KÜ BH 2019/183
KÜ BH 2019/183
2019.06.01.
A gondnok által a tartási szerződésben tett törvényes képviselői jognyilatkozat gyámhatósági jóváhagyásának hiányában a tartási szerződés nem érvényes, az annak alapján a gondnok által a gondnokolt vagyonával eszközölt kifizetésének a gondnokolt vagyonában keletkezett hiányának, az őt ért kárnak minősülnek [2013. évi V. tv. (Ptk.) 2:23. §, 2:31. §, 2:33. §, 2:34. §, 149/1997. (IX. 10.) Korm.rend. (Gyer. 158/B. §, 158/C. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] M. F. M.-nét – a felperes testvérét – a Pesti Központi Kerületi Bíróság a 2012. október 4. napján jogerőre emelkedett ítéletével cselekvőképességében teljesen korlátozó gondnokság alá helyezte. A Józsefvárosi Önkormányzat Polgármesteri Hivatal Gyámhivatala a 2012. november 13. napján kelt határozatával a gondnokolt részére a felperest gondnokként kirendelte. A felperes a gondnokoltat 2013 júniusában az Alapítvány Háza elnevezésű otthonban helyezte el. A felperes a gondnokolt ingatlanának értékesítésére megbízási szerződést kötött, melynek jóváhagyását kérte a gyámhivataltól annak érdekében, hogy az eltartás költségeit fizetni tudja. A gyámhivatal a 2015. május 6. napján kelt határozatában a felperes által kötött megbízási szerződést jóváhagyta arra hivatkozással, hogy az ingatlanközvetítői megbízási szerződés megkötése a gondnokolt érdekét szolgálja. A határozatot követően az ingatlan értékesítésre került.
[2] A felperes a 2015. június 3. napján a gondnokolt mint eltartott és az Idősekért Alapítvány között mint eltartó között Budapesten 2015. május 27. napján kötött tartási szerződésben tett törvényes képviselői jognyilatkozat gyámhivatali jóváhagyását kérte annak érdekében, hogy az alapítvány számlájára a 2 millió Ft belépési díjat átutalhassa. A kérelemhez csatolt tartási szerződés 3. pontja szerint az eltartott vállalta, hogy az otthonba történő beköltözését követően egyszeri 2 millió Ft belépési díjat fizet az eltartást vállaló otthon részére átutalással a gyámhatóság jóváhagyásától számított 3 napon belül, továbbá vállalta, hogy a részére járó mindenkori öregségi nyugellátás 80%-ának megfelelő összeget fizet minden hónapban az eltartást vállaló otthon részére átvételi elismervény ellenében a nyugdíj átvételével egy időben, az eltartó szerződésben vállalt kötelezettségeinek fejében. A Budapest Főváros Kormányhivatala Kerületi Hivatala (a továbbiakban: gyámhivatal) a BP-23C/001/465-8/2015. számú határozatával a gondnok jognyilatkozat jóváhagyása iránti kérelmét elutasította arra hivatkozással, hogy az Alapítvány Háza elnevezésű otthona nem rendelkezik bejegyzéssel, a felperes fellebbezett a határozat ellen, a másodfokú hatóság a 2015. december 16. napján kelt BPC/020/02673/4/2015. számú határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta, azonban ez a változás az elsőfokú gyámhivatal elutasító döntését érdemben nem érintette. A felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a határozat ellen, a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság keresetét a 12.K.31.130/2016/11. számú ítéletével elutasította.
[3] A felperes a 2016. február 2. napján benyújtott kérelmében a gyámhivatal által jóvá nem hagyott tartási szerződés alapján a gondnokolt készpénzvagyonából kifizetett 2 millió Ft kifizetésének utólagos jóváhagyását kérte, arra hivatkozással, hogy ezen összeg befizetésének elmulasztása esetén a gondnokolt nem maradhat tovább az intézményben. Kérelméhez csatolta a folyószámla-kivonatot, amely szerint a 2 millió Ft átutalás 2015. január 3-án megtörtént. A gyámhivatal a 2016. február 8. napján kelt végzésével a gondnok kérelmét érdemi vizsgálat nélkül elutasította arra hivatkozással, hogy a kérelemről már jogerősen döntött.
[4] A gyámhivatal megkereste az OTP Bank Nyrt.-t a jogerős határozat nélkül átutalt összeg megtérítése iránt, a bank azt a tájékoztatást adta, hogy a kártérítési igény megalapozottságához valamennyi törvényi feltétel együttes fennállása is szükséges, a kár bekövetkezése nem igazolt. Amennyiben a gyámhivatal úgy ítéli meg, hogy a bank nem a jogszabályoknak és a szerződésüknek megfelelően járt el, akkor igényét polgári peres úton érvényesítheti.
[5] A felperes 2016. április 20-án a gondnokolt vagyonának kezeléséről a 2014. november 1. – 2015. október 31. napjáig terjedő tételes számadást nyújtott be. Ennek elbírálása során a gyámhivatal a 2016. május 19-én kelt BP-23/04/40-30/2016. számú végzésével 3 320 000 Ft hiányt állapított meg, felhívta a gondnokot arra, hogy a gondnokolt folyószámlájára a hiány összegét 8 napon belül fizesse be. A felperes a kimutatott hiány összegét nem fizette vissza, a gyámhivatalhoz benyújtott beadványában kifogásolta a végzésben foglaltakat.
[6] A gyámhivatal a 2016. június 9-én kelt BP-23/04/40-37/2016. számú határozatával a felperest gondnoki tisztségéből elmozdította, ezzel egyidejűleg a gondnokolt részére hivatásos gondnokot rendelt ki L. I. Cs. személyében. A döntés indokolása szerint a felperes a gyámhatósági fenntartásos folyószámláról 2 millió Ft összeget átutalt „Induló Tőke” közleménnyel, mely átutalásra a gyámhatóság engedélyt nem adott, ugyanis az Alapítvány Háza megnevezésű otthon nem rendelkezett működési engedéllyel. A gondnok minden hónapban „Alapítványi hozzájárulást” fizetett, 2014. november 1. napjától 2015. március 31. napjáig 100 000 Ft, 2015. június 1. napjától 2015. október 31. napjáig 90 000 Ft összegben havonta. A gyámhivatal ezekhez a juttatásokhoz sem járult hozzá, az engedély nélküli utalásokból hiány keletkezett, ezért a felperest 3 320 000 Ft hiányösszegnek a gondnokolt gyámhatósági fenntartásos folyószámlájára történő megfizetésére kötelezte. A gyámhivatal a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:33. § (2) bekezdésére, továbbá a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Gyer.) 158/C. § (1) bekezdésére hivatkozással megállapította, hogy a felperes súlyosan megsértette a gondnokolt érdekeit azzal, hogy a gyámhivatali hozzájárulás nélkül működési engedély nélküli otthonnak utalt át összegeket „Induló tőke” és „Alapítványi hozzájárulás” címen. A határozatban rögzítésre került, hogy a gondnokoltnak a gondnoki tisztségre alkalmas rokona, hozzátartozója, ismerőse nincs, ezért rendelt ki a gyámhivatal részére hivatásos gondnokot.
[7] A felperes fellebbezett a határozat ellen, amelynek elbírálása során az alperes a 2016. október 13. napján kelt BP/0502/00130/34/2016. számú határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta, de ezen változtatás a felperes gondnoki tisztségből való elmozdítását és hivatásos gondnok kirendelését nem érintette. A másodfokú határozat indokolása hivatkozott a a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 50. §-ára, a Ptk. 2:31. § (3)–(5) bekezdésére, a 2:33. § (2) bekezdésére, a 2:34. § (1)–(3) bekezdésére, továbbá a Gyer. 142. § (2) bekezdésére és a 158. § (1)–(4) bekezdésére. A másodfokú eljárás során jogsegély keretében meghallgatásra került a gondnokolt, aki a kérdésekre érdemi választ nem tudott adni, a jegyzőkönyvet nem írta alá. A másodfokú hatóság ismertette, hogy a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a felperes jognyilatkozat jóváhagyását elutasító határozat ellen benyújtott keresetét elutasította, továbbá azt is hangsúlyozta, hogy a gyámhivatal a gondnok nem megfelelő gazdálkodása eredményeként kárt állapított meg. Miután a felperes nem igazolta a kár összegének a gyámügyi fenntartásos betétbe történő befizetését, ezért a gyámhivatalnak jogszabályi kötelezettsége a Gyer. 158/B. § (3) bekezdése alapján, hogy a követelés érvényesítése iránti pert indítson a bíróságon. Önmagában az a tény, hogy a Pesti Központi Kerületi Bíróság a 2016. július 14-én kelt 24.P.90.034/2016/2. számú végzésével a gyámhivatal keresetlevelét idézés kibocsátása nélkül elutasította, mivel az elsőfokú gyámhivatal nem a Pp. rendelkezéseinek megfelelő formában és tartalommal nyújtotta azt be a bírósághoz, nem mentesíti a gyámhivatalt azon kötelezettsége alól, hogy a bíróság által kért hiányosságokat pótolva jogszabályi kötelezettségének eleget téve pert indítson a felperes ellen. Utalt arra a másodfokú hatóság, hogy a károkozás tényének, és a kár összegének tárgyában a felperes és a gyámhivatal között felmerült vita eldöntésére a gyámhivatal hatáskörrel nem rendelkezik, az a bíróság hatáskörébe tartozik. A fellebbezés tárgya annak megállapítása, hogy a gondnok elmozdítására jogszerűen került-e sor, annak jogszabályi feltételei fennálltak-e, és nem az, hogy az eljárással valóban kárt okozott-e és az milyen összegű. Az a tény, hogy a gyámhivatalnak a Gyer. 158/C. § (1) bekezdése alapján jogszabályi kötelezettsége, hogy a gondnokkal szemben kötelezettség megállapítása iránti pert indítson, már önmagában megalapozza a gondnok képviseleti jogának megvonását a vagyonkezelési ügyben. Hangsúlyozta az alperes, hogy a gyámhivatal mérlegelési jogkörben eljárva úgy ítélte meg, hogy a felperes nyilatkozatai és eljárási cselekményei alapján a számadásra köteles gondnok kötelezettsége megállapítása iránti per megindításával a felperest gondnoki tisztségéből elmozdítja. Hivatkozott az alperes a Ptk. 2:31. §-ában foglaltakra, bizonyítéknak tekintette a felperes a 2015. november 4-i jegyzőkönyvi nyilatkozatát arra vonatkozóan, hogy olyan hozzátartozó, aki a gondnoki tisztséget elláthatná nincs, így a gondnokolt személy törvényes képviseletére hivatásos gondnokot kellett kirendelni.
A kereseti kérelem és ellenkérelem
[8] A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát és annak megváltoztatásával a gondnoki tisztségébe való visszahelyezését, másodlagosan a határozat hatályon kívül helyezését kérte. Arra hivatkozott, hogy az alperes határozata megalapozatlan, mivel nem valós az, hogy kárt okozott volna a gondnokoltnak, hiszen a gondnokolt elhelyezésével és mindennapos tartásával kapcsolatos kötelezettségeket teljesítette, ami nem minősül a Ptk. 2:33. § (2) bekezdése szerint olyan cselekménynek, amellyel a gondnokolt érdekeit súlyosan sértette vagy veszélyeztette volna. A gondnokolt betegsége folytán 24 órás gondozásra szorul, melyet otthonában nem lehet megoldani, ezért a felperes gondoskodott arról, hogy az alapítványhoz kerüljön az alapítvánnyal kötött tartási szerződés alapján. Utalt arra a felperes, hogy már a VIII. Kerületi Gyámhivatal előtti eljárásban kérte a gondnokolt lakásának eladását biztosító adásvételi szerződés jóváhagyását, arra hivatkozással, hogy a vételár az otthonban történő elhelyezésre szolgál, kérelmét a gyámhivatal jóváhagyta. Az alperesi határozatban foglaltakkal szemben előadta, hogy a tartási szerződést a Budapest Környéki Törvényszéken nyilvántartásba vett Alapítvánnyal kötötte, mely alapítványnak a szerződés megkötésekor, illetőleg a határozatok meghozatalakor volt működési engedélye. Amennyiben azt az alperes nem találta megfelelőnek, akkor határidő tűzésével fel kellett volna szólítani a gondnokot, hogy a gondnokoltat szállíttassa át a működési engedéllyel rendelkező részlegbe. Hangsúlyozta, hogy a gondnokolt érdekeinek megfelelően eleget tett kötelezettségének, nem hagyta ellátás nélkül és az igazságügyi elmeorvos szakértői véleménye igazolta, hogy a gondnokolt semmilyen veszélynek nem volt kitéve, hiszen állapotában az otthonban javulás következett be. Kifogásolta, hogy az alperes nem tárta fel a tényállást a gondnokolt érdeke vonatkozásában, nem vette figyelembe a szakértői véleményben foglaltakat, hanem azzal szembehelyezkedve hívta vissza a felperest a gondnoki tisztségből idő előtt. Álláspontja szerint elmozdítására csak akkor lenne lehetőség, ha a felperes súlyos kötelezettségszegését a bíróság jogerősen megállapította volna, ez azonban nem történt meg. Kifogásolta a felperes, hogy az alperes vagyonkezelői tevékenységét kérdőjelezte meg, ez nem ad alapot arra, hogy a törvényes képviseleti jogát is megvonják, mivel a jogszabály lehetőséget ad arra, hogy a vagyonkezelői jog megvonásával a gondnok törvényes képviseleti joga változatlan maradjon. Sérelmezte, hogy az alperes azt rögzítette, hogy a felperesen kívül a gondnokoltnak más rokona nincs, holott a gondnokoltnak öt testvére van, akiknek felkutatását és nyilatkoztatását az alperes elmulasztotta.
[9] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.
A bíróság ítélete
[10] A bíróság a felperes keresetét alaposnak értékelte, és az alperes BP/05/02/00130/34/2016. számú határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte. Ítéletének indokolásában a Ket. 50. § (1) és (6) bekezdésére, 105. § (2) bekezdésére, a Ptk. 2:33. § (2) bekezdésére, 4:159. § e) pontjára, a Gyer. 158/B. § (3) bekezdésére, 158/C. § (1) bekezdésére, 142. § (2) bekezdésére és a Pp. 339/B. §-ára hivatkozott.
[11] Kifejtette a bíróság, hogy iratellenes és megalapozatlan az alperes megállapítása, mely szerint a gyámhivatal nem járult hozzá, hogy a gondnok ingyenes juttatást adjon a gondnokolt jövedelme terhére az otthonnak, így az engedély nélküli utalásokból hiány keletkezett. A bíróság álláspontja szerint a felperes kérelméhez csatolta a felek között létrejött tartási szerződést, amely alapján megállapítható volt, hogy a felperes az egyszeri belépési díj és a havonta befizetendő összegek átutalását a szerződés 3. pontja alapján a tartás ellenértékeként teljesítette, tehát nem ingyenes juttatást adományozott.
[12] A bíróság álláspontja szerint az alperesi hivatkozás a felperes által okozott kárra mint kötelezettségszegésre nem megalapozott, mivel abból a tényből, hogy az e kérdésben való döntés a bíróság hatáskörébe tartozik, az is következik, hogy az alperes megalapozottan csak abban az esetben mozdíthatja el a felperest a gondnoki tisztségéből, vagy szüntetheti meg a vagyonkezelői jogát, ha a felperes általi károkozást a hatáskörrel rendelkező bíróság jogerős ítéletében megállapítja, ami még vitathatatlanul nem történt meg.
[13] A Gyer. 158/C. § (1) bekezdésének alkalmazása körében kifejtette a bíróság, hogy a számadási kötelezettség megállapítása iránti kereset benyújtásához köti a jogszabály az alperes azon kötelezettségét, hogy a gondnok tisztségével kapcsolatos intézkedést megtegye. A felperes elleni kereset benyújtása tehát kizárólag a számadási kötelezettség megállapítása iránti per indítása esetén alapozza meg az alperes e jogszabályhely szerinti intézkedési kötelezettségét, azonban a per során feltárt tényállás alapján az volt megállapítható, hogy az alperes ilyen keresetet nem terjesztett elő, mivel az általa hivatkozott kereset kártérítési per indítására vonatkozott, amelyhez a jogalkotó nem fűzte azt a következményt, hogy már a kereset benyújtásakor elmozdíthatja a gondnokot e tisztségéből. Az alperes e jogszabályhelyre alapozott döntése szintén idő előttinek minősíthető, mivel e jogszabályhely alkalmazhatóságának egyik tényállási eleme még nem következett be.
[14] Kiemelte a bíróság, hogy bár e szakasz a gyámhivatal részére mérlegelési jogkört teremt, a határozat alapján nem volt megállapítható, hogy a felperes gondnoki tisztségből való elmozdítását a felperes mely magatartása indokolta, mint ahogy az alperes azt sem indokolta meg, hogy e magatartás miért eredményezte a felperes gondnoki tisztségéből való teljes felmentését, miért nem volt elegendő a gondnoki tisztség, illetőleg annak egyes részjogosítványainak korlátozása, vagy megvonása, amire pedig e jogszabályhely szintén lehetőséget ad.
[15] Kifejtette a bíróság, hogy az alperes a per során a felperes gondnoki tisztségéből való elmozdításának okaként nagy hangsúlyt helyezett arra, hogy a felperes olyan otthonban helyezte el a gondnokoltat, ami nem rendelkezett működési engedéllyel. Hangsúlyozta a bíróság, hogy a felperes a tartási szerződést nem az Idősekért Alapítvánnyal kötötte, az alapítványnak pedig volt működési engedélye a szerződés megkötésekor, valamint a gondnokolt 2013. júniusi otthonban való elhelyezésekor is.
[16] A bíróság álláspontja szerint jelentősége volt a gondnokolt otthonba való elhelyezése időpontjának, hiszen a felperes nem a vitatott szerződés megkötésekor, hanem jóval azt megelőzően helyezte el az otthonban a gondnokoltat, amikor az alapítvány működési engedélye még vitathatatlanul meg volt. Iratellenes ezért azon alperesi megállapítás, hogy olyan otthonban helyezte el a felperes a gondnokoltat, ami nem rendelkezett működési engedéllyel. Rámutatott a bíróság, hogy a működési engedély későbbi visszavonásából nem következik közvetlenül az, hogy az otthonban lakók, így a gondnokolt érdeke sérül, mert attól, hogy a működési engedéllyel kapcsolatban jogvita van az otthon és a hatóságok között, az otthon által nyújtott ellátás még lehet szakszerű és mindenben megfelelő.
[17] A bíróság megállapítása szerint az alperes téves álláspontra helyezkedett akkor, amikor csakis a működési engedély meglétéhez, illetőleg hiányához kötötte a döntését, mert a működési engedély utóbbi visszavonása csak egyetlen figyelembe veendő tény volt a mérlegelés alapján hozott döntése során.
[18] Hangsúlyozta a bíróság, hogy a Ptk. 2:33. § (2) bekezdése szerint a gyámhatóságnak vizsgálni kell azt is, hogy a gondnok olyan cselekményt követett el, amely a gondnokolt érdekeit súlyosan sérti, vagy veszélyezteti. A bíróság a felperessel egyezően arra a következtetésre jutott, hogy az alperes e körben sem tett eleget a tényállásfeltárási kötelezettségének, mivel annak ellenére, hogy a gondnokoltat a másodfokú eljárás során személyesen meghallgatta, és rá vonatkozó szakvéleményt szerzett be, a határozatában ezen bizonyítékok értékelését nem végezte el.
[19] A bíróság a rendelkezésre álló iratok alapján vitathatatlanul megállapíthatónak találta, hogy a gondnok és a gondnokolt nagyon ragaszkodnak egymáshoz, az iránt sem merült fel kétség, hogy az alapítvány teljesítette a kötelezettségét, hiszen a gondnokoltat a megkötött szerződésnek megfelelően kiváló színvonalon ellátta. Megjegyezte a bíróság, hogy az alperes által kirendelt hivatásos gondnok sem tartotta szükségesnek a gondnokolt azonnali áthelyezését más otthonba, így a gondnokolt egészen addig az otthonban maradt, amíg az otthon értesítette az alperest arról, hogy megszűnése miatt a gondozottakat otthonaikba bocsátják. E tényeket az alperes döntése során szintén figyelmen kívül hagyta, holott a felperes magatartásának, illetőleg kötelezettségének vizsgálatához, valamint a szükséges intézkedés megválasztásához ezen körülmények értékelésére is szükség volt.
[20] Megállapította a bíróság, hogy az alperes nem vette figyelembe azt a köztudomású tényt sem, hogy egy demens beteg elhelyezésekor nagyon gyakran sürgős intézkedésre van szükség, ami miatt nincs idő és lehetőség hónapokig válogatni a szóba jöhető otthonok között. Életszerű volt ezért azon felperesi hivatkozás, hogy a gondnokolt elhelyezése érdekében sürgősen kellett intézkednie, és a felperes által csatolt iratok alátámasztották, hogy a gyámhivatal nem válaszolt a jóváhagyás iránti kérelmeire, azt ismételten elő kellett terjesztenie, továbbá a gyámhivatal az ingatlan eladását az otthonban való elhelyezés érdekében jóváhagyta. A felperesi kötelezettségszegés vizsgálatakor, annak súlyossága értékelésekor ezen körülményeket szintén mérlegelni kellett volna.
[21] A gondnokként számba vehető hozzátartozók tekintetében a bíróság álláspontja szerint nem tekinthető releváns tények teljes körű feltárásának az, hogy az alperes a felperes korábbi eljárásokban való nyilatkozatait idézte be a per során, hiszen e nyilatkozatokra a határozatban nem hivatkozott, a jogszerűségi felülvizsgálat tárgya pedig a keresettel támadott határozat, és nem a hatóságnak a perben tett nyilatkozata.
[22] Mindezek alapján a bíróság megállapította, hogy az eljárt szervek megsértették a Ket. 50. § (1) és (6) bekezdésében előírt tényállásfeltárási kötelezettségüket.
[23] A megismételt eljárásra vonatkozóan előírta a bíróság, hogy mindenekelőtt be kell szerezni a kerületi gyámhivataltól a gondnokolt elhelyezésével kapcsolatos és azt követően keletkezett iratokat, meg kell hallgatni a felperest az ügy releváns körülményeire, és ezeket, valamint a rendelkezésre álló bizonyítékokat kell ismételten összességükben értékelni, tekintettel arra, hogy a gondnokolt az otthonból kikerült, az otthonban történt ellátása tekintetében további bizonyítás időmúlás miatt nem írható elő. A felperes magatartásának, illetve kötelezettsége megszegésének vizsgálatakor figyelemmel kell lenni az összes körülményre, így a gondnokolt otthonban való elhelyezésének és az ingatlan eladásának körülményeire, illetőleg a hatóság által e tekintetben hozott döntésekre. Mindezek alapján állapítható meg, hogy történt-e olyan súlyú kötelezettségszegés a felperes részéről, ami miatt szükséges gondnoki tisztségét érintően intézkedést tenni, ha nem, akkor meg kell szüntetni az eljárást, ha igen, akkor dönteni kell arról is, hogy milyen intézkedés megtétele szükséges és mely részjogosítványra vonatkozóan. Rámutatott a bíróság, hogy a hatóság a felperes által okozott kárra csak akkor hivatkozhat, ha a károkozást a hatáskörrel rendelkező bíróság jogerős ítéletében megállapította.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[24] A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak megváltoztatását és a kereset elutasítását, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. A tényállás ismertetését követően annak kiegészítéseként ismertette, hogy a gyámhivatal 2016. június 2-án kelt határozatával a gondnokolt részére eseti gondnokot rendelt, akinek feladatává a károkozás megtérítése érdekében a szükséges intézkedések megtételét tette. A másodfokú hatóság az eseti gondnok feladatát akként határozta meg, hogy a felperes és az Alapítvány között 2015. május 27-én kötött – a gyámhivatal által jóvá nem hagyott – tartási szerződésből eredő elszámolással kapcsolatos bírósági, hatósági és egyéb eljárásokban a gondnokolt törvényes képviselete, jogainak, érdekeinek védelme érdekében járjon el. Az eseti gondnok a Pesti Központi Kerületi Bíróságon P.85.845/2017. ügyszám alatt a felperes mint I. rendű, és az OTP Bank Nyrt. mint II. rendű alperesek ellen a gondnokoltnak okozott kár megtérítése tárgyában pert indított, amely folyamatban van. A gyámhivatal a gondnok ellen 2017. július 18-án 1 320 000 Ft tőkekövetelés érvényesítése iránt pert indított, majd szeptember 8-án keresetét a számadási kötelezettség helyességének megállapítása iránti keresetre módosította. Ezen per jelenleg is folyamatban van.
[25] Az alperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozott a Pp. 2:33. § (2) bekezdésére, és a Gyer. 158/B. § (2), (3) bekezdésére, 158/C. § (1) bekezdésére. Hangsúlyozta, hogy a Gyer. 158/C. § (1) bekezdése valóban a kötelezettség megállapítása iránti keresetlevél benyújtásával egyidejűleg teszi lehetővé, hogy a gyámhivatal a gondnokot a tisztségből elmozdítsa. Azonban az alperesi határozat indokolási részében szintén felhívott Ptk. 2:33. § (2) bekezdés c) pontja általános jelleggel rögzíti, hogy a gondnok elmozdítására minden olyan esetben sor kell kerüljön, amikor a gondnok olyan cselekményt követ el, amellyel a gondnokolt érdekeit súlyosan sérti vagy veszélyezteti. A gyámhivatal a gondnokolt vagyonkezelésével kapcsolatban 3 320 000 Ft összegű indokolatlan kiadást, a nem megfelelő gazdálkodás eredményeképpen kárt állapított meg. Miután a felperes a gyámhivatal felhívására nem igazolta ezen összegnek a gondnokolt részére történő visszafizetését, sőt a kár összegét is vitatta, ezért a gyámhivatal jogszabályi kötelezettsége, hogy a Gyer. 158/B. § (3) bekezdése alapján a követelés érvényesítése iránt pert indítson, a perindítás 24.P.90.034/2016. ügyszámon megtörtént. Az alperes álláspontja szerint az a tény, hogy a gyámhivatalnak pert kellett indítania a gondnok ellen a vagyonkezelési ügyben, megalapozta vagyonkezelési képviseleti jogának megvonását. A gyámhivatal mérlegelési jogkörében a gondnok nyilatkozatai és eljárási cselekményei alapján úgy ítélte meg, hogy a felperes gondnokoltja vagyoni érdekvédelmét nem megfelelően látta el, ezért a felperest elmozdította gondnoki tisztségéből. Ez a Ptk. 2:33. § (2) bekezdés c) pontjában és a Gyer. 158/B. § (3) bekezdésében foglaltakra tekintettel nem volt idő előtti hatósági intézkedés.
[26] A jogerős ítéletben foglaltakkal szemben ismertette az alperes, hogy a hivatásos gondnok a gondnokkirendelő határozatának kézhezvételét követően haladéktalanul megkezdte annak megszervezését, hogy a gondnokolt mielőbb átszállításra kerülhessen olyan szociális intézménybe, amely jogszerűen, működési engedély alapján látja el bentlakóit. E célból a hivatásos gondnok a felperessel is felvette a kapcsolatot. Ennek során a felperes kifejezetten tiltakozott, hogy a gondnokolt más idősek otthonába kerüljön elhelyezésre, és felszólította a hivatásos gondnokot, hogy tartózkodjon gondnokoltjának az Alapítvány Háza otthonából történő elvitelétől. A gondnokolt másik otthonba történő átszállítására – többek között a felperes együttműködést megtagadó magatartása miatt – valóban csak azt követően került sor, hogy a működési engedéllyel nem rendelkező otthon a vele szembeni hatósági eljárások miatt tevékenységét megszüntette.
[27] Az alperes álláspontja szerint a hozzátartozói kör tisztázása során is eleget tett a tényállástisztázási kötelezettségének.
[28] Az alperes álláspontja szerint a határozatának meghozatala során mérlegelési jogkörében jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően járt el, a tényállást kellő mértékben feltárta, a mérlegelés szempontjai megállapíthatóak, a határozat indokolásából a bizonyítékok mérlegelésének okszerűsége kitűnik, emiatt nem lehetett volna a határozatot hatályon kívül helyezni a Pp. 339/B. §-a alapján. Hangsúlyozta, hogy a jogerős ítélet sérti a Ptk. 2:33. §-át, a Ket. 109. § (4) bekezdését és a Ket. 50. §-át.
[29] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A Kúria döntése és jogi indokai
[30] A felülvizsgálati kérelem alapos.
[31] A Kúria álláspontja szerint a bíróság megfelelő alapossággal feltárta és rögzítette ítéletének indokolásában az ügyben irányadó tényállást, abból azonban az ide vonatkozó jogszabályi rendelkezések értelmezése és alkalmazása során téves következtetést vont le.
[32] Kiemeli a Kúria, hogy a felülvizsgálati eljárás során a Pp. 270. § (2) bekezdése és 272. § (2) bekezdése értelmében kizárólag a jogerős ítélet jogszerűsége vizsgálható, a Pp. 275. § (2) bekezdésének megfelelően a felülvizsgálati kérelemmel érintett körben.
[33] A Kúria megállapítása szerint a keresettel támadott határozatok jogszerűségének vizsgálata során a bíróság kiindulópontja téves volt. Az ügy előzményét képező, a gondnok és az Alapítvány között 2015. május 27. napján kötött tartási szerződésben tett törvényes képviselői-gondnoki jognyilatkozat jóváhagyását a gyámhatóság megtagadta. A jogerős közigazgatási határozat felülvizsgálata iránti perben a bíróság a 12.K.31.130/2016/11. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ebből következően a törvényes képviselői-gondnoki jognyilatkozat gyámhatósági jóváhagyásának hiányában a gondnokolt tartására irányuló szerződés nem vált érvényessé. Ez volt az a kiindulópont, amelyből levezetve kellett a perbeli ügyben a gondnok eljárását, magatartását, a gyámhatósági döntésekre való reagálását vizsgálni és értékelni. Attól kezdve tehát, hogy a tartási szerződéshez nem volt gyámhatósági hozzájárulás és az így érvénytelen volt, az annak alapján tett gondnoki intézkedések nem voltak jogszerűnek tekinthetők [Ptk. 2:23. § (1) bekezdés a) pont]. A gondnok tisztában volt – az őt kirendelő határozat tartalmából is következően – a tisztségénél fogva rá háruló jogokkal és kötelezettségekkel, törvényi előírásokkal. A perbeli eljárást megelőző, a tartási szerződés jóváhagyása iránti eljárásból következően azzal is tisztában volt, hogy a szerződés jóváhagyásához, annak érvényessé válásához a gyámhatóság jóváhagyása szükséges. Az ezen ügyben született, a keresetét elutasító és így a jóváhagyást megtagadó gyámhatósági döntések jogszerűségét megállapító bírósági ítélet tudatában azonban a gondnokolt vagyonkezelése során ezt figyelmen kívül hagyva ténykedett, és az érvénytelen szerződés alapján teljesített átutalásokat a gondnokolt vagyonából az alapítvány részére. Az ügy megítélése szempontjából kevésbé volt annak jelentősége, hogy az átutalások során a „közlemény” rovatban a felperes mit tüntetett fel („induló tőke”, „alapítványi hozzájárulás”), az alapítvány részére történt befizetések oka és célja egyértelműen megállapítható volt. Nem vitás, hogy a gondnok intézménybe kerülésének és havi ellátásának célját szolgálták ezen átutalások, azonban az érvénytelen tartási szerződés alapján jogszerűnek nem voltak tekinthetők. Helytállóan állapította meg tehát a gyámhivatal a gondnok éves számadásának elbírálása során, hogy ezen, összesen 3 320 000 Ft kifizetés a gondnokolt vagyonában hiányként jelentkezett. Tekintve, hogy a felperes a gyámhatósági felhívás ellenére ezen hiányt a gondnok számlájára nem fizette vissza, és annak összegszerűségét is vitatta, a gyámhivatal jogszerűen intézkedett a Gyer. 158/B. § (3) bekezdése alapján a felperes elleni, a követelés érvényesítése iránti per megindításáról, eseti gondnok kirendelése útján.
[34] Hangsúlyozza a Kúria, hogy a felperes gondnoki kötelezettségeiről az őt kirendelő határozatban részletes tájékoztatást kapott, a perben felülvizsgált eljárása is ebből vezethető le, és jogszerűtlen tevékenységét nem menti a gondnok ápolási szükségessége, az egyébként engedély nélkül működő intézmény által biztosított ellátás színvonala. A hatósági intézkedések (a tartási szerződéshez hozzájáruló nyilatkozat jóváhagyásának elutasítása), a jogszabályi előírások (a szerződés érvényességéhez szükséges gyámhivatali hozzájárulás) és a törvényi kötelezettségeit figyelmen kívül hagyását értékelte úgy mérlegelési jogkörében a gyámhivatal, hogy megfelelő indokul szolgál arra, hogy a felperest megfossza gondnoki tisztségétől.
[35] Nem vitásan a perben felülvizsgált határozat mérlegelési jogkörben született, így felülvizsgálatára – ahogy arra a bíróság is helyesen hivatkozott – a Pp. 339/B. §-a volt az irányadó.
[36] A jogerős ítéletben megfogalmazott tényállásfeltárási hiányosságok és így az új eljárásra adott iránymutatásokat illetően – amelyek a mérlegelési tevékenység gyakorlásának irányát és szempontjait határozták meg – a Kúria rámutat a következőkre:
[37] alapvetően leszögezhető, hogy a bíróság a jogszerűségi felülvizsgálat keretében felülmérlegelte az alperes jogszabály által biztosított mérlegelési tevékenységét.
[38] Tévesen vette figyelembe a gondnok és az alapítvány között köttetett tartási szerződést, ugyanis az gyámhatósági jóváhagyás hiányában nem volt érvényes, abból jogosítványokat a felperes jogszerűen nem szerezhetett. A tartási szerződés tartalma – így a bíróság által is hivatkozott 3. pontja is irreleváns volt, jog abból nem származott, az arra alapított 2 millió Ft kezdeti és a további havi átutalásokat a felperes tehát gyámhatósági engedély nélkül hajtotta végre. Így a gondnok vagyona szempontjából, az elszámolás körében, ezen összeg ténylegesen hiányként volt értékelhető. A bíróság álláspontjával ellentétben az alperes határozata sem iratellenes, sem megalapozatlan nem volt.
[39] A kár mértékének megállapításáról és a megtérítésre kötelezésről valóban csak a bíróság rendelkezhet, de a gondnokolt vagyonában a felperesi átutalások következtében keletkezett igazolt hiány, a gyámhatóság által a gondnokot ért kárként volt értékelhető. A kár megtérítése iránti per jogerős befejeződéséhez nem köti a jogszabály a gondnok jogkörének korlátozását, vagy az elmozdítását. A Gyer. 158/B. § (3) bekezdése ilyen esetben a követelés érvényesítése iránti perindítást írja elő a gyámhivatal számára, a gondnok személyét érintő intézkedések e per befejezésétől nem függenek.
[40] Itt mutat rá a Kúria arra, hogy a bíróságnak az eljárás megismétlésére e körben adott iránymutatása sem tekinthető helytállónak, az ilyen perre tekintettel sem az eljárás felfüggesztésének, sem a bíróság jogerős döntése bevárásának nincs helye. Ezen jogszabályi rendelkezésből ilyen értelmezés nem vezethető le. A gyámhivatal feladata a követelés érvényesítése iránti perindítás, amely a perbeli ügyben meg is történt, a per befejeződését követően – annak eredményétől függően – a gyámhivatalt egyéb intézkedési kötelezettség terheli.
[41] Tévesen állapította meg a bíróság azt, hogy az alperes határozata a Gyer. 158/C. § (1) bekezdésén alapult. A felülvizsgált határozat indokolásából kitűnően az intézkedést a Ptk. 2:33. § (2) bekezdés c) pontja alapozta meg, a gyámhivatal mérlegelési jogkörében volt figyelemmel a Gyer. 158/C. § (1) bekezdésében foglaltakra. Megjegyzi a Kúria, hogy a felperessel szemben egyébként a számadási per megindítására is sor került.
[42] A gyámhivatal mérlegelési jogkörének elemzése kapcsán nem volt elfogadható a bíróság azon okfejtése, hogy az alperes határozatából a gondnok elmozdításának oka nem volt megállapítható. Az alperesi határozat indokolása a tényállást kifejezetten a gondnokolt elhelyezése, a felperes e körben tett intézkedése és kifizetéseire koncentráltan ismertette, az ide vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket idézte. A határozat tartalmi elemzése nem hagyott kétséget a gondnok elmozdításáról rendelkező döntés alapjául figyelembe vett tényekről, körülményekről, a felperesi magatartásról, az indokolás e körben kielégítő volt.
[43] Az intézkedés kiválasztását illetően a gyámhivatal mérlegelési jogkörében járt el, a megtehető intézkedések közül az elmozdítást választotta, ezt értékelte a felperes által elkövetett jogsértéssel arányban állónak. A bíróságnak nem volt jogszabályi alapja ezen intézkedés jogszerűségének kétségbe vonására. Az alperes mérlegelési tevékenységének felülbírálatára akkor lett volna jogszabályi lehetőség, ha a bíróság megállapítja annak jogszabályba ütköző voltát. Erre azonban nem került sor, a jogerős ítélet indokolása erre vonatkozó okfejtést nem tartalmaz.
[44] A tartási szerződés jóváhagyása iránti felperesi kérelem elutasítása tárgyában folytatott közigazgatási eljárás és közigazgatási per során a gondnokolt elhelyezésével, az intézményválasztással, az intézmény működési engedélyével összefüggő érvelések értékelésre kerültek, azok ismételt – jelen közigazgatási perbe vonása – indokolatlan és jogszabálysértő is volt, tekintve, hogy azok jogszerűségét illetően már jogerős ítélet állást foglalt [Pp. 229. § (1) bekezdés].
[45] Indokolatlanul kifogásolta a bíróság az intézményben ellátás színvonalával, az elhelyezés sürgősségével és a gondnokolt ingatlanának eladásával kapcsolatosan hozott korábbi gyámhivatali döntés figyelembevételének hiányát is. Ezeknek a körülményeknek az értékelése részben a korábbi eljárásokban már megtörtént, részben a perbeli ügy, a felperesi magatartás megítélése szempontjából irreleváns volt.
[46] A Kúria nem tudott megállapítani tényállástisztázási hiányosságot a gondnokolt hozzátartozóinak felkutatását illetően sem. A felperes közreműködésének, a személyi adatoknak a hiányában erre a gyámhivatalnak reális lehetősége nem volt, ilyen irányú adatszolgáltatás nélkül a gondnokolt hozzátartozói körének feltárása nem volt a gyámhivatalon számon kérhető.
[47] A perben rendelkezésre állt iratok tanúsága szerint a gyámhivatal a gondnokolt hozzátartozói körének tisztázása céljából a felperes és a gondnokolt meghallgatására kísérletet tett, további hozzátartozókra vonatkozó adatok hiányában a korábbi ügyiratokban foglaltakat vette figyelembe. Megjegyzi a Kúria, hogy a felperes jobb tudomása ellenére nem működött közre a gyámhivatal eljárásában, jóhiszeműnek nem volt tekinthető, hogy éppen ez okból támasztott e téren jogszerűségi aggályt az alperesi eljárást illetően.
[48] Hangsúlyozza a Kúria, hogy jogszabálysértőnek minősült a bíróságnak az új eljárásra vonatkozó iránymutatása a válaszható/választandó intézkedések mibenlétére vonatkozóan is. A gondnok elmozdítása lehetőségének kizárása, a hatósági mérlegelési jogkör korlátozása a jogszabályi alapot nélkülözte.
[49] Kiemeli a Kúria, hogy a gyámhivatal a felperes jogsértő magatartásának értékelése és szankcionálása körében a jogszabály által biztosított lehetőségek közül az elmozdítást választotta. Ezen döntése mérlegelési jogkörben született és a Kúria álláspontja szerint a határozat a Pp. 339/B. §-ában foglalt követelményeknek megfelelt. A felperes gondnoki működése az alapítvánnyal kötött tartási szerződésben tett törvényes képviselői jognyilatkozat jóváhagyásának gyámhivatali elutasításától kezdődően jogszabálysértő volt, ennek tudatában és ennek ellenére a felperes tartósan így járt el, az érvénytelen tartási szerződés alapján tett jelentős összegű kifizetések a gondnokolt vagyonából, a gondnokolt érdekeit súlyosan sértő és veszélyeztető tevékenységnek alappal volt minősíthető, ezért helytállóan döntött a gyámhivatal akkor, amikor a gondnokot a Ptk. 2:33. § (2) bekezdés c) pontja alapján tisztségéből elmozdította.
[50] A felperes gondnoki tisztségénél fogva nem megfelelően látta el gondnokoltja vagyoni képviseletét, érdekvédelmét, ezért jogszerűen vonta meg tőle a gyámhivatal a gondnoki tisztséget.
[51] Utal arra a Kúria, hogy a bíróságnak a megismételt eljárásra vonatkozóan adott utasításai részben – a bíróság által is elismerten – időmúlás miatti szükségtelen bizonyítást írtak elő, másrészt olyan irreleváns tényekre, körülményekre vonatkoztak, amelyek a perbeli ügy megítélése szempontjából nem bírtak jelentőséggel. A felperes által okozott kárral kapcsolatosan a jogerős ítélet bevárásának szükségességét – a fent kifejtettek szerint – a bíróság jogszabálysértően írta elő és a hatóság mérlegelési jogköre korlátozására sem volt jogszabályi lehetősége. Megjegyzi a Kúria e körben, hogy noha a bíróság tényfeltárási hiányosságot állapított meg az alperes részéről, leszögezte, hogy az alperes által feltárt tényállás alapján a gondnok elmozdításának jogszabályi feltétele nem állt fenn. Ezen ellentmondásosság az új eljárás során feloldhatatlan lett volna.
[52] Minderre tekintettel a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet jogszabálysértő a felülvizsgálati kérelemmel érintett körben, ezért azt a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a felperes alaptalan keresetét a Pp. 339. § (1) bekezdése értelmében elutasította.
(Kúria, Kfv.III.37.061/2018.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás