ítéletet hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv.III.37.601/2017.)
  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére