KÜ BH 2019/152
KÜ BH 2019/152
2019.05.01.
A per tárgyalásának felfüggesztésére okot adó előkérdés eredményét a bíróság nem hagyhatja figyelmen kívül az ítélet meghozatalakor.
Az újrafelvételi eljárásban hozott új döntés a korábbi döntés helyébe lép, azaz olyan eljárásjogi helyzet alakul ki, mintha már eredetileg is az új döntést hozták volna meg [1952. évi III. tv. (Pp.) 152. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A Magyar Orvosi Kamara (a továbbiakban: MOK) Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Területi Szervezet Etikai Bizottsága (a továbbiakban: Elsőfokú Etikai Bizottság) a 2011. április 28. napján kelt E-7/2/2011/59. számú határozatában megállapította, hogy a felperes tagja, dr. T. L. háziorvos etikai vétséget követett el, ezért őt megrovás etikai büntetéssel sújtotta, valamint kamarai tagságának 2 hónapra történő felfüggesztését rendelte el. Az elsőfokú határozat 2011. június 7. napján jogerőre emelkedett.
[2] A határozattal szemben Dr. T. L. új eljárás lefolytatását kezdeményezte az elsőfokú eljárásban elbírálni elmulasztott bizonyítékokra hivatkozással. A beadványát az Elsőfokú Etikai Bizottság fellebbezésnek tekintette, majd elkésettség okán érdemi vizsgálat nélkül elutasította. A MOK Országos Etikai Bizottsága a 2011. augusztus 31. napján kelt E/116/2011. számú végzésével a felperes fellebbezését elutasította és az elsőfokú végzést helybenhagyta. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság a 2011. október 6. napján kelt 24.Kpk.22.001/2011/2. számú végzésével a végzést az elsőfokú végzésre is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az Elsőfokú Etikai Bizottságot új eljárásra kötelezte azzal, hogy a felperes beadványa – tartalma alapján – új eljárás lefolytatása iránti kérelemnek minősül, ezért azt a megismételt eljárásban ekként kell elbírálni.
[3] Az Elsőfokú Etikai Bizottság a 2011. július 11. napján kelt BOK-708-2/2011. számú határozatával dr. T. L. kamarai tagsági viszonyát 2011. június 7. napjától 2011. augusztus 7. napjáig felfüggesztette az egészségügyben működő szakmai kamarákról szóló 2006. évi XCVII. törvény (a továbbiakban: Ekt.) 17. § b) pontja alapján. A felperes fellebbezése folytán eljárt MOK Országos Elnöksége a 2011. augusztus 31. napján kelt 1949-2/2011.számú határozatával (a továbbiakban: kamarai felfüggesztő határozat) az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
[4] Az etikai határozatra, valamint a kamarai felfüggesztő határozatra tekintettel az elsőfokú hatóság a 2011. június 15. napján kelt 4097-2/2011. számú határozatával dr. T. L. által a felperes részére az ÁNTSZ Miskolci Városi Intézete részéről 4748/2004. iktatószámon kiadott működési engedélyben meghatározott háziorvosi, ügyeleti, készenléti és helyettesítési ellátás tevékenység végzését 2011. augusztus 7. napjáig felfüggesztette.
[5] A határozattal szemben előterjesztett fellebbezésében a felperes hivatkozott az etikai határozattal szemben kezdeményezett új eljárásra. Az alperes felhívására az Elsőfokú Etikai Bizottság azt a tájékoztatást adta, hogy új eljárás nincs folyamatban, figyelemmel arra, hogy dr. T. L. ez irányú kérelmét érdemi vizsgálat nélkül elutasították.
[6] Ezt követően az alperes a 2011. július 21. napján kelt B/2329-4/2011. iktatószámú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolásában egyebek mellett rögzítette, hogy az etikai vétség mibenlétének és az etikai eljárás jogszerűségének vizsgálatára nincs lehetősége. Tekintettel arra, hogy az egészségügyi szolgáltatást a kiadott működési engedély szerint a háziorvos személyesen nyújtja, így a kamarai tagsága hiánya és ezzel összefüggésben az egészségügyi tevékenység végzésére vonatkozó tilalom olyan személyi feltételben megnyilvánuló hiányosság, amely miatt a háziorvosi, ügyeleti, készenlét és helyettesítési ellátás mint egészségügyi szolgáltatás felfüggesztéséről az elsőfokú hatóság jogszerűen és indokoltan intézkedett.
A kereseti kérelem
[7] A felperes keresetében a határozat elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte. Előadta, hogy a működés felfüggesztése idő előtti, ezért a határozat jogszabálysértő és megalapozatlan. Utalt az Elsőfokú Etikai Bizottságnál kezdeményezett új eljárásra.
[8] Időközben a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 24.Kpk.22.001/2011/2. számú végzése alapján megindult új eljárásban hozott első- és másodfokú határozatokat a Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 2014. április 8. napján kelt 15.K.27.330/2013/9. számú ítéletével hatályon kívül helyezte és a hatóságokat új eljárásra kötelezte. A megismételt eljárásra nézve a tényállás további tisztázását írta elő.
[9] Erre figyelemmel az elsőfokú bíróság a per tárgyalását az etikai vétség miatt indult eljárás jogerős elbírálásáig felfüggesztette.
[10] A MOK Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Területi Szervezet Etikai Bizottsága a 2017. március 21. napján kelt E-18/1/2013. számú határozatában megállapította, hogy a dr. T. L. elleni etikai vétség gyanúja miatt indult eljárásban az eset idején hatályos szabályozás alapján etikai vétség nem valósult meg.
Az elsőfokú ítélet
[11] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította.
[12] Indokolásában az Ekt. 17. § (1) bekezdés c) pontjára, 25. § (1) bekezdés d) pontjára, 14/A. § (1) bekezdésére, az egészségügyi szolgáltatás gyakorlásának általános feltételeiről, valamint a működési engedélyezési eljárásról szóló 96/2003. (VII. 15.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. r.) 18. § (5) bekezdésére, továbbá a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 339/A. §-ára utalással hangsúlyozta, hogy a bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy az alperes határozata a meghozatalakor fennálló tények és jogszabályi rendelkezések alapján helytálló-e. Rögzítette, hogy a keresettel támadott határozat meghozatalának időpontjában a hatóság előtt nem volt ismert az, hogy a felperessel szemben etikai eljárás folyamatban van.
[13] Mivel a kamarai tagsági viszony a háziorvosi alapellátás feltétele, ezért – a kamarai tagsági viszony felfüggesztésére tekintettel – e feltétellel a felperes nem rendelkezett, ezért a működési engedély azonos időre történő felfüggesztéséről szóló rendelkezés jogszerű. Megjegyezte, hogy a perben, de a közigazgatási eljárásban sem volt vizsgálható a kamarai tagság felfüggesztése tárgyában, illetve az annak alapjául szolgáló etikai határozat jogszerűsége. A perben támadott határozat meghozatalakor dr. T. L. háziorvossal szemben nem volt etikai eljárás folyamatban.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[14] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetnek megfelelő határozat meghozatalát kérte.
[15] Álláspontja szerint az ítélet sérti a Pp. 152. § (1) bekezdését, 339. § (1) bekezdését és 339/A. §-át.
[16] Kifogásolta, hogy a bíróság az etikai vétség miatt indult eljárás jogerős elbírálásig felfüggesztette a per tárgyalását, ugyanakkor az előkérdés eredményével ellentétes ítéletet hozott. Az a tény, hogy etikai vétség nem valósult meg, nem alapozza meg a felperes működésének felfüggesztését. Megjegyezte, hogy a felfüggesztés visszamenőleges hatállyal történt.
[17] Hangsúlyozta, hogy az új eljárás lefolytatása iránti kérelmet 2011. június 27-én terjesztette elő, és bár azt az etikai bizottságok elutasították, de a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 24.Kpk.22.001/2011/2. számú végzésével új eljárást rendelt el. A releváns időpont a kérelem benyújtásának a napja, és nem a bírósági ítélet meghozatalának napja. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság semmilyen bizonyítékra nem hivatkozott annak megállapítása körében, miszerint a támadott határozat időpontjában a hatóság előtt nem volt ismert az, hogy vele szemben etikai eljárás van folyamatban.
[18] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását indítványozta.
A Kúria döntése és jogi indokai
[19] A felülvizsgálati kérelem alapos.
[20] A felülvizsgálati bíróság elsődlegesen rögzíti, hogy az eljárt közigazgatási és munkaügyi bíróság vizsgálta a közigazgatási eljárás teljes anyagát, a felek perbeli nyilatkozatait, beadványait, a per tárgyalásának felfüggesztése alapjául szolgáló Elsőfokú Etikai Bizottság E-18/1/2013. számú határozatát, amelyre figyelemmel a tényállást pontosan és törvényesen állapította meg, ám abból helytelen jogi következtetésre jutott.
[21] A Pp. 152. § (1) bekezdése szerint, ha a per eldöntése olyan előzetes kérdés elbírálásától függ, amelynek tárgyában az eljárás államigazgatási hatáskörbe tartozik, a bíróság a per tárgyalását ennek az eljárásnak jogerős befejezéséig felfüggesztheti.
[22] A tényállás a döntéshez szükséges tények összessége, a tényállás helyes megállapítása a megalapozott döntés feltétele. A tényállást a perben a bíróságnak kell megállapítania, amennyiben a jogvita elbírálásához szükséges valamely releváns tény bizonyítása nem az eljáró bíróság, hanem egy más szerv hatáskörébe tartozik, akkor lehetőség van e más szerv döntéséig a per tárgyalásának felfüggesztésére. Ez a jogintézmény tehát egy olyan előzetes kérdés eldöntésének bevárását célozza, amely nélkül a perben megalapozott döntést nem lehet hozni.
[23] Az elsőfokú bíróság a per tárgyalását az etikai vétség miatt indult eljárás jogerős elbírálásáig felfüggesztette. Ezzel maga is arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperesi keresetről való döntés attól függ, hogy miként ítélik meg dr. T. L. magatartását, elkövetett-e etikai vétséget vagy sem. Ennek ellenére az eljárt bíróság a döntését teljesen más jogi alapra helyezte, így az ítélet meghozatalakor egyáltalán nem volt figyelemmel a felfüggesztés alapjául szolgáló hatósági eljárás végeredményére, az annak nyomán kialakult helyzet jogi következményeit nem vonta le.
[24] A Pp. 339/A. §-a értelmében a bíróság a közigazgatási határozatot a meghozatalakor fennálló tények alapján vizsgálja felül.
[25] A perben támadott alperesi határozat az etikai határozatra, valamint a kamarai felfüggesztő határozatra tekintettel hozott – működési engedélyt meghatározott részben felfüggesztő – elsőfokú határozatot hagyta helyben. A jogerős ítélet meghozatalakor már nyilvánvaló volt, hogy a felülvizsgálni kért határozat alapjául szolgáló etikai határozat megdőlt, annak helyébe az E-18/1/2013. számú határozat lépett. Kétségtelen, hogy ezt a határozatot 2017. március 21. napján hozták, ez az új döntés azonban dr. T. L. vizsgált magatartásának megvalósítására, illetve azt az etikai szempontból értékelő E-7/2/2011/59. számú határozatra visszamenőleges hatállyal bír. Ennélfogva, amennyiben az elsőfokú bíróság az etikai vétség miatt indult eljárás jogerős befejezését a perben előkérdésnek tekintette, amelyre figyelemmel a per tárgyalását is felfüggesztette, akkor annak figyelembevételétől nem tekinthetett volna el. Az E-18/1/2013. számú határozat visszamenőleges hatálya folytán a Pp. 339/A. §-a szerinti, a határozat meghozatalakor fennálló tény az, hogy dr. T. L. etikai vétséget nem valósított meg. Ez az új döntés olyan eljárásjogi helyzetet teremtett, mintha már eredetileg is ez a döntés született volna.
[26] Az Ekt. 17. § (1) bekezdés c) pontja szerint a területi szervezet írásbeli indokolt határozattal felfüggeszti a tagsági viszonyát annak, aki jogerős etikai büntetésben részesült.
[27] Az Ekt. 14/A. § (1) bekezdése kimondja, hogy egészségügyi tevékenységet csak az végezhet, aki tagja az adott tevékenység végzésének feltételeként előírt szakképesítés szerint illetékes szakmai kamarának.
[28] A Korm. r. 18. § (5) bekezdése értelmében az egészségügyi államigazgatási szerv felfüggeszti egyes szolgáltatások nyújtását, ha az egészségügyi szolgáltató ellenőrzése során megállapítja, hogy egyes személy, illetőleg a tárgyi feltételek átmenetileg hiányoznak.
[29] Mivel dr. T. L. végső soron jogerős etikai büntetésben nem részesült, a Korm. r. 18. § (5) bekezdésében foglalt feltétel nem teljesült. Erre figyelemmel a működés felfüggesztése megalapozatlan, ezáltal jogszabálysértő.
[30] A jogvita szempontjából nem volt jelentősége annak, hogy az alperes a másodfokú döntés meghozatalakor tudott vagy tudhatott-e arról, hogy az etikai vétség gyanúja miatt indult eljárás folyamatban van. Ez ugyanis nem változtat azon, hogy dr. T. L. végső soron az alperesi döntés alapját képező etikai vétséget nem követte el. A közigazgatási hatósági eljárásban a tényállás tisztázása a hatóság feladata, a helytelenül vagy hiányosan megállapított tényállás – bármilyen okra is vezethető vissza – következményei a felperesre nem háríthatók át.
[31] A Kúria megítélése szerint a tisztességes eljárás követelménye is azt kívánja meg, hogy ne a felperes viselje a jogsértő közigazgatási döntés következményeit.
[32] A fentiekre figyelemmel a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése szerint a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az alperes határozatát – az elsőfokú határozatra is kiterjedően – ugyancsak hatályon kívül helyezte.
[33] A közigazgatási hatóságot új eljárásra kötelezni nem kellett, mert az eljárás hivatalból indult, a hatályon kívül helyezések folytán elbírálatlan kérelem nem maradt. A jogvita ily módon történt rendezésével a rendkívül hosszadalmas, eljárási szempontból többször is hibásnak bizonyult közigazgatási hatósági eljárás véget ér.
(Kúria, Kfv.VI.37.008/2018.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás