PK ÍH 2019/15.
PK ÍH 2019/15.
2019.03.01.
I. A felek közötti szerződési egyensúlyt indokolatlanul és egyoldalúan megbontja az a szerződési feltétel, amely a szerződés teljesítését, a hitelező érdekeit nem veszélyeztető kötelezettségek megszegését is aránytalanul súlyos jogkövetkezménnyel sújtja. Az arányosság elve észszerű összefüggést követel meg a jogsérelem és következményei között, ezért ha a fél mulasztásának nincsenek komoly következményei, a másik, sértett fél sem élhet drasztikus jogkövetkezményekkel. A kölcsönszerződés egyoldalú, azonnali megszüntetése ezért csak súlyos szerződésszegés, így a hitel visszafizetésének tényleges, valós veszélyeztetettsége esetén alkalmazható. Az enyhébb megítélésű fizetési késedelem, vagy más enyhébb szerződésszegés esetére kikötött felmondási jog vagy opciós jog gyakorlása tisztességtelen, érvénytelen.
II. A nyitott opció lényege, hogy a jogosult a vételi jogával a teljes szerződéses időtartam alatt élhet, míg zárt opciónál az opciós szerződésben megjelölt időponttól kezdődően élhet vételi jogával. Az 5 évnél hosszabb ideig tartó szerződés esetében – lízing- vagy kölcsönszerződésnél – az opciós jogra vonatkozó kikötés jogszerűen alkalmazható zárt opcióként oly módon, hogy a jogosult csak a szerződés azonnali hatályú felmondásától számított meghatározott időn belül élhet a vételi jogával [Jogszabály: 1959-es Ptk. 374. § (2) bekezdés, 209. § (1), (4) bekezdés].
A felperes és az alperes között 2010. december 20. napján HIT 6331510 számon CHF deviza alapú változó kamatozású fogyasztói kölcsönszerződés jött létre, amely alapján az alperes, mint hitelező 84 hónap futamidőre havi 58 680 Ft törlesztő részlet mellett 2 800 000 Ft kölcsönt nyújtott a felperesi kölcsönbe vevő részére a LUY-257 frsz.-ú Saab (S) 9-5 Combi típusú gépjármű megvásárlásához. A szerződés 2. pontja rögzítette, hogy a kölcsönszerződésben nem szabályozott kérdéseket az annak elválaszthatatlan részét képező, a L. Zrt. hitelezési tevékenységére vonatkozó HITGd/2010.05.31. kódszámú üzletszabályzat tartalmazza (továbbiakban: Üsz.). Az Üsz. megismerését, elfogadását a kölcsönbe vevő felperes a teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt kölcsönszerződés aláírásával elismerte a kölcsönszerződés 3. pontja szerint.
Az Üsz. V/5. pontja szerint a hitelező javára megvásárolt gépjárműre – a felek között létrejött opciós szerződéssel – alapított opciós jog zárt opció, azaz a hitelező opciós jogát az opciós szerződésben kikötött feltételek beálltától kezdődően gyakorolhatja az opciós szerződésben kikötött időtartam alatt.
Az Üsz. V/6. pontja szerint amennyiben a kölcsönbe vevő a kölcsönszerződésben foglalt valamennyi kötelezettségét teljesítette, úgy a hitelező köteles a gépjármű törzskönyvét és a korlátozó bejegyzések törléséhez szükséges nyilatkozatot kiadni.
Az Üsz. VII/1. pontja szerint a kölcsönbe vevő köteles a hatósági nyilvántartásba, a gépjármű forgalmi engedélyébe és a törzskönyvébe a hitelező javára – a felek között létrejött szerződésnek megfelelően – a vételi jogot vagy a jelzálogjogot és annak biztosítására az elidegenítési és terhelési tilalmat bejegyeztetni és ennek megfelelően úgy rendelkezni, hogy a hatóság a törzskönyvet a hitelező, mint a korlátozás jogosítottja részére küldje meg.
Az Üsz. VII/10. pontja szerint, ha a hitelező a vételi jogát gyakorolja, úgy a kölcsönbe vevő köteles a hitelező felszólítására a gépjárművet – a felszólításban meghatározott időpontban és helyen – a hitelező birtokába adni.
A peres felek az egyedi kölcsönszerződés megkötésével egyidejűleg 2010. december 20. napján opciós szerződést is kötöttek, melynek 4. pontja szerint a kölcsönbe vevőnek a hitelezővel szemben fennálló kölcsönszerződésből eredő fizetési kötelezettségei biztosítására vételi jogot alapítottak a perbeli gépjárműre. Az opciós szerződés 5. pontja szerint a szerződés szerinti opció ún. zárt opció, azaz a hitelező a vételi jogot a szerződésben meghatározott feltételek bekövetkeztétől számított öt éves időtartam alatt, de legfeljebb addig az időpontig gyakorolhatja, ameddig vele szemben a kölcsönszerződésből eredő tartozását a kölcsönbe vevő maradéktalanul nem teljesítette. Az opciós szerződés 8. pontja szerint a hitelező vételi jogát abban az esetben gyakorolhatja, ha a kölcsönbe vevő a kölcsönszerződésben megjelölt bármely esedékességi időpontban – az esedékességet követő 15 napon belül – akár részben vagy egészben nem tesz eleget valamely fizetési kötelezettségének, továbbá, ha a kölcsönszerződés bármely oknál fogva felmondásra kerül.
Az alperesi hitelező a felperes vonatkozásában 2015. június 30-i fordulónappal a 2014. évi XL. törvény (DH2. tv.) szerinti elszámolási kötelezettségét teljesítette, a tisztességtelenül felszámított összeget 1360 Ft-ban határozta meg. Ez az elszámolás felülvizsgált elszámolás.
Az alperes 2015. október 27. napján kelt levelével 177 787 Ft hátralék miatt a felperessel kötött kölcsönszerződést azonnali hatállyal felmondta, és egyúttal nyilatkozott, hogy opciós jogát gyakorolja, valamint kijelentette, hogy a gépjármű vonatkozásában az adásvételi szerződés létrejött és egyidejűleg felszólította felperest a gépjármű részére történő haladéktalan birtokba adására. Tájékoztatta továbbá felperest, hogy a gépjárművet annak birtokba vételét követően értékesíti, majd a befolyt vételárral a felperes felé az Üsz. szerint elszámol.
A perbeli gépjármű törzskönyvét az alperes jelenleg is birtokában tartja.
A felperes keresetében kérte, a bíróság kötelezze az alperest a perbeli gépjármű törzskönyvének kiadására, továbbá az opciós szerződés 5., valamint az Üsz. V/5. pontja érvénytelenségét jogszabályba ütközés címén, míg az opciós szerződés 8. pontja érvénytelenségét tisztességtelenség címén kérte megállapítani. A kieső szerződési pontokra az alperes jogot nem alapíthat, ezért nem tarthatja magánál a gépjármű törzskönyvét, azt köteles a részére kiadni.
Az opciós szerződés 5. és az Üsz. V/5. pontja kapcsán előterjesztett keresetét arra alapította, hogy ezek a szerződési feltételek a Ptk. 374. § (2), és 375. § (1) bekezdésében foglalt jogszabályhelyek alapján a legfeljebb 5 évre kiköthető vételi jog megkerülését célozzák, az ott megjelölt időtartamot jogellenesen hosszabbítják meg. Ezen rendelkezések az alperest feljogosítják arra, hogy vételi jogával a jogszabályban meghatározott 5 éves időtartamon túl addig is élhet, amíg az adósnak vele szemben bármilyen tartozása áll fenn. E kikötések a Ptk. 200. § (2) bekezdése alapján semmisek, ennélfogva az opciós szerződés és az Üsz. részleges érvénytelenségét eredményezik, melynek következményeként azok jogviszonyukban nem alkalmazhatók.
Az opciós szerződés 8. pontjával kapcsolatban kifejtette, az ott jelölt rendelkezés nem egyértelmű, és általános megfogalmazásából adódóan lehetőséget biztosít az alperesnek arra, hogy vételi jogát bármely csekély összegű fizetési késedelem esetére bármely időpontban gyakorolhassa. Ez a szerződési feltétel a 93/13/EGK irányelv 3. cikkébe ütközik, sérti a jóhiszeműség követelményét, egyenlőtlenséget biztosít a szerződéses jogviszonyban a fogyasztó terhére, ezért a Ptk. 209. § (1) és (4) bekezdése alapján mint tisztességtelen szerződési feltétel semmis, melynek következményeként annak elhagyását kérte.
Az alperes a hivatkozott szerződési feltételek érvénytelensége miatt a gépjármű törzskönyvét jogalap nélkül tartja birtokában, ezért köteles azt a részére kiadni. A törzskönyv az opciós jogot biztosítja és 5 év elteltével ezen szerződési feltételek alapján már azt nem tarthatja vissza.
Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.
A kölcsön fedezetét a felperes által a kölcsönösszeg felhasználásával vásárolt gépkocsi biztosította, arra a Ptk. 112. § (1) bekezdése alapján alapítottak a javára vételi jogot. A törvényi rendelkezések nem tiltják, hogy a tulajdonos a vagyontárgyat úgy kösse le biztosítékként, hogy feltételtől függő vételi jog engedésével tegye a hitelező számára lehetővé a későbbi fizetés elmaradása esetére a dolog tulajdonjogának megszerzését. Jelen esetben a vételi jog feltételhez kötött gyakorlása azt jelenti, hogy az opciós szerződés megkötésekor a vételi szándéknak nem kellett a részéről fennállnia, a biztosított jog alapján a vételi szándékot az egyoldalú nyilatkozat megtételével nyilvánította ki. Zárt opciót kötött ki, mely szerint opciós jogát az opciós szerződésben kikötött feltétel beálltától kezdődően gyakorolhatja, a szerződésben rögzített ötéves időtartam tehát e kikötött feltételtől számít, utóbbiakat az opciós szerződés 8. pontja konkrétan megjelöli, rögzíti az őt a szerződés felmondása – mint feltétel beállta – esetére megillető vételi jogot. A felperes fizetési kötelezettségének elmulasztása miatt a kölcsönszerződést 2015. október 27-én azonnali hatállyal felmondta, és tekintettel arra, hogy vételi jogát erre figyelemmel gyakorolta, ezzel a kikötött feltétel beállt, ezért a vételi jog gyakorlása mind a jogszabályoknak, mind az Üsz. és az opciós szerződés rendelkezéseinek megfelelt. Utalt arra, hogy a vételi jog gyakorlásával kötelmi igénye keletkezett a gépjármű birtokbavételére, míg felperesnek kötelezettsége a gépjármű birtokba adására, melynek nem tett eleget.
Kiemelte, az Üsz. V/6. pontjából következően a gépjármű törzskönyvét csak akkor köteles kiadni, ha a kölcsönbe vevő valamennyi fizetési kötelezettségét teljesítette. A törzskönyv birtoklásához való jogát az Üsz. VII/1., VII/2. és VII/3. pontjai is alátámasztják. Az Üsz. V/6. pontjára figyelemmel egyebekben szükségtelen az opciós jog fennálltának vizsgálata és tekintettel arra, hogy a felperes a szerződésből eredő fizetési kötelezettségeit még nem teljesítette, ezért követelése idő előtti, a törzskönyv kiadását jogszerűen nem kérheti.
Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy a peres felek között 2010. december 20. napján létrejött HIT 6331510 számú kölcsönszerződés részét képező opciós szerződés 5. pontja, valamint a HITGd/2010.05.31. számú üzletszabályzat V/5. pontja érvénytelen. Megállapította továbbá, hogy érvénytelen a peres felek között 2010. december 20. napján létrejött opciós szerződés 8. pontjának az a rendelkezése, amely szerint a hitelező vételi jogát gyakorolhatja abban az esetben, amennyiben a kölcsönbe vevő qqakár részben vagy egészben nem tesz eleget valamely fizetési kötelezettségénekwq. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
A peres felek között 2010. december 20. napján létrejött kölcsönszerződésre tekintettel a jogvita elbírálásakor a Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) rendelkezéseit alkalmazta. Azt vizsgálta, az alperesnek van-e olyan joga, mely a perbeli gépjármű törzskönyvének birtoklására feljogosítja, azzal, hogy vizsgálandó volt a felperesnek a vételi jog alperes által történő gyakorlását érintő szerződési feltételek érvénytelenségére történő hivatkozása is, mert az alperes a vételi jogával 2015. október 27. napján kelt felmondásával egyidejűleg élt.
Az opciós szerződés 8. pontjával kapcsolatban utalt a Ptk. 375. § (4) bekezdése szerint alkalmazandó 374. § (2) bekezdésére, mely szerint a vételi jogot legfeljebb 5 évre lehet kikötni, az ezzel ellentétes megállapodás semmis. E szerződési rendelkezés a vételi jog gyakorlásának feltételeit tartalmazza, mely azt hivatott szolgálni, hogy meghatározza azon eseteket – a kölcsönbe vevő fizetési kötelezettségéhez kapcsolódó szerződésszegő magatartásokat – melyek bekövetkezte esetén az alperes vételi jogával jogszerűen élhet. Ezen pont azon rendelkezése, hogy a vételi jog az alperest bármely, a kölcsönbe vevő fizetési kötelezettsége körébe tartozó esedékességi időpontban megilleti, nem tisztességtelen, mert a szerződéseket az abban kikötött határidőben kell teljesíteni és a kölcsönbe adónak alapvető érdeke fűződik ahhoz, hogy a kölcsönadott összeg és egyéb költségei megtérüljenek, mely egyben a kölcsönbe vevő kötelezettsége is. Mindemellett a feltétel 15 napos határidőt biztosított a kölcsönbe vevőnek a fizetési késedelem orvoslására, ezért önmagában a jóhiszeműség és tisztesség követelményét sem sérti. Emiatt nem tisztességtelen a vételi jog gyakorlásának a kölcsönbe adó felmondási jogához következményként történő kapcsolása sem, mert a felmondási jog – jogszerű gyakorlása esetén – a kölcsönbe vevő olyan súlyú fizetési kötelezettségének megszegését feltételezi, mely mellett a kölcsönadó kielégítése nélkül megszűnt szerződésből eredő igény teljesüléséhez a kölcsönbe adó alperes részéről a gépjármű tulajdonjogának megszerzése – a vételi jog gyakorlása – tisztességes feltételként kiköthető volt.
Nem felel meg azonban az arányosság és az egyértelmű meghatározottság elvének e szerződési rendelkezés azon kitétele, hogy a kölcsönbe vevő qqvalamelywq fizetési kötelezettsége esetére biztosítja a vételi jog gyakorlását. Ez lényegét tekintve azt jelenti, hogy a kölcsönbe adó a kölcsönbe vevő bármely, akár összegszerűségében csekély mértékű, akár a kölcsönbe vevő főkötelezettségét képező törlesztő részlethez (tőke és kamatfizetés) képest járulékos jellegű egyéb költség, – adott esetben ügyviteli költség, szerződéskezelési díj stb. – késedelmes teljesítése esetén is élhet vételi jogával. Ezen szerződéses rendelkezés egyfelől a fogyasztó számára nem világos, mert nem sorolja fel azon okokat és fizetési kötelezettségeket, melyek esetén a kölcsönbe adó e jogát gyakorolhatja, más felől nem felel meg az arányosság elvének, mert azzal, hogy az bármilyen enyhébb megítélésű fizetési késedelem esetére is a kölcsönbe adó kielégítési joga biztosítására a kölcsönbe vevő tulajdonjogának elvesztését állítja szembe, melyet a kölcsönbe adó a vételi jog természetéből adódóan egyoldalú nyilatkozatával érvényesíthet, olyan indokolatlan és aránytalan előnyt nyújt a kölcsönbe adó alperes részére, mely sérti a jóhiszeműség és tisztesség elvét. Ezért ez a rendelkezés a Ptk. 209. § (1) és (4) bekezdésére figyelemmel tisztességtelen, ez okból semmis.
Az opciós szerződés 5., valamint az Üsz. V/5. pontjával kapcsolatos döntését az alábbiak szerint indokolta.
A Ptk. 374. § (2) bekezdése kógens rendelkezést tartalmaz a vételi jog időtartamára vonatkozóan, attól eltérést nem enged, azt legfeljebb öt évre lehet kikötni.
Perbeli esetben az opciós jogot a kölcsönszerződés megkötésével egyidejűleg alapították, a szerződés hatályba lépését feltételhez nem kötötték. Miután a vételi jog a felek opciós szerződése szerint a kölcsönbe vevő fizetési kötelezettségének biztosítéka (szerződés 3. pontja) a kölcsönbe vevő felperes fizetési kötelezettsége pedig a kölcsönszerződés megkötésével keletkezett, ezért a vételi jog gyakorlására nyitva álló határidő is a vételi jog alapításával kezdődött és attól számított öt évig, 2015. december 20-ig tartott. Téves az alperes álláspontja, hogy opciós jogát a szerződéskötéstől számított öt éven túl is gyakorolhatja, mert nem jogosult sem az opciós szerződésben, sem az Üsz.-ben opciós joga gyakorlására olyan feltételt szabni, mely a jogszabályban kötelezően előírt öt éves időtartamot meghosszabbítaná és e joga hatályba lépését a jogszabállyal ellentétes feltételhez kötné. A Ptk. 228. § (3) bekezdése szerint a jogellenes feltétel semmis, az ilyen feltétellel kötött szerződésre a részleges érvénytelenség szabályait kell alkalmazni (Ptk. 239. §).
Ugyanezen okból semmis az Üsz. V/5. pontja is, mert az ott jelölt zárt opció a jogszabály megkerülését célozza. Az ugyanis az opciós jog gyakorlását anélkül köti az opciós szerződésben kikötött feltételhez, hogy az opció időtartamát öt évben rögzítené. A rendelkezés nem egyértelmű és nem szabatos meghatározása olyan téves értelmezés, és olyan opciós szerződéses feltétel kikötését biztosítja az alperesnek, amely a jogszabályban foglalt garanciális szabállyal szemben a fogyasztó felperes jogait sérti. Megjegyezte, önmagában annak nincs akadálya, hogy a szerződő felek az opciós jog gyakorlását feltételhez kössék, erre azonban csak a Ptk. 374. § (2) bekezdése szerinti ötéves időtartamon belül van mód, az ezt megkerülő szerződéses rendelkezés semmis.
A törzskönyv kiadására irányuló kereseti kérelmet is megalapozatlannak találta.
Jelen esetben a szerződés – a fentiek szerinti – részbeni érvénytelenségének, és e feltételek szerződésből történő elhagyásának a törzskönyv kiadására irányuló kérelem elbírálására kihatása nem volt. A felperes a törzskönyv kiadására irányuló kereseti kérelmét ugyanis arra alapította, hogy az alperes opciós joga a szerződéskötéstől számított öt év elteltével megszűnt, ezért nem jogosult annak birtoklására. A perben ugyanakkor nem volt vitás, hogy az opciós szerződést 2010. december 20. napján kötötték meg és a kölcsönszerződést az alperes – a felek egyező előadása szerint – 2015. október 27. napján azonnali hatállyal felmondta és ezzel egyidejűleg az alperes opciós jogával élt. Mindebből következően az alperes opciós jogát a Ptk. 371. § (2) bekezdésében foglalt ötéves határidőn belül gyakorolta, mert az 2015. december 20-án járt volna le.
A Ptk. 375. § (1) bekezdésében foglaltakra figyelemmel a vételi jog gyakorlásával a felek között az adásvételi szerződés létrejött, az alperesnek kötelmi igénye keletkezett a perbeli gépjármű birtokba adására, a tulajdonjog megszerzésére és tulajdonjoga gépjármű-nyilvántartásba történő átvezetésére. Utalt a 326/2011. (XII. 28.) Korm. rendelet (Kr.) 81. § (1) bekezdésére, amely szerint a törzskönyv a gépjármű tulajdonjogát igazoló okirat, azt alperes a fenti kötelmi igénye okán jogszerűen tartja birtokában és annak kiadását a felperes alappal nem igényelhette.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen mindkét fél fellebbezést terjesztett elő.
A felperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával az alperes kötelezését kérte a perbeli gépjármű törzskönyvének kiadására.
Az alperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének akkénti megváltoztatását kérte, hogy az Üsz. V/5. pontja és az opciós szerződés 5. és 8. pontja érvénytelenségének megállapítása iránti kereseti kérelmet az ítélőtábla utasítsa el.
Az opciós szerződés 8. pontjával kapcsolatban hangsúlyozta, a kölcsönszerződés elválaszthatatlan részét képező Üsz. opciós jog gyakorlására vonatkozó rendelkezései és az opciós szerződés további rendelkezései (14. pont) egyértelműen cáfolják azt, hogy az opciós jog gyakorlására a szerződés felmondása nélkül is sor kerülhet. Opciós jogát kizárólag abban az esetben gyakorolhatta, ha a kölcsönbe vevő szerződésszegő magatartása miatt a kölcsönszerződés felmondásának van helye, melynek szabályait az Üsz. egyértelműen és világosan szabályozza. Figyelemmel arra, hogy az opciós jog alapítására a kölcsönszerződésből eredő fizetési kötelezettség biztosítása céljából került sor, önkényesen és egyoldalúan nem gyakorolhatta opciós jogát, arra kizárólag a szerződés felmondásával egyidejűleg a felmondási okok bekövetkezte esetén kerülhetett sor. Egyetlen jogszabályi rendelkezés sem tiltja, hogy a felek biztosítéki célú opciós szerződésben az opciós jog gyakorlásának feltételéül a kölcsönbe vevő fizetési késedelembe esését kössék ki. Ezért az elsőfokú bíróság téves döntést hozott az opciós szerződés 8. pontjával kapcsolatban.
Az opciós szerződés 5. pontja sem üközik jogszabályba és nem érvénytelen, mert annak helyes értelme szerint az alperes opciós jogával annak gyakorlására nyitva álló öt év alatt és csak addig élhet, amíg a kölcsönbe vevő a kölcsönszerződésbeli tartozását maradéktalanul nem fizette meg. Ez az elsőfokú bíróság ítéletével szemben nem jelenti azt, hogy az opciós jog öt éven túl is meghosszabbítható. E pont helyes értelmezése alapján tehát a Ptk. 374. § (2) bekezdésében írtak sérelme nem állapítható meg.
Téves az elsőfokú bíróság döntése az Üsz. V/5. pontjával kapcsolatban is. Utalt a Ptk. 112. § (1) bekezdésére, arra, nincs akadálya annak, hogy a dolog tulajdonosa vételi jogot engedjen annak a hitelezőnek a javára, aki olyan személynek nyújtott hitelt, akire tekintettel vállalta ennek a biztosítéknak az adását. A jogszabály nem tiltja azt sem, a tulajdonos a vagyontárgyat úgy kösse le biztosítékként, hogy feltételtől függő vételi jog engedélyezésével a későbbi fizetés elmaradása esetére a dolog tulajdonjogának megszerzését a hitelező számára lehetővé tegye. A vételi jog feltételhez kötött gyakorlása azt jelenti, hogy a vételi jogról szóló szerződés megkötésekor a vételi szándéknak nem kellett fennállnia a biztosított jog alapján, a vételi szándékot az egyoldalú nyilatkozat megtételével nyilvánította ki (BH 1999.452.). Ezek alapján a kölcsönszerződés létrejöttekor az opciós szerződéssel vételi jogot alapítottak a javára, és a szerződés 6. pontjában foglaltak szerint a vételi jog biztosítására a vételi joggal terhelt gépjármű tekintetében elidegenítési és terhelési tilalmat kötöttek ki [Ptk. 114. § (2) bekezdése]. A vételi jog megengedhető időtartama kapcsán hangsúlyozta, a vételi jog több fajtája ismert, így van nyitott és zárt opció is. Az öt évnél hosszabb ideig tartó szerződés esetén az opciós jogra vonatkozó kikötés megfogalmazható jogszerűen zárt opcióként oly módon, hogy a jogosult adott esetben csak a szerződés azonnali hatályú felmondásától számított meghatározott időn belül élhet a vételi jogával (BDT 2000.264.). Perbeli esetben az Üsz. V/5. pontja szerint zárt opció került kikötésre a javára, ez azonban nem jelenti azt, hogy az opciós jog öt éven túl is meghosszabbítható. Ez az Üsz. rendelkezés ugyanis egyértelműen rögzíti, hogy opciós jogát az opciós szerződésben kikötött feltételek beálltától kezdődően gyakorolhatja, az opciós szerződésben kikötött ötéves időtartam alatt. Az opciós szerződésben pedig rögzítésre került, hogy vételi jogát abban az esetben gyakorolhatja, ha a kölcsönbe vevő a kölcsönszerződésben megjelölt bármely esedékességi időpontban az esedékességet követő 15 napon belül akár részben vagy egészben nem tesz eleget valamely fizetési kötelezettségének, továbbá a kölcsönszerződés bármely oknál fogva felmondásra kerül. Ekként a szerződésben rögzített ötéves időtartam a szerződésben kikötött feltételtől számít, míg a szerződés által meghatározott feltételt az opciós szerződés 8. pontja tartalmazza.
A felperes fellebbezése nem alapos, míg az alperes fellebbezése részben alapos.
A felperes keresetében az alperessel kötött opciós szerződés 5. és 8. pontjának, valamint az Üsz. V/5. pontjának érvénytelensége megállapítását kérte, valamint erre alapítottan a perbeli gépjármű törzskönyvének kiadására kérte kötelezni az alperest.
A felek által sem vitatott tényállás szerint a peres felek 2010. december 20. napján 84 hónapos – azaz 7 éves – futamidőre kötöttek kölcsönszerződést, amelyhez kapcsolódóan ugyanezen a napon biztosítéki céllal került megkötésre az opciós szerződés. Annyiban helytálló az elsőfokú bíróság megállapítása, miszerint a Ptk. 375. § (4) bekezdése folytán alkalmazandó Ptk. 374. § (2) bekezdése szerint az opciós jogot legfeljebb 5 évre lehet kikötni és az ezzel ellentétes megállapodás semmis, azaz a törvényi rendelkezés kógens, eltérést nem engedő. Azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni az opciós szerződés 5. pontját, mely zárt opcióról rendelkezik. Eszerint a hitelező alperes a vételi jogot a szerződésben meghatározott feltételek bekövetkeztétől számított 5 éves időtartam alatt, de legfeljebb addig az időpontig gyakorolhatja, ameddig vele szemben a kölcsönszerződésből eredő tartozását a kölcsönbevevő felperes maradéktalanul nem teljesítette, továbbá, ha a szerződés bármely oknál fogva felmondásra kerül. Az azonnali hatályú felmondási okokat az Üsz. X/1. pontja tartalmazza.
Rámutat az ítélőtábla, hogy az opciónak – az alperes helyes hivatkozása szerint – két formája ismert: az ún. nyitott és az ún. zárt opció. A nyitott opció lényege, hogy a jogosult vételi jogával a teljes szerződéses időtartam alatt élhet, míg zárt opciónál csak az opciós szerződésben megjelölt időponttól kezdődően élhet vételi jogával. Miután a jelen esetben a kölcsönszerződés, amelynek biztosítására az opciós jog kikötésre került, az opciós jog 5 éves időtartamánál hosszabb, ezért a bírói gyakorlat szerint az 5 évnél hosszabb ideig tartó szerződés esetében – mint jelen esetben is – az opciós jogra vonatkozó kikötés megfogalmazható jogszerűen ún. zárt opcióként oly módon, hogy a jogosult (jelen esetben alperes) adott esetben csak a szerződés azonnali hatályú felmondásától számított meghatározott időn belül élhet a vételi joggal (BDT 2008.1828.). Jelen esetben e kikötés a bírói gyakorlat alapján – az elsőfokú bíróság álláspontjától eltérően – jogszerű, mert a kölcsönszerződés 5 évnél hosszabb ideig tart – 7 éves futamidejű – és az alperes opciós jogával csak az opciós szerződés 5. pontja szerinti időtartam alatt élhet, legfeljebb addig az időpontig, amíg vele szemben a kölcsönszerződésből eredő kölcsöntartozását a felperesi kölcsönbevevő maradéktalanul nem teljesíti, illetve a szerződés bármely oknál fogva felmondásra nem kerül. Ebből tehát az is következik, hogy jelen szerződéses feltételek összevetése alapján nem arról van szó, hogy a támadott szerződéses kikötés a Ptk. 374. § (2) bekezdésébe ütközik, vagy azt megkerüli, illetve jogellenesen hosszabbítja meg.
A fentiek alapján az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének a kölcsönszerződés részét képező opciós szerződés 5. pontja, valamint az Üsz. V/5. pontja érvénytelenségének megállapítására vonatkozó rendelkezését megváltoztatta és az érvénytelenség megállapítására vonatkozó rendelkezést mellőzte.
Az ítélőtábla ugyanakkor egyetértett az opciós szerződés 8. pontjával kapcsolatos elsőfokú bírósági döntéssel. E szerződéses rendelkezés az opciós jog gyakorolásának feltételeit tartalmazza, meghatározza azon eseteket – a kölcsönbevevő fizetési kötelezettségéhez kapcsolódó szerződésszegő magatartásokat – melynek bekövetkezte esetén az alperes vételi jogával jogszerűen élhet. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy ezen pont rendelkezése, mely szerint a vételi jog az alperest bármely, a kölcsönbevevő felperes fizetési kötelezettsége körébe tartozó esedékességi időpontban megilleti nem tisztességtelen, mert a szerződéseket az azokban kikötött határidőben kell teljesíteni és a kölcsönbeadónak alapvető érdeke fűződik ahhoz, hogy a kölcsönadott összeg és egyéb költségei megtérüljenek, ami egyben a kölcsönbevevő törvényes és szerződéses kötelezettsége is. Helyesen utalt arra is, hogy mindemellett a feltétel 15 napos határidőt biztosít a kölcsönbevevő felperesnek a fizetési késedelem orvoslására, ezért önmagában a jóhiszeműség és tisztesség követelményét sem sérti. Emiatt szintén nem tisztességtelen a vételi jog gyakorlásának a kölcsönbeadó felmondási jogához következményként történő kapcsolása sem, mert a felmondás – jogszerű gyakorlása esetén – a kölcsönbevevő felperes olyan súlyú fizetési kötelezettségének megszegését feltételezi, mely mellett a kölcsönadó kielégítése nélkül megszűnt szerződésből eredő igény teljesüléséhez a kölcsönbeadó alperes részéről a gépjármű tulajdonjogának megszerzése – a vételi jog gyakorlása – tisztességes feltételként kiköthető volt.
Helyesen állapította meg ugyanakkor azt is az elsőfokú bíróság, hogy nem felel meg azonban az arányosság és egyértelmű meghatározottság elvének e szerződéses rendelkezés azon kitétele, mely szerint a kölcsönbevevő qqvalamelywq fizetési kötelezettség elmulasztása esetére biztosítja a vételi jog gyakorlását.
Ez a támadott szerződéses kikötés lényegét tekintve azt jelenti, hogy a kölcsönbeadó a kölcsönbevevő bármely, akár összegszerűségében csekély mértékű, akár a kölcsönbevevő főkötelezettségét képező törlesztő részlethez (tőke és kamatfizetés) képest járulékos jellegű egyéb költség késedelmes teljesítése esetén is élhetne vételi jogával. E szerződéses rendelkezés a fogyasztó számára nem világos, mert nem tartalmazza, sorolja fel pontosan azon okokat és fizetési kötelezettségeket, melyek esetén a kölcsönbeadó e jogát gyakorolhatja, másfelől nem felel meg az arányosság elvének sem, mert azzal, hogy bármilyen enyhébb megítélésű fizetési késedelem esetére is a kölcsönbeadó kielégítési joga biztosítására a kölcsönbevevő tulajdonjogának elvesztését állítja szembe, amellyel a kölcsönbeadó a vételi jog természetéből adódóan egyoldalú nyilatkozatával érvényesíthet, indokolatlan és aránytalan előnyt nyújt a kölcsönbeadó alperes részére és az sérti a jóhiszeműség és tisztesség elvét. Helyesen állapította meg tehát az elsőfokú bíróság, hogy a szerződési pont azon rendelkezése, hogy a kölcsönbevevő qqakár részben vagy egészben nem tesz eleget valamely fizetési kötelezettségénekwq a Ptk. 209. § (1) és (4) bekezdésére figyelemmel tisztességtelen és ez okból semmis.
A kialakult és követett bírói gyakorlat szerint a szerződési egyensúlyt indokolatlanul és egyoldalúan megbontja az a szerződési feltétel, amely a szerződés teljesítését, a hitelező érdekeit nem veszélyeztető kötelezettségének megszegését aránytalanul súlyos következményekkel sújtja. Az arányosság elve ugyanis észszerű összefüggést követel meg a jogsérelem és következményei között, ezért, ha a fél mulasztásának nincsenek komoly következményei, a másik sértett fél nem élhet drasztikus jogkövetkezményekkel. A vételi jog egyoldalú gyakorlása ezért csak súlyos szerződésszegés, a hitel visszafizetésének tényleges, valós veszélyeztetettsége esetén alkalmazható, az ettől eltérő, bármilyen enyhébb megítélésű fizetési késedelem vagy más egyéb szerződésszegés esetére kikötött felmondási vagy opciós jog tisztességtelen, érvénytelen (BH 2010.46., BDT 2011.2571.).
Fentieken túl az ítélőtábla egyetért az elsőfokú bíróságnak a perbeli gépjármű törzskönyvének kiadására vonatkozó kereseti kérelmet elutasító döntésével is.
A felperes a törzskönyv kiadására vonatkozó kereseti kérelmét azzal indokolta, hogy az alperes opciós joga a szerződéskötéstől számított 5 év elteltével megszűnt, ezért nem jogosult annak birtoklására. Ezért e kereseti kérelem elbírálására a keresettel támadott szerződési feltételek esetleges kiesésének hatása nem volt. Nem volt vitás a peres felek között, hogy az opciós szerződést 2010. december 20. napján kötötték meg és a kölcsönszerződést az alperes – a felek egyező előadása alapján – 2015. október 27. napján azonnali hatállyal felmondta, ezzel egyidejűleg opciós jogával is élt. Mindebből következően – mint arra az elsőfokú bíróság helyesen rámutatott – az alperes opciós jogát az opciós szerződés 5. pontja szerinti – de a felperes által többször hivatkozott Ptk. 374. § (5) bekezdése szerinti 5 éves törvényi határidőn belül is gyakorolta. Ebből következően a törzskönyv birtokban tartására jogosult, ahhoz jogcímmel rendelkezik.
A fentiek alapján az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján részben megváltoztatta.
(Szegedi Ítélőtábla Pf.III.20.608/2017.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás