PÜ BH 2019/15
PÜ BH 2019/15
2019.01.01.
I. A vételi jogot alapító szerződés lényeges tartalmi eleme a dolog megjelölése. Ez a követelmény teljesül, ha a szerződésben rögzített adatokra figyelemmel nyilvánvaló, hogy a felek előtt a vételi jog tárgya nem kétséges.
II. Ha a gépjárműre vonatkozó vételi jog jogosultja e jogát a törvényben meghatározott határidőn belül, szabályszerűen gyakorolja, akkor a vételi joghoz kapcsolódó, a szerződésben kikötött jogosultsága folytán általa birtokban tartott gépjárműtörzskönyv kiadására nem köteles [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 193. § (1) bek., 375. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes, valamint az alperes jogelődje, az L. Zrt. 2008. október 21-én kölcsönszerződést kötöttek annak érdekében, hogy a felperes megvásároljon egy Mitsubishi Outlander Intense Plus 2.0 DI-D típusú gépjárművet. A felperes a kölcsönszerződés aláírásával elismerte, hogy az egyedi kölcsönszerződésben, az annak elválaszthatatlan részét képező opciós és adásvételi szerződésben, valamint az üzletszabályzatban foglaltakat megismerte, megértette és azokat magára nézve kötelezőnek fogadta el.
[2] A felperes és az alperes jogelődje a kölcsönszerződés biztosítékaként opciós szerződést kötöttek, amelyben a hitelező javára vételi jogot alapítottak a kölcsönbevevő tulajdonát képező „megnevezett és részletesen körülírt” gépjárműre. Az opciós szerződés értelmében a hitelező a vételi jogát a szerződés aláírásától számított 5 éves időtartam alatt, de legfeljebb addig az időpontig gyakorolhatja, ameddig vele szemben a kölcsönszerződésből eredő tartozását a kölcsönbevevő maradéktalanul nem teljesítette. A szerződő felek a vételi jog biztosítására a gépjármű tekintetében elidegenítési és terhelési tilalmat kötöttek ki.
[3] Az üzletszabályzat tartalmazta, hogy amennyiben a kölcsönbevevő a kölcsönszerződésben foglalt valamennyi kötelezettségét teljesítette, úgy a hitelező köteles a gépjármű törzskönyvét és a korlátozó bejegyzések törléséhez szükséges nyilatkozatot kiadni.
[4] Az alperes 2013. augusztus 26-án a kölcsönszerződést 2013. szeptember 18-ára felmondta, hivatkozván arra, hogy a felperes a szerződésből eredő lejárt fizetési kötelezettségét nem teljesítette. Közölte továbbá, hogy a vételi jogát gyakorolja, és felszólította a felperest a gépjármű haladéktalan birtokba adására.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[5] A felperes keresetében a gépjármű törzskönyvének kiadására kérte az alperes kötelezését. Álláspontja szerint a kölcsönszerződés és az opciós szerződés az alperes jogelődje részéről a szerződéskötéskor eljárt személy képviseleti jogának hiányában nem jött létre. A kölcsönszerződésnek a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 210. § (1) bekezdése és 213. § (1) bekezdése alapján fennálló semmisségére is hivatkozott. Az opciós szerződés semmisségét nem csupán a kölcsönszerződés semmisségére tekintettel, hanem amiatt is állította, hogy az az opció tárgyának pontos megjelölését nem tartalmazza. Előadta továbbá, hogy az üzletszabályzatot nem kapta meg, és az – a Hpt. 209. § a) pontjára való meg nem felelés folytán – egyébként is alkalmatlan joghatás kiváltására. Az alperes ezért a gépjármű törzskönyvének birtokban tartására nem jogosult.
[6] Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.
Az első- és másodfokú ítélet
[7] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetnek helyt adott. Megállapította, hogy az álképviselő eljárásának utólagos jóváhagyásával a kölcsönszerződés és az azt biztosító opciós szerződés a felperes és az alperes jogelődje között létrejött, a kölcsönszerződés a felperes által megjelölt okokból nem minősült semmisnek, és – a szerződés részévé vált – üzletszabályzat is megfelelt a keresetben feltüntetett jogszabályi előírásnak.
[8] Egyetértett a Kúria Pfv.V.21.971/2015/6. számú ítéletében kifejtett azzal a jogi állásponttal, miszerint a gépjármű törzskönyvének birtokban tartása nem a kölcsönszerződés önálló, atipikus biztosítéka, hanem az opciós szerződéshez kapcsolódik.
[9] A rendelkezésre álló peradatokat értékelve azt is megállapította, hogy az alperes a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 375. § (4) bekezdése alapján alkalmazott Ptk. 374. § (2) bekezdése szerinti, az opciós szerződésben ennek megfelelően meghatározott ötéves határidőn belül gyakorolta az opciós jogát. Miután azonban az opciós szerződés a Ptk. 375. § (1) bekezdésében foglaltak ellenére nem tartalmazza egyértelműen az opció tárgyának megjelölését, a szerződés a Ptk. 219. § (1) bekezdése alapján semmis. Az elsőfokú bíróság utalt arra, hogy a gépjármű további azonosító adatait a kölcsönszerződés és az üzletszabályzat sem tartalmazza, az átadás-átvételi jegyzőkönyvet és a gépjármű birtokba adására vonatkozó további okiratokat pedig – az alperes hivatkozásával szemben – figyelembe venni nem lehetett, mert azok nem voltak részei a kölcsönszerződésnek. Mindebből következően az alperes sem a vételi jog, sem az üzletszabályzatban rögzített biztosítéki célú letéti megállapodás alapján nem volt jogosult a törzskönyv birtokban tartására.
[10] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét – helyes indokai alapján – helybenhagyta. Helytállónak minősítette az elsőfokú bíróságnak azt a jogi következtetését, hogy a gépjármű törzskönyvének birtokban tartása nem a kölcsönszerződés, hanem az opciós szerződés biztosítéka. Egyetértett azzal is, hogy az opciós szerződésben az opció tárgyát egyedileg, azonosítható módon nem jelölték meg. Emiatt megállapította, hogy az opciós szerződés a Ptk. 374. § (1) bekezdésébe ütközik, és a Ptk. 200. § (2) bekezdése alapján semmis. A másodfokú bíróság rögzítette, hogy a szerződéskötést megelőzően keletkezett finanszírozási kérelem és az átadás-átvételi jegyzőkönyv nem része sem a kölcsönszerződésnek, sem az opciós szerződésnek. Éppen ezért az opciós szerződés érvényessége szempontjából közömbös, hogy ezek az okiratok tartalmazzák-e az opció tárgyának kellő körülírását.
A felülvizsgálati kérelem
[11] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a kereset elutasítását, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Megsértett jogszabályhelyként a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 163. §-át, 190-199. §-ait, 206. §-át, a Ptk. 187. §-át, 193. §-át, 200. §-át, 374. §-át és 375. §-át jelölte meg.
A Kúria döntése és jogi indokai
[12] A felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja [Pp. 272. § (2) bekezdése]. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az arra vonatkozó jogi álláspontját kifejti, vagyis ha a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait is ismerteti [1/2016. (II. 15.) PK vélemény 3. pontja].
[13] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében ugyan több jogszabályhely megsértését is állította, de a jogi álláspontját csupán a Pp. 193. §-a, valamint a Ptk. 187. §-a, 193. §-a, 200. §-ának (1) bekezdése és 375. §-a kapcsán ismertette. Emiatt a további jogszabályhelyek sérelmére alapított felülvizsgálati támadás érdemben nem volt vizsgálható.
[14] A felülvizsgálati kérelem megalapozott.
[15] A Kúria a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján, a felülvizsgálati eljárás eredményeként azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt és érdemben vizsgálható okokból jogszabálysértő.
[16] A Kúria – részben a perben eljárt bíróságok által is felhívott – közzétett eseti döntéseiben (BH 2017.13., 2017.63., 2017.95., 2018.77.) már kifejtette, hogy kölcsönszerződésük biztosítására a felek a Ptk.-ban nem nevesített, atipikus biztosítékként a gépjármű törzskönyvének a hitelező birtokba adását is kiköthetik, de ennek a kölcsönszerződés és az annak részévé vált általános szerződési feltételek megfogalmazásából egyértelműen ki kell tűnnie. Ha a törzskönyv birtokban tartására vonatkozó, szerződésben kikötött jogosultság csak járulékos jellegű, az opciós joghoz kapcsolódó, azt önálló biztosítéknak nem lehet tekinteni.
[17] Az említett ügyek tényállása annyiban egyezett a perbelivel, hogy a felek azonos rendelkezéseket tartalmazó szerződéseket kötöttek, és jogviszonyukban az alperes ugyanazon üzletszabályzata volt irányadó. Lényeges tényállásbeli eltérést jelent ugyanakkor az, hogy míg a hivatkozott korábbi, a törzskönyv kiadása iránti keresetnek helyt adó érdemi döntést tartalmazó határozatok azon alapultak, hogy a vételi jog – a Ptk. 375. § (4) bekezdése alapján alkalmazott Ptk. 374. § (2) bekezdésében, és arra tekintettel a felek opciós szerződésében is kikötött ötéves határidő leteltével – megszűnt, s így az alperes a törzskönyv birtoklására már nem volt jogosult; addig az adott esetben az alperes a vételi jogát határidőben gyakorolta. Az utóbbiak ellenére a bíróságok a keresetnek helyt adtak, és ezt az opciós szerződés semmisségével indokolták. Ebből következően a felülvizsgálati kérelem alapján az opciós szerződés érvényességének, helyesen – az alábbiak szerint – létrejöttének kérdésében kellett állást foglalni.
[18] A bíróságok által alkalmazott Ptk. 375. § (1) bekezdésének második mondata értelmében a vételi jogra vonatkozó megállapodást – a dolog és a vételár megjelölésével – írásba kell foglalni. A törvény tehát a vételi jogot alapító szerződésre írásbeli alakot rendel, és lényeges tartalmi elemnek minősíti a dolog és a vételár meghatározását. Mivel a Ptk. 205. § (2) bekezdésének első mondata szerint a szerződés létrejöttéhez a feleknek a lényeges, valamint a bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben való megállapodása szükséges, ezért a feleknek a vételi jog alapításához az említett tartalmi elemekben is meg kell állapodniuk. Ennek elmaradása esetén – a jogerős ítéletben foglaltakkal szemben – nem a vételi jogot alapító szerződés Ptk. 374. § (helyesen: 375. §) (1) bekezdésébe ütközése miatti, a Ptk. 200. § (2) bekezdése szerinti semmisségét, hanem a szerződés létre nem jöttét kell megállapítani (BH 2012.200.). [Az elsőfokú bíróság által a semmisség jogszabályi alapjaként feltüntetett Ptk. 219. § (1) bekezdése a képviselet szabályát tartalmazza, és emiatt nyilvánvalóan téves hivatkozás volt. Az írásbeli alak megsértéséhez a Ptk. 217. § (1) bekezdése fűzi a semmisség jogkövetkezményét.] Ha azonban a felperes és az alperes jogelődje között az opciós szerződés a fenti okból nem jött létre, az – a vételi jog hiányában – ugyanúgy a kereset teljesítését kellett, hogy eredményezze, mint a szerződés semmissége.
[19] Azt mindkét fokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az alperes által hivatkozott okiratok (finanszírozási kérelem, átadás-átvételi jegyzőkönyv) nem részei sem a kölcsönszerződésnek, sem az opciós szerződésnek, ezért azok tartalmát a vételi jog tárgyának meghatározása körében figyelembe venni nem lehetett. Jelentősége ezzel szemben annak volt, hogy miként a vételi jog tárgyának, úgy az adásvétel tárgyának megjelölésére sem tartalmaz a törvény közelebbi rendelkezést.
[20] Az ingatlanátruházási szerződés érvényességéről szóló XXV. számú Polgári Elvi Döntés indokolásának I/b. pontja értelmében az ingatlanra vonatkozó szerződés érvényessége elismerhető akkor, ha az adásvétel tárgya magából az okiratból nem állapítható meg ugyan minden kétséget kizáró bizonyossággal, de nyilvánvaló, hogy a felek előtt a szerződés tárgya nem volt kétséges, így főleg akkor, ha az okirat utalásából vagy a megállapodás megkötésének – az okirat tartalmával szoros kapcsolatban álló – körülményeiből, továbbá a feleknek a szerződés teljesítésére irányuló magatartásából kétségtelenül kiderül, hogy a felek szerződési akarata melyik ingatlan adásvételére vonatkozott. Ennél szigorúbb követelmény egy gépjárműre vonatkozó vételi jog alapítása esetén sem támasztható.
[21] Az adott esetben a felek az alperes jogelődje által nyújtott kölcsön felhasználásával megvásárolni kívánt, az opciós szerződés tárgyát képező gépjárművet annak gyártmányának és típusának feltüntetésével jelölték meg. Minthogy a peradatok szerint a felperesnek ezzel azonos gyártmányú és típusú másik gépjárműve nem volt, és a gépjármű egyéb azonosító adatai (alvázszám, motorszám, forgalmi rendszám) az alperes felülvizsgálati hivatkozása szerint a szerződéskötéskor a felek előtt még egyébként sem voltak ismertek, a vételi jog tárgyának ez a meghatározása elegendő volt.
[22] Az opciós szerződés tehát – a jogerős ítélet indokolásában foglaltakkal szemben – a Ptk. 375. § (1) bekezdésének megfelelően tartalmazta a dolog megjelölését. Az alperes pedig az érvényesen létrejött szerződés alapján az abban kikötött, a Ptk. 375. § (4) bekezdése folytán alkalmazott Ptk. 374. § (2) bekezdése szerinti ötéves határidőn belül gyakorolta a vételi jogát. A felperes a perben a szerződések semmisségére hivatkozott, a kölcsönszerződés felmondásának jogszerűségét, és ebből az okból a vételi jog gyakorlásának szabályszerűségét azonban nem vitatta. Ennélfogva az alperes jogosult a gépjármű törzskönyvének birtoklására, és annak kiadását a felperes tőle a Ptk. 193. § (1) bekezdése alapján nem követelheti.
[23] Mindezek miatt a jogerős ítélet a Ptk. 193. § (1) bekezdését és 375. § (1) bekezdését is sérti. A Kúria ezért a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította.
(Kúria Pfv. V. 22.404/2017.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás