BÜ BH 2019/188
BÜ BH 2019/188
2019.07.01.
A lőfegyverrel visszaélésnek bűnsegéde az, aki tud arról, hogy a társa bankrabláshoz lőfegyvereket szerzett be, azokat a társától a helyszínen átveszi, azzal a bankban lövéseket ad le, majd a társával a lőfegyverrel együtt távozik [1978. évi IV. tv. 21. § (2) bek., 263/A. § (1) bek.].
[1] A megyei bíróság a 2008. december 18. napján tartott tárgyaláson meghozott és kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként, nyereségvágyból és több emberen elkövetett emberölés bűntettében [a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: korábbi Btk.) 166. § (1) bek., (2) bek. d) és f) pont] és lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntettében [korábbi Btk. 263/A. § (1) bek. a) pont].
[2] Ezért őt – halmazati büntetésül – életfogytig tartó fegyházra és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a fegyházbüntetésből 30 év elteltével bocsátható feltételes szabadságra.
[3] A kétirányú fellebbezések alapján eljárt ítélőtábla a 2010. december 9. napján tartott tárgyaláson meghozott és kihirdetett ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta: az élet elleni cselekményét társtettesként elkövetett emberölés bűntettének [korábbi Btk. 166. § (1) bek., (2) bek. a), d) és f) pont] minősítette, a feltételes szabadságra bocsáthatóság legkorábbi időpontját 40 évre súlyosította és helyesbítette az előzetes fogvatartás beszámítására és a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezéseket. Egyebekben helybenhagyta az elsőfokú ítéletet.
[4] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt – védője útján – terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntettét érintően az indokolási kötelezettség megsértése és a bűnösség törvénysértő megállapítása folytán törvénysértő büntetés kiszabása miatt, e bűncselekményben a bűnösség megállapításának mellőzése (azaz felmentés) és a fennmaradó emberölés bűntette miatt enyhébb tartamú (korábban) főbüntetés (azaz szabadságvesztés) kiszabása érdekében.
[5] A terhelt felülvizsgálati indítványa oly módon hivatkozik az indokolási kötelezettség megsértésére, hogy állítását nem indokolta.
[6] A lőfegyverrel és lőszerrel visszaélést azért nem látta megállapíthatónak, mert annak egyetlen elkövetési magatartását (engedély nélküli készít, megszerez, tart vagy forgalomba hoz) sem valósította meg.
[7] A vonatkozó részében idézett tényállás alapján megállapítható, hogy a pisztoly „rövid ideig volt nálam, ezen cselekményem nem minősíthető sem a lőfegyver megszerzésének, sem a lőfegyver tartásának”.
[8] A lőfegyver ugyan neki átadásra került, azzal az ölési cselekményt véghezvitte, de így nincs megszerzés, továbbá a lőfegyvert huzamosabb időn keresztül nem birtokolta, nem uralta, így nem lehet szó tartásról sem, illetőleg megszerzésre és tartásra irányuló szándéka nem is volt.
[9] A lőfegyver rövid időre történő birtokban tartása az emberölés eszközcselekménye volt, a bűnhalmazat látszólagos.
[10] A terhelt az EBH 2014.10., 2012.21., BH 2007.109., 2000.46. és 1998.9.I. döntésekre hivatkozott.
[11] A terhelt az alapügyben értékelt enyhítő körülményeken túl kérte figyelembe venni a büntetés végrehajtása során tanúsított – általa részletezett – „példamutató” magatartását.
[12] A Legfőbb Ügyészség a terhelt felülvizsgálati indítványát alaptalannak találta.
[13] A lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntettével összefüggésben annak állítása, hogy a megtámadott határozat nem tartalmaz indokolást, érdemi felülvizsgálatot meg nem alapozó relatív eljárási szabálysértés.
[14] A felülvizsgálati indítvány érdemben nem alapos.
[15] A tényállás alapulvételével a „megszerzés” mint elkövetési magatartás megvalósulását kell vizsgálni.
[16] A „megszerzés” nem az alkalmi (pillanatnyi) megragadást jelenti, hanem csak azt a magatartást, amely tartós birtoklására, a fegyver, lőszer tartására, megtartására irányul, ehhez képest tartás a birtoklás, viselés és tárolás, beleértve az elrejtést.
[17] A felülvizsgálati indítvány kizárólag annyiban helytálló, hogy az alkalmi, pillanatnyi megszerzés, megragadás valóban nem alkalmas a megszerzés megállapítására.
[18] Ez azonban kizárólag arra érvényes, amikor N. L. megosztotta a terhelttel a bűncselekmény elkövetésére vonatkozó elképzeléseit, és megismertette őt a lőfegyverrel, beavatta annak kezelésébe. Merőben más a megítélés attól kezdve, hogy N. L. már a bűncselekmény konkrét részleteivel is megismertette, és azt is egyértelművé tette számára, hogy a terheltnél is ugyanúgy lesz lőfegyver, s a terhelt és N. L. már az előkészítés során tisztában volt azzal, hogy a bankban több alkalmazott és fegyveres biztonsági őr fog tartózkodni, amire felkészültek.
[19] Az előre kitervelten, nyereségvágyból, több ember megölésére irányuló szándékegységben lévő terhelt társától a bankfiókba belépést követően vette át az előre megbeszéltek szerint a lőfegyvert, amelyet a később N. L. által elkövetett emberölések kiindulópontjaként azonnal használt is, amelynek következtében a bank biztonsági őre meghalt.
[20] Ezt követően azt továbbra is közvetlen testi őrizetében, a hátizsákjában, vagyis a birtokában tartotta, és ezután is végig nála volt a hátizsák, amelyet a helyszínről való távozáskor is magánál tartott.
[21] E tényekből nem az alkalmi, pillanatnyi megszerzés, megragadás, hanem ezzel ellentétben egy olyan akaratelhatározáson alapuló magatartás állapítható meg, amely a terhelt által N. L.-től átvett lőfegyver tartós birtoklására irányult.
[22] A hivatkozott BH 1998.9. számú döntés az alapul vett tényállás, valamint jogszabályi rendelkezés, míg a terhelt által megjelölt többi döntés az azok alapjául szolgáló tényállás eltérő jellege miatt a jelen ügyben nem alkalmazható.
[23] A felülvizsgálati indítványban kifejtett álláspont elfogadása és a terhelt esetleges részfelmentése sem eredményezhetné enyhébb büntetés kiszabását, figyelemmel a terhelt terhére rótt többszörösen minősülő emberölés bűntettének kiemelkedő tárgyi súlyára, amihez képest a büntetés kiszabása szempontjából jelen felülvizsgálati indítvány tárgyát képező bűncselekménynek nincs érdemi jelentősége.
[24] A Legfőbb Ügyészség indítványozta a megtámadott határozat tanácsülésen történő hatályában fenntartását.
[25] A Legfőbb Ügyészség álláspontjára a terhelt védője tett észrevételt. Ebben közölte, hogy a felülvizsgálati indítványban foglaltakat „teljes egészében fenntartom”.
[26] A védő vitatta, hogy az indokolási kötelezettség megsértése relatív eljárási szabálysértés lenne. A megtámadott határozat nem tartalmaz indokolást. Ez az 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: korábbi Be.) szerint abszolút eljárási szabálysértés. Emiatt a terhelt felmentésének van helye.
[27] Egyebekben megismételte a terhelt felülvizsgálati indítványában foglalt érveket: A fegyvereket N. L. szerezte be, vitte magával a bűncselekmény elkövetéséhez. A terhelt egy lőfegyvert átmenetileg, pillanatnyilag magánál tartott, de szándéka nem irányult a lőfegyver és a lőszer megszerzésére vagy tartására. Az ölési cselekmény véghezvitele után a lőfegyvert azonnal eltette.
[28] Így a terhelt által megvalósított fegyverhasználat nem önálló bűncselekmény, hanem az általa megvalósított emberölés eszközcselekménye.
[29] Indítványozta a terhelt felmentését a lőfegyverrel (és lőszerrel) visszaélés bűntette alól, és a szabadságvesztés-büntetés mértékének enyhítését.
[30] A terhelt felülvizsgálati indítványa nem alapos.
[31] A terhelt szerint a bíróságok megsértették az indokolási kötelezettségüket.
[32] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a korábbi Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja, illetőleg a korábbi Be. 373. § (1) bekezdés III. a) pontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha – többek között – a bűnösség megállapítása és a bűncselekmény minősítése tekintetében a bíróság az indokolási kötelezettségének oly mértékben nem tett eleget, hogy emiatt az ítélet felülbírálatra alkalmatlan.
[33] A 2018. július 1. napjától hatályos 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 649. § (2) bekezdés d) pontjában utalt Be. 608. § (1) bekezdésében viszont már nem szerepel a felülvizsgálati okok között az indokolási kötelezettség felülbírálatra alkalmatlanságot eredményező megsértése.
[34] A hivatkozott okot a jelenleg hatályos büntetőeljárási törvény átmeneti rendelkezéssel a hatálybalépésekor folyamatban lévő ügyekben is felszámolta. A korábbi jogszabály alapján előterjesztett panasz, felülbírálati indítvány, fellebbezés vagy egyéb indítvány elbírálását e törvény hatálybalépése után a nyomozó hatóság, az ügyészség, illetve a bíróság mellőzi, és erről az előterjesztőt tájékoztatja, ha e törvény alapján nincs helye panasz, felülbírálati indítvány, fellebbezés vagy egyéb indítvány előterjesztésének, vagy annak címzettje e törvény alapján nem jogosult a döntésre [Be. 870. § (3) bek.].
[35] A hatályos büntetőeljárási törvény az indokolási kötelezettség megsértése körében már kizárólag akkor enged felülvizsgálatot, illetőleg engedi felülvizsgálati indítvány előterjesztését, amennyiben az elsőfokú ítélet (jelen esetben a jogerős ítélet) indokolása a rendelkező résszel teljes mértékben ellentétes [Be. 608. § (1) bek. f) pont, 648. § b) pont, 649. § (2) bek. d) pont; azonos tartalommal: korábbi Be. 373. § (1) bek. III. b) pont, 416. § (1) bek. c) pont]. Ilyen hivatkozása viszont a felülvizsgálati indítványnak nem volt, s ilyet a Kúria sem észlelt.
[36] Az indokolási kötelezettség megsértésére alapított, 2018. július 1. napja előtt benyújtott felülvizsgálati indítvány elbírálását a Kúria a Be. 870. § (3) bekezdése alapján mellőzi (BH 2019.6.). Ezzel szemben a már nem létező felülvizsgálati okra hivatkozó, 2018. július 1. napja után előterjesztett felülvizsgálati indítvány a törvényben kizárt, és önmagában kötelező elutasítást [Be. 656. § (2) bek. a) pont] vont volna maga után.
[37] A támadott határozatnak egyébiránt van indokolása, hiszen annak része, mi több elsődleges fontosságú része a bíróság által megállapított tényállás [Be. 561. § (3) bek. c) pont, korábbi Be. 258. § (3) bek. c) pont].
[38] A terhelt szerint törvénysértő bűnösségének megállapítása a lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntettében, s ezért törvénysértő a kiszabott büntetés is.
[39] A terhelt az irányadó tényállásban foglaltakra csak részlegesen hivatkozott, míg a Legfőbb Ügyészség a tényállás egészében vizsgálódott.
[40] A Kúria egyetértett azzal, hogy a tényállást egészében kell vizsgálni: a terhelt a lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntettének megvalósította-e valamelyik elkövetési magatartását.
[41] A Kúria az elsőfokú bíróság által megállapított, majd a másodfokú bíróság által kiegészített és helyesbített történeti tényállásból az alábbiakat emeli ki:
[42] N. L. vonzódott a fegyverekhez, az attól eleinte ódzkodó terhelt N. L. felhívására lőtt néhányat a neki átadott pisztollyal. A terhelt és N. L. már az előkészítés során tisztában volt azzal, hogy a bűncselekmény véghezvitelekor a bankban több alkalmazott és fegyveres biztonsági őr fog tartózkodni, ami értelemszerűen felveti az esetleges ellenállásuk leküzdésének kérdését, s nyilvánvalóan erre készültek fel a lőfegyverekkel. N. L. közölte a terhelttel azt is, hogy az elkövetés során mit tegyen (belépés után a bent tartózkodókat nyugalomra szólítsa fel, festékkel fújja le a biztonsági kamerát, a bejárati ajtóra átmenti zárásról szóló papírlapot ragasszon), s annak részeként a banki biztonsági őr szerepét játszva a bank bejáratánál tartsa távol az esetlegesen érkező ügyfeleket.
[43] 2002. május 9-én N. L. közölte a terhelttel, hogy nem csak ő fog fegyverrel bemenni a bankba, hanem a terheltnél is lesz fegyver azért, hogy a felszólítás idejére tartsa magánál. N. L. elővette az autója csomagtartójában lévő hátizsákot, amelyben több pisztoly és egy géppisztoly volt, a terhelt látta azokat, és N. L. megmutatta neki, hogy a pisztolyok közül melyik lesz nála. Kb. 12 órakor mindketten szemükbe húzott sötét baseball sapkában, együtt mentek be a bankba, a hátizsákot N. L. vitte magával, az előtérben adta át az általa megelőzőleg házilagosan átalakított, kibiztosított és csőre töltött lőfegyvernek minősülő pisztolyt, amelyben lőszernek minősülő töltények voltak. A terhelt a neki meghatározott feladattal átadott pisztolyon kívül a további lőfegyverek láttán – legalábbis eshetőlegesen – máris számolhatott a lőfegyverek esetleges használatával, miként az igen rövid időn belül meg is történt. Az ügyféltérben a biztonsági őr a fegyvere felé nyúlt, mire a terhelt két lövést adott le rá, N. L. rákiáltott, hogy „kamera” és „ajtó”, majd a géppisztollyal maga is négyszer rálőtt a biztonsági őrre, akinek halálát a terhelt egyik lövése okozta. A terhelt még látta a biztonsági őrt összerogyni, majd a pisztolyt betette a „maga mögött” lévő hátizsákba és – a megbeszéltek szerint – az onnan elővett festékszóróval lefújta a kamerát, kivette az ideiglenes zárásról tájékoztató papírlapot, azt a bejárati ajtóra ragasztotta. Mialatt N. L. több lövéssel megölte a bent tartózkodó nyolc embert, a terhelt az előtérben, a banki biztonsági őr szerepét játszva távol tartotta és elküldte a belépni szándékozó ügyfeleket. N. L. a hátizsákba rakta a bankban talált készpénzt és a biztonsági őr fegyverét, s úgy távoztak a bankból, hogy a hátizsákot a terhelt vitte. A belépéstől a távozásig 20-25 perc telt el.
[44] Az elkövetés (2002. május 9.) idején hatályos büntető anyagi jog értelmében a lőfegyverrel vagy lőszerrel visszaélés törvényi tényállása: aki lőfegyvert vagy lőszert engedély nélkül készít, megszerez, tart vagy forgalomba hoz, bűntettet követ el, és két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő [korábbi Btk. 263/A. § (1) bek.].
[45] Az irányadó tényállás tartalmazza, hogy a terhelt a biztonsági őrt lőfegyvernek minősülő pisztolyból kilőtt, lőszernek minősülő tölténnyel ölte meg.
[46] Az adott bűncselekmény elkövetési magatartása vagylagosan az engedély nélküli készítés, megszerzés, tartás vagy forgalomba hozatal.
[47] Ezek közül csupán a megszerzés és a tartás kerülhet szóba.
[48] A jelenleg hatályos, a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) a lőfegyverrel vagy lőszerrel visszaélés bűntettét azonos törvényhely (szakasz) alatt szabályozza, s ebből csak a megszerzésre és tartásra vonatkozó rendelkezések említendőek.
[49] Aki lőfegyvert engedély nélkül megszerez vagy tart, bűntett miatt két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő [Btk. 325. § (1) bekezdés a) pont]. Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki kézilőfegyverhez, vadászlőfegyverhez vagy sportlőfegyverhez tartozó, csekély mennyiséget meghaladó vagy más lőfegyverhez tartozó lőszert engedély nélkül megszerez vagy tart [Btk. 325. § (2) bek. a) pont].
[50] A hatályos szabályozás bemutatása csupán azt szolgálja, hogy a megszerzés és a tartás fogalma nem változott.
[51] A megszerzés és a tartás alatt tehát ugyanaz értendő a korábbi Btk. és a Btk. hatálya alatt, ebben nincs változás.
[52] A megszerzés nem az alkalmi (pillanatnyi) megragadást jelenti, hanem csak azt a magatartást, amely tartós birtoklására, a fegyver, lőszer tartására, megtartására irányul; a tartás a birtoklás, viselés és tárolás, beleértve az elrejtést.
[53] Tartásról van szó akkor is, ha az elkövető csak az általa ismert helyen rejti el a lőfegyvert vagy a lőszert, ha onnan bármikor magához veheti.
[54] Az elkövetés idején hatályos, a kézilőfegyverekről és lőszerekről, a gáz- és riasztófegyverekről, valamint a légfegyverekről és a lőterekről szóló 115/1991. (IX. 10.) Korm. rendelet szabályozása nem terjedt ki a megszerzés és a tartás fogalmának meghatározására. (A jelenleg 2004. május 1. napjától hatályos, a lőfegyverekről és lőszerekről szóló 2004. évi XXIV. törvény 2. § 21. pontja szerint tartás a birtoklás, a viselés és a tárolás, de – leszámítva, hogy azt továbbra is hatósági engedélyhez köti – nem határozza meg a megszerzés fogalmát.)
[55] A terhelt által utalt EBH 2014.B.10. számú döntés a megszerzés kapcsán tartalmazza, hogy ahhoz tartós birtoklásra irányultság szükséges. Ez az ítélkezési gyakorlatban vitán felül áll.
[56] Az irányadó tényállás alapján nem kétséges, hogy a terhelt által a biztonsági őr megöléséhez használt lőfegyvert és lőszereket nem a terhelt, hanem N. L. egyedül, önállóan szerezte meg.
[57] Ugyanúgy, ahogyan korábban a terheltnek ő adott át egy pisztolyt, amivel a terhelt lőtt, az elkövetés helyszínére hátizsákban ő vitte magával az összes lőfegyvert és lőszert, az elkövetés kezdetén a bank előterében ő adta át kibiztosítva és csőre töltve a terheltnek azt a pisztolyt, amivel terhelt a bank ügyfélterében agyonlőtte a biztonsági őrt, majd a terhelt a pisztolyt eltette a hátizsákba, és ezután elvégezte a rá rótt feladatokat.
[58] Az irányadó tényállás része továbbá, hogy a hátizsákot – amibe előbb a terhelt tette a pisztolyt, majd N. L. tette a bankból elvett pénzt – a terhelt vitte ki a bankból.
[59] Ezen túleső tartalma viszont nincs az irányadó tényállásnak arra nézve, hogy a terheltnek bármi köze lett volna a továbbiakban az adott pisztolyhoz.
[60] A terhelt által használt pisztoly – a géppisztollyal együtt – azonban előkerült a N. L-nél a 2007. február 19-én tartott házkutatás során, amely pisztolyról a fegyverszakértő (és a bíróság) megállapította, hogy az – a géppisztollyal együtt – az elkövetés eszköze.
[61] Az elkövetés a bankba belépéstől az onnan való távozásig 20-25 percig tartott. Ezen belül a terhelt az elkövetés kezdeti fázisában és gyakorlatilag azonnal használta a pisztolyt, ami után azt eltette a hátizsákba, amit N. L. vitt magával és vitt be a bankba. A pisztoly tehát legfeljebb pár (egy-két) percig volt a terhelt birtokában.
[62] Ennélfogva az következik, hogy a terhelt által használt pisztolyt nem a terhelt, hanem N. L. szerezte meg, tartósan ő birtokolta, annak sorsát mindvégig ő határozta meg, míg a terhelt azt legfeljebb pár (egy-két) percig birtokolta.
[63] Az elsőfokú bíróság az indokolásában arra szorítkozott, hogy a terhelt a lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntettét „azzal valósította meg, hogy engedély nélkül lőfegyvert és lőszert szerzett meg a tényállás szerint” .
[64] A másodfokú bíróság annyit rögzített, hogy a vádlott terhére rótt lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntettének minősítése törvényes, azt a perorvoslatok sem érintették.
[65] A terhelt a lőfegyvert és a lőszert (lőszereket) – szemben a bíróságok és a Legfőbb Ügyészség azt osztó álláspontjával – nem megszerezte, hanem társától átvéve mindössze rövid ideig birtokolta az elkövetés során, és azt a biztonsági őr agyonlövése után azonnal a társa által hozott hátizsákba tette, illetőleg az irányadó tényállás nem zárja ki, hogy a bankból való távozás után a terhelt felhagyott a birtoklással.
[66] Ily módon ez a magatartás nem tekinthető tartásnak sem. Ugyanis a tartás egy bizonyos folytonosságot feltételez, azaz annak megállapíthatóságához szükséges a birtokhelyzet pillanatnyiságán túlívelő időbeli tartóssága, röviden: a tartós birtoklás.
[67] A tartás megállapíthatóságához a tartós birtoklást követeli meg az e kérdésben egyértelmű ítélkezési gyakorlat.
[68] Az EBH 2012.B.21. számú döntés kimondja, hogy a lőfegyver feletti uralom viszonylag hosszabb időn át történő gyakorlását a lőfegyver tartásaként kell értékelni. A lőfegyver birtokosának csak az tekinthető, aki azt viszonylag tartósan hatalmában tartja, ha pedig az elkövető a fegyvert a tényleges birtokostól csupán rövid időre, a lövés(ek) leadásának időtartamára veszi magához, birtokosnak nem tekinthető (BH 2007.109., 2000.46., 1998.9., 1995.554., 1986.47., 1985.11., BJD 8062.).
[69] A kérdéses fogalmak célszerűnek tűnő megfogal-mazása:
[70] a megszerzés nem az alkalmi (pillanatnyi, rövid idejű) megragadást jelenti, hanem csak azt a magatartást, amely a dolog feletti tényleges uralmat (hatalmat) biztosító – egyaránt viszonylag tartós – birtoklására, tartására vagy megtartására irányul.
[71] A tartás nem az alkalmi (pillanatnyi, rövid idejű) állapotot jelenti, hanem csak azt a magatartást, amely a dolog feletti uralmat (hatalmat) – egyaránt viszonylag tartósan – biztosító birtoklásban, viselésben, tárolásban, elrejtésben áll.
[72] Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy a terhelt tettesként nem követte el a lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntettét, mert sem megszerzésnek, sem tartásnak tekinthető elkövetési magatartást nem tanúsított.
[73] A terhelt valójában a N. L. által a megszerzést követő tartással – azzal, hogy a lőfegyver, illetve a lőszer engedély nélküli megszerzését követő hatósági engedély nélküli tartása a természetes bűncselekményegység körében értékelendő – is elkövetett lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntettének bűnsegédje.
[74] A terhelt – miután előzetesen már tisztában volt azzal, hogy az elkövetés során nemcsak N. L.-nél, de nála is lesz lőfegyver és számolhatott a bankban tartózkodók, mindenekelőtt a fegyveres biztonsági őr esetleges ellenállásával – a bankba való belépés előtt látta a lőfegyvereket N. L.-nél, majd a pisztolyt a belépés után a bank előterében átvette és azt használva lőtte agyon a biztonsági őrt, a pisztolyt azonnal beletette a hátizsákba, amit azután vitt ki a bankból, hogy N. L. társa géppisztollyal végzett hét emberrel és pénz vett el.
[75] A tartás feltételezi a megszerzést, amely jogszerű és jogellenes egyaránt lehet. A terhelt azonban nem szerezte meg a N. L. által korábban már megszerzett és birtoklással is tartott lőfegyvert és lőszereket, azok viszonylag tartósan nem kerültek a birtokába, ezért nem is volt lehetősége arra, hogy azok engedély nélküli tartásával a bűncselekményt tettesként vagy társtettesként elkövesse.
[76] Az engedély nélküli tartás, mint a lőfegyverrel és a lőszerrel visszaélés bűncselekményének elkövetési magatartása csak abban az esetben nyerhet önálló értékelést, ha a készítés vagy a megszerzés jogszerű volt. N. L. jogszerűtlenül, eleve bűncselekmény elkövetése útján szerezte meg – az elkövetéskor hatósági engedéllyel tartott és a testén viselt pisztoly kivételével – a további lőfegyvereket és lőszereket, majd azt követően hatósági engedély nélkül tartotta azokat magánál. Ezáltal a vizsgált bűncselekményt a megszerzés mellett a tartás elkövetési magatartással is megvalósította.
[77] A terhelt és N. L. között mindkét bűncselekmény tekintetében szándékegység volt. Az N. L. által tartással is megvalósuló lőfegyverrel és lőszerrel visszaéléshez a terhelt az elkövetés alatt mindvégig szándékosan pszichikai és – a másik bűncselekményt is érintően – fizikai (a pisztoly átvétele, a több lőfegyvert és lőszert tartalmazó hátizsák kivitele) segítséget [korábbi Btk. 21. § (2) bek.] nyújtott.
[78] Mindezekre figyelemmel a terhelt nem tettesként, hanem bűnsegédként követte el a lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntettét. A Kúria hasonló esetben hasonlóképpen döntött a Bfv.II.758/2016/6. számú határozatában.
[79] A Kúria megjegyzi, egyetértett azzal is, hogy a bíróságok a vizsgált bűncselekmény kapcsán nem állapítottak meg bűnhalmazatot, és annak megnevezése is helytálló.
[80] Az EBD 2018.B.25. számú döntés szerint ugyanis az egyidejűleg lőfegyverre és lőszerre elkövetett tényállásszerű elkövetési magatartások esetén egy rendbeli bűncselekmény, lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés megállapításának van helye.
[81] Az e döntés alapjául szolgáló, a Kúria által hozott Bfv.II.758/2016/6. számú végzés kifejtette, hogy az azonos jogtárgysértésre figyelemmel az egyidejűleg lőfegyverre és lőszerre elkövetett tényállásszerű elkövetési magatartások esetén valódi alaki (eszmei) bűnhalmazat nem állapítható meg. A bűncselekmény lőfegyverre is és lőszerre is elkövethető. A lőfegyverre és a lőszerre egyidejűleg végrehajtott – tipikusnak tekinthető – elkövetés esetén a bűncselekmény helyes megnevezése nem pusztán lőfegyverrel visszaélés bűntette, hanem lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntette. Abban az esetben pedig, ha a bűncselekményt kizárólag vagy lőfegyverre vagy lőszerre követik el, a bűncselekmény megnevezése lőfegyverrel visszaélés bűntette vagy lőszerrel visszaélés bűntette.
[82] Felülvizsgálatnak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt helye van [Be. 648. § a) pont]. A büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt szabott ki törvénysértő büntetést [Be. 649. § (1) bek. b) pont 1. ford. ba) alpont].
[83] A Kúria álláspontja szerint azonban a kizárólag az elkövetői alakzatban való eltérés enyhébb büntetés kiszabását nem indokolja.
[84] A jogerős ügydöntő határozattal legkorábban 40 év kitöltése utáni feltételes szabadságra bocsátási lehetőség meghatározásával párosulva kiszabott életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetés kapcsán, a többszörösen minősülő emberölés bűntettének volt meghatározó szerepe.
[85] Ez a bűncselekmény pedig nem egyszerű halmozódása a minősített eseteknek, hanem összességében példátlanul kiemelkedő elvetemültséggel véghezvitt kivégzésjellegű bűncselekmény, melynek következtében még az önmagában is minősített esetet képező több emberen elkövetés megállapíthatóságához szükséges legalább két ember halálán felül további hat ember életét oltották ki.
[86] A helyes minősítéssel bűnsegédként elkövetett lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntette ehhez képest másodlagos, alárendelt tényező.
[87] A terhelt büntetés-végrehajtás alatt tanúsított utóbbi magatartása büntetéskiszabási tényezőként nem vehető figyelemmel. Ennek kizárólag a majdani feltételes szabadságra bocsátás kapcsán lehet szerepe.
[88] A Kúria a Be. 656. § (3) bekezdése alapján hivatalból elvégzett vizsgálata során hatályon kívül helyezést megalapozó ún. feltétlen (abszolút) eljárási szabálysértést az I. rendű terhelt tekintetében nem észlelt.
[89] A kifejtettek értelmében a Kúria – a Be. 660. § (1) bekezdés főszabálya alapján tanácsülésen, a Be. 655. § (1) bekezdés főszabálya szerinti összetételben eljárva – a terhelt felülvizsgálati indítványának nem adott helyt, és a megtámadott határozatokat hatályában fenntartotta [Be. 662. § (1) bek.].
(Kúria Bfv. II. 1.265/2018.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás