BÜ BH 2019/193
BÜ BH 2019/193
2019.07.01.
A felszámoló köteles az adós követeléseit esedékességükkor behajtani, igényeit érvényesíteni, és a felszámolási eljárás alatt gondoskodni az adós vagyonának megóvásáról, megőrzéséről. Ha a terhelt mint felszámolóbiztos más gazdasági társaság haszonszerzése végett a felszámolás alatt álló gazdasági társaság függő követelését az észszerű gazdálkodással ellentétes módon, kirívóan alacsony áron értékesíti, és ezzel annak vagyonát csökkenti, ezáltal a hitelezői igények kielégítését részben vagy egészben meghiúsítja, elköveti a csődbűntettet [1991. évi XLIX. tv. (Csődtv.) 3. § (1) bek. e) pont; 48. § (1) bek.; 2000. évi C. tv. (Számv. tv.) 29. § (1) bek.; 1978. évi IV. tv. (korábbi Btk.) – 2002. szeptember 12. napján hatályos – 290. § (1) bek. d) pont; 2012. évi C. tv. (Btk.) 404. § (1) bek. c) pont, (2) bek. a) pont].
[1] A járásbíróság a 2014. július 14. napján kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki hűtlen kezelés bűntettében. Ezért egy év börtönbüntetésre, háromszázezer forint pénzmellékbüntetésre, valamint a felszámolói tevékenység gyakorlásától végleges hatályú eltiltásra ítélte, a szabadságvesztés végrehajtását három év próbaidőre felfüggesztette, rendelkezett a pénzmellékbüntetés átváltoztatásáról annak meg nem fizetése esetén, valamint a bűnügyi költség viseléséről.
[2] A másodfokon eljárt törvényszék a 2016. április 29. napján kihirdetett ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a terhelt hűtlen kezelés bűntetteként értékelt cselekményét csődbűntettnek [korábbi Btk. 290. § (1) bek. d) pont] minősítette, a terhelttel szemben kiszabott pénzmellékbüntetés összegét kilencmillió forintra súlyosította, emellett rendelkezett arról, hogy azt meg nem fizetése esetén tizenötezer forintonként kell egy-egy napi szabadságvesztésre átváltoztatni. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[3] A jogerős ügydöntő határozatok ellen a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt az 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: korábbi Be.) 416. § (1) bekezdés a), b) és c) pontjaiban írt okból.
[4] Az indítványozó álláspontja szerint az eljárt bíróságok a terhelt bűnösségét az anyagi jog szabályainak megsértésével állapították meg, mivel vitatott követelés nem lehet a csődbűntett elkövetési tárgya, hiszen a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Csődtv.) 3. § (1) bekezdés e) pontja szerint vagyon mindaz, amit a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Számv. tv.) befektetett eszköznek vagy forgóeszköznek minősít, a Csődtv. 4. § (1) bekezdése szerint pedig a felszámolási eljárás körébe a gazdálkodó szervezet azon vagyona tartozik, amellyel a felszámolási eljárás kezdő időpontjában rendelkezik, valamint az a vagyon, amelyet ezt követően az eljárás tartama alatt szerez. Álláspontja szerint a Számv. tv. 29. § (1) bekezdése szerint a követelések közül csak az minősül forgóeszköznek, amelyet az ellenfél elismert, vagy amely követelés fennállását jogerős bírói ítélet állapította meg, és a mérlegben csak a számviteli törvénynek megfelelő követelés szerepelhet, így tehát forgóeszközként csak azok a követelések kerülhetnek a mérlegbe, amelyekre nézve a Számv. tv. 29. § (1) bekezdése által megkívánt anyagi jogi nyilatkozat fennáll, a követelések közül csak ezek minősülnek és minősíthetők vagyonnak. Ezért a másodfokú ítélet kétes követelések nyilvántartására vonatkozó érvelése jogilag téves. Hivatkozott arra, hogy a kétes követelésre vonatkozó jogszabályi rendelkezések szerint azokat a Számv. tv. kiegészítő mellékletre vonatkozó 90. § (3) bekezdés c) pontja alapján kell feltüntetni, mint mérlegen kívüli egyéb tételt, ezért a kétes, a peresített követelés, mint mérlegen kívüli egyéb tétel nem lehet a mérleg része, a kiegészítő mellékletben feltüntetett követelés nem forgóeszköz, tehát nem számviteli értelemben vett vagyon.
[5] Az indítványozó – e vagyonfogalom kapcsán – utalt a Fővárosi Ítélőtábla 12.Fpkf.43.432/2014/2. számú végzésére, a Legfelsőbb Bíróság Gfv.IX.30.368/2009/8. számú ítéletére, valamint a Kúria Bfv.II.82/2008/5. számú határozatára.
[6] Kifejtette, hogy a tényállás olyan körülményeket tartalmaz, melyekre tekintettel a szándékosság megállapítása kizárt, az elsőfokú ítélet indokolásában hivatkozott fővárosi bírósági döntés annak meghozatala előtt bizonytalan volt; egy peres eljárás során azt, hogy milyen tartalmú jogerős ítéletet hoznak az eljáró bíróságok, nem lehet előre látni, fogalmilag kizárt, hogy ezt a törvényi tényállás szempontjából alapvető tényadatot bárkinek a tudata átfogja a jogerős ítélet meghozatala előtt. Ezért megítélése szerint nem láthatta előre a terhelt, hogy esetleges pernyertesség esetén az alperes kész lesz és főként képes lesz a megítélt bármely összeget is a felperes részére teljesíteni; az M. Rt. 2001. december 30-i éves mérlege eladósodottságot, veszteséget mutatott, ezért nem volt észszerűtlen a terhelt felszámolókénti magatartása, a követelés értékesítése, mert az értékesített 59 000 000 forint + áfa követeléssel szemben a felszámolás kezdő időpontja előtt bejelentett 48 492 393 forint beszámítási kifogást a M. Rt. mint alperes előterjesztette.
[7] Megítélése szerint komoly jelentősége van annak is, hogy a beszámítási kifogás még a felszámolás kezdő időpontja előtt került előterjesztésre, az a polgári per tárgya volt, így téves a másodfokú ítélet azon megállapítása, hogy a viszontkereset hiánya miatt a terheltnek a beszámítási kifogás előterjesztésével reálisan számolnia nem kellett.
[8] A védő hivatkozott arra is, hogy az M. Rt. gyakorlatilag fizetésképtelen volt és nem is az M. Rt., hanem az anyavállalata teljesített és fizette meg a megítélt összeget, amelyet 2002. szeptember 12-én előre nem lehetett látni.
[9] Álláspontja szerint az értékesített kétes követelés vételára nem volt kirívóan alacsony, hiszen az megfelelt a 2002. szeptember 12-én fennálló piaci értéknek, és a terhelt nem sértette meg a követelés értékesítésével a Csődtv. 49. § (3) bekezdését sem, nem kizárt személynek értékesítette a követelést, így az sem felel meg a valóságnak, hogy a követelés értékesítése polgári anyagi jogi értelemben összefonódásban lévő személy részére történt.
[10] Ezért szerinte védence bűnösségét anyagi jogi szabály megsértésével állapították meg az eljárt bíróságok.
[11] Törvénysértőnek tartotta a korábbi Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjára hivatkozva a pénzmellékbüntetés alkalmazását is, mivel álláspontja szerint a terhelt nem haszonszerzés céljából követte el a bűncselekményt, erre a büntetőeljárás alatt nem merült fel adat és ez az adott ítéletekből sem következik.
[12] Az indítványozó szerint az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás a rendelkező részbeli minősítéshez viszonyítottan nem tartalmazza hiánytalanul az anyagi jogi szempontból releváns tényeket, ezért a felülvizsgálati eljárás lefolytatását a korábbi Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjára hivatkozva az indokolási kötelezettség megsértése miatt is kérte.
[13] Mindezekre figyelemmel elsősorban a megtámadott határozatok megváltoztatását és terhelt felmentését kérte a csődbűntett miatt emelt vád alól, másodlagosan azok hatályon kívül helyezését és az eljárt bíróságok új eljárásra utasítását indítványozta.
[14] A Legfőbb Ügyészség szerint a védő tévesen hivatkozott arra, hogy a felszámolás alatt álló B. Kft. „f. a.” M. Rt.-vel szembeni követelése nem felelt meg a Csődtv. 3. § (1) bekezdés e) pontjában meghatározott vagyon fogalmának, hiszen a Számv. tv. értelmében a követelés forgóeszköznek minősül [29. § (1) bek. 1. számú melléklet], tehát a követelés a Csődtv. 3. § (1) bekezdés e) pontja értelmében a felszámolás alatt álló cég vagyonába tartozik, és az a körülmény, hogy a követelést a másik fél vitatja, a követelés számviteli jogi természetét, forgóeszköz jellegét nem változtatja meg, nem fosztja meg attól az sem, hogy a mérlegben technikailag ki kell mutatni egy peres úton érvényesített követelést.
[15] Miután megítélése szerint a követelés ekként a B. Kft. vagyonába tartozott, a csődbűntett elkövetési tárgya lehetett, így a másodfokú bíróság ezzel összefüggő jogi érvelése minden tekintetben helyes és nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a felszámolóként eljárt terhelt a követelést a Csődtv. 49. § (1) bekezdése alapján értékesítette, vagyis a követelés értékesítésére a Csődtv. alapján, a vagyonnal való rendelkezés körében került sor.
[16] Alaptalannak találta azt a védői érvelést, miszerint a követelés tényállásban megjelölt feltételek szerinti értékesítése megfelelt az észszerű gazdálkodás követelményeinek; az elsőfokú ítélet tényállása tartalmazza azokat a tényeket, melyek szerint a terhelt peresített követelést értékesített olyan időpontban, amikor a polgári perben a bizonyítási eljárás befejeződött, így a terhelt felszámolóként szándékos magatartásával csökkentette a felszámolásra fordítható vagyont, a követelés áron aluli értékesítése haszonszerzés végett, a terhelt saját vagyoni érdekköréhez tartozó cég részére történt, ezért bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése nélkül került sor.
[17] Törvényesnek tartotta a cselekmény minősítését, és álláspontja szerint a pénzmellékbüntetés kiszabásának az 1978. évi IV. törvény 64. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott feltételei is maradéktalanul fennálltak.
[18] Mindezekre figyelemmel a megtámadott határozatok hatályukban fenntartását indítványozta.
[19] A védő a Legfőbb Ügyészség indítványára tett észrevételeiben kifejtette, hogy az abban felhozott érvek ellentétesek a korábbi polgári peres eljárás során rögzített legfelsőbb bírósági állásponttal, mivel az aszerint a B. Kft.-nek a felszámolás elrendelésekor vagyona nem volt, csupán el nem ismert követelésekkel rendelkezett, ekként a felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróság sem tekintette vagyonnak a peres, el nem ismert követelést.
[20] Hivatkozott arra is, hogy a Számv. tv. 29. § (1) bekezdése értelmében követelések azok a különféle szállítási, vállalkozási, szolgáltatási és egyéb szerződésekből jogszerűen, pénzértékben kifejezett fizetési igények, amelyek a vállalkozó által már teljesített, a másik fél által elfogadott, elismert termékértékesítéshez, szolgáltatás teljesítéséhez, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírhoz, tulajdoni részesedést jelentő befektetés értékesítéséhez, kölcsönnyújtáshoz, előlegfizetéshez kapcsolódnak, és e két feltétel együttes teljesítésekor keletkezik követelés, akkor, ha a vállalkozó a szerződés szerint teljesít, a másik fél pedig elismeri a teljesítést. Hangsúlyozta, hogy akkor, ha a vevő nem ismeri el a teljesítést, a vállalkozó nem mutathatja ki a követelést könyvviteli nyilvántartásaiban, a peresített követelést a Számv. tv. 90. § (3) bekezdés c) pontja alapján a kiegészítő mellékletben kellett feltüntetni, mint mérlegen kívüli egyéb tételt, a peresített követelést a 160. § (5) bekezdése értelmében a „nulla” számla osztályban kellett nyilvántartani, mely a mérleg eredményét nem befolyásoló számlaosztály.
[21] Utalt arra is, hogy a jogerős ítélet megszületését megelőzően mintegy másfél évvel a perbeli kiszámíthatatlanság, az általánosan meglévő perbeli kockázat és az alperesi teljesítési készséggel és képességgel kapcsolatos bizonytalanság miatt kizárható a szándékosság; évekkel előre lehetetlen volt bizonyosan tudni a per további kimenetelét, így azt, hogy mi lesz a másodfokú eljárás eredménye, a felperesnek kedvező ítélet esetén az alperes előterjeszt-e felülvizsgálati kérelmet és annak mi lesz a végeredménye, ekként ezen körülmények az alanyi oldal hiányát támasztják alá; álláspontja szerint nem állapítható meg az észszerű gazdálkodás követelményeinek megsértése sem.
[22] A jogerős ügydöntő határozatok meghozatalára, valamint a felülvizsgálati indítvány előterjesztésére a korábbi Be. hatálya alatt került sor.
[23] 2018. július 1-jén azonban hatályba lépett a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.), és annak 868. § (1) bekezdése szerint a törvény rendelkezéseit – a törvényhelyben megjelölt kivételekkel – a hatálybalépéskor folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell. E kivételek között a felülvizsgálati eljárás rendelkezései nem szerepelnek.
[24] A Kúria a felülvizsgálati indítvány elbírálására a Be. 660. § (1) bekezdése alapján tanácsülést tűzött ki, melyen a megtámadott határozatokat a felülvizsgálati indítványban meghatározott okok alapján bírálta felül, emellett vizsgálta a Be. 659. § (6) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértéseket is, ilyet azonban nem észlelt.
[25] A felülvizsgálati indítvány részben kizárt, részben nem alapos.
[26] A korábbi Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja alapján a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen akkor volt helye felülvizsgálatnak, ha a bíróság határozatának meghozatalára a fenti törvény 373. § (1) bekezdés I. b) vagy c) pontjában, illetve II-IV. pontjában meghatározott valamely eljárási szabálysértéssel került sor.
[27] A terhelt védője a korábbi Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjára alapítva hivatkozott a korábbi Be. 373. § (1) bekezdés III. a) pontjára; álláspontja szerint az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének oly mértékben nem tett eleget, hogy emiatt az ítélet felülbírálatra alkalmatlan volt, ekként az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésének lett volna helye.
[28] Azonban az indokolási kötelezettség megsértésére hivatkozással valójában a bűnösség megállapítását kifogásolta, és nem is jelölt meg olyan indokolásbeli hiányosságokat, amely az indítvány benyújtásakor hatályos korábbi Be. 373. § (1) bekezdés III. a) pontja alá eső eljárási szabálysértés körébe sorolható.
[29] A Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja szerint ugyanakkor eljárási szabálysértés miatt felülvizsgálati indítvány akkor terjeszthető elő, ha a bíróság a határozatát a 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértéssel hozta meg. A Be. 608. § (1) bekezdése azonban nem tartalmazza a korábbi Be. 373. § (1) bekezdés III. pont a) alpontja szerinti eljárási szabálysértést mint feltétlen hatályon kívül helyezési és egyben felülvizsgálati okot; 2018. július 1. napjától ilyen okból felülvizsgálatra nincs törvényes lehetőség.
[30] Ezért a Kúria a Be. 870. § (3) bekezdése alapján a hivatkozott okból előterjesztett indítvány elbírálását mellőzte.
[31] Emellett az elsőfokú ítélet indokolása maradéktalanul számot adott a bizonyítékértékelő tevékenységről, a másodfokon eljárt törvényszék indokolása – a kiegészített tényállásra tekintettel – nyomon követhető és ellentmondásoktól mentes.
[32] A Kúria nem találta alaposnak a felülvizsgálati indítványnak a csődbűntett megvalósulását vitató érvelését sem.
[33] A korábbi Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja alapján akkor volt helye felülvizsgálatnak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor, míg a b) pont alapján abban az esetben, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog szabályainak megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak.
[34] Az anyagi jogi jogszabálysértések miatti felülvizsgálatot a Be. ezzel egyezően szabályozza; így a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt felülvizsgálatnak van helye a 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján akkor, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét, míg a b) pont ba) és bb) alpontjai szerint abban az esetben, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályainak megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést vagy alkalmazott törvénysértő intézkedést.
[35] A korábbi Be. 423. § (1) bekezdése alapján azonban a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó, ami a felülvizsgálatban nem volt támadható.
[36] A Be. 659. § (1) bekezdése hasonlóan írja elő, hogy a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó.
[37] Mindez azt jelenti, hogy a felülvizsgálat során a jogerős határozatban megállapított tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése nem vizsgálható, az eljárt bíróságok által levont jogi következtetések – így a bűnösség megállapításának és a cselekmények jogi minősítésének – helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével bírálható el (BH 2004.102.).
[38] Erre figyelemmel a Kúria a megállapított tényálláshoz még annak esetleges megalapozatlansága esetén is kötve van, a bizonyítékok eltérő értékelésére, eltérő következtetés levonására, bizonyításra, illetve ilyen célból az ítélet hatályon kívül helyezésére nincs törvényes lehetőség.
[39] A Kúria ezért a felülvizsgálati indítványnak a bizonyítékok mikénti mérlegelését támadó részével nem foglalkozhatott.
[40] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege szerint a megyei bíróság elrendelte a B. Kft. felszámolását, és azzal a C. Kft.-t bízta meg, felszámolóbiztosként pedig a vádlott járt el. A felszámolás kezdő időpontja 2001. január 18. napja volt.
[41] A felszámolás alatt álló gazdasági társasággal szemben négy hitelező a kamatokkal, bírságokkal és késedelmi pótlékkal együtt összesen 174 126 448 forint erejéig hitelezői igényt jelentett be, két hitelező pedig a követelésükkel kapcsolatban behajthatatlansági nyilatkozatot kért.
[42] A B. Kft.-nek fennállt az M. Rt.-vel szemben 74 455 000 forint értékű követelése, amely kapcsán a kft. pert is indított az rt.-vel szemben. A perben első fokon eljárt bíróság a 2003. március 7. napján kelt ítéletében kötelezte a részvénytársaságot, hogy fizesse meg a B. Kft.-nek a 74 455 000 forintot és annak kamatait, és a másodfokon eljárt ítélőtábla ezt 2004. január 30-án kelt ítéletében helybenhagyta.
[43] A terhelt azonban a felszámolás alatt álló kft. követelését még az elsőfokú eljárás alatt, 2002 szeptemberében értékesítette az Sz. Rt.-nek 6 000 000 forintért. A perbe a felperes oldalán ez utóbbi rt. is beavatkozott.
[44] Miután a perben eljárt elsőfokú bíróság elrendelte a megítélt pénzkövetelés biztosítását, a pervesztes M. Rt. a megítélt összeget – a tőkét és annak járulékait – letétbe helyezte, majd a követelést megvásároló Sz. Rt. számláján ekként 2004. április 5. napján 148 409 808 forintot jóváírtak.
[45] Majd az F.-i Bíróság az ítélőtábla határozatával 2009. május 8. napján jogerős ítéletében kötelezte a C. Kft.-t és az Sz. Rt.-t arra, hogy fizessenek meg a felszámolás alatt álló B. Kft.-nek 144 000 000 forint főkövetelést és ennek járulékait.
[46] A felszámolással megbízott C. Kft. ügyvezetője tagja volt a követelést megvásároló Sz. Rt. felügyelőbizottságának, emellett a C. Kft. tulajdonosa ugyanaz a cég volt, amelyik részvényese volt az Sz. Rt.-nek.
[47] Az engedményezési szerződés miatt bejelentett kifogásokra tekintettel a megyei bíróság 2005. január 19. napján kelt és az ítélőtábla végzése folytán 2006. november 30. napján jogerős határozatával a C. Kft.-t mint a B. Kft. felszámolóját felmentette.
[48] A másodfokú bíróság a tényállást kiegészítette, rögzítve, hogy a terhelt gazdaságilag indokolatlan döntést hozott, amikor a követelést hatmillió forintért engedményezte; azzal, hogy a gazdasági társaság fizetésképtelen helyzetében az annak vagyonát képező követelést az észszerű gazdálkodással ellentétes módon, kirívóan alacsony áron a felszámoló céggel tulajdonosi összefonódásban álló másik cég részére értékesítette, ezt a vagyont elvonta és a hitelezők igényének kielégítését – legalábbis részben – meghiúsította.
[49] A Kúria – következetes gyakorlata szerint – az irányadó tényálláshoz tartozónak tekinti a jogerős határozat indokolásának bármely részében szereplő ténymegállapítást; az ítéletet a felülvizsgálati eljárásban akkor is egészében kell értékelni, ha az valamely szempontból nem felel meg a határozatszerkesztéssel szemben támasztott követelményeknek (BH 2016.163.).
[50] A Kúria ekként a tényállás részének tekintette az elsőfokú ítélet indokolásában kifejtettek közül azt is, ami szerint a keresettel közel azonos összegű beszámítási kifogás tárgyában a követelés értékesítése érdekében foganatosított pályázat kiírásáig a követelés kapcsán eljáró bíróság bizonyítást nem rendelt el.
[51] A védő az észszerű gazdálkodással ellentétes döntésre és a kirívóan alacsony vételárra vonatkozó ténymegállapítás vitatásával az eljárt bíróságok bizonyítékértékelő tevékenységét és ezen keresztül a törvényi tilalom ellenére az irányadó tényállást támadta.
[52] Ugyanígy a tényállást támadta, amikor arra hivatkozott, miszerint az eljárt bíróságok a követelés engedményezésének vizsgálatánál nem voltak tekintettel arra, hogy milyen gazdasági adatok álltak az értékesítéskor a terhelt rendelkezésére, milyen tényekből és körülményekből indulhatott ki, és a bírósági eljárás bizonytalan kimenetelére, az M. Rt. által előterjesztett beszámítási kifogásra utalt.
[53] Így az indítvány ezen részei alapján a felülvizsgálat törvényben kizárt.
[54] Emellett az elsőfokú eljárásban a bizonyítás éppen arra irányult, hogy a terhelt az értékesítés időpontjában rendelkezésre álló tényekből és körülményekből milyen következtetést vont le a kérdéses követelés valós értékére, és e bizonyítás eredményeként állapította meg tényként a bíróság, hogy a terhelt felszámolói kötelezettségeit megszegve, az észszerű gazdálkodás követelményeivel ellentétes módon, kirívóan alacsony áron értékesítette a követelést, és az eljárt bíróságok ítéletük indokolásában részletesen kitértek a terhelt védekezésében, majd a felülvizsgálati indítványban is megismételt érvelésére.
[55] Az indítványozó anyagi jogszabályok megsértését kifogásoló érvelése szerint az el nem ismert peres követelés nem vagyon, ezért a korábbi Btk. 290. § (1) bekezdése szerinti csődbűntett törvényi tényállásának lényeges elemei hiányosak.
[56] A korábbi Btk. – elkövetéskor hatályos – 290. § (1) bekezdés d) pontja szerint csődbűntettet követ el, aki a gazdasági tevékenysége körében bekövetkezett fizetésképtelensége esetén az észszerű gazdálkodás követelményeivel ellentétesen vagyonát más módon, ténylegesen vagy színleg csökkenti, és ezzel a hitelezői kielégítését részben vagy egészben meghiúsítja.
[57] Az indítványozó tévesen hivatkozott arra, hogy a felszámolás alatt álló kft. M. Rt.-vel szembeni követelése nem felelt meg a Csődtv. 3. § (1) bekezdés e) pontjában meghatározott vagyon fogalmának, ezért nem lehet a csődbűntett elkövetési tárgya.
[58] A Csődtv. 3. § (1) bekezdés e) pontja szerint vagyon mindaz, amit a Számv. tv. befektetett eszköznek vagy forgóeszköznek minősít.
[59] A Számv. tv. 28. § (1) bekezdése szerint a forgóeszközök csoportjában, a mérlegben a készleteket, a vállalkozó tevékenységét nem tartósan szolgáló követeléseket, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat, tulajdoni részesedést jelentő befektetéseket, pénzeszközöket kell besorolni.
[60] Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a Számv. tv. 29. § (1) bekezdése szerint a forgóeszköz körébe tartozó követelések fogalmába nem kizárólag a felülvizsgálati indítványban megjelöltek szerinti követelés tartozhat. Ezek a törvény szerint – egyebek mellett – a vállalkozó által már teljesített, a másik fél által elfogadott, elismert termékértékesítéshez, szolgáltatás teljesítéséhez, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírhoz, tulajdoni részesedést jelentő befektetés értékesítéséhez, kölcsönnyújtáshoz, előlegfizetéshez (ideértve az osztalékelőleget is) kapcsolódnak, ideértve a (6) bekezdés szerinti egyéb követeléseket, továbbá a vásárolt követeléseket, a térítés nélkül és egyéb címen átvett követeléseket is.
[61] A Számv. tv. cselekmény elkövetésekor hatályban volt 29. § (1) bekezdése jogerős bírói ítélet általi megállapításra vonatkozó részt nem is tartalmazott.
[62] Ahogy azt ítéletében a törvényszék is – eseti döntésekkel egyezően – kifejtette, a peresített követelés a mérlegben forgóeszközként nem mutatható ki, a kétes követeléseket a Számv. tv. kiegészítő mellékletre vonatkozó 90. § (3) bekezdés c) pontja alapján, mint mérlegen kívüli egyéb tételt kell feltüntetni. A Számv. tv. 3. § 16. pontja szerint a mérlegen kívüli tétel olyan, szerződés alapján fennálló mérlegen kívüli függő, vagy biztos kötelezettség, illetve követelés, amely pénzeszköz vagy egyéb eszköz átadására, illetve átvételére vonatkozik, a mérlegforduló napján már fennáll, mérlegtételként szerepeltetése egy jövőbeni esemény bekövetkezésétől vagy a szerződés teljesítésétől függ.
[63] A Számv. tv. 160. § (5) bekezdése szerint a 0. számla osztályban kell nyilvántartani a mérlegen kívüli tételeket, így a törvény 3. § 17. pontja szerinti függő követelést is. Eszerint függő követelés az olyan pénzeszközre vagy egyéb eszközre vonatkozó, a mérleg fordulónapján fennálló követelés, amelynek mérlegtételként szerepeltetése jövőbeni eseménytől függ. Idetartoznak különösen a kapott garanciák, kezességek harmadik felek tartozásaiért, valamint a kapott fedezetek, biztosítékok, zálogtárgyak, óvadékok és az opciós ügylet miatti pénzeszköz vagy egyéb eszköz átvételére vonatkozó követelések.
[64] Így az adott ügyben a M. Rt.-vel szemben fennálló, el nem ismert, polgári peres úton érvényesített követelés számviteli értelemben a Számv. tv. 3. § 17. pontja szerinti függő követelés, melyet a számviteli szabályok értelmében a mérlegben forgóeszközként nem lehet kimutatni.
[65] Más oldalról ugyanakkor a csődbűntett elkövetési tárgya a felszámolás alatt álló gazdasági társaság gazdálkodásának körébe eső vagyoni érték. A követelésnek a bíróság jogerős ítéletében az adós terhére kötelezettségként történő megállapítása, a kötelezettség felszámolás befejezéséig történő teljesítése – azaz a követelés alapját képező kötelezettség adós részéről pénzben történő kielégítése – a mérlegben már forgóeszközként, pénzeszközként szerepelt volna. Amennyiben a terhelt a felszámolási eljárás során a Csődtv. 48. § (1) bekezdése szerinti követelésbehajtási, igényérvényesítési kötelezettségét teljesíti, a függő követelés pénzeszközzé, forgóeszközzé vált volna, a Csődtv. 3. § (1) bekezdés e) pontja szerinti vagyon fogalmába illeszthetően.
[66] Mindezekre figyelemmel téves a védőnek az az érvelése, mely szerint a követelések közül csak az minősül forgóeszköznek amelyet az ellenfél elismert, vagy amely követelés fennállását jogerős bírói ítélet állapította meg.
[67] A Csődtv. 48. § (1) bekezdése értelmében a felszámoló az adós követeléseit esedékességkor behajtja, igényeit érvényesíti, vagyonát értékesíti. A Csődtv. 48. § (3) bekezdése értelmében a felszámoló a felszámolási eljárás alatt köteles gondoskodni az adós vagyonának megóvásáról, megőrzéséről.
[68] Abban az esetben, ha a terhelt a peres eljárást folytatja, a kérdéses követelést a felszámolási eljárás során behajtja, majd az abból befolyt pénzeszköz (forgóeszköz) saját célra történő elvonásával a vagyont csökkenti, nem merült volna fel az a kérdés, hogy az adott pénzeszköz a Csődtv. vagyonfogalma alá tartozik-e. A terhelt azonban éppen a szándékosan előidézett vagyonelvonás kivitelezése érdekében értékesítette a fizetésképtelen gazdasági társaság függő követelését kirívóan alacsony áron a felszámolás lefolytatásával megbízott kft. azonos tulajdonosi érdekkörébe tartozó Sz. Rt. részére. E követelés érvényesítése felett a felszámoló diszponált, a Csődtv. 48. § (1) bekezdése szerint kizárólag a terhelt volt abban a helyzetben, hogy e követelés behajtása érdekében rendelkezési jogával éljen.
[69] Ezért a Kúria álláspontja szerint a tényállásban rögzített, az M. Rt.-vel szemben 2002. szeptember 12. napján kelt engedményezési szerződéssel értékesített követelés a terhelt mint felszámoló rendelkezési körébe tartozó, a Számv. tv. 29. § (1) bekezdése szerinti forgóeszköz alapját képező vagyonelem, az egyúttal a Csődtv. 3. § (1) bekezdés e) pontja szerinti vagyon része, mely a felszámolási eljárás rendeltetéséből adódóan a hitelezők kielégítésére szolgált.
[70] A terhelt büntetendő – a törvényi tényállásnak megfeleltethető – magatartása éppen azáltal valósult meg, hogy a függő követelés észszerű gazdálkodással ellentétes módon, kirívóan alacsony áron történő értékesítésével megakadályozta azt, hogy a pénzeszköz forgóeszköz formát öltsön, ezáltal a felszámolás alatt álló gazdasági társaság Csődtv. 3. § (1) bekezdés e) pontja szerinti vagyonát csökkentette. Mindezek eredményeként a hitelezői igények kielégítését részben meghiúsította.
[71] Mint ahogy arra a Legfőbb Ügyészség is rámutatott, nem vezethetett eredményre a védőnek a szándékos elkövetés és az előreláthatóság hiányára vonatkozó érvelése sem.
[72] Az elsőfokú bíróság hiánytalanul felsorolta azokat a bizonyítékokat, melyek szerint az értékesítést az adott időpontban jogi és gazdasági szükségszerűség nem indokolta, a hitelezői igények kielégítésére szolgáló vagyon ilyen módon történő csökkentésében a jogi végzettségű terhelt szándékos magatartása megkérdőjelezhetetlen; különös tekintettel arra, hogy a követelés értékesítésére a felszámoló céggel tulajdonosi összefonódásban álló másik cég részére történt.
[73] Ha a követelés teljesítése révén a pénzeszköz a társaság vagyonába került volna, a hitelezők kielégítése részben sem hiúsul meg.
[74] Az adott ügyben a követelés teljesítése egy jövőbeni eseménytől függött, amelynek biztos bekövetkezésével az irányadó tényállás szerint a terhelt számolt, ezért a követelés kirívóan alacsony áron történő értékesítésével, az észszerű gazdálkodás követelményeivel ellentétes módon, a gazdasági társaság vagyonának csökkentése – más gazdasági társaság haszonszerzése és ezáltal a hitelezői igények részbeni meghiúsítása – végett, szándékosan, mégpedig egyenes szándékkal követte el a bűncselekményt.
[75] Az irányadó tényállásban írt magatartás a korábbi Btk. elkövetéskor hatályos 290. § (1) bekezdés d) pontja szerinti csődbűntett törvényi tényállásába illeszthető.
[76] Ekként a védő érvelésével szemben a másodfokú bíróság helyesen minősítette a terhelt cselekményét a korábbi Btk. 290. § (1) bekezdés d) pontja szerinti csődbűntettnek.
[77] A Kúria nem találta alaposnak a pénzmellékbüntetés alkalmazásának törvényességét vitató védői hivatkozást sem, tekintettel arra, hogy a korábbi Btk. 64. § (1) bekezdés a) pontja szerint a pénzmellékbüntetés kiszabásának feltétele a haszonszerzés érdekében történő elkövetés, mely az irányadó tényállás alapján a terhelt terhére kétségkívül megállapítható.
[78] A Kúria egyetértett a Legfőbb Ügyészség érvelésével, miszerint a terhelt a kérdéses követelést a 2002. szep-tember 12. napján kelt engedményezési szerződés szerint 6 000 000 forintért értékesítette, azonban a követelést megvásárló rt. végső soron 148 409 808 forinthoz jutott hozzá, s nem kétséges az, hogy a bűncselekmény elkövetésére haszonszerzés végett került sor.
[79] Mindezekre figyelemmel az eljárt bíróságok a terhelt bűnösségét a büntető anyagi jog szabályainak megsértése nélkül állapították meg, a cselekmény minősítése és a kiszabott büntetés is törvényes, ezért a felülvizsgálati indítvány a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont bb) alpontja szerint előterjesztett okból is alaptalan.
[80] A Kúria a fentiekre figyelemmel az előterjesztett felülvizsgálati indítvány ezen részét megalapozatlannak találta.
[81] A részben törvényben kizárt, részben megalapozatlan indítványra tekintettel a megtámadott határozatokat a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. I. 996/2018.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás