BÜ BH 2019/153
BÜ BH 2019/153
2019.06.01.
I. A bűnhalmazatban lévő bűncselekmények esetén az elkövetéskor, illetve az elbíráláskor hatályban lévő büntetőtörvény alkalmazhatóságát akkor kell vizsgálni, ha a bűnhalmazatban lévő valamennyi bűncselekményt az elbíráláskor hatályos új büntetőtörvény hatálybalépése előtt követték el. Amennyiben a bűnhalmazatban lévő bűncselekményeket részben az új büntetőtörvény hatálybalépése előtt, illetve annak hatálybalépése után követték el, a bűnhalmazatban lévő valamennyi bűncselekményt az új törvény alkalmazásával kell elbírálni [Btk. 6. § (1) bek., 2. § (1) bek.].
II. Amennyiben a bíróság az Európai Unió valamely tagállama által hozott és a magyar bíróság által megfeleltetett ítéletben kiszabott, felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásáról a büntetés végrehajtásának átvétele hiányában rendelkezett, a törvénysértés kiküszöbölésére egyszerűsített felülvizsgálati eljárásnak van helye [2012. évi CLXXX. tv. (Eu.tv.) 111/B. § (1) és (3) bek.; Be. 671. § 2. pont].
[1] A törvényszék a 2017. május 17. napján kihirdetett ítéletével az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki kábítószer-kereskedelem bűntettében [Btk. 176. § (1) bek. IV. ford., (3) bek.] és új pszichoaktív anyaggal visszaélés bűntettében [Btk. 184. § (1) bek.], ezért halmazati büntetésül mint különös és többszörös visszaesőt tíz év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre és tíz év közügyektől eltiltásra ítélte, továbbá vagyonelkobzást rendelt el a terhelttől lefoglalt 229 455 forint, 20 USD és 10 euró készpénzre, valamint 13 000 forint erejéig. Megállapította, hogy a terhelt nem bocsátható feltételes szabadságra.
[2] Az ellentétes irányú fellebbezések alapján eljárva az ítélőtábla a 2018. január 18. napján meghozott ítéletével az elsőfokú határozatot az I. r. terhelt tekintetében megváltoztatta, a terhelt különös visszaesőkénti megjelölését mellőzte, emellett elrendelte a törvényszék korábbi ítéletével elismert, az Olasz Köztársaság Veronai Polgári és Büntető Bíróságának ítéletével kiszabott, egy év négy hónap felfüggesztett fogházbüntetés végrehajtását, és pontosította a vagyonelkobzásra vonatkozó rendelkezést. Egyebekben e terheltre nézve az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
[3] A jogerős ügydöntő határozatok ellen az I. r. terhelt felülvizsgálati indítványt terjesztett elő, a törvényi ok megjelölése nélkül.
[4] Abban elsődlegesen azt sérelmezte, hogy a vele szemben indult büntetőeljárásokat egyesítették, így az 1978. évi IV. törvény (korábbi Btk.) hatálya alatt, valamint a Btk. hatálybalépése után elkövetett cselekményeit egy eljárásban, a Btk. alapján bírálták el, holott rá nézve az elbíráláskor hatályos Btk. hátrányosabb, és emiatt olyan bűncselekmény miatt is felelősségre vonták, amely az elkövetéskor nem volt bűncselekmény.
[5] További, eljárásjogi kifogásai a következők voltak:
- Állítása szerint a 2017. május 2-án megtartott tárgyaláson a bizonyítási eljárás ismételt megnyitását követően elmaradt az önvádra kötelezés tilalmára való figyelmeztetése egy gyanúsítotti kihallgatásáról készült jegyzőkönyv ismertetése során.
- Véleménye szerint az ítélet megalapozatlan, iratellenes és logikátlan; a tényállás II/1. pontjában a nyomozó hatóság és az ügyészség egyetlen vásárlóját sem tudta megnevezni, az elfogása során talált táska nem az övé volt, továbbá neki nem volt bejárása a kérdéses pincerészbe, a tényállás III. pontja szerinti cselekmény kapcsán a vallomások jegyzőkönyvezésekor a nyomozó hatóság törvényt sértett, a bíróság pedig egyoldalúan értékelte a rendelkezésre álló vallomásokat. Sérelmezte azt is, hogy a tényállás IV. pontja szerinti cselekményt a bíróság kizárólag az ügy III. r. terheltjének szerinte ellentmondásos vallomására alapította, a további bizonyítékokat nem értékelte körültekintően, hibás következtetést vont le.
- Megítélése szerint a másodfokon eljárt ítélőtábla az Alkotmánybíróság 21/2016. (XI. 30.) AB határozatával ellentétesen ugyanabban az összetételű tanácsban hozott érdemi határozatot, mint amelyben 2017. április 11. napján a terhelt (előzetes) letartóztatásának fenntartásáról határozott.
- Kifogásolta, hogy az ítélőtábla elrendelte az Olasz Köztársaság Veronai Polgári és Büntető Bíróságának ítéletével kiszabott egy év négy hónap fogházbüntetés végrehajtását, és az ítélőtábla ítéletének e rendelkezésével szemben nem volt jogorvoslati lehetősége.
[6] Mindezek alapján azt indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat helyezze hatályon kívül, a törvényszéket utasítsa új eljárásra, és a jelentős időmúlásra figyelemmel kötelezze az eljárt bíróságokat lényegesen enyhébb és börtön fokozatú büntetés kiszabására.
[7] A Legfőbb Ügyészség a Be. 657. § (1) bekezdése alapján tett nyilatkozatában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta.
[8] Álláspontja szerint az I. r. terheltnek az ítélet megalapozatlanságára, iratellenességére és „logikátlanságára” vonatkozó kifogásai a Be. 650. § (2) bekezdésében írt tilalomba ütköznek, mert azokkal az eljárt bíróságok tényállás-megállapításait, illetve bizonyítékértékelő tevékenységét támadja, ez pedig a felülvizsgálati eljárásban kizárt.
[9] Törvényben kizártként értékelte az indítvány azon részét is, amely a törvényes figyelmeztetés elmaradását sérelmezte, mivel a kérdéses tárgyaláson a bíróság nem hallgatott ki tanút, hanem egy korábban keletkezett okirati bizonyítékot ismertetett, így a figyelmeztetés szükségessége fel sem merülhetett.
[10] Megítélése szerint az ügyek egyesítésére a szoros tárgyi személyi összefüggésre tekintettel törvényesen került sor, az esetleges szabálytalan egyesítés egyébként sem szerepel a felülvizsgálatra okot adó eljárási szabálysértések között.
[11] Érdemben pedig alaptalannak tartotta a terhelt azon érvelését, hogy az egyesítés miatt őt olyan cselekmény elkövetésében is bűnösnek találták az eljárt bíróságok, amely az elkövetés idején még nem volt bűncselekmény; a bírói gyakorlatra (BH 2004.304.) hivatkozva kiemelte, hogy amennyiben a terhelt a bűnhalmazatban lévő bűncselekményeket részben az új büntetőtörvény hatálybalépése előtt, részben a hatálybalépést követően követte el, valamennyi bűncselekményt az új büntetőtörvény szerint kell elbírálni.
[12] Alaptalannak tartotta az I. r. terhelt hivatkozását az Alkotmánybíróság 21/2016. (XI. 30.) AB határozatára is, mivel ez azt mondta ki, hogy a büntetőügy további elintézésében nem vehet részt olyan bíró, aki a büntetőeljárás bármely korábbi szakaszában, így a nyomozás során bíróként járt el, az ítélőtábla másodfokon eljárt tanácsa azonban a letartóztatás meghosszabbításáról nem a vádemelés előtt, hanem már a vádemelést követően, a törvényben előírt kötelező felülvizsgálat során határozott.
[13] Szintén alaptalannak tartotta az indítvány azon részét, amelyben a terhelt azt sérelmezte, hogy nem élhetett jogorvoslati jogával az ítélőtábla ítéletének azon rendelkezése ellen, amellyel elrendelte a törvényszék korábbi ítéletével elismert, az Olasz Köztársaság Veronai Polgári és Büntető Bíróságának ítéletével kiszabott egy év négy hónap fogházbüntetés végrehajtását, mivel álláspontja szerint ez a rendelkezés nem minősül az elsőfokú bíróságéval ellentétes döntésnek.
[14] Ugyanakkor észrevételezte, hogy az ítélőtábla az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló 2012. évi CLXXX. törvény 111/B. § (1) bekezdésében foglaltak ellenére a megfeleltetett tagállami ítéletben kiszabott felfüggesztett szabadságvesztés-büntetés végrehajtásának elrendeléséről a büntetés végrehajtásának átvétele hiányában rendelkezett. Az Eu.tv. 111/B. § (3) bekezdése szerint az elítélésről tájékoztatni kellett volna az olasz bíróságot, és kezdeményezésre folytatható le az átvételre irányuló eljárás. Ez az anyagi jogi természetű törvénysértés azonban nem orvosolható a Be. 650. § (1) bekezdés c) pontja alapján a felülvizsgálat keretében, emiatt a 671. § 2. pontja alapján egyszerűsített felülvizsgálati eljárásnak van helye. Egyben tájékoztatta a Kúriát arról, hogy ennek kezdeményezése érdekében a szükséges intézkedéseket megtette.
[15] Ezek alapján arra tett indítványt, hogy a Kúria megtámadott határozatokat az I. r. terhelt tekintetében hatályában tartsa fenn.
[16] Időközben a 2018. december 19-én a törvényszék tájékoztatta a Kúriát, hogy a megyei főügyészség indítványt tett arra, hogy a törvényszék helyezze hatályon kívül az I. r. terhelt tekintetében az ítélőtábla ítéletének a törvényszék korábbi ítéletével elismert, az Olasz Köztársaság Veronai Polgári és Büntető Bíróságának ítéletével kiszabott egy év négy hónap fogházbüntetés végrehajtását elrendelő rendelkezését.
[17] A Legfőbb Ügyészség indítványára az I. r. terhelt kirendelt védője észrevételt tett, melyben egyetértett a Legfőbb Ügyészség véleményével abban, hogy a terhelt felülvizsgálati indítványának az ítélet megalapozottságát támadó része a törvényben kizárt, ugyanakkor a BH 2018.38. számon közzétett eseti döntésre hivatkozva osztotta védencének az ítélőtábla másodfokon eljárt tanácsának pártatlanságát kifogásoló álláspontját illetően.
[18] Egyetértett a Legfőbb Ügyészséggel abban is, hogy az olasz bíróság által kiszabott felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásának elrendelésére az erre irányuló bűnügyi együttműködési eljárás hiányában került sor.
[19] A Legfőbb Ügyészség indítványára észrevételt tett az I. r. terhelt is, amelyben lényegében a felülvizsgálati indítványában már leírtakat foglalta össze, és ismételten kérte a megtámadott ítéletek hatályon kívül helyezését.
[20] A jogerős ügydöntő határozat meghozatalára a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: korábbi Be.) hatálya alatt került sor. 2018. július 1-jén ugyanakkor hatályba lépett a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.). A felülvizsgálati indítvány előterjesztésére ezt követően, 2018. október 11. napján került sor.
[21] A Be. 868. § (1) bekezdése alapján a törvény rendelkezéseit – a 868-876. §-ban meghatározott eltérésekkel – a hatálybalépésekor folyamatban lévő büntetőeljárásokban is alkalmazni kell. A felülvizsgálati eljárás tekintetében a törvény ilyen eltérő rendelkezéseket nem tartalmaz, ezért a Kúria az indítványt a 2018. július 1. napján hatályba lépett Be. alapján bírálta el.
[22] A felülvizsgálati indítvány elbírálására a Kúria a Be. 660. § (1) bekezdése alapján tanácsülést tűzött ki, melyen a megtámadott határozatot a felülvizsgálati indítvánnyal érintett terhelt tekintetében a felülvizsgálati indítványban hivatkozottak alapján bírálta felül; emellett a 659. § (6) bekezdése alapján vizsgálta a 649. § (2) bekezdésében meghatározott esetleges eljárási szabálysértéseket is, ilyet azonban nem észlelt.
[23] A Kúria a következetes gyakorlatának megfelelően a felülvizsgálati indítványt minden esetben tartalma alapján bírálja el, és nem csupán arra figyelemmel, hogy az indítványozó abban melyik, a felülvizsgálatot megalapozó eljárási rendelkezést hívta fel. Így jár el a Kúria abban az esetben is, ha a felülvizsgálati indítvány előterjesztője nem jelöli meg az eljárási törvény azon rendelkezéseit, amelyek alapján a megtámadott határozatok felülvizsgálatát kezdeményezi.
[24] A Kúria az adott ügyben ezt a gyakorlatot követte.
[25] A felülvizsgálati indítvány részben a törvényben kizárt, egyébként megalapozatlan.
[26] A Be. 659. § (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye. A 650. § (2) bekezdése pedig kimondja, hogy a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható.
[27] Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálat során a jogerős határozatban megállapított tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése nem vizsgálható, az eljárt bíróságok által levont jogi következtetések – így a bűnösség megállapításának, és a cselekmények jogi minősítésének – helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével bírálható el (BH 2004.102.).
[28] Ebből következően nem vizsgálható sem a terhelttársak, sem a tanúk szavahihetősége, továbbá az sem, hogy az eljárt bíróságok a bizonyítási eljárás során milyen esetleges hibát vétettek, és nem terjeszthető elő újra a másodfokú eljárásban egyébként már előadott terhelti védekezés sem.
[29] Arra sincs törvényes lehetőség, hogy a felülvizsgálati indítványnak a jogerős ítéletek megalapozottságát vitató része alapján a megtámadott határozatokat hatályon kívül helyezve, a Kúria új eljárás lefolytatására utasítsa az elsőfokú bíróságot.
[30] Az I. r. terhelt felülvizsgálati indítványának a bizonyítékok értékelését, illetve az eljárt bíróságok mérlegelésének és a bűnösségre levont következtetéseinek helyességét támadó részei tehát a törvényben kizártak.
[31] A Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja szerint felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő a 608. § (1) bekezdésében meghatározott, feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértések miatt.
[32] A Be. 659. § (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati indítványt a megtámadott határozat meghozatala idején hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni; azaz arra kell figyelemmel lenni, hogy az eljárt bíróságok betartották-e az akkor hatályos anyagi és eljárási szabályokat.
[33] Az indítványnak a tanú figyelmeztetésének elmaradásával kapcsolatos része a korábbi Be. 293. § (3) bekezdésének sérelmét állítja. E rendelkezés esetleges megsértése azonban a 608. § (1) bekezdése szerinti, feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértések és a Be. 649. § (2) bekezdésének a)-c) és e) pontjában felsorolt felülvizsgálati okok között nem szerepel, ezért emiatt még az eljárási szabálysértés tényleges megtörténte esetén sincs helye felülvizsgálatnak.
[34] A Kúria azonban – egyetértve a Legfőbb Ügyészséggel – rámutat a következőkre:
[35] A törvényszék eljárása során nem történt ilyen törvénysértés. A 2017. május 2. napján a perbeszédek és a terheltek utolsó szó jogán megtett nyilatkozatai hangzottak el. Majd a május 10-i tárgyaláson elhangzott bizonyítási indítványokra figyelemmel – amelyek egy tanú korábbi vallomásának értékelésére irányultak – a törvényszék a tárgyalást május 17. napjára elhalasztotta.
[36] Ezen a tárgyaláson a 48. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv szerint a bíróság ismertette a nevezett tanúnak a nyomozati iratok 166. oldalán kezdődő vallomását. A vallomásról készült jegyzőkönyv szerint a nyomozó hatóság eljáró tagja figyelmeztette a tanút a korábbi Be. 82. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt mentességi jogára, azaz arra, hogy megtagadhatja a vallomást, ha önmagát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná. A tanú ezt a figyelmeztetést megértette, amit aláírásával igazolt, majd akként nyilatkozott, hogy tanúvallomásának nincs akadálya. E nyilatkozatát is aláírta.
[37] A tanú nyomozati vallomásának ismertetésére azért volt szükség, mert a törvényszék előtt több idézésre sem jelent meg. A tanú a május 17-i tárgyaláson sem volt jelen, ezért nem sértett eljárási szabályt a törvényszék, amikor a nyomozás során tett vallomását a tárgyaláson okirati bizonyítékként ismertette. A tanú ezen a tárgyaláson nem volt jelen, így nem is lehetett őt figyelmeztetni az esetlegesen fennálló mentességi jogára.
[38] A Be. 608. § (1) bekezdés b) pontja szerint feltétlen hatályon kívül helyezési ok az, ha az ítélet meghozatalában kizárt bíró vett részt.
[39] Az Alkotmánybíróság az I. r. terhelt által hivatkozott 21/2016. (XI. 30.) AB határozatának rendelkező része szerint az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéséből eredő alkotmányos követelmény a korábbi Be. 21. § (3) bekezdés a) pontjának alkalmazásakor, hogy a büntetőügy további elintézésében ne vegyen részt olyan bíró, aki az eljárás bármely korábbi szakaszában, így akár a nyomozás során bíróként járt el. A határozat indokolásának [44] bekezdése pedig azt rögzíti, miszerint „a büntetőeljárás vádelőkészítési szakaszában az előzetes letartóztatás időtartamának meghosszabbításáról döntő bírónak a büntetőügy érdemi elbírálásából történő kizárása a pártatlanság alkotmányos elvének oltalma alatt álló büntetőeljárási garancia”.
[40] Az I. r. terhelttel szemben az ítélőtábla tanácsa azonban nem a vádemelést megelőzően, hanem azt követően, a korábbi Be. 132. § (1) bekezdés b) pontja alapján eljárva a kényszerintézkedés egy éven túli felülvizsgálatát végezte el, így sem a korábbi Be. tételes rendelkezései, sem az Alkotmánybíróság határozata értelmében nem voltak kizárva az ügy másodfokú érdemi elbírálásából.
[41] A Kúria a Bfv.I.494/2017/6. számú – azaz a korábbi Be. hatálya alatt meghozott – határozatában már rámutatott a következőkre: „Szemben a terhelt vélekedésével, sem a Be. eredeti rendelkezései, sem az Alkotmánybíróság 25/2013. (X. 4.) AB határozata, sem a 21/2016. (XI. 30.) AB határozat nem teszi kizárttá a vádirat benyújtását követően a kényszerintézkedés tárgyában határozatot hozó bírót az ügy érdemi elbírálásából. A hatályos eljárási törvény szerint a bíróság további eljárásából csak az a bíró kizárt, aki az ügyben a vádemelés előtt nyomozási bíróként vagy a nyomozási bíró határozata elleni fellebbezés tárgyában eljárt.”
[42] Lényegében ugyanezt tartalmazza a terhelt védője által hivatkozott BH 2018.38. számú döntés II. pontja is.
[43] Így a terhelt indítványa a kizárt bíró eljárásra vonatkozó részében alaptalan.
[44] Alaptalan a terhelt felülvizsgálati indítványának azon része is, amelyben a vele szemben benyújtott négy vádirat alapján indult ügyek egyesítését sérelmezte. Egyrészt az ügyek egyesítésére a korábbi Be. 72. § (2) bekezdésére figyelemmel törvényesen került sor, másrészt ez nem lehetne felülvizsgálati ok akkor sem, ha az egyesítés nem felelt volna meg az eljárási szabályoknak, mivel az nem szerepel a Be. 608. § (1) bekezdésében meghatározott, felülvizsgálati eljárásra okot adó eljárási szabálysértések között.
[45] A Be. 649. § (1) bekezdés a) pontjának aa) alpontja szerint felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság a büntető anyagi jogi szabályok megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét.
[46] Az erre alapított azon terhelti indítvány sem megalapozott, amely szerint az ügyek elhúzódása miatt vele szemben az eljárt bíróságok tévesen alkalmazták a számára kedvezőtlenebb, 2013. július 1. napján hatályba lépett Btk.-t.
[47] A törvényszék által megállapított tényállás szerint az I. r. terhelt 2011. október 27. napját megelőzően folyamatosan szerzett marihuánát és más kábítószernek minősülő anyagot (tényállás I., II., III/1., III/3., IV. és részben III/4. pont), 2013 nyarán pedig két alkalommal új pszichotróp anyagot vásárolt – amely a Btk. szerint önálló bűncselekmény –, majd szeptemberben birtokolta azt (tényállás III/2. pont).
[48] Ahogy arra a Legfőbb Ügyészség is helytállóan utalt, a bűnhalmazatban lévő bűncselekmények esetén az elkövetéskor, illetve az elbíráláskor hatályban lévő büntetőtörvény alkalmazhatóságát akkor kell vizsgálni, ha a bűnhalmazatban lévő valamennyi bűncselekmény elkövetése az elbíráláskor hatályos új büntetőtörvény hatálybalépése előtt történt. Amennyiben a bűnhalmazatban lévő bűncselekményeket részben az új büntetőtörvény hatálybalépése előtt, illetve annak hatálybalépése után követték el, a bűnhalmazatban lévő valamennyi bűncselekményt az új törvény alkalmazásával kell elbírálni. Ugyanezt állapította meg a Kúria legutóbb a Bfv.I.991/2018/5. számú határozatában is.
[49] Ezért az eljárt bíróságok törvényesen jártak el, amikor az I. r. terhelt által elkövetett valamennyi bűncselekményt – így a 2013. július 1. előtt elkövetetteket is – egységesen a Btk. alapján bírálták el.
[50] A terhelt indítványában hivatkozott arra is, hogy a vele szemben kiszabott szabadságvesztés eltúlzott.
[51] A Be. 649. § (1) bekezdés b) pontjának ba) alpontja szerint anyagi jogi szabálysértés miatt felülvizsgálatnak van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, vagy a Btk. más szabályának megsértésével a bíróság törvénysértő büntetést szabott ki.
[52] Azaz a büntetéskiszabás önmagában – anyagi jogi szabálysértés hiányában – a felülvizsgálat tárgyát nem képezheti, így az sem, hogy a bíróságok a büntetés kiszabása során az enyhítő és a súlyosító körülményeket miként vették figyelembe (BH 2005.337.).
[53] A bűncselekmények minősítése törvényes, ahogy a büntetés neme és mértéke is.
[54] Részint a Btk. 176. § (3) bekezdése szerint a jelentős mennyiségre elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntette öt évtől húsz évig vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő, így az I. r. terhelttel szemben kiszabott tíz év fegyházbüntetés a határozott ideig tartó szabadságvesztés tételkeretének a középmértékét sem éri el.
[55] Másrészt nem sértettek az eljárt bíróságok a büntetés kapcsán más anyagi jogi szabályt sem; ilyenre a terhelt nem is hivatkozott.
[56] Így az indítvány ezen részében nem alapos.
[57] Ami pedig az ítélőtábla másodfokú ítéletének azon rendelkezését illeti, mellyel elrendelte a törvényszék által elismert, az Olasz Köztársaság Veronai Polgári és Büntető Bíróságának 2907/2011. számú ítéletével kiszabott egy év négy hónap fogházbüntetés végrehajtását, a Kúria teljes egészében osztotta a Legfőbb Ügyészség álláspontját.
[58] Az ítélőtábla a megfeleltetett tagállami ítéletben kiszabott felfüggesztett szabadságvesztés-büntetés végrehajtásának elrendeléséről a büntetés végrehajtásának átvétele hiányában rendelkezett. Az Eu.tv. 111/B. § (3) bekezdése szerint az újabb elítélésről tájékoztatni kellett volna az olasz bíróságot, és kezdeményezésre folytatható le az átvételre irányuló eljárás. Ez az anyagi jogi természetű törvénysértés azonban nem orvosolható a Be. 650. § (1) bekezdés c) pontja alapján a felülvizsgálat keretében, emiatt a 671. § 2. pontja alapján egyszerűsített felülvizsgálati eljárásnak van helye. Ez a törvénysértés azonban a jelen felülvizsgálati eljárásban nem orvosolható, ebből a célból a törvényszéken kell egyszerűsített felülvizsgálati eljárást lefolytatni, és az erre irányuló indítványt a megyei főügyészség már elő is terjesztette.
[59] Ezért a Kúria – a Be. 660. § (1) bekezdése alapján tanácsülésen eljárva – a felülvizsgálati indítványt a fentiek szerint részben kizártnak, részben alaptalannak találva a törvényszék, illetőleg az ítélőtábla ítéletét a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. I. 1.467/2018.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás