BÜ BH 2019/2
BÜ BH 2019/2
2019.01.01.
A bűncselekmény elkövetésén tetten ért elkövető elfogása és visszatartása nem jogellenes támadás, ezért jogos védelmi helyzetet az elkövető javára nem alapoz meg [Btk. 21-22. §; 1998. évi XIX. tv. (korábbi Be.) 127. §; 2017. évi XC. tv. (Be.) 273. §].
[1] A járásbíróság a 2017. január 10. napján megtartott tárgyaláson meghozott és kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki közúti veszélyeztetés bűntettében [Btk. 234. § (1) bek.] és rablás bűntettében [Btk. 365. § (1) és (2) bek.].
[2] Ezért őt – halmazati büntetésül, mint többszörös visszaesőt – 6 év 6 hónap szabadságvesztésre, 7 év közügyektől eltiltásra és 7 év közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte.
[3] A szabadságvesztést fegyházban rendelte végrehajtani. Kimondta, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható. A terhelt által előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztés végrehajtásába beszámítani rendelte.
[4] Egy korábbi büntetésből engedélyezett feltételes szabadságot megszüntette.
[5] A terhelt és védője által bejelentett fellebbezés folytán a törvényszék a 2017. május 19. napján kihirdetett és jogerőre emelkedett ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a fő rendelkezésekre nézve helybenhagyta.
[6] A jogerős ítélet történeti tényállása szerint:
[7] A terhelt 2013. július 9. napján 19 óra 20 perc és 19 óra 35 perc közötti időben a használatában lévő személygépkocsival leparkolt a közút szélén K. J. F. a.-i, az utcára kihelyezett szobakiadást hirdető táblával jelölt ingatlana melletti ingatlan előtt.
[8] A nyitott bejárati kapun bement az ingatlanra, majd a családi ház alsó szintjére a kulcsra nem zárt ajtón keresztül jutott be, és ott jogtalan eltulajdonítási szándékkal értékek után kutatott. A házban lakók tetten érték. K. J. F.-né értesítette a rendőrséget, míg K. J. F., fiatalkorú K. Sz. F. és O. J. megpróbálták a terheltet a rendőrség kiérkezéséig a helyszínen visszatartani.
[9] A terhelt menekülni kezdett az ingatlanról, az udvaron azonban O. J. megragadta a felső ruházatánál, azonban a terhelt abból kibújva félmeztelen felső testtel az utcára kirohant, majd elfutott. Fiatalkorú K. Sz. F. és K. J. F. futva követte a terheltet. Hozzávetőlegesen 100 méter távolság megtétele után fiatalkorú K. Sz. F. sértett utolérte a terheltet, megragadta az egyik kezét, és az ingatlan felé kezdte vezetni, eközben K. J. F. is utolérte őket. A terhelt színleg együttműködést tanúsított a sértettel és K. J. F.-fel. Azonban egy hirtelen mozdulattal kiszabadította magát, és a le nem zárt gépjárműve vezetőülésébe beülve elindította a jármű motorját.
[10] A fiatalkorú K. Sz. F. sértett ekkor a terhelt helyszínen tartása érdekében a gépkocsi nyitott bal első ajtajának nyílásában állva benyúlt, megragadta a terhelt nyakát és jobb karját, a terhelt azonban ennek ellenére mozgásba hozta a gépjárművet.
[11] A terhelt a gépkocsi mozgásban tartása mellett hozzávetőlegesen 4,4 méter megtétele után a szabadon maradó bal kezével a jármű vezető oldali ajtaját az ekkor még a gépkocsi mellett, annak mozgásával együtt futva haladó és őt fogó fiatalkorú sértettre vágta, aki ennek hatására elengedte a terheltet. A terhelt ekkor még nagyobb gázadással a járművet körültekintés nélkül gyorsítva a helyszínt elhagyta.
[12] A terhelt érvényes vezetői engedéllyel nem rendelkezett, mert azt a hatóság 2000. július 4. napjától 36 hónapra visszavonta, így megszegte a KRESZ 4. § (1) bekezdés a) pontját.
[13] Magatartásával megszegte a KRESZ 24. § (1) bekezdésében és a KRESZ 25. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseket, a terhelt e cselekménye következtében fiatalkorú K. Sz. F. sértett sérülést nem szenvedett, azonban annak reális veszélye fennállt. A veszélyhelyzetben a sértett sérülése abból eredően maradt el, hogy a terhelt testét elengedte.
[14] A terhelt 2014. május 25. napján 18 óra körüli időben H. városba érkezett a tulajdonában álló személygépkocsival, és B. J. és felesége tulajdonában álló családi ház előtt leparkolt.
[15] A lakóépületbe arany ékszerek és készpénzszerzés céljával, azzal az ürüggyel ment be, hogy kiadó szobát keres. A családi ház alsó szintjén lévő nappali-étkező helyiségben B. J.-né a kanapén félig ülő helyzetben pihent-aludt, férje a földszint másik szobájában tévét nézett.
[16] A terhelt kihasználva, hogy B. J.-né aludt, a nappali-étkező helyiségen keresztül a kis szobába ment, ahol a szekrényben arany ékszerek és készpénz után kutatott. A szekrény polcán egy fémkazettát, mellette egy nejlonzacskót talált benne arany ékszerekkel. 18 darab 1 158 500 forint összértékű arany ékszert vett magához a terhelt eltulajdonítási céllal, és azokat ruházatába rejtette.
[17] Ezután tovább kutatva egy kis szekrény tetején fellelt egy pénztárcát, melyből eltulajdonítási szándékával magához vette a benne talált 40 000 forint készpénzt.
[18] Ezt követően a helyiségből kifelé indult, amikor az étkező-nappali ajtónyílásához ért, B. J.-né felébredt, elé állt és kérdőre vonta, hogy mit keresett a kis szobájukban. A terhelt ekkor azt közölte, hogy „kiadó szobát keres”. B. J.-né a nappali és az étkező helyiségből a szélfogó irányába indult, hogy az abból nyíló szobában tartózkodó férjét segítségül hívja, közben kiabálta, hogy „gyere J., mert itt egy férfi”. A terhelt ekkor a sértett után haladva lakásból menekülni kívánt a magához vett arany ékszerekkel és készpénzzel. A szélfogó helyiségben az ott lévő B. J.-né miatt nem tudott továbbhaladni, ezért fizikai erejével a nála alkatilag alacsonyabb és lényegesen kisebb testsúlyú idős B. J.-nét fellökte, aki a lökés következtében elesett, magatehetetlen fekvő állapotba került. Ezt kihasználva a terhelt a házból kifutott és az ingatlan kerítése előtt leállított személygépkocsival a helyszínt elhagyta.
[19] B. J.-né az ellökése következtében 8 napon belül gyógyuló bokaízület rándulásával, a jobb alkar, a jobb comb, és csípőtájék bevérzésében megnyilvánuló zúzódásos sérülést szenvedett.
[20] Az eltulajdonított arany ékszerek értéke 1 158 500 forint, míg az elvitt készpénz összege 40 000 forint, így összesen az okozott kár 1 198 500 forint volt.
[21] A jogerős ügydöntő határozat ellen a terhelt a Be. 416. § (1) bekezdés a), b) és c) pontjában írt okból, míg a terhelt meghatalmazott védője a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában írt okból terjesztett elő felülvizsgálati indítványt.
[22] A terhelt hivatkozott arra, hogy a rablás bűntettének értékelt cselekmény vonatkozásában ő az eljárás során elismerte, hogy a házba lopási szándékkal ment be, azonban ő a sértettet nem lökte fel és a menekülésekor a sértettnek ideje sem volt elé lépni.
[23] Vitatta az általa eltulajdonított ékszerek elkövetési értékét, mert régi ékszerek voltak, melynek ára a törtaranyéval azonos, ami 2013-ban 4400 forint/gramm volt.
[24] Álláspontja szerint a rablási cselekmény esetében a védekezésére tekintettel indokolt lett volna helyszíni szemlét tartani, azonban az erre irányuló bizonyítási indítványt a bíróság elutasította.
[25] A közúti veszélyeztetésként értékelt cselekmény vonatkozásában hivatkozott arra, hogy csak kiadó szobát keresett és az ajtóig bement, semmit sem lopott, azonban itt „nagyon csúnyán megverték”. Ő elfutott a helyszínről, de utánafutottak, amikor megállt és kérte, hogy hívjanak rendőrt és átadja az iratait, ennek érdekében ment a gépkocsijához és beült a járműbe. Az autójának az ablaka le volt húzva és ekkor a sértett annyira megszorította a nyakát, hogy majdnem megfulladt, tekintettel arra, hogy „súlyos betegségben” szenved, „kényszerhelyzetben” érezte magát és ezért hajtott el gépkocsijával a helyszínről. Betegsége vonatkozásában előadta, hogy „kóros elmebetegségben szenved”.
[26] Mindezek alapján indítványozta az alapügyben meghozott első- és másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését.
[27] A meghatalmazott védő felülvizsgálati indítványában az elsőfokú ítélettel szemben bejelentett fellebbezés indokolását ismételte meg.
[28] Hivatkozott arra, hogy a rablásként értékelt cselekmény vonatkozásában a B. M. és a sértett ellentmondásos tanúvallomását fogadta el a bíróság a tényállás alapjául, pedig ez alapján a „bizonyítatlanság"-ot a terhelt javára kellett volna értékelni.
[29] Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a helyszíni szemlére irányuló bizonyítási indítványt elutasította, ugyanakkor érvelt azzal, hogy ennek elmaradása miatt nem nyert bizonyítást, hogy a sértett által előadott módon történt a cselekmény és a Be. 4. § (2) bekezdése alapján ezt a terhelt javára kellett volna értékelnie a bíróságnak.
[30] Összegezve megállapította, hogy a rablás törvényi tényállási elemei közül az erőszak nem valósult meg, illetve nem nyert bizonyítást.
[31] A közúti veszélyeztetés bűntetteként értékelt cselekmény tekintetében kifejtette, hogy a terhelt jogos védelmi helyzetben volt. Álláspontja alátámasztására hivatkozott a „13/2013. számú büntető elvi határozatra”. A Be. 127. § (3) bekezdése „bűnüldözésre jogosult hatóságnak nyújtott civil jogsegélyt” teszi lehetővé, azonban ez nem zárja ki a büntetőjogi felelősséget, abban az esetben ha az elkövető helyszínen történő visszatartása során szükségképpen alkalmazott fizikai ráhatás túllép a Be. 127. § (3) bekezdés által biztosított kereteken. Az elsőfokú és másodfokú bíróság ezt elmulasztotta vizsgálni, illetve erre vonatkozóan indokolási kötelezettségét elmulasztotta.
[32] A terhelt meghatalmazott védője kifejtette, hogy a sértett, K. J. F. és O. J. a terhelt tettenérését követő a Be. 127. § (3) bekezdésében megengedett magatartást túllépve járt el a terhelttel szemben és így a terhelt „cselekménye nem minősül bűncselekménynek”, mert jogos védelmi helyzetben cselekedett, illetve „ha rosszul mérte fel a helyzetet, és valójában a tanúk nem jogellenesen jártak el, és mégsem forgott komoly veszélyben”, akkor tévedésében szerepet játszott enyhe fokú gyengeelméjűsége, amely enyhe fokban korlátozta, hogy cselekménye társadalomra veszélyességét felismerje és e felismerésnek megfelelően cselekedjék.
[33] A Legfőbb Ügyészség a terhelt és meghatalmazott védője által előterjesztett felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta.
[34] Hivatkozott arra, hogy a Be. 423. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálat során a jogerős határozatban megállapított tényállás irányadó, az nem támadható. Így felülvizsgálat során a tényállás megváltoztatásra nincs lehetőség, a tényállás a korábban eljárt bíróságok bizonyítékokat értékelő, mérlegelő tevékenységén keresztül, megalapozatlanságra hivatkozással nem kifogásolható.
[35] A jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás szerint a K. J. F., fiatalkorú K. Sz. F. és O. J. kizárólag olyan magatartást tanúsítottak, amely arra irányult, hogy a bűncselekmény elkövetésén tetten ért terheltet elfogják és – a telefonon már értesített rendőrség – kiérkezéséig a helyszínen visszatartsák. Így magatartásuk a Be. 127. § (3) bekezdése által biztosított keretek között maradt.
[36] A rablás bűntetteként értékelt cselekmény minősítése az irányadó tényállás alapján törvényes.
[37] A terhelt a Legfőbb Ügyészség átiratára észrevételt tett, melyben fenntartotta a felülvizsgálati indítványban foglaltakat azzal, hogy a közúti veszélyeztetés bűntette alóli felmentését, a rablás bűntetteként értékelt cselekményének lopásként történő értékelését, egyebekben – egészségi állapotára tekintettel – a büntetés lényeges enyhítését indítványozta.
[38] A Kúria a Be. 424. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati indítványt tanácsülésen bírálta el.
[39] A terhelt és meghatalmazott védője által előterjesztett felülvizsgálati indítvány alaptalan.
[40] Felülvizsgálati eljárásban a Kúria a jogerős határozatban megállapított tényálláshoz – a Be. 423. § (1) bekezdése értelmében – kötve van, az a felülbírálat során nem támadható.
[41] Az alapügyben megállapított tényálláshoz kötöttség azt is jelenti, hogy a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok mikénti értékelése nem vizsgálható, a bizonyítékok át-, illetve újraértékelése, valamint bizonyítás felvétele kizárt, így a Kúria a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás megalapozottságát nem vizsgálhatja.
[42] A terhelt és meghatalmazott védője a felülvizsgálati indítványában a bíróság bizonyítékértékelő tevékenységén keresztül a jogerős ítéletben megállapított, és így a felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás helytállóságát vitatta, ami a fentiek alapján a törvényből eredően kizárt.
[43] Így a Kúria a felülvizsgálati eljárásban a törvény kizáró rendelkezése alapján nem vizsgálhatta, hogy a bizonyítékok helyes értékelése alapján rögzítette-e a rablás bűntetteként minősített cselekmény tekintetében a bíróság az ítéleti tényállásában, hogy a terhelt a házból történt menekülése közben az eltulajdonított dolgok megtartása végett ellökte a sértettet.
[44] Az alapügyben megállapított tényállás alapján a bíróságok a terhelt büntetőjogi felelősségét törvényesen állapították meg, és a cselekmények minősítése is törvényes.
[45] A Btk. 365. § (2) bekezdése szerint minősülő rablás bűntettét az a tetten ért tolvaj követi el, aki a dolog megtartása végett erőszakot alkalmaz. Így az alapügyben eljárt bíróságok törvényesen minősítették a terhelt B. J.-né sérelmére elkövetett cselekményét rablás bűntettének.
[46] A Btk. 234. § (1) bekezdése értelmében közúti veszélyeztetés bűntettét valósítja meg, aki a közúti közlekedés szabályainak megszegésével közúton vagy közforgalom elől el nem zárt magánúton más vagy mások életét vagy testi épségét közvetlen veszélynek teszi ki.
[47] Az irányadó tényállás alapján a terhelt a gépkocsi mozgásban tartása mellett hozzávetőlegesen 4,4 méter megtétele után a szabadon maradó bal kezével a jármű vezető oldali ajtaját az ekkor még a gépkocsi mellett, annak mozgásával együtt futva haladó és őt fogó sértettre vágta, ezzel a terhelt megszegte a KRESZ 24. § (1) bekezdésében és 25. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseket és magatartásából eredően fennállt a reális veszély, hogy K. Sz. F. testi sérülést szenvedjen. Mindezek alapján a bíróságok törvényesen minősítették e cselekményt közúti veszélyeztetés bűntettének.
[48] A Be. 127. § (3) bekezdése [azonos rendelkezést tartalmaz a 2017. évi XC. törvény (Be.) 273. §-a] értelmében a bűncselekmény elkövetésén tetten ért személyt bárki elfoghatja, köteles azonban őt a nyomozó hatóságnak haladéktalanul átadni; ha erre nincs módja, a rendőrséget értesíteni.
[49] Az irányadó tényállás szerint a sértett, valamint K. J. F. és O. J. a terheltet lopás elkövetésén tetten érte, ekkor K. J. F.-né értesítette a rendőrséget, míg a sértett, valamint K. J. F. és O. J. a terhelt menekülését akarta megakadályozni. A terhelt az elfogását követően ismételten kiszabadította magát a sértett fogásából, és gépkocsijával el akart menekülni a helyszínről, ezért a sértett az autóba benyúlva a terhelt vállát és nyakát megfogta.
[50] Mindezek alapján a sértett, továbbá K. J. F. és O. J. magatartása kizárólag a terhelt elfogására és a rendőrség kiérkezéséig a helyszínen történő visszatartására irányult, ami nem valósított meg olyan támadó jellegű magatartást, amely túllépte a visszatartással szükségszerűen együtt járó, indokolt mértéket.
[51] A meghatalmazott védő tévedésre való hivatkozása nem foghat helyt, mert az irányadó tényállás szerint a terhelt a menekülése során célirányos magatartást tanúsított, az utcán történt elfogása után együttműködést mutatott, majd a gépkocsijához visszaérve, kihasználva a helyzetet, autójával menekült el a helyszínről.
[52] Ezen túlmenően a Btk. 20. § (2) bekezdésében meghatározott társadalomra veszélyességben való tévedés vonatkozásában az elkövető ijedtsége vagy menthető felindulása nem bír büntetőjogi jelentőséggel.
[53] Mindezek alapján a bíróságok törvényesen minősítették a terhelt e cselekményét a Btk. 234. § (1) bekezdése szerint minősülő közúti veszélyeztetés bűntettének.
[54] A korábbi Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjában írt felülvizsgálati ok megállapítására kizárólag akkor kerülhet sor, ha a törvénysértő minősítés, a büntetőjog más szabályainak megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki. A törvénysértő minősítés alapján, a büntetőjog más szabályainak megszegése hiányában önmagában a büntetés nemének, mértékének sérelmezése a felülvizsgálatot nem alapozza meg (EBH 2011.2387., BH 2016.264., 2012.239., 2005.337.).
[55] A Kúria nem észlelt olyan (más) abszolút eljárási szabálysértést sem, amelyet a Be. 423. § (5) bekezdése értelmében hivatalból vizsgálni köteles.
[56] Így a Kúria a terhelt által előterjesztett felülvizsgálati indítványban foglaltaknak nem adott helyt, ezért a megtámadott határozatokat – a Be. 426. §-a értelmében – a Be. 424. § (1) bekezdése alapján megtartott tanácsülésen hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. II. 103/2018.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás