PÜ BH 2019/223
PÜ BH 2019/223
2019.08.01.
A célrarendeltség megszűnése után az ingatlan tulajdonosa követelheti, hogy az épületet jogalap nélkül birtokló alperes a muzeális értékű bútorzat elszállításával ürítse ki az ingatlant [2013. évi V. tv. (Ptk.) 5:1. §, 5:9. §, 2001. évi LXIV. tv. (Kötv.) 52. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A perbeli ingatlannak 2009 óta a felperes a tulajdonosa. Az ingatlan műemléki környezet, a rajta álló épület helyi jelentőségű védett épület. Az épület földszinti helyiségében kezdetektől patika működött, amelynek bútorzatát az épület adottságaihoz tervezték. A Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár a patika muzeális értékű bútorzatát és tartozékait 1990. szeptember 24-én védetté nyilvánította. A bútorzat 2004. február 20-án ajándékozás jogcímén az alperes tulajdonába került. A bérlők a bútorozott helyiségben gyógyszertárat üzemeltettek. Az utóbbi időben a felperes a helyiséget nem hasznosította. Új közforgalmi gyógyszertár a városban nem létesíthető.
[2] A felperes 2015. május 26-án írásban felszólította az alperest, hogy 15 napon belül szállítsa el a muzeális értékű bútorzatot, mivel a helyiséget a jövőben más célra kívánja hasznosítani.
[3] Az alperes a bútorzat elszállítása tárgyában a hatóság állásfoglalását kérte. A Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ Műtárgyfelügyeleti Iroda a 2015. június 29-i iratában tájékoztatta, hogy a hatóság álláspontja szerint – a kulturális örökségvédelem érdekeit szem előtt tartva – a berendezés helyben, eredeti összefüggésében való, elszállítás és elmozdítás nélküli megőrzésére kell törekedni. Amennyiben az ingatlan tulajdonosával nem sikerül az önkormányzatnak megállapodnia, akkor a védett berendezés tulajdonosának más helyszínen kell biztosítania a berendezés bemutatását, illetve működtetését (lehetőség szerint az eredeti funkciójának megfelelően). A védetté nyilvánított kulturális javak tulajdonosa és birtokosa is köteles a javakat épségben fenntartani, őrzésükről, szakszerű kezelésükről és megóvásukról gondoskodni. A berendezés esetleges szétszerelése, elszállítása engedélyhez kötött.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[4] A felperes a 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 5:21. §-ára, 5:22. §-ára, 5:30. §-ára és 5:36. §-ára alapított keresetében kötelezni kérte az alperest, hogy a helyiségből a muzeális értékű bútorzatot szállítsa el, és ekként az ingatlant ürítse ki. Előadta, hogy a bútorzat akadályozza a helyiség hasznosítását.
[5] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a magatartása nem jogellenes. A felperesnek az ingatlan megszerzésekor tudomása volt a benne lévő védett tárgyegyüttesről. A védett bútorzat helyben, eredeti összefüggésében való, elszállítás és elmozdítás nélküli megőrzésére kell törekedni. A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény (a továbbiakban: Kötv.) 52. § (1) bekezdésében előírt kötelezettség a védett tárgyegyüttes birtokosaként a felperest is terheli. A Kötv. 51. § (2) bekezdésében, 62/A. § (1), (2) bekezdésében, valamint a 45/2012. (XI. 30.) EMMI rendelet (a továbbiakban: Rendelet) 8. § (1) bekezdésében foglaltakra figyelemmel a bíróság nem hozhat az ingatlan kiürítésére kötelező határozatot. A bútorzat elhelyezése a kulturális javak hatósága előzetes engedélyéhez kötött, illetve azt szakkérdésként kell vizsgálni. A kiürítés iránti igény a kulturális javak hatósága hatáskörébe tartozik, illetve a pert más hatósági eljárásnak kell megelőzni. Az 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 157. § a) pontja alapján – figyelemmel a régi Pp. 130. § (1) bekezdés c) pontjára – a per megszüntetésének van helye.
Az első- és másodfokú ítélet
[6] Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 90 napon belül a felperes tulajdonát képező perbeli ingatlanban található gyógyszertár helyiségből a tulajdonát képező, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár által védetté nyilvánított belső bútorzatot szállítsa el, az ingatlant kiürített állapotban bocsássa a felperes birtokába.
[7] Az indokolásában a Ptk. 5:21. §-ára, 5:22. §-ára, 5:30. §-ára, 5:36. § (1) bekezdésére hivatkozással rámutatott arra, hogy a dolog feletti legfőbb jog a tulajdonjog, amelyből eredően a tulajdonost megilleti a dolog birtoklásának joga is. A tulajdonos birtokláshoz fűződő joga mindenki más jogát meg kell, hogy előzze. Ebből következően pedig a tulajdonost megilleti a birtokvédelem joga is. A jelen perben azt kellett eldönteni, hogy az alperesnek van-e jogcíme a felperes tulajdonában álló ingatlan gyógyszertár helyiségének birtoklására. A bizonyítékokat értékelve megállapítható volt, hogy ilyen jogcímet az alperes nem tudott bizonyítani, ezért a felperest megilleti az új Ptk. 5:36. §-ában szabályozott védelem. Követelheti a jogellenes beavatkozás vagy behatás megszüntetését ahhoz, hogy gyakorolni tudja tulajdonosi jogosultságait, használhassa és hasznosíthassa az ingatlanát.
[8] A hatóság állásfoglalását is figyelembe véve nem helytálló az az alperesi álláspont, miszerint a felperes azért, mert az ingatlant a bútorzattal együtt szerezte meg, köteles a bútorzat őrzéséről, szakszerű kezeléséről és megóvásáról gondoskodni. A Kötv. 52. §-a a birtokos részére is őrzési, szakszerű kezelési és megóvási kötelezettséget ír elő, a felperes ugyanakkor a jelen esetben nem tekinthető birtokosnak, a bútor őrzéséről a megbízás nélküli ügyvitel szabályai alapján köteles gondoskodni.
[9] A Kötv. 51. § (2) bekezdésére, a 62/A. §-ára és a Rendelet 8. § (1) bekezdésére figyelemmel téves az az álláspont, miszerint az ingatlan kiürítése iránt indított bírósági eljárást a kulturális javak hatósága előtti eljárásnak kell megelőznie. A kiürítésről rendelkező bírósági ítélet alapján a tulajdonosnak haladéktalanul határoznia kell a bútorzat megfelelő elhelyezési lehetőségéről, majd az elhelyezés körülményeinek ismeretében kell megkérnie az engedélyt hatóságától. Konkrét helyszín hiányában a hatóság nincs abban a helyzetben, hogy az elhelyezés megfelelősége tekintetében nyilatkozzon. A bíróság éppen azért határozott meg az általánosnál hosszabb teljesítési határidőt, hogy az alperes megfelelő elhelyezési lehetőséget találhasson, illetve az erre vonatkozó hatósági engedélyt is beszerezhesse.
[10] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével helybenhagyta az elsőfokú ítéletet.
[11] Az indokolásában foglaltak szerint nem volt vitás a perben, hogy az ingatlan birtokosa a jelenben a felperes. Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy az alperes az ingatlan tekintetében jogalap nélküli birtokos. A Ptk. 5:9. § (1) bekezdése szerint, aki jogalap nélkül van a dolog birtokában, köteles a dolgot a birtoklásra jogosultnak kiadni. Önmagában az a körülmény, hogy az ingatlanban az alperes tulajdonában álló, védett bútorzat található, nem teszi jogszerűvé az alperes azon magatartását, hogy az ingatlant nem bocsátja a felperes birtokába. A felek jogviszonyában nincs jelentősége a Kötv.-nek és a Rendeletnek, e jogszabályok ugyanis a tulajdonosra, illetőleg a birtokosra rónak kötelezettségeket, a felperes pedig a bútorzat vonatkozásában se nem tulajdonos, se nem birtokos. A felek jogviszonya kizárólag a Ptk. tulajdonjogra, illetőleg a tulajdonhoz kapcsolódó jogosítványokra vonatkozó szabályai alapján ítélendő meg. A kulturális örökségvédelemmel kapcsolatos szabályok betartása, a megfelelő eljárás lefolytatása a jelen pernek nem előkérdése és nem tekinthető olyan hatósági eljárásnak, amelyre figyelemmel a jelen per megszüntetése lenne indokolt. Helytállóan állapította ezért meg az elsőfokú bíróság, hogy az ingatlan kiürítése iránti kereseti kérelem elbírálását nem kell megelőznie más hatósági eljárásnak. Az alperes kötelezettsége az, hogy a megfelelő eljárásokat az ingatlan kiürítése érdekében lefolytassa.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[12] Felülvizsgálati kérelmében az alperes a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a pert megszüntető, másodlagosan a keresetet elutasító határozat meghozatalát kérte.
[13] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[14] A Ptk. 1:6. §-a szerint az e törvényben biztosított jogok érvényesítése – ha törvény eltérően nem rendelkezik – bírói útra tartozik. A felperes a birtokláshoz való – a Ptk.-ban biztosított – alanyi joga védelme végett indított pert, amelyben arra alapította a keresetét, hogy tulajdonosként ő a perbeli ingatlan jogszerű birtokosa, az alperesnek nincs vele szemben jogalapja a birtoklásra, ezért követelheti tőle a fennálló jogalap nélküli birtoklási helyzet felszámolását. Ezt a pert más hatóság eljárásának nem megelőznie, hanem követnie kell, ugyanis a kulturális örökségvédelmi szabályok szerint a hatóság engedélyt adhat az ingatlanba beépített muzeális értékű bútorzat szétszerelésére, elszállítására. Az engedély beszerzése az alperes jogszabályi kötelezettsége. Nem merült fel arra utaló körülmény, hogy az engedély megadásának jogszabályi akadálya lenne. A Kötv. 51. § (2) bekezdésében, 62/A. §-ában és a Rendelet 8. § (1) bekezdésében foglaltak a hatóság eljárására vonatkozó szabályok, ezért alkalmazásuk a perben nem jöhetett szóba. A jogerős ítélet mindezekre tekintettel a régi Pp.-nek a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott rendelkezéseit nem sérti.
[15] A Kötv. 52. § (1) bekezdése a bútorzat tulajdonosára és birtokosára ró kötelezettséget, a felperes azonban nem tulajdonos és nem is birtokos. A Ptk. 5:1. § (1) bekezdése értelmében birtokos az, aki a dolgot sajátjaként vagy a dolog időleges birtokára jogosító jogviszony alapján hatalmában tartja. A bútorzat az épület tartozékának minősült, amíg annak rendeltetésszerű használatát segítette elő. Ez alatt az idő alatt olyan jogviszony (dologkapcsolat) állt fenn, amely jogosultságot biztosított az ingatlan tulajdonosának a bútor, a bútor tulajdonosának pedig az ingatlan birtoklására. Azáltal, hogy a jogszabályok nem teszik lehetővé új gyógyszertár nyitását, a célrarendeltség megszűnésével a dologkapcsolat is megszűnt. A peres felek között egyéb jogviszony sincs, amely alapján a felperes a bútorzatot a hatalmában tarthatná vagy erre köteles lenne, ezért a Kötv. 52. §-án alapuló őrzési, szakszerű kezelési, megóvási kötelezettsége sincs. Az alperes tulajdonában álló bútorzat immár korlátozza az épülettulajdonos felperes tulajdonjogának gyakorlását. A bútorzat védettsége okán a korlátozást nem írja elő se jogszabály, se hatósági határozat. Az alperes által hivatkozott Kötv.-rendelkezés a bútornak az ingatlanban való elhelyezésére nem biztosít jogot. A Kötv. 5. § (1) bekezdése alapján a kulturális örökség védelme az, amely mindenkinek kötelessége. Az adott esetben ilyen védelmi helyzet nem áll fenn, a bútorzat ugyanis engedéllyel leszerelhető, elszállítható és más helyszínen is bemutatható, működtethető. Mindezekre tekintettel azt kellett megállapítani, hogy az alperesnek nincs arra joga, hogy a bútorát a perbeli helyiségben tartsa, jogalap nélkül van az ingatlan birtokában. A tulajdonjoga alapján a felperes az ingatlan jogszerű birtokosa, ezért a Ptk. 5:9. § (1) bekezdése alapján követelhette, hogy a jogalap nélkül birtokló alperes az ingósága elszállításával ürítse ki az ingatlant.
[16] A jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sérti, ezért azt a Kúria hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. V. 20.104/2018.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás