PÜ BH 2019/227
PÜ BH 2019/227
2019.08.01.
A támogatási szerződés polgári jogi szerződés. A közpénz felhasználásának módját az arra felhatalmazott szervezet hatósági jellegű szabálytalansági eljárásban ellenőrzi. A szabálytalanság jogkövetkezménye közjogi jellegű és polgári jogi (szerződéstől elállás) is lehet. A támogatott a szerződéstől való elállás jogszerűségét polgári perben vitathatja [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 320. § (1) bek., 4/2011. Korm. r. (R.) 90. § (2) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felek támogatási szerződést kötöttek 2013. február 27-én „LED alapú fényterápiás fekvőkabin”, 2013. március 12-én „LED panelekből álló kombinált szolárium” kifejlesztésére. Az alperes helyszíni ellenőrzést követően 2015. február 25-én az Európai Szociális Alapból és a Kohéziós Alapból származó támogatások felhasználásának a rendjéről szóló 4/2011. (I. 28.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 85. § (1) bekezdés a) pontja alapján szabálytalansági eljárást indított, a két projekt ellenőrzését „szabálytalanság történt” megállapítással zárta. A Miniszterelnökség Jogi Ügyekért Felelős Helyettes Államtitkárság mint központi koordinációs szerv 2015. szeptember 3-án hozott határozataiban a szabálytalanságot megállapító döntést mindkét projekt kapcsán helybenhagyta. 2015. október 13-án az alperes a Miniszterelnökség jogorvoslati döntésére hivatkozással mindkét támogatási szerződéstől elállt. A felperes a 124 619 358 forint visszafizetési kötelezettségének nem tett eleget, ellene végrehajtás folyik.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[2] A felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes elállása a támogatási szerződésektől érvénytelen. Keresete jogalapjaként a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:89. § (1)–(3), a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: rPtk.) 200. § (2) bekezdésére, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 123. §-ára, ténybeli alapjaként a szabálytalansági eljárás valótlan megállapításaira, szerződésszerű teljesítésére hivatkozott.
[3] Az alperes az ellenkérelmében kérte a kereset elutasítását.
Az első- és másodfokú ítélet
[4] Az elsőfokú bíróság az ítéletével a keresetet elutasította. Indokolásában a keresetről az rPtk. és a felek szerződéses szabadságát korlátozó, a támogatások felhasználásának a rendjéről szóló R. alapján határozott arra is figyelemmel, hogy az R. 99. § (4) bekezdése a szabálytalansági eljárásban a jogorvoslati kérelem tárgyában hozott döntéssel szemben a további jogorvoslat lehetőségét kizárja. Az elsőfokú bíróság szerint az elállás érvényességének/érvénytelenségének a megítélésekor nincs mód az elállás alapjául szolgáló határozat felülbírálatára, a polgári bíróságnak nincs hatásköre a szabálytalansági eljárás kapcsán további vizsgálatra. E perben irányadó a szabálytalansági eljárás során megállapított azon tény, hogy a pályázó felperes a hiánypótlási felhívásoknak nem tett eleget, el nem számolható berendezést kívánt elszámolhatóvá tenni, a fejlesztés megvalósulása nem tűnt biztosítottnak, a projekt költsége nem volt alátámasztott. Mindezen tényekre figyelemmel az alperes az rPtk. 320. § (1), az R. 90. § (3) és 35. § (1) bekezdésében biztosított elállás joga gyakorlása során érvényes jognyilatkozatot tett. A felperes számára a visszafizetési kötelezettséget az államháztartás működési rendjéről szóló 292/2009. (XII. 19.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Ámr.) 127. § (1) bekezdése állapítja meg. A felperes az elállás érvénytelensége körében csak a szabálytalansági eljárás hibáira hivatkozott, ezért a bizonyítási indítványa szükségtelen volt.
[5] A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése folytán hozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Indokolásában kiemelte a felperes kereseti és a fellebbezési kérelmét, amelyekben annak megállapítását kérte, hogy az alperes elállást tartalmazó nyilatkozata érvénytelen: az egyes projektek kapcsán nem jogszerűek, az R. 99. § (4) bekezdésébe ütköző, ezért az rPtk. 200. § (2) bekezdése alapján semmis. A kereseti kérelem tartalmában az elállás jogszerűtlenségének a megállapítását és azt célozta, hogy megszűnjön a támogatás visszafizetésének kötelezettsége. A támogatási szerződés és az annak részét képező Általános Szerződési Feltételek alapján történt, az R. 35. § (1) és a 90. § (3) bekezdésén alapuló elállás jogszerűségét a perben érdemben kellett vizsgálni. Mindez biztosítja a támogatásban részesülő számára a megfelelő jogorvoslati lehetőséget. Az R. 92. § (1), a 94. § (1), a 97. § (1), a 99. § (4) bekezdéseiből következően a szabálytalansági eljárások kapcsán hozott döntések bírósági felülvizsgálatára nincs mód. A másodfokú bíróság által kiegészített tényállás szerint a „LED alapú fényterápiás fekvőkabin kifejlesztése” című projekttel összefüggésben a szabálytalansági eljárás eredményeként hozott döntés értelmében a felperes megsértette a Részletes Pályázati Útmutató C.3.F alpontját, a C.8.2. pontját, megvalósította az Általános Szerződési Feltételek 7.1.1., 7.1.3. és 7.2.2. pontjában írt szerződésszegést: a támogatási szerződésben vállalt kötelezettségeit nem teljesítette, a támogatási összeget nem rendeltetésszerűen használta fel, a projekt megvalósítása nem felelt meg a pályázati feltételeknek. A szerződésszegés miatt a döntés a pénzügyi érdeksérelem tekintetében is megalapozott volt. A megállapítás alapját az képezte, hogy a támogatási szerződés 4. számú „a projekt számszerűsíthető eredményei” mellékletében a felperes vállalta, hogy a berendezést 300 tesztalanyon kipróbálja. A 300 fő a vizsgálatban való részvételéhez hozzájáruló és a felperesnek a személyek anonimitását biztosító nyilatkozatát nem küldte meg az Irányító Hatóság részére. Éppen a felperes nyilatkozatából valószínűsíthető, hogy a projekt keretében megvalósított eszköz nem rendelkezik több hatásmechanizmussal és funkcióval, mint egy átlagos szolárium. Ezzel pedig megvalósult az ÁSZF 7.1.1. szerinti szerződésszegés, ami szerint „a támogatás jogszabálysértő, vagy szerződésellenes módon, nem rendeltetésszerűen, illetve nem a projekt céljának megvalósítására használták fel”. A LED panelekből álló kombinált szolárium projekt kapcsán a felperes megsértette az Általános Szerződési Feltételek 7.1.3.A és a 7.2.2. pontját. Megállapítható a Részletes Pályázati Útmutató C.3.F és C.8.2. pontjában foglaltak fennállta is. A projekt keretében kifejlesztett Beauty Hybrid Kombinált Szolárium engedélyköteles orvostechnikai eszköznek minősül, a forgalomba hozatalához szükséges feltételekkel a felperes nem rendelkezett [az orvostechnikai eszközökről szóló 4/2009. (III. 17.) EüM rendelet 17. §, 16. számú melléklet]. Az eszközt az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal Orvostechnikai Főosztálya részére kellett volna bejelenteni engedélyeztetés céljából. Ezen jogszabályi kötelezettségének a felperes nem tett eleget. Mindezek mellett a gyógyhatás megállapításához az Egészségügyi Nyilvántartási és Képzési Központ Orvostechnikai Főosztálya által kiadott igazolás kell, amellyel szintén nem rendelkezett a felperes. Nem állt rendelkezésre a gépek UV-fény-kibocsátási teljesítményéről a szükséges dokumentum, továbbá a kifejlesztett berendezés káros hatásait kizáró szakvélemény, valamint a prototípus tesztelését végző 300 fő anonimitásához hozzájáruló nyilatkozata sem. A tesztelést a felperes a Támogatási Szerződésben is vállalta. Mindezek a hiányosságok vezettek ahhoz a megállapításhoz, hogy az orvostechnikai eszköz forgalomba hozatalához szükséges feltételek nem valósultak meg. Az alperes fenti dokumentumokkal kapcsolatos hiánypótlási felhívásának a felperes nem tett eleget, így súlyos pénzügyi érdeksérelem is fennáll, mivel a fejlesztés megvalósulása nem biztosított, a projekt költsége nem alátámasztott, valamint a felperes el nem számolható berendezést kíván elszámolhatóvá tenni. A jogerős ítélet szerint az okirati bizonyítékok kétséget kizáróan igazolják a felperes szerződésszegését. A felperes belgyógyász szakorvos csatolt véleményével, az érintésvédelmi szabványossági felülvizsgálat kapcsán született nyilatkozatokkal az alperes hiánypótlásra felhívásának nem tett eleget, megszegte az ÁSZF előírásait. Az alperes elállása a szerződéstől arányban állt a szerződésszegés súlyával.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[6] A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének helyt adó, „az alperesi elállások nem jogszerűk” tartalmú megállapító határozat hozatalát, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.
[7] Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A Kúria döntése és jogi indokai
[8] A felülvizsgálati kérelem nem alapos, a jogerős ítélet a hivatkozott okból nem jogszabálysértő. A Kúria az alperes megnevezését a 94/2018. (V. 22.) Korm. rendelet (a Kormány tagjainak feladat- és hatásköréről) 162. § (1) bekezdése szerint módosította, miután a Pénzügyminisztérium a Nemzetgazdasági Minisztérium átnevezésével működik tovább.
[9] A Pp. XIV. fejezetében szabályozott felülvizsgálat a rendes jogorvoslat (fellebbezés) alapján hozott jogerős bírósági határozat valamely anyagi jogi vagy eljárásjogi jogkérdésben megmutatkozó hibájának orvoslására szolgáló, kérelemhez kötött rendkívüli jogorvoslat. A felülvizsgálati kérelem határozza meg a Kúria számára a felülbírálat tartalmi és perjogi kereteit [Pp. 272. § (2), 275. § (2) bekezdés, 1/2016. (II. 15.) PK vélemény 3., 4.]. A Kúria ennek megfelelően a jogerős ítéletet kizárólag a felperes felülvizsgálati kérelmének keretei között bírálhatta felül, kötötte az abban megfogalmazott jogszabálysértés: a megjelölt jogszabályhely, a hivatkozott jogszabálysértés tartalmi körülírása.
[10] Az Alaptörvény 28. cikke a bíróságok számára alkotmányos kötelezettségként írja elő, hogy ítélkező tevékenységük során a jogszabályokat az Alaptörvénnyel összhangban értelmezzék {7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [33]; 28/2013. (X. 9.) AB határozat, Indokolás [29]}. Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 39. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság mindenkire nézve kötelező döntése a bírósági jogalkalmazás során azt jelenti, hogy a bíróságot köti az alkotmánybírósági határozat tárgyát képező alkotmányossági kérdésben a rendelkező részen túl az indokolásban kifejtett jogszabály-értelmezés is (EBH 2016. K.18., BH 2015.177., 2011.118.). Az Alkotmánybíróság a 3385/2018. (XII. 14.) AB határozatával a 2007-2013 programozási időszakban az Európai Regionális Fejlesztési Alapból, az Európai Szociális Alapból és a Kohéziós Alapból származó támogatások felhasználásának rendjéről szóló 4/2011. (I. 28.) Korm. rendelet 99. § (4) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezést elutasította, mégpedig az indokolás [32] pontja értelmében az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és – a felülvizsgálati kérelemben felhívott – (7) bekezdése, valamint 25. cikk (2) bekezdése vonatkozásában is. Az Alkotmánybíróság határozata indokolásában kifejtett jogszabály-értelmezése szerint a támogatási szerződés – az R. 2. § 26. és 27. pontjai értelmében – polgári jogi szerződést, illetve polgári jogi jogviszonyt keletkeztet a kedvezményezett és az irányító hatóság vagy lebonyolításban érintett szervezet között. A támogatási szerződés sajátos szerződés, a szabálytalansági eljárás és annak jogkövetkezményei sajátos eljárási forma, abban keverednek a polgári jogi és közjogi elemek. Mindenekelőtt abban jelenik ez meg, hogy a támogatási szerződés tárgyát közpénz (uniós támogatás) felhasználása képezi, a szerződés azonban nem hatósági, hanem polgári jogi szerződés. A támogatási szerződés az R. keretei között tartalmazza a felek jogait és kötelezettségeit, az R. 35-36. §-a szabályozza a támogatási szerződéstől való elállást, hivatkozva a „Ptk.-ban és a támogatási szerződésben” foglaltakra. A szabálytalanságról az uniós jog, az 1083/2006/EK tanácsi rendelet 2. cikk 7. pontja és az R. rendelkezik, a támogatási szerződés szerinti kötelezettségek megsértése szabálytalanság. Az R. 34. alcíme (83-100. §) és az egységes működési kézikönyvről szóló 547/2013. (XII. 30.) Korm. rendelet szerint lefolytatott szabálytalansági eljárásban a szabálytalanság megállapításával, szabálytalansági döntéssel szemben az R. egyszeri jogorvoslatot tesz lehetővé. A megállapítás ellen előterjesztett kérelmet elbíráló központi koordinációs szerv határozatával a szabálytalansági megállapítást helybenhagyja vagy megsemmisíti. Az R. 99. § (4) bekezdése ezzel összefüggésben rendelkezik úgy, hogy a központi koordinációs szerv döntése ellen – az R. által szabályozott eljárási keretek között – „további jogorvoslati kérelem előterjesztésének nincs helye”. A szabálytalansági eljárás tárgya, hogy a támogatott szerződésszerűen teljesített-e, a támogatás jogszabályi és szerződéses feltételeinek eleget tett-e. A közpénz felhasználásának módját a lebonyolításban részt vevő szervezet egy hatósági jellegű eljárásban ellenőrzi, a szerződésszegés jogkövetkezménye azonban közjogi jellegű és polgári jogi (szerződéstől elállás) is lehet. A szabálytalansági eljáráson belüli egyszeri jogorvoslat nem jelenti a polgári perrendtartás alkalmazásának kizárását az ügyben. A támogatási szerződéstől mint polgári jogi szerződéstől való elállás esetén a szerződésszegéssel kapcsolatban tett megállapítások a polgári bíróság előtt vitathatók (a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 7. §, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 1:6. §). Erre tekintettel az R. 99. § (4) bekezdése nem értelmezhető a bírói út kizárásának, a polgári perrendtartás szerint a feleket és a bírót megillető jogosultságok és kötelezettségek korlátozásának. A bizonyítás vagy a jogorvoslat vonatkozásában is a polgári perrendtartás szabályai alkalmazandók, a bíróság a szerződéstől elállás jogszerűségét érdemben megvizsgálja.
[11] Az Alkotmánybíróság 3385/2018. (XII. 14.) AB határozatában is felhívott, KGD 2015.117. szám alatt közzétett határozatában a Kúria is kifejtette, hogy a közigazgatási bíróság előtt nem minden közigazgatási szerv aktusa és nem minden közigazgatási jellegű aktus felülvizsgálata kérhető. A szabálytalansági döntés bírósági felülvizsgálatát a támogatott fél nem kérheti, mert a támogatási szerződések szerződésszerű teljesítésének ellenőrzésére intézményesített eljárási mechanizmusok, és az azok keretében tett megállapítások – a szabálytalansági megállapítás és annak kapcsán hozott jogorvoslati döntés – önálló hatósági aktusnak nem tekinthetők, ekként önállóan nem támadhatók közigazgatási bíróság előtt. A támogatott a szerződéstől való elállás jogszerűségét perben, a bírósági eljárás biztosította garanciák mellett vitathatja. A közreműködő szervezet jogszabályon alapuló hatósági jogkörében hozott, a támogatás, a szerződésszegő módon felhasznált közpénz visszafizetésére kötelező aktus mint hatósági határozat lehet a Pp. XX. fejezete szerinti közigazgatási bírósági felülvizsgálat tárgya. A Legfelsőbb Bíróság már a felülvizsgálati kérelemben felhívott, EBH 2010.2237. szám alatt közzétett eseti döntésében úgy foglalt állást, hogy a támogatási szerződéstől elállás jogszerűsége polgári peres eljárás keretében vizsgálható. A Kúria álláspontja szerint a fentiekben bemutatott sajátos eljárási mechanizmusból fakad az is, hogy a támogatott fél jogainak megóvása végett szükséges az elállás jogszerűtlensége tárgyában a Pp. 123. § szerinti megállapítási kereset, a felperes a polgári perben mást nem követelhet.
[12] A Kúria kiemeli, hogy a perbeli esetben a támogatási szerződéstől elállás a szabálytalanság megtörténtét megállapító és jogkövetkezményt elrendelő döntéssel lezárt szabálytalansági eljárásban, a szabálytalanságkezelés keretei között a R. 90. § (2) bekezdés a), a (3) bekezdés b) pontja által engedett jogkövetkezmény [R. 35. § (1) bekezdés e) pont]. Az alperes a Ptk. 320. § (1) bekezdése szerint jogszabálynál fogva volt elállásra jogosult, azaz ún. törvényes elállási jogát gyakorolta. Ebből okszerűen következik az, hogy a bíróság a kereset érdemi elbírálása során azt vizsgálhatta, hogy e joggyakorlás jogszabályi feltételei teljesültek-e, a szabálytalansági eljárás megállapításai a jogkövetkezmény alkalmazását megalapozták-e, az R. 90. § (4) bekezdése szerint a jogkövetkezmény igazodik-e a szabálytalansági eljárásban feltárt szabálytalanság súlyához. A másodfokú bíróság a támogatási szerződéstől elállás jogszerűségét, a közpénz felhasználásának ahhoz vezetett módját érdemben megvizsgálta, ennek érdekében az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészítette. Értékelte a döntés alapjául szolgált bizonyítékokat, és azokból helyes jogkövetkeztetést vont le arra, hogy a támogatott felperes az elállásra okot adott: nem szerződésszerűen teljesített, a támogatás jogszabályi és szerződéses feltételeinek nem tett eleget. A szabálytalansági eljárásban feltártak alapján az elállás indokául is szolgált okiratok hiánya a perben utólag nem volt pótolható, ahogyan a hiánypótlási felhívások sem voltak a perben utólag teljesíthetők. Az elállást követően keletkezett bizonyítékok – okiratok, szakvélemények – nem vezethetnek az elállás jogszerűtlenségének a megállapításához. Ezért az ilyen bizonyításnak a perben nem volt helye, a mellőzése nem jelentett eljárási szabálysértést, a Pp. felülvizsgálati kérelemben megjelölt rendelkezései megsértését. A Kúria is egyetértett azzal, hogy a felperes a szerződésszegéssel kapcsolatban tett megállapításokat a polgári bíróság előtt alaptalanul vitatta. A szerződéstől való jogszerű elállásra tekintettel a megállapítási kereset elutasításának volt helye. A Kúria itt utal arra, hogy a felperes részére nincs visszajáró szolgáltatás, a támogatási jogviszony sajátossága folytán a szerződéskötést megelőző állapot visszaállítása az általa igénybe vett támogatás – külön eljárási rendben, az Ámr. szerint történő – visszafizetését jelenti.
[13] A Kúria a kifejtettekre tekintettel a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. VI. 20.886/2018.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás