PÜ BH 2019/139
PÜ BH 2019/139
2019.05.01.
Nem ellentétes az uniós joggal az olyan tagállami eljárásjogi rendelkezés, amely a közbeszerzésre, illetőleg a közbeszerzési eljárásra vonatkozó jogszabályok megsértése miatt bármely polgári jogi igény érvényesíthetőségének feltételéül szabja, hogy valamely döntőbizottság, illetőleg – e döntőbizottság határozatának felülvizsgálata során – a bíróság a jogsértést jogerősen megállapítsa. Nem ellentétes az uniós joggal az olyan tagállami eljárásjogi rendelkezés sem, amely a közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásai keretében a közbeszerzési döntőbizottság által hozott határozatok bírósági felülvizsgálatát kizárólag a döntőbizottság előtti eljárás során előadott jogalapok vizsgálatára korlátozza [2003. évi CXXIX. tv. (Kbt.) 350. §, 351. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alperes közösségi értékhatárt meghaladó építési beruházás tárgyú hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos eljárásra tett közzé részvételi felhívást 2005. február 5-én. A jelentkezésre előírt határidőn belül 5 pályázat érkezett, ebből az egyik a felperes által vezetett H. konzorciumé volt, amely a vezető tervezők között jelölte meg vezető műtárgytervezőként Sz. M.-et. Az alperes 2005. július 19-én értesítette a felperes által vezetett konzorciumot, hogy a pályázata összeférhetetlenség miatt érvénytelen és ezért a pályázatból kizárta. Ezt azzal indokolta, hogy a konzorcium a teljesítésbe bevonni kívánt szakértők körében vezető tervezőként nevezte meg az ajánlatkérő oldalán a közbeszerzés előkészítésében részt vett Sz. M.-et.
[2] A felperes által vezetett konzorcium az ajánlatkérő döntését a Közbeszerzési Döntőbizottság előtt jogorvoslat iránt megtámadta. A Közbeszerzési Döntőbizottság 2005. szeptember 12-én kelt határozatával a konzorcium jogorvoslati kérelmét elutasította, döntését azzal indokolta, hogy a részvételi jelentkezésben Sz. M. személyének megjelölését nem lehetett adminisztrációs hibának értékelni, mert személyének ilyen indokkal történő figyelmen kívül hagyása a részvételi jelentkezésnek a 2003. évi CXXIX. törvény (Kbt.) 108. § (3) bekezdése alapján kizárt módosítását jelentette volna. Utalt arra, hogy nem volt jogsértő az ajánlatkérő eljárása akkor, amikor a két alkalmas jelentkezővel az eljárást folytatta, mert a Kbt. 130. § (7) bekezdése arról szól, hogy ha a jelentkezők között maradt a keretszámnak megfelelő alkalmas jelentkezést benyújtó pályázó, akkor kötelező az ajánlattevők ajánlattételre való felhívása.
[3] A Közbeszerzési Döntőbizottság határozatát a konzorcium tagjai a Fővárosi Bíróság előtt keresettel megtámadták. A Fővárosi Bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Ítélőtábla előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezett. Az Európai Bíróság a C-138/08. számú (EU:C:2009:627) ítéletében kimondta, hogy:
1. Az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31-i 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv nem alkalmazható valamely ajánlatkérő építési beruházásra irányuló közbeszerzéssel kapcsolatos, az irányelv átültetésére rendelkezésre álló határidő lejárta előtt hozott határozatára.
2. Az 1997. október 13-i 97/52/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 1993. június 14-i 93/37/EGK tanácsi irányelv 22. cikkének (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy ha a közbeszerzési szerződést tárgyalásos eljárás útján ítélik oda, és az alkalmas jelentkezők létszáma nem éri el a szóban forgó eljárásra előírt minimális létszámot, az ajánlatkérő ennek ellenére folytathatja az eljárást úgy, hogy meghívja az alkalmas jelentkezőt vagy jelentkezőket az említett szerződés feltételeinek megtárgyalására.
3. A 97/52 irányelvvel módosított 93/37 irányelvet úgy kell értelmezni, hogy a tényleges verseny biztosításának kötelezettsége teljesül, ha az ajánlatkérő az említett irányelv 7. cikkének (2) bekezdésében előírt feltételek betartásával folytatja le a tárgyalásos eljárást.
[4] A Fővárosi Ítélőtábla az előzetes döntéshozatali eljárás befejezését követően folytatódó eljárásában ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Utalt arra: nem vizsgálta, hogy jogsértést követett-e el az ajánlatkérő az összeférhetetlenség kimondásakor azzal, hogy nem tette lehetővé a felperes számára a védekezés lehetőségét, mert ilyen kifogás nem szerepelt a keresetben és így nincs a közigazgatási határozatnak olyan része, amelynek ilyen irányú felülbírálatát az elsőfokú bíróság elvégezhette volna. A felperes csak a másodfokú eljárásban hivatkozott először az EK Szerződés 220. cikkére, a 93/37/EGK irányelv 6. cikkére és az európai jogalkalmazási gyakorlatra azzal érvelve, hogy a kategorikus tilalom aránytalan korlátozása a részvételi, illetőleg pályázati jogának. A másodfokú bíróság azonban nem vizsgálta ezt a hivatkozást, mert álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete felülvizsgálata során olyan kérdésben, amely nem volt a közigazgatási eljárás része, nem foglalhatott állást.
[5] Az ítélőtábla ítélete ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán eljárt Legfelsőbb Bíróság ítéletével a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Egyetértett azzal, hogy a közigazgatási határozat felülvizsgálata nem korlátlan, nem lehet a felülvizsgálatnak része olyan tény, adat, körülmény, megállapítás, amely nem volt a közigazgatási eljárásban a hatósági vizsgálat tárgya.
[6] Az Európai Bizottság (Regionális Politikai Főbizottsága) a per tárgyát képező projekttel kapcsolatban vizsgálta a közbeszerzési eljárást. Ennek során arra a következtetésre jutott, hogy az alperes mint ajánlatkérő megsértette a közbeszerzési szabályokat, amikor tárgyalásos eljárást hirdetett meg. Megszegte továbbá a közbeszerzési szabályokat azzal is, hogy az előminősítési szakaszban az egyik résztvevőt anélkül zárta ki, hogy lehetőséget adott volna a jelentkezőnek – az Európai Bíróság C-21/03 és C-34/03. sz. Fabricom ügyben (EU:C:2005:127) tett megállapításai alapján – az ellenbizonyításra, azaz annak igazolására, hogy az adott ügy körülményei között az általa szerzett tapasztalat nem torzítja a versenyt.
[7] Az Európai Bizottság e megállapításaira hivatkozva a felperes perújítási kérelmet terjesztett elő, amelyet a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 2013. június 6-án kelt 20.K.30.089/2013/4. számú végzésével elutasított. Indokolásában kifejtette, hogy perújítási kérelmet csak olyan ténykérdésekben lehet előterjeszteni, és kizárólag olyan perújítási okra lehet hivatkozni, amelyre az elsőfokú bíróság tényállást állapított meg. A bíróság kötve van a kereseti kérelemhez, csak e korlátok közt vizsgálhatja felül a perújítással érintett határozatot. Az elsőfokú bíróság határozatát a Fővárosi Törvényszék végzésével helyes indokai alapján helybenhagyta.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[8] A felperes a fenti előzményeket követően előterjesztett módosított keresetében a Kbt. 351. §-a és a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §-a alapján az ajánlatkéréssel és a közbeszerzési eljárásban való részvétellel összefüggésben felmerült költségeként 24 043 685 forint kára megtérítésére kérte kötelezni az alperest. Az Európai Bizottság megállapításaira hivatkozva állította, hogy az alperes megsértette a közbeszerzési eljárásra vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket azzal, hogy tárgyalásos eljárási módot választott nyílt eljárás helyett, az általa irányított konzorciumot egy állítólagos összeférhetetlenségi okra hivatkozva jogellenesen zárta ki anélkül, hogy lehetőséget biztosított volna annak bizonyítására, hogy az adott ügy körülményei között az általa szerzett tapasztalat nem torzította volna a versenyt, és a jogellenes kizárást követően háromnál kevesebb ajánlattevővel folytatta az eljárást, és végeredményben csak egy ajánlatot értékelt.
[9] Álláspontja szerint a Kbt. 351. §-ára alapított igénye érvényesítésének nem feltétele, hogy a jogsértést a Kbt. 350. §-ában írtak szerint a Közbeszerzési Döntőbizottság, illetőleg – a Közbeszerzési Döntőbizottság határozatának felülvizsgálata során – a bíróság jogerősen megállapítsa, a Kbt. 351. § a) pontjában előírt bizonyítási kötelezettségének a közbeszerzési eljárásban sérelmet szenvedett ajánlatkérő más módon is eleget tehet.
[10] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a Kbt. 350. §-a alapján érvényesített kártérítési igény feltétele a közbeszerzési jogsértés közigazgatási eljárásban történő jogerős megállapítása. Érvelése értelmében a felperes a Kbt. 351. §-ában előírt további feltételeket sem bizonyította. Elévülési kifogással is élt.
Az első- és másodfokú ítélet
[11] Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[12] A jogerős ítélet szerint a felperes követelése nem évült el, azonban az általa hivatkozott azon jogsértés, hogy az alperes jogellenesen alkalmazta a hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos eljárást mint eljárási módot a nyílt eljárás helyett, továbbá, hogy a kizárását követően a közbeszerzési eljárást háromnál kevesebb ajánlattevővel folytatta, és végeredményben csak egyetlen ajánlat kapott értékelést, nem veti fel előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének szükségességét, mert ezek a körülmények nem relevánsak a kereset szempontjából.
[13] A másodfokú bíróság kifejtette, hogy a Kbt. 351. § c) pontja értelmében nem minden jogsértésre alapíthat igényt a vesztes, vagy az eljárásból kizárt fél, csak arra, ami kedvezőtlenül befolyásolta a szerződés elnyerésére vonatkozó esélyét. A felperest kizártnak nyilvánította az alperes, így a felperes szempontjából közömbös az, hogy nyílt vagy tárgyalásos eljárást folytatott-e az alperes, illetve az is, hogy azt hány ajánlatkérővel folytatta le. Ezek a körülmények a szerződés elnyerésére vonatkozó esélyét nem befolyásolták. Megjegyezte azt is, hogy az ajánlatkérők számára vonatkozóan már sor került közigazgatási eljárásban előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére.
[14] A jogerős ítélet értelmében a felperes által hivatkozott azon jogsértés, hogy ellenbizonyítás lehetősége nélkül, összeférhetetlenségi okra hivatkozva kizárták a közbeszerzési eljárásból, ténylegesen befolyásolta a nyerési esélyeit, azonban nem szükséges az Európai Bíróság megkeresése, mert egyrészt ez esetben az uniós jog helyes alkalmazása minden kétséget kizáróan nyilvánvaló, másrészt az adott kérdésben már döntött a Bíróság. Az Európai Bíróság úgy foglalt állást, hogy a nemzeti jognak az olyan értelmezése sérti az uniós jogot, amely elzárja a jogsérelmet szenvedett felet az igényérvényesítéstől. Ha a nemzeti jog olyan szabályrendszert alkot akár határidők vagy egyéb feltételek állításával, amely az adott tényállásra alkalmazva és értelmezve önhibáján kívül juttatja a sérelmet szenvedett felet abba a helyzetbe, hogy nem tudja az igényét érvényesíteni, az valóban az uniós jogba ütközik.
[15] A perbeli esetben azonban a felperest nem a nemzeti jog vagy a nemzeti jog uniós joggal ellentétes értelmezése zárta el az igényérvényesítéstől, hanem az a tény, hogy a nemzeti jog által megkövetelt jogsértés megállapítására irányuló előzetes eljárásban az igényérvényesítése eredménytelen volt. A reá nézve kedvezőtlen döntés oka és megalapozottsága azonban a jelen perben nem vizsgálható. Annak eldöntése, hogy az ajánlatkérőnek, illetve az eljáró hatóságnak és bíróságoknak a kizárási szabályok uniós jogot sértő értelmezését fel kellett-e ismernie, illetve a nemzeti jogot az uniós joggal összhangban értelmezve jártak-e el, amikor a felperes számára az uniós jog megsértésére való hivatkozást nem tették lehetővé, nem tartozik a kártérítési per bíróságára.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[16] A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben a jogerős ítélet elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását kérte.
[17] Jogszabálysértésként a Kbt. 350. §-a, 351. §-a, az 1952. évi III. törvény (Pp.) 221. § (1) bekezdése, továbbá a Tanács 1989. december 21-i, az árubeszerzésre és az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélésével kapcsolatos jogorvoslati eljárás alkalmazására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló 89/665/EGK irányelve (89/665/EGK irányelv) 2. cikk (1) bekezdése és a Tanács 1992. február 25-i, a vízügyi, energiaipari, szállítási és távközlési ágazatokban működő vállalkozások beszerzési eljárásairól szóló közösségi szabályok alkalmazására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló 92/13/EGK irányelve (92/13/EGK irányelv) 2. cikk (1) bekezdése megsértésére hivatkozott.
[18] Álláspontja szerint téves megállapítás, hogy a Kbt. 351. §-a nem alkalmazható önállóan. A 89/665/EGK irányelv 2. cikk (1) bekezdés c) pontja, továbbá a 92/13/EGK irányelv 2. cikk (1) bekezdés d) pontja lehetővé teszi a tagállamok számára a közbeszerzési szabályok megsértése miatti semmisség önálló eljárásban történő kimondásának lehetőségét, azonban ha e szabályok a fél számára lehetetlenné vagy túlzottan nehézzé tennék az uniós jogból fakadó jogai gyakorlását, az ilyen tagállami normákat, azaz a Kbt. 350. §-át nem kell alkalmazni. Előadta továbbá, hogy szerinte releváns lett volna a kártérítési igénye elbírálása szempontjából a tárgyalásos eljárás hibája és a háromnál kevesebb ajánlattevővel lefolytatott közbeszerzési eljárás.
[19] A felperes felülvizsgálati kérelmében kérte előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését, utalva arra, hogy a perben felmerült releváns uniós jogkérdések tekintetében nincs egyértelmű, világos jogszabályi háttér, és az Európai Bíróság eddigi gyakorlata a felmerült jogkérdéseket még nem értelmezte. A Kúria pedig előterjesztésre kötelezett bíróság.
[20] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Álláspontja szerint a felperes nem bizonyíthatta azt, hogy valódi esélye volt a pályázat elnyerésének, mert már a részvételi szakban kizárásra került.
[21] A Kúria végzésével a felülvizsgálati eljárást felfüggesztette, és az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárását kezdeményezte.
Az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárásban hozott ítélete
[22] Az Európai Bíróság a C- 300/17. sz. ügyben 2018. augusztus 7-én hozott ítéletében (ECLI:EU:C:2018:635) a hozzá intézett kérdésekre az alábbi válaszokat adta:
1. A koncessziós szerződésekről szóló, 2014. február 26-i 2014/23/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, az árubeszerzésre és az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélésével kapcsolatos jogorvoslati eljárás alkalmazására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 1989. december 21-i 89/665/EGK tanácsi irányelv 2. cikkének (6) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan tagállami eljárásjogi rendelkezés, mint amely az alapeljárás tárgyát képezi, és amely a közbeszerzésre, illetőleg a közbeszerzési eljárásra vonatkozó jogszabályok megsértése miatt bármely polgári jogi igény érvényesíthetőségének feltételéül szabja, hogy valamely döntőbizottság, illetőleg – e döntőbizottság határozatának felülvizsgálata során – a bíróság a jogsértést jogerősen megállapítsa.
2. Az uniós jogot, és különösen a 2014/23 irányelv által módosított 89/665 irányelv – az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkére tekintettel értelmezett – 1. cikkének (1) és (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes a kártérítési perben az olyan tagállami eljárásjogi előírás, mint amely az alapeljárás tárgyát képezi, és amely a közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásai keretében az ajánlatkérők által elfogadott határozatok elsőfokú felülvizsgálatáért felelős valamely döntőbizottság által hozott határozatok bírósági felülvizsgálatát kizárólag az e döntőbizottság előtti eljárás során előadott jogalapok vizsgálatára korlátozza.
Az előzetes döntéshozatali eljárás befejezését követően a felek által előadott kérelmek
[23] A felperes az iratoknak az Európai Unió Bíróságától történő visszaérkezését követően 3., 7. és 8. szám alatt beadványokat terjesztett elő. Álláspontja szerint a C-138/08 sz. eljárásból következő, eddig a bíróságok által nem értékelt további uniós jogi kérdések tisztázására van szükség, ezért újabb szakirodalmi hivatkozásokat adott elő. Kifejtette, hogy a Székesfehérvári Törvényszék előtt az érintettsége mellett zajló kártérítési eljárásban 2017. december 6-án előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésre került sor. Az ügy száma az Európai Bíróság előtt C-362/18. Arra hivatkozva, hogy a C-362/18. sz. ügyben előterjesztett kérdések egy része olyan körülményekre vonatkozik, amelyekről a Kúriának jelen eljárásban döntenie kell, ezért célszerű bevárni a jelen ügyben való döntéshozatalhoz az Európai Bíróságnak ebben az eljárásban meghozott döntését. Erre tekintettel kérte a Pp. 152. § (1) és (2) bekezdésére, valamint 155/A. § (2) bekezdésére figyelemmel a jelen per tárgyalásának felfüggesztését az Európai Bíróságnak a C-362/18. sz. előzetes döntéshozatali eljárásban meghozott határozatáig.
[24] Abban az esetben, ha a Kúria nem látna lehetőséget az eljárás felfüggesztésére, újabb előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését kérte az eljárás eddigi szakaszában nem tisztázott, általa konkrétan megjelölt uniós jogi kérdésekben.
[25] A felperes állította, hogy az előzetes döntéshozatali eljárásban született ítélet 1. és 2. pontja nem ellentétes jelen felülvizsgálati eljárásban hivatkozott állításaival. Hivatkozott arra is, hogy a Kbt. 351. §-a alapján álló eljárásban nem feltétel a döntőbizottsági határozat.
[26] Érvelése értelmében ellentétes a Kbt. 351. §-ával és az Alaptörvény XXVIII. cikke (1) bekezdésének második fordulatával, valamint az Emberi Jogok Európai Egyezményének 6. és 13. cikkével, ha a felet elzárják a joga érvényesítésétől azzal, hogy egyrészt nem vizsgálják a jogellenességet megállapító Európai Bizottság által hozott határozatot, másrészt egy olyan döntőbizottsági határozatot tekintenek alapnak, amely nem azzal a jogellenességi kérdéssel foglalkozik, ami jelen kártérítési igény alapjául szolgál. Harmadrészt a peres félnek joga van kérni a bíróságtól, hogy tisztességes és fair eljárás keretében, a rá vonatkozó jogot megfelelően értelmezze. E körben hivatkozott az Alaptörvény 28. cikke megsértésére is.
[27] Hivatkozott arra is, hogy az Európai Bíróság előtt folyamatban van C-620/17. sz. alatt egy olyan eljárás, amelyben a jelen perben releváns, de a bíróságok által eddig nem vizsgált kérdések kerülnek terítékre. Célszerűnek ítélte bevárni ezt a döntést is. Álláspontja szerint aggályos és nem egyeztethető össze az uniós joggal, ha az alapeljárásban beszerzett C-138/08. sz. Európai Bíróság által hozott ítélet figyelmen kívül marad, és a kártérítési igénye tartalmi elbírálás nélkül kerül elutasításra.
A Kúria döntése és jogi indokai
Az eljárás felfüggesztése és újabb előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése iránti kérelmekről
[28] A Pp. 152. §-a értelmében az eljárás felfüggesztésére akkor kerülhet sor, ha az ügy elbírálása valamely előzetes kérdés elbírálásától függ. Ez az eljárásjogi feltétel egyik kérelmezett eljárás vonatkozásában sem áll fenn.
[29] Ahogyan arra az Európai Bíróság a C-300/17. sz. ítéletének 29. pontjában rámutatott, a felperes állításával ellentétben a Kúria által jelen ügyben kezdeményezett előzetes döntéshozatali eljárásban előterjesztett kérdésekre adandó válasz nem függött a C-362/18. sz. ügyben előterjesztett kérdésekre adandó választól. Ez a megállapítás egyrészt az előzetes döntéshozatali eljárás befejezését követően tovább folytatódó felülvizsgálati eljárásban is irányadó, másrészt megfelelően vonatkoztatható a C-620/17. sz. ügyben előterjesztett kérdésekre is.
[30] A jelen ügy, továbbá a C-620/17. sz. és a C-362/18. sz. ügy alapeljárásának körülményei, az elbírálás alapjául szolgáló tényállás hasonlóak ugyan, azonban a C-620/17. sz. és a C-362/18. sz. ügyben előterjesztett kérdések jelentősen különböznek a jelen ügyben releváns uniós jogi kérdésektől. A felperes állításaival ellentétben ugyanis amíg a C-620/17. sz. és a C-362/18. sz. ügy elsősorban a tagállami felelősségre vonatkozik (az uniós jog végső fokon eljáró nemzeti bíróságnak felróható megsértése miatt), a jelen felülvizsgálati eljárásban a Kúriának az ajánlatkérővel szembeni kártérítési kereset előfeltételeinek fennállásával kapcsolatosan kell állást foglalnia. Ezért egyik folyamatban lévő eljárás kimenetele sem befolyásolja az ajánlatkérővel szembeni kártérítési kereset érdemi elbírálását.
[31] A Kúria álláspontja szerint a C-300/17. sz. előzetes döntéshozatali eljárásban az Európai Bíróság választ adott minden olyan uniós jogi kérdésre, ami az ajánlatkérővel szembeni kártérítési kereset elbírálásához szükséges. Az előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményező határozatban a Kúria jelezte az Európai Bíróság számára mind a C-138/08 sz. határozatot, mind pedig az annak alapjául szolgáló korábbi alapeljárást. Az Európai Bíróság mindezen adatok ismeretében adott választ a feltett kérdésekre a C-300/17. sz. ítéletében. Így a felperes által hivatkozottakkal szemben nem szükséges újabb előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése, ezért az erre irányuló felperesi kérelmet a Kúria a Pp. 155/A. § (3) bekezdése alapján elutasította.
Az ügy érdeméről
[32] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
[33] A Kúria – a Pp. 275. § (2) bekezdése szerint – a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a jogerős ítéletet, és megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból nem jogszabálysértő.
[34] A Kbt. (jelen jogvitában még irányadó korabeli) 350. §-a a közbeszerzésre, illetőleg a közbeszerzési eljárásra vonatkozó jogszabályok megsértésére alapított bármely polgári jogi igény érvényesíthetőségének feltételéül szabta, hogy a Közbeszerzési Döntőbizottság, illetőleg – a Közbeszerzési Döntőbizottság határozatának felülvizsgálata során – a bíróság a jogsértést jogerősen megállapítsa.
[35] Alaptalanul hivatkozott a felperes felülvizsgálati kérelmében arra, hogy az Európai Bizottság által a perbeli közbeszerzési eljárás vizsgálata során tett megállapításoknak a fenti feltételt helyettesítő szerepe lehetne. Az Európai Bizottságnak – uniós érdekek védelme érdekében – a belső piac területén számos vizsgálódási, ellenőrzési jogköre van, és az uniós jog őreként több eljáráskezdeményezési lehetősége is van. Azokon a területeken pedig, ahol versenyfelügyeleti szempontból kvázi hatósági feladatot lát el, az uniós alapító szerződések megfelelő hatáskört is biztosítanak számára a jogsértéseket megállapító és adott esetben szankciót is tartalmazó egyedi határozatok meghozatalára. Az Európai Bizottság által a perbeli konkrét közbeszerzési eljárás vonatkozásában tett megállapítás azonban az egyedi sérelmek orvoslására szolgáló tagállami közigazgatási eljárásban, majd jogorvoslat folytán bírósági eljárásban vizsgálható jogsértések megállapításával garanciális okokból nem eshet egy tekintet alá, ezért a felperes által állított perbeli közbeszerzési jogsértés megalapozására az nem vehető figyelembe.
[36] A Kbt. 350. §-a a közbeszerzési jogsértésre alapított igények tekintetében Közbeszerzési Döntőbizottság, illetve határozatának felülvizsgálata során bíróság hatáskörébe utalja a közbeszerzési jogsértés megállapítását. E szabályozási lehetőséget a felülvizsgálati kérelemben megjelölt uniós irányelvek hivatkozott szabályai kifejezetten lehetővé teszik, ezért e kérdésben a tagállami eljárási autonómia elve érvényesül, ami szabályozási hatáskört a tagállamok számára teremt.
[37] Azt pedig, hogy ez a rendelkezés összhangban áll az uniós joggal, az Európai Bíróság megállapította a C-300/17. sz. ítéletében (rendelkező rész 1. pontjában). Az Európai Bíróság kimondta ugyanis, hogy a koncessziós szerződésekről szóló, 2014. február 26-i 2014/23/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, az árubeszerzésre és az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélésével kapcsolatos jogorvoslati eljárás alkalmazására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 1989. december 21-i 89/665/EGK tanácsi irányelv 2. cikkének (6) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan tagállami eljárásjogi rendelkezés, amely a közbeszerzésre, illetőleg a közbeszerzési eljárásra vonatkozó jogszabályok megsértése miatt bármely polgári jogi igény érvényesíthetőségének feltételéül szabja, hogy valamely döntőbizottság, illetőleg – e döntőbizottság határozatának felülvizsgálata során – a bíróság a jogsértést jogerősen megállapítsa.
[38] Ez a következtetés vonható le a közbeszerzésre vonatkozó magyar jogszabályok változásából (történeti értelmezéssel), és a felülvizsgálati kérelemben írt Alaptörvény 28. cikke szerinti, a jogalkotói célnak megfelelő teleologikus értelmezés útján is. Amíg ugyanis a korábban hatályos 1995. évi Kbt. nem írta elő az igényérvényesítés előfeltételeként a jogsértés döntőbizottság vagy bíróság általi megállapítását, addig éppen a joggyakorlatban tapasztalt bizonytalanságok miatt került e szabály a norma szövegébe.
[39] A Kbt. jogalkotói indokolása meg is fogalmazta, hogy a korábban „hatályos szabályok jogbizonytalansági kérdéseit kívánta megoldani azzal, hogy a törvény megsértésén alapuló bármely polgári jogi igény érvényesítésének feltételéül szabta, hogy a jogsértést a Döntőbizottság (vagy a határozatát közigazgatási perben felülvizsgáló bíróság) megállapítsa. Mindenképpen szükséges tehát a döntőbizottsági jogorvoslati eljárás lefolytatása a semmisségi illetve kártérítési perek megindíthatóságához. Így a jogbizonytalanság eloszlik: ha a jogorvoslati eljárásban jogsértést állapítottak meg, az ajánlatkérőnek számolnia kell a polgári jogi jogkövetkezményekkel is; ha viszont a Döntőbizottság nem talál jogsértést, az ajánlatkérő tudhatja, hogy később már nem lehetséges külön polgári perben a jogsértés ismételt felvetése.”
[40] Az e szabályt értelmező bírói gyakorlat is kifejezetten úgy foglalt állást, hogy Kbt. e szabályából egyértelműen kitűnik, hogy a közbeszerzési eljárásra vonatkozó jogszabályok megsértésének megállapítására kizárólag a Döntőbizottság, vagy a határozatát közigazgatási perben felülvizsgáló bíróság jogosult, az rendelkezik hatáskörrel (Pfv. V. 20.185/2014/4., Pfv. V. 20.628/2016/6.). Csak az ilyen eljárás keretében, jogerősen megállapításra került jogsértésre alapítható polgári jogi igény. Ebből következik, ha bármilyen okból, az arra hatáskörrel, illetve illetékességgel rendelkező fórum a jogsértést nem állapította meg, az állított jogsértés polgári jogi jogkövetkezményeinek levonására – sem kereset, sem viszontkereset, sem kifogás útján – nincs jogi lehetőség (BH 2016.338.).
[41] A Kbt. 350. §-ában megnevezett közbeszerzésre, illetőleg a közbeszerzési eljárásra vonatkozó jogszabályok megsértése miatti bármely polgári jogi igény körébe beletartozik az ajánlattevő ajánlatkérővel szemben kártérítési igénye is. A Kbt. 351. §-a lehetővé teszi, hogy az ajánlattevő az ajánlatkérőtől kártérítést követeljen az ajánlat elkészítésével és a közbeszerzési eljárásban való részvétellel kapcsolatban felmerült költségeinek megtérítésére, ha bizonyítja, hogy az ajánlatkérő megsértette a közbeszerzésre, illetőleg a közbeszerzési eljárásra vonatkozó jogszabályok valamely rendelkezését [Kbt. 351. § a) pont], és valódi esélye volt a szerződés elnyerésére [Kbt. 351. § b) pont], valamint a jogsértés kedvezőtlenül befolyásolta a szerződés elnyerésére vonatkozó esélyét [Kbt. 351. § c) pont].
[42] A norma szabályozási logikájából következően a Kbt. 350. §-a bármely igény érvényesítésének előfeltételét szabályozza, míg a 351. § az egyik tipikus jogsértés esetére a károsult félre irányadó igényérvényesítési lehetőséget teremtve rendezi a bizonyítás szabályait. Ennek a lépcsőzetes szabályozásnak a következtében generális előfeltétele az igényérvényesítésnek a jogsértés megállapítása, és a Kbt. 351. §-ában írt sajátos, ajánlattevői kártérítési igény érvényesítésére irányuló szabályoknak csak akkor jut érdemi jelentőség, ha a közbeszerzési jogsértés megfelelő eljárásban történő megállapítására sor került.
[43] Miután a konkrét esetben a felperes a generális előfeltételt (elfogadhatósági feltételt) nem igazolta, ezért fogalmilag nem sérülhetett a Kbt. 351. §-a. Helyesen állapította meg a bíróság jogerős ítéletében, hogy a perbeli esetben a felperest nem a tagállami jog vagy a tagállami jog uniós joggal ellentétes értelmezése zárta el az igényérvényesítéstől, hanem az a tény, hogy a nemzeti jog által megkövetelt jogsértés megállapítására irányuló előzetes eljárásban az igényérvényesítése eredménytelen volt.
[44] Jelen felülvizsgálati eljárásban a felperesre nézve kedvezőtlen döntőbizottsági határozat ismételten nem vizsgálható felül, ezért a felperesnek minden olyan felülvizsgálati hivatkozása irreleváns, ami a korábban már elbírált közbeszerzési közigazgatási eljárásban érvényesített igényeivel függ össze.
[45] Erre figyelemmel nem sérült az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének második fordulata és az Emberi Jogok Európai Egyezményének 6. és 13. cikke azzal, hogy a bíróságok nem a felperes jogi álláspontjának megfelelő döntést hoztak, és ugyanez a megállapítás tehető a felperes által további előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére, illetve folyamatban lévő előzetes döntéshozatali eljárások eredményének bevárására előterjesztett kérelmei megítélésére is.
[46] Egyértelmű az Európai Bíróság C-300/17. sz. ügyben hozott ítélete (rendelkező rész 2. pont), miszerint az uniós jogot, és különösen a 2014/23 irányelv által módosított 89/665 irányelv – az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkére tekintettel értelmezett – 1. cikkének (1) és (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes a kártérítési perben az olyan tagállami eljárásjogi előírás, amely a közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásai keretében az ajánlatkérők által elfogadott határozatok elsőfokú felülvizsgálatáért felelős valamely döntőbizottság által hozott határozatok bírósági felülvizsgálatát kizárólag az e döntőbizottság előtti eljárás során előadott jogalapok vizsgálatára korlátozza. E döntés értelmében a döntőbizottság által hozott határozat bírósági felülvizsgálata során alkalmazott, és a felperes által a felülvizsgálati kérelemben kifogásolt tagállami eljárásjogi szabály nem teszi a fél számára lehetetlenné (C-300/17. sz ítélet 53., 54. pont) vagy túlzottan nehézzé az uniós jogból fakadó jogai gyakorlását, nem sérült a felperes hatékony jogorvoslathoz való joga (C-300/17. sz ítélet 40. 55. pont, 56. pont) ezért alaptalan a Kbt. 350. §-ának félretételére vonatkozó felperesi hivatkozás.
[47] A másodfokú bíróság határozatát a jogszabályi előírásoknak megfelelően megindokolta, ezért a jogerős ítélet nem sérti a Pp. 221. § (1) bekezdését sem.
[48] A kifejtettek értelmében megállapítható, hogy a jogerős ítélet sem a magyar, sem a releváns uniós normák tekintetében nem jogszabálysértő, ezért a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. V. 21.421/2018.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás