GÜ BH 2019/235
GÜ BH 2019/235
2019.08.01.
Az, hogy az emberi szervezetet ért károsodás munkabalesetnek vagy foglalkozási megbetegedésnek minősül-e általában szakértő igénybevétele nélkül eldönthető. Kivételes esetben előfordulhat, hogy szakértő igénybevétele szükséges a foglalkozási megbetegedés és a munkabaleset fogalmak közötti azon „átfedés” feloldására mely szerint a baleset is bekövetkezhet „aránylag rövid idő alatt” és a foglalkozási megbetegedés is lehet heveny, hirtelen fellépő [a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.) 87. §].
A tényállás
[1] B. R. munkavállaló 2013. június 18. napján szóbeli megállapodás alapján mezőgazdasági segédmunkásként dolgozott K. P. mezőgazdasági őstermelő (munkáltató) hagymaföldjén, ahová a perbeli napon reggel 6 óra 50 perckor a munkáltató a saját gépkocsijával szállította ki. A vöröshagyma-betakarítási munkát a munkáltató irányította. B. R. munkavállaló feladata reggel 7 órától 17 óráig a mezőgazdasági traktor által vontatott hagyma rendfelszedő-szártalanító gép mellett, a géppel együtt haladva, a gép által megtöltött 15 kg-os raschel zsákok gépről való leszedése, majd a zsákok földön történő sorba rakása volt. A pótkocsira kb. 450-500 darab zsákot raktak már fel és még kb. 10-20 darab zsák volt hátra, amikor B.R. szólt K. P-nek, hogy nem érzi jól magát, inkább lemegy zsákokat feladogatni. B. R. kiment a közelben lévő gépkocsihoz, majd nem sokkal később rosszul lett és elhalálozott.
[2] A Nemzeti Munkaügyi Hivatal Munkavédelmi és Munkaügyi Igazgatósága végzésével a Megyei Kormányhivatal 2013. szeptember 18. napján kelt határozatát, amelyben B. R. munkavállaló 2013. június 18. napján bekövetkezett balesetét munkabalesetnek minősítette megsemmisítette, és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására utasította. Az elsőfokú hatóság az új eljárásban lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeképp a 2014. március 7. napján kelt határozatával a felperes kérelmét, amelyben B. R. 2013. június 18. napján elszenvedett balesete kivizsgálását és a baleset munkabalesetnek minősítését kérte, elutasította. Megállapította, hogy a hőguta kialakulásában a magas hőmérséklet (egyéb fizikai kóroki tényezők) mellett B. R. által végzett nehéz fizikai munka végzésének (hagymával töltött zsákok gépről való leszedése, sorba rakása, pótkocsin történő rakodása), illetve az ebből adódó „belső hőképződésnek” is kiemelt szerepe lehetett. A magas oldalfalú pótkocsin végzett munka során a meleg hatására felmelegedett fémfelületek által kibocsátott sugárzó hő hatása is hozzájárult a munkavállaló szervezetének többletmegterheléséhez. A foglalkozási megbetegedés fogalmát a foglalkozási betegségek és fokozott expozíciós esetek bejelentéséről és kivizsgálásáról szóló 27/1996. (VIII. 28.) NM rendelet (továbbiakban: NMr.) 2. § a) pontja határozza meg. A megkeresett Nemzeti Munkaügyi Hivatal Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi Főosztálya (továbbiakban: NMH MFF) álláspontja szerint B. R. esetében foglalkozással kapcsolatos fizikai kóroki tényező (melegártalom) okozta halálos kimenetelű foglalkozási megbetegedés merült fel; az alperes a foglalkozási megbetegedés gyanúját bejelentette.
[3] A Nemzeti Munkaügyi Hivatal Munkavédelmi és Munkaügyi Igazgatósága a 2014. május 5. napján kelt másodfokú határozatában az elsőfokú hatóság határozatát helybenhagyta. Megállapította, hogy B. R.-t munkavégzése során nem egy egyszeri külső hatás érte, ezért balesetről nem lehet beszélni. Hivatkozott a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (továbbiakban: Mvt.) 87. § 1/D. pontja foglalkozási megbetegedés meghatározására, továbbá a foglalkozási megbetegedés esetén követendő az Mvt. 64. § (1) és (2) bekezdéseiben meghatározott eljárásra. A másodfokú hatóság érvelése szerint az NMr. értelmében B. R. ügyében a bejelentési és kivizsgálási kötelezettség a munkáltatót nem terhelte, a foglalkozási megbetegedésre tekintettel a balesetet nem kellett kivizsgálnia és nem kellett döntenie a munkabaleseti jelleg kérdésében sem. A foglalkozási megbetegedés kérdésében a kijelölt szervek feladatkörükben eljártak és a Megyei Kormányhivatal Munkavédelmi és Munkaügyi Szakigazgatási Szerve Munkavédelmi Felügyelőségén a foglalkozási megbetegedés gyanújára vonatkozó bejelentést nyilvántartásba vették. Mivel az ügyben munkabaleset nem volt megállapítható, ezért a felperes kérelmében foglaltakat érdemében el kellett utasítani. Rámutatott a másodfokú hatóság arra is, hogy a foglalkozási megbetegedés megállapíthatóságát nem érinti a B. R. halálához vezető szabálytalanságok részletezésének kérdése, munkavédelmi szempontból a veszélyeztetés kialakulásának és a nem megengedett kockázati szintnek van jelentősége.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[4] A felperes kereseti kérelmében kérte annak megállapítását, hogy néhai férjének a halála munkabaleset következménye; kérte kötelezni az alperest özvegyinyugdíj-különbözet egyösszegű megfizetésére. Előadta, hogy mivel a néhai halálát az alperes nem minősítette munkabalesetnek, ezért a halálesetre tekintettel kapott társadalombiztosítási ellátásai alacsonyabb összegűek. Sérelmezte, hogy a hatóságok a munkáltatói szabályszegések, a halál eredetének meghatározása körében a tényállást nem tisztázták.
[5] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte jogszabálysértés hiányában, határozataiban foglalt jogi és ténybeli indokai fenntartásával.
A jogerős ítélet
[6] A közigazgatási és munkaügyi bíróság a hatóság határozatait hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte.
[7] A bíróság mindenekelőtt rögzítette, hogy a perben azt kellett eldönteni, hogy B. R. halála munkabaleset vagy foglalkozási megbetegedés következménye volt-e. A munkabaleset fogalmát az Mvt. 87. § (1) bekezdés 1/A. pontja, a foglalkozási megbetegedés fogalmát az 1/D. pontja határozza meg.
[8] A halottvizsgálati és a boncjegyzőkönyv szerint a halál oka természetes eredetű hőség okozta hőguta és napszúrás következtében kialakult keringési és légzési elégtelenség volt. A bíróság által kirendelt szakértő megállapította, hogy néhai B. R.-t ért hőguta és annak nyomán kialakult halál oka a fémplatójú és oldalfalú pótkocsin a néhait ért hirtelen megemelkedett hőterhelés és extrém meleg mint külső hatás. A halál bekövetkeztét üzemi eredetűnek minősítette kiemelve, hogy a betegségek nemzetközi osztályozása (BNO) is a természeti erők által okozta balesetek között szerepelteti a természetes eredetű excesz-szív hőség által okozott ártalmat. A néhai hőháztartásának dekompenzációja azért következett be, mert a fémplatójú és oldalfalú kocsi viszonylag zárt terében a környezeti hőmérséklet lényegesen magasabb volt, mint a korábbi munkavégzése során, amelyhez a fémfelület sugárzó hője is hozzájárult, amelyet a néhai szervezete „felvett”. A bíróság az igazságügyi szakértő szakvéleményét aggálytalannak értékelte és ítélete alapjául elfogadta. A bíróság érvelése szerint az extrém meleg, a pluszhőhatás mint külső hatás következtében a hőguta, majd a halál viszonylag rövid időn belül alakult ki, ezért B. R. halála munkabaleseti eredetű és nem tekinthető foglalkozási megbetegedésnek.
[9] A bíróság érvelése szerint B. R. elhalálozásának körülményei a közigazgatási eljárásban nem kerültek feltárásra teljeskörűen, nem követték a szokásos protokollt, nem szereztek be orvos szakértői szakvéleményt. A bíróság által beszerzett szakvélemény értelmében B. R.-t munkabaleset érte, ezért az elsőfokú hatóság a megsemmisített határozatában foglalt megállapítások a helytállóak. A Pp. 339. § (2) bekezdése alapján a bíróság a hatósági határozat megváltoztatására nem volt jogosult, ezért a hatóság határozatait hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte.
[10] A bíróság rámutatott arra, hogy a pernek nem volt és nem is lehetett a tárgya a felperes özvegyinyugdíj-különbözet iránti kérelme, ezért e körben az alperes marasztalására nem kerülhetett sor.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[11] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a bíróság új eljárás lefolytatására utasítását kérte. Az alperes kiemelte, hogy a „foglalkozási megbetegedésre vonatkozó jogfogalomnak nem része a halál bekövetkezése és ennek közvetlen oka”. A foglalkozási megbetegedések esetében az egészségkárosodás nem jár feltétlenül halálos következménnyel, ha az bekövetkezik is, általában későbbi időpontban. A néhai esetében az egészségkárosodás rövid időn belül vezetett halálhoz. A foglalkozási megbetegedés sem zárja ki a halál – aránylag rövid időn belüli – bekövetkezését. Az igazságügyi orvos szakértő a boncolási jegyzőkönyvre támaszkodva adott véleményt a halál okára, azonban a két okirat egyaránt „figyelmen kívül hagyta a munkavégzés munka-egészségügyi, munkaszervezési összefüggéseit, ezek kapcsolatát a külső hőmérséklettel, mint fizikai kóroki tényezőkkel.” Az igazságügyi orvos szakértő csak a rosszullétet közvetlenül megelőző időszak hőterhelésére volt figyelemmel. Nem értékelte a munkavégzés során folyamatosan emelkedő maghőmérséklet és külső hőmérséklet, a hőhatás kapcsolatát, nem a teljes napi munkafolyamatot vizsgálta; az egészségkárosodáshoz vezető folyamat már a rosszullét bekövetkezése előtt jóval korábban elkezdődött. A bíróság a munkavédelmi (munka-egészségügyi) szempontok vizsgálatának mellőzésével adott hiányos szakvéleményre alapította döntését.
[12] Az alperes érvelése szerint az egészségkárosodáshoz vezető folyamat nem a platón végzett munka során kezdődött, hanem egy hosszabb folyamat eredményeként jött létre, amelyben közrehatott a magas külső hőmérséklet, a gépjármű felépítményéből áradó sugárzó hő és figyelembe kell venni a munkavégzésből adódó, a szervezetben lejátszódó hőtermelési és hőalkalmazkodási folyamatot is. A perbeli munkák időszakában több napon át extrém melegek voltak, amely már önmagában is előidézheti a maghőmérséklet-emelkedést, amelyhez társult B. R. fokozott hőtermeléssel járó fizikai munkavégzése, amely hőt a maghőmérsékletre kihatóan a néhai szervezete a magas külső hőmérsékletre figyelemmel egyre kevésbé tudta leadni. A néhai rosszulléte a munkakörnyezettől és a munkavégzésből eredő igénybevétel során következett be [Mvt. 87. § 1/D. pont b) alpont].
[13] Az alperes álláspontja szerint munkavédelmi szempontból a perben azt kellett volna vizsgálni, hogy az egészségkárosodás a munkavállaló optimálisnál nagyobb igénybevételének a következménye-e. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a platón rajta kívül másik munkavállaló is dolgozott ugyanazon külső hőmérséklet és sugárzó hő érte, azonban nála nem eredményezett halálhoz vezető egészségkárosodást. A bekövetkezett egészségkárosodás nem üzemi baleseti kérdés, az üzemi jelleg nem a munkavédelmi hatóság, hanem társadalombiztosítási hatóság kompetenciájába tartozó kérdés.
[14] A bíróság téves megállapításával szemben az alperes a foglalkozási megbetegedéssel kapcsolatosan érdemi vizsgálatot folytatott le. Az alperes kifogásolta, hogy a bíróság nem vette figyelembe a periratok közt található azon okiratokat, amelyek a néhai egészségkárosodása foglalkozási megbetegedésének kivizsgálása körében keletkeztek. Az ítélet olyan igazságügyi orvosi szakvéleményen alapul, amely nem vett figyelembe munka-egészségügyi szempontokat.
[15] Felülvizsgálati ellenkérelmében a felperes a jogerős ítélet hatályban tartását kérte jogszabálysértés hiányában.
A Kúria döntése és jogi indokai
[16] A felülvizsgálati kérelem megalapozott az alábbiak szerint.
[17] A peradatok szerint dr. M. K. igazságügyi orvos szakértő a 2014. július 22. napján kelt (felperes megbízása alapján készített) szakvéleményében rögzítette: a munkabaleset és foglalkozási megbetegedés orvos szakértői gyakorlatban elfogadott definíciója ugyanaz, mint amit az Mvt. meghatároz. A munkabaleset a baleset fogalmából levezetve az emberi szervezetet ért egyszeri olyan külső hatás, amely hirtelen vagy aránylag rövid idő alatt egészségkárosodást vált ki. A foglalkozási megbetegedéshez azokat a megbetegedéseket soroljuk, amelyek meghatározó mértékben ok-okozati összefüggésbe hozhatók a foglalkozással, és ezeket általában úgynevezett fokozott expozíció előzi meg, vagyis általában kialakulásukhoz hosszabb behatás szükséges, de semmi esetre sem egyszeri, aránylag rövid idő alatt bekövetkező külső hatás következményei. B. R. 2013. június 18-án bekövetkezett halálát hőguta okozta, amely az őt ért extrém külső hatás és az ilyen körülmények között végzett nehéz fizikai munka következménye lehetett, mely egyszeri, külső hatásra, aránylag rövid idő alatt bekövetkező állapotromlásnak értékelhető, azaz balesetnek, munkabalesetnek minősül.
[18] A perben kirendelt dr. F. L. igazságügyi orvos szakértő 2016. szeptember 30. napján kelt szakvéleményében az NMr., az Mvt. 87. § 1/A. pontja és a betegségek nemzetközi osztályázására szolgáló kódrendszer (BNO) XIX. számú főcsoportjából levezetve készítette el szakvéleményét. Rögzítette, hogy a néhai már reggel 7 órától melegártalomnak volt kitéve, munkavégzése során az izmok által termelt hőt a testhőmérséklet élettani szinten tartása érdekében csak párologtatással, verejtékezéssel tudta a szervezetből leadni. A kompenzáló mechanizmusok körülbelül 17 óráig, azaz közel 10 órán keresztül képesek voltak a maghőmérsékletét a sejt működése szempontjából elfogadható szinten tartani. Körülbelül 17 órától azonban a fémplatójú és oldalfalú pótkocsin plusz elsősorban sugárzásos jellegű hőterhelést kapott, aminek hatására a korábbi kisebb hőhatás mellett még elégséges maghőmérsékletet csökkentő belső szabályozó folyamatok elégtelenné váltak és a testhőmérséklete olyan módon megemelkedett viszonylag rövid időn belül (kevesebb, mint egy óra alatt), hogy a szabályozó mechanizmusok már nem tudták azt csökkenteni, a hőszabályozó központja (hipotala-musz) is károsodott, az agy vérellátása csökkent, és visszafordíthatatlan agyvizenyő alakult ki, ami légzési és keringési elégtelenséghez vezetett. A hőguta a légzési-keringési elégtelenség, tehát külső hatás, a pótkocsin hirtelen megemelkedett hőterhelés extrém meleg következménye és viszonylag rövid idő alatt alakult ki, ezért baleseti halálként értékelhető. Nincs arra utaló adat, hogy a perbeli esetben a magas hőmérsékleten reggel 7 órától 17 óráig végzett nehéz fizikai munka folyamatosan alakította volna ki a halálhoz vezető állapotot. A megelőző napon végzett kb. kétórányi betakarítási munka nem volt semmilyen hatással a halálhoz vezető állapot kialakulásában. Foglalkozás-egészségügyi szempontból nem annak volt jelentősége a hőguta kialakulásában, hogy a fiziológiás folyamatokat tekintve optimális vagy azt meghaladó volt a néhai által végzett munka, hanem a fém pótkocsin fellépő pluszhőterhelés a korábbi munkavégzéshez hasonló tevékenység mellett eredményezte a dekompenzációt vált elégtelenné a hőleadás és alakult ki aránylag rövid időn belül a hőguta.
[19] Csatolásra került a Megyei Kormányhivatal Munkavédelmi és Munkaügyi Szakigazgatási Szerve Munkaügyi Felügyelősége által az NMr. alapján a B. R. munkavállaló halálos kimenetelű foglalkozási megbetegedés gyanújának vizsgálatáról készült vizsgálati lap.
[20] Az Mvt. 87. § 1/A. pontja a baleset fogalmát, míg a 3. pontja a munkabaleset fogalmát, az 1/D. pontja a foglalkozási megbetegedés fogalmát határozza meg. Baleset az emberi szervezetet ért olyan egyszeri külső hatás, amely a sérült akaratától függetlenül hirtelen vagy aránylag rövid idő alatt következik be és sérülést, mérgezést vagy más (testi, lelki) egészségkárosodást, illetőleg halált okoz. Munkabaleset az a baleset, amely a munkavállalót a szervezett munkavégzés során vagy azzal összefüggésben éri, annak helyétől és időpontjától és a munkavállaló (sérült) közrehatásának mértékétől függetlenül. A foglalkozási megbetegedés a munkavégzés, a foglalkozás gyakorlása közben bekövetkezett olyan heveny és idült, valamint a foglalkozás gyakorlását követően megjelenő vagy kialakuló idült egészségkárosodás, amely a munkavégzéssel a foglalkozással kapcsolatos a munkavégzés a munkafolyamat során előforduló fizikai, kémiai, biológiai, pszichoszociális és ergonómiai kóroki tényezőkre vezethető vissza, illetve a munkavállalónak optimálisnál nagyobb vagy kisebb igénybevételének a következménye. A foglalkozási megbetegedések jegyzékét az NMr. melléklete tartalmazza.
[21] Annak eldöntése, hogy az emberi szervezetet ért károsodás munkabalesetnek vagy foglalkozási megbetegedésnek minősül-e, általában szakértő igénybevétele nélkül eldönthető, ez alól kivételt képez a jelen perben eldöntendő kérdés. Az alperesi hatóság álláspontja szerint foglalkozási megbetegedésről, a perben eljáró igazságügyi orvos szakértő szerint munkabalesetről van szó. Az alperesi érvelést, illetve a bíróság által figyelmen kívül hagyott vizsgálati lap és az annak alapján meghozott, a néhai halálos kimenetelű foglalkozási megbetegedésnek minősítő határozatát, valamint az igazságügyi orvos szakértő szakvéleményét összevetve megállapítható, hogy a foglalkozási megbetegedés és a munkabaleset fogalmak között kirajzolódik egy „metszethalmaz”. A jogszabályi definíció szerint a baleset is bekövetkezhet „aránylag rövid idő alatt”, a foglalkozási megbetegedés pedig lehet heveny, azaz hirtelen fellépő. Arról, hogy a jelen tényállás e „szürke zónán” belül melyik fogalom tárgykörébe esik, jelen perben kivételesen szakértőnek kell eldöntenie. A szakértői szakvélemény megállapításait azonban össze kell vetni a foglalkozási megbetegedés kivizsgálásának iratanyagával.
[22] A bíróság helyesen járt el, amikor igazságügyi szakértő kirendelésével próbálta tisztázni a szakkérdést, azonban tévedett amikor anélkül fogadta el a kirendelt szakértő szakvéleményét aggálytalannak, hogy a szakértő rendelkezésére bocsátotta volna a vizsgálati lapot, elmulasztotta a szakvélemény és a vizsgálati lap, valamint az annak alapján meghozott alperesi a néhai halálos kimenetelű foglalkozási megbetegedésnek minősítő határozata közötti ellentmondás feloldását. A bíróság az alperes által a saját álláspontja alátámasztására hivatkozott okiratokat indokolás nélkül hagyta figyelmen kívül.
[23] A Kúria mindezekre figyelemmel a Pp. 275. § (4) bekezdése alkalmazásával a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
[24] A közigazgatási és munkaügyi bíróság a megismételt eljárásban a szakvélemény aggályait (hiányosságait) a fentiek szerint, a Pp. 182. § (3) bekezdése alkalmazásával köteles feloldani.
(Kúria Mfv.III.10.137/2018.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás