PÜ BH 2019/224
PÜ BH 2019/224
2019.08.01.
A szerződésben félként részt nem vevő harmadik személy akkor jogosult hivatkozni a mások között létrejött szerződés semmisségére, ha a szerződés semmissége alapozott igény érvényesítéséhez fűződik valamilyen, a saját jogán érvényesíthető jogi érdek. A fél jogi érdekeltségét minden esetben egyedileg, az ügy összes körülményét figyelembe véve kell vizsgálni [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 234. § (1) bek., 235. § (1)–(2) bek., 1952. évi III. tv. (régi Pp.) 3. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az I-II. rendű alperesek házastársak, a III. rendű alperes a gyermekük, akivel 2011. augusztus 5-én közokiratba foglalt tartási szerződést kötöttek. Eszerint a III. rendű alperes az okirat 3. pontjában részletezett szolgáltatást nyújtja. Ennek ellenében az I-II. rendű alperesek kötelezettséget vállaltak arra, hogy az egymás közt egyenlő arányú közös tulajdonukban álló lakóingatlan tulajdonjogát átruházzák a III. rendű alperesre. Az ingatlan értékét 6 000 000 forintban határozták meg, a tartás értékét havi 35 000 forintban. Megállapodtak abban is, hogy a III. rendű alperes az I-II. rendű alperesek lakóhelyén életvitelszerűen tartózkodva nyújtja a szolgáltatásokat.
[2] Az alperesek 2012. november 28-án módosították a tartási szerződést annyiban, hogy a tartási kötelezettséget a III. rendű alperesnek az időközben az I-II. rendű alperesek által megvásárolt másik ingatlanban kell nyújtania. Rögzítették, hogy a tartási szerződésnek a módosítással nem érintett részei változatlanul hatályban maradnak. Az alperesek között létrejött tartási szerződést és annak módosítását 2012. december 21-én közjegyző egységes szerkezetbe foglalta azzal, hogy a III. rendű alperes nem lakik az utóbbi ingatlanban.
[3] Az I-II. rendű alperesek nyugállományú katonák, akik 2009 áprilisában kérelmet terjesztettek elő a felperes rendelkezése alatt álló lakások és helyiségek bérletéről, elidegenítéséről, valamint a lakhatás támogatásáról szóló 6/1994. (IV. 30.) HM rendelet (a továbbiakban: R.) feltételei szerint nyújtható lakhatási támogatások, azaz munkáltatói kölcsön és vissza nem térítendő juttatás iránt. Az R. 162. § (1) bekezdése szerint a kérelmek teljesítésének – egyebek mellett – feltétele az is, hogy sem a kérelmezők, sem a velük együtt költöző családtagjuk ne rendelkezzen saját tulajdonú beköltözhető lakással.
[4] A támogatási kérelmet a folyósításról dönteni jogosult szervezet 2012 decemberében elutasította azzal az indokolással, hogy a III. rendű alperes együtt költöző családtagnak számít, és az együtt költöző családtag tulajdona az R. 162. § (1) bekezdése szerint kizárja a munkáltatói kölcsön folyósítását.
[5] Ezt követően az I-II. rendű alperesek kártérítés iránt pert indítottak a jelen per felperesével szemben a közigazgatási és munkaügyi bíróságon, amely per jelenleg is folyamatban van.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[6] A felperes keresetet terjesztett elő, amelyben a tartási szerződés érvénytelenségének megállapítását kérte a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 207. § (6) bekezdésére alapítottan, a szerződés színlelt voltára hivatkozással. Másodlagosan kérte annak megállapítását, hogy az alperesek tartási szerződése valójában ajándékozási szerződést leplez.
[7] Az alperesek érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Elsődlegesen arra hivatkoztak, hogy a felperes perbeli legitimációval nem rendelkezik.
Az első- és másodfokú ítélet
[8] Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
[9] Az alperesek védekezésére tekintettel elsődlegesen a felperes perbeli legitimációját vizsgálta. Álláspontja az volt, hogy a kereshetőségi jogot jogi érdekeltség vagy a perlési jogosultságot biztosító felhatalmazás alapozhatja meg. Megállapította, hogy a felek egybehangzó nyilatkozata alapján nem volt vitás, hogy a felperesnek nincs perbeli jogosultságot biztosító jogszabályi felhatalmazása. Ezt követően vizsgálta, hogy a felperesnek mint a szerződéskötésben részt nem vevő harmadik személynek van-e bármilyen jogi érdekeltsége a perbeli tartási szerződés semmisségének megállapításához.
[10] Az ítélet indokolásában kifejtettek szerint harmadik személyt a szerződés semmisségének megállapítására irányuló perindítási jogosultság akkor illeti meg, ha az érdeke más, a szerződés érvényességét nem érintő polgári jogi eszközzel nem védhető meg. Rámutatott arra, hogy a felperes jogainak megóvásához nincs szükség az alperesek között létrejött tartási szerződés érvényességének vizsgálatára, mert arra megfelelő eszköz a peres felek között kártérítés iránt a közigazgatási és munkaügyi bíróságon folyamatban lévő per.
[11] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[12] Idézte a régi Ptk. 234. § (1) bekezdését és a 235. § (2) bekezdését, utalt az érvénytelenségi perekben felmerülő egyes eljárási kérdésekről szóló 2/2010. (VI. 28.) PK vélemény 10. pontjára, amely szerint a szerződést kötő feleken kívülálló harmadik személy is indíthat pert a szerződés semmissége iránt abban az esetben, ha a védendő jogi érdekének fennállását bizonyítja.
[13] A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával abban, hogy a felperes jogainak megóvásához nincs szükség az alperesek között létrejött tartási szerződés érvényességének vizsgálatára, mert arra megfelelő eszköz a peres felek között folyamatban lévő – kártérítés megfizetése iránt indított – per, amelyben a munkaügyi bíróság állást tud foglalni anélkül is, hogy vizsgálná a jelen perben vitássá tett tartási szerződés érvényességét. A fellebbezés kapcsán utalt arra, hogy az R. 162. §-ában részletezett feltételek szerint a munkáltatói kölcsön adható, ami annyit jelent, hogy hiánytalan feltételek esetén is jogosult a munkáltató a kérelmet elutasítani.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[14] A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet a régi Ptk. 234. § (1) bekezdésébe és 235. § (1)–(2) bekezdéseibe ütköző módon jogszabálysértő, továbbá sérti a 2/2010. (VI. 28.) PK vélemény 10. pontjában foglaltakat. Érvelése szerint az eljárás során a jogi érdekeltségét kellő módon bizonyította. A felülvizsgálati kérelem indokolásában kiemeltek szerint nincs olyan feltétel, hogy a jogi érdekeltség megléte esetében is csak akkor rendelkezik perbeli legitimációval, ha más módon nem lehetséges jogi érdekeinek megóvása, azaz nem feltétel az, hogy a fennálló jogi érdekét kizárólag az adott eljárásban lehessen érvényesíteni. Utalt arra, hogy a megjelölt jogszabályi rendelkezésekből és a PK véleményből ilyen következtetés nem vezethető le, a jogerős ítélet ezért jogszabályba ütközik.
[15] Az alperesek felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A Kúria döntése és jogi indokai
[16] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
[17] A felülvizsgálati kérelemben foglalt érvelés szerint a bizonyítékokból a régi Ptk. 235. § (1)–(2) bekezdéseiben foglalt tények fennállta megállapítható, a felperes védendő jogi érdekének fennállását megfelelően igazolta az eljárás során. Ezzel a felperes valójában – tartalma szerint – a bíróság mérlegelési tevékenységét támadta. Az egységes ítélkezési gyakorlat szerint azonban a felülvizsgálati eljárásban felülmérlegelésre, a bizonyítékok újabb egybevetésére jogi lehetőség nincsen, a Kúria csak azt vizsgálhatja, hogy a mérlegelés körébe vont adatok értékelése során a bíróság nyilvánvalóan téves vagy okszerűtlen következtetésre jutott-e. Ebben az ügyben a jogerős ítéletnek ilyen hibája nincs.
[18] A törvény által védett alanyi jog megsértésére vagy veszélyeztetése esetén a jogvédelem kizárólag az alanyi jog jogosultját illeti meg. Ennek megfelelően valamely jogvita elbírálására irányuló kérelmet – ha a törvény eltérően nem rendelkezik – csak a vitában érdekelt fél terjeszthet elő [régi Pp. 3. § (1) bekezdés]. E rendelkezésben az ún. aktív perbeli legitimáció – kereshetőségi jog – szabálya jelenik meg, amely a fél és a per tárgya közötti kapcsolatra utal. A keresetindítási jog az érdekelteket illeti meg, vagy azt, akinek olyan jogosítványa van, hogy más jogának érvényesítése céljából keresetet indíthat. Az érdekeltségi minőséget a bíróságnak minden ügyben egyedileg, az ügy összes körülményét figyelembe véve kell vizsgálnia. A jogszabályi rendelkezésekből az következik, hogy fokozott társadalmi érdek fűződik a széles körű hivatkozási jog biztosítására, azonban ez a hivatkozási lehetőség nem jelent egyben automatikus keresetindítási jogosultságot. Az ellenkező jogértelmezés az ügyletkötő feleket zaklatásnak tenné ki és olyan perlési jogosultságot eredményezne, amely sértené az ügyleti biztonságot, a személyhez fűződő jogokat és nem szolgálná a társadalmi érdeket sem (BH 1991.107., 1997.439.).
[19] A fentiekre tekintettel az ügyben eljáró bíróságoknak elöljáróban azt kellett vizsgálniuk, hogy a felperesnek a saját nevében előterjesztett, a tartási szerződés semmisségére alapozott igénye érvényesítéséhez fűződik-e valamilyen, a saját jogán érvényesíthető jogi érdek, illetőleg a megjelölt jogi érdek a kereshetőségi jog megalapozásához megfelelő-e.
[20] Az adott esetben a felperes jogi érdeke abban foglalható össze, hogy a peres felek között folyamatban lévő munkaügyi perben az alperesek javára kártérítésre ne kötelezzék, azaz az alperesek által vele szemben indított perben a kártérítés iránti kereset elutasítására kerüljön sor.
[21] A felperes érvelése annyiban helytálló, hogy a szerződés érvénytelenségének megállapításához szükséges perbeli legitimáció kérdésével foglalkozó 2/2010. (VI. 28.) PK véleményből nem következik olyan feltétel, hogy a fennálló jogi érdeket kizárólag az adott eljárásban lehessen érvényesíteni, azaz a jogsérelem elhárítására más jogi eszköz ne álljon rendelkezésre. A perbeli legitimációról való döntés valóban nem függhet attól, hogy a jogsérelem elhárítására más jogi eszköz áll-e rendelkezésre. Ugyanakkor az érdekeltség jogviszonyt feltételez, azaz közvetlen és konkrét, szoros összefüggésben kell lennie a jogi érdeknek a támadott jogviszonnyal.
[22] A régi Ptk. 234. § (1) bekezdése szerint ugyan a semmis szerződés érvénytelenségére – ha a törvény kivételt nem tesz – bárki határidő nélkül hivatkozhat, ez a korlátlan hivatkozási lehetőség nem jelent egyben feltétlen perindítási jogosultságot is. Az előzőek szerint a bírói gyakorlat a kereshetőségi jogot a semmisség vonatkozásában is erősen szűkítően értelmezi, figyelemmel a régi Pp. 3. § (1) bekezdésében foglaltakra.
[23] Mindezekhez képest a felperes közvetlen érdekeltségre nem hivatkozott. Ennek hiányában kereshetőségi joga sincs, így a tartási szerződés semmisségének megállapítását eredményesen nem kérheti.
[24] A fentieket összegezve: a felperesnek az a távoli, közvetett érdekeltsége, hogy vitatta a kártérítés jogalapját az alperesek által ellene indított másik perben, ebben az ügyben nem minősül olyan jog által védett érdeknek, amely a felperes kereshetőségi jogát az alperesek között létrejött szerződés semmisségének megállapítása iránt megalapozná.
[25] A felperes keresetindítási jogának hiányában az alperesek által kötött szerződés érvénytelensége nem volt megállapítható.
A Kúria ezért a másodfokú bíróság jogerős ítéletét hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. I. 20.796/2018.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás