BÜ BH 2019/126
BÜ BH 2019/126
2019.05.01.
Amennyiben a nyomozási bíró által tartott, a fiatalkorú előzetes letartóztatásáról döntő ülésen nem kijelölt fiatalkorúak ügyésze, hanem az „ügyeletes” ügyész jár el, ez nem értelmezhető úgy, hogy nem vett részt ügyész az ülésen, ezért nem valósult meg abszolút eljárási szabálysértés [1998. évi XIX. tv. (korábbi Be.) 29. §, 30. § (3) bek.; 2017. évi XC. tv. (Be.) 449. §, 460. §, 667. §, 681. §].
[1] A kifosztás bűntette miatt folyamatban lévő büntetőügyben a kerületi rendőrkapitányság előtti eljárásban – a főügyész által az ügyeleti szolgálat teljesítésére kijelölt – ügyész 2017. október 14-én (pihenőnapon) a kerületi bíróságnál indítványozta a gyanúsított előzetes letartóztatásának elrendelését.
[2] A kerületi bíróság a 2017. október 15. napján (pihenőnapon) – az f.-i főügyész által az ügyeleti szolgálat teljesítésére kijelölt – ügyész jelenlétében tartott ülésen meghozott végzésével elrendelte a terhelt előzetes letartóztatását.
[3] Az ügyeletet ellátó ügyészek a fiatalkorúak ügyeinek intézésére felettes ügyészi kijelöléssel nem rendelkeztek.
[4] A védelmi fellebbezések alapján másodfokon eljáró törvényszék a 2017. október 19. napján tartott tanácsülésen meghozott végzésével az elsőfokú végzést hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította, egyúttal a terhelt előzetes letartóztatását megszüntette és szabadlábra helyezte.
[5] A másodfokú bíróság azzal érvelt, hogy az 1999. szep-tember 26-án született terhelt a gyanúsítással felrótt bűncselekmények elkövetése idején (2017. április 28., 2017. július 3.) még fiatalkorú volt. Ugyanakkor indítványozóként és a nyomozási bíró által tartott ülésen nem az illetékes kerületi ügyészség, hanem az F.-i Főügyészség járt el, holott a fiatalkorúak elleni büntetőeljárásban az ügyész jogkörében a felettes ügyész által kijelölt ügyész (a fiatalkorúak ügyésze) járhat el [a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. tv. (a továbbiakban: korábbi Be.) 446. §, 449. § (1) bek.].
[6] A másodfokú bíróság az elsőfokú végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását a korábbi Be. 373. § (1) bekezdés II. d) pontjára alapozta, miszerint a tárgyalást olyan személy távollétében tartották meg, akinek a részvétele a törvény értelmében kötelező.
[7] A másodfokú végzés ellen a legfőbb ügyész nyújtott be jogorvoslati indítványt a törvényesség érdekében – a korábbi Be. 431. §-a alapján – arra hivatkozással, hogy a másodfokú végzés törvénysértő, de alakilag jogerős, rendes jogorvoslattal, valamint felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható és különleges eljárásnak sincs helye.
[8] A jogorvoslati indítvány indokai szerint a másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy az ügyészségről szóló 2011. évi CLXIII. törvény 13. § (1) bekezdése alapján a felettes ügyész az alárendelt ügyészeket utasíthatja, tőlük bármely ügy elintézését saját hatáskörébe vonhatja, illetve az ügy elintézésére más – alárendelt – ügyészt jelölhet ki, továbbá a korábbi Be. 30. § (3) bekezdése értelmében a legfőbb ügyész vagy a felettes ügyész rendelkezése alapján az ügyész olyan ügyben is eljárhat, amelyre a hatásköre vagy az illetékessége egyébként nem terjed ki.
[9] Márpedig a legfőbb ügyésznek a munkaidőn kívüli ügyészi szolgálatról szóló 15/2014. (VIII. 15.) LÜ utasítása alapján a pihenőnapon és munkaszüneti napon szükséges, késedelmet nem tűrő büntető szakági – elsődlegesen a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény VIII. Fejezetében meghatározott kényszerintézkedéssel kapcsolatos – ügyészi feladatok ellátására a főügyész készenléti szolgálatot rendel el [3. § (1) bek.], és készenléti szolgálat helyett ügyelet ellátásáról rendelkezik a főügyész, ha pihenőnapon és munkaszüneti napon az (1) bekezdésben meghatározott intézkedésekre rendszeresen sor kerül [3. § (2) bek.]. Továbbá pihenőnapon és munkaszüneti napon a késedelmet nem tűrő büntető szakági ügyészi intézkedéseket – a főügyész körlevelében írtak szerint – a készenléti szolgálatot teljesítő, illetve ügyeletet ellátó ügyész teszi meg [5. § (1) bek.], és az ügyész a főügyész által meghatározott illetékességgel bármely büntetőügyben jogosult és köteles a késedelmet nem tűrő ügyészi intézkedésre [5. § (2) bek.].
[10] A főügyésznek az f.-i ügyészi szervezetben a munkaidőn kívüli ügyészi szolgálat szabályozásáról szóló 16/2014. (X. 16.) főü. körlevele alapján a pihenőnapokon és munkaszüneti napokon a késedelmet nem tűrő ügyészi intézkedéseket igénylő teendők ellátására az f.-i főügyész által kijelölt alárendelt ügyészi szervezeti egység ügyészi ügyeletet tart (6. §), és az ügyeleti szolgálatot teljesítő ügyész hatásköre és illetékessége kiterjed az ügyelet idején a fővárosban folyamatban lévő, a nyomozó hatóság által, illetve az ügyész által nyomozott valamennyi büntetőügyre [7. § (1) bek. a) pont].
[11] Mindezek alapján az előzetes letartóztatás elrendelését indítványozó és az ennek tárgyában tartott ülésen részt vevő ügyész a legfőbb ügyész utasításán alapuló főügyészi körlevéllel adott felettesi ügyészi rendelkezéssel a fiatalkorúak elleni büntetőeljárásra is kiterjedő illetékességgel rendelkezett.
[12] A legfőbb ügyész indítványozta annak a megállapítását, hogy a másodfokú végzés törvénysértő.
[13] A legfőbb ügyész az indítványát a korábbi Be. hatálya alatt terjesztette elő. Időközben 2018. július 1. napján hatályba lépett a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.). Ezért a Kúria az új büntetőeljárási törvény rendelkezéseit alkalmazta [Be. 868. § (1) bek.].
[14] A Kúria a Be. 668. § (1) bekezdés 2. fordulata szerint nyilvános ülést tartott.
[15] A legfőbb ügyész képviselője a jogorvoslati indítványt a felszólalásában fenntartotta, s indítványozta az állított törvénysértés megállapítását, immár a Be. 868. § (1) bekezdése szerint e törvény alapján.
[16] A terhelt védőjét helyettesítő ügyvéd indítványozta a legfőbb ügyész indítványának az elutasítását. Álláspontjának lényege szerint fiatalkorú elleni eljárásban kizárólag – a nyomozási bíró eljárásában is – fiatalkorúak ügyésze vehet részt, attól eltérni nem lehet. Csakis a Be. szabályai irányadóak, abban ügyeleti idő, körlevél stb. nem szerepel, vagyis azt belső ügyészi szabályozás nem írhatja felül. A hatáskör és az illetékesség más, mint a kijelölés. Az előbbitől térhet el a felettes ügyész, az utóbbitól viszont nem.
[17] A legfőbb ügyész törvényességi jogorvoslati indítványa alapos.
[18] A legfőbb ügyész által bejelentett törvényességi jogorvoslati indítvány alapján a jogorvoslati eljárás lefolytatásának van helye.
[19] A legfőbb ügyész a bíróság törvénysértő és jogerős határozata ellen a Kúriánál a törvényesség érdekében jogorvoslatot jelenthet be, feltéve, hogy a jogerős határozat más jogorvoslattal nem támadható meg (korábbi Be. 431. §).
[20] Ezen az új büntetőeljárási törvény tartalmilag nem változtatott. A legfőbb ügyész a törvényesség érdekében jogorvoslatot jelenthet be a bíróság törvénysértő jogerős ügydöntő határozata és végleges nem ügydöntő végzése ellen [Be. 667. § (1) bek.].
[21] Az új büntetőeljárási törvény a korábbi előzetes letartóztatás helyett a letartóztatás megnevezést vezette be mint személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedést [Be. 272. § (1) bek. d) pont]. A személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedések – köztük a letartóztatás – tárgyában hozott határozat pedig nem ügydöntő végzés [Be. 449. § (1) bek. b) pont], melynek csupán alaki jogereje van, ellene csupán rendes jogorvoslatnak van helye, véglegessé válását követően – ha e törvény eltérően nem rendelkezik – nem változtatható meg [Be. 460. § (1) bek.].
[22] A véglegessé váló, alaki jogerővel bíró nem ügydöntő végzéssel ellen a legfőbb ügyész a törvényesség érdekében jogorvoslatot jelentett be (2/2015. BJE határozat).
[23] A Be. XCII. Fejezetében szabályozott jogorvoslati eljárás feltételei tehát fennállnak, mert a legfőbb ügyész a jogorvoslatot előterjesztette, a támadott határozatot nem a Kúria hozta, és az állított törvénysértés perújítás, felülvizsgálat vagy egyszerűsített felülvizsgálati eljárás útján nem orvosolható [Be. 667. § (2) bek. a)-b) pont].
[24] A másodfokú bíróság az elsőfokú végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását a korábbi Be. 373. § (1) bekezdés II.d) pontjára alapozta, miszerint a tárgyalást olyan személy távollétében tartották meg, akinek a részvétele a törvény értelmében kötelező.
[25] Kétségtelen, hogy ezen ún. feltétlen (abszolút) eljárási szabálysértést ugyanezen szövegezéssel az új büntetőeljárási törvény is tartalmazza [Be. 608. § (1) bek. d) pont].
[26] A bíróság tárgyalást akkor tart, ha a vádlott büntetőjogi felelősségének megállapítására bizonyítást vesznek fel [korábbi Be. 234. § (1) bek.]; az e törvényben meghatározott esetekben a bíróság nyilvános ülést, ülést vagy tanácsülést tart [korábbi Be. 234. § (2) bek.]; nyilvános ülésre az e törvényben megállapított eltérésekkel a tárgyalásra vonatkozó rendelkezések az irányadók [korábbi Be. 234. § (3) bek.]. A bíróság tárgyalás tart, ha a vádlott büntetőjogi felelősségének megállapítására bizonyítást vesz fel [Be. 425. § (1) bek.]; az e törvényben meghatározott esetekben a bíróság nyilvános ülést, ülést vagy tanácsülést tart [Be. 425. § (2) bek.]; a nyilvános ülésre az e törvényben megállapított eltérésekkel a tárgyalásra vonatkozó rendelkezések az irányadók [Be. 425. § (3) bek.].
[27] A nyomozási bíró ülést tart, ha az indítvány tárgya a személyi szabadságot elvonó vagy korlátozó kényszerintézkedés (129. §, 137. §, 138. §, 138/A. §, 140. §) elrendelése, s ekként ezek közé tartozik az előzetes letartóztatás elrendelése is [korábbi Be. 210. § (1) bek. a) pont]. A vádemelés előtt a bíróság – közelebbről a nyomozási bíró [Be. 465. § (2) bek.] – ülést tart, ha az indítvány tárgya személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés elrendelése, s ekként ezek közé tartozik a letartóztatás [Be. 272. § (2) bek. d) pont] elrendelése is [Be. 466. § (1) bek. a) pont].
[28] Vagyis változatlan, hogy a bíróság eljárásának formái: a tárgyalás, a nyilvános ülés, az ülés és a tanácsülés, és a tárgyalásra vonatkozó rendelkezések kizárólag a nyilvános ülésre irányadók, következésképpen az az ún. feltétlen (abszolút) eljárási szabálysértés, miszerint hatályon kívül helyezést és új eljárásra utasítást von maga után, ha a tárgyalást olyan személy távollétében tartották meg, akinek a részvétele a törvény értelmében kötelező, fogalmilag nem vonatkozik a vádemelés előtt eljáró nyomozási bíró által tartott ülésre.
[29] Következésképpen a másodfokú bíróság – amennyiben álláspontja helyt állna – az elsőfokú végzést a korábbi Be. 375. § (1) bekezdése alapján kellett volna hatályon kívül helyeznie és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítani, mert a 373. § (1) bekezdés II. pontjában fel nem sorolt, és a másodfokú eljárásban nem orvosolható olyan eljárási szabálysértést vélt észlelni, amely lényeges hatással volt az eljárás lefolytatására. Egyébiránt a Be. 609. § (1) bekezdése szerint a másodfokú bíróság nem ügydöntő végzésével hatályon kívül helyezi az elsőfokú bíróság ítéletét (jelen esetben: végzését), és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha a 607. § (1) bekezdésében, valamint a 608. § (1) bekezdésében fel nem sorolt, és a másodfokú eljárásban nem orvosolható olyan eljárási szabálysértés történt, amely lényeges hatással volt az eljárás lefolytatására.
[30] Az 1999. szeptember 26-án született terhelt a gyanúsításban felrótt bűncselekményeket 2017. április 28-án és 2017. július 3-án, azaz tizenhét éves korában, s így fiatalkorúként követte el, mivel fiatalkorú az, aki a bűncselekmény elkövetésekor tizenkettedik életévét betöltötte, de a tizennyolcadikat nem [a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (Btk.) 105. § (1) bek.].
[31] A fiatalkorúak elleni büntetőeljárásban az ügyész jogkörében a felettes ügyész által kijelölt ügyész (a fiatalkorúak ügyésze) jár el [korábbi Be. 449. § (1) bek.]; a fiatalkorúak elleni büntetőeljárásban a felettes ügyészség által kijelölt ügyész jár el (Be. 681. §). Ez a kijelölés pedig azt jelenti, hogy az ügyészség jogkörét in abstracto a kijelölt ügyész gyakorolja.
[32] A legfőbb ügyész közlése szerint az indítványozó és az ülésen részt vevő ügyészek ugyan nem rendelkeztek kijelöléssel a fiatalkorúak elleni büntetőeljárásra, ez viszont a jelen ügyben közömbös, mert hatáskörüket és illetékességüket egyéb ügyészségi aktusok megalapozták.
[33] Ezen ügyészségi aktusoknak volt és továbbra is van törvényi alapja.
[34] Az ügyészség hatáskörét és illetékességét általában annak a bíróságnak a hatásköre és illetékessége határozza meg, amely mellett működik [Be. 29. § (1) bek.]; a legfőbb ügyész vagy a felettes ügyész rendelkezése alapján az ügyész olyan ügyben is eljárhat, amelyre a hatásköre vagy az illetékessége egyébként nem terjed ki [korábbi Be. 30. § (3) bek.]. Ezen rendelkezés alapján az ügyészség jogkörét in conreto a rendelkezéssel feljogosított ügyész gyakorolja, s ezáltal értelemszerűen hatáskörrel és illetékességgel rendelkezővé válik.
[35] Az ügyészség hatáskörét és illetékességét jogszabályban vagy a legfőbb ügyész normatív utasításában meghatározott esetek kivételével annak a bíróságnak a hatásköre és illetékessége határozza meg, amely mellett működik [Be. 29. § (3) bek. 1. mondat].
[36] Ezek a rendelkezések megfelelésben vannak az ügyészségről szóló 2011. évi CLXIII. törvény 13. § (1) bekezdésével is, miszerint a felettes ügyész az alárendelt ügyészeket utasíthatja, tőlük bármely ügy elintézését saját hatáskörébe vonhatja, illetve az ügy elintézésére más – alárendelt – ügyészt jelölhet ki.
[37] Az ezen a törvényi alapon nyugvó ügyészségi aktusok, a legfőbb ügyésznek a munkaidőn kívüli ügyészi szolgálatról szóló 15/2014. (VIII. 15.) LÜ utasítása 3. § (1)–(2) bekezdéséből, 5. § (1)–(2) bekezdéséből, valamint az f.-i főügyésznek az f.-i ügyészi szervezetben a munkaidőn kívüli ügyészi szolgálat szabályozásáról szóló 16/2014. (X. 16.) főü. körlevele 6. §-ából és 7. § (1) bekezdés a) pontjából világosan kitűnik, hogy mind az indítványozó, mind a nyomozási bíró által tartott ülésen részt vevő ügyész a pihenőnapokon ügyelet keretében legfőbb ügyészi és felettes ügyészi (ügyészségi) rendelkezés alapján eljárhatott olyan ügyben – jelen esetben fiatalkorú elleni büntetőeljárásban – is, amelyre egyébként nem terjedt ki a hatásköre vagy az illetékessége.
[38] A törvényes vádról szóló 1/2018. BJE határozat kimondta, hogy törvényes a vád – a katonai büntetőeljárás kivételével – akkor is, ha azt nem az eljárásra hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság mellett működő ügyész emelte.
[39] Az indokolás IV. pontjából: Az „adott ügyben eljáró ügyész nem független az ügyészi szervezettől, a felettes ügyész utasításától, és az eljárás során helyettesíthető másik ügyésszel [...]. A törvényes bíróhoz való jog – hatáskör, illetékesség által meghatározott [Bszi. 8. § (1) bek.] – intézményének nincs megfeleltethető szabályozása az ügyészi szervezetben, ebben az értelemben nincs törvényes ügyészhez való jog [...], a Be. 30. § (1) bekezdése nem kizárólagos rendelkezés. Következésképpen e rendelkezés önmagában nem képez jogi alapot arra, hogy kizárólag a bíróság hatásköre és illetékessége által meghatározott területen működő ügyész jogosultsága legyen elvárt.”
[40] Mindez értelemszerűen irányadó az ügyésznek a fiatalkorúak elleni büntetőeljáráshoz kapcsolódó tevékenysége egészére, s ekként a (korábban előzetes) letartóztatás indítványozására és a nyomozási bírói ülésen való részvételre (jelenlétre) is.
[41] A legfőbb ügyész törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslata tehát alapos.
[42] A kifejtettek alapján a Kúria a Be. 669. § (1) bekezdés 1. fordulatának és (3) bekezdésének megfelelően a legfőbb ügyész törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslati indítványát alaposnak találta, s ítéletében megállapította, hogy a megtámadott másodfokú végzés törvénysértő.
(Kúria Bt. II. 923/2018.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás