PÜ BH 2019/232
PÜ BH 2019/232
2019.08.01.
A végrehajtás megszüntetése (korlátozása) iránti per előfeltételének, a megszüntetni (korlátozni) kért végrehajtásnak nemcsak a per megindításakor kell fennállnia. A végrehajtási ügy érdemi befejezésével a végrehajtás megszűnik, ezáltal a végrehajtás megszüntetése iránti igény okafogyottá válik [1952. évi III. tv. (régi Pp.) 215. §, 366. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes a 2005. április 15-én megkötött CHF alapú kölcsönszerződés alapján 20 440 000 forint, szabad felhasználású kölcsönt kapott az alperestől, melyhez kapcsolódóan 2005. április 21-én közjegyzői okiratba foglalt tartozáselismerő nyilatkozatot tett. Az alperes 2013. július 2-án ugyancsak közjegyzői okiratba foglaltan azonnali hatállyal felmondta a kölcsönszerződést, 2014. március 10-én pedig közokirat záradékolásával végrehajtást kezdeményezett a felperes ellen.
[2] A felperes 2014. június 27-én benyújtott keresetlevelében a végrehajtás megszüntetését kérte, 2015. április 8-án pedig átadta a végrehajtónak a tartozás végrehajtó által kimutatott teljes összegét. A végrehajtó 2015. április 10-én díjjegyzéket állított ki, melyben rögzítette: a felperes eleget tett a végrehajtható okiratban foglaltaknak, a végrehajtónál teljesített, s mivel megfizette a végrehajtási költséget és a Magyar Bírósági Végrehajtói Karnak járó általános költségátalányt is, megállapította, hogy „a végrehajtás az 1/2002. (I. 17.) IM rendelet 33. § b) pontja alapján befejezésre került”.
Mivel a felperes a teljesítés ellenére továbbra is vitatta a tartozást, a végrehajtó megkísérelte az összeg teljesítési letétbe helyezését: befizette a 42 709 895 forintot az illetékes bíróság letéti csoportjánál és kérte a teljesítési letét elfogadását, azonban az ügyben eljárt járásbíróság megtagadta a kérelem teljesítését. A végzés ellen a végrehajtó fellebbezett, rámutatva arra, hogy a bírósági letét elfogadása azért szükséges, mert kérdéses a tartozás összege, azonban a másodfokon eljárt törvényszék helybenhagyta a járásbíróság végzését.
[3] A jelen pert tárgyaló elsőfokú bíróság a felperes kérelmére 2016. április 19-én felfüggesztette a felperes ellen folyamatban lévő végrehajtást. Döntését azzal indokolta, hogy a felperes a kereseti állítása szerint 2015. április 8-án kifizette a végrehajtó által kimutatott teljes összeget, és ez állítás bizonyítottsága esetén alapot ad a végrehajtás megszüntetésére.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság végzésével megváltoztatta az elsőfokú végzést és elutasította a felperes végrehajtás felfüggesztése iránti kérelmét. Indokolásában kifejtette: a rendelkezésére álló iratokból egyértelműen megállapítható, hogy a végrehajtás befejeződött, amit a végrehajtó a díjjegyzékében meg is állapított, a befejezett (megszűnt) végrehajtás felfüggesztésére pedig nincsen lehetőség. Utalt rá a másodfokú bíróság: a felperes olyan jogi helyzetet kívánt létrehozni, hogy önkéntes teljesítéssel elhárítsa a végrehajtás további hátrányos következményeit, teljesítését ideiglenesnek szánta, a végrehajtás-megszüntetési per kimenetelétől tette függővé, a végrehajtási eljárásban azonban nem lehet feltételesen teljesíteni.
A felperes keresete, az alperes védekezése
[4] A felperes módosított keresetében elsődlegesen a Pp. 369. § a) pontja, másodlagosan a Pp. 369. § b) pontja alapján az ellene indult végrehajtás megszüntetését kérte, arra hivatkozással, hogy egyező akarat, illetve a szerződés tárgyának meghatározása hiányában nem jött létre szerződés közte és az alperes között, de ha mégis létrejött a szerződés, az érvénytelen, semmis, mert nem felel meg a fogyasztási, lakossági kölcsönszerződésekkel szemben támasztott – a régi Hpt. 213. § (1) bekezdésébe foglalt – több tartalmi követelménynek.
[5] Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.
Az első- és a másodfokú ítélet
[6] Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a keresetet, az ítéletet a felperes fellebbezését elbíráló másodfokú bíróság a per fő tárgya tekintetében helybenhagyta, a felperestől az alperesnek járó elsőfokú perköltség összegét leszállította.
A bíróságok azzal indokolták döntésüket, hogy a felperes a végrehajtási eljárás során teljesített: megfizette a végrehajtónak az alperes követelését és kiegyenlítette a végrehajtási költségeket, a végrehajtó pedig átutalta a befizetett összeget az alperesnek. Mivel az elsőfokú bíróság ítéletének meghozatalkor a felperes ellen már nem volt folyamatban végrehajtás, nem kellett vizsgálni a keresetlevélben előadott tényállításokat és azok jogalapját. Önmagában alapot adott a kereset elutasítására, hogy a felperessel szembeni végrehajtás befejeződött, hiszen végrehajtás hiányában alaptalan a végrehajtás megszüntetésére irányuló kereset.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[7] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte a jogerős ítéletnek az elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását.
[8] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A Kúria döntése és jogi indokai
[9] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
[10] Az adott esetben a jogerős ítéleti döntés nem jogszabálysértő, a Kúria egyetért annak helytálló indokaival is, azokat megismételni nem kívánja, csupán a felülvizsgálati kérelemben foglalt többirányú érvelés folytán mutat rá a következőkre.
[11] A Pp. a végrehajtás megszüntetése és korlátozása iránti per indításának általános előfeltételeit tartalmazó 366. §-a szerint, ha a végrehajtás megszüntetésére, illetőleg korlátozására a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 41. vagy 56. §-a szerint a bírósági végrehajtási eljárás keretében nincs lehetőség, az az adós, aki a végrehajtást sérelmesnek tartja, végrehajtás-megszüntetési, illetőleg -korlátozási pert indíthat a végrehajtást kérő ellen.
A perindítás Pp. 366. §-ában megfogalmazott feltéte-lei közül annak a feltételnek, amely szerint a végrehajtás megszüntetése vagy korlátozása iránt akkor lehet pert indítani, ha a megszüntetésre vagy a korlátozásra a végrehajtási nemperes eljárás keretében a Vht. rendelkezései alapján nincsen lehetőség, nem csupán a végrehajtás-megszüntetési (-korlátozási) per megindításakor kell fennállnia, hanem a perben mindvégig, hiszen a végrehajtás megszüntetésére (korlátozására) irányuló igénynek csak akkor van létjogosultsága, ha az nem teljesíthető a végrehajtási nemperes eljárásban. A végrehajtási nemperes és peres eljárásra tartozó cselekmények nem keveredhetnek: a nemperes eljárásban nem végezhető a perre tartozó cselekmény és a perben sem dönthető el a nemperes eljárásra tartozó kérdés (Legfelsőbb Bíróság Pfv.I.20.349/2010/8. számú ítélete indokolásának 5. oldal 2-3. bekezdései).
[12] A felperes 2014. június 27-én terjesztette elő keresetét, amelyben a bíróságtól kérte az ellene 2014. március 10-én elrendelt végrehajtás megszüntetését, majd 2015. április 8-án, tehát a perindítást követően kifizette a végrehajtó által kimutatott teljes összeget. A végrehajtó ennek következtében 2015. április 10-én kiállította a díjjegyzékét, amelyben megállapította, hogy a végrehajtás a VÜSZ 33. § b) pontja alapján befejeződött. A végrehajtó díjjegyzékbe foglalt megállapításával a végrehajtási ügy érdemben (tehát nem csupán ügyviteli szempontból, hanem ténylegesen) befejeződött, ezáltal viszont megszűnt a végrehajtás-megszüntetési per megindításának és egyben a lefolytatásának a feltétele is, hiszen ha már nincsen folyamatban a megszüntetni kért végrehajtás, a végrehajtás megszüntetése iránti kereset okafogyottá vált. Ebből a szempontból nincsen jelentősége annak, hogy a felperest mi motiválta abban, hogy a végrehajtási – nemperes – eljárás során eleget tegyen a végrehajtható okiratban foglaltaknak: a VÜSZ 33. § b) pontja utolsó fordulatának megfelelően a végrehajtás a nemperes eljárásban megszűnt, mégpedig akkor, amikor a végrehajtó a teljesítést megállapította.
[13] Abból kiindulva, hogy a Pp. 215. §-ának megfelelően a döntés nem terjedhet túl a kereseti kérelmen, illetőleg az ellenkérelmen, a bíróság nem ítélhet meg többet vagy mást, mint amennyit és amit a felperes a keresetében kér. Az adott esetben a felperes módosított keresete nem a végrehajtás alapjául szolgáló szerződés érvénytelenségének megállapítására, hanem kifejezetten arra irányult, hogy a bíróság szüntesse meg a már megindult (elrendelt) végrehajtást. Tekintettel azonban arra, hogy a per alatt a végrehajtás a nemperes eljárás keretében megszűnt, a kereset már nem teljesíthető, okafogyottá vált, amelynek következménye a kereset elutasítása. Nem tévedtek tehát a perben korábban eljárt bíróságok, amikor elutasították mind az elsődleges, mind a másodlagos keresetet.
[14] A peradatok szerint a felperes eleget tett a végrehajtható okiratban foglaltaknak, de továbbra is vitatta a tartozást, illetve annak összegét, kérésére tett lépéseket a végrehajtó a teljesítési letét elfogadására. Mivel a felperes elsődleges és másodlagos keresete egyaránt a végrehajtás megszüntetésére irányult, azonban végrehajtás hiányában ez az igény nem teljesíthető, a keresethez kötöttség már említett szabályából következően a bíróságok nem vizsgálhatták érdemben, hogy a követelés létrejött-e érvényesen, hiszen ez a kérdés kifejezetten az okafogyottá vált – és emiatt teljesíthetetlen – végrehajtás megszüntetése iránti igény alapjaként merült fel.
Megjegyzi a Kúria: ha a kifizetéskor a felperes jogfenntartó nyilatkozatot tett, az az anyagi jogi jogosultságokra kihathat, de az eljárási jogokra és kötelezettségekre (tehát a nemperes és a peres eljárás folyamatára) nem: a végrehajtható okiratban foglaltak teljesítése esetén a jogfenntartó nyilatkozat ellenére is befejeződik a végrehajtási ügy, megszűnik a végrehajtás.
[15] A VÜSZ 33. §-a taxatív felsorolása azoknak az eseteknek, amikor a végrehajtási ügy „érdemben” befejeződik, egyben ténylegesen megszűnik a végrehajtás. A felsorolt esetek önállóak: bármelyik eset megvalósulása esetén a végrehajtás megszűnik, a végrehajtási ügy befejeződik, és a megszűnést követően nem lehetséges a végrehajtási ügy további – a felsoroltak közül másik – módon megvalósuló befejezése. Ha tehát az adós teljesít, akkor a végrehajtási ügy a VÜSZ 33. § b) pontjának megfelelően befejeződik, ezt követően már nincsen lehetőség, de szükség sem a VÜSZ 33. §-ában felsorolt megszűnési ok alkalmazására, így a végrehajtás bíróság általi megszüntetésére sem [amelyről a VÜSZ 33. § c) pontja rendelkezik].
[16] A kifejtettekre figyelemmel a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, ezért azt a Kúria – indokolásbeli kiegészítéssel és pontosítással – hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. I. 20 032/2018.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás