PÜ BH 2019/230
PÜ BH 2019/230
2019.08.01.
Az elővásárlási jog gyakorlása törvényi feltételeinek e jog gyakorlásakor, azaz az elfogadó nyilatkozat megtétele időpontjában és a jogosult személyében kell fennállnia. A tulajdonszerzés jogalkotó által preferált céljának – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – a tulajdonszerzés időpontjában kell megvalósíthatónak lennie [2013. évi CXXII. tv. (Fftv.) 18. § (2) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az I. rendű alperes a perbeli ingatlanára nyilvános árverést követően 2016. június 3-án 223 400 000 forint vételáron adásvételi szerződést kötött a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. tv. (a továbbiakban: Fftv.) 18. § (1) bekezdés d) pontja és (4) bekezdés a) pontja szerint elővásárlásra jogosult II. rendű alperessel. A földet 2034. október 15-ig haszonbérleti jogviszony terheli. A felperes mint a Fftv. 18. § (1) bekezdés d) és (2) bekezdés a) pontja szerint elővásárlásra jogosult 2016. július 26-án az adásvételi szerződésre elfogadó jognyilatkozatot tett. Az általa csatolt állattartó telep üzemeltetését és az állatlétszámot igazoló hatósági bizonyítványt visszavonó határozatot a másodfokú hatóság megsemmisítette, indokolása szerint a bizonyítvány megfelel a nyilvántartás adatainak. A felperes 2015. november 4-én kért „tartóváltás"-t, a K.-i Mezőgazdasági Zrt. (a továbbiakban: Zrt.) tenyészetének átvezetését a saját tartásába. A tenyészetre 2015-ben a Zrt. volt a támogatásra jogosult és a Zrt. rendelt vérvizsgálatot.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[2] A felperes a keresetében kérte annak megállapítását, hogy az adásvételi szerződés vele szemben hatálytalan, az közte és az I. rendű alperes között jött létre. A tulajdonjoga bejegyzése végett kérte az ingatlanügyi hatóság megkeresését. Indoka szerint a Fftv. 18. § (2) bekezdés a) pontja szerinti elővásárlási joga megelőzi a II. rendű alperes elővásárlási jogát.
[3] Az alperesek az ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték.
Az első- és másodfokú ítélet
[4] Az elsőfokú bíróság az ítéletével megállapította, hogy az alperesek adásvételi szerződése a felperessel szemben hatálytalan, a szerződés a felperes és az I. rendű alperes között jött létre. Kötelezte a felperest vételár fizetésére, az alpereseket pedig annak tűrésére, hogy a felperes tulajdonjoga az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre kerüljön. Indokolása szerint a felperes az Fftv. 19. § (4) bekezdése szerint hatósági bizonyítvánnyal igazolta az Fftv. 18. § (2) bekezdés a) pontján alapuló elővásárlási jogát, az alperesek a bizonyítvány tartalmát nem döntötték meg. A felperes az igényét határidőn belül érvényesítette, a teljesítőképességét igazolta.
[5] A másodfokú bíróság az I. rendű alperes fellebbezése folytán hozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a keresetet elutasította. Indokolásában megállapította, hogy a felperes elfogadó nyilatkozata megfelel az Fftv. 21. § (3)–(7) bekezdésében írt követelményeknek, a 21. § (9) bekezdés szerinti jogkövetkezmény nem alkalmazható. Ugyanakkor megállapította, hogy az Fftv. 18. § (2) bekezdés a) pontja szerinti elővásárlási joggal nem bír. A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 83. § (4)–(5) bekezdése szerint a hatósági bizonyítvány ellenében a perben bizonyítást nyert, hogy az elővásárlási jog gyakorlását megelőző egy éves időtartamban a felperes állattartó telepet nem üzemeltetett, a Zrt.-vel kötött haszonkölcsön szerződést nem csatolt, a földműves nyilvántartásban 2015. október 22-én regisztrált, a tenyészetre a Zrt. igényelt támogatást és rendelt vérvizsgálatot. A kereset az állattartáshoz szükséges takarmány-előállítás biztosítási célzat hiányában is alaptalannak. A másodfokú bíróság indokai szerint az elővásárlási jogot megalapozó tulajdonszerzési célzatnak az elfogadó nyilatkozat megtételekor kell fennállnia, nem valósulhat meg a 2034. október 15-ig haszonbérleti jogviszonnyal terhelt területen. A haszonbérelt földön termesztett takarmány a hasznok szedésére jogosult haszonbérlőt illeti [1959-es Ptk. 425. § (1) bekezdés, Ptk. 6:349. § (1) bekezdés]. A felperes a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény 2014. január 1-jén hatályát vesztett 18/A. § (2) bekezdésére nem hivatkozhatott. Az, hogy a felperes többségi tulajdonosa az egyik haszonbérlő, a Zrt. részvényeinek, csak az Fftv. 13. § (1) bekezdésében írt kötelezettségvállalás szempontjából bír jelentőséggel.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[6] A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítéletet helybenhagyó határozat hozatalát, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.
[7] Az I. rendű alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[8] A felülvizsgálati kérelmet a Kúria nem találta alaposnak.
[9] A másodfokú bíróság a jogerős ítéletével a keresetet az elővásárlásra jogosultak sorrendjében a szerződéses vevő megelőzésére alapot adó Fftv. 18. § (2) bekezdés a) pontjában rögzített feltételek hiányában utasította el. A felülvizsgálati eljárásban a Kúriának is azt a kérdést kellett eldönteni, hogy fennállt-e az elővásárlási jog gyakorlásának két konjunktív feltétele: az elővásárlási jog gyakorlását megelőzően legalább 1 éve állattartó telep üzemeltetése, valamint az állattartáshoz szükséges takarmány-előállítás biztosítása mint tulajdonszerzési cél. Előrebocsátja a Kúria, hogy az elővásárlási jog gyakorlása törvényi feltételeinek e jog gyakorlásakor és a jogosult személyében kell fennállnia. Ez következik a Fftv. 21. § (5) bekezdés rendelkezéseiből is: az elővásárlási jogosultság elfogadó jognyilatkozatban megjelölt jogalapját a jognyilatkozathoz csatolt okiratokkal kell bizonyítani. Tehát a perbeli esetben az elővásárlási jogot gyakorló felperesnek a saját személyére nézve kellett a Fftv. 18. § (2) bekezdés a) pontjában rögzített feltételek együttes meglétét bizonyítania. Azonban egyik feltétel sem teljesült: az állattartó telep üzemeltetése kapcsán az alperesek a perben a Ket. 83. § (5) bekezdése alapján bizonyították, hogy a hatósági bizonyítvány tartalma valótlan; „az állattartáshoz szükséges takarmány-előállítás biztosítása” tulajdonszerzési célt pedig a felperes nem igazolta.
[10] A másodfokú bíróság helyesen értékelte a bizonyítékokat, amikor azt állapította meg, hogy a jogerős hatósági bizonyítvány ellenére – az alperesek sikeres ellenbizonyítása folytán – nem volt megállapítható a perben, hogy az állattartó telepet a felperes üzemelteti és nem a Zrt. A felperes nem csatolta a perben a Zrt.-vel kötött, általa állított haszonkölcsön-szerződést. Azok a körülmények pedig, hogy a releváns időszakban – az elővásárlási jog gyakorlását, 2016. július 26-át megelőző évben – az állami támogatást a Zrt. igényelte és a Zrt. rendelte meg a tenyészet vérvizsgálatát is, mind arra utalnak, hogy az állattartó telep tényleges üzemeltetője a Zrt. volt. Erre utal az is, hogy a tartási helyként megjelölt ingatlan azonos a Zrt. székhelyével.
[11] A Fftv. 18. § (2) bekezdés a) pontja az állattartót nem általában, hanem kizárólag azt preferálja, aki a föld fekvése szerinti településen a Fftv. 5. § 1. pontja szerinti állattartó telepet üzemeltető földműves. Az elővásárlásra jogosultak sorrendjében elsőbbségre jogosultságának feltétele az is, hogy a tulajdonszerzése az általa tartott állatok takarmányszükségletének a biztosítását célozza. A tulajdonszerzés e preferált céljának a tulajdonszerzés időpontjában kell megvalósíthatónak lennie. Márpedig a felperes tulajdonszerzésének a célja nem teljesülhet, ha az elővásárlási jog gyakorlásával megszerezni kívánt földrészleten az állatai tartásához szükséges takarmány előállítását nem tudja biztosítani. A Kúria utal a Fftv. 18-20. §-ához fűzött indokolásra: „...az elővásárlási jog [...] alkalmazása nem önkényes, az elővásárlásra jogosultak köre valamennyi esetben összhangban van a mezőgazdasági termelés racionalitásaival...” Helyesen állapította meg ezért a másodfokú bíróság azt is, hogy más személy(ek) tartós haszonbérletében álló ingatlanon a takarmány-előállítás biztosítása mint a tulajdonszerzés célja a felperes személyét illetően ténylegesen nem valósulhat meg még akkor sem, ha a terület egyik haszonbérlője a felperes többségi tulajdonában álló gazdasági társaság. Ezen a haszonbérleti szerződés felmondhatósága sem változtathat tekintettel arra, hogy az elővásárlási jog törvényi feltételeinek a joggyakorlás, azaz az elfogadó nyilatkozat megtétele időpontjában kell fennállnia. E szabály alól jelent kivételt az ökológiai gazdálkodási célú elővásárlási jog gyakorlásával tulajdont szerzőknek a birtokbavételre engedett „türelmi” idő [Fétv. 18/A. § (2) bekezdés]. Itt utal a Kúria arra is, hogy a Fftv. 13. § (2) bekezdés kógens törvényi szabály, aszerint kizárólag az (1) bekezdés alkalmazásában nem minősül a használat átengedésének az, ha a tulajdonjogot szerző fél a föld használatát a legalább 25%-ban tulajdonában álló mezőgazdasági termelőszervezet javára engedi át. A II. rendű alperes nyilvános árverés során, az arra vonatkozó szabályok szerint szerzett jogot az adásvételi szerződés megkötésére. Annak, hogy a Fétv. 13. § (3) bekezdése alapján az adásvételi szerződésben rögzíteni kellett az elővásárlásra jogosultsága jogalapját is, kizárólag elővásárlásijog-gyakorlás esetén van jelentősége [Kúria Pfv.VI.20.391/2018/15.]. A felperes elővásárlásijog-gyakorlása törvényi felté-teleinek a hiányában a kereset alaptalan, ezért a felülvizsgálati kérelem egyéb érvei ügydöntő jelentőséggel nem bírtak, relevanciájuk hiányában azok értékelését a Kúria mellőzte.
[12] A Kúria a kifejtettekre tekintettel a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. VI. 20.854/2018.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás