PÜ BH 2019/136
PÜ BH 2019/136
2019.05.01.
A Csjt. házassági vagyonjogi rendelkezései kizárólag a házastársak egymás közötti belső jogviszonyára irányadók. Ha a perbeli ingatlan ajándékozás folytán a házastársak gyermekének tulajdona lett, az ajándékozás fogalmilag kizárja a külső jogviszonyban (ajándékozás) a közös vagyon törvényi vélelmének fennállását [1952. évi IV. tv. (Csjt.) 27. §, 28. §, 31. §, 1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 579. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felek 1976. február 7. napján kötöttek házasságot, házasságukból 1976. november 3. napján lány gyermekük született. A felek házassági életközössége véglegesen és mindenre kiterjedően 2013. június 15. napjával megszűnt, az alperes ekkor az utolsó közös lakásból a legszükségesebb ingóságaival elköltözött.
[2] A felek a házassági életközösség időtartama alatt lakóingatlant és több mezőgazdasági ingatlant (termőföldeket), továbbá ingóságot, vagyoni értékű jogokat szereztek és készpénzvagyonnal is rendelkeztek. Az életközösség megszűnésekor az ingóságok többsége és az állatállomány a felperes birtokában maradt, az alperes rendelkezett a bankbetétek nagyobb részével.
[3] A felek termelőszövetkezeti tagok voltak, a termelőszövetkezet megszűnésekor a tagsági jogviszony alapján a felperes részjegyet és vagyonjegyet, az alperes vagyonjegyet és részaránytulajdont kapott. A felperes ingatlanokat és nagyobb értékű ingóságokat vásárolt, felmenőitől ingatlanhányadokat örökölt, továbbá ajándékozás, földkiadás, adásvétel és csere jogcímén is szerzett ingatlanokat, illetve töredék tulajdoni hányadokat. Az alperes felmenőitől ingóságokat, illetőleg ingatlantulajdoni hányadokat örökölt, további ingatlanokat szerzett a házassági életközösség fennállásának ideje alatt földkiadás, csere, adásvétel jogcímén.
[4] A mezőgazdasági ingatlanokat az azt megszerző házastárs tulajdonaként jegyezték be, ezek egy részén a felperes gazdálkodott, a többi ingatlant a felek a saját nevükben kötött szerződésekkel haszonbérbe adták. Az életközösség alatt az ingatlanok hasznosításából befolyó haszonbérleti díjakkal közösen gazdálkodtak, az életközösség megszűnése után pedig önállóan rendelkeztek.
[5] A felek gyermeke a 2000. április 25. napján kötött adásvételi szerződéssel megvásárolta a perbeli ingatlant. A gyermek tulajdonában állt adásvétel jogcímén egy szántóföld ingatlan 12000/411696 tulajdoni hányada.
[6] 2004. március 26. napján a felek és gyermekük megállapodtak abban, hogy a két ingatlan tulajdoni helyzetét azok vételárának tényleges megfizetésével összhangban rendezik. A szerződések megkötése érdekében ügyvédhez fordultak, aki az előadásukat és a szerződéskötési szándékukat a felek, a közös gyermek és az ügyvéd által aláírt és ügyvédi bélyegzővel ellátott tényvázlatban rögzítette. Az okiratba foglalt egyező nyilatkozatuk szerint a 2000. április 25. napján megkötött adásvételi szerződés alapján megszerzett perbeli ingatlan teljes vételárát – mivel a gyermeknek az adásvételi szerződés megkötésekor sem jövedelme, sem vagyona nem volt – az alperes különvagyonát képező készpénzéből fizették ki. A szántóföld 12000/411696 tulajdoni hányadának vételárát „ennek megszerzésekor is a szülei bocsátották rendelkezésre, mégpedig közösen és egyenlő arányban”. Kölcsönösen kinyilvánították a szerződéskötési szándékukat: arra az elhatározásra jutottak, hogy a tulajdonos gyermek a szülők által rendelkezésre bocsátott összegekből megvásárolt ingatlanokat a tényleges ajándékozás miatt a vételárat biztosító szülőjének visszaadja és erre tekintettel egymással ajándékozás szerződést kötnek. A termőföld tulajdonjogát a szülők megállapodása alapján a gazdálkodásra és a támogatások elszámolására figyelemmel a felperes, míg a lakásingatlan tulajdonjogát a vételár különvagyoni jellege miatt az alperes szerzi meg.
[7] Az ügyvédi tényvázlatban foglaltaknak megfelelően, ugyanazon a napon a felek két ajándékozási szerződést kötöttek: a perbeli ingatlan kizárólagos tulajdonosa az alperes, a szántó földterületé a felperes lett.
[8] Az ajándékozási szerződés megkötése után, de még a házassági életközösség időtartama alatt a perbeli ingatlant bérbe adták. A 2008. április 12-én kelt kézírásos okirat szerint a felperes kiadja a tulajdonát képező lakását, a szerződést az alperes tanúként aláírta. A 2008. augusztus 5-i keltezésű okirat szerint viszont ugyanazon bérlővel a felperes is bérleti szerződést kötött, amelyet az alperes írt alá tanúként.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[9] A felperes keresetében kérte a házasság felbontását és a házastársi közös vagyon megosztását. A közös vagyonhoz tartozó és megosztani kért vagyonelemeket tételesen felsorolta és az ingatlanok és az ingóságok összértékét 29 719 000 forintban jelölte meg. A megosztást – beleértve az ingatlanokon fennálló közös tulajdon megszüntetését – a birtokállapotnak megfelelően, és úgy kérte, hogy ennek eredményeként a bíróság 10 008 500 forint értékkülönbözet megfizetésére kötelezze az alperest. Keresete jogalapjaként a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) 27. § (1) bekezdését jelölte meg.
[10] Az alperes a közös vagyon megosztását nem ellenezte, a vagyonmérleget további ingatlanokkal és ingóságokkal kiegészítette. Az alperes a közös vagyon köréből mellőzni kérte a perbeli ingatlant, mivel az a Csjt. 28. § (1) bekezdése alapján a különvagyona. Csatolta az ajándékozási szerződést és az előzményéül szolgáló ügyvédi tényvázlatot. Álláspontja szerint az abban foglalt jognyilatkozatok bizonyítják, hogy az ingatlan megvásárlásakor a vételárat – a felperes által is elismerten – a különvagyonából fizette ki.
[11] Az ingatlanok mértéke, terjedelme és a hasznosítás módja, továbbá az egymás közötti arányosság okán felmerült vita alapján mindkét fél beállította a vagyonmérlegbe a másik házastárs kizárólagos tulajdonaként nyilvántartott ingatlanokat. Kölcsönösen kérték a közös vagyonba tartozás megállapítását és a közös tulajdon megszüntetését.
Az első- és másodfokú ítélet
[12] Az elsőfokú bíróság ítéletével a felek házasságát felbontotta és a házastársi közös vagyont – többek között az ingatlanok közös tulajdonának megszüntetésével – megosztotta.
[13] A közös vagyonba tartozó ingóságokat 4 004 000 forint értékben a felperes, 297 000 forint értékben az alperes birtokába és tulajdonába adta és a felperest 1 853 500 forint értékkiegyenlítés megfizetésére kötelezte. Megállapította egyes ingó vagyontárgyak alperesi különvagyoni jellegét és a felperest kötelezte a birtokában tartott ingók kiadására.
[14] 1 255 000 forint készpénzt a felperes, 7 443 000 forint készpénzt az alperes tulajdonába adott és az alperest 3 094 000 forint értékkülönbözetben marasztalta.
[15] Megállapította, hogy a felek azonos arányú közös tulajdonaként nyilvántartott, az utolsó közös lakásnak minősülő családi ház tekintetében a bejegyzett és a tényleges tulajdoni állapot egyező. A közös tulajdon megszüntetésével az alperes 1/2 tulajdoni hányadát 3 500 000 forint megváltási ellenértéken a felperes tulajdonába adta.
[16] Megállapította továbbá a következőket. Az ingatlan-nyilvántartásban a felperes, illetve az alperes kizárólagos tulajdonaként bejegyzett földingatlanok a felek egymás közötti egyenlő arányú házastársi közös vagyona. Egy ingatlan 7860/33077 tulajdoni hányada a felperes, 1500/33077 tulajdoni hányada az alperes különvagyona és 2217/33077 tulajdoni hányadban közös vagyon. A közös tulajdon megszüntetésével a felperes tulajdonába 13 832 780 forint, az alperes tulajdonába 6 675 000 forint értékű ingatlanok kerültek. A megszüntetés eredményeként a felperest kötelezte 3 578 890 forint értékkülönbözet megfizetésére.
[17] A perbeli ingatlanról azt állapította meg, hogy az alperes különvagyona.
[18] Az elsőfokú bíróság a jogvita elbírálására irányadó Csjt. 27. § (1) bekezdése és 28. §-a szerint rendelkezett az alvagyonok elkülönítéséről és a Csjt. 31. § (2) bekezdése alapján a házastársi közös vagyon megosztásáról. Rögzítette, hogy a Csjt. 27. § (1) bekezdésének törvényi vélelmével szemben a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 164. § (1) bekezdésének főszabálya alapján az arra hivatkozó felet terheli a különvagyon kétséget kizáró bizonyítása.
[19] Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok értékelésével arra a meggyőződésre jutott, hogy az alperes a bizonyítási kötelezettségnek eleget tett, teljes bizonyító erejű magánokirat bizonyította a perbeli ingatlan különvagyoni jellegét. A felperes által csatolt, kézzel írt bérleti szerződés tartalma – a lakás a tulajdona – a jogvita elbírálásánál nem releváns.
[20] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezését helybenhagyta.
[21] A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet indokolásának kiegészítésével hangsúlyozta, hogy a 2000. április 25. napján kötött adásvételi szerződéssel a felek közös gyermeke vált az ingatlan tulajdonosává, a tulajdonjog megszerzése szempontjából a vételár forrása közömbös. A felek a szerződést nem támadták meg. A tulajdonos gyermek a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 112. § (1) bekezdésében foglalt jogával szabadon rendelkezhetett, így a tulajdonjogát másra átruházhatta. Nincs tehát jelentősége annak, hogy az ajándékozási szerződésben az alperes számára történt ajándékozás indokaként mit tüntettek fel. Az alperes mint új tulajdonos az ingatlant ajándékba kapta, az ajándék pedig a Csjt. 28. § (1) bekezdés d) pontja szerint a házastárs különvagyona.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[22] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Kérte – a házasságot felbontó rendelkezést meghaladóan – a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a jogszabálynak megfelelő új határozat meghozatalát, másodlagosan az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az első-, illetve a másodfokú bíróság utasítását új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára.
[23] A jogerős ítélet jogszabálysértő voltát a Csjt. 27. § (1) bekezdésének megsértésére alapította.
[24] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[25] A felülvizsgálati kérelem megalapozatlan.
[26] Megalapozatlanul állította a felperes a perbeli ingatlan alvagyoni jellege megállapításának anyagi jogi jogszabálysértő voltát.
[27] A Kúria elsődlegesen rámutat arra, hogy a felperes az eljárt bíróságok bizonyítékértékelését nem sérelmezte [régi Pp. 206. § (1) bekezdés], ezért a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok mérlegelése nem vizsgálandó.
[28] Helyesen érvelt a felperes azzal, hogy a Csjt. 27. § (1) bekezdése törvényi vélelmet állított fel az életközösség időtartama alatti, bármelyik házastárs általi szerzés közös vagyoni jellege mellett és ezt a vélelmet csak kétséget kizáró bizonyítással lehet megdönteni.
[29] A házastársak teljes vagyonán belül a különvagyon a törvény által elismert és dologi jogilag elkülönült alvagyon. Az egységes ítélkezési gyakorlat szerint a közös vagyon és a különvagyon dologi jogi elismerése és védelemben részesítése a bizonyítási teher szempontjából határolható el: a Csjt. vagyonjogi rendszere a törvényi vélelem rögzítésével a közös vagyont részesíti elsőbbségben. Az anyagi jog alapján a régi Pp. 164. § (1) bekezdése főszabályának megfelelően tehát a különvagyont állító felet terheli annak kétséget kizáró bizonyítási kötelezettsége, hogy a) az életközösség megszűnésekor meglévő vagyontárgy megszerzésére az életközösség megkezdése előtt került sor; vagy b) az életközösség fennállása alatt megszerzett vagyontárgy – annak jellegére, a szerzés jogcímére, illetőleg a megszerzésének forrására tekintettel – a különvagyonának minősül.
[30] A perbeli esetben az alperes állította, hogy a lakás a különvagyona, a bizonyítás kötelezettsége ezért őt terhelte. Helytállóan állapították meg az eljárt bíróságok, hogy az alperes az állítását kétséget kizáróan bizonyította. A Kúria egyetértett a jogerős ítéletben foglalt jogkövetkeztetéssel, annak indokait az alábbiak szerint egészíti ki.
[31] A csatolt ügyvédi tényvázlat az anyagi jog (régi Ptk.) alapján nem szerződés és egyoldalú jognyilatkozatnak sem tekinthető. Az egyezően előadott keletkezési körülményekből megállapíthatóan az okirat a felek és a lányuk között létrejött két polgári jogi jogviszony előzményét, az ajándékozási szerződések motiváció-ját rögzítette: tartalmazta az ajándékozási szerződések megkötésére vonatkozó szerződési szándékot, annak indokát és a szerződések tartalmát. A házastársak nyilatkozatai nem a Csjt.-n alapuló vagyoni viszonyaik rendezését célozta, ami az adott jogvitában annyiban értékelhető, hogy az ajándékozási szerződések megkötésénél a házastársak a perbeli ingatlan vételárát a szerződési akarat indokaként maguk különvagyonnak minősítették.
[32] Az ügyvédi tényvázlat eljárásjogi szempontból – a keletkezésekor hatályos, az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény 27. § (1) bekezdésére figyelemmel – nem minősíthető teljes bizonyító erejű magánokiratnak [régi Pp. 196. § (1) bekezdés]. A tényvázlat a régi Pp. 199. §-a szerinti szabadon mérlegelhető egyszerű magánokirat, mivel az okiratszerkesztő ügyvéd bélyegzőjével ellátott aláírása ellenjegyzésnek nem tekinthető, illetve a szerződő felek által aláírt okiratot tanúk nem írták alá.
[33] A fentiek alapján az ügyvédi tényvázlatban foglalt, a perbeli ingatlan vételárának különvagyoni forrására tett egyező és kölcsönös nyilatkozat kétséget kizáró bizonyítéknak önmagában nem tekinthető. A Kúria megjegyzi, hogy a teljes bizonyító erejű magánokirat [régi Pp. 196. § (1) bekezdés] az azt aláíró felek okiratban foglalt nyilatkozatának megtételét, nem pedig a nyilatkozatuk valóságtartalmát bizonyítja, viszont a bizonyítás kötelezettségét a nyilatkozatra figyelemmel az okirat tartalmától eltérőt állító félre terheli. Helyesen értékelte tehát a másodfokú bíróság az okirat mellett az egyéb bizonyítékokat (a tanúvallomásokat).
[34] Tévesen hivatkozott a felperes az általa perdöntőnek tekintett bérleti szerződésre. Az, hogy a bérleti szerződést bérbeadóként (és önmagát tulajdonosnak feltüntetve) írta alá, az alperes aláírása ellenére jogelismerésének, a közös vagyonba utalásnak nem tekinthető. A felperes érvelését pedig súlytalanná teszi a később ugyanerre az ingatlanra ugyanazon bérlővel az alperes által megkötött bérleti szerződés ténye.
[35] A Kúria egyetértett a másodfokú bíróság jogi álláspontjával: a jelen jogvitában a vételár alvagyoni jellege közömbös.
[36] A perbeli ingatlannal kapcsolatban a felek (együtt vagy külön-külön) és lányuk között két szerződés jött létre. Az első szerződés az adásvételi szerződésben kikötött vételár átadása (első ajándékozás), a második jogügylet az alperesnek való (vissza)ajándékozása volt. A felperes az első ajándékozás tárgyát képező pénzösszeg törvényi vélelmére alapított közös vagyoni jellegére hivatkozással terjesztette elő a Csjt.-n alapuló dologi jogi igényét. A polgári jogi jogügyleten és a családjogi rendelkezéseken alapuló (a házastársi életközösség időtartama alatti, főszabályként közös vagyoni) szerzés azonban két, alanyaiban és tartalmában is eltérő jogviszony.
[37] A régi Ptk. 579. § (1) bekezdése alapján az ajándékozási szerződéssel az egyik fél a saját vagyona rovására a másik fél részére ingyenes vagyoni előny juttatására köteles. Ez megvalósulhat meghatározott vagyontárgy juttatásával, de úgy is, hogy az ajándékozó a vagyontárgy vételárának a kifizetéséhez szükséges készpénzt bocsátja a megajándékozott rendelkezésére, aki az ajándékba szánt vagyontárgyat ennek a pénzösszegnek a felhasználásával maga szerzi meg. A perbeli esetben a gyermek az ingatlan vételárát ajándékba kapta.
[38] A Csjt. 27-31. §-ok házassági vagyonjogi rendelkezései kizárólag a házastársak egymás közötti belső jogviszonyára irányadóak. Az ajándékozás folytán a vagyontárgy (készpénz) a régi Ptk. 579. § (1) bekezdése alapján a gyermek tulajdona lett, azaz a Csjt. által szabályozott, a házastársak belső, egymás közötti vagyoni viszonyaira vonatkozó rendelkezések alkalmazása alól kikerült. Ebből következően a külső jogviszonyban (az ajándékozás) a közös vagyon törvényes vélelmének a harmadik (megajándékozott) személlyel szembeni fennállása fogalmilag kizárt.
[39] A Csjt. 28. § (1) bekezdés d) pontja alapján különvagyon az ajándékba kapott vagyontárgy. Az ajándékozás tényének bizonyítottságát meghaladóan a Csjt. az alvagyoni jelleg megállapíthatóságához többletkövetelményt nem támaszt. A gyermek tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték, tehát – a másodfokú bíróság helytálló érvelése szerint – az ingatlannal a polgári jog szabályai alapján önállóan rendelkezhetett [régi Ptk. 112. § (1) bekezdés]. Az ajándékozási szerződés foganatba ment, az érvényes szerződés alapján azt a tulajdonos gyermek a saját vagyona rovására az alperesnek juttatta. Az ajándékozási szerződésre vonatkozó polgári jogi külső jogviszonyt a Csjt. szabályai az előzményi szerződésre visszamenőlegesen nem írják felül, az tehát a vagyontárgy megszerzésének jogcímére figyelemmel az alperes különvagyona.
[40] A fentiek alapján a jogerős ítélet jogszabályt nem sértett, ezért azt a Kúria hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. II. 20.961/2018.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás