BÜ BH 2019/190
BÜ BH 2019/190
2019.07.01.
I. Azt, hogy katonai vagy hivatali bűncselekményt követ-e el a büntetés-végrehajtási szervezet azon hivatásos állományú tagja, aki a reá vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket azért szegi meg, hogy egy fogvatartottnak jogtalan előnyt szerezzen, az dönti el, hogy az elkövető kötelességszegésével (hivatali hatáskörének túllépésével, hivatali helyzetével egyéb-kénti visszaélésével) mely jogtárgy sérül.
A szolgálati visszaélés bűncselekményének jogi tárgya a katonai szolgálati rend rendeltetésszerű működéséhez fűződő érdek. Így a katonának, egyben hivatalos személynek minősülő elkövető akkor, ha nem a büntetés-végrehajtási szervezet, mint a büntetőtörvény szerinti katonai szervezet függelmi viszonyait, belső szervezeti rendjét sértette meg, hanem egy fogvatartott felbujtására azokat a szabályokat szegte meg, amelyek a büntetés-végrehajtási személyzet és a fogvatartott érintkezésére, kapcsolatára vonatkoznak, hivatali bűncselekményt követ el [Btk. 305. §, 441. §; 21/1997. (VII. 8.) IM rend. 18. § (3) bek.].
II. A Btk. 441. §-a szerinti szolgálati visszaélés bűntettét csak katona, a Btk. 305. §-a szerinti hivatali visszaélés bűntettét pedig csak hivatalos személy valósíthatja meg tettesként. A felbujtó magatartása azonban nem azonos a törvényi tényállás szerinti elkövetési magatartással, ezért a katonai, illetve hivatali bűncselekmény elkövetője felbujtóként bárki lehet [Btk. 13. § (2) bek., 14. § (1) bek., 127. § (1) bek., 458. § (1) bek., 459. § (1) bek. 11. k) pont; 2010. évi XLIII. tv. 1. § (2) bek. d) pont, (5) bek. b) pont].
[1] A törvényszék katonai tanácsa a 2017. november 27. napján kihirdetett ítéletével a volt címzetes büntetés-végrehajtási zászlós I. r. terheltet folytatólagosan elkövetett hivatali visszaélés bűntettében [Btk. 305. § c) pont], a II. r. terheltet felbujtóként, folytatólagosan elkövetett hivatali visszaélés bűntettében [Btk. 305. § c) pont] mondta ki bűnösnek, ezért a II. r. terheltet, mint többszörös visszaesőt egy év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és egy év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a terhelt nem bocsátható feltételes szabadságra.
[2] Az ellentétes irányú fellebbezések alapján eljárva az ítélőtábla katonai tanácsa a 2018. május 9. napján meghozott ítéletével, az elsőfokú ítéletet megváltoztatva, a II. r. terhelt hivatali visszaélés bűntetteként értékelt cselekményét a Btk. 305. § a) pontja szerint minősítette, egyebekben az elsőfokú ítéletet rá vonatkozóan helybenhagyta.
[3] A felülvizsgálati eljárásban irányadó – az ítélőtábla katonai tanácsa által kiegészített – tényállás lényege a következő.
[4] A volt címzetes büntetés-végrehajtási zászlós I. r. terhelt a B. Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetben az egészségügyi osztályon szakápolóként teljesített szolgálatot. Egészségügyi feladata ellátása során megismerte az intézetben fogva tartott II. r. terheltet, akivel érzelmi kapcsolatba került. A II. r. terhelt ezt az érzelmi kapcsolatot felhasználva – pontosan meg nem határozható időpontban – arra vette rá az I. r. terheltet, hogy juttasson be neki a büntetés-végrehajtási intézetbe a telefonjához SIM-kártyákat. A II. r. terhelt kérésének eleget téve az I. r. terhelt két alkalommal – 2016 tavaszán és nyarán – két különböző hívószámú SIM-kártyát adott át neki azért, hogy a II. r. terhelt az engedélyezett kapcsolattartáson túl további kapcsolattartáshoz jusson.
[5] Tartalmazza a tényállás, hogy az I. r. terhelt ezzel a magatartásával megszegte a büntetés-végrehajtási szervezet szolgálati szabályzatáról szóló 21/1997. (VII. 8.) IM rendelet 18. § (3) bekezdésében írtakat, miszerint a ht. állomány tagjainak a fogvatartottakkal való érintkezése csak a hivatalos (szolgálati) tevékenységre irányulhat, velük magánbeszélgetést nem folytathatnak, előttük sem szolgálati, sem magánügyeiket nem beszélhetik meg. Megsértette továbbá a büntetések, intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény (Bv. tv.) 175. § (2) bekezdésében írt azon rendelkezést is, mely szerint az elítélt a házirend előírásainak megfelelően kizárólag a büntetés-végrehajtási intézet által kijelölt telefont használhatja.
[6] Az I. r. terhelt hivatásos szolgálati viszonya a cselekmény elkövetését követően lemondással megszűnt.
[7] A jogerős határozatok ellen a II. r. terhelt, továbbá a védője azonos tartalmú felülvizsgálati indítványt terjesztettek elő a Be. 648. § a) és b) pontjára hivatkozva.
[8] Abban arra hivatkoztak, hogy az eljárt bíróságok a II. r. terhelt bűnösségét a büntető anyagi jog szabályainak többszörös megsértésével állapították meg.
[9] Álláspontjuk szerint a hivatásos büntetés-végrehajtási szolgálati viszonyban álló I. r. terhelt a Btk. 127. § (1) bekezdésére figyelemmel katonának minősült, és a katonai szolgálati szabályzat rendelkezését sértette meg, ezért cselekményével nem a hivatali visszaélés bűntettét, hanem – figyelemmel a Btk. 458. § a) pontjára is – a Btk. 441. § (1) bekezdése szerinti szolgálati visszaélés bűntettét követte el, miután pedig katonai bűncselekményt a Btk. 127. § (3) bekezdése szerint csak katona követhet el, a II. r. terhelt a katonai bűncselekmény felbujtójaként nem lett volna felelősségre vonható, cselekménye kizárólag a Bv. tv. 175. § (2) bekezdése szerint értékelendő, ezért vele szemben törvénysértő büntetést szabtak ki.
[10] Eljárásjogi szabálysértésként arra hivatkoztak, hogy a törvényszék első fokon eljárt katonai tanácsában olyan katonai ülnök vett részt, aki korábban a II. r. terhelt reintegrációs tisztje volt, amit a II. r. terhelt az elsőfokú tárgyaláson közölt a bírósággal. Ezért véleményük szerint az első fokon eljárt katonai tanács a Be. 698. § (1) bekezdés a) pontjára is figyelemmel megsértette a Be. 14. § (1) bekezdésének e) pontjában írtakat, mivel ettől a katonai ülnöktől az ügy elfogulatlan megítélése nem volt elvárható. Ennek alátámasztására a védő az Alkotmánybíróság 3242/2012. (IX. 28.) AB határozat [13] bekezdésére, a 36/2013. (XII. 5.) AB határozatra, továbbá a 21/2016. (XI. 30.) AB határozat [38] bekezdésére hivatkozott.
[11] Megítélésük szerint a Be. 608. § (1) bekezdés b) pontja alapján ez a felülvizsgálatra is okot adó, feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés, amelyet a másodfokon eljárt ítélőtábla nem ismert fel, ekként a másodfokú ítélet semmissé tétele is indokolt.
[12] Ezen túl a következőkre hivatkoztak:
[13] - a Bv. tv. 175. § (2) bekezdésének megsértését csak a fogvatartott követheti el, így e szabály megsértése nem lett volna az I. r. terhelt terhére róható,
[14] - az elsőfokú bíróság azzal, hogy a II. r. terhelt szabadságvesztésének kiszabásánál a Btk. 86. § (1) bekezdés a) és c) pontját alkalmazta, emellett súlyosító körülményként értékelte terhére a többszörös visszaesői minőséget, valamint azt, hogy cselekményét büntetőeljárások hatálya alatt, nem jogerős elítélését követően követte el, megsértette a kétszeres értékelés tilalmát,
[15] - a másodfokú bíróság a másodfokú ügyészi indítvány nem létező törvényhelyre való téves hivatkozását átvette,
[16] - az elsőfokú bíróság megsértette indokolási kötelezettségét, amikor nem vette figyelembe és nem értékelte a terheltek közötti szoros érzelmi viszonyt.
[17] Mindezek alapján elsődlegesen a II. r. terhelt felmentését, másodlagosan a megtámadott határozatok hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozták.
[18] A Legfőbb Ügyészség a Be. 657. § (1) bekezdése alapján tett nyilatkozatában a felülvizsgálati indítványt részben a törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta.
[19] Osztotta a másodfokú bíróság azon álláspontját, amely szerint az eljárt bíróságok a cselekményt törvényesen minősítették a Btk. 305. §-ába ütköző hivatali visszaélés bűntettének, mivel a Btk. 459. § 11. pont k) pontjából következően nemcsak a közhatalmi feladatot ellátó személy tekintendő hivatalos személynek, hanem a rendvédelmi szervnél szolgálatot teljesítő azon személy is, akinek tevékenysége a szerv rendeltetésszerű működéséhez tartozik.
[20] Hivatkozott arra, hogy a bv. szervezet szolgálati szabályzatáról szóló IM rendelet 2. § (2) bekezdése szerint az egészségügyi feladatok a bv. szervezet szakfeladatai közé tartoznak, és ebből következően az egészségügyi feladatok a bv. szervezet rendeltetésszerű működéséhez tartozóak, így az I. r. terheltnek mint a bv. szervezetnél hivatásos szolgálati viszonyban álló személynek kötelessége lett volna annak megakadályozása, hogy a fogvatartott II. r. terhelt megszegje a Bv. tv. 175. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakat.
[21] Alapvetően tévesnek tartotta az indítványozók azon érvelését, amely szerint katonai bűncselekményt felbujtóként is csak katona követhet el, mivel ilyen speciális alanyisággal csak a tettesnek kell rendelkeznie, a felbujtónak nem, ahogy azt is, amely szerint az I. r. terhelt a Bv. tv. 175. § (2) bekezdésében írtakat szegte meg.
[22] Ezért a felülvizsgálati indítványokat e részükben alaptalannak tartotta, és utalt arra, hogy törvénysértő minősítés hiányában a kiszabott büntetés támadására sincs mód a felülvizsgálat keretei között.
[23] Álláspontja szerint azzal nem követett el az első fokon eljárt katonai tanács feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést, hogy katonai ülnökként olyan bv. tiszt járt el, aki korábban a II. r. terhelt reintegrációs tisztje volt; az iratokból nem tűnik ki olyan adat, tény, körülmény, ami a katonai ülnök elfogultságát megalapozná.
[24] Utalt arra is, hogy a 25/2013. (X. 4.) AB határozat szerint a felülvizsgálati eljárást ugyan megalapozhatja az elfogultság, ehhez azonban szükséges, hogy a kérelmező első ízben és olyan körülményre hivatkozzon, amelyről bizonyítja, hogy a jogerős ítélet meghozatala után szerzett tudomást, azonban az indítványozók szerint a II. r. terhelt ezt a körülményt már az elsőfokú tárgyaláson jelezte.
[25] Emellett arra hivatkozott, hogy a kétszeres értékelés tilalmának megsértése, a másodfokú ügyészi indítvány nem létező törvényhelyre történő téves hivatkozásának átvétele, a terheltek közötti szoros érzelmi viszony értékelés nélkül hagyásával az indokolási kötelezettség megsértése nem alapozza meg a felülvizsgálatot, ezért az indítványok e részükben a törvényben kizártak.
[26] Ezért arra tett indítványt, hogy a Kúria a megtámadott ítéleteket a II. r. terhelt tekintetében hatályában tartsa fenn.
[27] A jogerős ügydöntő határozat meghozatalára a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: korábbi Be.) hatálya alatt került sor. 2018. július 1-jén ugyanakkor hatályba lépett a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.).
[28] A Be. 868. § (1) bekezdése szerint a törvény rendelkezéseit – a 868-876. §-ban meghatározott eltérésekkel – a hatálybalépésekor folyamatban lévő büntetőeljárásokban is alkalmazni kell. A felülvizsgálati eljárás tekintetében a törvény ilyen eltérő rendelkezéseket nem tartalmaz, ezért a Kúria az indítványt a 2018. július 1. napján hatályba lépett Be. rendelkezéseinek alkalmazásával eljárva bírálta el.
[29] A felülvizsgálati indítvány elbírálására a Kúria a Be. 660. § (1) bekezdése alapján tanácsülést tűzött ki, melyen a megtámadott határozatokat a II. r. terhelt tekintetében az indítványokban megjelölt okok alapján bírálta felül; emellett a 659. § (6) bekezdése alapján vizsgálta a 649. § (2) bekezdésében meghatározott, az indítványozók által nem hivatkozott esetleges eljárási szabálysértéseket is, ilyet azonban nem észlelt.
[30] A felülvizsgálati indítványok részben a törvényben kizártak, részben alaptalanok.
[31] A Be. 659. § (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye. A 650. § (2) bekezdése pedig kimondja, hogy a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható.
[32] A Be. 649. § (2) bekezdésének d) pontja szerint eljárási szabálysértés miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a határozatát a 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértéssel hozta meg.
[33] Ezek között nem szerepel egy jogszabály téves felhívása, így nem tekinthető felülvizsgálati oknak az sem, hogy a másodfokú bíróság a másodfokú ügyészi indítvány ismertetésekor idézte a kétségkívül hibás ügyészi hivatkozást.
[34] Az indokolási kötelezettség megsértése kapcsán pedig a Kúria rámutat a következőkre:
[35] A korábbi Be. szerint az indokolási kötelezettség megsértése valóban feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés volt. A hatályos Be. szerint azonban az indokolási kötelezettség megsértése már nem ilyen, hanem a 609. § (2) bekezdésének d) pontja szerinti, ún. relatív, tehát olyan eljárási szabálysértés, ami miatt az esetleges hatályon kívül helyezés a másodfokú bíróság mérlegelésétől függ.
[36] A Be. 870. § (3) bekezdése szerint a korábbi jogszabály alapján előterjesztett panasz, felülbírálati indítvány, fellebbezés vagy egyéb indítvány elbírálását e törvény hatálybalépése után a nyomozó hatóság, az ügyészség, illetve a bíróság mellőzi, ha e törvény alapján nincs helye panasz, felülbírálati indítvány, fellebbezés vagy egyéb indítvány előterjesztésének, vagy annak címzettje e törvény alapján nem jogosult a döntésre, és erről az előterjesztőt tájékoztatja.
[37] Így az indítványok ezen része alapján a felülvizsgálat ugyancsak kizárt.
[38] Emellett az indokolási kötelezettség – felülvizsgálati indítványban hivatkozott – megsértése még a régi Be. szerint is kizárólag akkor eredményezhetett felülvizsgálati eljárást is megalapozó, feltétlen hatályon kívül helyezést, ha a megtámadott határozat indokolása – tény- vagy jogkérdés kapcsán – oly mértékben volt hiányos, hogy abból nem volt megállapítható, mire alapozta a bíróság a döntését (1. BK vélemény).
[39] A Be. 608. § (1) bekezdés b) pontja szerint feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés és a 649. § (2) bekezdés d) pontja szerint felülvizsgálati ok, ha az ítélet meghozatalában a törvény szerint kizárt bíró vett részt.
[40] A felülvizsgálati indítványok azon része, amelyben az indítványozók erre az eljárási szabálysértésre hivatkoztak az első fokon eljárt katonai tanács egyik katonai ülnöke kapcsán, alaptalan.
[41] Az Alkotmánybíróság 25/2013. (X. 4.) AB határozata szerint „alkotmányos követelmény, hogy a Be. 21. § e) pontjában foglalt elfogultsági okra alapított és a törvény egyéb szabályainak megfelelő felülvizsgálati indítvány érdemi vizsgálatot, értékelést és elbírálást nyerhessen” (indokolás [50] bekezdés).
[42] Határozatának indokolása szerint azonban az Alkotmánybíróság nem azt írta elő, hogy minden, a Be. 14. § (1) bekezdés e) pontjára alapított felülvizsgálati indítvánnyal érdemben foglalkozni kell; az ügyben eljárt bíró (bírói tanács) elfogultságára alapított felülvizsgálati indítványnak a törvény egyéb szabályainak is meg kell felelnie. Ez utóbbi körbe tartozóan megállapíthatónak kell lennie, hogy a felülvizsgálati indítványt mire alapozza, a megtámadott határozatot miért tartja sérelmesnek az indítvány előterjesztője.
[43] Mindez a Be. 14. § (1) bekezdésének e) pontja szerinti kizárási okra alapított felülvizsgálati indítvány esetében azt jelenti, hogy az elfogultságot állítónak alapos és konkrét okokkal kell alátámasztania álláspontját. A korábbi bírói gyakorlattal egyezően az elfogultság általánosság szintjén történő megfogalmazása nem alkalmas kizárási ok megállapítására (BH 2010.323.).
[44] A régi Be. 21. § (1) bekezdés e) pontjával azonosan rendelkezik a hatályos Be. 14. § (1) bekezdés e) pontja, így ez e rendelkezésre is irányadó.
[45] Ahogy arra a Legfőbb Ügyészség is rámutatott, az ügy irataiból semmiféle olyan tény, adat vagy körülmény nem tűnik ki, amely az elsőfokú bírói tanács katonai ülnökének elfogultságát alátámasztaná.
[46] Emellett a Be. 15. § (2) és (4) bekezdése szerint a 14. § (1) bekezdésének e) pontjában szabályozott kizárási okot az ügyész, a terhelt, a védő, a sértett, továbbá a vagyoni érdekelt a tárgyalás megkezdése után csak akkor érvényesítheti, ha valószínűsíti, hogy a bejelentés alapjául szolgáló tényről a tárgyalás megkezdése után szerzett tudomást, és ha azt három napon belül bejelenti. Ha pedig az elfogultságra mint kizárási okra a felülvizsgálat okaként hivatkoznak, ez értelemszerűen csak akkor érvényesíthető, ha az elfogultság a határozat jogerőre emelkedését követően jutott a jogosult tudomására.
[47] A II. r. terhelt – állítása szerint – ezt a körülményt a tárgyalás megnyitása után jelezte, azonban a törvényszék katonai tanácsának tárgyalási jegyzőkönyvében ez a bejelentés nem szerepel, mint ahogyan a terhelt és védője által bejelentett fellebbezésekben sem.
[48] Az Alkotmánybíróság hivatkozott határozatának indokolása a következőket is tartalmazza: „az ügyek tárgyilagos megítélése abban az esetben garantált, ha a bírák képesek kizárólag az ügy tényeit, a tények alapjául szolgáló bizonyítékokat, valamint a tények megítéléséhez szükséges jogszabályokat elszigetelten vizsgálni és értékelni. Minden olyan körülmény, amely ezeken kívül esik és egyúttal a felekhez, vagy magához az ügyhöz kapcsolódik, azért sodorja veszélybe az adott ügy tárgyilagos elbírálását, mert képes befolyásolni a bíró mérlegelési tevékenységét. Éppen ezért a pártatlan eljárás garanciájának sérelme egyfelől a konkrét ügy elintézését, annak kimenetelét egyik vagy másik fél hátrányára befolyásolja.”
[49] Az Alkotmánybíróság határozata szerinti, a pártatlan eljárás követelményét veszélyeztető körülmény a törvényszék katonai tanácsa eljárása során nem volt megállapítható.
[50] Felülvizsgálatnak a Be. 649. § (1) bekezdés a) pontjának aa) alpontja szerint a terhelt bűnösségének törvénysértő megállapítása, b) pontja szerint pedig akkor van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt a bíróság törvénysértő büntetést szabott ki vagy törvénysértő intézkedést alkalmazott.
[51] Alaptalanok a felülvizsgálati indítványok azon részükben is, amelyben az indítványozók a bűncselekmény törvénysértő minősítésére, és ezen keresztül a II. r. terhelt bűnösségének törvénysértő megállapítására hivatkoztak.
[52] A felmerült jogkérdés az volt, hogy a büntetés-végrehajtási szervezet azon hivatásos állományú tagja, aki a reá vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket azért szegi meg, hogy egy fogvatartottnak jogtalan előnyt okozzon, katonai vagy hivatali bűncselekményt követ-e el.
[53] Tekintettel arra, hogy a hivatali visszaélés (Btk. 305. §), illetve a szolgálati visszaélés (Btk. 441. §) elkövetési magatartása a törvényi tényállás alapján – legalábbis a 305. § c) pontját illetően – betű szerint megegyezik, a kiindulási alap a két bűncselekmény elhatárolásánál csak az lehet, hogy az elkövető katona volta, avagy hivatalos személy jellege a domináló.
[54] Nem vitás, hogy a Btk. 127. § (1) bekezdése szerint a büntetés-végrehajtási szervezet hivatásos állományú tagja a büntetőtörvény alkalmazása szempontjából katona, ekként – a 458. § a) pontjára is figyelemmel – elkövetője lehet a 441. § szerinti szolgálati visszaélés bűntettének.
[55] Az sem vonható kétségbe, hogy a központi közigazgatási szervekről, valamint a kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2010. évi XLIII. törvény 1. § (2) bekezdés d) pontja és (5) bekezdés b) pontja alapján a büntetés-végrehajtási szervezet rendvédelmi szervezet, amely központi államigazgatási szervnek minősül. Ekként a Btk. 459. § (1) bekezdés 11. pontjának k) pontja alapján a bv. szervezet hivatásos állományú tagja központi államigazgatási szervnél közhatalmi feladatot ellátó vagy szolgálatot teljesítő személy, akinek a tevékenysége a szerv rendeltetésszerű működéséhez tartozik, így hivatalos személy.
[56] Ahogy arra a Legfőbb Ügyészség is utalt, a büntetés-végrehajtási szervezet szolgálati szabályzatáról szóló 21/1997. (VII. 8.) IM rendelet 2. § (2) bekezdéséből, mely szerint az egészségügyi feladatok a bv. szervezet szakfeladatai közé tartoznak, az következik, hogy e feladatok ellátása a bv. szervezet alapfeladatai közé, a Btk. megfogalmazásában rendeltetésszerű működéséhez tartozik. A szolgálati szabályzat ugyanis az egészségügyi feladatokat a biztonsági, nevelési, nyilvántartási és foglalkoztatási feladatokkal egy sorban említi.
[57] A jogkérdést az dönti el, hogy a bv. szervezet rendeltetésszerű működéséhez tartozó hivatásos állományú személy kötelességszegésében (hivatali hatáskörének túllépésében, hivatali helyzetével egyébkénti visszaélésében) mely jogtárgy sérül.
[58] A több évtizedes bírói gyakorlat szerint a szolgálati visszaélés bűncselekményének jogi tárgya a katonai szolgálati rend rendeltetésszerű működéséhez fűződő érdek.
[59] A katonákat a szolgálati feladataik megfelelő ellátása érdekében bizonyos jogok illetik meg, de hasonlóan jogaik származhatnak egymagában abból a helyzetükből is, hogy meghatározott beosztást, szolgálati állást töltenek be. Ezért biztosítani kell, hogy ezeket a jogokat ténylegesen csak a szolgálat, a beosztásukkal járó feladatok ellátása érdekében használják fel.
[60] A szolgálati visszaélés elkövetője az a katona lehet, akinek a katonai szervezeten belül a többi katonához képest szolgálati hatalma vagy speciális helyzete van.
[61] Az adott ügyben az I. r. terhelt (a megyei büntetés-végrehajtási intézet egészségügyi osztályának szakápolója) nem a büntetés-végrehajtási szervezetben elfoglalt szolgálati állásával, és ami fontosabb: nem a többi katonához képest – egyébként nem is létező – szolgálati hatalmával vagy speciális helyzetével élt vissza más katona kárára vagy javára. Tehát nem a katonai (adott esetben a büntetés-végrehajtási szervezeten belüli) függelmi viszonyokat sértette meg, hanem egy fogvatartott érdekében, az ő felbujtására szegte meg azokat a szabályokat, amelyek a büntetés-végrehajtási személyzet és a fogvatartott érintkezésére, kapcsolatára vonatkoznak.
[62] Magatartása ekként nem a büntetés-végrehajtási szervezet, mint a büntetőtörvény szerinti katonai szervezet érdekét – függelmi viszonyait, belső szervezetét – sértette, hanem annak alaprendeltetését; szakfeladatainak a jogszabályoknak megfelelő ellátását, konkrétan a biztonsági szakfeladat veszélytelen ellátását sértette. Ez pedig túlmutat a Btk. 441. § szerinti szolgálati visszaélés bűncselekményének törvényi tényállásán.
[63] Azaz a másodfokú bíróság jogi minősítéssel kapcsolatos álláspontja helyes, ki is mutatta és a tényállás részévé tette azokat a jogszabályi rendelkezéseket, amelyek betartása és betartatása az ügy I. r. terhelt-jének hivatalos személyként kötelessége lett volna, és amelyeket megszegett. Így tehát az I. r. terhelt estében nem csupán azt lehetett megállapítani, hogy hivatali helyzetével egyéb módon visszaélt, hanem azt, hogy a Btk. 305. § a) pontjába ütköző magatartást tanúsított.
[64] Ezért az eljárt bíróságok törvényesen és a bírói gyakorlatnak megfelelően minősítették az I. r. terhelt cselekményét a Btk. 305. § a) pontjában írt hivatali visszaélés bűntettének, és ebből következően a II. r. terhelt cselekményét is az ugyanezen bűncselekmény felbujtójaként.
[65] A bírói gyakorlattal – és a Btk.-val is – ellentétes az indítványozók azon érvelése is, amely szerint a katonai bűncselekmény elkövetője csak katona lehet.
[66] A Btk. 127. § (3) bekezdése szerint katonai bűncselekmény tettese valóban csak katona lehet, a tettes azonban nem azonos az elkövetővel. A bűncselekmény elkövetője a tettes és a részes, azaz a felbujtó és a bűnsegéd. Tettes az, aki a bűncselekmény törvényi tényállását megvalósítja [Btk. 13. § (1) bek.], felbujtó pedig az, aki a bűncselekmény elkövetésére szándékosan rábír [Btk. 14. § (1) bek.]. A részesek törvényi tényállást nem valósíthatnak meg, tehát tevékenyen nem vesznek részt a bűncselekmény elkövetésében.
[67] A felbujtás elkövetési magatartása, a rábírás a tettesre gyakorolt olyan pszichikai ráhatás, amely kialakítja a tettesben a konkrét bűncselekmény elkövetésére vonatkozó szándékot. Ez szóban, írásban, ráutaló magatartással egyaránt megvalósulhat, formája lehet kérés, rábeszélés, megbízás, utasítás, fogadás ajánlása, látszólagos lebeszélés, ajándék vagy egyéb előny ígérése, beszámítást ki nem záró kényszer, fenyegetés.
[68] A rábírás legjellemzőbb sajátossága, hogy az szándékkiváltó hatású; a tettes a felbujtó tevékenységének a következtében jut arra az elhatározásra, hogy bűncselekményt valósít meg.
[69] Ugyanakkor a rábírásnak nem kell a bűncselekmény elkövetése szempontjából releváns valamennyi körülményre, tényre, adatra utalnia, elégséges, ha a felbujtó tisztában van az adott bűncselekmény jellegével, eredmény-bűncselekmény esetén az eredmény jellemzőivel. A felbujtónak tisztában kell lennie saját tevékenységével, annak rábíró jellegével és azzal, hogy a tettessel milyen bűncselekményt akar megvalósíttatni. A felbujtó tudatának tehát át kell fognia a tettesi alapcselekmény tárgyi és alanyi oldalán jelentkező ismérveket.
[70] Mindez irányadó a katonai és a hivatali bűncselekmények esetében is.
[71] A Btk. 441. §-a szerinti szolgálati visszaélést csak katona, a Btk. 305. §-a szerinti hivatali visszaélés bűntettét pedig csak hivatalos személy valósíthatja meg tettesként. A felbujtó magatartása azonban nem azonos a törvényi tényállás szerinti elkövetési magatartással, ezért a katonai, illetve hivatali bűncselekmény elkövetője felbujtóként bárki lehet.
[72] Az irányadó tényállás szerint a II. r. terhelt a közte és az ügy I. r. terheltje között kialakult érzelmi viszonyt kihasználva arra bírta rá az I. r. terheltet, hogy kötelességét megszegve csempésszen be részére a telefon meg nem engedett használatához szükséges SIM-kártyákat.
[73] Ez pedig az I. r. terhelt által elkövetett hivatali visszaélés bűntettéhez kapcsolódó, azt kiváltó felbujtói magatartás.
[74] Azaz a minősítés törvényes.
[75] A törvényes minősítés mellett a büntetés törvényessége kapcsán pedig csak akkor van helye felülvizsgálatnak, ha a kiszabott büntetés, annak neme és mértéke a Btk. valamely mérlegelést nem tűrő rendelkezésébe ütközik.
[76] Azonban nem sértettek meg az eljárt bíróságok más anyagi jogi szabályt sem a büntetés kiszabása során.
[77] Nem képezheti felülvizsgálat tárgyát törvénysértő minősítés és egyéb anyagi jogi szabálysértés hiányában, azaz önmagában a törvényes keretek között kiszabott büntetés mértéke, és az sem, hogy a bíróságok a büntetés kiszabása során az enyhítő és a súlyosító körülményeket miként vették figyelembe (BH 2005.337.).
[78] Emellett téves is az a terhelti hivatkozás, hogy kétszeresen értékelték az eljárt bíróságok a büntetés kiszabása során terhére a többszörös visszaeső voltát; az értékelt súlyosító körülmény az volt, hogy a többszörös visszaesést megalapozókon túl is volt már büntetve.
[79] Minthogy a hivatali visszaélés bűntettének büntetési tétele három évig terjedő szabadságvesztés, a II. r. terhelttel mint többszörös visszaesővel szemben kiszabott büntetés neme és mértéke, az egy év szabadságvesztés nem törvénysértő.
[80] A fentiekben kifejtettek alapján a Kúria a felülvizsgálati indítványoknak nem adott helyt, és a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján a törvényszék katonai tanácsának, illetőleg az ítélőtábla katonai tanácsának ítéletét hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. I. 1.325/2018.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás