PK ÍH 2019/13.
PK ÍH 2019/13.
2019.03.01.
A közvélemény tájékoztatásához való jog és a közlés érintettjének személyiségi jogai összeütközése esetén a bíróságnak minden esetben érdek-összemérést kell végeznie, és azt kell eldöntenie, hogy az adott tényállás mellett melyiknek kell elsőbbséget biztosítania. Ha a sajtó alappal, nyomós indokkal tájékoztatja a nyilvánosságot – az eljárás alá vont személyt beazonosítható módon, személyes adatait is közzétéve – a kiemelkedően súlyos, vagy a köznyugalmat nagymértékben megzavaró, vagy pedig a tényállás speciális volta miatt közérdeklődésre egyéb okból számot tartó bűncselekmény esetén a büntetőeljárásról, illetőleg annak eredményéről, ezzel nem sérti az eljárás alá vont személy személyes adataihoz és a magántitkához fűződő személyiségi jogait. [Alkalmazott jogszabályok: a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:43. § e) pont; az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (Info. tv.) 3. § 4. pont; a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény (Smtv.) 4. § (3) bekezdés, 10. §]
A felperes az Y. Egyesület elnöke.
Az egyesület alapszabályának 1.3. pontja szerint az egyesület működési területe Magyarország, 2. pontja szerint az egyesület által elérni kívánt célok a következők: az apák anyákkal egyenjogú szülői létjogosultságának széles körű elismertetése, jogaik azonos mértékű érvényesülésének elérése; a gyermekek különélő apáikkal való háborítatlan kapcsolattartása mint alkotmányos alapjog gyakorlásának erősítése a társadalomban, a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény és a családi kapcsolatokat védelmező jogi szabályozások szélesebb körben való ismertté tétele, alkalmazásának fontosságára való közfigyelem-felkeltés; az apák és az anyák gyermek nevelésében való egyenjogúsága és szükségessége elterjesztése, felerősödése (felerősítése) a közfelfogásban; a gyermekelhelyezés nemzetközi technikáinak megismertetése és elfogadtatása a közfelfogásban.
Az A. Járásbíróság 2.B.20.529/2013/57/II. számú, 2015. november 27-én hozott ítéletével – amelyet a V. Törvényszék 2016. május 9-én szövegezésbeli pontosítással hagyott helyben – a felperest tartás elmulasztásának vétsége miatt 2 évre próbára bocsátotta, és elrendelte a pártfogó felügyeletét. A megállapított tényállás szerint a felperes 2012 decemberétől 2015 novemberéig nem tett eleget a gyermektartásdíj fizetési kötelezettségének.
Az alperes, mint újságíró 2016. május 24-én az alábbi szövegezésű e-mailt küldte el az Y. Egyesület e-mail-címére:
qqInformációink szerint, az egyesületük elnökét a 2.B.529/2013/57/II. számú ítélete szerint jogerősen 2 év próbára bocsájtás mellett pártfogó kirendelésével, valamint beszámolási kötelezettséggel –, jogerőre emelkedett a tartási kötelezettség elmulasztása miatt indult büntetőper ítélete.
Kérdéseim:
Hogyan egyeztethető ez össze az egyesület tevékenységével és vezető beosztásával?
Ön, hogyan látja a per kimenetelét, mi a véleménye?
Továbbá, az egyesület miből tartja fenn magát, kapnak-e állami támogatást, segítséget, mennyi volt a 2015-ös bevételük és ennek milyen összetétele van?
További tisztelettel,
alperes neve – újságíró-fotóriporterwq
Az alperes – annak közlése mellett, hogy a felperes az Y. Egyesület elnöke – e-mailben tájékoztatást kért az A. Járásbíróság elnökétől a járásbíróságon kihirdetett és jogerőre emelkedett, 2.B.529/2013/57/II. számú ítéletről.
A V. Törvényszék sajtótitkára a 2016. augusztus 29-én e-mailben elküldött válaszában megírta az alperesnek, hogy a felperes ellen tartási kötelezettség elmulasztásának vétsége miatt indult, 2.B.529/2013. számú büntetőügyben a járásbíróság 2015. november 27-én hozott ítéletet. A sajtótitkár levelében röviden leírta az ítélet lényegét, továbbá közölte azt a tényt, hogy az ítélet ellen a vádlott fellebbezett és azt a V. Törvényszék 2016. május 9-én pontosítással helybenhagyta.
Az alperes a törvényszéki sajtótitkár tájékoztatását e-mailben elküldte az egyesület egyik tagjának, akivel több e-mailt is váltottak.
A felperes módosított keresetében annak a megállapítását kérte, hogy az alperes a 2016. május 24-én az Y. Egyesület e-mail-címére küldött levelével megsértette a bűnügyi személyes adataihoz és a magántitkához, a 2016. augusztus 29-én az egyesület tagjának küldött levelével megsértette a bűnügyi személyes adataihoz fűződő személyiségi jogát; továbbá a jelen perben benyújtott beadványában foglaltak közül a felperes szüleivel és a felperes jövedelmi viszonyaival kapcsolatban írtakkal, továbbá azzal, hogy róla ismeretlen tartamú adatokat gyűjtött azért, hogy azokból cikket írjon és eladja bulvárlapnak, megsértette az információs önrendelkezési jogát. Kérte, hogy a bíróság tiltsa el az alperest a további jogsértéstől, továbbá kötelezze a gyűjtött adatok megsemmisítésére, és 600 000 Ft sérelemdíj, valamint a jogerős ítélet meghozataláig terjedő időre késedelmi kamata megfizetésére.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Érdemi ellenkérelmében kifejtette, hogy a 2016. május 24-én küldött e-mailben írt adatok forrását a sajtótörvény értelmében nem köteles megjelölni. Egy informátortól értesült arról, hogy a felperest jogerősen elítélték egy olyan cselekmény miatt, ami ellen az általa vezetett egyesület harcol. Az alperes személyes találkozót kért ettől az informátortól, aki bemutatta neki az ítélet első oldalát. Ezt követően írta meg és küldte el az inkriminált e-mailt az egyesület központi e-mail-címére. Vitatta, hogy a V. Törvényszék sajtótitkára aláírásával ellátott iratot szerkesztette volna, és azt is, hogy azt az egyesület tagja részére megküldte volna. Állította, hogy a felperesről rendelkezésére álló adatok az internetről történő adatgyűjtésből származnak.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Indokolásában az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Info. tv.) 3. §-ának 4. és 9. pontjait, valamint 4. és 5. §-ait, illetőleg a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:43. §-ának e) pontját, 2:51. §-a (1) bekezdésének b) és d) pontjait, valamint 2:52. §-ának (1) bekezdését, továbbá a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 74/A. §-ának (2) bekezdését felhívva rögzítette, hogy önmagában az, hogy az alperes akár a nyilvános tárgyaláson való jelenléte okán, akár más forrásból tudomást szerez valamely döntésről vagy adatról, még nem teszi őt adatkezelővé. Az, hogy ezzel a megszerzett ismerettel kapcsolatban az egyesület felé kérdést intézett, és ennek keretében a felperesről szerzett ismereteit közölte, nem vált az Info. tv. személyi hatálya alá tartozóvá, ezért nem sértette meg a felperes személyes adatai védelméhez fűződő személyiségi jogát. Ez a magatartása magántitoksértésnek sem tekinthető.
Az alperesi levél egy olyan adatot tartalmaz, amely egy nyilvános tárgyaláson hangzott el, ezért összhangban a Be. 74/A. §-ának (2) bekezdésében foglaltakkal, az alperes nem valósított meg jogsértést, mivel ez a közlés nem öncélúan történő nyilvánosságra hozatal, hanem az érintett büntetőeljárással összefüggésben a felperes elnöksége alatt működő egyesülethez intézett kérdés volt. A levél nem a kihirdetett ítéletet tartalmazta, csupán azt, hogy ilyen tartalmú büntetőítéletről szerzett az alperes tudomást, és e közlést csupán a feltett kérdések előzményeként küldte meg.
Alaptalannak tartotta a 2016. augusztus 29-i levél az egyesület tagja felé történő továbbításával kapcsolatos kereseti kérelmét is, mivel azt, hogy ezt a levelet az alperes megszerkesztette, illetőleg megküldte volna, a felperes nem tudta bizonyítani.
Az alperes a felperes költségmentességi kérelmére vonatkozó nyilatkozatát a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 5. §-a és 8. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján jogszerűen terjesztette elő, ezért az nem tekinthető személyiségi jogi jogsértésnek. Megjegyezte, hogy a felperesről fellelhető nyilvános adatok megismerése nem jelent tiltott adatkezelést vagy személyiségi jogi jogsértést.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben annak megváltoztatását és a keresetének való helyt adást kérte.
Kifejtette: az alperes a felperes bűnügyi személyes adatait kezelte. Az elsőfokú bíróság bizonyítási terhet is rótt az alperesre azzal, hogy felhívta, igazolja az adatkezelése jogalapját; ennek az alperes nem tett eleget. Az alperes csak azt követően fordult az A. Járásbíróság elnökéhez a perbeli ítélet beszerzése céljából, hogy megkapta a felperes adatkezelés ellen tiltakozó levelét. Az elsőfokú bíróságnak fel kellett volna szólítania az alperest, hogy nyilatkozzon az adatai útjáról, e körben is arról, hogy azokat kitől, milyen céllal kapta meg, milyen célra használja, meddig tárolja és rendelkezik-e a felperes hozzájárulásával.
Az alperes nem terjesztett elő fellebbezési ellenkérelmet.
Az ítélőtábla a fellebbezést alaptalannak találta.
A sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény (a továbbiakban: Smtv.) 10. §-a szerint mindenkinek joga van arra, hogy megfelelően tájékoztassák a helyi, az országos és az európai közélet ügyeiről, valamint Magyarország polgárai és a magyar nemzet tagjai számára jelentőséggel bíró eseményekről. A médiarendszer egészének feladata a hiteles, gyors, pontos tájékoztatás ezen ügyekről és eseményekről.
Az Smtv. 4. §-ának (3) bekezdése szerint a sajtószabadság gyakorlása nem valósíthat meg bűncselekményt vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívást, nem sértheti a közerkölcsöt, valamint nem járhat mások személyiségi jogainak sérelmével.
A Ptk. 2:43. §-ának e) pontja szerint a személyiségi jogok sérelmét jelenti a magántitokhoz és a személyes adatok védelméhez való jog megsértése.
Az Info. tv. 3. §-ának 4. pontja szerint bűnügyi személyes adatnak minősül a büntetőeljárás során vagy azt megelőzően a bűncselekménnyel vagy a büntetőeljárással összefüggésben, a büntetőeljárás lefolytatására, illetve a bűncselekmények felderítésére jogosult szerveknél, továbbá a büntetés-végrehajtás szervezeténél keletkezett, az érintettel kapcsolatba hozható, valamint a büntetett előéletre vonatkozó személyes adat.
A felperes ellen gyermektartás elmulasztása miatt folyt büntetőeljárás ténye, illetőleg az, hogy őt a bíróság tartás elmulasztásának a vétségében bűnösnek mondta ki, nem osztja a közérdekű vagy a közérdekből nyilvános adat sorsát, ezek az adatok bűnügyi személyes adatoknak minősülnek.
A következetes ítélkezési gyakorlat szerint a sajtó egy büntetőeljárásról, illetőleg annak eredményéről kivételesen az eljárás alá vont személyt beazonosítható módon, személyes adatait is közzétéve tájékoztathatja a nyilvánosságot, ezt azonban ilyen módon csak kiemelkedően súlyos, vagy a köznyugalmat nagymértékben megzavaró, vagy pedig a tényállás speciális volta miatt közérdeklődésre egyéb okból számot tartó bűncselekmény esetén teheti meg. Közérdeklődésre számot nem tartó bűncselekmény esetén pusztán információs érdekre alapítottan a személyes adatok, bűnügyi személyes adatok közlése nem minősül jogszerűnek. [Lásd az Alkotmánybíróság 37/2005. (X. 5.) és 873/B/2008. AB határozatait, valamint a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.089/2018/5/II. számú, 2.Pf.21.440/2017/4/II. számú, 8.Pf.21.494/2016/7. számú és 2.Pf.21.279/2015/5/II. számú határozatait.]
Ha a sajtószabadság, a közvélemény tájékoztatásához, a szabad véleménynyilvánításhoz való jog a közlés érintettjének személyiségi jogaival (pl. a személyes adatai, valamint a magántitka védelméhez fűződő személyiségi jogaival) ütközik, a bíróságnak minden esetben érdek-összemérést kell végeznie, és azt kell eldöntenie, hogy az adott tényállás mellett melyiknek kell elsőbbséget biztosítania. Ha a sajtó alappal, nyomós indokkal ad tájékoztatást egy közérdeklődésre számot tartó eseményről, adott esetben egy büntetőbíróság általi jogerős elítélésről, az egyéni személyiségi jogok háttérbe szorulhatnak. (Így foglalt állást a Kúria a Pfv.IV.21.051/2016/5. számú határozatában.)
Az ítélőtábla álláspontja szerint, ha egy, az apák anyákkal egyenjogú szülői létjogosultságának széleskörű elismertetéséért, jogaik azonos mértékű érvényesülésének eléréséért, a gyermekek különélő apáikkal való háborítatlan kapcsolattartásának az erősítéséért, az apák és az anyák gyermek nevelésében való egyenjogúságáért és szükségessége elterjesztésének a felerősödéséért (felerősítéséért) küzdő egyesület elnökét jogerősen elítélik gyermektartás elmulasztása miatt, az közérdeklődésre számot tartó ügynek minősül.
Amint azt a Győri Ítélőtábla a felperes által a V. Törvényszékkel szemben a büntetőeljárásban hozott határozatok az alperes részére megismertetésére hivatkozva a személyes adatokhoz fűződő joga megsértése miatt indított perben a keresetet elutasító elsőfokú ítéletet helybenhagyó Pf.II.20.066/2017/5/I. számú ítéletének az indokolása is rögzíti: qqa felperes egyesületi elnökként olyan társadalmi szerepet vállalt, amelyre figyelemmel az egyesület tevékenységét, célját, valamint a felperes terhére rótt bűncselekmény jellegét egybevetve a felperes jogerős elítélése az Smtv. 10. §-a alapján olyan közéleti ügynek minősül, amely a tájékoztatáshoz való jogra figyelemmel a nagyközönség számára is megismerhetővé válhat.wq
Mindezek alapján tehát a perbeli esetben a közvélemény tájékoztatásához és a felperes személyes adataihoz, valamint magántitkához fűződő személyiségi jogai közötti kollíziót előbbi, a közvélemény tájékoztatásához való jog javára kell feloldani, amelyből az következik, hogy az alperes mint újságíró jogszerűen, egy közérdeklődésre számot tartó ügy, nevezetesen az egyesület elnökének a bemutatása céljából kezelte a felperes bűnügyi személyes adatait, amellyel sem a felperes személyes adataihoz, sem a magántitkához fűződő személyiségi jogát nem sértette meg.
A V. Törvényszék sajtótitkára által az alperesnek küldött tájékoztatás az egyesület tagjának elküldésével kapcsolatban az elsőfokú bíróság ítéletének az indokolása pontosításra szorul.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes nem tudta bizonyítani, hogy az alperes ezt a tájékoztatást megszerkesztette, illetőleg továbbküldte volna az egyesület e-mail címére.
Az ítélőtábla álláspontja szerint az esetleges szerkesztés tényét a felperes valóban nem tudta bizonyítani (tényelőadást sem tett, hogy a szerkesztés alatt pontosan mit ért), az azonban tényállási elem, hogy az alperes ezt a törvényszéki sajtótitkártól kapott tájékoztatást megküldte az egyesület egyik tagjának. Ezt az alperes beismerte. Az alperes által a perben becsatolt e-mail-ekből megállapítható, hogy az alperes e-mail-ben, majd telefonon kapcsolatba lépett az egyesület tagjával, és az alperes elküldte a V. Törvényszék sajtótitkára által küldött levelet az egyesület tagjának, aki arra válaszolt is. Mindezzel azonban nem valósított meg személyiségi jogi jogsértést.
Az ítélőtábla álláspontja szerint, ha a bírósági sajtótitkár által a sajtó képviselőjének elküldött, a büntetőeljárás terheltje családi nevének kezdőbetűjét és utónevét, az ítélet lényegét, továbbá az elsőfokú ítélet meghozatalának, a vádlotti fellebbezés és a másodfokú ítélet meghozatalának a tényét közlő tájékoztatást egy újságíró akár a cikkében, akár annak megírása során kapcsolatfelvétel, illetőleg információgyűjtés céljából felhasználja, és – amint az a perbeli esetben is történt – elküldi azon civil szervezet tagjának, akinek az elnökéről cikket kíván írni, nem sérti a felperes bűnügyi személyes adatai védelméhez fűződő személyiségi jogát.
A felperes alaptalanul sérelmezte azt is, hogy az elsőfokú bíróság kézbesítette az alperesnek a költségmentesség engedélyezése iránti kérelméhez mellékelt, a felperes foglalkoztatást helyettesítő támogatásra való jogosultsága fennállását megállapító okiratot.
A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: 1952. évi Pp.) 3. §-ának (6) bekezdése szerint a bíróság köteles gondoskodni arról, hogy a felek minden, az eljárás során előterjesztett kérelmet, jognyilatkozatot, valamint a bírósághoz benyújtott okiratot megismerhessenek és azokra – törvényben előírt időn belül – nyilatkozhassanak.
A költségmentesség bírósági eljárásban való alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 5. §-ának (4) bekezdése alapján személyes költségmentességi kérelem előterjesztése esetén a bíróság a kérelem elbírálásakor a szükséghez képest az ellenfelet is meghallgatja.
Az ítélkezési gyakorlat szerint a polgári perben megszerzett személyes adat kezelhető, felhasználható, ha a perbeli állítások alátámasztására vagy cáfolására szolgál, a perbeli érdekek érvényesítéséhez szükséges, és ez az érdek arányban áll az érintetteknek a személyes adataik kezelésével összefüggésben őket megillető, a magánélet tiszteletben tartásához való jogukkal. (Lásd a Pécsi Ítélőtábla Pf.III.20.116/2015/7. számú határozatát.)
A fentebb idézett jogszabályi rendelkezésekből, illetőleg felhívott eseti döntésből következően egy polgári perben az alperesnek joga van a felperes által előterjesztett költségmentességi kérelmet megismerni és arra észrevételt tenni, e körben az alperes a felperes jövedelmi- és vagyoni viszonyaira vonatkozóan tehet nyilatkozatot, ez a magatartása a perbeli eljárási jogainak a gyakorlását jelenti, és nem minősül a felperes személyes adatai védelméhez fűződő, de egyéb személyiségi joga sérelmének sem.
Az ítélőtábla mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság ítéletét az indokolás fentiek szerinti, részbeni módosítása, kiegészítése és pontosítása mellett az 1952. évi Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.517/2018/3.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás