PÜ BH 2019/133
PÜ BH 2019/133
2019.05.01.
Ha a kötelezettnek tudnia kellett az engedményezés hiányáról, a kötelmet megszüntető hatállyal csak az eredeti jogosultnak teljesíthet [2013. évi V. tv. (Ptk.) 6:63. § (1) bek. 6:193. § (2) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felek 2014. szeptember 17-én alvállalkozási szerződést kötöttek, amely alapján a felperes útépítési munkák elvégzését vállalta. A felperes 2014. december 4-én 4 199 958 forint vállalkozói díjról bocsátott ki végszámlát.
[2] R. M. 2015. január közepén arról tájékoztatta az alperest, hogy a felperes alvállalkozója volt, és – az ezzel összefüggő díjtartozásra tekintettel – a felperes az alperessel szemben fennálló követelését reá fogja engedményezni. Az alperes ezt követően egy engedményezési szerződésmintát és a felperes által kiállított végszámla másolatát is megküldte a nevezett részére. Az alperesnek 2015. január 29-én bemutatott, 2015. január 28-án kelt engedményezési szerződés tartalmazta, hogy a felperes az alperessel szemben fennálló 4 199 958 forint összegű követeléséből 3 750 000 forintot engedményez a D. Kft.-re, míg a fennmaradó 449 958 forintot az alperes a felperes bankszámlájára köteles átutalni.
[3] A felperes ügyvezetője még 2015. január 28-án telefonon és e-mailben is közölte az alperes projektmenedzserével, hogy a felperes által kiállított végszámla illetéktelen kezekbe kerülhetett, és annak alapján az alperes csak a felperesnek fizethet, mert a követelést nem engedményezte.
[4] Az alperes 2015. január 29-én a D. Kft. részére 3 750 000 forintot, a felperes részére 449 958 forintot utalt át.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[5] A felperes keresetében 3 750 000 forint vállalkozói díj és késedelmi kamatai megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Előadta, hogy a követelést nem engedményezte, az engedményezési szerződést nem a törvényes képviselője írta alá, s így az létre sem jött. Hivatkozott az alperes rosszhiszeműségére, tekintettel arra, hogy a teljesítést megelőzően tájékoztatta őt az engedményezés hiányáról.
[6] Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.
Az első- és másodfokú ítélet
[7] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Abból indult ki, hogy a kereset érdemi elbírálásakor a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény 1. §-a alapján a Ptk. rendelkezéseit kellett alkalmazni. A Ptk. 6:193. §-ára, 6:197. §-ára és 6:198. § (1)–(2) bekezdéseire utalással kifejtette, hogy az engedményezés a követelés átruházása, amely a kötelezett jogállását csak annyiban érinti, hogy kinek köteles teljesíteni, amelyet az engedményezés vele szembeni hatályosulásának (közlésének) ténye, illetve időpontja dönt el. Az adott esetben az engedményezésről az alperest nem az engedményező értesítette, az engedményezés tényét az engedményes engedményezési szerződéssel igazolta. Az engedményezési szerződés a Ptk. 6:198. § (1) bekezdésének megfelelően tartalmazta az engedményes megnevezését, székhelyét és számlaszámát, nem tartalmazta azonban az engedményes kezéhez történő teljesítésre vonatkozó teljesítési utasítást. Ebben az esetben teljesítési utasítást a Ptk. 6:198. § (2) bekezdése szerint csak az engedményes adhat, és az eredeti jogosult részére már akkor sem lehet kötelmet megszüntető hatállyal teljesíteni, ha a kötelezett az engedményezést egyébként aggályosnak, érvénytelennek vagy meg nem történtnek tartja.
[8] Az elsőfokú bíróság kiemelte, hogy az engedményezési szerződés érvénytelenségének vagy létre nem jöttének jogkövetkezményei csak az engedményező és az engedményes jogviszonyában alkalmazhatóak. Az alperesnek a felperes által hivatkozott rosszhiszeműsége kapcsán kifejtette, hogy az alperestől a gondos eljárás körében az volt elvárható, hogy a szerződésbeli adatokat ellenőrizze, amit meg is tett, és annak alapján eltérés nem merült fel. Ehhez képest a felperes az engedményezés hiányáról nem az alperes döntésre jogosult gazdasági vezetőjét értesítette. Az alperes egyébként sem lett volna jogosult kétségbe vonni az okiraton szereplő aláírások valódiságát, és az engedményezési szerződés bemutatása után a felperesnek már nem teljesíthetett.
[9] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és az alperest a keresettel egyezően marasztalta. Rámutatott arra, hogy a Ptk. alapján a követelések átruházására két lépcsőben kerülhet sor: a követelés átszállásához szükséges az engedményezésre vonatkozó kötelezettségvállalás és maga az engedményezés, amely a jogváltozást kiváltó kötelmi rendelkező ügylet. Az adott tényállás mellett azt lehetett megállapítani, hogy sem a kötelező ügylet, sem a rendelkező ügylet nem jött létre. Nem volt ugyanis vitatott, hogy az engedményezési szerződést nem a felperes ügyvezetője írta alá, az írásban létre sem jött, és az alperes nem hivatkozott szóbeli engedményezési szerződés létrejöttére. Az alperes volt továbbá az, aki az engedményesként fellépő személynek megküldte a felek közötti vállalkozási szerződéssel és a vállalkozói díjról kiállított számlával kapcsolatos adatokat, valamint az általa használt szerződéstervezetet is. Ezzel szemben a felperes ügyvezetője az engedményezés hiányáról az alperes projektmenedzserét értesítette, aki erről még az átutalás előtt tájékoztatta az alperes gazdasági vezetőjét.
[10] A másodfokú bíróság álláspontja szerint az engedményezési szerződés alaki szempontból is aggályos volt, mivel arról hiányzott a felperes adószámának utolsó két számjegye. Emiatt az aláírás valódiságát illetően legalább a kételynek fel kellett volna merülnie, és elvárható lett volna az, hogy az alperes a kifizetés engedélyezését megelőzően a felperessel egyeztessen. Az alperes tehát nem az adott helyzetben tőle elvárható módon járt el, és önhibájából teljesített egy olyan szerződés alapján, amelyet az engedményező cégszerű aláírásának hamisításával készítettek. Mindezekre tekintettel nem hivatkozhatott arra, hogy az engedményesként fellépő társaság részére történt teljesítéssel a felperes felé fennálló fizetési kötelezettsége megszűnt.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[11] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását kérte.
[12] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[13] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
[14] A Kúria a felülvizsgálati eljárás eredményeként azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból nem jogszabálysértő.
[15] Az alperesnek a bizonyítékmérlegelés hibájára alapított felülvizsgálati támadása nem volt, a jogerős ítéletben foglalt tényállást nem vitatta. A felek által nem vitatott tényállást pedig a felülvizsgálati eljárásban irányadónak kell tekinteni (BH 2006.165.). Ehhez képest a felülvizsgálati kérelemben megjelölt anyagi jogi jogszabályhelyek téves alkalmazását megállapítani nem lehetett, a másodfokú bíróság az általa kiegészített tényállásból helytálló jogi következtetések levonásával hozta meg a keresetnek helyt adó érdemi döntését.
[16] Mindkét fokú bíróság helyesen indult ki abból, hogy a felek jogvitájában a Ptk. rendelkezéseit kellett alkalmazni. Jelentősége volt ezért annak, hogy az engedményezés megváltozott szabályainak megfelelően a követelés átszállásához az átruházásra irányuló szerződésre vagy más jogcímre és a követelés engedményezésére is szükség van [Ptk. 6:193. § (2) bek.]. Ennek ellenére nincs akadálya, hogy az engedményezéskor már létező követelés esetén a kötelező és a rendelkező ügylet megkötése egyidejűleg, akár egy okiratba foglaltan történjen. Bármelyik létre nem jötte vagy érvénytelensége esetén azonban a kötelem jogosultjának személyében nem következik be változás, az engedményes nem lép az engedményező helyébe.
[17] A két jogügylet az adott esetben sem különült el egymástól: az okirat szerint a felperes az engedményessel szemben fennálló tartozására tekintettel vállalta az alperessel kötött alvállalkozási szerződésből fakadó, az említett tartozással azonos összegű követelésének engedményezését. Tényként volt megállapítható ugyanakkor az, hogy az okiratot nem a felperes ügyvezetője írta alá, és – bár külön alakszerűségi követelmény hiányában, a Ptk. 6:4. § (2) bekezdésére figyelemmel nem lett volna akadálya – az engedményezési szerződés szóban vagy ráutaló magatartással való létrejöttét az alperes sem állította. A Ptk. 6:63. § (1) bekezdése által megkövetelt kölcsönös és egybehangzó akaratnyilvánítás hiányában pedig a szerződés nem jött létre.
[18] Az alperestől kötelezettként valóban nem volt elvárható az engedményezési szerződésen található névaláírás valódiságának vizsgálata; mint ahogy önmagában az engedményezőként megjelölt felperes adószámának hiányos feltüntetése sem kellett, hogy kételyt ébresszen benne a szerződés létrejöttét illetően. E tekintetben helytálló volt az a felülvizsgálati hivatkozása, hogy ilyen, az engedményezési szerződés létrejöttének és érvényességének vizsgálatára kiterjedő követelmény a gazdasági élet szereplőivel szemben támasztható. Miként a felülvizsgálati kérelemben felhívott, az EBH 2002.647. számon közzétett elvi bírósági határozat indokolása is tartalmazza: az adós nem köteles az engedményes és az engedményező közötti jogviszony vizsgálatára, erre lehetősége sincsen, és nem viselheti az ezzel járó kockázatot sem. Emiatt – az engedményezésre vonatkozó, a korábbitól eltérő törvényi szabályozás mellett is irányadónak tekinthető bírói gyakorlat szerint – az engedményezési szerződés esetleges érvénytelensége az engedményezési szerződés alanyainak jogviszonyára hat ki, az érvénytelenség jogkövetkezményeit a közöttük fennálló jogviszonyban kell levonni (EBH 2003.868.).
[19] A másodfokú bíróság ugyanakkor helyesen mutatott rá arra, hogy a perben olyan tények váltak bizonyítottá, amelyek alapján az alperes nem hivatkozhat arra, hogy a létre nem jött engedményezés jogkövetkezményeit a felperesnek az engedményesként fellépő személlyel szemben kell érvényesítenie, és a felperes felé fennálló fizetési kötelezettsége a teljesítéssel megszűnt. A már hivatkozott EBH 2002.647. számú elvi bírósági határozat is rögzíti, hogy az adósnak az engedményes felé történt teljesítése – a fentiek ellenére – nem tekinthető joghatályosnak, ha rosszhiszemű volt és tudnia kellett az engedményezés hiányáról. Az adott esetben az alperes volt az, aki kötelezettként az engedményesként fellépő személlyel közölte az engedményezett követelés meghatározásához szükséges, a Ptk. 6:194. § (2) bekezdésében előírt adatokat, a követelés alapjául szolgáló, a felperes által kiállított számlát, valamint magát az engedményezési szerződés tervezetét. Ezen túlmenően a felperes előzetesen, az engedményezési szerződés benyújtása előtt tájékoztatta arról, hogy a követelést nem engedményezte, és az engedményes részére történő kifizetéshez nem járul hozzá. Mindezek a tények egyértelműen azt támasztják alá, hogy az alperesnek tudnia kellett az engedményezés hiányáról, ezért a kötelmet megszüntető hatállyal csak az eredeti jogosult, vagyis a felperes felé teljesíthetett.
[20] A jogerős ítélet emiatt a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályhelyeket, az engedményezésről való értesítés szabályait tartalmazó Ptk. 6:197. §-át és a teljesítési utasításról rendelkező Ptk. 6:198. §-át nem sérti.
[21] A Kúria a kifejtettekre figyelemmel a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. V. 22.454/2017.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás