BÜ BH 2019/129
BÜ BH 2019/129
2019.05.01.
I. A vádirat törvényes eleme a vád tárgyává tett cselekmény pontos leírása. Az eljárás megszüntetésének van helye, ha a vádirat nem vagy hiányosan tartalmazza a törvényes elemeket, így a vád tárgyává tett cselekmény pontos leírását, és emiatt a vád érdemi elbírálásra alkalmatlan.
Ezen megszüntetési ok törvénysértő megállapítása azonban feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés, ami a felülvizsgálatot is megalapozza [Be. 422. § (1) bek., 567. § (2) bek. d) pont, 608. § (1) bek. e) pont, 649. § (2) bek. d) pont].
II. A hatóság félrevezetésének vétségét az is elköveti, aki a hatóságnál szabálysértési eljárás alapjául szolgáló olyan bejelentést tesz, amelyről tudja, hogy valótlan. A rendőrség feladata a szabálysértések elkövetésének megelőzésében és felderítésében való közreműködés is, ezért a terhelt akkor, ha a rendőrség az ő bejelentése nyomán a valótlan tartalmú ismeretek birtokában a helyszínen biztosítja jogszerűtlen bemenetelét egy más által jogszerűen használt lakásba, elköveti a hatóság félrevezetésének vétségét [Btk. 221. § (1) bek., 271. § (2) bek.; a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. tv. (Szabs.tv.) 166. § (1) bek.; a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. tv. (Rtv.) 1. § (2) bek. 2. pont].
[1] A járásbíróság a 2016. november 29. napján kihirdetett ítéletében a terheltet a magánlaksértés bűntettének [Btk. 221. § (2) bek. a) pont] vádja alól felmentette, a vele szemben a magánlaksértés szabálysértése [a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény (a továbbiakban: Szabs.tv.) 166. § (1) bek.] miatt a szabálysértési eljárást megszüntette.
[2] Az ügyész által bejelentett fellebbezés folytán másodfokon eljáró törvényszék a 2017. május 12. napján meghozott ítéletében bűnösnek mondta ki a terheltet hatóság félrevezetése vétségében [Btk. 271. § (1) bek.], ezért megrovásban részesítette, valamint pontosította a terhelt személyi adatait.
[3] A terhelt és védője felmentés érdekében bejelentett fellebbezése folytán eljárva az ítélőtábla mint harmadfokú bíróság a 2017. október 31. napján meghozott ítéletével a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a terhelttel szemben indult büntetőeljárást – törvényes vád hiánya miatt – megszüntette.
[4] A harmadfokú bíróság határozata ellen a főügyészség terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, az 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: korábbi Be.) 416. § (1) bekezdés c) pontjában írt okból, valamint ugyanezen törvény 373. § (1) bekezdés II. e) pontjára hivatkozva.
[5] Az indítványozó kifejtette, hogy a másodfokú bíróság a vádirat tényei alapján a vádelv sérelme nélkül állapította meg a terhelt bűnösségét a Btk. 271. § (1) bekezdésébe ütköző hatóság félrevezetésének vétségében; a vádirat szerint a terhelt a rendőrségen valótlanul olyan bejelentést tett, melynek értelmében magánlaksértés szabálysértése valósult meg, így cselekménye a hatóság félrevezetésének vétsége megállapítására alkalmas. Ezért álláspontja szerint a harmadfokú bíróság törvénysértően állapította meg, hogy a vád nem tartalmazza a hatóság félrevezetése vétségének tényállási elemeit, illetve azt, hogy a másodfokú bíróság a vádon túlterjeszkedve hozta meg a bűnösség kérdésében döntését, így törvénysértően szüntette meg az eljárást törvényes vád hiányára hivatkozva, és ez a régi Be. 373. § (1) bekezdés II. c) pontja szerinti eljárási szabálysértés megvalósulását eredményezte.
[6] Ezért a korábbi Be. 428. § (2) bekezdése alapján a harmadfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és e bíróság új eljárásra utasítását indítványozta.
[7] A Legfőbb Ügyészség a főügyészség indítványát fenntartva a harmadfokú ítélet hatályon kívül helyezésére és az ítélőtábla új eljárásra utasítására tett indítványt.
[8] A főügyészség felülvizsgálati indítványát a korábbi Be. hatálya alatt terjesztette elő.
[9] 2018. július 1-jén azonban hatályba lépett a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.).
[10] A Kúria a Be. 868. § (1) bekezdésére figyelemmel a felülvizsgálati eljárást e törvény rendelkezései szerint folytatta le és a felülvizsgálati indítvány elbírálására a Be. 660. § (1) bekezdése alapján tanácsülést tűzött ki, melyen a megtámadott határozatokat a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján bírálta felül; emellett vizsgálta a Be. 659. § (6) bekezdésében meghatározott esetleges további eljárási szabálysértéseket, ilyet azonban nem észlelt.
[11] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a korábbi Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja alapján akkor volt helye felülvizsgálatnak, ha a bíróság határozatának meghozatalára a fenti törvény 373. § (1) bekezdés I. b) vagy c) pontjában, illetve II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor.
[12] A felülvizsgálati indítványban is megjelölt, a korábbi Be. 373. § (1) bekezdés II. e) pontja szerint pedig feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés valósult meg, ha a bíróság az I. pontban megjelölt valamely ok törvénysértő megállapítása miatt az eljárást megszüntette. A 373. § (1) bekezdés I. c) pontja szerint ilyen ok a törvényes vád hiánya.
[13] A Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja szerint is felülvizsgálatnak van helye a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen, ha bíróság a határozatát a 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértéssel hozta meg.
[14] A Be. 608. § (1) bekezdés e) pontja szerint feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés, ha a bíróság az 567. § (1) bekezdés a)-b) és d)-e) pontjában, valamint (2) bekezdésében meghatározott valamely ok törvénysértő megállapítása miatt az eljárást megszüntette.
[15] Az 567. § (2) bekezdés d) pontja szerint pedig az eljárás megszüntetésének van helye, ha a vádirat nem vagy hiányosan tartalmazza a 422. § (1) bekezdésében írt törvényes elemeket, és emiatt a vád érdemi elbírálásra alkalmatlan.
[16] Azaz a Be. – miután már a törvényes vád fogalmát sem szabályozza – nem tartalmazza a törvényes vád hiányára alapított feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést.
[17] Ennek ellenére – a jogszabály megváltozása mellett is – helye van a rendkívüli jogorvoslati eljárásnak, és a főügyészség felülvizsgálati indítványa joghatályos is.
[18] Az első és másodfokon eljárt bíróságok által megállapított – és a vádiratban is rögzített – tényállás lényege szerint a terhelt 2014. május 9. napján tudva, hogy G.-n lévő, a néhai nagyapja tulajdonát képező ingatlanban a sértett életvitelszerűen tartózkodik, aki őt – mivel kulccsal az ingatlanhoz nem rendelkezik – az ingatlanba nem engedné be, rendőri intézkedést kért azzal a valótlan bejelentéssel, hogy ott általa ismeretlen személyek tartózkodnak. A terhelt bejelentése nyomán 21 óra 40 perckor a helyszínre érkezett három rendőr, akiknek a segítségével az ingatlanba bejutott és ott a sértettet, valamint gyermekét és az ott tartózkodó harmadik személyt felszólította az ingatlan elhagyására, majd – annak ellenére, hogy a rendőrök tájékoztatták arról, miszerint erre nincs jogosultsága – továbbra is a sértett távozását követelte, aki végül az ingatlant gyermekével együtt elhagyta. Ezt követően a terhelt az ingatlan zárjait a rendőrök jelenlétében lecserélte.
[19] Az ítélőtábla a másodfokon eljárt bíróság jogi álláspontját azért találta tévesnek, mert megítélése szerint a terheltnek az irányadó tényállásban rögzített magatartása nem valósította meg a hatóság félrevezetésének vétségét, mivel a valótlan tartalmú bejelentésnek büntetőeljárás alapjául kell szolgálnia és e feltételnek is csak akkor felel meg, ha a büntetőeljárás meg is indul, és miután a tényállás csupán azt tartalmazza, hogy a terhelt nem tudott bejutni az ingatlanba, kulccsal ehhez nem is rendelkezett és ott ismeretlen személyek tartózkodtak, a terhelt nem követte el a magánlaksértés bűncselekményét.
[20] Utalt arra is, hogy ítélőtábla szerint a tényállás nem tartalmazza azt, hogy a terhelt bejelentése az ismeretlen személyek által lecserélt zárra vonatkozott.
[21] A Kúria következetes gyakorlata szerint az ítélet egészében és tartalmilag vizsgálandó. Ezért a történeti tényállás bevezető részében írtak valamennyi tényállási pont vonatkozásában figyelembe veendők, és részei annak az ítéletszerkesztési hiba miatt nem a tényállásban, hanem az indokolás más részében rögzített tények is (BH 2015.216.).
[22] A másodfokon eljárt törvényszék pedig ítélete indokolásában tényként rögzítette, hogy a terhelt valótlanul jelentette be a rendőrségen azt, miszerint a házában ismeretlen személyek zárcserét hajtottak végre és azért nem tud oda bemenni, e bejelentéssel azt a látszatot keltve, hogy a sérelmére a magánlaksértés bűncselekményét elkövették.
[23] Ezért a Kúria osztotta a másodfokú bíróság és a főügyészség álláspontját, miszerint az az irányadó tényállásban rögzített tény, miszerint a terhelt a rendőrségen tett bejelentésében valótlanul állította, hogy a házában ismeretlen személyek tartózkodnak, értelemszerűen arra vonatkozott, hogy a házába akarata ellenére ismeretlen személyek mentek be, hiszen ellenkező esetben okszerűtlen lett volna a bejelentést megtenni. A bejelentés szerinti cselekmény ezért – ha nem is bűncselekményt – a magánlaksértés szabálysértését szükségszerűen megvalósította.
[24] A harmadfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy a Btk. 271. § (2) bekezdése szerint a hatóság félrevezetésének vétségét az is elköveti, aki a hatóságnál szabálysértési, illetve a fegyelmi jogkör gyakorlójánál szabálysértési, illetve fegyelmi eljárás alapjául szolgáló olyan bejelentést tesz, amelyről tudja, hogy valótlan – és a 269. § esete nem áll fenn –, egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
[25] A Szabs.tv. 166. § (1) bekezdése értelmében az, aki másnak a lakásába, egyéb helyiségébe, vagy ehhez tartozó bekerített helyre az ott lakónak vagy azzal rendelkezőnek akarata ellenére, vagy megtévesztéssel bemegy, szabálysértést követ el.
[26] Az irányadó és a vádiratban is rögzített tényállás szerint a terhelt tudatában volt annak, hogy a néhai nagyapja tulajdonát képező ingatlanban a sértett jogszerűen tartózkodik, így a hatóságnál tett bejelentése, mely szerint a kérdéses ingatlanba ismeretlen személyek bementek, valótlan tartalmú volt; e szabálysértés elkövetését magában foglaló bejelentése pedig végső soron a rendőrség intézkedését eredményezte.
[27] A rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (Rtv.) 1. § (2) bekezdés 2. pontja a rendőrség feladataként határozza meg a szabálysértések elkövetésének megelőzésében és felderítésében való közreműködést, ezért a rendőrséget a terhelt bejelentése nyomán intézkedési kötelezettség terhelte, a valótlan tartalmú ismeretek birtokában a helyszínen biztosította a terhelt jogszerűtlen bemenetelét az ingatlanba, a terhelt rendőri jelenlét mellett hívta fel a jogszerűen a lakásban tartózkodókat az ingatlan elhagyására.
[28] A Btk. 271. § (2) bekezdése szerinti hatóság félrevezetésének vétsége megállapításának alapjául szolgáló tényeket a vádirati tényállás egyértelműen rögzítette. A vádirat teljeskörűen tartalmazta a Be. 422. § (1) bekezdésében írt törvényes elemeket – így az (1) bekezdés b) pontja szerint a vád tárgyává tett cselekmény pontos körülírását is [amely rendelkezés egyébként megfelel a korábbi Be. 217. § (3) bekezdés b) pontjában foglaltaknak is] –, ezért a másodfokú bíróság a vádelv sérelme nélkül állapította meg a terhelt bűnösségét hatóság félrevezetésének vétségében, nem a vádon túlterjeszkedve hozta meg a bűnösség kérdésben döntését, következésképpen a harmadfokú bíróság e vádirati hiányosság törvénysértő megállapítása miatt szüntette meg az eljárást.
[29] A Be. 422. § (1) bekezdés b) pontja szerint a vádirat törvényes eleme a vád tárgyává tett cselekmény pontos leírása.
[30] A Be. 567. § (2) bekezdés d) pontja szerint az eljárás megszüntetésének van helye, ha a vádirat nem vagy hiányosan tartalmazza a 422. § (1) bekezdésében írt törvényes elemeket, és emiatt a vád érdemi elbírálásra alkalmatlan.
[31] Ennek hiányában helye lehet a Be. 567. § (2) bekezdés d) pontjára figyelemmel az eljárás megszüntetésének.
[32] Ezen megszüntetési ok törvénysértő megállapítása viszont a felülvizsgálatot megalapozó eljárási szabálysértés. A Be. 608. § (1) bekezdés e) pontja szerint ugyanis feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés, ha a bíróság az 567. § (1) bekezdés a)-b) és d)-e) pontjában, valamint (2) bekezdésében meghatározott valamely ok törvénysértő megállapítása miatt az eljárást megszüntette.
[33] A Kúria a fentiekre tekintettel megállapította, hogy a harmadfokú bíróság a korábbi Be. 373. § (1) bekezdés I. c) pontjában meghatározott ok – egyezően a Be. 608. § (1) bekezdés e) pontjában meghatározott rendelkezéssel – törvénysértő megállapításával szüntette meg az eljárást, ezért a ítélőtábla ítéletét a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontjára figyelemmel – a Be. 608. § (1) bekezdés e) pontja szerinti okból – a Be. 663. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a harmadfokú bíróságot új eljárásra utasította.
[34] A megismételt eljárás során az alaki és tartalmi kellékhiányban nem szenvedő vád alapján folyt eljárásban a fellebbezéssel támadott másodfokú határozatot a Be. 635. § (2) bekezdése szerint, a Be. Tizenhatodik Részében foglalt rendelkezések alkalmazásával kell felülbírálni, a tényállást a törvényszék ítéletében foglalt kiegészítésekkel – az indokolásban írt tények figyelembevételével – kell vizsgálat alá vonni. Ennek alapján kell döntést hozni arról, hogy a vád tárgyává tett tények alapján megállapítható-e a terhelt bűnössége a Btk. 271. § (2) vagy (3) bekezdésében foglalt hatóság félrevezetése bűncselekményében.
(Kúria Bfv. I. 541/2018.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás