BÜ BH 2019/247
BÜ BH 2019/247
2019.09.01.
A helyi önkormányzatok képviselő-testületei között, az általuk létrehozott önkormányzati társulás működése során felmerülő jogviták elbírálása a közigazgatási és munkaügyi bíróság hatáskörébe tartozik [1952. évi III. tv. (régi Pp.) 129. § (1) bek., 158. § (2) bek., 2011. évi CLXXXIX. tv. (Mötv.) 92. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes, valamint az I. és II. rendű alperes önkormányzatok 2007. július 31-ével hozták létre a T. Köznevelési és Gyermekjóléti Társulást, és ezen keresztül valósították meg közösen a kötelező önkormányzati feladatként előírt gyermekjóléti alapellátást.
[2] A társulási szerződésben az intézmény fenntartásával kapcsolatos költségek viseléséről akként rendelkeztek, hogy a székhely intézmény és tagintézmények közös fenntartásával és működésével kapcsolatos pénzügyi fedezetet a Magyar Köztársaság költségvetéséről szóló törvényben a helyi önkormányzatok számára biztosított hozzájárulások, támogatások képezik. Kikötötték, hogy a társulás intézményeinek külső forrásokból nem fedezett, illetve a helyi települési sajátosságok érvényesítését szolgáló működési kiadás, többletköltség fedezetét a társult települési önkormányzatok átadott pénzeszközként, pénzügyi hozzájárulás címén biztosítják.
[3] A felek számára 2015 nyarán vált ismertté, hogy a társulás gazdálkodásának könyvelését 2015 tavaszáig végző alkalmazott könyvelési hibát vétett, és a kedvezményes étkeztetésben részesülő gyermekek utáni normatív támogatást kétszeresen, egyrészt ezen a címen, másrészt térítési díj címén számolta el. A normatív támogatással nem fedezett részt a társulás tagjainak kellett teljesíteniük, és mivel a felmerült költségekre a kétszeresen figyelembe vett támogatás nem jelentett elegendő fedezetet, a tagok közül – a kedvezményes étkeztetésben részesülő gyermekek legnagyobb létszámára tekintettel – a felperes teljesített jóval nagyobb arányú többletbefizetést.
[4] Az említett könyvelési hiba folytán 2007 és 2014 között a társulás működtetéséhez a tagok 42 304 000 forinttal kevesebbel járultak hozzá, ezt az összeget a felperes a saját költségvetéséből finanszírozta, és abból 36 517 000 forint az I. rendű alperes, míg 5 787 000 forint a II. rendű alperes terhére mutatkozik.
A kereseti kérelem és az alperesek védekezése
[5] A felperes keresetében – jogalap nélküli gazdagodás, majd a társulási szerződésben foglalt kötelezettség teljesítése címén – az I. rendű alperes 36 517 000 forint, a II. rendű alperes 5 787 000 forint és ezen összegek 2012. január 1-jétől járó késedelmi kamatai megfizetésére kötelezését kérte.
[6] Az alperesek – elévülési kifogást is tartalmazó – érdemi ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték.
Az első- és másodfokú ítélet
[7] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresettel egyezően marasztalta az alpereseket. Hivatkozott arra, az EBH 2006.1482. számú elvi bírósági határozatban kifejtett jogi álláspontra, amely szerint az önkormányzati társulásból eredő, a társult önkormányzatok közötti pénzfizetési igény polgári perben érvényesíthető. Kiemelte, hogy a felek a társulási megállapodásban kötelezettséget vállaltak a külső forrásokból nem fedezett pénzeszköz biztosítására, és meghatározták annak módját; ha ettől eltérő teherviselés történt, az az egymás közötti elszámolásukat érinti. Mivel pedig a könyvszakértői megállapítás szerint az alperesek elmaradt befizetését a felperes többletbefizetése konszolidálta, ezért a felperes a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 198. § (1) bekezdésére is tekintettel a szerződésből eredő jogát érvényesíthette az alperesekkel szemben.
[8] Az elsőfokú bíróság az alperesek elévülési kifogását nem találta megalapozottnak. A könyvelési hiba ugyanis csak a 2017. március 22-én kiállított könyvszakértői vélemény alapján vált egyértelműen megállapíthatóvá, és a felperes az igényérvényesítés akadályának ezen időpontban történt megszűnésétől számított, a Ptk. 326. § (2) bekezdésében írt egyéves határidőn belül a keresetét benyújtotta. Ezt megelőzően az alperesekkel folyamatos tárgyalásokat folytatott, részükre egyezségi ajánlatokat tett, ami az elévülés nyugvását eredményezte.
[9] Az alperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, a marasztalási összeget az I. rendű alperes tekintetében 26 187 000 forintra, míg a II. rendű alperes esetében 3 933 000 forintra leszállította, a késedelmikamat-fizetési kötelezettség kezdő időpontját 2015. augusztus 19-ében határozta meg, ezt meghaladóan a keresetet elutasította, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[10] Abból indult ki, hogy a társulásban részt vevő önkormányzatok befizetési kötelezettsége nem egymás felé, hanem – a települési önkormányzatok többcélú kistérségi társulásáról szóló 2004. évi CVII. törvény 1. § (7) bekezdése, majd az ezt követő, Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) 87. §-a szerint – jogi személyiséggel rendelkező társulás irányában állt fenn. A felperes a túlfizetett összeget jogalap nélküli gazdagodás címén követelhette a társulástól, ehhez képest a társulás az alperesektől az általuk nem teljesített, reájuk eső hozzájárulást követelhette. Az elsőfokú bíróság részéről is felhívott, a fentiekben megjelölt elvi bírósági határozatra is figyelemmel a társulással szemben, illetve a társulás által a követelést polgári perben lehet érvényesíteni.
[11] A másodfokú bíróság álláspontja értelmében elfogadható volt a felperesnek az az érvelése, hogy a jogosult a harmadik személy részéről felajánlott teljesítést is köteles elfogadni. A felperesnek tehát a kötelező önkormányzati feladat folyamatos biztosítása miatt érdekében állt, hogy a fenntartáshoz szükséges hiányzó összeget az alperesek helyett is megfizesse. Mindez a Ptk. 286. § (2) bekezdésének megfelelően a felperes javára az alperesekkel szemben megtérítési igényt keletkeztetett.
[12] A jogerős ítélet indokolása szerint azonban ez a megtérítési igény a felperest csak annyiban illette meg, amilyen mértékben a társulásnak az igényérvényesítéskor követelése állt fenn az alperesekkel szemben. A társulás követelése tekintetében viszont az elévülés nyugvásának szabálya nem volt alkalmazható, mert a könyvelés hibája a társulásnak volt betudható, a tévedés az alkalmazottjának eljárása miatt következett be, s így 2007-től az igény érvényesítéséig az elévülés menthető ok hiányában nem nyugodott. A követelés ezért a 2007-től 2009-ig terjedő időszak vonatkozásában elévült. Ennélfogva a felperes 2010. január 1-jétől a 2014. évvel bezárólag az I. rendű alperestől 26 187 000 forint, a II. rendű alperestől 3 933 000 forint megtérítését követelhette. Az alpereseket a késedelmi kamat fizetésének kötelezettsége 2015. augusztus 19-től terhelte, a társulás ugyanis első ízben ekkor érvényesítette velük szemben az igényét.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[13] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. A Ptk. 29. §-ára is hivatkozással kifejtette, hogy élesen szét kell választani a jogi személyek belső és külső jogviszonyait, és az adott esetben a társulás jogi személyiségének semmilyen jelentősége nincs, a per tárgyát a tagok belső elszámolási jogviszonya képezi. Az Mötv. 87-88. §-aira és 90. § (2) bekezdésére, valamint a felek közötti társulási megállapodás egyes kikötéseire utalva kiemelte, hogy a társulási megállapodásban a társulás szerződő félként nem vett részt, ami önmagában kizárta, hogy a megállapodásból fakadó elszámolási jogviszony a társulás és a tagönkormányzatok között jött volna létre. Emiatt álláspontja szerint téves és törvénysértő a másodfokú bíróságnak az az okfejtése, miszerint a jogerős ítéletben megállapított marasztalási összeg azért illette meg, mert az alperesek tartozását a társulásnak megfizette, és annak megtérítését a Ptk. 286. § (2) bekezdése szerint igényelhette. Ezzel szemben a követelés érvényesítésére – ahogy az elsőfokú bíróság ítélete is rögzítette – a Ptk. 198. § (1) bekezdése alapján volt jogosult.
[14] A felperes felülvizsgálati érvelése értelmében a másodfokú bíróság az elévülés nyugvásának kérdésében ugyancsak tévesen, a Ptk. 326. § (2) bekezdésének téves alkalmazásával foglalt állást. Az évekig senki által fel nem ismert könyvelési hiba ugyanis egyértelműen az elévülés nyugvására okot adó körülménynek minősíthető. A követelés pontos összegét csak a könyvszakértői véleményből ismerte meg, a követelés érvényesítésének akadálya ekkor szűnik meg, és a keresetét az előírt határidőn belül előterjesztette. Ezzel szemben a másodfokú bíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 220. § (1) bekezdés d) pontját sértő módon nem adta indokát annak, hogy milyen következtetés eredményeként jutott ettől eltérő megállapításra.
[15] A felperes a Ptk. 301. § (1) bekezdésének megsértésére hivatkozással a jogerős ítéletnek a késedelmi-kamat-fizetési kötelezettség kezdő időpontját meghatározó rendelkezését is támadta.
[16] Az alperesek felülvizsgálati kérelmükben elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset teljes elutasítását, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérték. Hivatkozásuk szerint a Ptk. 286. §-a a felek jogviszonyában nem alkalmazható. Ezt azzal indokolták, hogy a társulásnak esedékessé vált követelése velük szemben nem volt, és a felperes szándéka nem irányulhatott arra, hogy helyettük a társulás részére teljesítsen, mert a könyvelési hibáról sem volt tudomása. Ehhez képest a felperesnek kötelmi igénye a társulással szemben keletkezett, és azt vele szemben kellett volna érvényesítenie. Az a tény, hogy ezt elmulasztotta, önmagában kizárja annak a lehetőségét, hogy velük szemben követelést támasszon.
[17] Az alperesek a másodlagos felülvizsgálati kérelmüket arra alapították, hogy a perben hatáskörrel nem rendelkező bíróságok jártak el. Az Mötv. 92. §-a ugyanis a helyi önkormányzatok képviselő-testületei között a társulások működése során felmerülő vitás kérdéseket a közigazgatási és munkaügyi bíróság hatáskörébe utalja. A felek a társulási megállapodásukat az Mötv. IV. fejezetének megfelelően módosították, és abban a K.-i Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság illetékességét kötötték ki. Minthogy a per tárgya a felek között kialakult elszámolási vita, hatásköre a közigazgatási és munkaügyi bíróságnak van.
A Kúria döntése és jogi indokai
[18] A Kúria előrebocsátja, hogy mivel az alperesek a felülvizsgálati kérelmükben a Pp. 158. § (1) bekezdése szerint az eljárás bármely szakában hivatalból figyelembe veendő, a Pp. 275. § (2) bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelem korlátaira tekintet nélkül is vizsgálandó permegszüntetési okra hivatkoztak, ezért elsődlegesen annak fennállásának kérdésében kellett állást foglalni.
[19] Az alperesek másodlagos felülvizsgálati kérelme megalapozott.
[20] A Kúria a felülvizsgálati eljárás eredményeként azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet az alperesek által megjelölt okból jogszabálysértő.
[21] Ítéletének indokolásában mindkét fokú bíróság hivatkozott az EBH 2006.1482. számú elvi bírósági határozatban kifejtett azon jogi álláspontra, amely szerint az önkormányzati társulásból eredő, a társult önkormányzatok közötti pénzfizetési igény polgári perben érvényesíthető. Ennek – a helyi bíróság és megyei bíróság közötti negatív hatásköri összeütközés tárgyában hozott, az előbbi bíróság kijelöléséről szóló – döntésnek az indoka az volt, hogy az említett per nem minősült a Pp. XX. fejezetében szabályozott közigazgatási pernek, s így az a Pp. 22. § (1) bekezdése szerinti általános hatáskörű helyi bíróság hatáskörébe tartozott. A megváltozott jogi szabályozás miatt azonban ezt az álláspontot az adott perben már nem lehetett irányadónak tekinteni.
[22] Az Mötv. 2013. január 1-jén hatályba lépett 92. §-ának első mondata értelmében a helyi önkormányzatok képviselő-testületei között a társulások működése során felmerülő vitás kérdésekben a közigazgatási és munkaügyi bíróság dönt. Ez azt jelenti, hogy bár e perekben – eltérő rendelkezés hiányában – továbbra is a Pp. általános szabályait kell alkalmazni, de azok elbírálása a közigazgatási és munkaügyi bíróság hatáskörébe tartozik.
[23] Az Átmeneti rendelkezések között az Mötv. 146. § (1) bekezdése tartalmazta, hogy az e törvény hatálybalépése előtt kötött önkormányzati társulási megállapodásokat a képviselő-testületek felülvizsgálják és e törvény rendelkezéseinek megfelelően módosítják e törvény hatálybalépését követő hat hónapon belül. Ennek megfelelően a felek is módosították a társulási megállapodásukat. A felperes által a keresetlevélhez mellékelt, a 2016. május 30-án kelt módosítással egységes szerkezetbe foglalt megállapodás X. fejezetének 4. pontja szerint „[a] helyi önkormányzatok képviselő-testületei között a társulások működése során felmerülő vitás kérdésekben kikötik a K.-i Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság illetékességét”.
[24] A bíróságoknak a 2017. október 17-én indult perben már alkalmazniuk kellett a fenti hatásköri szabályt, és figyelemmel kellett lenniük a felek hivatkozott illetékességi kikötésére. A Pp. 28. §-a a hatáskör, míg 43. §-ának (1) bekezdése az illetékesség hiányának hivatalbóli figyelembevételét írja elő. Az elsőfokú bíróságnak ezért a Pp. 129. § (1) bekezdése alapján a keresetlevél áttételéről, a – per tárgyának értékétől független – hatáskör és – a Pp. 41. § (3) bekezdése szerinti kizárólagos illetékességre tekintettel – az illetékesség hiányának későbbi észlelése esetén pedig a Pp. 130. § (1) bekezdésének b) pontjára és 157. § a) pontjára figyelemmel, a Pp. 158. § (2) bekezdése alapján a per megszüntetéséről, és egyidejűleg a keresetlevél áttételéről kellett volna rendelkeznie. A másodfokú bíróságnak észlelnie kellett volna az elsőfokú bíróság mulasztását, és a Pp. 251. § (1) bekezdésének alkalmazásával magának kellett volna intézkednie a per megszüntetése, az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése és az áttétel felől (BH 1995.520., Pfv.V.20.864/2018/10.).
[25] A Kúria a kifejtettekre figyelemmel a jogerős ítéletet az elsőfokú bíróság ítéletére kiterjedő hatállyal hatályon kívül helyezte, a pert megszüntette és elrendelte a keresetlevélnek a perre az Mötv. 92. §-a értelmében hatáskörrel, míg a Pp. 41. § (3) bekezdése alapján kizárólagos illetékességgel rendelkező K.-i Közigazgatási és Munkaügyi Bírósághoz való áttételét.
(Kúria Pfv. V. 21.471/2018.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás