PÜ BH 2019/166
PÜ BH 2019/166
2019.06.01.
I. Útszolgalmat elbirtoklás útján csak egy meghatározott szomszédos ingatlan birtokosa szerezhet abból a célból, hogy az ingatlanát célszerűbben használhassa. Valamely ingatlanon más célból történő rendszeres átjárás viszont nem vezethet elbirtoklására.
II. Az átjárási szolgalom nem zárja ki, hogy a szolgáló telket mások is hasonló céllal használhassák, az átjárást szintén szolgalomszerűen gyakorolhassák [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 166. § (2) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A perbeli fásított terület megnevezésű külterületi ingatlan tulajdonosa 1/2-1/2 arányban az I. és a II. rendű alperes. Az ingatlan tulajdonjogát 2000. július 21-én öröklés jogcímén szerezték meg.
[2] Az alperesek jogelődje, az édesapjuk az 1990-es évek elejétől hozzájárult ahhoz, hogy az ingatlanán egy lekavicsozott út kerüljön kialakításra, amely gépjármű-közlekedésre is alkalmas. Az ingatlanon kialakított kavicsos úton közelítették meg az attól nem messze elterülő horgásztavat az ahhoz látogató vendégek, a horgászok, a falubeliek, valamint azt rendszeresen használták a szomszédos két falu közötti összekötő útként is. A helybeliek körében közismert volt, hogy az ingatlanon keresztül lehetett megközelíteni a helyi horgászegyesület által fenntartott horgásztavat. Mivel az alperesek jogelődje az átjáráshoz hozzájárult, ezért a kavicsos út karbantartását a helyi horgászegyesület végezte el a környékbeliek segítségével.
[3] A felperes az alperesek ingatlanával szomszédos lakóház, udvar, legelő megnevezésű ingatlan tulajdonjogát 1997. szeptember 1-jén szerezte meg. Az ingatlant házastársával rendszeresen használja magyarországi tartózkodási helyként, egyébként állandó lakóhelyük külföldön van.
[4] A felperes ingatlana az alperesek ingatlanával nem közvetlenül határos, attól egy út választja el.
[5] A felperes az ingatlana tulajdonjogának megszerzését követően az ingatlana megközelítésére gyalogosan és gépjárművel is a perbeli ingatlanon húzódó kavicsos utat vette igénybe, amely ellen az alperesek jogelődje, majd az alperesek sem tiltakoztak. A felek között 2015-ben vita alakult ki az alperesek ingatlanán áthaladó és a felperes ingatlanának áramellátását biztosító villamos légvezeték használatával kapcsolatban, amely folytán a felperes a villamos légvezeték átvezetésére vonatkozó szolgalmi jog elbirtoklásának megállapítása iránt pert indított. Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetének helyt adott és rendelkezett az ítélet mellékletét képező záradékolt vázrajz alapján az elbirtoklás tényének az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzéséről.
[6] Az alperesek 2015-ben elhatározták, hogy az ingatlanukon fakitermelést végeznek, az ezzel kapcsolatos munkálatok érintették a kavicsos út melletti részeket is. Az alperesek az ingatlanukat lezárták, az útra ágak, gallyak és a fakitermelésből származó egyéb anyagok kerültek, amelyek akadályozták az út használatát. Időközben a horgászegyesület használati jogosultsága is megszűnt a horgásztó vonatkozásában, így az út karbantartását a horgászegyesület már nem folytatta, annak a nagy része a karbantartás hiánya miatt rossz állapotban van.
[7] Az alperesek tevékenysége miatt a felperes az ingatlanát a kavicsos út igénybevételével nem tudja megközelíteni. Az azzal párhuzamos közút ingatlan a beavatkozó tulajdona, amely út aszfalt nélküli, szilárd burkolattal nem rendelkezik, így rossz időjárási viszonyok között gépjárművel való közlekedésre alkalmatlan.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[8] A felperes keresetében kérte annak a megállapítását, hogy az alperesek ingatlana terhére a keresetlevél mellékletét képező 2016. szeptember 8-án kelt, az ingatlanügyi hatóság által záradékolt változási vázrajzon II. számmal jelölt útszakaszra elbirtoklás címén gépkocsival való átjárási szolgalmi jogot szerzett. Kérte továbbá, hogy a bíróság az alpereseket kötelezze a perbeli út járhatóvá tételére, és az eredeti állapot helyreállítására.
[9] Az alperesek kérték a kereset elutasítását.
[10] Arra hivatkoztak, hogy az ingatlanukon való átjárást jogelődjük azért biztosította, mert így tudtak a horgásztóhoz közlekedők a tóhoz eljutni. Hangsúlyozták, hogy ők és jogelődjük a perbeli utat nem tartották karban, az már a jelenlegi állapotában elenyészett. Előadták, hogy az ingatlanukat fakitermelés céljára kívánják hasznosítani. Vitatták, hogy a felperes tíz éven át használta átjárás céljára az ingatlanukat. Hivatkoztak arra is, hogy a felperes a beavatkozó tulajdonát képező útingatlan használatával is meg tudja közelíteni az ingatlanát, így nem szükséges a perbeli út igénybevétele annak a megközelítéséhez.
Az elsőfokú ítélet és a másodfokú részítélet
[11] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasí-totta.
[12] Rámutatott, hogy a felek között az nem volt vitás, hogy az alperesek ingatlanán kialakított úton nemcsak a felperes, hanem a község lakói rendszeresen közlekedtek, azon többnyire a helyi horgásztó megközelítése céljából átjártak. Ezért szerinte azt kellett vizsgálnia, hogy az adott ügyben az útszolgalom elbirtoklásának a feltételei fennállnak-e, azaz, hogy a felperes részéről a szolgalomszerű használat megvalósult-e és az útszolgalom elbirtoklásához szükséges idő eltelt-e, illetve, hogy nem áll-e fenn olyan ok, amely az elbirtoklást kizárja.
[13] Utalva a Kúria Pfv.I.21.733/2012/15. számú határozatában (BH 2013.239.) foglaltakra, kifejtette a következőket. A telki szolgalom lényege, hogy azt – abszolút jellege folytán – csak másokat kizáró módon lehet gyakorolni. Az átjárási szolgalom esetén az uralkodó telek birtokosán kívül más azt hasonló céllal nem használhatja, a jogosultat e joga gyakorlásában nem zavarhatja. Ebből következően nem vezet elbirtoklásra az idegen telek olyan módon való használata, hogy a kizárólagosság nem áll fenn, az átjárást mások is gyakorolják, mert szolgalmat csak az gyakorol, aki ezt abszolút módon is kifejezésre juttatja.
[14] A lefolytatott tanúbizonyítás eredményeképpen megállapította, hogy az elmúlt húsz évben a felperesen kívül a helyi lakosok is a perbeli úton közelítették meg a közelben fekvő horgásztavat, továbbá, hogy az út része volt a szomszédos falvak közötti összekötő útnak is.
[15] Azt is tényként állapította meg, hogy nemcsak a területen rendszeresen megforduló helyi lakosok, hanem bárki más is, különösen az arra kirándulók és a vadászok is igénybe vehették a perbeli kavicsos utat. Utalt arra is, hogy az alperesek nyilatkozata szerint az átjárást kifejezetten nem engedték meg, de arról nekik, illetve jogelődjüknek tudomásuk volt, azt eltűrték.
[16] Az elsőfokú bíróság szerint mindezekből következően alappal hivatkoztak az alperesek ellenkérelmükben arra, hogy nem valósult meg a szolgalmi jog megszerzésének az egyik feltétele, nevezetesen az, hogy a felperes a birtoklást szolgalomszerűen gyakorolja; ennek hiányában az a tény, hogy a felperes – hasonlóan másokhoz – a perbeli útvonalon rendszeresen keresztüljárt házastársával együtt, részéről nem vezethet a szolgalmi jog megszerzéséhez.
[17] Kifejtette, hogy a felperes birtokvédelmi igénye csak akkor lett volna megalapozott, ha az útszolgalom elbirtoklásának a ténye megállapítást nyert volna. Annak hiányában a felperes birtokvédelemre nem jogosult, ezért az arra alapított keresetet is megalapozatlannak találta.
[18] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság részítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és megállapította, hogy a felperes tulajdonában lévő lakóház, udvar megnevezésű ingatlan birtokosai elbirtoklás útján megszerezték a gépjárművel történő átjárás szolgalmát az alperesek tulajdonában lévő fásított terület megnevezésű ingatlanon az ítélethez csatolt változási vázrajzon jelölt nyomvonalon.
[19] Rendelkezett a telki szolgalmi jognak az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzése érdekében.
[20] Utalt rá, hogy az ügyben az nem volt vitás, hogy a felperes az 1997. évi tulajdonszerzésétől a perbeli út lezárásáig több mint tíz éven át szakadatlanul használta átjárásra az alperesek ingatlanát, ami ellen ők (illetve korábban a jogelődjük) 2015-ig nem tiltakoztak, továbbá az sem volt vitatott, hogy a felperes számára a használatot nem szívességből engedélyezték. A másodfokú bíróság álláspontja szerint ezzel megvalósult a szolgalmi jog elbirtoklással történő megszerzésének az alapfeltétele, nevezetesen az, hogy a felperes az átjárást mint az uralkodó telek birtokosa szolgalomszerűen gyakorolta. Érvelése szerint az a körülmény, hogy a felperes a nyaralóként az évnek csak a fele részében használt ingatlan megközelítésére az alperesek ingatlanán húzódó úton szezonálisán járt át gépjárművel, nem zárja ki a használat szolgalmi jellegét, mert a rendszeres és időszakonként visszatérő használat is az útszolgalom elbirtoklásához vezethet.
[21] Tényként állapította meg, hogy a felperes és a családja 1997-től rendszeresen és visszatérően idényszerűen huzamosabb ideig használja az ingatlanát. Megállapította azt is: arra, hogy a lakóhelyükre gépkocsival bejárjanak, más lehetőség hiányában kizárólag a perbeli ingatlanon kialakított utat használták. Erre a körülményre is tekintettel arra a következtetésre jutott, hogy az átjárást szolgalomszerűen gyakorolták.
[22] Álláspontja szerint a kizárólagos használat a telki szolgalom elbirtoklással történő megszerzésének nem feltétele, és ennek a jognak a megszerzésével az uralkodó telek birtokosa nem szerez másokat kizáró kizárólagos jogot az átjárásra. Másokat a szolgáló telek szolgalommal érintett részének a használatától nem zárhat el, az elbirtoklással csak arra szerez jogot, hogy a szolgalmi utat ingatlanának megközelítésére háboríthatatlanul használhassa. Ezért önmagában az a körülmény, hogy az uralkodó telek birtokosain kívül mások is használták a perbeli utat átjárás céljára, önmagában nem zárta el a felperest attól, hogy azon elbirtoklással útszolgalmat szerezzen.
[23] Nem értett egyet az elsőfokú bíróság álláspontjával abban sem, hogy a telki szolgalmat jellege folytán csak másokat kizáró módon lehet gyakorolni, mert ahogyan a fentiekkel összhangban kifejtette: az átjárási szolgalom másokat kizáró jogosultságot nem keletkeztet, csupán annak a jognak a megszerzését, hogy mindenki más köteles tűrni, hogy az uralkodó telek birtokosa a szolgáló telket meghatározott mértékben és meghatározott célra használhassa.
[24] Utalt rá, hogy az elsőfokú bíróság eltérő jogi álláspontja folytán nem folytatott le bizonyítást a birtokháborítás megszüntetésére irányuló kereset tekintetében, ezért a rendelkezésre álló adatok alapján erről érdemben nem tudott dönteni. Miután erről a kereseti kérelemről csak a tényállás tisztázását követően lehet megalapozott döntést hozni, és e körben az elsőfokú bíróságnak tájékoztatnia kell a feleket a rájuk háruló bizonyítási kötelezettségről, az elsőfokú ítéletnek ebben a körben a keresetet elutasító rendelkezését hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította.
[25] Utalt arra is, hogy a szolgáló telek tulajdonosának nincs olyan kötelezettsége, hogy az átjárási szolgalommal érintett utat a saját költségén karbantartsa. Indokolása szerint helyreállítási kötelezettség az út természetes elhasználódásával, illetve a karbantartás hiányából bekövetkezett károsodásért az alpereseket nem terheli, csupán az általuk kifejezetten abból a célból végzett bontási vagy egyéb munkálatokért, hogy a felperes közlekedését ne akadályozzák.
[26] Rámutatott, hogy a telki szolgalom elbirtoklás útján való megszerzése az uralkodó és a szolgáló telek birtokosai között hoz létre dologi jogi viszonyt, mások számára nem ad felhatalmazást a szolgáló telek használatára, ebből következően a felperes által elbirtoklással megszerzett szolgalom alapján mások a perbeli ingatlanon való átjárásra nem szereztek jogot.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[27] A jogerős ítélet ellen az I-II. rendű alperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, amely annak a hatályon kívül helyezésére és a keresetet elutasító határozat meghozatalára irányult.
[28] Arra hivatkoztak, hogy a telki szolgalom lényege – ahogy arra a Kúria a Pfv.I.21.733/2012/15. számú határozatában is rámutatott – az, hogy azt abszolút jellege folytán csak másokat kizáró módon lehet gyakorolni. Szerintük ezért, ha az átjárási szolgalom esetén az uralkodó telek birtokosán kívül a szolgáló telket más hasonló céllal használja, a kizárólagosság nem áll fenn. Érvelésük szerint a lefolytatott tanúbizonyítás eredményeképpen kiderült, hogy a perbeli utat a felperessel együtt használták a helyi horgászegyesület tagjai és rajtuk kívül az összes olyan személy, akinek a horgásztó körül ingatlana volt. Emiatt tehát nem állapítható meg, hogy a felperes a birtoklást szolgalomszerűen, azaz a szolgalmi jog megszerzésére irányuló szándékkal gyakorolta. Ennek hiányában az a tény, hogy a felperes – hasonlóan másokhoz – a perbeli útvonalon rendszeresen keresztüljárt, a részéről nem vezethet a szolgalmi jog elbirtoklás útján történő megszerzéséhez.
[29] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős részítélet hatályában történő fenntartását célozta.
A Kúria döntése és jogi indokai
[30] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
[31] A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 166. § (1) bekezdése kimondja, hogy telki szolgalom alapján valamely ingatlan mindenkori birtokosa más ingatlanát meghatározott terjedelemben használhatja, vagy követelheti, hogy a szolgalommal terhelt ingatlan birtokosa a jogosultságából egyébként folyó valamely magatartástól tartózkodjék. A 166. § (2) bekezdése szerint telki szolgalmat – egyebek mellett – átjárás céljára lehet alapítani.
[32] A régi Ptk. 168. § (2) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy elbirtoklással szerzi meg a telki szolgalmat az ingatlan birtokosa, ha a másik ingatlan használata ellen annak birtokosa tíz éven át nem tiltakozott. Szívességből vagy visszavonásig megengedett jog gyakorlása nem vezet elbirtokláshoz.
[33] Az átjárás szolgalomszerű jellege feltételezi, hogy arra a szolgalmi jog megszerzésére irányuló felismerhető szándékkal kerüljön sor, vagyis arról és a szolgalom gyakorlójának a személyéről a szolgáló telek tulajdonosa tudjon, vagy megfelelő gondosság mellett tudomást szerezhessen, továbbá, hogy abból az uralkodó telek tulajdonosának a saját ingatlana használatával összefüggésben elismerhető előnye származzon.
[34] A telki szolgalom abszolút jellege egyebek mellett azt jelenti, hogy a szolgalom – akár elbirtoklással megszerzett – jogosultja jogának megsértése, a jog gyakorlásának akadályoztatása esetén birtokvédelmi igénnyel léphet fel az őt zavaró személlyel – ideértve akár a szolgáló telek tulajdonosát is – szemben.
[35] Emellett a Kúria a Pfv.I.21.733/2012/15. számú határozatában foglalt álláspontját annyiban pontosítja, hogy a már megszerzett átjárási szolgalom nem zárja ki, hogy a szolgáló telket mások is hasonló céllal használhassák, vagyis az átjárást szintén szolgalomszerűen gyakorolhassák. Ebből következően ugyanazon ingatlanon több szomszédos telek mindenkori birtokosa javára is szerezhető elbirtoklással útszolgalom.
[36] A Kúria utal rá, hogy a felperesek a felülvizsgálati kérelmükben arra nem hivatkoztak, hogy számukra és jogelődjük számára nem volt felismerhető, hogy a perbeli utat a rendszeresen átjárás céljára használó személyek mellett a felperes – a többiektől eltérően – a saját szomszédos ingatlanának megközelítése céljából (szolgalomszerűen) használja. Nem sérelmezték, hogy a másodfokú bíróság ezt a körülményt nem vonta a vizsgálata körébe. Ebből következően ez a kérdés a felülvizsgálati eljárásnak sem volt tárgya.
[37] A Kúria rámutat: útszolgalmat elbirtoklás útján csak egy meghatározott szomszédos, vagy annak minősülő ingatlan tulajdonosa szerezhet és csak abból a célból, hogy a saját ingatlanát gazdaságilag célszerűbben használhassa. Útszolgalom elbirtoklás útján való megszerzésére tehát csupán olyan átjárás vezethet, amelyet valamely, az előzőekben meghatározott telektulajdonos folytat tíz éven át háborítatlanul és szakadatlanul. Az a tény, hogy a helyi lakosok és mások – a felperestől eltérően – nem a szomszédosnak minősülő ingatlanaik célszerűbb használata okából, hanem a helyi horgásztó könnyebb megközelítése végett járnak át az alperesek ingatlanán, útszolgalom elbirtoklására nem alkalmas. A Kúria ezért egyetértett a másodfokú bírósággal abban, hogy a telki szolgalom elbirtoklás útján való megszerzése az uralkodó és a szolgáló telek birtokosai között hoz létre dologi jogi jogviszonyt, kívülállók számára nem ad felhatalmazást a szolgáló telek használatára. Ez utóbbiak úthasználatának ténye ezért ebben az ügyben figyelmen kívül hagyható. A peres felek viszonylatában viszont ez a dologi jogi kapcsolat fennáll.
[38] A Kúria az alperesek által hivatkozott eseti döntéssel kapcsolatban rámutat, hogy a magyar jogrendszer nem esetjogon alapul. A Kúria által bírósági határozatként közzétett eseti döntések az adott jogszabályhely egyfajta értelmezését adják egy adott történeti tényállásra. Azok a jogalkalmazás során sem az eljáró bíróságokat, sem a Kúriát nem kötik.
[39] A Kúria a kifejtettekre figyelemmel a nem jogszabálysértő jogerős részítéletet hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. I. 20.414/2018.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás