BK ÍH 2019/2.
BK ÍH 2019/2.
2019.03.01.
Harmadfokú eljárásban a felülbírálat kiterjesztésére az ítélet fellebbezéssel nem érintett részeire csak a másodfellebbezés alapossága esetén van lehetőség [Be. 618. § (3) bekezdés].
Az első fokon eljáró P. Járásbíróság a 2017. június 9. napján hozott ítéletével K. G. vádlottat bűnösnek mondta ki segítségnyújtás elmulasztása bűntettében [Btk. 166. § (1) bekezdés, (3) bekezdés I. fordulat], testi sértés bűntettének kísérletében [Btk. 164. § (1) bekezdés, (3) bekezdés], közveszély okozás vétségében [Btk. 322. § (5) bekezdés I. fordulat], továbbá 2 rendbeli kábítószer birtoklása vétségében [Btk. 178. § (6) bekezdés]. Ezért halmazati büntetésül 2 évi börtönben végrehajtandó szabadságvesztés büntetésre és 2 év 6 hónap közúti járművezetéstől eltiltásra, valamint 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. A vádlott feltételes szabadságra bocsátásának legkorábbi időpontját büntetése 2/3 részének kitöltését követő napban állapította meg. Elrendelte a vádlottal szemben jogerősen kiszabott 6 hónapi 2 évi próbaidőre felfüggesztett fogházbüntetés utólagos végrehajtását.
Az elsőfokú ítélet ellen a védő jelentett be fellebbezést enyhítés végett, valamint a testi sértés kapcsán eltérő jogi minősítés érdekében. A vádlottól jogorvoslati nyilatkozat nem érkezett.
Az ügyész az ítéletet tudomásul vette.
A másodfokú bíróság a tényállást az iratok tartalma alapján kiegészítette, és a vádlottat a Btk. 322. § (5) bekezdés I. fordulata szerint minősülő közveszély okozás vétségének vádja alól bűncselekmény hiányában felmentette. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú ítéletet az ügyész tudomásul vette, a vádlott részéről fellebbezés nem érkezett, védője a felmentő rendelkezésre tekintettel a büntetés enyhítése céljából fellebbezett.
A fellebbviteli főügyészség átiratában a másodfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.
Az ítélőtábla a másodfellebbezést a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 620. § (1) bekezdése alapján nyilvános ülésen bírálta el.
A harmadfokú nyilvános ülésen az ügyész a másodfokú ítélet helybenhagyását indítványozta. Indítványában azon jogi álláspontját fejtette ki, mely szerint a felmentő rendelkezésen túl a harmadfokú eljárásban teljes körű a felülbírálat terjedelme.
A védő fellebbezését fenntartotta. A közveszély okozás vétségének vádja alóli másodfokú felmentés miatt indokoltnak tartotta a kiszabott büntetés enyhítését. Ezen túl továbbra is fenntartotta, hogy a testi épség elleni cselekmény, az állandósult bírói gyakorlatra figyelemmel, nem súlyos testi sértés bűntette kísérletének, hanem könnyű testi sértés vétségének minősül.
Az ítélőtábla elsődlegesen megállapította, hogy a másodfokú ítélet meghozatalakor hatályban volt, a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 386. § (1) bekezdés c) pontja alapján a másodfokú bírósági ítélet ellen fellebbezésnek volt helye a harmadfokú bírósághoz, ha a másodfokú bíróság a büntetőjog szabályainak megsértésével az első fokon elítélt vádlottat felmentette, vagy vele szemben a büntetőeljárást megszüntette. Figyelemmel e feltétel bekövetkezésére, a bűnösség kérdésében történő eltérő döntésre, a fellebbezés e jogszabály szerint joghatályosnak tekinthető, és megnyitotta a harmadfokú bírósági eljárást.
A másodfellebbezések bejelentését követően 2018. július 1-jével hatályba lépett a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.). Ezért az ítélőtáblának vizsgálnia kellett, hogy e törvény alapján is joghatályosnak tekinthető-e a védő által bejelentett fellebbezés.
A Be. átmeneti rendelkezései között található 868. § (1) bekezdés szerint a törvény rendelkezéseit a hatályba lépésekor folyamatban lévő büntetőeljárásokban is alkalmazni kell. A Be. 870. § (1) bekezdése kimondja, hogy az e törvény hatályba lépésekor folyamatban lévő büntetőeljárásban az ezt megelőzően a korábbi jogszabály szerint végzett eljárási cselekmény akkor is érvényes, ha ezt a törvény másként szabályozza. A (3) bekezdés arról rendelkezik, hogy a korábbi jogszabály alapján előterjesztett panasz, felülbírálati indítvány, fellebbezés vagy egyéb indítvány elbírálását e törvény hatályba lépése után a bíróság mellőzi, és erről az előterjesztőt tájékoztatja, ha e törvény alapján nincs helye előterjesztésének vagy annak címzettje e törvény alapján nem jogosult a döntésre.
A másodfokú bíróság határozatának támadhatósága körében megállapítható, hogy a Be. szűkítette annak lehetőségét.
A Be. 615. § (1) bekezdése szerint a másodfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésnek van helye a harmadfokú bírósághoz a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróságéval ellentétes döntése esetén. A (2) bekezdés b) pontja értelmében ellentétes a döntés, ha a másodfokú bíróság az első fokon elítélt vádlottat felmentette vagy vele szemben az eljárást megszüntette. A (3) bekezdés a) pontja alapján a fellebbezés sérelmezheti az ellentétes döntést, illetve a b) pont alapján kizárólag a másodfokú bíróság ítéletének azon rendelkezését vagy részét, amelyet az elsőfokú bíróság ítéletének az ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálata eredményezett. E rendelkezéseknek megfelelően a Be. 618. § (1) bekezdésének a) pontja alapján a harmadfokú bíróság felülbírálja a másodfokú bíróság ítéletének a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntését [aa) pont], illetve azon rendelkezését, illetve részét, amelyet az elsőfokú bíróság ítéletének a sérelmezett ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálata eredményezett [ab) pont].
Ennek megfelelően joghatályos az a másodfellebbezés, amely ugyan nem támadja a másodfokú bíróság ítéletének azt a rendelkezését, amely az első fokon történt bűnösség megállapítással szemben a vádlott felmentéséről rendelkezett, hanem csupán erre tekintettel a kiszabott büntetés mértékét sérelmezi. Így tehát a védelmi fellebbezés folytán a Be. alapján is helye van harmadfokú bírósági eljárásnak. A harmadfokú felülbírálat terjedelme azonban szűkebb körű a másodfellebbezés lehetőségének megnyílta és annak bejelentése időpontjához képest. A harmadfokú felülbírálat terjedelme ugyanis – ellentétben a másodfokú eljárásban érvényesülő korlátozott felülbírálattól [Be. 583. § (3) bekezdés], nem csupán a jogorvoslattal élő nyilatkozatán múlik, hanem a Be. korlátozza a korábbiakhoz képest annak terjedelmét, illetve a felülbírálat kiterjesztésére csak alapos másodfellebbezés esetén van lehetőség a Be. 618. § (3) bekezdése alapján.
A harmadfokú bíróság ellenőrizte, hogy az első- és másodfokú bíróság megtartotta-e az eljárási szabályokat. Nem észlelt a Be. 608. § (1) bekezdésében felsorolt ún. abszolút eljárási szabálysértést, amely a bíróságok ítéleteinek a Be. 625. § (2) bekezdésének a) pontjában előírt hatályon kívül helyezését indokolná.
A harmadfokú felülbírálat a már idézett jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően nem terjedt ki a másodfokon hozott felmentő rendelkezés alapját képező ítéleti tényállás megalapozottságára, mivel ebben a körben fellebbezés bejelentésére nem került sor. [Be. 618. § (4) bekezdés]
Az első és másodfokon eljárt bíróságok a büntetés kiszabása körében irányadó alanyi és tárgyi tényezőket, enyhítő és súlyosító körülményeket maradéktalanul feltárták, és azokat megfelelően értékelték. A másodfokú bíróság a felmentést követően helyesen állapította meg, hogy a bűnösség körében maradt bűncselekmények konkrét tárgyi súlyához és a vádlott személyében rejlő társadalomra veszélyességhez igazodik az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetés, különös figyelemmel a többszörös halmazatra és a vádlott előéletére. A másodfokon kiszabott szabadságvesztés büntetésnél rövidebb tartamú büntetés nem szolgálná kellőképpen a büntetési célokat. A büntetés enyhítésére irányuló fellebbezés ezért eredményre nem vezetethetett.
Szintén indokolt mind a 2 év 6 hónapi közúti járművezetéstől eltiltás, mind pedig a 2 évi közügyektől eltiltás alkalmazása.
Az egyszerűsített felülvizsgálat [Be. 671. §] körébe eső kérdések felülvizsgálata során az ítélőtábla megállapította, hogy az első- és másodfokú bíróságok a törvénynek megfelelően rendelkeztek a szabadságvesztés végrehajtási fokozatának megállapításáról, a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezésről, a vádlott előzetes fogva tartásának a kiszabott szabadságvesztésbe való beszámításáról, a lefoglalt DVD lemezről és a bűnügyi költségről.
Törvényesen rendelkezett az elsőfokú bíróság az előző, végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés büntetés végrehajtásának elrendeléséről.
A bejelentett másodfellebbezés így nem volt alapos, ebből következően a felülbírálat kiterjesztésére sem volt lehetőség a Be. 618. § (3) bekezdése alapján a Be. 590. § (5) bekezdés a)-c) és d) pontjában foglaltakra. A Be. 607. § (1) bekezdés pedig a Be. 567. § (1) és (2) bekezdésre utal vissza. A Be. 567. § (2) bekezdés d) pontja alapján lenne vizsgálható, hogy a vádirat tartalmazta-e a Be. 422. § (1) bekezdésben előírt törvényes elemeket, és azzal összefüggésben a vád érdemi elbírálásra alkalmas-e. Nem terjedhetett ki a felülbírálat így az egyéb bűncselekmények alapjául szolgáló tényállások megalapozottságának vizsgálatára sem.
Mindezekre tekintettel az ítélőtábla a törvényszék másodfokú ítéletét a Be. 623. §-a alapján helybenhagyta.
(Debreceni Ítélőtábla Bhar.II.485/2018/6.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás