PÜ BH 2019/202
PÜ BH 2019/202
2019.07.01.
I. Garanciaszerződés alapján a garantőr kötelezettsége független attól a kötelezettségtől, amelyért garanciát vállalt, és csak a garanciavállaló nyilatkozatban megszabott feltételekhez igazodik, ezért azoknak a kedvezményezett részéről történő igazolása esetén a fizetés nem tagadható meg.
II. A garancia teljesítésére irányuló fizetési felszólítás nyilvánvalóan visszaélésszerű vagy rosszhiszemű jellege a garanciával biztosított alapjogviszonyra kiterjedően vizsgálható, a kedvezményezettnek az alapjogviszonyon túli – garanciával nem biztosított – jogviszonyai (pl. támogató szervezettel kötött támogatási szerződése) azonban már e körön kívül esnek [2013. évi V. tv. (Ptk.) 6:431. §, 6:432. §, 6:435. §, 6:436. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes mint megrendelő és a perben nem álló V. Kft. között 2014. szeptember 3-án vállalkozási szerződés jött létre a „Szociális bérlakások kialakítása” elnevezésű projekt keretében lefolytatott közbeszerzési eljárás során szociális bérlakások kialakítása, felújítása tárgyában. Ehhez kapcsolódóan az alperes 2014. augusztus 19-én a V. Kft.-t mint pályázót terhelő kötelezettségek biztosítására 12.202-G/127/2014. kötelezvényszámon, 11 371 854 forint összegű „teljesítési biztosítékra vonatkozó” garanciát vállalt – visszavonhatatlanul és feltétel nélkül – a felperes részére „a Pályázó által a jelen nyilatkozatban meghatározott kötelezettség teljesítéséért, amennyiben az Ajánlatkérő felszólítására annak a kötelezett bármilyen okból nem tesz eleget”. Az alperes a felszólítástól számított 15 napon belüli kifizetést vállalt. A garancia – meghosszabbított – lejárati határideje 2015. augusztus 3. napja volt.
[2] A felperes és a V. Kft. – ugyanazon projekt keretében – 2015. június 18-án egy további – építési – szerződést kötöttek kiegészítő építési, beruházási és egyéb munkálatok tárgyában. Ezen munkálatok – és az e szerződéssel módosított vállalkozási szerződés szerinti kötelezettségek – teljesítési határideje 2015. július 18-a volt.
[3] Az építési szerződés vonatkozásában az alperes 2015. május 4-én 12.018-G/127/2015. kötelezvényszámon, szintén 2015. augusztus 3-ig hatályos, „a teljesítési biztosítékra vonatkozó” garanciát vállalt – visszavonhatatlanul és feltétel nélkül – a V. Kft.-t mint pályázót terhelő kötelezettségek biztosítására, a felperes részére, 1 178 386 forint összegben, ugyancsak „a Pályázó által a jelen nyilatkozatban meghatározott kötelezettség teljesítéséért, amennyiben Ajánlatkérő felszólítására annak a kötelezett bármilyen okból nem tesz eleget”.
[4] A vállalkozási szerződést a szerződő felek 2015. október 21-én a vállalkozói díj kifizetése tárgyában, 2015. december 23-án a számlázási rend és az elszámolható összeg tekintetében módosították.
[5] A felperes és a vállalkozó között 2015. július 8-án egyeztetésre került sor, amelyet követően a felperes 2015. július 9-én – utalva arra, hogy az egyeztetésen elhangzottak alapján megállapítható volt, hogy a vállalkozó a teljesítési határidőig a szerződésnek nem fog eleget tenni – egyebek mellett felhívta a vállalkozót a kivitelezési munkák mielőbbi szakszerű befejezésére.
[6] A V. Kft. a szerződésben meghatározott kötelezettségének a kikötött (2015. július 18-i) határidőre nem tett eleget, a vállalt munkákat 2016 márciusában jelentette készre.
[7] A felperes 2015. július 23-án kelt, az alperes által 2015. július 24-én átvett leveleiben mindkét szerződés kapcsán lehívta a garanciát. Az alperes a fizetési felszólításnak nem tett eleget.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[8] A felperes keresetében a két garancia összegeként 12 550 240 forint és annak 2015. augusztus 9-től járó késedelmi kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Álláspontja értelmében az alperes fizetési kötelezettsége a felszólítások kézhezvételével megnyílt, tekintettel arra is, hogy a vállalkozót több alkalommal felhívta kötelezettségei teljesítésére, amelyet az építési naplók és a 2015. július 9-i levél is alátámaszt. A garancia kifizetésének egyéb feltétele nem volt.
[9] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Védekezésének lényege szerint egyrészt a vállalkozó teljesítésének elmaradásáról nem lehet szó, ezt a 2015. októberi és decemberi szerződésmódosítások, a felperesi teljesítésigazolások és az általa befogadott számlák, azok kifizetései, továbbá a 2016. évi készre jelentés és átadás-átvétel is igazolják. Másrészt a felperes nem fogalmazott meg a 2011. évi CVIII. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 126. § (2) bekezdése szerinti határozott igényt a V. Kft.-vel szemben, holott a garanciakötelezvény szövegezése ezt kifejezetten megkívánta. Hivatkozott továbbá arra, hogy a fizetési felszólítás nyilvánvalóan visszaélésszerű, illetve rosszhiszemű volt, e körben utalt a támogató szervezet felé a felperes által tett – a projekt szerződésszerű teljesítését kommunikáló – nyilatkozataira.
Az első- és másodfokú ítélet
[10] Az elsőfokú bíróság ítéletével a kereset szerint marasztalta az alperest. A fizetési felszólítás szabályszerűségével kapcsolatban egyetértett a felperes álláspontjával, továbbá azzal is, hogy a garanciában kikötött feltétel (a vállalkozó felszólítása) teljesült. E körben a 2015. július 9-i felperesi levél utolsó bekezdésére utalt. Nem látta megállapíthatónak az alperes által hivatkozott visszaélésszerű, illetve rosszhiszemű felperesi magatartást.
[11] Az elsőfokú ítélet ellen az alperes élt fellebbezéssel, amelyben kifejtette, hogy a vállalkozási és építési szerződés 10.6. pontjával összhangban a szerződések megkötésekor hatályos Kbt. 126. § (2) bekezdése szerinti teljesítési biztosítékot nyújtott, amely azonban a teljesítés elmaradásával kapcsolatos igények biztosítékául szolgált, nem terjedt ki a késedelmes teljesítésre. Az adott ügyben a vállalkozó – bár késedelmesen – teljesített, a felperes a vállalkozási és építési szerződéseket nem mondta fel, a teljesítéshez maga is ragaszkodott, azt leigazolta, a vállalkozó számláit kifizette.
[12] Utalt továbbá arra, hogy a felperes nem támasztott összegszerűen meghatározott, konkrét igényt a V. Kft.-vel szemben, ezért e hiány miatt jogszerűen tagadhatta meg a teljesítést.
[13] Kitért arra is, hogy a felperes nem tartotta be pontosan a garanciavállaló nyilatkozatban meghatározott követelményt, csupán a vállalkozó – még teljesítési határidő lejárta előtti – felszólítására hivatkozott olyan időszakot illetően, amikor a V. Kft. még nem volt késedelemben. Szerinte a szerződésszegés beállta előtt közölt, feltételezésen alapuló nyilatkozat nem tekinthető felszólításnak.
[14] Kifogásolta az elsőfokú bíróság álláspontját a nyilvánvalóan rosszhiszemű és visszaélésszerű felszólítással kapcsolatban, hiányolva annak érdemi indokolását. Ismét utalt a felperes „kétféle kommunikációjára"; e tekintetben a támogató felé tett, a vállalkozó szerződésszerű teljesítésének látszatát keltő nyilatkozataira.
[15] Az alperes állította továbbá, hogy a felperesnek legalább azt a jogcímet meg kellett volna jelölnie, amelyből a vállalkozóval szembeni igénye ered, s amelynek biztosítékát képezte az általa nyújtott garancia, amely semmi esetre sem tekinthető sui generis biztosítéknak, mert érvelése szerint önmagában nem létezik, csak járulékos kötelezettség (hasonlóan az óvadékhoz, illetve zálogjoghoz), amely a főkötelemmel megszűnik.
[16] A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A fellebbezési szakban a felek tájékoztatását követő további nyilatkozataikat értékelve úgy ítélte meg, hogy az elsőfokú bíróság érdemben helyes jogi következtetésre jutott, indokolását kiegészítette.
[17] A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a garancia lehívásának időpontjában a kötelezvényben meghatározott feltételek megvalósultak. A kötelezettségvállalás írásbeli felszólításra vonatkozó kikötést nem tartalmazott, még a felszólítás alperes részére történő bemutatását sem írta elő. Így elegendő volt a felperes nyilatkozata arról, hogy a felszólítást megtette. Ettől függetlenül egyetértett az elsőfokú bírósággal abban is, hogy a 2015. július 9-i okirat alkalmas volt a kötelezett (vállalkozó) felszólítására.
[18] Kiemelte továbbá: az alperes nem vitatta, hogy a módosított határidőben a V. Kft. teljesítése nem történt meg. Úgy ítélte meg, hogy a garancialehívás kézhezvétele és a garanciában meghatározott időszak között kellett vizsgálni, hogy volt-e a teljesítés megtagadását megalapozó [a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:436. § (2) bekezdése szerinti] ok, amely a másodfokú bíróság álláspontja szerint nem volt megállapítható.
[19] Alaptalannak ítélte az alperes hivatkozását a tekintetben is, hogy a garancia lehívásának előfeltétele lett volna a vállalkozóval szembeni bármilyen biztosíték érvényesítése. Ebben a körben kiemelte: nem tekinthető rosszhiszeműnek az, hogy a felperes a vállalkozási szerződésben meghatározott biztosítékokat (kötbér) nem érvényesítette a V. Kft.-vel szemben, amint az sem, hogy a felperes tartózkodott minden olyan magatartástól, amellyel a támogatás megvonását kockáztathatta volna.
[20] A „teljesítési biztosítékra vonatkozó garancia” megfogalmazás értelmezésénél a másodfokú bíróság abból indult ki, hogy az alperes mint garantőr kötelezettsége független a vállalkozó kötelezettségeitől, az alperes kizárólag azokat a kifogásokat érvényesíthette a felperessel szemben, amelyek a kettejük közötti jogviszonyból – azaz magából a garanciából – származnak. Elvetette az alperesnek a Kbt. 126. § (2) bekezdésének tartalmából kiinduló értelmezését, utalva arra, hogy e jogszabályhelyre történő utalás nincs a garancialevélben.
[21] A másodfokú bíróság nem látta relevanciával bírónak a V. Kft. határidőt követő teljesítését, mert álláspontja szerint az alperesnek azt kellett volna bizonyítania, hogy az általa kikötött feltételek a garancia nyújtására meghatározott határidőn belül nem teljesültek.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[22] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben elsődlegesen – tartalmilag – annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a kereset elutasítását, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.
[23] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[24] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
[25] A peres felek közötti jogviszonyt illetően megállapítható volt, hogy a felek a Ptk. 6:431. §-a szerinti garanciaszerződéseket kötöttek, amelyek alapján a garantőr (alperes) kötelezettsége a nyilatkozatokban meghatározott feltételek esetén a jogosultnak (felperes) vállalt fizetési kötelezettség teljesítése volt.
[26] A Ptk. Hatodik Könyv Harmadik Rész XXI. Cím LXI. Fejezetében szabályozott garanciaszerződés értelmében a garantőr kötelezettsége független attól a kötelezettségtől, amelyért garanciát vállalt [Ptk. 6:432. § (1) bekezdés]. Ebből következően az adott ügyben az alperes fizetési kötelezettségeinek feltéte-leit illetően a felperes és a V. Kft. vállalkozó közötti szerződéstől (a továbbiakban: alapjogviszony) függetlenül kellett a fizetési feltételek beálltát vizsgálni. E tekintetben a Ptk. az 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 249. §-a szerinti bankgaranciával kapcsolatos szabályozásával egyező rendelkezést tartalmaz; a Ptk.-ban szabályozott garancia és a korábbi szabályok szerinti bankgarancia is a garantőr önálló kötelezettségvállalása (BH 2003.473.I.). Ebből következően a garantőr fizetési kötelezettsége kizárólag az általa – a garanciavállaló nyilatkozatban – szabott folyósítási feltételekhez igazodik, a fizetési feltételek kedvezményezett általi igazolása esetén a fizetés nem tagadható meg (Kúria Pfv.V.20.921/2016/4.).
[27] A garantőr teljesítésének törvényi feltételét a Ptk. 6:435. § (1) bekezdése rögzíti, amely szerint a garantőr abban az esetben köteles fizetést teljesíteni a garancia alapján, ha a jogosult írásban, és a garanciavállaló nyilatkozatban meghatározott követelményeket pontosan betartva szólította fel a fizetésre.
[28] A garantőr fizetési kötelezettség alóli mentesülése, illetve a már teljesített fizetés visszakövetelése – a Ptk. 6:436. § [Nyilvánvalóan visszaélésszerű vagy rosszhiszemű fizetési felszólítás] esetében lehetséges. A jogosult nyilvánvalóan visszaélésszerű vagy rosszhiszemű eljárását a Ptk. 6:436. § (2) bekezdés a)-d) pontjai példálózó jelleggel („különösen”) sorolják fel. Erre figyelemmel az itt nem nevesített körülmények fennállta is alapot adhat a visszaélésszerű vagy rosszhiszemű eljárás megállapítására. Ilyen körülmények – a régi Ptk. szabályozásától eltérően – nem kizárólag a garanciajogviszony keretein belül, hanem a garanciaszerződéssel – mint biztosítéki szerződéssel – biztosított alapjogviszonyban is felmerülhetnek. A Ptk. e téren tehát mintegy „áttöri” a felek közötti jogviszony kereteit, a garantőr így a jogosult (kedvezményezett) és az alapjogviszony kötelezettje (jelen ügyben a vállalkozó) közötti jogviszonyban fennálló körülményre is hivatkozhat a visszaélésszerű vagy rosszhiszemű eljárás tekintetében.
[29] Ezt támasztja alá a Ptk. 6:436. §-ához fűzött miniszteri indokolás: „[f]őszabály szerint a garantőr nem tagadhatja meg a teljesítést az alapjogviszonyra hivatkozva, kivételesen, nyilvánvalóan visszaélésszerű vagy rosszhiszemű lehívás esetén azonban megtagadható a jogosult követelésének teljesítése. E két kivétel alapvetően két esetkörre vonatkozik: a) ha a jogosultnak a garanciaszerződés szerint okiratokat kellett benyújtania a garancia lehívásához és e kötelezettségének nem valódi (hamisított) okiratok csatolásával tett eleget (fraud in the documents), b) ha a jogosult az alapjogviszonnyal kapcsolatban jár el rosszhiszeműen, illetve visszaélésszerűen (fraud in the transaction).”
[30] A Ptk. fenti rendelkezéseire és az alperes felülvizsgálati hivatkozásaira figyelemmel a Kúriának több kérdésben kellett állást foglalnia: egyrészt, hogy milyen kötelezettség teljesítéséért vállalta az alperes a perbeli garanciákat, másrészt, hogy milyen feltételeket támasztott a garancia kifizetéséhez, a kikötött feltétel(ek) teljesült(ek)-e, valamint, hogy az alperes mint garantőr jogosult volt-e a kifizetés megtagadására.
[31] Az alperes által kibocsátott két – lényegét tekintve egyező – garancianyilatkozatból egyértelműen megállapítható, hogy azokat az alperes a V. Kft.-t vállalkozót (a közbeszerzési eljárás tekintetében mint pályázót) „terhelő kötelezettségek biztosítására” mint „teljesítési biztosítékra vonatkozó” garanciát nyújtotta, a kötelezvények – egyező – megfogalmazása szerint: visszavonhatatlanul és feltétel nélkül. A „feltétel nélkül” kitétel annyiban nem egyértelmű a kötelezvényekben, hogy azok szövegéből megállapíthatóan az alperes kikötötte a felperes – mint ajánlatkérőként megnevezett személy – általi felszólítást. Ezen túlmenően azonban sem a felszólítás alakszerűségére, tartalmára, sem megtörténtének a garantőr felé történő igazolására, csatolására vonatkozó kötelezettséget nem tartalmaztak a kötelezvények.
[32] A „jelen nyilatkozatban meghatározott kötelezettség” – az alperes szűkítő értelmezésétől eltérően – a vállalkozót az alapjogviszonyokban (a vállalkozási és az építési szerződésben) terhelő valamennyi szerződéses kötelezettségre értelemszerűen kiterjedt. A kötelezvények megszövegezéséből nem vezethető le, hogy az alperes kizárólag a Kbt. 126. § (2) bekezdése szerinti, a „teljesítés elmaradása” (az alperes hivatkozása szerint a „végleges elmaradása”) esetében vállalt volna garanciát. Ebből következően az alperes fizetési kötelezettségének kiváltására a vállalkozó késedelembe esésben megnyilvánuló szerződésszegése is alkalmas volt.
[33] Az alperes fizetési kötelezettségének beálltához – a vállalkozó szerződésszegésén kívül – a garanciakötelezvények csupán egyetlen feltételt szabtak: A vállalkozó felszólítását a felperes (a kötelezvény szerint ajánlatkérő) által. A felszólítás tekintetében – a fentebb írtak szerint – sem alakszerűségi (formai), sem tartalmi (megszövegezésbéli), sem egyéb (a fizetési felszólításhoz mellékletkénti csatolást vagy egyebet előíró) feltételt a garanciavállaló nyilatkozatok nem tartalmaztak, ezért ilyet az alperes utóbb nem követelhetett meg. Amint arra az első- és másodfokú bíróságok helytállóan rámutattak, a felperes 2015. július 9-i, a vállalkozónak címzett levelének utolsó bekezdése – tartalmilag – egyértelmű felszólításnak minősül, így a felperes 2015. július 23-án kelt és az alperes által nem vitásan 2015. július 24-én kézhez vett garancialehívások folytán az alperest terhelő fizetési kötelezettségek beálltak.
[34] Az ekként bekövetkezett fizetési kötelezettség alóli mentesülés körében – a már kifejtettekre figyelemmel – az alperes hivatkozhatott a garanciával biztosított alapjogviszony keretében felmerülő nyilvánvalóan visszaélésszerű vagy rosszhiszemű felperesi magatartásra. Lényeges, hogy a garancia a felperes és a V. Kft. mint vállalkozó közötti vállalkozási és építési szerződésekhez kötődött, azok biztosítékául szolgált. Az alapjogviszonyt e két szerződés jelentette. Nem vonható azonban annak fogalmi körébe a felperesnek mással – így a projekt megvalósítását támogató szervezettel – létrejött jogviszonya, azaz a további személlyel kötött támogatási szerződés, mert nem az volt a garanciával biztosított jogviszony. Ebből következően a nyilvánvalóan visszaélésszerű, illetve rosszhiszemű felperesi fizetési felszólítás vizsgálatakor – az idézett miniszteri indokolásnak megfelelően – kizárólag a felperes és a vállalkozó közötti jogviszonnyal kapcsolatos körülmények voltak vizsgálhatók, míg a felperes és a támogató szervezet közötti történések – így az alperes által „kettős kommunikációként” hivatkozottak – nem bírtak relevanciával, utóbbiak az alperes mentesüléséhez nem vezethettek.
[35] A garancia szempontjából alapjogviszonynak minősülő vállalkozási és építési szerződések körében pedig az alperes alappal nem hivatkozhatott mentesülésére. A felperes nem volt köteles a garancia lehívását megelőző bármely további szerződéses mellékkötelezettség, biztosíték (kötbér stb.) igénybevételére, és nem volt kötelezettsége semmilyen „összegszerűen meghatározott igény” nevesítésére sem. Minderre tekintettel sem visszaélésszerű, sem rosszhiszemű fizetési felszólításra nem került sor a felperes részéről, ezért az alperes a szabályszerű lehívások kézhezvételét követően – a kötelezvények szerinti feltételek maradéktalan teljesülésére figyelemmel – haladéktalanul köteles lett volna fizetési kötelezettségeit teljesíteni.
[36] A kifejtettekre figyelemmel a jogszabályoknak megfelelő jogerős ítéletet a Kúria hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. V. 20.171/2018.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás