BÜ BH 2019/248
BÜ BH 2019/248
2019.09.01.
Az 1952. évi III. tv. (régi Pp.) alkalmazásában nem minősül keresetváltoztatásnak, ha a felperes valamely, az elsőfokú tárgyalás berekesztését követően bekövetkezett – nem az ő érdekkörében felmerült – okból a keresetét úgy pontosítja, hogy az nem érinti érdemben sem az ügy elbírálása szempontjából irányadó tényállást, sem az általa érvényesíteni kívánt jogot [1952. évi III. tv. (régi Pp.) 146. § (5) bek., 247. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az A. sétány 4. szám alatt található társasüdülő a felperes társasházat alkotó közösség tulajdona. Annak építésekor az ingatlant az akkori H. utca, jelenleg A. sétány felől lehetett megközelíteni. Az ingatlanon egymástól eltolva két épület került kialakításra: a telek felső északi részén a 64 üdülőegységes „B” jelű, a telek alsó déli részén a 32 üdülőegységes „A” jelű épület.
[2] Az építkezés során az egyik személygépkocsi-parkolót az alsó „A” jelű épület és az A. sétány közötti kerítésvonal közé helyezték el. A parkolóterület kb. 900 m2, azon kb. 35 darab gépjármű fér el.
[3] Az alperes jogelődje az ingatlan északi részéből kisajátítással 1975-ben – területfejlesztés során – kialakította az M. utcát. Ezzel a felperes ingatlana két oldalról is közvetlen kapcsolatba került a közúttal.
[4] A felperes a későbbiekben az M. utcai oldalon kerítést épített. Azon egy gyalogos- és egy gépjármű-áthaladást biztostó kapu került kialakításra. A felperes ingatlana épületekkel, parkolóval nem fedett része – az épületek körüli járdák kivételével – zöldterület, azt az ingatlan tulajdonosai pihenőterületként használják. A területen a 96 üdülőlakrész több mint kétszáz személy tulajdonában, illetve haszonélvezetében áll.
[5] Az alperes településfejlesztési koncepciójában az elmúlt években az A. sétány fejlesztését határozta el, amelynek célja a helyi két strand közötti terület olyan mértékű fejlesztése, amely tekintettel van a megnövekedett turistaforgalomra és színvonalában a városi sétány folytatásának tekinthető. E koncepció keretében az A. sétány melletti területek rendezése megkezdődött, a korábban elhanyagolt ingatlanokon sorházak épültek. Ezzel egyidejűleg az alperes a tulajdonában álló A. sétányt átalakította, a burkolatát korszerűsítette, lehetővé téve a megnövekedett gyalogos- és kerékpáros-forgalmat. Az alperes ezzel egyidejű célja az A. sétányon korábban kialakult gépjárműforgalom minimálisra csökkentése. Az A. sétánnyal szomszédos telkeken lezajlott fejlesztések eredményeképpen jelenleg is épülőfélben lévő sorházak, apartmanházak megközelítése sem lehetséges ma már az A. sétányon keresztül, az épületek kialakítására is oly módon került sor, hogy azok az M. utca felől közelíthetők meg közúton. Az alperes célja, hogy az A. sétányon a gépjárműforgalom elsősorban a strandokon, illetve az A. sétány mentén található vendéglátóipari egységek kiszolgálásához kapcsolódva a kialakított szervizúton bonyolódjon. E terv megvalósulása érdekében az alperes az A. sétány két bejárati oldalán a korábban „Behajtani tilos, kivéve célforgalom” kiegészítő táblát „Kivéve áruszállítás és engedéllyel” kiegészítő táblára cserélte.
[6] A lecserélt közlekedési táblák miatt a felperes ingatlanának a tulajdonosai a parkolóhelyeik egy részét az A. sétányon keresztül gépjárművel nem tudják jogszerűen megközelíteni.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[7] A felperes pontosított keresetében – egyebek mellett – kérte, hogy a bíróság kötelezze a helyi önkormányzat alperest, hogy az A. sétány és a K. köz határán kihelyezett „Behajtani tilos” közlekedési tábla alatt a „Kivétel áruszállítás és engedéllyel” kiegészítő táblát az alperes cserélje vissza az eredeti állapotnak megfelelő feliratú táblára, amely a célforgalmat is lehetővé tette vagy adjon az alperes a részére behajtási engedélyt.
[8] Másodlagosan a kereseti kérelme útszolgalom alapítására irányult.
[9] Az alperes kérte a kereset elutasítását.
[10] Álláspontja szerint a táblák kihelyezéséhez és azok cseréjéhez joga van, ez nem jogellenes magatartás, annak a célja az volt, hogy az A. sétány fejlesztése a településfejlesztési koncepciónak megfelelően megtörténhessen, a városi sétány meghosszabbítása körében elsősorban a gyalogos-, illetve a kerékpáros-forgalomnak engedje át az A. sétányt.
Az első- és másodfokú ítélet
[11] Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
[12] Kifejtette a következőket. A közút kezelője a helyi közutak esetében a helyi önkormányzat, ezért a felperes igényét az alperessel szemben érvényesíthette. A tulajdonjog védelmének egyik eszköze a tulajdon háborítatlanságát védő per, és ehhez képest a felperes a keresetét a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 115. § (3) bekezdésére alapította. A felperes igénye polgári perben érvényesíthető.
[13] A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján úgy ítélte meg, hogy az alperes nem mint közigazgatási hatóság jár el a kezelésében lévő közút kapcsán, intézkedéseivel összefüggésben olyan közigazgatási határozatot nem hoz, amellyel szemben az érintettek jogorvoslattal élhetnének. Ezért arra a következtetésre jutott, hogy a felperes indíthat tulajdonjoga háborítatlansága érdekében pert az alperessel szemben abban az esetben, ha az alperes mint az A. sétány tulajdonosa közfeladata ellátása körében, de tulajdonjogához kapcsolódóan szabályozza a helyi közút forgalmi rendjét, és esetlegesen ezzel valamely más tulajdonost a tulajdonjogához tartozó jogosítványok gyakorlásában korlátoz.
[14] Kiemelte, hogy a tulajdonjog háborítatlanságát védő per [régi Ptk. 115. § (3) bek.] akkor indítható, ha a tulajdonjog zavartalan gyakorlását jogellenes beavatkozás vagy behatás gátolja vagy akadályozza. A per célja, hogy a jogellenes háborítás megszüntetésével a bíróság a tulajdonos zavartalan joggyakorlását biztosítsa. A rendelkezésre álló bizonyítékokból szerinte az volt megállapítható, hogy 1968-1970 között, amikor a felperes ingatlanán az egyes apartmanok építése befejeződött, még nem létezett az M. utca, így a felperes tulajdonosai a közös tulajdonukban álló földrészleten lévő parkolót csak az A. sétányon keresztül közelíthették meg. Ehhez képest az elmúlt évtizedekben a helyzet annyiban módosult, hogy az M. utca kialakításával másik közúti összeköttetése is van a felperes ingatlanának, másrészről a településfejlesztés koncepciójában az alperes elhatározta az A. sétány jelentős mérvű fejlesztését.
[15] Okfejtése szerint a helyszíni szemle adatai alapján az is megállapítható volt, hogy a jelenlegi helyzetben a felperes tulajdonosai az M. utca felől parkolóikat nem tudják megközelíteni. Így az alperesnek az az érdeke, hogy egyrészről a tulajdonában álló sétányt közösségi érdekből fejleszteni kívánja, és e tekintetben a forgalmat szabályozza, másrészről a felperesnek az a tulajdonosi érdeke, hogy a közös tulajdonban álló parkolóhelyeket a tulajdonostársak elérhessék, egymással ütközik.
[16] Rámutatott a következőkre. A perben kirendelt szakértő egyrészről megállapította, hogy anyagi ráfordítások mellett a felperesnek van lehetősége az M. utca felől úgy kialakítani a bejáratát, hogy a tulajdonosai minden parkolóját elérhessék. A szakvéleményében arra is utalt, hogy műszaki szempontból továbbra is megoldható a bejárás az A. sétány felől a K. közön keresztül. Álláspontja szerint műszaki szempontból nem indokolt a felperes tulajdonosainak a bejárását megszüntetni az A. sétány felől. Megállapította azt is: az alperes azzal, hogy a közlekedési táblát lecserélte, akadályozta a felperest a tulajdonjoga gyakorlásában, mert az ingatlana használatát korlátozta. A peres felek érdekinek összevetése folytán azonban arra a következtetésre jutott, hogy a peres felek érdekei közötti konfliktus feloldható oly módon, hogy a felperes az M. utca felől alakít ki bejárási lehetőséget.
[17] Utalt arra is, hogy az igazságügyi szakértő kidolgozta azt a lehetőséget is, amelynek során a felperes tulajdonosai az M. utca felől kialakítják a bejárásukat és elérhetik a parkolójukat. Kifejtette, hogy az alperesnek a felperes tulajdonosi jogainak a gyakorlását korlátozó magatartása jogkövetkezménye szempontjából van jelentősége a korlátozás vagy akadályozás tényének. Megítélése szerint az alperes a közérdek körében az A. sétány fejlesztése során a helyi közút forgalmát szabályozhatta a táblacserével, amivel ugyan korlátozta a felpereseket a tulajdonosi jogaik gyakorlásában, de nem lehetetlenítette el, illetve nem akadályozta véglegesen.
[18] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[19] Kifejtette, hogy mivel a felperes a kereseti kérelmét a régi Ptk. 115. § (3) bekezdésére alapította, ezért az igény érdemben polgári perben vizsgálható volt. A keresetben kért jogkövetkezmény levonására azonban a polgári perben nem látott lehetőséget, mivel a felek a közlekedési tábla elhelyezését illetően nem állnak egymással polgári jogi jogviszonyban. Kifejtette továbbá a következőket. Az utak forgalmának szabályozása a jogszabályban meghatározott kivételekkel az út kezelőjének a feladata, aki köteles gondoskodni arról, hogy a közút a biztonságos közlekedésre alkalmas legyen. A közút forgalmi rendjét a közút kezelője alakítja ki, aki a helyi közutak tekintetében a helyi önkormányzat. A bírói gyakorlat a közúti forgalom szervezését, a jelzőtáblák elhelyezését a közhatalom gyakorlása körébe tartozó szervező tevékenység ellátásának tekinti.
[20] Szerinte azt helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a helyi közutakra vonatkozó feladatát az önkormányzat a tulajdonával történő gazdálkodás révén teljesíti, de tévedett abban, hogy nem ismerte fel ennek a közhatalmi jellegét, azaz azt, hogy a hatósági feladatok ellátása nem azonosítható a tulajdonosi jogok és kötelezettségek gyakorlásával. Mivel az alperes a kiegészítő táblák cseréjével közhatalmat gyakorolt, ezért – álláspontja szerint – hatósági jogkörben járt el, és a korábbi tábla visszahelyezésére az alperest a polgári ügyben eljáró bíróság nem kötelezheti.
[21] Okfejtése szerint a kifejtettekből következik, hogy az elsőfokú bíróság érdemben helyes döntést hozott, ugyanakkor a felek érdekének mérlegelésére vonatkozó megállapításokat mellőzte, mivel a kereset nem azért alaptalan, mert az alperes érdeke indokolja a sétány gépjárműforgalmának csökkentését.
[22] A felperesnek a jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelme folytán indult felülvizsgálati eljárásban a Kúria a jogerős ítéletnek a felülvizsgálattal támadott rendelkezését hatályon kívül helyezte és ebben a keretben a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A Kúria a határozatában egyebek mellett utalt rá, hogy a másodfokú bíróság részéről nem helyénvaló az a következtetés, hogy az alperes a tiltótáblák cseréjével összefüggésben hatósági jogkörben járt el, ezért a táblák elhelyezésének a jogszerűsége és az azzal járó érdeksérelem polgári perben nem vizsgálható, és ezáltal jogszabályt sértett, amikor a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 239. §-a szerint alkalmazandó 213. § (1) bekezdésébe ütköző módon nem bírálta el érdemben a felperes fellebbezését. Meghagyta a másodfokú bíróságnak, hogy a felperes fellebbezését érdemben bírálja el, és annak megfelelően hozzon érdemi határozatot.
[23] A megismételt másodfokú eljárás során a felperes képviselője úgy nyilatkozott, hogy az A. sétány és a K. köz találkozásánál már nem található „Behajtani tilos” tábla, az eltávolításra került. Előadta továbbá, hogy az alperes a K. közt is sétálóutcává alakította, az a gépjárművek számára mindkét oldalon lezárásra került.
[24] Ezt követően a felperes pontosított keresetében változatlanul a régi Ptk. 115. § (3) bekezdésére hivatkozva az alperest arra kérte kötelezni, hogy az A. sétányt és a K. közt követő H. utca kereszteződésében „Behajtani tilos!”, „Kivétel áruszállítás és célforgalom” közlekedési táblát helyezzen el. Kifejtette, hogy az A. sétány és a K. köz kereszteződésében korábban elhelyezett, a behajtást tiltó közlekedési tábla áthelyezése nem tette okafogyottá a keresetét, mert az ingatlana a K. köz felől az A. sétányon át nem közelíthető meg, emiatt a helyzet nem változott, az A. sétány felől változatlanul nem közelíthető meg a perbeli ingatlan gépkocsival.
[25] A másodfokú bíróság a megismételt eljárásban meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[26] Kifejtette, hogy a felperes valójában a keresetét megváltoztatta. Szerinte a felperes módosított keresetében nem újabb tényeket hozott fel, hanem teljesen más tényállás alapján kért jogvédelmet, a kért jogvédelem már nem az A. sétány és a K. köz, hanem az A. sétány és a H. utca kereszteződésére vonatkozik, így a felperes a keresettel érvényesített jogot változtatta meg. Mindebből következően – szerinte – a felperes keresete a régi Pp. 146. § (5) bekezdése értelmében keresetváltoztatásnak minősül, amelyre a másodfokú eljárásban nincs lehetőség.
[27] A leírtak alapján nem látott lehetőséget a megváltoztatott keresetnek a felülbírálati eljárásban történő érdemi vizsgálatára. Ebből következő álláspontja szerint nem állapítható meg a kereset alapossága, ezért a keresetet elutasító elsőfokú döntés helybenhagyása indokolt.
[28] Rámutatott, hogy amennyiben a felperes a másodfokú eljárásban előterjesztett beadványát úgy lehetne értelmezni, hogy az eredeti keresetét is fenntartotta, akkor annak elutasítása lenne indokolt, a „Behajtani tilos” tábla a felperes által is elismerten megtörtént eltávolítása által ugyanis közlekedési tábla nem tiltja a felperes tulajdonközössége számára a behajtást – az jelenleg egyéb okból akadályozott –, ezért a felperes által az eredeti kereseti kérelemben sérelmezett jogellenes behatás megszűnt, okafogyottá vált annak megszüntetésére kötelezni az alperest. Hivatkozott arra is, hogy nem létező közlekedési táblához kiegészítő tábla elhelyezése sem lehetséges, az ilyen tartalmú határozat ugyanis végrehajthatatlan lenne.
[29] A kifejtettekből azt a következtetést vonta le, hogy az elsőfokú ítéletnek a keresetet elutasító rendelkezése helytálló, ugyanakkor a felperes által elismerten megtörtént körülményváltozás miatt az elsőfokú ítélet indokolását módosította, és az elsőfokú bíróság által kifejtetteket mellőzte. Szintén mellőzte a hivatkozott körülményváltozás okából a felperesnek az érdekek mérlegelésére vonatkozó fellebbezése érdemi elbírálását, mert szerinte a Kúria hatályon kívül helyező határozatában előírtak az időközben bekövetkezett körülményváltozás miatt nem teljesíthetők.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[30] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte annak a hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását. Másodlagos kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalra utasítását célozta.
[31] Állította, hogy a keresetének a másodfokú eljárásban történt kényszerű pontosítása nem minősül meg nem engedett keresetváltoztatásnak.
[32] Érvelése szerint a másodfokú eljárásban az alperes bejelentéseire tekintettel kényszerült keresetpontosításra: a keresetét annyiban pontosította, hogy a már előterjesztett tartalommal az A. sétány-H. utca kereszteződésre vonatkozóan kérte az alperes kötelezését a kereset szerint. Utalt arra, hogy e beadványában kifejtette: az előadása nem minősül tiltott keresetváltoztatásnak.
[33] Sérelmezte, hogy mindezek után a másodfokú bíróság továbbra sem bírálta el érdemben a fellebbezését, hanem az eredeti kereseti kérelme alapján értékelte azt, az elsőfokú ítélet idetartozó indokolását pedig mellőzte. Hangsúlyozta, hogy valójában a keresetét annyiban pontosította, hogy az eredetileg kért jogvédelem eléréséhez az A. sétány és H. utca kereszteződésben kéri az alperest a megjelölt tartalmú közlekedési táblák elhelyezésére.
[34] Szerinte a másodfokú bíróságnak – ha a jogi álláspontjában következetes – a pert meg kellett volna szüntetnie, vagy az elsőfokú ítéletet hatályon kívül kellett volna helyeznie. Változatlanul állította, hogy nem esik a tiltott keresetváltoztatás hatálya alá az, hogy az alperes magatartására visszavezethető okból a másodfokú eljárásban „a kereset korrekciójára” kényszerült a keresetben érvényesíteni kívánt jogvédelmi igény érdemi változtatása nélkül.
[35] Hangsúlyozta, hogy a pernek nem egy közlekedési tábla mikénti elhelyezése volt a tárgya, a régi Ptk. 115. § (3) bekezdésére alapítottan tulajdonháborítás-megszüntetés iránt indított pert, amelynek ténybeli alapja az alperes jogtalan beavatkozása. Kiemelte, hogy a perben az alperes által elkövetett tulajdonháborítás orvoslását kérte a bíróságtól, elsődlegesen a közlekedési táblák cseréjével, másodlagosan behajtási engedély biztosításával. A jogvédelmi igényét megalapozó tényként hivatkozott arra, hogy az alperes jogellenes beavatkozásának eredményeként nem tudja zavartalanul gyakorolni tulajdonosi jogait.
[36] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását célozta.
A Kúria döntése és jogi indokai
[37] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
[38] A Kúriának elsődlegesen abban kellett állást foglalnia, hogy a felperesnek a másodfokú eljárásban tett nyilatkozata, miszerint az időközben az alperes által megváltoztatott forgalmi rendre tekintettel az A. sétány és H. utca kereszteződésében kérte a „Behajtani tilos” tábla mellé a „Kivétel áruszállítás és célforgalom” tábla elhelyezését, a régi Pp. 247. § (1) bekezdésébe ütköző, tiltott keresetváltoztatásnak minősül-e.
[39] A régi Pp. 146. § (5) bekezdése rendelkezik arról, hogy melyek azok a jognyilatkozatok, amelyek nem minősülnek keresetváltoztatásnak. A 146. § (5) bekezdés b)-d) pontjaiban foglalt esetekben közös, hogy a kérelem megváltoztatásának indoka egy, az elsőfokú eljárás befejezését követően felmerült, nem a felperes magatartására vagy mulasztására visszavezethető objektív – rajta kívül álló – körülmény, amely a jogvita elbírálására irányadó tényállás kisebb módosítását jelenti anélkül, hogy a felperes által érvényesíteni kívánt jogot vagy a perbe vitt jogviszonyt érintené. A keresetváltoztatásnak nem minősülő jognyilatkozatok dogmatikai indoka részben pergazdasági szempontokon alapul, részben az alkalmazandó anyagi jog sajátosságaiból is fakad. E megfontolásból eredően a bírói gyakorlat szerint például a közös tulajdon megszüntetése kapcsán nem jelent keresetváltoztatást a megszüntetési módok lehetőségének a bővítése (BH 1993.672.), vagy ha a fél valamely utóbb bekövetkezett változás miatt tér át az egyik választott szavatossági jogról a másikra. Ez utóbbi gyakorlat a régi Pp. 146. § (5) bekezdés b) pontjában foglaltak analógiájára épít (3/2015. PJE határozat V/3. pontjával fenntartott 2/2012. PJE határozat).
[40] Az adott ügyben a felperes arra alapította az igényét, hogy a forgalmi rend megváltozása miatt a közös tulajdonban álló ingatlana használatában a tulajdonostársak akadályoztatva vannak, azt a megváltozott forgalmi rend miatt parkolás céljára csak részben tudják igénybe venni. A keresetváltoztatás nem érintette az általa érvényesíteni kívánt jogot, az általa kért jogvédelmet és – szemben a másodfokú ítéletben foglaltakkal – nem érintette érdemben a jogvita elbírálására irányadó tényállást.
[41] A Kúria álláspontja szerint mindezekre figyelemmel a felperesnek a másodfokú eljárásban szükségképpen előterjesztett „kérelemváltoztatása” nem minősül a régi Pp. 247. § (1) bekezdésébe ütköző keresetváltoztatásnak. Ezért akkor járt volna el helyesen a másodfokú bíróság, ha a felperes nyilatkozatában foglaltakat is figyelembe véve érdemben bírálja el a felperes fellebbezését és érdemben foglal állást az elsőfokú ítélet jogszerűsége kérdésében. Mivel erre nem került sor, a Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és ebben a körben a másodfokú bíróságot ismételten új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(Kúria Pfv. I. 20.269/2018.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás