PÜ BH 2019/231
PÜ BH 2019/231
2019.08.01.
Ha a szerződés tárgya szoftver kifejlesztése, a létrehozandó mű szerzői jogi védelem alatt áll. Ezért a megrendelő és a szerző között nem vállalkozási szerződés, hanem felhasználási szerződés jön létre. A felhasználási szerződést írásba kell foglalni [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 389. §, 1999. évi LXXVI. tv. (Szjt.) 1. § (2) bek., 45. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A peres felek között 2012 őszétől egyeztetések folytak egy országos hangszolgáltatáshoz szükséges rendszer megvalósítására az MVM NET Zrt. megrendelővel kötött vállalkozási szerződés szerinti egyes részfeladatok – a törvényes lehallgatás (LI) rendszertechnikai megoldása – teljesítésére irányuló alvállalkozói szerződés megkötése céljából, amely alapján a felperes szoftverfejlesztést végzett.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[2] A felperes kereseti kérelmében előadta, hogy az alperestől kapott ajánlattételi felhívást követően több ajánlatot adott, ami alapján a peres felek ügyvezetői között folyt e-mail-váltások és szóbeli tárgyalások eredményeként a felperes mint (al)vállalkozó és az alperes mint megrendelő között vállalkozási szerződés jött lére, amelynek megfelelően a szerződés tárgyát képező, MVM NET Zrt. felé az alperes által teljesíteni vállalt azon szoftvert kifejlesztette, amely alkalmassá teszi a távközlési rendszert a törvényes lehallgatásra. A rendszer tesztelése, bevizsgálása jegyzőkönyvben dokumentáltan megtörtént, a szoftver kielégítette az MVM NET Zrt. ajánlati felhívásában meghatározott műszaki követelményeket, és megfelelt a jogszabályi előírásoknak, valamint a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat (NBSZ) elvárásainak is, így a szerződés teljesítésére tekintettel megilleti őt a szerződésben meghatározott ellenérték. Ezért vállalkozói díj címén 40 005 000 forint és késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
[3] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Vitatta a vállalkozási szerződés létrejöttét és a felperes szerződésszerű teljesítését. Hangsúlyozta, az MVM NET Zrt.-vel megkötött vállalkozási szerződés részfeladataként a törvényes lehallgatás (LI) funkció rendszertechnikai megoldásának megvalósítása és az ehhez kapcsolódó rendszertámogatási szolgáltatások folyamatos nyújtása (supportálása) is a szolgáltatás részét képezte. A szerződés tárgya nem egy szoftver, hanem egy olyan komplex rendszer kiépítése lett volna, amely 10 évre biztosítja a megfelelő működést, és amelynek egy része volt csak a törvényes lehallgatás (LI) funkció. A felperestől konkrét ajánlat kizárólag az LI funkció rendszertechnikai megoldásának műszaki kialakítására, és ennek díjára érkezett, ugyanakkor a felek között még ezen a téren is több olyan lényeges kérdés volt, amelyekben nem jött létre megállapodás. Mindezek alapján megállapítható, hogy a peres felek az ajánlati szakaszban voltak, a szerződés tárgyának, feltételeinek egyeztetése, tisztázása nem fejeződött be, így közöttük nem jött létre szerződés.
[4] Az alperes ellenkérelme értelmében a kereset abban az esetben is megalapozatlan, ha az nyer megállapítást, hogy a szerződés a felperes által előadottak szerint létrejött, mivel szerződésszerű teljesítés nem történt, ezért az 2013. október 25-én kelt levelében elállási jogát jogszerűen gyakorolta, a felperes vállalkozói díjra nem tarthat igényt.
Az első- és másodfokú ítélet
[5] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította, a felperest kötelezte az alperes részére 1 778 191 forint perköltség megfizetésére. A felmerült bizonyítékok mérlegelése alapján azt állapította meg, hogy a peres felek között az 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 389. §-a szerinti vállalkozási szerződés létrejött. A szerződés műszaki tartalmat az MVM NET Zrt. pályázati kiírásában meghatározott és az NBSZ elvárásainak is megfelelő műszaki követelmények jelentették, a vállalkozói díj 31 500 000 forint összegét az alperesi szándéknyilatkozat „kölcsönösen elfogadott” díjként tartalmazza, amit később a felperes sem tett vitássá. Az alperesi szándéknyilatkozatban szereplő 1,5 hónap teljesítési határidőben is megállapodás jött létre. Nincs jelentősége annak, hogy a felperes azt követően, hogy a lényeges kérdésekben megállapodás született, szerződéstervezetet küldött az alperesnek. Az írásba foglalás ugyanis egy már létrejött szerződés esetében is indokolt lehet, részben garanciális szempontból, a bizonyítás körében, továbbá ily módon olyan részletkérdések is szabályozhatók, amelyeket a létrejött szerződés nem tartalmazott.
[6] Az elsőfokú bíróság vizsgálta azt is, hogy sor került-e a felperes részéről a szerződésszerű teljesítésre. E körben megállapította, hogy a felek szándéka egyértelműen arra irányult, hogy az alperes olyan megoldáshoz jusson, amivel teljesíteni tud az MVM NET Zrt. felé. A perben kirendelt igazságügyi szakértő ugyanakkor ezt megállapítani nem tudta, mert a felperes által készített szoftver tényleges vizsgálatát nem tudta elvégezni. Ebből az következik, hogy a teljesítés nem történt meg. Teljesítés hiányában pedig az alperest megillette az elállás joga. A 2013. október 25-i alperesi nyilatkozat egyértelműen elállásnak minősül, amely a szerződést a Ptk. 320. § (1) bekezdése értelmében felbontotta. Mindezekre tekintettel a felperes vállalkozói díjra nem tarthat igényt.
[7] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és kötelezi az alperest 40 005 000 forint és késedelmi kamata megfizetésére.
[8] A másodfokú bíróság álláspontja szerint a bizonyítékok értékelése alapján egyértelműen az volt megállapítható, hogy ráutaló magatartással és nem szóbeli megállapodással jött létre a peres felek közötti szerződés, amely alapján a felperes nettó 31 500 000 forint vállalkozói díj ellenében, 2013. április 19-i teljesítési határidővel, a 2013. február 21-i felperesi ajánlatban és a 2013. március 4-i alperesi szándéknyilatkozatban rögzített műszaki tartalommal vállalta elkészíteni és az alperes által biztosított szerverre telepíteni azt a szoftvert, amely az MVM NET Zrt.-vel kötött vállalkozási szerződés szerint az alperes kivitelezésében kialakításra kerülő országos távközlési (hangszolgáltatási) rendszerben biztosítja a törvényes lehallgatás (LI) funkció megvalósítását. A felek kölcsönös és egybehangzó akaratnyilvánítása a vállalkozási szerződés létrejöttéhez szükséges valamennyi lényeges tartalmi elemre kiterjedt, ugyanakkor a szerződési tárgyalások során egyikük sem tett olyan nyilatkozatot, amely azt juttatta volna kifejezésre, hogy a szerződés létrejötte szempontjából bármilyen további kérdést (support, szerzői jogok stb.) is lényegesnek minősítenek.
[9] A jogerős ítélet értelmében a felperes a szerződés alapján elkészített szoftvert az alperes által biztosított szerverre telepítette, ezt az alperes sem vitatta. 2013. április 15-én a szerződés szerinti 2013. április 19-i határidővel történt felperesi átvételre felajánlását követően a felek a teljesítés megfelelő minőségének megállapítása érdekében a szolgáltatást közösen tesztelték, amellyel szemben a georedundáns kialakítás sem az MVM NET Zrt. pályázati kiírásában, sem az NBSZ előírásai szerint nem volt követelmény, azt a perbeli vállalkozási szerződés sem írta elő. Az igazságügyi szakértői véleményben foglaltakra figyelemmel nem kétséges az sem, hogy az LI funkció rendszertechnikai megvalósításának biztosítását célzó szoftver vonatkozásában a rendelkezésre állási szint megfelelőségét az NBSZ is csak az éles üzem során vizsgálja, amiből az következik, hogy a peres felek közötti átadás-átvétel keretében a rendelkezésre állási szint megfelelősége nem volt vizsgálható, illetve vizsgálandó. A perben kirendelt igazságügyi szakértő a felperes által elkészített LI rendszert összességében egyértelműen alkalmasnak tartotta az LI funkció biztosítására és az NBSZ általi elfogadásra. Mindezek azt támasztják alá, hogy a felperes által az alperesnek átvételre felajánlott szolgáltatás a szerződésben és a jogszabályokban meghatározott követelményeknek megfelelt. A szerződést a felperes részéről 2013. április 19-i határidővel teljesítettnek kell tekinteni, ezért az alperes a részére szerződésszerűen felajánlott szolgáltatás átvételét jogtalanul tagadta meg. A szerződésszerű teljesítést követően az alperes hatályosan már nem gyakorolhatta a Ptk. 395. § (1) bekezdése szerinti elállási jogát, ezért a felperes vállalkozóidíj-igénye megalapozott.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[10] A jogerős ítélettel szemben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a hatáskörrel rendelkező bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását kérte. Másodlagosan a jogszabályoknak megfelelő határozat hozatalával – annak kimondása mellett, hogy a peres felek között nem jött létre vállalkozási szerződés – a felperes vállalkozói díjra és kártérítésre irányuló keresetének az elutasítását kérte. Harmadlagos kérelme arra irányult, hogy a Kúria állapítsa meg, hogy a felperes részéről nem történt meg a teljesítés, az elállása jogszerű volt, és erre tekintettel a vállalkozói díjra és kártérítésre vonatkozó keresetet utasítsa el. Negyedleges kérelme szerint, amennyiben a Kúria azt állapítaná meg, hogy a felek között vállalkozási szerződés nem jött létre és/vagy a felperes teljesítése nem történt meg, és az elállása jogszerű, azonban a felperes kártérítésre jogosult, úgy az elsőfokú bíróságot a kártérítéssel kapcsolatos bizonyítás lefolytatására és új határozat hozatalára kérte utasítani.
[11] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[12] A felülvizsgálati kérelem alapos.
[13] A Kúria a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a jogerős ítéletet, és megállapította, hogy a jogerős ítélet az alábbiak szerint jogszabálysértő.
[14] A Pp. 23. § (1) bekezdés c) pontja a szerzői jogi perek tárgyalását a törvényszék hatáskörébe utalja. E hatásköri szabály azonban csak a bírósági szintet határozza meg, és miután ennek megfelelően első fokon a Fővárosi Törvényszék járt el az ügyben, így a hatásköri szabály megsértésére nem került sor (Pp. 28. §). A Pp. hivatkozott szabálya arról nem tartalmaz rendelkezést, hogy az ügy a Gazdasági Kollégium vagy a Polgári Kollégium „hatáskörébe” tartozik, e körben az alperes felülvizsgálati hivatkozásának tartalma („szakértő bíróság”) alapján legfeljebb azt lehetett vizsgálni, hogy kizárólagos illetékességi szabály megsértésére sor került-e. Egyes szerzői jogi perek és nemperes eljárások esetére tartalmaz – hivatalból is észlelendő – kizárólagos illetékességi szabályt a 2016. évi XCIII. törvény, azonban a perbeli jogvitára sem ez, sem pedig a bíróság összetételére (speciális végzettséggel rendelkező szaktanács eljárására) vonatkozó, főszabályoktól eltérő rendelkezés nem irányadó. Ebből következően a kifogásolt eljárási szabálysértés nem állapítható meg.
[15] Egyéb okból azonban a jogerős ítélet jogszabálysértő. A peres felek közötti jogvitában központi kérdés volt, hogy szerzői jogi jogvédelem alatt álló művet érint-e a perbeli jogvita tárgya vagy sem. Ennek egyrészt a jogviszony minősítése, másrészt a jogviszony létrejötte és érvényessége, továbbá a teljesítés értékelése körében is jelentősége van. Ennek megítélésére szükség volt arra, hogy a bíróság a felmerült bizonyítékok alapján értékelje [a Pp. 206. § (1) bekezdése szerint], mire irányult a peres felek ügyletkötési akarata, milyen tartalmú szerződés létrehozását célozták a közöttük folyó egyeztetések.
[16] A felülvizsgálati kérelemben és a felülvizsgálati ellenkérelemben tett tényállításokból, továbbá a jogerős ítéletből is kitűnően nem volt vita a peres felek között abban, hogy a felperes által fejlesztendő szoftver átadása mindenképpen a szerződési szolgáltatás részét képezte. Vita abban volt, hogy e szoftver átadásán túl az alperesi állítás szerinti komplex rendszert és a hozzá kapcsolódó szolgáltatásokat (egyéb hardverelemeket és kapcsolódó szolgáltatásokat) kellett teljesíteni, vagy a szoftver átadásával a szerződési kötelezettség teljesíthető volt.
[17] A vitatott kérésektől függetlenül az – a szerződés minősítését is lényegileg érintő kérdés – már a rendelkezésre álló adatokból kétséget kizáró módon megállapítható, hogy az alperes által nyújtandó szerződési szolgáltatás bizonyosan kiterjedt LI rendszer szoftverfejlesztésére és átadására.
[18] Az Európai Parlament és a Tanács 2009. április 23-i, a számítógépi programok jogi védelméről szóló 2009/24/EK kodifikált irányelvének (szoftver irányelv) 1. cikk (1) bekezdése értelmében a tagállamok a számítógépi programokat az irodalmi és művészeti művek védelméről szóló Berni Egyezmény szerinti irodalmi műként szerzői jogi védelemben részesítik. A „számítógépi programok” fogalma magában foglalja azok előkészítő dokumentációját is. Ugyanezen cikk (2) bekezdése értelmében a szerzői jogi védelem a számítógépi programok bármely formában történő kifejezésére vonatkozik. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) 1. § (2) bekezdés c) pontja – implementálva e szabályokat – ezzel összhangban hangsúlyozza, hogy a szoftver megjelenési formájától függetlenül védelem alatt áll, és szerzői jogi védelemben részesül a számítógépi programalkotás és a hozzá tartozó dokumentáció is. A perbeli szerződési szolgáltatáshoz mindenképpen hozzá tartozó szoftver tehát szerzői jogi védelem alatt áll.
[19] Ebből következően az Szjt. szabályai – így a vagyoni jogokra vonatkozó általános és az egyes vagyoni jogokra vonatkozó különös szabályai is – alkalmazandóak a perbeli jogviszonyra. Az Szjt. III. fejezete szerinti szerzői vagyoni jogok gyakorlásának rendeltetésszerű módja a felhasználási szerződés kötése.
[20] Amennyiben a fentiek szerint a szoftver átadása kétséget kizáró módon a perbeli szerződési szolgáltatás részét képezi, úgy szükségképpen meg kell állapodni a szoftverhez kapcsolódó felhasználási jogok átengedéséről. Ha a szerzői jogi védelem alatt álló szoftvert kell a szerződés alapján átadni, úgy vagy felhasználási szerződéssel, vagy vegyes szerződéssel lehetett erről megállapodni. A felhasználási jogot a jövőben megalkotandó műre vonatkozó felhasználási szerződés esetén a szerződésben foglalt engedély és a mű elkészülte (mint a szerződésben elrejtett felfüggesztő feltétel) együttesen keletkezteti. Az Szjt. 42. § (1) bekezdése szerint a szerző felhasználási szerződésben ad engedélyt művének a felhasználására, a felhasználó pedig köteles ennek fejében díjat fizetni. Az Szjt. 16. § (1) bekezdése alapján a felhasználásra engedélyt – a törvényben meghatározott kivételekkel – felhasználási szerződéssel lehet szerezni. Az Szjt. 42. § (1) bekezdése, 43. § (1) bekezdése, 46. § (3) bekezdése, 47. §-a alapján a felhasználási szerződés fő alkotóelemei szerzői (szerzői jogosulti) oldalon az engedély, felhasználói oldalon pedig különböző terjedelmű felhasználási jog, továbbá az engedély fejében díj jár, kivéve a kifejezett díjlemondás esetét [Szjt. 16. § (4) bekezdés].
[21] A jogerős ítélet értelmében a peres felek vállalkozási szerződést kötöttek, aminek a lényeges tartalmához többek között a szerzői jogi kérdésekben való megállapodás nem tartozott hozzá. E megállapítás azonban téves. Egy számítástechnikai rendszer kifejlesztését, bevezetését és szoftvertámogatását fogalmilag nem lehet vállalkozási eredményként előállítani. Ha a szerződés tárgya az Szjt. 1. § (2) bekezdés c) pontjában meghatározott szerzői jogi védelem alatt álló mű (vagy létrehozandó mű), a megrendelő és a szerző nem a Ptk. 389. §-a szerinti vállalkozási szerződés, hanem az Szjt. szabályai szerinti felhasználási szerződés keretei között rendelkezhet jogviszonyáról (Legfelsőbb Bíróság Pfv. IV. 21.725/2010/4). A szoftverek felhasználási jogának a szerződő partner, vagy a vele szerződéses kapcsolatban lévő harmadik személy részére történő átadása is az Szjt. oltalma alatt áll, a számítógépi program telepítése pedig önmagában is felhasználásnak minősül. Miután a perbeli esetben a szoftver mint létrehozandó mű átadása a teljesítéshez mindenképpen szükséges, ezért a felhasználás tekintetében való megállapodás is a szerződés lényeges elemének tekinthető [Ptk. 201. § (1) bekezdés]. Ha ebben nincs akarategyezség, a felhasználási szerződés nem jött létre [Ptk. 205. § (1) és (2) bekezdés], arra szerződés teljesítési igény nem alapozható.
[22] Fontos azonban, hogy ha a felhasználásra vonatkozóan a felek szándéka nem állapítható meg, és nem rendelkeztek e körben a lényeges tartalmi elemekről, ugyanakkor van a megállapodásnak egyéb, pl. hardver és a kapcsolódó műszaki és egyéb berendezésekre, az üzembe helyezésre, szervizelésre, karbantartása és betanításra vonatkozó elemei is, ezeket a Ptk. által szabályozott tervezési, szállítási, vállalkozási és megbízási szerződésre irányadó szabályok alapján lehet megítélni. Az ilyen egyéb, elsősorban vállalkozási tevékenység eredményének elkészítése fejében kikötött ellenérték azonban nem a felhasználási jog ellenértéke, ez a szakirodalmi álláspontok (lásd: Nagykommentár a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvényhez [szerk.: Gyertyánszky Péter] Complex CD) szerint nem is vélelmezhető.
[23] A szerződés létrejöttének vizsgálata körében – az alább részletezettek szerint – lehet jelentősége a ráutaló magatartásnak, azonban ha a szerződés szerinti tevékenységi kötelezettség szerzői jogi védelem alatt álló mű elkészítésére irányul, akkor a szerződés – a lex speciális miatt – elsősorban az Szjt. hatálya alá esik, a szerződés alakiságára vonatkozóan irányadók az ott meghatározott előírások. Helyesen hivatkozott az alperes felülvizsgálati kérelmében arra is, hogy az Szjt. a felhasználási szerződés tekintetében kötelező alakszerűségi előírást tartalmaz. Az Szjt. 45. § (1) bekezdése alapján ugyanis a felhasználási szerződést írásba kell foglalni. Ettől csak e törvény 45. § (2) és (3) bekezdése szerinti esetekben van eltérési lehetőség, ami a perbeli esetben nem releváns.
[24] Ez azt jelenti, hogy a Ptk. 216. § (1) bekezdése értelmében akár ráutaló magatartással is létrejöhet megállapodás, azonban a felhasználási szerződés, vagy a vegyes szerződések felhasználási elemére vonatkozó szerződés az alaki előírást sérti, mert az írásba foglalás kötelezettség hiányában a Ptk. 217. § (1) bekezdése alapján a szerződés érvénytelen (EBH 2006.1531). A jogerős ítélet értelmében a peres felek közötti szerződés ráutaló magatartással jött létre, annak tartalma pedig csak vállalkozási jellegű. Ez a fentiek szerint a felhasználási szerződés tekintetében téves megállapítás, és a bíróság figyelmen kívül hagyta a jogviszonyra irányadó alaki előírás megsértését is.
[25] A fentieken túl a bíróság által többféle szempontból részben nem vizsgált teljesítésnek (Ptk. 277. §) is van speciális jelentősége a peres felek közötti jogviszonyban. A jövőben létrehozandó műre vonatkozó szerződés szerinti egyik szolgáltatás – a felhasználási jog átengedésének hatálya – függ a mű elkészültének felfüggesztő feltételétől. Mivel a mű elkészítése e szerződésekben a szerző egyik főkötelezettsége, jelentősége van a mű átadásának és elfogadásának, ugyanis ez jelenti a kötelezettség mennyiségi értelemben vett teljesítését (a szerző másik kötelezettségét, a jog átengedését már feltételesen teljesítette a szerződés megkötésével, ha létrejött a megállapodás). A birtokátruházás e körben nem a polgári jogban megszokott tulajdonátruházás, hanem a szerzői jogi felhasználás lehetővé tétele céljából történik. E jogügylet kauzális (jogcímes), a jogcím (causa) pedig nem más mint a felhasználási szerződés, amely mögött ott rejlik a szerző személyhez fűződő jogai közül a nyilvánosságra hozatalhoz való hozzájárulási jog gyakorlása is (Szjt. 10. §, Faludi Gábor: A felhasználási szerződés. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. 1999. 82-91. o.).
[26] Ezért ebben a speciális jogviszonyban ha a szoftver fejlesztője létrehozta és átadta a szoftvert a megrendelőnek, aki megkezdte a felhasználást, ezzel a ráutaló magatartással is létrejöhet a felhasználásra vonatkozó szerződés, de az a fentiek szerint az alakiság megsértése miatt érvénytelen lesz. Így tehát a felek ráutaló magatartással (a teljesítéssel) is létre tudják hozni [Ptk. 216. § (1) bekezdés] az érvénytelen szerződést, aminek az alaki hibáját később írásba foglalással maguk is orvosolhatják. E körben a felek együttműködésének hiányában a bíróságnak kell a semmisség jogkövetkezményeit alkalmaznia (ha van a jogkövetkezmények levonására hivatkozás, teljesítés vagy részteljesítés esetén a hatályossá nyilvánítás melletti elszámolásnak van helye, ennek hiányában az érvénytelen szerződésre alapított kereseti kérelmet el kell utasítani).
[27] Ha teljesítés nem állapítható meg, akkor a szerzői jogi felhasználási szerződés (szerződésrész) létrejötte ezen a címen nem állapítható meg. Ekkor a teljesítés előtti elállás Ptk. általános szabályainak megfelelő kérdései vizsgálhatók. Figyelemmel kell lenni azonban arra is, hogy jövőben megalkotandó műre vonatkozóan – ez volt a perbeli szoftver is – sajátos teljesítési [Szjt. 49. § (1)–(2) bekezdés] és elállási [Szjt. 49. § (3) bekezdés] szabályokat tartalmaz az Szjt is.
[28] Minderre tekintettel, miután az eljárt bíróságok téves jogi álláspontjuk folytán a szerzői jogi kérdéseket és a releváns kötelező alaki előírásokat egyáltalán nem vizsgálták, a Kúria – észlelve a felülvizsgálati eljárásban az alperes által is hivatkozott érvénytelenségi okot, az 1/2005. (VII. 15.) PK vélemény és a 2/2010 (VII. 28.) PK vélemény alapján eljárva – a jogerős ítéletet az elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatállyal a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és miután a döntéshez szükséges adatok nem állnak rendelkezésre, a megalapozott döntés meghozatalához a lefolytatott eljárás megismétlésére van szükség, az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
[29] A Pp. 275. § (6) bekezdése értelmében ha a Kúria az elsőfokú bíróságot utasítja új eljárásra, ez a bíróság intézkedik – a határozathoz képest – a végrehajtásnak vagy a végrehajtás felfüggesztésének megszüntetése, illetve korlátozása iránt. Erre tekintettel az alperes felülvizsgálati tárgyaláson előadott „visszatérítési” igényéről a megismételt eljárás során kell döntést hozni.
[30] Az új eljárásban állást kell foglalni arról, hogy a peres felek között szerződés létrejött-e, ha igen a létrejött szerződést a szerzői jogi elemek figyelembevételével szükséges minősíteni (felhasználási szerződés vagy felhasználási szerződéssel vegyes szerződés megkötése merült fel). A szerződés lényeges tartalmi elemeiben való megállapodás körében vizsgálni szükséges a szerzői mű felhasználásának kérdéseiben való akarategyezséget is (a felhasználási szerződések esetében a lényeges kérdések: a mű azonosítása, a felhasználási mód megjelölése, valamint a felhasználási engedély ellenértéke). Az ebben való kifejezett akarategyezség hiányában is szükséges vizsgálni a felek – különösen a részleges vagy teljes körű teljesítésben megnyilvánuló – ráutaló magatartását, miután a teljesítéssel az alakilag egyébként érvénytelen szerződés létrejötte megállapítható.
[31] A szerződés bármely módon való létrejötte esetén a szerződés hivatalból is észlelendő, kötelező törvényi alaki előíráson alapuló érvénytelensége vagy részleges érvénytelensége kérdését kell tisztázni, e körben a feleket a szükséges tájékoztatással ellátni.
[32] Létre nem jött vagy érvénytelen szerződésre a szerződés teljesítése iránti díjigény nem alapítható, legfeljebb a felek közreműködésével érvényessé tett szerződés esetén van helye a szerződés szerinti ellenszolgáltatást kérni. Ha érvénytelen vagy részlegesen érvénytelen a szerződés – erre irányuló kérelem esetén –, az érvénytelenség jogkövetkezményei-nek a levonására kerülhet sor.
[33] A szerződéstől való elállás létrejött és érvényes (vagy a felek által utólagosan orvosolt, alaki hiba kiküszö-bölésével érvényessé tett) szerződés esetén vizsgálható, ekkor azonban a Ptk. elállásra vonatkozó általános (vállalkozási részelemű vegyes szerződés esetén a vállalkozási szerződésre vonatkozó különös) szabályai csak az Szjt. speciális rendelkezéseivel együttesen vehetők figyelembe, azaz a teljesítés esetén is sor kerülhet a felhasználót illető speciális jogok gyakorlására (díjfizetés nélküli elállásra), vagy teljesítés hiányában a háttérjogszabály (Ptk.) szerinti általános vagy különös elállási jog gyakorlására.
(Kúria Pfv. V. 20.505/2018.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás