BÜ BH 2019/156
BÜ BH 2019/156
2019.06.01.
I. Az elkormányzás a baleset-elhárítás körében általában nem elvárt magatartás [KRESZ 3. § (1) bek. c) pont].
II. A segítségnyújtás elmulasztásának minősített esete csak akkor állapítható meg, ha az elkövetőnek a veszélyhelyzet előidézése felróható [Btk. 166. § (1) bek. és (3) bek. I. ford.; 2/1999. BJE határozat].
III. Járművezetéstől eltiltásnak nemcsak közlekedési bűncselekmény esetén van helye, ezért az a segítségnyújtás elmulasztását elkövetővel szemben is kiszabható [Btk. 55. § (1) bek. a) pont, 166. §].
[1] A járásbíróság a 2018. március 8. napján meghozott ítéletében a terheltet bűnösnek mondta ki segítségnyújtás elmulasztásának bűntettében [Btk. 166. § (1) bek., (3) bek. I. ford.] és közúti baleset okozásának vétségében [Btk. 235. § (1) bek.].
[2] Ezért őt – halmazati büntetésül – 1 év 3 hónap szabadságvesztésre és 1 év közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés-büntetés végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette.
[3] Az elsőfokú ítélet ellen a terhelt és védője által bejelentett fellebbezés folytán a törvényszék mint másodfokú bíróság a 2018. június 4. napján kihirdetett és jogerőre emelkedett végzésével az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatát helybenhagyta.
[4] A bíróság ügydöntő határozata ellen a terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjában és az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott okokból a jogerős ítélet megváltoztatása – a terhelt közúti baleset okozásának vétsége miatt emelt vád alóli felmentése, a segítségnyújtás elmulasztása bűntette vonatkozásában e bűncselekmény alapesetének megállapítása és a járművezetéstől eltiltás mellőzése, vagy a „B” kategóriára korlátozása – érdekében.
[5] A felülvizsgálati indítványában azzal érvelt, hogy a Btk. 235. § (1) bekezdésébe ütköző közúti baleset okozása vétségének törvényi tényállása szerint e bűncselekményben az elkövető büntetőjogi felelőssége kizárólag akkor állapítható meg, ha a közúti közlekedés szabályait vétkesen megszegi, e szabályszegéssel okozati összefüggésben a baleset, valamint a súlyos testi sértés bekövetkezik és az eredmény tekintetében a gondatlansága fennáll.
[6] Hivatkozott arra, hogy a Kúria következetes gyakorlata szerint az alapügyben megállapított tényállás részének kell tekinteni a jogerős határozat indoklásába szereplő minden ténymegállapítást, amely az elbírált bűncselekmény(ek) büntetőjogi megítélése szempontjából jelentőséggel bír.
[7] Így álláspontja szerint a tényállás részét képezi, hogy a sértett a főút és egy másik út kereszteződésében az úttest jobb szélétől 0,5, de akár 1,5 méterre behaladva az úttestre a forgalommal szemben, fehér színű kabátban, középbarna nadrágban, kezében a mobiltelefonjával az úttestet világítva, ittas állapotban, láthatósági mellény nélkül gyalogosan közlekedett. „A terhelt nem észlelte a gyalogost és a fenti útkereszteződésben fékezés nélkül a gépkocsi jobb oldalával elsodorta. [...] A baleset elkerülhető lett volna, ha a terhelt a sértett észlelésekor a gépjárművével kisméretű oldalirányú kormányzást végez úgy, hogy 50-60 cm-rel balra kitér a haladási iránytól.”
[8] Okfejtése szerint az alapügyben eljáró bíróságok nem határozták meg, hogy a terhelt milyen magatartással idézte elő a veszélyhelyzetet, csupán annak tényét rögzítették, hogy „a más által előidézett veszélyhelyzet okán, a kormány elfordításával elkerülhette volna a balesetet”. Erre alapítva jutottak arra a megállapításra, hogy a terhelt a KRESZ 3. § (1) bekezdés c) pontjában írt szabályt megsértette, mely előírja, hogy „úgy kell közlekedni, hogy a személy- és a vagyonbiztonságot ne veszélyeztesse”.
[9] Az irányadó tényállás alapján „a terhelt a járművel lakott területen kívül, éjszakai fényviszonyok között, kivilágítatlan úton, az adott útszakaszra előírt sebességnél alacsonyabb sebességgel, szabályosan közlekedett, közlekedésével senkit nem veszélyeztetett.
[10] Mindezek alapján indítványozta
– a terhelt felmentését az ellene közúti baleset okozásának vétsége [Btk. 235. § (1) bek.] miatt emelt vád alól, egyben
– a terhelt baleset előidézésben való vétlenségére figyelemmel a terhére megállapított segítségnyújtás elmulasztásának bűntette [Btk. 166. § (1) bek., (3) bek. I. ford.] helyett a cselekménye segítségnyújtás elmulasztása vétségeként [Btk. 166. § (1) bek.] való minősítését.
[11] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt részben alaposnak tartotta, erre tekintettel indítványozta, hogy a Kúria a Be. 662. § (2) bekezdés a) pontja alapján a megtámadott határozatokat annyiban változtassa meg, hogy a Be. 566. § (1) bekezdés a) pontjára figyelemmel a terheltet az ellene közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt emelt vád alól – bűncselekmény hiányában – mentse fel, egyebekben a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja szerint hatályukban tartsa fenn, tekintettel arra, hogy a törvénysértő minősítés nem eredményezett törvénysértő büntetéskiszabást.
[12] Az általános bírói gyakorlatra hivatkozással kifejtette, hogy a más által előidézett közlekedési veszélyhelyzetben az, aki a következmények elhárítása érdekében kényszerűen cselekszik, az elhárítás körében választott megoldás célszerűtlensége, sikertelensége miatt büntetőjogi felelősséggel nem tartozik.
[13] Érvelése szerint a jogerős ítéleti tényállás alapján egyértelműen megállapítható, hogy a baleseti veszélyhelyzetet a sértett idézte elő. Amennyiben a terhelt kellő távolságból, a sértett észlelhetőségének megnyílásakor fékezést alkalmaz, úgy a balesetet már nem kerülhette volna el, kizárólag csak a sértett által létrehozott veszélyhelyzetben legoptimálisabb elhárítási módnak minősülő elkormányzással. Ez azonban tőle nem volt elvárható, így büntetőjogi felelőssége közúti baleset gondatlan okozásának vétségében nem állapítható meg.
[14] Kifejtette, hogy mindezek alapján, a 2/1999. BJE határozatra figyelemmel a terhelt terhére kizárólag a segítségnyújtás elmulasztásának alapesete róható, amely „indokolttá teszi a büntetés kiszabásával összefüggő mérlegelő tevékenység újbóli elvégzését”.
[15] A Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint a megváltozott bűnösségi körre is tekintettel mind a kiszabott szabadságvesztés mértéke, mind a járművezetéstől eltiltás alkalmazása és mértéke törvényes. A jogerős ítéletben a terhelt vonatkozásában enyhítő körülményként értékelték az eljárt bíróságok a beismerő vallomását és rendezett életvezetését, míg súlyosító körülményként vették figyelembe a közlekedési bűncselekmény, ittas járművezetés vétsége miatti korábbi elítélését.
[16] Ezen túlmenően úgy ítélte meg, hogy további súlyosító körülmény, hogy a terhelt az éjszakai látási viszonyok között, lakott területen kívüli főútvonal úttestén hagyta az ittas állapotú, súlyos sérüléseket szenvedett sérültet, és „kizárólag a véletlenen múlt, hogy más jármű nem ütötte el őt”.
[17] A bűnösségi körülmények alapján a kiszabott szabadságvesztés és járművezetéstől eltiltás mértéke, valamint a végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés próbaidejének tartama nem tekinthető eltúlzottnak és a Btk. 35. § (2) bekezdése alapján a szabadságvesztés végrehajtási fokozata is törvényes.
[18] A Legfőbb Ügyészség indítványára a meghatalmazott védő észrevételt tett, melyben fenntartotta a felülvizsgálati indítványban megfogalmazott álláspontját miszerint a törvénysértő minősítés törvénysértő büntetést eredményezett.
[19] Álláspontja szerint a kiszabott szabadságvesztés és a próbaidő tartama törvénysértő, míg a járművezetéstől eltiltás alkalmazásának törvényi feltételei nem állnak fenn.
[20] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 660. § (1) bekezdése értelmében tanácsülésen bírálta el.
[21] A felülvizsgálati indítvány az alábbiak szerint részben alapos.
[22] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely csak a Be. 648. § a), b) és c) pontjában meghatározott felülvizsgálati okokból, és a Be.-ben meghatározott feltételek szerint vehető igénybe.
[23] A Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja szerint a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályának megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést.
[24] A Be. 659. § (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ítéletben megállapított tényállás az irányadó.
[25] A Kúria következetes gyakorlata, hogy az ügydöntő határozatban megállapított tényállás részét képezi – ítéletszerkesztési hibából eredően – a határozat indokolásának más részében rögzített, az elbírált bűncselekmény büntetőjogi megítélése, a büntetőjogi felelősség elbírálása szempontjából lényeges tények is (EBH 2013.B.2., BH 2015.216., 2006.392., 2005.89.).
[26] Az irányadó tényállás szerint a terhelt 2017. április 17. napján 22 óra körüli időben személygépkocsival közlekedett a főúton éjszakai sötétségben, közvilágítás nélküli száraz, borult időben, aszfalt borítású úttesten. A személygépkocsinak egy utasa volt.
[27] Ezzel azonos időben gyalogosan közlekedett a sértett a főút és egy másik út kereszteződésében, az úttest hossztengelyével párhuzamosan az úttesten a forgalommal szemben, fehér színű kabátban, középbarna színű nadrágban, kezében a mobiltelefonjával ittas állapotban, láthatósági mellény nélkül.
[28] A baleset helyszínén az úttest kétirányú forgalmi út, osztatlan pályás, irányonként egy-egy forgalmi sávval. A forgalmi sávok egyenként 3,5 méter szélesek, mely 1,5 méter széles murvás útpadkával egészül ki. A forgalmi sávok terelővonallal vannak elválasztva egymástól. Az útszakaszon megengedett legnagyobb sebesség 90 km/h.
[29] A terhelt az útkereszteződésben nem észlelte a gyalogosan, vele szemben az úttest jobb szélén közlekedő sértettet, és őt fékezés nélkül a gépkocsi jobb oldalával elsodorta.
[30] A terhelt számára távolsági fényszóró használata mellett a sértett legalább 80 méterről észlelhető kellett, hogy legyen, így közel 3 perc észlelési késedelemben volt.
[31] A terhelt fékezéssel nem tudott volna megállni, azonban egy kismértékű oldalirányú kormányzással, mintegy 50-60 centiméternyi kitérés elegendő lett volna a terhelt részéről a gyalogos kikerüléséhez.
[32] A balesetet követően a terhelt a gépkocsival nem állt meg, nem szállt ki a gépkocsiból, annak ellenére, hogy a sértettel való ütközést észlelte, hanem a baleset helyszínéről segítségnyújtás nélkül eltávozott.
[33] A beleset következtében a sértett 8 napon túl, ténylegesen 3 hónap alatt gyógyuló, a jobb sípcsont darabos spiráltörésében, a jobb külboka törésében, a bal térd feszítő-távolító felszínének lebenyes, roncsolt bőr- és lágyrészsérüléseiben megnyilvánuló, súlyos sérüléseket szenvedte el.
[34] A Btk. 235. § (1) bekezdése szerint a közúti baleset gondatlan okozásának vétségét követi el, aki a közúti közlekedés szabályainak megszegésével másnak vagy másoknak gondatlanságból súlyos testi sértést okoz.
[35] E bűncselekmény megállapításának alapfeltétele a közúti közlekedés szabályainak vétkes megszegése.
[36] E törvényi tényállás keretdiszpozíció. A keretrendelkezést kitöltő jogszabály – elsősorban – az 1/1975. (II.5.) KPM-BM rendelet a közúti közlekedésről (KRESZ).
[37] A KRESZ 3. § (1) bekezdés c) pontja előírja, hogy aki a közúti közlekedésben részt vesz, köteles úgy közlekedni, hogy a személy- és vagyonbiztonságot ne veszélyeztesse, másokat közlekedésükben indokolatlanul ne akadályozzon, és ne zavarjon, azaz általános jellegű kötelezettséget határoz meg a közlekedésben részt vevők vonatkozásában.
[38] Így a KRESZ 3. § (1) bekezdés c) pontjában írt kötelezettség megszegése általában valamely speciális közlekedési szabály megsértését is jelenti, így a büntetőjogi felelősség megállapítását megalapozó önálló elkövetési magatartást csak a balesetelhárítási kötelezettség megsértése esetén eredményez.
[39] A jogerős ítélet helyesen jutott arra a megállapításra, hogy a terhelt a KRESZ speciális szabályait nem sértette meg, ugyanakkor tévedett amikor a baleset bekövetkezésének okát a KRESZ 3. § (1) bekezdés c) pontjának megsértésére alapította.
[40] Az alapügyben eljárt bíróságok az irányadó tényállás alapján helytállóan vontak következtetést arra, hogy a sértett megszegte a KRESZ 21. § (1) és (12) bekezdésében írt előírásokat.
[41] E szabályok szerint „a gyalogosnak a járdán, ahol pedig járda nincs, a leállósávon, az útpadkán vagy a kerékpárúton kell közlekednie”, továbbá „a lakott területen kívüli út úttestjén, leállósávján, útpadkáján tartózkodó gyalogosnak/személynek – ide nem értve a gyalogosok zárt csoportban történő közlekedését – éjszaka és korlátozott látási viszonyok esetén fényvisszaverő mellényt (ruházatot) kell viselnie”.
[42] Így a sértett a KRESZ konkrét, nevesített előírásait megszegte azzal, hogy a másfél méter murvás útpadkával rendelkező főútvonalon az úttesten, sötétedés után, a késő esti órákban, a lakott területen kívül fényvisszaverő mellény nélkül gyalogosan közlekedett. Így a baleseti veszélyhelyzetet a sértett felróható magatartása idézte elő.
[43] A balesetelhárítási kötelezettség vonatkozásában a balesetet megelőző veszélyhelyzet alapján azt kell elemezni, hogy a veszélyhelyzet felismerése és elhárítása körében a terheltet terheli-e szándékosság vagy gondatlanság (BH 2006.41.). Ha a késedelmes cselekvés felróható neki és vétkessége legalább a gondatlanság szintjén megállapítható, akkor vizsgálandó, hogy e késedelem nélkül a baleset megelőzhető lett volna. Amennyiben a veszélyhelyzet időben történt észlelése esetén sem lett volna elkerülhető a baleset, akkor a késedelem és a baleset közötti oksági kapcsolat nem állapítható meg.
[44] Az irányadó tényállás szerint a veszélyhelyzet időbeni észlelése esetén fékezéssel a baleset nem volt elkerülhető, a gyalogos kikerülését csak egy kismértékű elkormányzás tette volna lehetővé.
[45] Az általános balesetelhárítási kötelezettség megsértését kizárólag a jogilag elvárható kötelezettségek elmulasztása eredményezi, így a szabályosan közlekedő gépjármű vezetőjét nem terheli olyan kötelezettség, hogy a késő esti órákban láthatósági mellény nélkül, az úttesten meg nem engedett helyen haladó sértett esetében elkormányzással hárítsa el az ütközést (BH 2009.4.).
[46] A kifejtettek alapján a Kúria megállapította, hogy az irányadó tényállás alapján az alapügyben eljárt bíróságok anyagi jogszabályt sértettek és törvénysértően állapították meg a terhelt bűnösségét a Btk. 235. § (1) bekezdése szerint minősülő közúti baleset gondatlan okozása vétségében, ezért a Kúria a terheltet az e bűncselekmény miatt emelt vád alól a Be. 556. § (1) bekezdés a) pontja alapján – bűncselekmény hiányában – felmentette.
[47] A KRESZ 58. § (1) bekezdésének előírása szerint a balesettel érintett jármű vezetője köteles a járművel azonnal megállni, a baleset folytán megsérült vagy veszélybe került személy részére segítséget nyújtani és az esetleges további balesetek elkerülése érdekében minden tőle telhetőt megtenni.
[48] Az irányadó tényállás megállapította, hogy a terhelt észlelte a balesetet, így a KRESZ 58. § (1) bekezdésében írt kötelezettség terhelte, ennek ellenére a baleset helyszínén nem állt meg, hanem lakásához hajtott az általa vezetett gépjárművel.
[49] A KRESZ 58. § (2) bekezdése szerint „ha a baleset [...] személyi sérülést okozott, a balesetről a rendőrhatóságot (a legközelebbi rendőrt) haladéktalanul értesíteni kell és a lehetőséghez képest gondoskodni kell a nyomok megőrzéséről; a helyszínt csak az intézkedő rendőr engedélyével szabad elhagyni”.
[50] A Btk. 166. § (1) bekezdésében szabályozott segítségnyújtás elmulasztásának vétségét az követi el, aki nem nyújt tőle elvárható segítséget sérült vagy olyan személynek, akinek az élete vagy testi épsége közvetlen veszélyben van, ha a személysérüléssel járó vagy a sértett életét vagy testi épségét közvetlenül fenyegető veszélyhelyzetet az elkövető vétlenül idézi elő, de nem nyújt tőle elvárható segítséget a rászorultnak, cselekménye a segítségnyújtás elmulasztásának alapeseteként (2/1999. BJE határozat) minősül.
[51] Mindennek tükrében az alapügyben eljárt bíróságok törvénysértően mondták ki a terheltet bűnösnek a Btk. 166. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés I. fordulata szerint minősülő segítségnyújtás elmulasztása bűntettében, mert az helyesen a Btk. 166. § (1) bekezdése szerint minősülő segítségnyújtás elmulasztása vétségének minősül.
[52] A Kúria a fentiek alapján megállapította, hogy a bűnösség köre a részfelmentésre és az eltérő minősítésre tekintettel jelentősen szűkült, ami a terhelt büntetésének felülvizsgálatát is eredményezte.
[53] Tényként kell rögzíteni, hogy a jogerős ítéletben a terhelt terhére megállapított bűncselekmények alapján – a halmazati szabályokra tekintettel – a kiszabható büntetés mértéke 4 évig, míg a felülvizsgálati eljárásban megállapított törvényes minősítés szerint 2 évig terjedő szabadságvesztés.
[54] A Kúria következetes gyakorlata szerint a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjában írt felülvizsgálati ok megállapítása tekintetében – a további törvényi feltételek megléte esetén – törvénysértő büntetést eredményez a büntetési tételkereten belüli, de a büntetéskiszabásra vonatkozó szabályokat elvi szinten sértő, kirívóan súlyos büntetés is (BH. 2014. 293.).
[55] A Btk. 80. § (1) bekezdése értelmében a büntetést a Btk.-ban meghatározott keretek között, céljának szem előtt tartásával úgy kell kiszabni, hogy az igazodjon a bűncselekmény tárgyi súlyához, a bűnösség fokához, az elkövető társadalomra veszélyességéhez, valamint az egyéb enyhítő és súlyosító körülményekhez. A büntetés célja a társadalom védelme érdekében annak megelőzése, hogy akár az elkövető, akár más bűncselekményt kövessen el (Btk. 79. §). A határozott ideig tartó szabadságvesztés kiszabásakor a büntetési tétel középmértéke irányadó [Btk. 80. § (2) bek.].
[56] E jogszabályi rendelkezések alapján a bűnösségi körülmények körében értékelendő, hogy a felülvizsgálati eljárásban a terhelt büntetőjogi felelőssége kizárólag a 2 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő segítségnyújtás elmulasztásának vétségében került megállapításra, így vele szemben a halmazati büntetés kiszabásának nincs helye, és a kiszabható szabadságvesztés-büntetés középmértéke 1 év 1 hónap 15 napra csökkent. Az 56/2007. BK vélemény alapján továbbra is enyhítő körülményként veendő figyelembe, hogy a terhelt a büntetőjogi felelősségét elismerte, míg súlyosító körülmény a közlekedési bűncselekmény miatti büntetett előélete.
[57] Mindezek alapján a Kúria a kiszabott szabadságvesztés-büntetés mértékét 8 hónapra, a szabadságvesztés végrehajtása felfüggesztésének tartamát a Btk. 85. § (2) bekezdésében meghatározott keretek között 1 évre enyhítette.
[58] A Btk. 37. § (1) bekezdése alapján a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát fogházban állapította meg.
[59] A Btk. 55. § (1) bekezdése szerint a járművezetéstől azt lehet eltiltani, aki az engedélyhez kötött járművezetés szabályainak megszegésével követi el a bűncselekményt, vagy a bűncselekmények elkövetéséhez járművet használ.
[60] A segítségnyújtás elmulasztásának vétsége tekintetében a terhelt megsértette a KRESZ 58. § (1) bekezdésében megfogalmazott kötelezettségét, amely alapján a Btk. 55. § (1) bekezdés a) pontja szerint a közúti járművezetéstől eltiltás büntetés alkalmazásának törvényi feltétele fennáll.
[61] A KRESZ 58. § (1) bekezdése a közúti közlekedésben részt vevők számára külön nevesíti e kötelezettséget. A közúti közlekedési szabályok betartásának/betartatásának elősegítése érdekében a közúti járművezetéstől eltiltás büntetés kiszabása törvényes.
[62] A Kúria osztotta az alapügyben eljárt bíróság álláspontját abban, hogy a közlekedési bűncselekmény miatt már büntetett előéletű terhelt esetében a büntetési célok elérése érdekében szükséges és indokolt e büntetési nem alkalmazása.
[63] A Kúria a Be. 659. § (5) bekezdése alapján hivatalból lefolytatott vizsgálata eredményeként megállapította, hogy az alapügyben eljárt bíróság a Be. 649. § (2) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértést nem vétett.
[64] Mindezek alapján a Kúria a Be. 660. § (1) bekezdés szerint tanácsülésen a Be. 662. § (2) bekezdés b) pontja értelmében a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot megváltoztatta és a törvénynek megfelelő határozatot hozott, melyben – a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozat egyéb rendelkezéseinek érintetlenül hagyásával – a terheltet az ellene közúti baleset okozásának vétsége [Btk. 235. § (1) bek.] miatt emelt vád alól a Be. 556. § (1) bekezdés a) pontja alapján – bűncselekmény hiányában – felmentette, a segítségnyújtás elmulasztásának bűntetteként [Btk. 166. § (1) bek., (3) bek. I. ford.] értékelt cselekményét segítségnyújtás elmulasztása vétségének [Btk. 166. § (1) bek.] minősítette, a terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztés-büntetés mértékét 8 hónapra, a szabadságvesztés-büntetés végrehajtása felfüggesztésének próbaidejét 1 évre enyhítette, a szabadságvesztés-büntetés végrehajtási fokozatát fogházban állapította meg.
(Kúria Bfv. II. 1.161/2018.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás