BÜ BH 2019/157
BÜ BH 2019/157
2019.06.01.
A védelmi pénz kifejezés értelmezésénél a kilátásba helyezett hátrány köznapi, társadalmi megítéléséből kell kiindulni. A védelmi pénz szóhasználat jelentéstartalma egyféle (elértése, félreértése nem lehetséges); alternatívája pedig nem a védelem, hanem az erőszak alkalmazása. Ennek során tehát nem valamely biztonság jogszerű megvásárlása történik ellenérték fejében, hanem épp ellenkezőleg: rendszeres, jogtalan haszon megszerzésére irányuló követelés, melynek nem teljesítése esetén a sértett a kilátásba helyezett hátrány minden további előfeltétel nélküli bekövetkezésére számíthat [Btk. 367. § (1) bek., (2) bek. b) pont].
[1] A járásbíróság a 2016. február 9. napján meghozott ítéletével az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett zsarolás bűntettének kísérletében [Btk. 367. § (1) bek., (2) bek. b) pont], társtettesként elkövetett garázdaság bűntettében [Btk. 339. § (1) bek., (2) bek. a) és d) pont] és társtettesként elkövetett rongálás vétségében [Btk. 371. § (1) és (2) bek. a) pont]. Ezért az I. r. terheltet halmazati büntetésül 5 év szabadságvesztésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozata börtön, és az I. r. terhelt legkorábban a büntetés kétharmad részének, de legkevesebb 3 hónap kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.
[2] Kétirányú fellebbezés alapján eljárva a törvényszék a 2017. március 9. napján jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét az I. r. terhelt tekintetében megváltoztatta annyiban, hogy az I. r. terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát 3 év 6 hónapra, a közügyektől eltiltás tartamát 4 évre enyhítette, a feltételes szabadságra bocsátással kapcsolatos rendelkezést pontosította, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét az I. r. terhelt tekintetében helybenhagyta.
[3] A bíróság által megállapított tényállás szerint az I. r., a II. r. és a III. r. terhelt kábítószer-eladás kapcsán 2015. május 15-én délután személygépkocsival A. O. sértett e.-i lakóhelyéhez ment. Mind a hárman kiszálltak a gépkocsiból, és odamentek az utcán tartózkodó A. O.-hoz. Az I. r. terhelt számon kérte A. O.-n, hogy miért híreszteli azt, hogy senkitől sem fél, közölte vele, nem tudja, hogy ki ő E.-ben. E.-ben mindenki védelmi pénzt fizet neki, és elvágja a torkát, ha nem vesz vissza magából, és nem fizet. A. O. ezt megtagadta, a II. r. és III. r. terhelt közölte A. O.-val, hogy lecsapják, és akkor megtudja, ki is az I. r. terhelt. Az I. r. terhelt kihívta verekedni a küzdősportban jártas A. O.-t, kezükben botokkal ütötték egymást, a II. r. terhelt kezében egy, az autójából kivett szamurájkarddal, a III. r. terhelt pedig egy kb. 1 méter hosszú és 5-10 cm átmérőjű vascsővel A. O.-ra támadt, a verekedésbe kölcsönös hangos szidalmazás közepette A. O. hozzátartozói is beavatkoztak, majd behátráltak az udvarra, ahová mindhárom terhelt követte őket. A terheltek az udvarról a sértett és családtagjai felszólítása ellenére sem távoztak, de miután az I. r. terhelt a bal alkar singcsontjának törését, a III. r. terhelt pedig a bal járomív hámhorzsolását szenvedte el, a II. r. terhelt leállt az autóval az utcában a sarokra, az I. r. és a III. r. terhelt pedig gyalog követte őt.
[4] Kb. 5-10 perc elteltével egy legkevesebb 10 főből álló csoporttal a terheltek, többek között az odaérkezett IV. r., V. r. terhelttel, mindannyiuk kezében ásóval, kapával, vascsővel – miután azt kiabálták, hogy meg fogják ölni őket, el fogják vágni a torkukat – bementek az udvarra. A. O. családjával a ház hátsó szobájába menekült. A támadók bedobtak a csukott 150¤120 cm-es konyhaablakon egy ásót, melynek mélyedése 5-10¤2 cm-en benne maradt a konyhafalban, ezzel 57 800 forint és 2500 forint kárt okoztak; betörték a garázs 170¤90 cm-es ablakát, mellyel 52 500 forint kárt okoztak; betörték a 220¤160 cm-es bejárati ajtó egyik szárnyát és annak üvegét, mellyel 162 000 forint kárt okoztak, bementek a lakásba. Berúgták a 200¤160 cm-es konyhaajtót, ami a zár részénél megsérült, megrepedt az ajtófélfa, ezzel 15 200 forint kárt okoztak, majd távoztak. A. O. és családtagjai a magánlaksértés miatt magánindítványt nem terjesztettek elő. A terheltek a rongálással összesen 290 000 forint kárt okoztak, mely nem térült meg. A terheltek kihívóan közösségellenes magatartása alkalmas volt arra, hogy másokban megbotránkozást és riadalmat keltsen.
[5] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen az I. r. terhelt védője – az 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: korább Be.) 416. § (1) bekezdés a) és c) pontjait megjelölve – terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, elsődlegesen az I. r. terhelt felmentése, másodlagosan a megtámadott határozat hatályon kívül helyezése érdekében. Indokai szerint az I. r. terhelt terhére a zsarolás bűntettének kísérlete nem állapítható meg, mivel a megállapított tényállás szerint a terhelt nem azzal a szándékkal kereste fel a sértettet, hogy védelmi pénzt fizettessen vele. A konfliktus kiváltó oka az volt, hogy a sértett kábítószert adott el a terheltek hozzátartozójának, majd pedig az, hogy a sértett nem tart a terhelttől. A számonkérés során a terhelt annak érdekében, hogy a kábítószer-értékesítéssel a sértett felhagyjon, magát olyan személynek tüntette fel, akitől tartani lehet. A védelmi pénzre hivatkozással pedig csak azt nyomatékosította, hogy az I. r. terhelt nem akárki, ezért a sértett jobban teszi, ha ezzel felhagy. Utalt arra, hogy a sértett sem ekkor, sem később nem ijedt meg, épp ellenkezőleg, nyíltan ellenszegült a terhelti kérésnek. A sértett egyébként küzdősportokban jártas személy volt, aki amikor az I. r. terhelt kihívta verekedni, azt elfogadta. A védelmi pénzre való utalás csak ezt követően történt meg a védő szerint, de nem a zsarolás, hanem az I. r. terhelt sértett által csorbított renoméjának helyreállítása érdekében. Álláspontja szerint a tényállás nem tartalmazza azt, hogy a sértettnek mikor, hogyan, mekkora összeget kellene fizetnie, ezért – a BH 2001.362. számú eseti döntést megjelölve – ez esetben még zsarolás kísérlete sem valósult meg. Nem merült fel továbbá olyan adat sem, mely szerint a terheltek védelmi pénz iránti igényüket később érvényesíteni kívánják, ezért a védő szerint az önkéntes elállás is megállapítható lehet az I. r. terhelt javára. Hivatkozott arra is, hogy a terhelt és társai által kifejtett erőszak és fenyegetés nem volt alkalmas arra, hogy a sértett akaratát hajlítsa, ellenkező esetben nem alakult volna ki a két szemben álló csoport között összetűzés, és az I. r. terheltnek nem kellett volna további segítséget kérnie. Kifogásolta továbbá, hogy az eljárt bíróság hiányosan és iratellenesen állapította meg a tényállást, nem tett eleget indokolási kötelezettségének sem, mivel nem tért ki kellő részletességgel arra, hogyan alakulhatott át a terheltek cselekménye védelmi pénz követelésébe, ha eredetileg kábítószer-eladás miatt keresték meg a sértettet. Mindezek alapján a megtámadott határozat megváltoztatását, az I. r. terhelt felmentését indítványozta a zsarolás bűntettének vádja alól, másodlagosan pedig az eljárás megismétlését kérte.
[6] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta. Az ügyészi álláspont szerint a tényállás felderítetlenségére, iratellenességére történő hivatkozás, továbbá az indítvány indokolási kötelezettség megsértését kifogásoló része törvényben kizárt. Az ügyész szerint nem alapos az anyagi jogszabálysértésre történő hivatkozás a zsarolás bűntettének kísérletével összefüggésben. Az irányadó tényállás szerint az I. r. terhelt társaival annak érdekében alkalmazott a sértettel és családtagjaival szemben erőszakot, valamint élet és testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetést, hogy a sértettet védelmi pénz fizetésére kényszerítse. A terhelt és társai által a sértettel és hozzátartozóival szemben alkalmazott fizikai erőszak és kvalifikált fenyegetés alkalmas volt arra, hogy a sértettet az akaratuknak megfelelő magatartás tanúsítására kényszerítse annak ellenére, hogy a sértett először valóban ellenállt. Ezt követően azonban hozzátartozóival együtt bemenekült a házba és rögtön hívatta a rendőrséget. Az ügyész szerint a védelmi pénz kifejezés az ítélkezési gyakorlatban és köznapi értelemben is egyaránt alvilági jellegű, erőszak vagy fenyegetés kilátásba helyezése útján rendszeres, jogtalan és törvénytelen haszon megszerzésére irányuló követelés, amelynek teljesítése fejében folytathatja kizárólag a sértett tevékenységét. Ellenkező esetben, valamint a hatóságoknak történő jelzés esetében az elkövető részéről számíthat a sértett a kilátásba helyezett hátrányos következmények beváltására; ezért maga a követelés, nem pedig annak összegszerűsége és a teljesítés konkrét időpontja a meghatározó jelentőségű. Ennélfogva sem az önkéntes elállásra, sem pedig a tényállásszerűség hiányára történő védelmi hivatkozást nem tartotta alaposnak. Ezért a megtámadott határozat hatályban tartását indítványozta.
[7] Az I. r. terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítvány nem alapos.
[8] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős ügydöntő határozattal szembeni jogi – és nem pedig ténybeli – kifogás lehetőségét biztosítja. A Be. 648. § a)-c) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokból vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.
[9] Kétségtelen, hogy a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor.
[10] Nem sértett azonban törvényt az eljárt bíróság, amikor az I. r. terhelt bűnösségét társtettesként elkövetett zsarolás bűntette kísérletében [Btk. 367. § (1) bek. és (2) bek. b) pont] megállapította, és helyes az alkalmazott büntetőtörvény megválasztása is.
[11] A Btk. 367. § (1) bekezdése szerint, aki jogtalan haszonszerzés végett mást erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön, és ezzel vagyoni hátrányt okoz, bűntettet követ el; a bűncselekmény súlyosabban minősül a (2) bekezdés b) pontja szerint, ha az élet vagy testi épség elleni, illetve más hasonlóan súlyos fenyegetéssel követik el.
[12] A Btk. 13. § (2) bekezdése szerint pedig társtettesek azok, akik a szándékos bűncselekmény törvényi tényállását egymás tevékenységéről tudva, közösen valósítják meg.
[13] A Btk. 459. § (1) bekezdés 7. pontja szerint fenyegetés eltérő rendelkezés hiányában súlyos hátrány kilátásba helyezése, amely alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen.
[14] A Btk. 367. § (1) bekezdése a fenyegetés fogalmát megszorítás nélkül tartalmazza; a (2) bekezdés b) pontja szerinti minősített eset pedig akkor állapítható meg, ha az adott fenyegetés tartalma mind a kilátásba helyezett hátrány súlya, mind pedig a megfenyegetettben keltett félelem komolysága tekintetében meghaladja a Btk. 459. § (1) bekezdés 7. pontja szerinti mértéket, s felér élet vagy testi épség elleni (akár közvetett) fenyegetéssel.
[15] Egy adott fenyegetés mikénti értékelése, zsarolás alapeseteként, avagy minősített eseteként való elhatárolása mindig az adott ügy konkrét körülményeire – a fenyegető tartalomra, s annak a sértett (személyét, helyzetét) érintő hatására – kiterjedő vizsgálat alapján lehetséges, s nem pedig absztrakt módon. A fenyegetés szempontjából annak van jelentősége, hogy a terhelt fenyegetett-e, nem pedig annak, hogy a fenyegetést komolyan gondolta-e.
[16] A fenyegetés (és erőszak) esetében annak mivoltát nem a kifejtő elkövető, hanem az elszenvedő sértett oldalán kell vizsgálni, ugyanis a fenyegetés (és erőszak) a sértett akaratára ráhatás, tehát annak hatása szempontjából közömbös, hogy a terhelt komolyan gondolta-e. A lényeg csupán annyi, hogy a terhelt felismerte-e, hogy fenyegetése alkalmas a sértettben ilyen hatás kiváltására.
[17] Jelen ügyben ehhez a fenyegetés – irányadó tényállás szerinti – tartalma alapján nem fér kétség.
[18] A tényállás szerint az I. r., II. r. és III. r. terhelt kábítószer-eladás kapcsán ment A. O. sértett lakóhelyéhez. Ezt követően – szemben az indítványban foglaltakkal – a tényállás egyértelműen rögzíti, hogy:
[19] - az I. r. terhelt számon kérte A. O.-n, hogy miért híreszteli azt, hogy senkitől sem fél;
[20] - közölte vele, hogy E.-ben mindenki védelmi pénzt fizet neki;
[21] - és elvágja a torkát ha nem vesz vissza magából és nem fizet;
[22] - II. r. és III. r. terhelt pedig közölte, hogy lecsapják és akkor megtudja, hogy ki is az I. r. terhelt;
[23] - az I. r. terhelt és a sértett kezükben botokkal ütötték egymást, a II. r. terhelt kezében egy szamuráj-karddal, a III. r. terhelt pedig egy 1 méter hosszú és 5-10 cm átmérőjű vascsővel támadt a sértettre.
[24] Kétségtelen, hogy a sértett a bottal, szamurájkarddal és vascsővel felfegyverkezett terheltekkel szemben kezdetben ellenállt, a verekedés során a terheltek is sérülést is szenvedtek, kb. 5-10 perc elteltével azonban egy legkevesebb 10 főből álló csoporttal tértek vissza, mindannyiuk kezében ásóval, kapával, vascsővel, miközben azt kiabálták, hogy meg fogják ölni őket; el fogják vágni a torkukat; melyek hatására a sértett családjával a ház hátsó szobájába menekült.
[25] Mindezekből kitűnően pedig nem kétséges, hogy az I. r. terhelt által alkalmazott erőszak, élet, testi épség elleni fenyegetés alkalmas volt arra, hogy a sértettben komoly félelmet keltsen.
[26] A védői álláspont szerint a védelmi pénzre való utalás nem a zsarolás, hanem a terhelt sértett által csorbított renoméjának helyreállítása érdekében történt, és súlytalannak tekintendő; az I. r. terhelt nem is tért ki arra, hogy hogyan, mekkora összeget kellene a sértettnek fizetnie, ezáltal a zsarolás nem valósult meg.
[27] A tényállás szerint – ezzel szemben – az I. r. terhelt egyértelművé tette a sértett előtt, hogy E.-ben mindenki védelmi pénzt fizet neki, és elvágja a torkát, ha nem vesz vissza magából és nem fizet neki.
[28] A védelmi pénz kifejezés értelmezésénél a kilátásba helyezett hátrány köznapi, társadalmi, erkölcsi megítéléséből kell kiindulni. A védelmi pénz szóhasználat oly mértékben kifejező, hogy ennek jelentéstartalma egyféle (elértése, félreértése nem lehetséges); alternatívája pedig nem a védelem, hanem az erőszak alkalmazása. Ennek során tehát nem valamely biztonság jogszerű megvásárlása történik ellenérték fejében, hanem épp ellenkezőleg: rendszeres, jogtalan haszon megszerzésére irányuló követelés, melynek nem teljesítése esetén a sértett a kilátásba helyezett hátrány minden további előfeltétel nélküli bekövetkezésére számíthat (BH 1995.503.).
[29] Nem alapos az indítvány önkéntes elállásra történő hivatkozása sem.
[30] A Btk. 10. § (4) bekezdés a) és b) pontja szerint nem büntethető kísérlet miatt, akinek önkéntes elállása folytán marad el a bűncselekmény befejezése, vagy aki az eredmény bekövetkezését önként elhárítja.
[31] A zsarolás bűncselekményének befejezetlen a kísérlete mindaddig, amíg az erőszakos vagy fenyegető elkövetési magatartás miatt a passzív alany (a sértett) nem kényszerül a tettes akarata szerint valaminek a tevésére, nemtevésére vagy eltűrésére. A befejezetlen kísérlettől való önkéntes elállás megállapításához elegendő, ha a ráutaló körülményekből egyértelműen az következik, hogy az elkövető döntően belső elhatározásból hagy fel a külső körülmények által nem akadályozott elkövetési magatartás folytatásával, s lép vissza a bűncselekmény befejezésétől.
[32] Jelen ügyben azonban nem ez történt. A tényállás szerint ugyanis az I. r., II. r. és III. r. terhelt bottal, szamurájkarddal, vascsővel támadt a sértettre, a verekedésbe a sértett hozzátartozói is beavatkoztak, majd az I. r. terhelt és társai, miután sérüléseket szenvedtek el, rövid időre távoztak a sértetti ingatlanból, majd egy legkevesebb 10 főből álló csoporttal tértek vissza, mindannyiuk kezében ásóval, kapával, vascsővel miközben azt kiabálták, hogy meg fogják ölni őket, el fogják vágni a torkukat és bementek az udvarba. A sértett az immáron túlerőt látva a segítségére siető hozzátartozóival együtt bemenekült a házba. Mindezek miatt az I. r. terhelt magatartása önkéntes elállásnak nem minősíthető.
[33] Nem kétséges az sem, hogy az I. r. terhelt terhelttársai-val akarategységben, azzal a szándékkal ment a sértetthez, hogy – a kezdeti számon kérést követően – tőle védelmi pénzt követeljenek, ennek érdekében a sértettel és családtagjaival szemben erőszakot, valamint élet, testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetést alkalmaztak; egymás tevékenységéről tudva a sértettet közösen bántalmazták. Ennélfogva cselekményeiket társtettesként követték el [Btk. 13. § (3) bek.].
[34] Nem sértett törvényt tehát az eljárt bíróság, amikor az I. r. terhelt büntetőjogi felelősségét társtettesként elkövetett zsarolás bűntette kísérletében megállapította [Btk. 367. § (1) bek. és (2) bek. b) pont].
[35] Az indítvány kifogásolta, hogy az eljárt bíróság hiányosan és iratellenesen állapította meg a tényállást.
[36] A Be. 659. § (1) bekezdése alapján a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó.
[37] Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, s ezen keresztül a bűnösség kérdésének, valamint – a minősítéssel kapcsolatos vagy más büntető anyagi jogi szabály sérelme nélkül – a kiszabott büntetés, illetve annak mértéke vitatására. A jogkövetkeztetések – így a bűnösség vagy a jogi minősítés – megállapításának helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.
[38] Következésképpen a jogerős ítéleti tényállás támadása felülvizsgálati eljárásban eredményre nem vezethet.
[39] Az indítvány sérelmezte az eljárt bíróság indokolási kötelezettségének mikénti teljesítését.
[40] A Be. 649. § (2) bekezdése, a Be. 608. § (1) bekezdésében fel nem sorolt – relatív – eljárási szabálysértések esetén nem teszi lehetővé a felülvizsgálatot.
[41] A Be. 609. § (1) bekezdése és (2) bekezdés d) pontja értelmében azonban a jelenleg hatályos eljárási törvény szerint, ha a bíróság indokolási kötelezettségének nem, vagy csak részben tett eleget, már nem abszolút, hanem relatív eljárási szabályszegésnek minősül.
[42] A Be. 870. § (3) bekezdése értelmében pedig a korábbi jogszabály alapján előterjesztett panasz, felülbírálati indítvány, fellebbezés vagy egyéb indítvány elbírálását e törvény hatálybalépése után a nyomozó hatóság, az ügyészség, illetve a bíróság mellőzi, és erről az előterjesztőt tájékoztatja, ha e törvény alapján nincs helye panasz, felülbírálati indítvány, fellebbezés vagy egyéb indítvány előterjesztésének, vagy annak címzettje e törvény alapján nem jogosult a döntésre.
[43] Mindezekből következően az indokolási kötelezettség mikénti teljesítésére vonatkozó részében a felülvizsgálati indítvány elbírálását a Kúria mellőzte.
[44] A Kúria a Be. 649. § (2) bekezdése szerinti olyan további felülvizsgálati okot, melynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles, nem észlelt.
[45] Ekként a Kúria az I. r. terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a megtámadott határozatot a Be. 660. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva, a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján az I. r. terhelt tekintetében hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. III. 885/2018.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás