BÜ BH 2019/220
BÜ BH 2019/220
2019.08.01.
I. Másodfokon hatályon kívül helyezésnek kizárólag a teljes, azaz a fellebbviteli eljárásban ki nem küszöbölhető megalapozatlanság esetén van helye; részleges megalapozatlanság hatályon kívül helyezés alapjául nem szolgálhat, a részleges megalapozatlanság kiküszöbölését a törvény a másodfokú bíróság kötelezettségévé teszi. Nem vezethet ezért hatályon kívül helyezéshez a feltétlen hatályon kívül helyezést nem eredményező eljárási szabálysértésre, így az indokolási kötelezettség megsértésére hivatkozás a részleges megalapozatlanság kiküszöbölésének elkerülése érdekében [Be. 593. § (1) bek.; EBH 2018.B.8.III.].
II. Amennyiben a másodfokú vagy a harmadfokú bíróság hatályon kívül helyező végzése ugyanazon bűncselekmény több vádlottját is érinti, bármely jogosult által bejelentett fellebbezés valamennyi vádlott tekintetében felfüggeszti a hatályon kívül helyező határozat végrehajthatóságát; arra azonban nincs törvényes lehetőség, hogy a hatályon kívül helyező végzés elleni fellebbezést elbíráló bíróság határozata érintse a felülbírált határozatnak a fellebbezéssel nem érintett vádlottra vonatkozó rendelkezését is [Be. 590. § (11) bek., 617. §, 626. §, 627. § (5) bek.].
[1] A megyei főügyészség vádiratában az I. r. vádlottat mint visszaesőt és a II. r. vádlottat mint többszörös visszaesőt társtettesként, nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel, a bűncselekmény elhárítására idős koránál fogva korlátozottan képes személy sérelmére elkövetett emberölés bűntettével [Btk. 160. § (1) bek., (2) bek. b), d) és k) pontok], míg a III. r. vádlottat segítségnyújtás elmulasztásának vétségével [Btk. 166. § (1) bek.] vádolta.
[2] A vádirati tényállás lényege a következő:
[3] Az I. és II. r. vádlott ismerték egymást, a II. r. vádlott az I. r. vádlott apjának a keresztfia, a III. r. vádlottat azonban egyikük sem ismerte.
[4] Az 1932. október 11-én született sértett egyedül lakott P.-n, a B. úton lévő ház V. emeleti lakásában. 2014 januárjában az I. r. vádlott felújítási munkát végzett a sértett lakásában, ennek során tapasztalta, hogy a sértett jó anyagi körülmények között él, a lakásban értékesebb ingóságok is vannak. A sértett és a II. r. vádlott nem ismerték egymást.
[5] A III. r. vádlott korábban a sértettel azonos munkahelyen dolgozott, valamint régebben ő is ugyanabban a házban lakott. Miután 2009-től anyagi helyzete megromlott, időnként kisebb kölcsönöket kért és kapott a sértettől, tartozásait rendszeresen megadta.
[6] 2014. június hónapban az I. és II. r. vádlott között szóba került, hogy a sértett idős korú, egyedül él, és bűncselekmény révén értékei megszerezhetők. 2014. június 26. napján a reggeli órákban a vádlottak találkoztak, majd autóbusszal P. belvárosába mentek, a sértett lakóhelyére kb. 9 órakor érkeztek meg. A kaputelefonon az I. r. vádlott felcsengetett, amire a sértett a vádlottakat beengedte a lépcsőházba. Mindketten felmentek az V. emeletre, az I. r. vádlott becsengetett, a sértett az ajtót kinyitotta, és a vádlott bement a lakásba, a II. r. vádlott a lépcsőházban maradt. Az I. r. vádlott a sértettel beszélve elterelte a figyelmét, ezáltal a bejárati ajtó nyitva maradt. Amíg az I. r. vádlott a sértettel együtt a konyhában tartózkodott, a II. r. vádlott besurrant a lakásba és a szobákban eltulajdonítható értékek után kutatott. A sértett azonban felfigyelt a II. r. vádlottra, a konyhából kimenve az előszobába rájött, hogy a vádlottak összejátszanak egymással, ezért számon kérte őket. A vádlottak lelepleződésük miatt és a sértett értékeinek eltulajdonítása érdekében egy henger alakú eszközzel ütni kezdték a sértettet a fején, a vállán, és nyak- és lapockatájékon. A sértett az elszenvedett ütésektől az előszobából nyíló hálószobába esett.
[7] A II. r. vádlott a hálószobában lévő, a sértett tulajdonát képező táska tartalmát átkutatta, az abban lévő pénztárcából kivette a sértett által 2014. június 23. napján megkapott nyugdíjából megmaradt kb. 100 000 forintot, majd a lakásból eltávozott.
[8] Ezt követően a házhoz érkezett a III. r. vádlott azzal a céllal, hogy a sértettől korábban kölcsönként kapott 500 forint tartozását megadja. A kaputelefonon felcsengetett a sértettnek, és az I. r. vádlott beengedte abban a tudatban, hogy a kaputelefonon a II. r. vádlott csenget. A III. r. vádlott a sértett lakásához érkezve látta, hogy a bejárati ajtó résnyire nyitva van. Bement a lakásba, meglátta a földön fekvő, szemmel láthatóan segítségre szoruló, sérült, nyöszörgő hangot adó sértettet, és a hálószobában tartózkodó I. r. vádlottat. Pánikba esett, kirohant a lakásból, a sértettnek nem nyújtott tőle elvárható segítséget, sem a rendőrséget, sem a mentőket nem értesítette.
[9] Ezután az I. r. vádlott magához vett két Zsolnay eozin vázát, egy-egy Zsolnay eozin női figurát és szüretelőpoharat, összesen 80 000 forint értékben, majd a lakást bezárta és távozott. A magával vitt tárgyakat unokatestvére közreműködésével – aki azok eredetéről nem tudott – még aznap délelőtt, illetve másnap p.-i bizományi áruházakban értékesítette.
[10] Az I. és II. r. vádlottak attól tartva, hogy a sértett esetleg életben maradt és így lelepleződhetnek, megállapodtak abban, hogy a helyszínre visszamennek, és a sértettet – ha még életben van – megölik.
[11] 2014. június 26. napján 15 órát követően a két vádlott ismét a sértett lakásához ment, a kaput és a lakást az I. r. vádlott által magával vitt kulcsokkal kinyitották, a lakásba bementek, és a bántalmazástól már eszméletlen állapotban, de még életben lévő sértett fejét és arcát éles-hegyes eszközzel többször megszúrták, majd a helyszínről eltávoztak.
[12] A sértett halála – az élettel össze nem egyeztethető sérülést jelentő – agyroncsolódás miatti heveny légzésbénulás következtében beállt. Halálának közvetlen oka az agyroncsolódás, következményes légzés és a keringés leállása volt, melyhez hozzájárult a szúrt sérülések okozta további vérvesztés is. A sértett halála nem közvetlenül a koponyacsonttörést okozó sérülések elszenvedésének pillanatában következett be, a sértett azokat eszméletlen állapotban, több órával is túlélhette. A jobb halántéktáj, az erre merőleges fejtetői, valamint a tarkótájon elszenvedett sérülések, mindkét válltájék hátsó felszínének bőr alatti bevérzései, a bal könyökcsúcs, a tomportáj, az arcon az orrtájék, szemkörnyék, álltájék bőrbevérzései időben keletkezhettek több órával korábban is, mint a szúrt sérülések. A kialakult agysérülés az élettel össze nem egyeztethető elváltozást képezett, így a sértett életét az idejében érkező, szakszerű orvosi segítséggel sem lehetett volna megmenteni.
[13] A törvényszék a 2018. március 14-én meghozott ítéletével
– a 2015. május 18. napjától előzetes fogvatartásban lévő I. r. vádlottat bűnösnek mondta ki emberölés bűntettében [Btk. 160. § (1) bek., (2) bek. b) és d) pont], ezért mint visszaesőt életfogytig tartó, fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a szabadságvesztésből legkorábban 30 év elteltével bocsátható feltételes szabadságra, továbbá 80 000 forint vagyonelkobzást rendelt el vele szemben;
– a 2016. február 29-től 2017. április 20-ig előzetes fogvatartásban volt, azóta más ügyben jogerősen kiszabott szabadságvesztés-büntetését töltő II. r. vádlottat bűnösnek mondta ki lopás bűntettében [Btk. 370. § (1) bek., (2) bek. bb) alpont, (3) bek. b) pont], ezért mint többszörös visszaesőt 1 év 10 hónap – börtönben végrehajtandó – szabadságvesztésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható, továbbá 100 000 forint vagyonelkobzást rendelt el vele szemben;
– a 2014. július 3-tól 2015. november 3-ig előzetes fogvatartásban volt, azóta szabadlábon lévő III. r. vádlottat bűnösnek mondta ki segítségnyújtás elmulasztása vétségében [Btk. 166. § (1) bek.], ezért 490 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, egynapi tétel összegét 1000 forintban állapította meg, rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetés esetére történő átváltoztatásáról;
[14] továbbá rendelkezett a vádlottak által az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.
[15] A törvényszék által megállapított tényállás lényege a következő:
[16] A néhai sértett 1932. október 11-én született, 2014. október 11-én töltötte volna be 82. életévét.
[17] A sértett lakása előszobából, három szobából, konyhából, fürdőszobából és WC helyiségből állt, abban a sértett egyedül lakott. A lakás bejárati ajtaja fából készült és befelé nyíló. Az ajtón belülről kilincs, kívülről „gomb” található. A bejárati ajtó három zárszerkezettel, továbbá egy biztonsági lánccal volt ellátva. A bejárati ajtón kémlelőnyílás is volt, mintegy másfél méter magasságban a talajszinttől.
[18] A sértett nyugdíjának havi összege 2014. júniusban 174 320 forint volt. A nyugdíjat a postai kézbesítőtől a lakcímén kapta meg. A sértettnek lakossági folyószámlája, ezen túlmenően ugyanazon pénzintézetnél kötvénye is volt, 5 320 000 forint névértéken.
[19] A II. r. vádlott szülei a vádlott gyermekkorában jó ismerősi kapcsolatba kerültek az I. r. vádlott édesapjával, így ő lett a II. r. vádlott keresztapja. A két vádlott között baráti kapcsolat ugyan nem volt, azonban néha találkoztak egymással. Köztük és a III. r. vádlott között korábban semmilyen kapcsolat nem volt, nem ismerték egymást.
[20] Az I. r. vádlott 2014. évben a II. r. vádlottat rendszeresen meglátogatta, közöttük jó kapcsolat alakult ki, gyakran beszéltek egymással telefonon is.
[21] 2014. januárban az I. r. vádlott a sértett lakásán két napon át felújítási munkát végzett, ekkor járt ott először. Ezalatt találkozott a sértettel és beszélgetett is vele, az általa használt egyik mobiltelefon számát is megadta neki, aki azt az I. r. vádlott neve mellé egy papírlapra leírta. A sértett a vádlottnak elmondta, hogy van egy barátnője, az ő házának homlokzati felújítási munkálatait is el kellene végezni, erre az I. r. vádlott vállalkozott volna. Azonban a sértett a vádlottat nem hívta fel.
[22] Az I. r. vádlott 2014. júniusban elhatározta, hogy a sértett sérelmére vagyon elleni bűncselekményt követ el. Elment a II. r. vádlotthoz, akinek elmondta, hogy korábban dolgozott egy idős néninél – a sértettnél –, akinek a lakásán nagyon sok készpénz lehet, ezért felvetette annak lehetőségét, hogy kövessenek el bűncselekményt az illető sérelmére. Megbeszélték, hogy 2014. június 26-án a reggeli órákban együtt a sértett lakására mennek, az I. r. vádlott – mivel őt ismeri a sértett – bemegy hozzá, megpróbálja a lakás bejárati ajtaját nyitva hagyni, majd a sértettel a konyhában beszélgetve eltereli annak figyelmét, eközben a II. r. vádlott a nyitott bejárati ajtón keresztül besurranva a lakásban értékek után kutathat.
[23] Az I. r. vádlott tájékoztatta társát a lakás belső elrendezéséről és arról, hogy a pénz a nagyszobában lehet valamelyik szekrényben. A II. r. vádlott közölte, hogy ő akkor, ha egy lakásba lopási szándékkal bemegy, ott csak rövid ideig – két-három percig – tartózkodik, majd azt követően akár talál valamit, akár nem, elmegy.
[24] Az I. r. vádlott reggel 8 óra köru•l elment a II. r. vádlotthoz, magával vitt egy hátizsákot is, és abban egy olyan, szigetelőszalaggal körbetekert tűzőgépet, amelyet az ácsok használnak fóliázáshoz.
[25] A vádlottak mobiltelefonjaikat a II. r. vádlott lakásában hagyták, hogy a helyszínen azok nehogy megszólaljanak.
[26] Az I. r. vádlott a kaputelefonon felcsengetett a sértetthez és azt mondta, hogy a „burkoló vagyok”. A sértett a kaputelefon segítségével a lépcsőház bejárati ajtaját kinyitotta, a vádlottak felmentek, a II. r. vádlott azonban egy emelettel lejjebb maradt annak érdekében, hogy őt a sértett ne lássa meg, az I. r. vádlott pedig a sértett lakásának ajtajához menve becsöngetett, mire a sértett beengedte.
[27] A sértett rendszerint elővigyázatos volt az idegenekkel és az általa ismert személyekkel szemben is, a bejárati ajtaját még akkor is több zárral zárta, amikor valaki a lakásban tartózkodott. Most azonban a lakás bejárati ajtaja nyitva maradt, így a II. r. vádlott oda be tudott surranni. Ezalatt az I. r. vádlott és a sértett a lakásnak az előszobából bal felé nyíló konyhájában voltak, és míg az I. r. vádlott szóval tartotta a sértettet, így annak figyelmét elterelve megakadályozta azt, hogy a sértett észrevehesse a II. r. vádlottat. A II. r. vádlott kutatott a lakás bejárati ajtajával szemben található hálószobában, a sértett fotelban elhelyezett fehér színű táskájában, valamint az előszobából jobbra nyíló nagyszobában és az abból nyíló kisebb szobában is, a szekrények fiókjait kihúzogatva azokat gyorsan átnézte.
[28] A sértett 2014. június 23-án kézhez vett nyugdíjából a cselekmény elkövetésekor a lakásban legkevesebb 100 000 forint volt. Pontosan nem állapítható meg, hogy melyik helyiségben, azonban a II. r. vádlott a pénzt megtalálta és magához vette, majd ezt követően a lakásból távozott.
[29] A II. r. vádlott távozásakor a bejárati ajtót – figyelemmel arra, hogy annak külső részén kilincs nem volt – behúzta maga után, az kattant egyet, ezután gyalogosan lement a földszintre, majd kiment a lépcsőház hátsó kapuján a parkolóba és ott várakozott társára.
[30] Az ajtó csukását meghallotta a sértett, ezért kiment az előszobába és észrevette, hogy valaki volt a lakásban. Kiabálni kezdett az I. r. vádlottal, aki ököllel megütötte a fején, aminek hatására a sértett az előszobát és a hálószobát elválasztó ajtóhoz esett. Az I. r. vádlott a hátizsákjából elővette a fóliatűző gépet és azzal közepes, illetve nagy erővel, több alkalommal megütötte a földön fekvő sértett fejét. A sértett az ütésekkel szemben védekezni nem tudott, azok hatására elveszítette az eszméletét és a továbbiakban már nem is tért magához. Az I. r. vádlott ezután a lakásban értékek után kutatott, mivel nem tudta, hogy a II. r. vádlott mit talált. Ennek során az előszobától jobbra nyíló nappali szobában és az abból nyíló kisebb szobában is kihúzogatta a fiókokat, kidobálta a sértett szekrénybe akasztott ruháit.
[31] A III. r. vádlott elhatározta, hogy a május óta fennálló 500 forint tartozását ezen a napon fogja a sértettnek megadni. Kaputelefonon felcsengetett a sértett lakásába, aki ebben az időben már cselekvőképtelen, eszméletlen állapotban volt, így a bejárati ajtót kinyitni nem tudta. Az I. r. vádlott azt hitte, hogy a II. r. vádlott kíván a lakásba visszamenni, mivel nem tudja, hogy mi van az I. r. vádlottal, ezért anélkül, hogy beleszólt volna a kaputelefonba, kinyitotta a lépcsőház bejárati ajtaját.
[32] A III. r. vádlott lifttel ment az V. emeletre, majd abból kiszállva a sértett lakásának bejárati ajtajához ment. Az I. r. vádlott a bejárati ajtót is kinyitotta, hogy általa vélten a II. r. vádlott oda akadálytalanul bejusson. A III. r. vádlott a résnyire nyitva lévő ajtót teljesen kinyitotta, majd bement az előszobába. A sértett a bejárati ajtóval szemben, a hálószoba ajtajában feküdt a testének bal oldalán, lélegzett, nyöszörgött és hörgött, mindezeket a III. r. vádlott észlelte. Az I. r. vádlott ezalatt a hálószobában tartózkodott és ott kutatott. Majd a két vádlott meglátta egymást, a III. r. vádlott megijedt, a lakásból gyorsan távozott, és az általa észleltekről sem a rendőrséget, sem pedig a mentőket nem értesítette, nem hívott segítséget, habár erre módja lett volna.
[33] Az I. r. vádlott úgy gondolta, hogy a III. r. vádlott értesíteni fogja a rendőrséget, ezért a III. r. vádlott távozását követően a magával vitt hátizsákba tett néhány értékkel nem bíró dobozt és két Zsolnay zsugormázas vázát, továbbá egy Zsolnay eozin hárfázó női figurát és egy Zsolnay eozin szüretelő poharat, majd a lakás bejárati ajtajának kulcsát magához vette és a bejárati ajtót behúzva távozott. Az elvitt tárgyak összértéke 80 000 forint volt.
[34] A lépcsőházból a hátsó kapun ment ki, majd a rá várakozó társával együtt a II. r. vádlott házához mentek. Az I. r. vádlott a házban a hátizsákból kipakolta az általa elhozott tárgyakat, a II. r. vádlott pedig azt állította, hogy a lakásban nem találta meg a pénzt, semmit nem hozott el onnan. Az I. r. vádlott ezután elmondta, hogy mi történt a II. r. vádlott távozását követően, majd elővette a hátizsákjából a véres állapotú, szigetelőszalaggal körbetekert kapcsozó eszközt. A II. r. vádlott ekkor nagyon indulatos lett, kiabálni kezdett társával, akit megrúgott, majd elment a házból.
[35] Az I. r. vádlott az általa elhozott tárgyakat két részletben, az elkövetés napján és másnap, unokatestvére közreműködésével – akinek azok eredetéről nem számolt be – p.-i zálogházakban eladta.
[36] A cselekmény napján, a kora délutáni órákban az I. r. vádlott mobiltelefonon felhívta a II. r. vádlottat. Elmondta neki, tart attól, hogy a sértett a bántalmazástól nem halt meg, és ha magához tér, akkor rá terhelő vallomást tud tenni. Kérte társát, hogy találkozzanak a belvárosban és menjenek vissza a sértett lakásába megnézni, hogy életben van-e még. A II. r. vádlott ezt elutasította azzal, hogy őt a sértett nem látta, sőt nem is ismeri, ezért rá terhelő vallomást tenni nem tud, majd közölte társával, hogy oldja meg ezt úgy, ahogy tudja.
[37] Az I. r. vádlott délután 15 és 16 óra között visszament a sértett lakásához, s mivel nem észlelt rendőri jelenlétet, a lakásba a bejárati ajtó nála lévő kulcsával bement. A sértett ekkor még életben volt, bár már teljesen cselekvőképtelen állapotban. Az I. r. vádlott annak érdekében, hogy a sértett halála biztosan bekövetkezzen, a földön, bal oldalán fekvő sértett fejét – az arc-és agykoponyán – több alkalommal közepes-nagy erővel éllel, illetve heggyel bíró tárgyakkal megszúrta, majd a lakásból elmenve a bejárati ajtót maga után behúzta, az eszközöket pedig magával vitte.
[38] A sértett állapotát az I. r. vádlott által újonnan okozott sérülések tovább rontották, mivel a szúrások következtében további vérzés is megindult, így a szúrások a halálhoz vezető folyamatot felgyorsították. A sértett halála délután 16 és este 20 óra közötti időben – pontosan nem állapítható időpontban – következett be.
[39] Az ítélet ellen az ügyész az I. és a II. r. vádlott terhére a vádirattól eltérő minősítés miatt, a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének kizárása mellett életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása végett jelentett be fellebbezést, míg a III. r. vádlott tekintetében tudomásul vette; az I. r. vádlott és védője felmentés érdekében, a III. r. vádlott és a védője a pénzbüntetés enyhítése és intézkedés alkalmazása érdekében jelentett be fellebbezést, a II. r. vádlott és a védője az ítéletet tudomásul vette.
[40] A fellebbviteli főügyészség az ügyész jogorvoslati kérelmét módosítva azt az elsőfokú bíróság ítéletének a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (továbbiakban: korábbi Be.) 376. § (1) bekezdése – a másodfokú eljárásban ki nem küszöbölhető megalapozatlansága –, valamint a 375. § (1) bekezdése – az indokolási kötelezettség nem megfelelő teljesítése – szerinti ok miatt annak hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása érdekében tartotta fenn.
[41] Álláspontja szerint a felderítetlenség döntően arra vezethető vissza, hogy a 2016. október 2. napján tartott tárgyaláson meghallgatott orvos szakértők véleménye alapján körültekintőbben kellett volna vizsgálni, hogy a vádiratban írt kétmozzanatú elkövetés valósult-e meg, emellett az elsőfokú bíróság nem adta meggyőző indokát annak sem, hogy a két személy általi elkövetés miért kizárt.
[42] Hivatkozott arra, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok meglehetősen szűkösek, nehezíti a tényállás felderítését az is, hogy a vádlottak egyike sem tett következetes vallomást az ügyben, az I. és II. r. vádlott először még azt is tagadta, hogy az elkövetés időpontjában a sértett lakásában jártak, végül odáig jutottak, hogy voltak a lakásban, de a bűncselekmény elkövetését egyikük sem ismerte el, egymásra tettek terhelő vallomást. A III. r. vádlottnak is igen sokféle vallomása van, bár a nyomozás során még részletes beismerő vallomást tett. Ezért aggályosnak tartotta az elsőfokú bíróság azon álláspontját, amely szerint az I. és II. r. vádlott vallomásának egymást kizáró jellege miatt, e vallomások egybevetése alapján azok közül a II. r. vádlott vallomása az, amelyet a rendelkezésre álló bizonyítékok jobban alátámasztanak, illetve amelyet kevésbé cáfolnak.
[43] Hivatkozott arra, hogy az orvos szakértők egyetértettek abban: a sértett sérülései még életében keletkeztek, a halál beállta után keletkezett sérülések nem voltak a sértett testén észlelhetők, és már a nyomozás során beszerzett szakvélemények is tartalmazták, hogy a jobb halántéktáji sérülés esetében volt sejtes reakció, ami arra utal, hogy az a halál beállta előtt kb. fél órával-négy órával korábban jöhetett létre, és a tárgyaláson dr. K. F. szakértő nyilatkozata szerint a sejtes reakcióból az a következtetés volt levonható, hogy legkevesebb fél órát, de akár négy órát is túlélt a sértett, míg dr. S. J. szakértő szerint a benyomatos koponyacsonttörés keletkezett a legelején, ott volt a sejtes reakció is, a többi sérülés közel egyidejűleg is, de akár több órával később is bekövetkezhetett, és ahol nincs sejtes reakció, ott ez a fél óra-négy óra és öt-hat óra közötti időintervallum is előfordulhat; dr. S. G. szakértő szerint a szövettani lelet alapján kevésbé valószínű, hogy pár percen belül történtek a fejet ért ütés és a szúrások, az valószínűbb, hogy legalább fél órával, illetve néhány órával később keletkeztek a szúrt sérülések, mint a benyomatos koponyacsonttörés. Ezért álláspontja szerint arra figyelemmel, hogy mindhárom szakértő lehetségesnek tartotta, miszerint a halálos eredménnyel járó agysérülés és a szúrások között csak fél óra telt el, szükséges lett volna annak vizsgálata, hogy a cselekmény a vádban írtak szerint történt-e, tehát úgy, hogy a bántalmazás két fázisa között órák teltek el, illetve ettől eltérően a cselekmény elkövetése csak a délelőtti órákban történt.
[44] Megítélése szerint dr. K. F. szakértő a tárgyaláson egymással ellentétesnek tűnő nyilatkozatokat tett a védőnek arra a kérdésére, hogy gyakorlatilag nem lehet tudni, mennyi a túlélési idő, lehetett-e fél óra és akár hat óra is, erre szakértőtársaihoz hasonlóan igennel válaszolt, korábban viszont azt nyilatkozta, hogy a koponyasérüléstől még egy-két órát élhetett a sértett, holott akkor, ha ez utóbbi vélemény helytálló, a sértett a szúrásos sérüléseket nem szenvedhette el az ítéletben írt délutáni időszakban, hiszen akkor már nem élt, sérülései pedig még életében keletkeztek, és ezt a lehetőséget nem zárja ki a halál időpontjára vonatkozó megállapítás, amely szerint a sértett halála június 26. napján 12.00-24.00 óra között következhetett be. Utalt arra is, hogy a holttestet a helyszínen vizsgáló dr. A. M. a sérülések bekövetkezésének lehetséges sorrendjéről a szakértőktől eltérően nyilatkozott.
[45] Álláspontja szerint nem helytálló az ítélet indokolásának az a része, miszerint a rendelkezésre álló bizonyítékok egyikéből sem következik az, hogy a két vádlott egy időben, közösen bántalmazta volna a sértettet akár a tompa tárggyal, akár a heggyel, illetve éllel bíró eszközzel, mivel dr. K. F. szakértő véleménye szerint a szúrt sérülések több, minimum kétféle eszköztől származnak, a benyomatos koponyacsonttörést akár rúgás is létrehozhatta, dr. S. J. szakértő pedig a tompa erőbehatás következtében létrejött sérülések tekintetében több elkövetési eszközt is lehetségesnek tartott.
[46] Dr. T. F. és felesége vallomása szerint a sértett rendkívül óvatos volt, az ajtót még akkor is bezárta, amikor ők mentek fel hozzá, így szerinte ez – azaz a sértett hozzátartozókkal szembeni viselkedése – erősen megkérdőjelezi a II. r. vádlott vallomását, amely szerint az I. r. vádlott nyitva hagyta a lakás bejárati ajtaját és oda ő be tudott surranni, sőt úgy tudott kutatni, hogy azt a sértett nem észlelte.
[47] Ezért azt indítványozta, hogy az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a korábbi Be. 376. § (1) bekezdése – a másodfokú eljárásban ki nem küszöbölhető megalapozatlanság –, valamint a 375. § (1) bekezdése – az indokolási kötelezettség nem megfelelő teljesítése – alapján helyezze hatályon kívül és az elsőfokú bíróságot utasítsa új eljárásra.
[48] A jogorvoslattal megtámadott határozat meghozatalát követően 2018. július hó 1. napján hatályba lépett a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.), melynek rendelkezéseit a 868. § (1) bekezdése értelmében a 868-876. §-okban meghatározott eltérésekkel a hatálybalépésekor folyamatban lévő büntetőeljárásokban alkalmazni kell.
[49] Ennek megfelelően a fellebbviteli főügyészségnek a másodfokon eljárt ítélőtábla nyilvános ülésén jelen volt képviselője az ügyészség jogorvoslati kérelmét módosította, és az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését a Be. 592. § (1) bekezdés b) pontjában írt okból – mert álláspontja szerint a tényállás teljes egészében felderítetlen –, továbbá a Be. 609. § (2) bekezdés d) pontjában írt indokolási kötelezettség megsértése miatt indítványozta.
[50] A nyilvános ülésen az I. r. vádlott védője a bejelentett jogorvoslati kérelmének megfelelő tartalommal szólalt fel, a II. r. vádlott védője az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta, míg a III. r. vádlott védője az enyhítésre irányuló jogorvoslati kérelmét változatlan tartalommal fenntartotta.
[51] A másodfokon eljárt ítélőtábla a 2018. október 30. napján meghozott végzésével a törvényszék ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította arra tekintettel, hogy az elsőfokú bíróság ítélete részben megalapozatlan, mert a tényállás részben felderítetlen, az elsőfokú bíróság – a megalapozatlansági okkal szoros összefüggésben – az indokolási kötelezettségének sem tett megfelelő módon eleget, és ez utóbbi körülmény a másodfokú eljárásban nem volt orvosolható.
[52] Végzését a következőkkel indokolta.
[53] - Az elsőfokú bíróság a bizonyítékokból megismerhető tények egybevetése és valódi értékelése helyett többnyire az eljárás során beszerzett vallomások és szakértői vélemények pertörténeti jellegű felsorolására, illetve tartalmuknak a puszta bemutatására szorítkozott, ugyanakkor az ügy ténybeli és jogi megítélése szempontjából döntő jelentőségű részletek mélyreható elemzése háttérbe szorult, vagy az történt, hogy a levont következtetések helyességéről – az e körben elvégzett mérlegelés okszerűtlensége folytán – nem lehetett meggyőződni.
[54] - Az egyes vádlotti előadások gyakori és esetenként teljességgel következetlen megváltoztatásának okával, a módosításoknak a vallomások tartalmi hitelességére gyakorolt hatásával az elsőfokú bíróság egyáltalán nem, illetve alig foglalkozott. Nem vette figyelembe, hogy a vádlottak a nyomozás aktuális állásához igazították vallomásuk változtatásait, olyképpen, hogy saját magatartásukat negligálták, míg a másik vádlottra terhelő vallomást tettek. Mindez egyben azt is jelentette, hogy a bizonyítékok mérlegelése nem felelt meg a Be. 167. § (4) bekezdésében írt követelményeknek, miután az túlnyomórészt a felkutatott és összegyűjtött adatok elkülönített, egyenkénti vizsgálatára korlátozódott.
[55] - Az elsőfokú bíróság az egyébként teljeskörűen feltárt, illetve beszerzett bizonyítékokat a logika szabályaival ellentétesen, részben egyoldalúan értékelte. A múltban lezajlott események rekonstruálására irányuló tevékenysége a bizonyítékok helytelen értékelése miatt ezért részben megalapozatlan tényállás megállapítását eredményezte, amely nem tükrözi a történeti igazságot. Az elsőfokú bíróság ítéletében rögzített tények indokolása és a kifejtett jogi érvek meggyőző ereje – különösen a II. r. vádlott cselekvősége és bűnössége körében – messze elmaradt a minden kétséget kizáró bizonyosságtól.
[56] - Az elsőfokú ítélet bizonyítékokat értékelő része terjedelmében eltúlzott, több bizonyíték tekintetében indokolatlanul aprólékos és részletes. Megnehezíti az ítélet áttekinthetőségét, hogy a bíróság egy adott bizonyítéknak az értékelését és a többi bizonyítékkal történő összevetését nem egy helyen végezte el, hanem az indokolás különböző részeiben több alkalommal visszatért ugyanannak a bizonyítéknak az értékelésére, más szempont alapján vizsgálva azt, ami a bizonyítékok mérlegelésében ellentmondásokat is okozott.
[57] - A sértett halálát okozó bántalmazásra, az ennek folytán keletkezett sérülések jellegére, azok súlyosságára vonatkozóan a rendelkezésre álló igazságügyi orvos szakértői vélemények aggálytalanok voltak. Nem voltak ugyanakkor egybehangzóak a szakvélemények abban a vonatkozásban, hogy a sértett a különböző sérüléseket időben egy alkalommal történt bántalmazás következtében, avagy legalább két alkalommal – akár több óra elteltével – szenvedte el. A szakértők nem zárták ki annak lehetőségét sem, hogy a bántalmazást két személy tanúsította, de azt sem, hogy egy elkövető volt a bántalmazó.
[58] - Az elsőfokú bíróság a vádlottak vallomásai közül a II. r. vádlottét fogadta el, mert álláspontja szerint ez a vallomás az, amelyet a rendelkezésre álló bizonyítékok jobban alátámasztanak, illetve amelyet kevésbé cáfolnak. A vallomások ily módon történő mérlegelése alapján pedig azt állapította meg, hogy a II. r. vádlott nem vett részt a sértett bántalmazásában, mindössze a sértett lakásába jogtalanul behatolva tőle idegen ingó vagyontárgyat vett el. Nem értékelte ugyanakkor a törvényszék kellő körültekintéssel azt a körülményt, hogy az I. és a II. r. vádlottak különböző vallomásai az ellentmondások tekintetében nem térnek el annyira egymástól, amelyek csak és kizárólag a II. r. vádlott vallomásának az elfogadását teszik indokolttá.
[59] - További hiányossága volt a lefolytatott bizonyítási eljárásnak, hogy az elsőfokú bíróság elmulasztotta a 2016. október 12-i tárgyaláson meghallgatott orvos szakértők véleményei alapján körültekintően vizsgálni azt, hogy a vádiratban írt két mozzanatú elkövetés valósult-e meg. Nem adta meggyőző indokát annak sem, hogy a két személy általi elkövetés miért kizárt. Miután mindhárom szakértő lehetségesnek tartotta azt is, hogy a halálos eredménnyel járó agysérülés és a szúrások között csak fél óra telt el, szükséges lett volna annak vizsgálata, hogy a cselekmény a vádban írtak szerint történt-e, tehát úgy, hogy a bántalmazás két fázisa között órák teltek el, vagy ettől eltérően a cselekmény elkövetése csak a délelőtti órákban történt.
[60] - Az elsőfokú bíróság nem észlelte, hogy dr. K. F. orvos szakértő a tárgyaláson egymással ellentétesnek tűnő nyilatkozatokat tett, ezért szükséges lett volna tisztázni, hogy melyik nyilatkozatát tartja fenn; amennyiben az egy-két órás túlélésre vonatkozót, akkor arra is nyilatkoztatni kellett volna, hogy ezt a véleményét mire alapítja.
[61] Utalt arra is, hogy a holttestet a helyszínen vizsgáló dr. A. M. a sérülések bekövetkezésének lehetséges sorrendjéről a szakértőktől eltérően nyilatkozott.
[62] - A fellebbviteli főügyészség álláspontjával egyezően kifejtette, miszerint nem helytálló az ítélet indokolásának az a része, amely szerint a rendelkezésre álló bizonyítékok egyikéből sem következik az, hogy az I. és II. r. vádlott egy időben, közösen bántalmazta volna a sértettet akár a tompa tárggyal, akár a heggyel, illetve éllel bíró eszközzel, továbbá dr. T. F. és felesége vallomása alapján kétséges lehet a II. r. vádlott vallomása, amely szerint társa nyitva hagyta a lakás bejárati ajtaját és oda ő be tudott surranni, sőt úgy tudott kutatni, hogy azt a sértett nem észlelte, végezetül a III. r. vádlott többféle vallomása közül ugyan egyik sem tartalmazott olyat, hogy több személyt látott volna a helyszínen, ez azonban nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy a II. r. vádlott sem távozott a lakásból, hiszen a háromszobás lakásban tartózkodhatott olyan helyen, ahol a III. r. vádlott nem láthatta.
[63] Ezért a részbeni megalapozatlanságra és az indokolási kötelezettség nem megfelelő teljesítésére tekintettel – miután ez lényeges hatással volt a bűnösség megállapítására, a cselekmény Btk. szerinti minősítésére és a büntetés kiszabására – az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 609. § (2) bekezdés d) pontjára figyelemmel hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította.
[64] Az ítélőtábla rendelkezése szerint az eljárást a bírósági szaktól kell megismételni. Ennek során ismételten ki kell hallgatni a vádlottakat, valamint a tanúk közül az I. r. vádlott volt zárkatársait. Vallomásukat a tényállás megállapítása során értékelni kell, azt zárkatársi minőségük önmagában nem teszi „nyilvánvalóan” elfogadhatatlanná. Ismételten meg kell hallgatni az igazságügyi orvos szakértőket, valamint jelenlétükben a holttestet a helyszínen vizsgáló dr. A. M.-et tanúként. Dr. A. M. tanúkénti kihallgatásakor nyomatékkal figyelemmel kell lenni arra, hogy a tanú a sérülések bekövetkezésének lehetséges sorrendjéről a szakértőktől eltérően nyilatkozott. A szakértők meghallgatását, a szakvélemények közti ellentmondások feloldását követően lesz az elsőfokú bíróság abban a helyzetben, hogy megalapozottan állást tudjon foglalni abban a lényeges kérdésben, hogy a sértett időben elhúzódóan – délelőtt és délután –, vagy folyamatosan szenvedte el a halálát okozó sérüléseket. A szakvélemények értékelése – összevetve a vádlotti vallomásokkal – ad eligazítást annak a kérdésnek a megválaszolásában is, hogy egy vagy több eszközzel történt a sértett bántalmazása, és a sérüléseket egy vagy két elkövető okozta.
[65] A végzés ellen a II. r. vádlott és védője jelentettek be fellebbezést és az ügy érdemi elbírálását kérték.
[66] A Legfőbb Ügyészség a fellebbezéseket alaptalannak találta.
[67] Álláspontja szerint a másodfokon eljárt ítélőtábla a fellebbezéssel támadott végzésében helytállóan állapította meg, hogy az elsőfokú ítélet indokolása a bizonyítékokból megismerhető tények egybevetése és valódi értékelése helyett többnyire az eljárás során beszerzett vallomások és szakértői vélemények pertörténeti jellegű felsorolására, illetőleg tartalmuk puszta bemutatására szorítkozott, az ügy ténybeli és jogi megítélése szempontjából döntő jelentőségű részletek mélyreható elemzése háttérbe szorult, vagy a levont következtetések helyességéről – az e körben elvégzett mérlegelés okszerűtlensége folytán – nem lehetett meggyőződni.
[68] Arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság egyáltalán nem, illetve alig foglalkozott a vádlotti előadások gyakori, esetenként teljességgel következetlen megváltoztatásának a vallomások hitelességére gyakorolt hatásával, nem vette figyelembe, hogy a vádlottak a nyomozás aktuális állásához igazították vallomásváltoztatásaikat, olyképpen, hogy saját magatartásukat negligálták, míg a másik vádlottra terhelő vallomást tettek, a bizonyítékok mérlegelése túlnyomórészt a felkutatott és összegyűjtött adatok elkülönített, egyenkénti vizsgálatára korlátozódott.
[69] Megítélése szerint emellett az elsőfokú bíróság az egyébként teljeskörűen feltárt, illetve beszerzett bizonyítékokat a logika szabályaival ellentétesen, részben egyoldalúan értékelte, és ez részben megalapozatlan tényállás megállapítását eredményezte, az indokolás egy adott bizonyítéknak az értékelését és a többi bizonyítékkal történő összevetését nem egy helyen végezte el, hanem az indokolás különböző részeiben, több alkalommal visszatért ugyanannak a bizonyítéknak az értékelésére, más szempont alapján vizsgálva azt, ami a bizonyítékok mérlegelésében ellentmondásokat is okozott.
[70] Utalt arra, hogy a bíróság elmulasztotta a meghallgatott orvos szakértők véleménye alapján körültekintően vizsgálni azt, hogy a vádiratban írt kétmozzanatú elkövetés valósult-e meg, nem adta meggyőző indokát annak, hogy a két személy általi elkövetés miért kizárt, és nem helytálló az elsőfokú ítélet indokolásának az a része, amely szerint a rendelkezésre álló bizonyítékok egyikéből sem következik, hogy az I. és II. r. vádlottak egy időben, közösen bántalmazták volna a sértettet akár a tompa tárggyal, akár a heggyel, illetve éllel bíró eszközzel.
[71] Álláspontja szerint helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy az indokolási kötelezettség megsértése részbeni megalapozatlanságra is vezetett, a hatályon kívül helyezésnek azonban nem ez, hanem az indokolási kötelezettség megsértése az oka. Az elsőfokú bíróság az ügy ténybeli és jogi megítélése szempontjából lényeges körülmények mélyreható elemzését, a bizonyítékok teljes körű egybevetését részben elmulasztotta, illetőleg a bizonyítékok értékelése során a logika szabályait egyes esetekben megsértette, lényeges körülményeket az értékelés során figyelmen kívül hagyott, és ez önmagában is olyan súlyos eljárási szabálysértés, melynek következtében az ítélet felülbírálatra alkalmatlan.
[72] Ezért azt indítványozta, hogy a Kúria az ítélőtábla végzését a Be. 628. § (1) bekezdés b) pontja szerinti tanácsülésen, a Be. 630. § (1) bekezdése alapján hagyja helyben.
[73] A Be. 627. § (1) bekezdés b) pontja alapján a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyező végzése ellen fellebbezésnek van helye, ha a hatályon kívül helyezésre a Be. 609. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértés miatt került sor.
[74] Tekintettel arra, hogy a jelen ügyben ez volt a hatályon kívül helyezés oka, a II. r. vádlott és védője fellebbezése a Be. 627. § (1) bekezdés b) pontjára figyelemmel joghatályos.
[75] A hatályon kívül helyezés ellen bejelentett fellebbezést elbíráló bíróság – jelen esetben a Kúria – a hatályon kívül helyező végzés esetlegesen törvénysértő voltát és a fellebbviteli bíróság eljárását vizsgálja. A hatályon kívül helyező végzés elleni fellebbezés elbírálásakor azt kell megítélni, hogy az érdemi határozathozatal feltételeinek hiányáról – és ezért a hatályon kívül helyezésről – a másodfokú bíróság törvényesen rendelkezett-e (EBH 2019.B.9.).
[76] A Be. 627. § (5) bekezdése szerint akkor, ha a másodfokú bíróság hatályon kívül helyező végzése egy bűncselekmény több vádlottját érinti, bármely jogosult által bejelentett fellebbezés valamennyi vádlott tekintetében felfüggeszti a hatályon kívül helyező határozat végrehajthatóságát.
[77] A Kúria álláspontja szerint ugyanakkor a megtámadott határozat csak a fellebbezéssel érintett, így jelen esetben a II. r. vádlott tekintetében bírálandó felül, mert a törvényből nem vezethető le az, hogy a jogalkotó jogot kívánt volna biztosítani a hatályon kívül helyezést elrendelő végzés elleni jogorvoslat során eljáró bíróságnak a fellebbezéssel nem érintett vádlottra vonatkozó rendelkezés megváltoztatására.
[78] A Be. – másodfokú eljárásra vonatkozó – LXXXII. Fejezetében az 590. § (11) bekezdése lehetőséget ad arra, hogy a másodfokú bíróság a fellebbezéssel nem érintett terheltre vonatkozó elsőfokú ítéleti rendelkezéseket – a jogerő értelemszerű feloldása mellett – megváltoztassa.
[79] A törvényhely azonban csak arra biztosít lehetőséget – a favor defensionis (védelemnek kedvezés) elvéből kiindulva –, hogy a másodfokú bíróság a jogorvoslattal nem érintett terheltet felmentse, bűncselekményének enyhébb minősítése folytán törvénysértően súlyos büntetését, illetve a vele szemben büntetés helyett alkalmazott intézkedést enyhítse, vagy az elsőfokú bíróság ítéletének rá vonatkozó részét hatályon kívül helyezze és vele szemben az eljárást megszüntesse, illetve az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítsa.
[80] E rendelkezés alkalmazásához két feltételnek kell együttesen érvényesülnie. Egyrészt a fellebbezéssel érintett és nem érintett terheltek terhére megállapított bűncselekmény között összefüggő oknak kell fennállnia, másrészt a jogerő feloldására kizárólag a fellebbezéssel nem érintett terhelt javára kerülhet sor.
[81] Nyilvánvaló, hogy amennyiben a hatályon kívül helyezés valamennyi terheltet érinti, a jogerő feloldásáról nem lehet beszélni, mivel a hatályon kívül helyezett határozat egyik terheltre nézve sem emelkedett jogerőre.
[82] A harmadfokú eljárásban e döntés lehetőségét a Be. 617. §-a biztosítja, amely szerint a harmadfokú bírósági eljárásban a másodfokú bírósági eljárásra vonatkozó rendelkezéseket – az erre vonatkozó fejezetben foglalt eltérésekkel – kell alkalmazni; a fellebbezéssel nem érintett terheltre vonatkozóan pedig a másodfokú eljárásban irányadóktól eltérő rendelkezés nincs a harmadfokú eljárás szabályai között.
[83] A Be. Tizenhetedik Részére vonatkozóan azonban ezek a másodfokú, és a fentieknek megfelelően a harmadfokú eljárásra is irányadó rendelkezések nem értelmezhetőek.
[84] A jelen ügyben az I-II. r., illetve a III. r. vádlott terhére megállapított bűncselekmények között összefüggő ok sincs, hiszen a III. r. vádlott cselekvősége elválik az I. és II. r. vádlottakétól.
[85] Emellett a Tizenhetedik Rész szabályaiból kizárólag a fellebbezés kockázatmentességéhez fűződő érdek vezethető le, az, hogy a fellebbezés folytán ne szülessen olyan döntés, amire a fellebbező szándéka nem irányult. Különösen igaz ez olyan terheltre vonatkozóan, aki nem is élt jogorvoslati jogával a hatályon kívül helyező végzéssel szemben.
[86] Semmiképpen nem értelmezhető az ügyben a fellebbezéssel nem érintett vádlottak javára szóló döntés lehetősége sem; ez a III. r. vádlott esetében azért sem jöhet szóba, mivel az ítélőtábla hatályon kívül helyező végzéséből nem derül ki egyértelműen, hogy az ő esetében miért került sor az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére, az I. r. vádlott terhére pedig a megismételt eljárásban hátrányosabb döntés is születhet, amennyiben a lefolytatandó bizonyítás alapján akár az elsőfokú, akár a másodfokú bíróság a bűnösségét a vádirattal egyezően megállapítja a társtettesként elkövetett emberölés bűntettében.
[87] A Be. 627. § (5) bekezdése pedig csak arra biztosít lehetőséget, hogy a bármely jogosult által bejelentett fellebbezés valamennyi vádlott tekintetében felfüggessze a hatályon kívül helyező határozat végrehajthatóságát. Ennek a rendelkezésnek az a célja, hogy a hatályon kívül helyezéssel érintett vádlottak közül a fellebbező és a nem fellebbező vádlottak perjogi helyzete ne váljon el egymástól. E rendelkezésen kívül azonban a hatályon kívül helyező végzés elleni fellebbezést elbíráló bíróság számára a törvény nem biztosít olyan döntési lehetőséget, amellyel a fellebbezéssel nem érintett vádlottakra vonatkozó rendelkezéseket is érinthetné.
[88] Azaz nincs a fellebbezéssel nem érintett terheltekre vonatkozó olyan rendelkezés, amely feljogosítaná a hatályon kívül helyező végzés elleni fellebbezést elbíráló bíróságot arra, hogy döntését e terheltekre kiterjedően is meghozza, és ettől eltérő álláspont a Be. 626. §-ából sem vezethető le.
[89] A bíróság döntési jogköre tehát kizárólag a fellebbező vádlottakat érintő hatályon kívül helyező rendelkezésekre vonatkozik.
[90] Mindezekre tekintettel a Kúria számára semmilyen törvényes lehetőség nem volt arra, hogy az ítélőtábla megtámadott határozatát – annak törvénysértő, vagy indokolatlan voltát megállapítva – esetlegesen ne csak a fellebbezést bejelentő II. r., hanem a hatályon kívül helyező végzést jogorvoslattal meg nem támadó I. r. és III. r. vádlottak tekintetében is hatályon kívül helyezze és a másodfokú bíróságot új másodfokú eljárás lefolytatására utasítsa.
[91] Mindezeket előrebocsátva a Kúria a felülbírálat során megállapította, hogy a II. r. vádlott és védője fellebbezése nem alapos.
[92] Az ítélőtábla helytállóan észlelte az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megalapozatlanságát a sértett sérüléseinek keletkezési módjával, időbeliségével kapcsolatban, és e körben a törvényszék az indokolási kötelezettségének sem tett teljes mértékben eleget, holott az a tény, hogy a sejtek regenerálódási folyamata beindult, és ez két dologra utalhat, vagy elhúzódó haldoklásra, vagy a kétszakaszos bántalmazásra, kihatással lehet a II. r. vádlott büntetőjogi felelősségére. Okszerűen mutatott rá arra, hogy az elsőfokú bíróság az orvos szakértők kompetenciájába tartozó bizonyítékokat nem elemezte kellő részletességgel.
[93] A Kúria osztotta az ítélőtábla végzésében a szakértői vélemények esetleges ellentmondásaira, illetve az azokból levezethető logikai következtetésekre vonatkozóan kifejtetteket is.
[94] Ezt a részbeni megalapozatlanságot azonban a másodfokú eljárásban a Be. 593. § (2) bekezdés alkalmazásával, bizonyítás felvételével az ítélőtáblának ki kellett volna küszöbölnie, az orvos szakértőket és a holttestet a helyszínen vizsgáló orvost ki kellett volna hallgatni, mivel így módja lett volna arra, hogy a II. r. vádlott elkövetési magatartását megállapítsa és cselekményét ennek megfelelően minősítse.
[95] Az ítélőtábla álláspontja, mely szerint az indokolási kötelezettség megsértése indokolja az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, sem fogadható el teljes mértékben.
[96] Az ítélőtábla végzése ugyanis belső logikai ellentmondásokat is tartalmaz. A 4. oldal 5. bekezdésében arra mutatott rá, hogy a határozat a bizonyítékokból megismerhető tények egybevetése és valódi értékelése helyett többnyire az eljárás során beszerzett vallomások és szakértői vélemények pertörténeti jellegű felsorolására, illetve tartalmuknak a puszta bemutatására szorítkozott, ugyanakkor az ügy ténybeli és jogi megítélése szempontjából döntő jelentőségű részletek mélyreható elemzése háttérbe szorult.
[97] Ezzel ellentétben a végzés 5. oldal 4. bekezdésében már azt rögzítette, hogy az elsőfokú ítélet bizonyítékokat értékelő része terjedelmében eltúlzott, több bizonyíték tekintetében indokolatlanul aprólékos és részletes.
[98] Emellett álláspontja szerint az elsőfokú bíróság azt nem indokolta meg, hogy miért lopásban, és nem emberölésben állapította meg a II. r. vádlott bűnösségét. Azonban az elsőfokú bíróság ítéletében a 33. oldaltól a 49. oldalig és az 54. oldaltól a 60. oldalig terjedően éppen ezt indokolta, ítéletének a 36. oldal 6. bekezdésében pedig kifejtette azon álláspontját, mely szerint az ölési cselekmény tekintetében egy elkövető általi magatartás a valószínűsíthető.
[99] Nem helytálló az ítélőtábla azon megállapítása sem, mely szerint a törvényszék inkább csak bemutatta, semmint értékelte a bizonyítékokat. Ez ugyanis csak az orvos szakértői vélemények értékelése tekintetében igaz, a többi bizonyítékot illetően az elsőfokú bíróság eleget tett a bizonyítékokat értékelő és mérlegelő tevékenységének, és erről kellő módon számot is adott.
[100] A másodfokú végzésben kifejtettekkel ellentétben az elsőfokú bíróság részletes indokolást adott a terhelti vallomásokkal kapcsolatban, ezért legfeljebb az az ítélőtáblai – az előzőekkel azonban ellentmondásban lévő – álláspont lehet helytálló, mely szerint az elsőfokú bíróság az egyébként teljeskörűen feltárt, illetve beszerzett bizonyítékokat a logika szabályival ellentétesen értékelte.
[101] Az ítélőtábla – osztva a fellebbviteli főügyészség érveit – olyan tények megállapítását is felrója a törvényszéknek, melyeket az eljárás alapját képező vád is tartalmaz, és amit az első fokon eljárt ügyészség az eljárás során mindvégig tényként kezelt; így azt, hogy a lakásba a II. r. vádlott a nyitva hagyott ajtón keresztül jutott be, valamint azt, hogy a sértett bántalmazására két – időben többórás különbséggel – elkülönült szakaszban került sor. Az ügyészség álláspontjának e változására tekintettel az ítélőtábla e körben elmulasztotta annak tisztázását, hogy pontosan milyen magatartások képezik a vád tárgyát.
[102] A megismételt eljárás során így a törvényszéknek kell az ügyészséget erre vonatkozóan nyilatkoztatni.
[103] Az ítélőtábla indokolási kötelezettségét megsértve nem adott kellő módon számot arról sem, hogy az általa megjelölt tanúk – a volt zárkatársak – kihallgatása milyen okból szükséges, illetve e tanúk kihallgatására milyen okból nem került sor a másodfokú eljárásban a részleges megalapozatlanság kiküszöbölése érdekében.
[104] A Kúria a teljesség kedvéért megjegyzi, hogy ugyan a felülbírálat lehetősége csak a II. r. vádlott vonatkozásában állt fenn, azonban észlelte, hogy az ítélőtábla nem indokolta meg azt sem, hogy a III. r. vádlott tekintetében milyen okból helyezte hatályon kívül a törvényszék ítéletét. E terhelt kapcsán ugyanis sem a tényállás, sem a jogi minősítés nem volt vitatott, a felülbírálat tárgya csupán a vele szemben alkalmazott jogkövetkezmény volt, és erről az ítélőtábla a rendelkezésre álló adatok alapján dönthetett volna. Nem indokolta meg továbbá azt sem, hogy az általa elrendelt megismételt eljárásban milyen okból szükséges a III. r. vádlott kihallgatása, figyelemmel arra is, hogy a vádlottak már az elsőfokú eljárás során sem tettek vallomást, csupán a korábbi vallomásaik felolvasására került sor.
[105] A hatályon kívül helyező végzés szerint a részleges megalapozatlansághoz eljárási szabálysértésként társuló indokolási kötelezettség megsértése a másodfokú eljárásban nem volt orvosolható; ezért ez az eljárási szabálysértés és nem a részbeni megalapozatlanság vezetett a hatályon kívül helyezéshez.
[106] Ennek ellenére a hatályon kívül helyező végzés indokolása alapvetően a részbeni felderítetlenség tényére helyezte a hangsúlyt. Kérdéses, hogy abban az esetben, ha valamennyi szóba jöhető bizonyítékot beszerezte az elsőfokú bíróság, hogyan lehet a tényállás részben felderítetlen; ez csak az eljárt orvos szakértők és a holttestet vizsgáló orvos együttes meghallgatásának elmaradása miatt fogadható el.
[107] A Kúria ugyanakkor rámutat arra, hogy a törvény helyes értelmezése alapján kizárólag a teljes, azaz a másodfokú eljárásban ki nem küszöbölhető megalapozatlanság esetén van helye hatályon kívül helyezésnek. A másodfokú bíróság által is feltárt részleges megalapozatlanság kiküszöbölését ugyanis a törvény a másodfokú bíróság kötelezettségévé teszi; részleges megalapozatlanság hatályon kívül helyezés alapjául nem szolgálhat. Nem vezethet ezért hatályon kívül helyezéshez a feltétlen hatályon kívül helyezést nem eredményező eljárási szabálysértésre, így az indokolási kötelezettség megsértésére hivatkozás a részleges megalapozatlanság kiküszöbölésének elkerülésének érdekében (EBH 2019.B.9.I.).
[108] Mindebből következően tehát a megalapozatlanság miatti hatályon kívül helyezésre csak végső esetben, teljes megalapozatlanság esetén kerülhet sor; ezt részleges megalapozatlanság esetén a másodfokú eljárásban a törvény kategorikusan kizárja (EBH 2019.B.9.III.).
[109] A fentieknek megfelelően tehát a Kúriának azt kellett vizsgálnia, hogy az ítélőtábla által a hatályon kívül helyezés okaként megjelölt relatív eljárási szabálysértés tényleges kihatással volt-e az eljárás lefolytatására, illetve a büntetőjogi főkérdések eldöntésére, és ez a másodfokú eljárásban orvosolható lett volna vagy nem.
[110] A már hivatkozott EBH 2019.B.9. indokolásában a Kúria rámutatott arra, hogy a hatályon kívül helyező végzés elleni fellebbezés elbírálása során nem az az eldöntendő kérdés, hogy az elsőfokú bíróság ítélete megalapozott volt-e, hanem az, hogy alapos volt-e a fellebbviteli bíróság hatályon kívül helyező döntése.
[111] Ugyanakkor az indokolási kötelezettség teljesítése csak megalapozott, vagy megalapozottá tett tényállás tekintetében vizsgálható (EBH 2018.B.8.III.).
[112] Az ítélőtábla ezért tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a részleges megalapozatlanság kikü-szöbölése helyett relatív eljárási szabálysértés miatt az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésének van helye; ugyanis az indokolási kötelezettség megsértésére alapozva alkalmazta kasszációs jogkörét, végzésének indokolásában azonban ennek ellenére megalapozatlansági hibákat rótt az elsőfokú bíróság terhére.
[113] A Be. előzőekben már hivatkozott 627. § (5) bekezdése arról ugyan rendelkezik, hogy bármely jogosult által bejelentett fellebbezés valamennyi vádlott tekintetében felfüggeszti a hatályon kívül helyező határozat végrehajthatóságát, emellett azonban – szemben a másodfokú és harmadfokú eljárásban biztosított törvényi lehetőségekkel – a Tizenhetedik Rész szerinti eljárásban nincs törvényes lehetőség arra, hogy a hatályon kívül helyező végzés elleni fellebbezést elbíráló bíróság határozata érintse a fellebbezéssel nem érintett vádlottra vonatkozó rendelkezést is.
[114] Ebből következően a hatályon kívül helyező végzésnek a Be. 630. § (2) bekezdése szerinti hatályon kívül helyezése és a másodfokú bíróság új fellebbviteli eljárásra utasítása kizárólag a fellebbező terheltet érintené, a fellebbezéssel nem érintett terhelt vagy terheltek vonatkozásában azonban a megismételt elsőfokú eljárást le kellene folytatni.
[115] Így az, ha a Kúria a II. r. vádlottra vonatkozóan hatályon kívül helyezné az ítélőtábla hatályon kívül helyező végzését, azt eredményezné, hogy társaival szemben megindulna a törvényszéken a megismételt elsőfokú eljárás, míg vele szemben az ítélőtáblán a másodfokú eljárás folyna. Erre figyelemmel pedig olyan helyzet is előállhatna, hogy a társtettességben elkövetett bűncselekménnyel vádolt több terhelt büntetőjogi felelőssége vonatkozásában ez első- és másodfokú bíróság „azonos időben” eltérő jogi álláspontra helyezkedne.
[116] A törvény ugyan egyértelműen nem zárja ki, hogy a Kúria a fellebbezéssel érintett II. r. vádlott esetében a Be. 630. § (2) bekezdése alapján kizárólag rá vonatkozóan hatályon kívül helyezze a másodfokú bíróság határozatát; azonban ilyen döntés meghozatalát az egységes elbírálás igénye nem teszi lehetővé. A büntető anyagi jogi igény, a büntetőjogi főkérdések eldöntésének igénye az egységes elbírálást kívánja. Különösen igaz ez a társtettességben elkövetett emberöléssel vádolt I. és II. r. vádlottak esetében; az az alapvető és törvényes kívánalom, hogy az ügydöntő határozat jogerőre emelkedése előtt egységesen történjen meg a vád tárgyává tett bűncselekmények elbírálása és a másodfokú felülbírálat.
[117] Mivel az I. és II. r. vádlottra vonatkozóan nincs alapos indoka az ügy kettéválasztásának és ugyanazon bizonyítás lefolytatásának az egymástól elkülönülő első- és másodfokú eljárásban, a Kúria az ítélőtábla törvénysértő döntését nem változtathatta meg.
[118] Ezért a megtámadott végzést a Be. 630. § (1) bekezdése alapján – a II. r. terhelt tekintetében – helybenhagyta.
(Kúria Bhar. I. 166/2019.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás