19/2019. (XII. 20.) MvM rendelet indokolás
19/2019. (XII. 20.) MvM rendelet indokolás
az egyes ingatlanok műemlékké nyilvánításáról, illetve műemléki védettségének megszüntetéséről, valamint egyes műemlékvédelmi tárgyú miniszteri rendeletek módosításáról szóló 19/2019. (XII. 20.) MvM rendelethez
2019.12.21.
A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 18. § (3) bekezdése, valamint a Magyar Közlöny kiadásáról, valamint a jogszabály kihirdetése során történő és a közjogi szervezetszabályozó eszköz közzététele során történő megjelöléséről szóló 5/2019. (III. 13.) IM rendelet 20. § (2) bekezdés b) pontja alapján a jogszabályhoz tartozó indokolás a Magyar Közlöny mellékleteként megjelenő Indokolások Tárában közzétételre kerül.
Az előterjesztésben egy helyszín műemlékké nyilvánítása szerepel, valamint kilenc helyszín esetében a védettség megszüntetésére vagy módosítására kerül sor.
A geszti Tisza-kastély és történeti kertje mint egykori magyar miniszterelnökök családi kastélya, történelmi-társadalmi szempontból is kimagasló értéket képvisel. A Tisza család geszti kastélya legkésőbb már a 18. század végén állhatott. A kastélyt az 1820-as években – Tisza (II.) László birtoklása idején – már bizonyosan tájképi kert („ánglus kert”) vette körül. Ennek a kertnek az átalakításával, fejlesztésével és kibővítésével jött létre – Tisza Kálmán birtoklása idején – 1866-ban és az azt követő években a mai kiterjedésében ismert tájképi kastélykert. A kastélyt melléképületeivel és a birtokkal (tehát a díszkerttel) együtt Tisza Lajos Kálmántól államosították az 1950-es évek elején. A kastélyt és kertjét TSZ irodaként, vállalati székhelyként, szociális intézményként használták 1957-ig, amikor iskolát alakítottak ki az épületben. Az iskola egészen a közelmúltig használta az épületet. 1953-ban nyilvánították műemlékké a kastélyt, 1970-ben pedig műemléki környezetet alakítottak ki a kastélyhoz, amely a kastély, illetve a kert ingatlanainak nagy részére terjed ki, a teljesség igénye nélkül. A tájképi térszerkezetét, úthálózatát részben őrző kertet elsősorban periférikus fekvése miatt kevesen látogatták az elmúlt évtizedekben, állapota fokozatosan romlott a beépített szociális funkciók, futballpálya, ill. vízmű miatt. Megmaradt azonban számos hatalmas méretű kocsányos tölgyfa, fenyőfa, Ginkgo biloba, és szerencsésen megmaradt a díszkert és az egykori gazdasági udvar területe is; az angol kert részen nagyarányú beépítés nem történt, így a tájképi kert és a birtok helyreállítására, részben újraalkotására lehetőség kínálkozik. A jelen rendelettel a kastélykert egésze válik műemlék történeti kertként védetté, a műemlékvédelem ún. sajátos tárgyaként.
A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény (a továbbiakban: Kötv.) 32. § d) pontja szerint a védetté nyilvánító rendeletnek tartalmaznia kell az egyedileg védett ingatlanra (ingatlanrészre) vonatkozó, elővásárlási joggal kapcsolatos rendelkezést, ha a védetté nyilvánítást megalapozó érték kiemelkedő jelentősége indokolja. A geszti Tisza-kastély műemlékké nyilvánítandó történeti kertjének kiemelkedő jelentősége indokolja az állami elővásárlás lehetőségének biztosítását.
Azon műemlék ingatlanok esetében, amelyekről a műemléki szakértői felülvizsgálat során bebizonyosodik, hogy a műemlékké nyilvánításhoz szükséges kiemelkedő műemléki értékkel nem rendelkeznek – többnyire az évtizedek során bekövetkezett részleges értékvesztés miatt –, azaz a műemlékké nyilvánítás céljának nem felelnek meg, a műemléki védelem megszüntethető.
Ebbe az esetkörbe tartozik négy helyszínen egy-egy építmény, amelyek védettsége speciális okból szűnik meg: Győrben a Hajós Alfréd által 1931–34-ben tervezett városi uszoda nagy medencéje vis maior okokból olyan mértékű állagromlást szenvedett, hogy eredeti funkciójában nem tartható fenn; a Budapest VIII. kerületben lévő ún. Heinrich-udvar udvari raktárépületei jelentős műemléki értéket nem képviselnek, Püspökladányban pedig a vasútállomás 1860 körül épült mozdonyjavító csarnokát pályakorszerűsítés miatt nem lehetett a helyszínen megtartani, ezért szétszedett állapotban a budapesti Vasúttörténeti Parkba szállították, ahol múzeumi tárggyá válhat. A Nagykörös belvárosában található részlegesen elbontott 19. századi lakóház alatti pince.
A további helyszíneken azon műemlék építmények, amelyek a részleges értékvesztés ellenére egyes szempontok alapján továbbra is védendő műemléki értéket képviselnek, műemléki jelleg törlése mellett, nyilvántartott műemléki értékként lehetőség van a rendeletben megnevezni. Ebbe az esetkörbe tartoznak Bábolnán a 19. századi ún. lisztgyár épületei, Pornóapátiban a 19. századi majorság épületei és az egykori középkori apátság maradványai, Szombathelyen egy 19. század eleji népi lakóház, valamint Tengelic Középhídvég-pusztán a Bernrieder-kastély egyik majorsági épülete. Az utóbbi helyszínen azonban a többi majorsági épület védettsége az értékvesztés mértéke miatt megszűnik.
A telekosztás során létrejött utódingatlanok védettsége, amennyiben azok védett műemléki értéket nem hordoznak, megszüntethető. Ebbe az esetkörbe tartozik a Budapest VIII. kerületi volt Józsefvárosi pályaudvar, amelynek a védetté nyilvánításkor még jelentős kiterjedésű telkét több telekre osztották, és a védett pályaudvari felvételi épületen, illetve az ún. lőfegyver-próbaállomás épületén kívül az utódingatlanokon védett műemléki érték nem maradt.
A műemlék épülettel, illetve műemlék ingatlanának telkével érintkező területeket mint „ex lege” műemléki környezetet, jogszabály általi változások esetén – az érintett ingatlanok kiterjedésére, természetbeni elhelyezkedésére tekintettel – egyidejűleg kell módosítani, vagy kijelölni figyelemmel hatósági eljárások általi szükségszerű hatásköri érintettségre is. Ezekre vonatkozóan a rendelet tervezete módosító jellegű rendelkezéseket tartalmaz.
Az előterjesztés módosít két kiemelt műemléki értékkel rendelkező ingatlan vonatkozásában két műemléki védettségét kimondó jogszabályt is, megerősítve a műemléki védelem célját az állami elővásárlási joggyakorlás miniszteri rendeletben történő elrendelésével:
Az egyes ingatlanok műemlékké nyilvánításáról, illetve műemléki védettségének megszüntetéséről szóló 11/2006. (V. 9.) NKÖM rendelet 8. § (1) bekezdésével védetté nyilvánított Budapest V. kerület, Szabadság tér 17. szám alatti, 24714 helyrajzi számú, 11672 azonosító számon nyilvántartott műemlék ingatlanra vonatkozóan, a Kötv. 32. § d) pontjában foglaltak alapján, a Magyar Állam elővásárlási jogának elrendelése azért szükséges, mert a védés előkészítésekor, illetve a rendelkezés hatálybalépésekor az ingatlan még állami tulajdonban volt, ezért nem volt vizsgált a műemléki védelem eszközeként az állami elővásárlási jog alapítása.
Az egyes ingatlanok műemlékké nyilvánításáról, műemléki védettségének megszüntetéséről, valamint egyes műemlékvédelmi tárgyú miniszteri rendeletek módosításáról szóló 7/2017. (III. 7.) MvM rendelet 7. § (1) bekezdésével védetté nyilvánított Budapest V. kerület, Kossuth Lajos tér 13–16. szám alatti, 24919 helyrajzi számú, 18977 azonosító számon nyilvántartott műemlék ingatlanra vonatkozóan, a Kötv. 32. § d) pontjában foglaltak alapján, a Magyar Állam elővásárlási jogának elrendelése az épület építészeti értékeinek megőrzésének biztosítása és a Budapest V. kerület, Kossuth Lajos tér és környezete mint kiemelt nemzeti emlékhely érdekében szükséges. A Kötv. is rendelkezik a kiemelt nemzeti emlékhelyekre vonatkozó különleges szabályokról, a 24919 helyrajzi számú ingatlan a Budapest V. kerület, Kossuth Lajos tér településkép-védelmi környezetével határos ingatlannak minősül.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás