GÜ BH 2019/177
GÜ BH 2019/177
2019.06.01.
A felszámolási eljárásban a hitelezői igények bejelentésére nyitva álló – anyagi jogi jellegű – határidőben az igény bejelentése mellett a hozzá kapcsolódó nyilvántartásba vételi díjat is meg kell fizetni [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 46. § (5) és (7) bek., 1952. évi III. tv. (rPp.) 105. § (4) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az adós felszámolását a bíróság a 2017. október 25-én közzétett végzésével indította meg, felszámolóként az M. Kft. került kirendelésre.
[2] A hitelező a 40 napos bejelentési határidő utolsó napján 17.59 perckor adta postára a hitelezőiigény-bejelentést tartalmazó levelét, mellyel egyidejűleg a felszámoló részére okirattal igazolta, hogy a számlavezető pénzintézetének ugyanezen a napon 16.50 perckor (Igazolás átutalási megbízás teljesítéséről – kifogás melléklete) a nyilvántartásba vételi díj megfizetésére átutalási megbízást adott.
[3] A felszámoló a hitelező igényét a határidőn túl benyújtott igények között vette nyilvántartásba.
Kifogás, a felszámoló ellenkérelme
[4] A hitelező kifogásában kérte egyebek mellett, hogy a bíróság semmisítse meg a felszámoló határidőn túli igények közé való besorolását és új intézkedésként kötelezze a hitelező követelésének a határidőben benyújtott igények között történő nyilvántartásba vételére.
[5] A felszámoló kérte a kifogás elutasítását. Kifejtette, hogy a határidőben való nyilvántartásba vételhez nem elegendő a számlavezető pénzintézet részére a nyilvántartásba vételi díj tekintetében az átutalási megbízást kiadni, a díjat a 40 napos határidőn belül ténylegesen meg is kell fizetni a törvényszék Gazdasági Hivatalához. A perben releváns időszakban hatályos, a pénzforgalom lebonyolításáról szóló 18/2009. (VIII. 6.) MNB rendelet (a továbbiakban: MNB rendelet) 11. § (1) bekezdésére hivatkozott, mely szerint a felek eltérő rendelkezésének hiányában a fizetési megbízás azon a napon teljesül, amikor a pénzösszeget a kedvezményezett fizetési számláján jóváírják.
Az első- és a másodfokú bíróság határozata
[6] Az elsőfokú bíróság a kifogást elutasította. Álláspontja szerint a nyilvántartásba vételi díjnak a 40 napos határidőn belül be is kell érkeznie a Gazdasági Hivatalhoz, nem elegendő, ha a határidő utolsó napján intézkedik az átutalás érdekében a hitelező.
[7] A kifogást előterjesztő fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
[8] A végzés indokolásában – utalva a BH 2015.15. számú döntésben kifejtettekre, mely szerint a hitelezőiigény-bejelentésnek és a nyilvántartásba vételi díj befizetésének is meg kell történnie 40 napon belül – hangsúlyozta, hogy nem lehet a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (rPp.) 105. § (4) bekezdését a nyilvántartásba vételi díj vonatkozásában alkalmazni, mert az nem beadvány, ajánlott küldeményként nem adható postára.
[9] Nem vitásan a 40 napos határidőt követően érkezett be a gazdasági hivatal számlájára a befizetés, ezért nem jogszabálysértő a felszámoló intézkedése, mellyel a határidőn túl érkezett hitelezői igények közé vette nyilvántartásba a hitelező követelését.
Felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[10] A kifogást előterjesztő felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését, az elsőfokú végzés megváltoztatását, a felszámoló nyilvántartásba vételre vonatkozó nyilatkozatainak megsemmisítését, és a felszámolónak a hitelezői igény 40 napos határidőn belül bejelentett hitelezői igényként való besorolására kötelezését. Másodlagosan a jogerős végzés hatályon kívül helyezését, és a felszámoló nyilvántartásba vételre vonatkozó nyilatkozatainak megsemmisítését, valamint a felszámoló új intézkedés megtételére kötelezését kérte.
[11] Állította, hogy a jogerős végzés sérti a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 28. § (2) bekezdés f) pontját, 37. § (1) bekezdését, 46. § (7) bekezdését, valamint az rPp. 105. § (4) bekezdését.
[12] Hangsúlyozta, a felülvizsgálati eljárásban eldöntendő jogkérdés az, hogy a hitelezői igény bejelentéséhez kapcsolódó nyilvántartásba vételi díj befizetésének határideje eljárásjogi határidő-e, és ebben az esetben a határidő számítása során alkalmazandó-e az rPp. 105. § (4) bekezdése.
[13] Álláspontja szerint az ítélőtábla tévesen alkalmazta az rPp. 105. § (4) bekezdését kizárólag a beadványokra. A Cstv. ugyanis a nyilvántartásba vételi díj befizetése mint eljárásjogi aktus kapcsán nem tartalmaz speciális szabályokat, az a hitelezőiigény-bejelentéshez kapcsolódik, annak jogi sorsát osztja. A hitelezőiigény-bejelentés határideje pedig eljárásjogi jellegű, a határidő számítása során tehát az rPp. 105. § (4) bekezdése alkalmazható.
[14] Ha a jogerős végzésben írt jogértelmezés helyes lenne, a nyilvántartásba vételi díj befizetéséhez szigorúbb elvárást fűzne a gyakorlat, mint magához a hitelezőiigény-bejelentéshez. A Cstv. azonban nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely az rPp. 105. § (4) bekezdésének alkalmazhatóságát e vonatkozásban kizárná. Nem értelmezhető szűkítően ez a jogszabályi rendelkezés kizárólag azért, mert abban a beadvány szó szerepel.
[15] Az rPp. 105. § (4) bekezdésében a beadványokra vonatkozó rendelkezésnek – analógia útján történő értelmezés alapján – megfelel az az eljárásjogi cselekmény, és az így határidőben teljesítettnek minősül, ha a fél a teljesítéséhez szükséges valamennyi intézkedést kifejtette, azaz még a határidő utolsó napján kiadott feladási igazolással rendelkezik a nyilvántartásba vételi díj átutalása vonatkozásában.
[16] A felszámoló felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős végzés hatályában való fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[17] A Kúria a jogerős végzést a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó rPp. 275. § (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül, és megállapította, hogy az a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból nem jogszabálysértő.
[18] A felülvizsgálati eljárásban a Kúriának abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, a felszámolási eljárásban való hitelezővé válás feltételeinek teljesítésére a törvényben előírt határidő anyagi jogi vagy eljárásjogi határidőnek minősül-e.
[19] A Kúria egyetért a hitelezővel abban, hogy a hitelezővé válás két feltétele – a felszámolóhoz történő bejelentkezés és a nyilvántartásba vételi díj befizetése – teljesítésére előírt határidő értelmezése csak egységesen történhet: tehát vagy anyagi jogi határidőnek kell tekinteni, és akkor a hitelezői igény felszámolóhoz való érkezésének, valamint a nyilvántartásba vételi díj gazdasági hivatalhoz való beérkezésének is meg kell történnie a határidőn belül, vagy eljárásjogi határidőnek, és akkor elegendő az rPp. 105. § (4) bekezdése alapján az utolsó napon teljesíteni a feltételeket.
[20] A Kúria Gfv.VII.30.201/2018/4. számú határozatában kifejezetten vizsgálta a hitelezőiigény-bejelentésre nyitva álló határidő jogi jellegét, és megállapította, hogy a felszámolási eljárásban az igényérvényesítés a Cstv. 28. § (2) bekezdés f) pontjából, 37. § (1) és (2) bekezdéséből, valamint 46. § (5) bekezdéséből következően – az itt nem irányadó esetek kivételével – hitelezőiigény-bejelentéssel történik.
A hitelezői igények bejelentésének határidejét a Cstv. 28. § (1) bekezdés f) pontja a felszámolást elrendelő végzés közzétételétől számított 40 napban határozza meg. A felszámolónak a Cstv. 37. § (1) bekezdése értelmében a felszámolás közzétételétől számított 40 napon túl, de 180 napon belül bejelentett igényeket is nyilvántartásba kell vennie, ezeknek az igényeknek a kielégítésére azonban – az egyezségkötést kivéve – csak akkor kerülhet sor, ha a felszámolási eljárás alatt keletkezett, felszámolási költségnek minősülő, valamint a 40 napos határidőben bejelentett igények kielégítése után van rá vagyoni fedezet. A 180 napos határidő elmulasztása a Cstv. 37. § (3) bekezdése szerint jogvesztéssel jár.
Mivel a hitelezőiigény-bejelentés a követelés, a hitelezőt megillető alanyi jog érvényesítését jelenti, az igénybejelentési határidő – a jogintézmény természeténél fogva – anyagi jogi határidőnek minősül.
Kétségtelen, hogy a Cstv. 6. § (3) bekezdése a felszámolási eljárásban is megfelelően alkalmazni rendeli az rPp. szabályait, ez a rendelkezés azonban csak az eljárási kérdésekre, tehát alapvetően a felszámolási eljárásnak a bíróság előtti szakaszára vonatkozik. A hitelezőiigény-bejelentési határidő számítása során ezért az rPp. szabályai nem alkalmazhatóak. E vonatkozásban a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 8:3. §-át kell alapul venni. E szabály az rPp. 105. § (4) bekezdéséhez hasonló rendelkezést nem tartalmaz. A határidő elmulasztásának következményei alól a hitelezőt nem mentesíti az, hogy az igénybejelentését a határidő utolsó napján postára adta.
[21] A Kúria fenntartja a hivatkozott határozatában kifejtett álláspontját azzal, hogy ebből következően nemcsak a hitelezői igény bejelentésének, hanem a hozzá kapcsolódó nyilvántartásba vételi díj befizetésének is meg kell történnie a határidőn belül, azaz a díjnak meg kell érkeznie a gazdasági hivatal számlájára.
[22] A Kúria utal az MNB rendelet 5. § (1) bekezdésében foglaltakra, mely szerint a pénzforgalmi szolgáltató meghatározza a munkanapon belül azt a kezdő és záró időpontot, amelyek között a fizetési megbízásokat átveszi; ezen belül meghatározza azt a végső benyújtási határidőt, ameddig az átvett fizetési megbízások teljesítéséből rá háruló feladatokat – ha az ügyfél későbbi határidőt nem jelöl meg vagy törvény és e rendelet eltérően nem rendelkezik – a tárgynapon teljesíti. A végső benyújtási határidő és a záró időpont között átvett fizetési megbízások, valamint a nem munkanapon beérkezett fizetési megbízások teljesítéséből rá háruló feladatokat – ha az ügyfél későbbi határidőt nem jelöl meg vagy e rendelet eltérően nem rendelkezik – a pénzforgalmi szolgáltató legkésőbb a következő munkanapon teljesíti. E szabály értelmében, ha a hitelező az utolsó napon, a végső benyújtási határidőt megelőzően benyújtja a fizetési megbízást, akkor a bank azt még a tárgynapon teljesíti. Ha erre esetlegesen a bank hibájából nem kerül sor, a felszámolási eljárásban ilyenkor is úgy kell tekinteni, hogy a hitelezővé válás egyik feltétele csak határidőn túl került teljesítésre. A hitelező ilyen esetben a bankkal szemben kártérítési igénnyel léphet fel, ha ennek feltételei egyébként fennállnak.
[23] A kifejtett indokokra tekintettel a Kúria a jogerős végzést az rPp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv. VII. 30.468/2018.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás