PÜ BH 2019/163
PÜ BH 2019/163
2019.06.01.
Az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt indított eljárásokban – a megtorlás kivételével – a felperesnek kell valószínűsítenie, hogy hátrány érte és rendelkezett a törvényben meghatározott védett tulajdonsággal, amely miatt kedvezőtlenebb elbírálásban részesült más összehasonlítható helyzetben lévő csoporttal szemben. A védett tulajdonságok között az egyéb helyzetnek minősülő tulajdonságok, sajátosságok, élethelyzetek körét szűken kell értelmezni, fő szabályként olyan tulajdonságokra lehet a védelmet kiterjeszteni, amelyek az emberi személyiség lényegi vonásai. A jogvédelem lényege az egyéb helyzet esetében az, hogy a védett tulajdonsággal rendelkező panaszos elsődlegesen nem saját magatartása, hanem egy adott csoporthoz való tartozása miatt szenved hátrányt. Ha a hátrány egyéni körülményekhez kapcsolódik (pl. véleménykülönbségen, konfliktuson alapul), úgy az egyenlő bánásmód követelményének az egyéb helyzeten alapuló sérelme nem valósul meg [2003. évi CXXV. tv. (Ebktv.) 5. §, 8. §, 10. §, 2013. évi V. tv. (Ptk.) 2:42. § (2) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2002-ben az alperes szervezésében görögországi körutazáson vett részt. Ezt követően a felperes az alperes utazási irodával szemben minőségi kifogást érvényesített, amely alapján az alperes a költségeket részben megtérítette, míg a károk egy része tekintetében kártérítési per indult. A felperes 2014-ben jelentkezett a „Mesebeli India I. 2014. no-vember 20-28.” elnevezésű útra az alperesnél. Az alperes értékesítője 2014. szeptember 23-án elektronikus válaszlevélben közölte a felperessel, hogy a „Klasszikus görög körutazást követő események miatt” az iroda nem kíván a felperessel szerződést kötni.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[2] A felperes keresetében kérte megállapítani: az alperes a 2014. szeptember 23-án kelt e-mail-üzenetében azon közléssel, miszerint arról tájékoztatta, hogy a görög körutazást követő események miatt nem kíván vele szerződést kötni, személyét hátrányosan megkülönböztette, ezzel megsértette az emberi méltósághoz való jogát. Kérte az alperes eltiltását a további jogsértéstől és 600 000 forint sérelemdíj megfizetésére kötelezését.
[3] Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az első- és másodfokú ítélet
[4] Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
[5] A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[6] A jogerős ítélet indokolása szerint a Ptk. 2:42. § (1) és (2) bekezdései, valamint a 2:43. § c) pontjának rendelkezései önmagukban is megalapozzák az egyenlő bánásmód megsértésével kapcsolatos igényérvényesítést. A kereset elbírálása során azonban az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) szabályai is irányadók.
[7] A hátrányos megkülönböztetés minden esetben szükségszerűen feltételezi az összehasonlítható csoportban személyek meglétét és az igényérvényesítés megalapozottságához szükséges igazolni, hogy az alperes más, azonos helyzetben lévő személyekkel szemben eltérő magatartást tanúsított, továbbá a jogsérelmet szenvedő félnek kell valószínűsítenie, hogy rendelkezett az Ebktv. 8. §-ában meghatározott valamely védett tulajdonsággal. Az alperes – felperes által sérelmezett – intézkedése, az indiai utazásból történő kizárás okaként megjelölt tényező nem felel meg az Ebktv. 8. § t) pontjában meghatározott, egyéb helyzetként védett tulajdonság kritériumának. Az ítélkezési gyakorlat szerint az egyéb helyzet fennállása akkor állapítható meg, ha annak megléte egyrészt tárgyilagosan igazolható, másrészt általánosításra, csoportalakításra alkalmas. A diszkrimináció elleni védelem alapját képezi az, hogy az érintett személy egy adott csoporthoz való tartozása miatt szenved hátrányt. A felperes a hátrányos megkülönböztetés okaként az alperes utazásszervező céggel szemben kifejtett véleménynyilvánítását jelölte meg. A peradatokból azonban az volt megállapítható, hogy nem a felperes véleménynyilvánítása volt az, ami az utazási szerződés megkötésének megtagadását eredményezte az alperes részéről. Az alperes a görögországi utazással kapcsolatban a hibás teljesítés okán a felperes díjvisszatérítés iránti igényét elismerte és teljesítette, valamint kártérítést is fizetett. Az alperes azokat az eseményeket sérelmezte, amelyek ezt követően történtek a felperes által kezdeményezett eljárások során. A felperes saját előadása szerint is a kártérítési megállapodás megkötése után különböző fórumokhoz fordult. Ezt a magatartást az alperes piaci hírnévrontásként értékelte, ezért úgy döntött, miután szerződéskötési kötelezettség nem terheli, nem kíván újabb utazási szerződést kötni a felperessel. Miután a felperes olyan helyzetet jelölt meg a megkülönböztetés okaként, amely jogsértés alapjául nem szolgálhat, védett tulajdonság hiányában a jogsértés nem állapítható meg. A hátrányos megkülönböztetést nem teszi megállapíthatóvá az, hogy a felperes fia – akinek ugyancsak visszatérítésre került a hibás teljesítéssel érintett szállodaköltsége a görögországi utazással kapcsolatban – szerződéskötési ajánlata nem került visszautasításra. A felperes fia nem sorolható a felperessel egy csoportba, miután ő nem kezdeményezett eljárásokat az alperessel szemben. A felperesnek azt kellett volna valószínűsítenie, hogy más, azonos vagy hasonló eljárásokat kezdeményező utazókkal szemben a személyétől eltérően másképpen járt el az alperes.
[8] A jogsértés a jogellenes elkülönítés Ebktv. 10. § (2) bekezdésében, valamint a megtorlás Ebktv. 10. § (3) bekezdésében írt törvényi feltételek teljesülésének hiányában ugyancsak nem állapítható meg.
[9] Az emberi méltóság megsértése akkor valósul meg, ha a személyt nem önbecsülésének, nem az érintkezési formák követelményeinek megfelelő bánásmódban részesítik, különösen ha emberi mivoltában megalázzák. Az alperes részéről a felperessel történő utazási szerződés megkötésének megtagadása kulturált formában, a felperesnek címzett elektronikus levélben történt. Önmagában a megtagadás ténye nem alkalmas az emberi méltóság megsértésére. Az adott magatartásnak minden esetben objektíve kell alkalmasnak lenni a jogsértés megállapítására, annak nincs jelentősége, hogy azt az érintett fél szubjektíve hogyan éli meg. Mindezek alapján a másodfokú bíróság – egyetértve az elsőfokú bíróság döntésével – a keresetet alaptalannak találta.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[10] A jogerős ítélet ellen, jogszabálysértésre hivatkozással, a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezése és elsődlegesen az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítása, másodlagosan a keresetnek való helyt adás érdekében.
[11] Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[12] A felülvizsgálati kérelem megalapozatlan az alábbiak szerint.
[13] Érdemben jogszabálysértés nélkül állapították meg az eljárt bíróságok, hogy az alperes sérelmezett eljárásával a felperes Ptk. 2:42. § (2) bekezdésében deklarált emberi méltóságának és az abból fakadó, a Ptk. 2:43. § c) pontjában nevesített személyiségi jogának, a személy hátrányos megkülönböztetése tilalmának megsértése nem állapítható meg.
[14] Az alperes, mint aki utazásszervezési tevékenységének ellátása során előre meg nem határozott személyek számára szerződés kötésére ajánlatot tesz vagy ajánlattételre felhív, az Ebktv. 5. § a) pontja értelmében az egyenlő bánásmód követelményét az adott jogviszony tekintetében köteles megtartani. A felperes az alperes eljárását sérelmezve, az Ebktv. 7. § (1) bekezdésében nevesített egyenlő bánásmód követelményét sértő magatartások közül a közvetlen hátrányos megkülönböztetésre, a jogellenes elkülönítésre és a megtorlásra hivatkozott.
[15] Az Ebktv. 8. §-a értelmében közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül az olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport valós vagy vélt politikai vagy más véleménye [j) pont], illetve egyéb helyzete, tulajdonsága vagy jellemzője (a továbbiakban együtt: tulajdonsága) [t) pont] miatt részesül kedvezőtlenebb bánásmódban, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben levő személy vagy csoport részesül, részesült vagy részesülne.
[16] Az Ebktv. 8. §-a sorolja fel azokat a tulajdonságokat, jellemzőket, amelyek alapján történő megkülönböztetés a törvény értelmében diszkriminációnak minősül (védett tulajdonságok). Ez a felsorolás nem zárt, ugyanakkor a nemzetközi és hazai joggyakorlatnak megfelelően a t) pontban szereplő egyéb helyzetnek minősülő tulajdonságok, sajátosságok, élethelyzetek körét nem lehet tágan értelmezni. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság mellett korábban működött Tanácsadó Testület az egyéb helyzet meghatározásával kapcsolatban azt a bírósági ítélkezési gyakorlatnak is megfelelő álláspontot foglalta el, hogy az Ebktv. 8. §-a a védett tulajdonságok meghatározásakor már érvényesítette az alkotmányos és nemzetközi jogi kiterjesztő jogértelmezést, ezért az egyéb helyzetnek minősülő tulajdonságok, sajátosságok, élethelyzetek körét szűken kell értelmezni. A szűkítő értelmezés biztosítja, hogy az eljárás ne vezessen az egyenlő bánásmód követelménye megsértésének megállapításához olyan esetekben, amikor az emberi méltóság általános sérelméről, rendeltetésellenes joggyakorlásról, vagy joggal való visszaélésről szól a jogvita. Egyéb helyzet tekintetében fő szabályként olyan tulajdonságokra lehet a védelmet kiterjeszteni, amelyek az emberi személyiség lényegi vonásai. A jogvédelem lényege az egyéb helyzet esetében az, hogy a védett tulajdonsággal rendelkező panaszos elsődlegesen nem saját magatartása, hanem egy adott csoporthoz való tartozása miatt szenved hátrányt. Az egyéb helyzetnek minősülő tulajdonságok, sajátosságok, élethelyzetek körének indokolatlan tág értelmezése a kedvező bizonyítási szabályok hatályának indokolatlan kiterjesztéséhez vezetne, így ellentétes lenne az Ebktv. céljával. Általában nem beszélhetünk egyéb helyzetről, ha a hátrány egyéni körülményekhez kapcsolódik pl.: véleménykülönbségen, konfliktuson alapul. Amennyiben a hátrány alapvetően az egyéni körülményeken alapul, úgy nem az egyenlő bánásmód követelményének az egyéb helyzeten alapuló sérelme valósul meg, hanem más jogsérelem, amely lehet az emberi méltóság sérelme, rendeltetésellenes munkáltatói joggyakorlás, joggal való visszaélés, stb. [228/2/2010. (IV. 9.) TT számú állásfoglalás]. Az Ebktv. Preambulumából és a törvény uniós jogi háttérjogszabályaiból is az következik, hogy a védelem középpontjában – az „egyéb helyzet” értelmezése során is – a társadalom egésze számára hátrányos helyzetben lévő csoportok állnak. Az Ebktv. általában olyan tulajdonságokat részesít védelemben, melyek jellemzően veleszületett, állandó, az egyén által megváltoztathatatlan, vagy nehezen megváltoztatható tulajdonságok (pl. nem, bőrszín, anyanyelv, életkor, egészségi állapot, szexuális irányultság, vallási meggyőződés stb.). Mind a nemzetközi, mind a hazai jogértelmezés szerint az „egyéb helyzet” esetében is érvényesülő fő szabályból az következik, hogy egyéb tulajdonság csak a személyiség lényeges vonása, vagyis csak olyan jellemző lehet, ami beépül az adott ember személyiségébe.
[17] Az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt indított eljárásokban az Ebktv. 19. § (1) bekezdése értelmében a jogsérelmet szenvedett félnek vagy a közérdekű igényérvényesítésre jogosultnak kell valószínűsítenie, hogy a jogsérelmet szenvedő személyt vagy csoportot hátrány érte vagy – közérdekű igényérvényesítés esetén – ennek közvetlen veszélye fenyeget [a) pont], és a jogsérelmet szenvedő személy vagy csoport a jogsértéskor – ténylegesen vagy a jogsértő feltételezése szerint – rendelkezett a 8. §-ban meghatározott valamely tulajdonsággal [b) pont]. Ennek valószínűsítése esetén az Ebktv. 19. § (2) bekezdése alapján a másik felet terheli annak bizonyítása, hogy a jogsérelmet szenvedett fél vagy a közérdekű igényérvényesítésre jogosult által valószínűsített körülmények nem álltak fenn [a) pont], vagy az egyenlő bánásmód követelményét megtartotta, illetve az adott jogviszony tekintetében nem volt köteles megtartani [b) pont].
[18] A felperes a közvetlen hátrányos megkülönböztetés jogalapjaként, mint védett tulajdonságra az Ebktv. 8. § t) pontja szerinti egyéb helyzetére hivatkozott, amelyet személyiségének lényegi vonásaként abban jelölt meg, hogy az alperes szervezésében korábban utazott, az utazása során kifogásolta a szolgáltatást, panasza alapos volt, amelynek kapcsán az alperesnek kártérítést kellett fizetnie. A Kúria nem értett egyet a felperes érvelésével. Nem tekinthető a személyiségbe beépülő, a személyiség lényegi vonását alkotó, az érintett személy megnyilvánulásait általában meghatározó jellemzőnek egy utazáson történő részvétel és annak kapcsán utóbb díjvisszatérítési és kártérítési igény érvényesítése.
[19] A felperes keresete jogalapját az elsőfokú eljárás során – az alperes által hivatkozott üzleti hírnevének rontására tekintettel – kiegészítette az Ebktv. 8. § j) pontjában foglalt védett tulajdonság megjelölésével is, állítva, hogy az egyenlő bánásmód megsértését a véleménynyilvánítási joga gyakorlása miatt szenvedte el. A másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy nem a felperes véleménynyilvánítása, hanem a díjvisszatérítésre és kártérítésre vonatkozó megállapodás megkötését követően, a felperes által kezdeményezett eljárások során történtek eredményezték az utazási szerződés megkötésének megtagadását az alperes részéről. A Kúria egyetértve az Egyenlő Bánásmód Hatóság egyértelmű gyakorlatával hangsúlyozza, hogy az Ebktv. 8. § j) pontjában védett politikai vagy más vélemény, mint védett tulajdonság nem egy adott ügyben fennálló véleményre, hanem egy rendszerszintű, régebb óta fennálló, és általában a tulajdonság lényegiségére felállított tesztnek megfelelő eszmerendszer megnyilvánulására vonatkozik [288/2/2010. (IV. 9.) TT számú állásfoglalás]. A perbeli esetben az alperes korábbi szervezésében megvalósult utazással kapcsolatban a felperes eljárása, illetve, annak során tett közlései egy konkrét ügyben felmerült álláspontnak vagy nézetkülönbségnek tekinthető, az Ebktv. 8. § j) pontja alkalmazása szempontjából a személyiség lényegi tulajdonságát alkotó rendszerszintű, csoportalkotásra alkalmas eszme, vélemény kritériumait nem elégíti ki, ezért a megkülönböztetés alapjaként védett tulajdonság nem lehet.
[20] Mindezek alapján helytállóan állapította meg a jogerős ítélet, hogy a felperes nem igazolt olyan védett tulajdonságot, amely miatt kedvezőtlenebb elbírálásban részesült más összehasonlítható helyzetben lévő csoporttal szemben.
[21] Az Ebktv. 19. § (1) bekezdése alapján először a felperesnek kellett valószínűsítenie az egyenlő bánásmód megsértésének alapjául hivatkozott védett tulajdonság meglétét. A felperes a jogsértés alapjául a védett tulajdonságokat megjelölte, és azok fennállását megindokolta. A Pp. 3. § (3) bekezdése alapján a bíróság tájékoztatási kötelezettsége azonban az érvényesített jog alapjául szolgáló állítások és tényelőadások fél helyett történő előadásának kioktatására nem terjed ki. A fent kifejtettekre is tekintettel, helytállóan állapította meg a jogerős ítélet, hogy a felperes az általa megjelölt védett tulajdonságok meglétét nem valószínűsítette. Miután a felperes oldalán a védett tulajdonság valószínűsítése eredménytelen volt, szükségtelen volt az Ebktv. 19. § (2) bekezdése szerint az alperes védekezésének megfelelő bizonyítási eljárás lefolytatása. Ezért nem sértették meg az eljárt bíróságok a Pp. 221. § (1) bekezdésében és 206. § (1) bekezdésében foglalt – alperes védekezésére is kiterjedő – tényállásfeltárási és indokolási kötelezettségüket azzal, hogy nem került sor az alperes bizonyításának, illetve a védekezésben előadottak felperes által állított bizonyítatlanságának értékelésére. Ezzel összefüggésben, a felperes téves értelmezésével szemben, az eljárt bíróságok nem állapították meg a felperes felelősségét az alperes „hírnévrontásra” vonatkozó védekezése tekintetében. Az elsőfokú bíróság a perbeli jogvita elbírálása szempontjából az alperes által hivatkozott jóhírnév sérelmét a jogvita elbírálása szempontjából érdektelennek tartotta, a másodfokú bíróság pedig csupán az alperes szerződéskötéstől elzárkózó magatartásának indokát ismertetve hivatkozott rá.
[22] Az Ebktv. 10. § (2) bekezdése szerint jogellenes elkülönítésnek minősül az a rendelkezés, amely a 8. §-ban meghatározott tulajdonságai alapján egyes személyeket vagy személyek csoportját a velük összehasonlítható helyzetben lévő személyektől vagy személyek csoportjától – anélkül, hogy azt törvény kifejezetten megengedné – elkülönít. E rendelkezés alapján helytállóan állapította meg a jogerős ítélet, hogy védett tulajdonság igazolásának hiányában a jogellenes elkülönítés elengedhetetlen törvényi tényállási feltétele is hiányzik.
[23] Az Ebktv. 10. § (3) bekezdése alapján megtorlásnak minősül az a magatartás, amely az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt kifogást emelő, eljárást indító vagy az eljárásban közreműködő személlyel szemben ezzel összefüggésben jogsérelmet okoz, jogsérelem okozására irányul vagy azzal fenyeget. E rendelkezés értelmében a megtorlásnak nem törvényi tényállási eleme a védett tulajdonság megléte. Az Ebktv. 10. § (3) bekezdésének helyes értelmezése szerint azonban a megtorlásra csak az hivatkozhat, aki az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt emelt kifogást, indított eljárást, vagy működött közre eljárásban és ezzel összefüggésben részesült kedvezőtlen eljárásban. A perbeli esetben az alperes a szerződés megkötésétől nem valamely, az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt, a felperes által indított eljárás, hanem a korábbi utazással kapcsolatban a felperes követelésének érvényesítése kapcsán kifejtett magatartása miatt zárkózott el. A felperes a 2002. évi utazást követően a kártérítési igény érvényesítése érdekében fordult a hatóságokhoz, amely még ha a felperes más utasok igényének jogosságát is hangsúlyozta, az egyenlő bánásmód megsértése miatti igényérvényesítés fogalmi körébe nem vonható.
[24] Jogszabálysértés nélkül állapította meg tartalmilag a jogerős ítélet, hogy az alperes felperessel való utazásiszerződés-kötéstől való elzárkózása és annak módja a Ptk. 2:42. § (2) bekezdésében általában védett emberi méltóság megsértésének megállapítására nem volt alkalmas. Nem volt elfogadható a felperesnek az az érvelése, hogy az alperes részéről a szerződéskötés megtagadása olyan okra hivatkozással történt, amely objektíve megállapíthatóvá teszi a jogsértést. A polgári jog által biztosított személyiségvédelem körében az ember személyiségét alkotó lényegi tulajdonságok és ismérvek összessége jelenti az emberi méltóságot és (külön nevesített személyiségi jogok hiányában) a személyiséget ebben a vonatkozásban ért támadás ad csak alapot az emberi méltóság sérelme miatti, személyiségijog-védelemre. Amint azt a Kúria már számos korábbi döntésében kifejtette, valamely kifogásolt magatartás vagy mulasztás a fél személyhez fűződő joga, ezen belül az emberi méltósága megsértésének megállapítására csak akkor ad alapot, ha a fél személyiségének lényegét alkotó ismérvek miatt történt (EBH 2007.1598.). A felperes által a jogsértés alapjául megjelölt tény, miszerint a korábbi utazás miatt az utazási szolgáltatással szemben a kifogással élt és igényt érvényesített, nem tekinthető a felperes személyiségének lényegét alkotó ismérvnek. A felperes a perben olyan előadást nem tett, így ebből eredően nem is bizonyította, hogy a személyisége lényegét alkotó tulajdonságok és ismérvek miatt került vitába a korábbi utazás kapcsán az alperessel, és az alperes a felperes által jogosnak tartott igénytől függetlenül, a felperes személyiségjegyei miatt zárkózott el az újabb szerződés megkötésétől.
[25] Mindezekre tekintettel érdemben jogszabálysértés nélkül utasította el a jogerős ítélet a keresetet.
[26] A kifejtettekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. IV. 22.333/2017.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás