PK ÍH 2019/25.
PK ÍH 2019/25.
2019.03.01.
I. A Pp. 176. § (1) bekezdés j) pontjára alapított visszautasítás esetén az elsőfokú bíróságnak egyedi, beazonosítható módon kell megjelölnie azon tartalmi elemeket, amelyeket a keresetlevél nem tartalmaz.
II. Ha a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg, hogy a keresetlevél visszautasításának feltételei fennállnak-e, a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja.
III. Keresethalmazat esetén a Pp. 170. § (2) bekezdésében foglalt tartalmi elemeket keresetenként kell teljesíteni. Az azonban, hogy ezt milyen szerkezeti formában teszi meg a felperes, a Pp. nem írja elő. Az olyan tartalmi elemet, amely minden egyes alperesnél azonos, külön-külön is feltüntetheti, de elegendő egyszer feltüntetnie utalva arra, hogy az valamennyi alperesre vonatkozik.
IV. Amennyiben az elsőfokú bíróság megítélése szerint a fél bizonyítási indítványa nem felel meg a Pp. 275. § (2) bekezdésének, úgy e körben a Pp. 176. § (2) bekezdés e) pontja alapján hiánypótlást kell elrendelnie. [Pp. 170. § (2), 173. §, 176. § (1) j) pont, 176. § (2) e) pont, 275. § (2)]
Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott végzésében a keresetlevelet a Pp. 176. § (1) bekezdés j) pontja alapján visszautasította.
A végzése indokolásában megállapította, hogy a jogi képviselő által benyújtott keresetlevél nem tartalmazta a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 170. §-ában előírt alaki kellékeket. A keresetlevél érdemi részében nem voltak elkülönítve a tényállításokat alátámasztó bizonyítékok, illetve azok nem voltak elkülönítve a záró részben feltüntetett tényeket alátámasztó bizonyítékoktól. A keresetlevél nem felel meg a Pp. 170. § (4) bekezdésében írtaknak. Az alperesek azonosító adatai rendelkezésre állnak, azonban az alperesek születési helye és ideje, valamint anyja neve a keresetlevélben nem került feltüntetésre. A bizonyítékok megjelölése nem felelt meg a Pp. 170. § (2) bekezdés e) pontjában foglaltaknak. A keresetlevél záró részében a bíróság hatáskörét megalapozó tények nem kerültek feltüntetésre.
A felperes fellebbezésében a sérelmezett határozat megváltoztatását és a keresetlevél visszautasításának a mellőzését kérte a Pp. 389. §-a alapján alkalmazandó Pp. 383. § (2) bekezdés 2. fordulata alapján. A másodfokú bíróság felülbírálati jogkörét a Pp. 369. § (3) bekezdés a) és c) pontjaiban jelölte meg, megsértett jogszabályként a Pp. 176. § (1) bekezdés j) pontjára és a Pp. 279. § (1) bekezdésére hivatkozott.
Állította, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást iratellenesen állapította meg, az abból levont jogi következtetése pedig a Pp. 176. § (1) bekezdése j) pontjába ütközik. A bizonyítékok elkülönítésével kapcsolatos kifogás alaptalan, az a Pp. egyetlen rendelkezéséből sem következik. A keresetlevelében egyértelműen, folyamatos számozással feltüntetésre került minden egyes tényállításánál az ahhoz tartozó bizonyíték. A keresetlevél végén a bizonyítékokat listaszerűen felsorolta. Hangsúlyozta, hogy nem értelmezhető számára, hogy az elsőfokú bíróság mit ért a qqbizonyítékok elkülönített megjelölésénwq.
A keresetlevele a keresethalmazatra írt formai és tartalmi követelményeknek kétségkívül nem felel meg, ennek azonban az az oka, hogy nem tartalmaz keresethalmazatot. A Pp. 173. § (1) bekezdése a keresethalmazatot qqvalódi tárgyi keresethalmazatkéntwq definiálja, ezzel szemben tartalmát tekintve egy keresetet terjesztett csak elő.
A keresetlevél megfelel a Pp. 170. § (1) bekezdés b) pontjában foglaltaknak, abban az alperesek lakóhelye feltüntetésre került.
Minden tényállításnál megjelölte, hogy azt mely bizonyítékkal kívánja igazolni. Valamennyi bizonyítékának alkalmassága evidens, köztudomású tény a Pp. 266. § (2) bekezdése alapján. Álláspontja szerint a Pp. 275. § (1) bekezdése csak olyan esetekben támaszt indokolási kötelezettséget, ha önmagából a bizonyítékból ez nem következik, az Alaptörvény 28. cikkében foglalt értelmezési előírásnak is ez a jogértelmezés felel meg.
A keresetlevél záró részében a pertárgy értékét, az elsőfokú bíróság hatáskörét megalapozó jogszabályhelyeket megjelölte a Pp. 20. § (1) bekezdése alapján.
A fellebbezés annyiban alapos, hogy az elsőfokú bíróság végzése az elsőfokú eljárás lényeges eljárási szabályainak megsértése miatt érdemben nem volt felülbírálható.
Az elsőfokú bíróság a Pp. 176. § (1) bekezdés j) pontja alapján több okot is megjelölve utasította vissza a keresetlevelet.
A visszautasítás egyik indoka az volt, hogy a keresetlevél záró részében nem kerültek feltüntetésre a bíróság hatáskörét megalapozó tények. A felperes fellebbezésében joggal kifogásolta, hogy nem világos számára, milyen további tényelőadásokat kellett volna tennie a hatáskör tekintetében, mivel határozott tényállítást tett a pertárgy értékére.
Az ítélőtábla kiemeli, hogy a Pp. 176. § (1) bekezdés j) pontjára alapított visszautasítás esetén az elsőfokú bíróságnak egyedi, beazonosítható módon kell megjelölnie azon tartalmi elemeket, amelyeket a keresetlevél nem tartalmaz. Ezzel összefüggésben a Civilisztikai Kollégiumvezetők 2017. július 7. napján megtartott Országos Tanácskozásán elfogadott 10. számú állásfoglalás szerint, ha a keresetlevél a Pp. 170. § minden pontjához tartalmaz valamit, de azok nem felelnek meg a törvény követelményének vagy nem teljes körűek, úgy hiánypótlás kiadásának van helye, figyelemmel a Pp. 176. § bekezdés (2) bekezdés e) pontjára [https://kuria-birosag.hu/sites/default/files/sajto/ckot_07_lezarva.pdf]. Az elsőfokú bíróság végzése jogszabálysértő, mivel hiánypótlási felhívás kibocsátása nélkül utasította vissza a keresetlevelet erre hivatkozással, valamint azért is, mert úgy utasította vissza a keresetlevelet, hogy nem jelölte meg, hogy mely tények nem kerültek feltüntetésre a bíróság hatásköre tekintetében. Rámutat az ítélőtábla, hogy a felperes keresetlevele záró részében az önálló zálogjog összegének alapulvételével állapította meg a pertárgy értékét. Amennyiben az elsőfokú bíróság egyéb tényeket hiányolt, így például a Pp. 21. § (2) bekezdés d) pontjában foglalt biztosíték értékének előadását, úgy azt hiánypótlás keretében kellett volna tisztáznia.
Az elsőfokú bíróság a visszautasítás indokaként hivatkozott arra is, hogy a keresetlevél érdemi részében nincsenek elkülönítve a tényállításokat alátámasztó bizonyítékok, illetve azokat nem különítette el a záró részben feltüntetett tényeket alátámasztó bizonyítékoktól. E körben csak általánosságban hivatkozott a Pp. 170. §-ára, nem jelölte meg, hogy annak melyik rendelkezése írja elő, hogy az érdemi részben elkülönítve kell a tényállításokat alátámasztó bizonyítékokat megjelölni, illetve hogy mely bizonyítékok esetén hiányolja ezt. A Pp. 170. § (2) bekezdésének e) pontja pusztán azt írja elő, hogy a tényállításokat alátámasztó és rendelkezésre álló bizonyítékokat kell feltüntetni. Azt azonban nem írja elő, hogy ezt elkülönítve kell megtenni.
Az elsőfokú bíróság lényeges eljárási szabálysértést követett el, mivel nem tüntette fel, hogy a Pp. 170. §-ának mely pontjára alapítja a visszautasítást, ez ugyanis a határozata indokolásából nem derül ki.
A felperes fellebbezésében arra alaptalanul hivatkozott, hogy azért nem keresethalmazatot terjesztett elő, mert a Pp. 173. § (1) bekezdése csak a valódi tárgyi keresethalmazatot definiálja, neki viszont egyetlen kereseti kérelme van. Az ítélőtábla hangsúlyozza, hogy a polgári jogban valódi keresethalmazatról akkor beszélünk, ha a perben több felperes vagy több alperes szerepel (személyi keresethalmazat) vagy a perben több keresetet érvényesítenek (tárgyi keresethalmazat). Ismert továbbá a vegyes keresethalmazat fogalma is, amikor a perben személyi és tárgyi keresethalmazat is előfordul. A Pp. 173. §-a csak a megengedett és a nem engedélyezett keresethalmazatok egyes szabályait tartalmazza, ebből azonban nem vonható le olyan következtetés, hogy a Pp. csak a tárgyi keresethalmazatot tekinti keresethalmazatnak. A felperes keresete személyi keresethalmazatot tartalmaz, arra a Pp. 170. § (4) bekezdése alkalmazandó. Ez alapján keresethalmazat esetén a keresetlevél érdemi részében foglaltakat keresetenként kell teljesíteni, azt azonban a Pp. nem írja elő, hogy ez milyen szerkesztési formában teljesítendő. Nem kifogásolható ezért, ha a fél a keresetlevél egyes elemeit pontokra szedi és egy-egy ponton belül elkülöníti az egyes alperesekkel szembeni keresetét. Ez a felperes keresetlevelének egyes pontjaiban (pl. 1. és 11. pont) megjelenik, míg más pontjaiban nem. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság akkor járt volna el a jogszabálynak megfelelően, ha a Pp. 176. § (2) bekezdés e) pontja alapján hiánypótlásra hívja fel a felperest, hogy a keresetlevele érdemi részének valamennyi pontját keresetenként teljesítse.
Lényeges eljárási szabálysértést követett el azzal is az elsőfokú bíróság, hogy a Pp. 170. §-a (2) bekezdés e) pontjára alapítva utasította vissza a keresetlevelet, mivel a bizonyítékok megjelölése nem felelt meg a Pp. 275. § (1) bekezdésében foglaltaknak. Az ítélőtábla kiemeli, hogy jelen esetben nem a Pp. 275. § (1), hanem a (2) bekezdése irányadó, mivel ez rendelkezik arról, hogy okirat és a tárgyi bizonyítási eszköz rendelkezésre bocsátásakor a fél köteles megjelölni a bizonyítani kívánt tényt és köteles röviden megindokolni a bizonyításra való alkalmasságát. A felperes keresetlevelében jelölt meg bizonyítékokat. Amennyiben az elsőfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy ez nem felel meg a Pp. 275. § (2) bekezdésének, úgy e körben a Pp. 176. § (2) bekezdés e) pontja alapján hiánypótlásra kellett volna a felperest felhívnia.
Az ítélőtábla megállapítása szerint az elsőfokú bíróság alaptalanul utasította vissza a keresetlevelet a Pp. 170. § (1) bekezdés b) pontja alapján is. E körben az ítélőtábla azt hangsúlyozza, hogy a Pp. 176. § (1) bekezdés j) pontja alapján csak akkor lehet helye a keresetlevél visszautasításának, ha a keresetlevél nem tartalmazza a 170. §-ban előírt kötelező tartalmi elemet. Az alperes azonosító adatai azonban csak akkor kötelező tartalmi elemek, ha azok ismertek. Az, hogy a felperes számára ismert-e vagy sem az azonosító adat, már további olyan eljárás lefolytatását feltételezi, amely meghaladja a keresetlevél perfelvételre alkalmasságának vagy alkalmatlanságának vizsgálatát. Mivel a felperes a természetes személy alperes lakóhelyét megjelölte, ezzel a 170. § (1) bekezdés b) pontja szerinti kötelező tartalmi elem megjelölésének eleget tett. Erre tekintettel visszautasításnak ezen pont tekintetében nem volt helye.
Kiemeli az ítélőtábla, hogy a felperes a fellebbezésében ténylegesen azt sérelmezte, hogy a keresetlevele visszautasításának feltételei nem álltak fenn a Pp. 176. § (1) bekezdés j) pontja alapján. A Pp. a végzések elleni fellebbezés esetén a Pp. 389. §-a alapján az ítélet elleni fellebbezésre vonatkozó rendelkezéseket rendeli alkalmazni. Az adott esetben a keresetlevelet visszautasító végzés elleni fellebbezésnél ez utóbbi rendelkezések nehezen értelmezhetőek, hiszen az ügy érdemi eldöntése nem történt meg és az alperes sem tehet észrevételt. A Pp. 110. § (3) bekezdése alapján ezért az ítélőtábla a felperes fellebbezését annak tartalma szerint bírálta el. Mivel a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg, hogy a keresetlevél visszautasításának feltételei fennállnak-e vagy sem, a keresetlevél további vizsgálata szükséges annak megítéléséhez, hogy annak perfelvételre való alkalmassága megállapítható legyen.
A kifejtettekre figyelemmel az ítélőtábla a Pp. 389. §-a alapján alkalmazandó Pp. 381. §-a alapján az elsőfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Az új eljárásban az elsőfokú bíróságnak a keresetlevelet újból meg kell vizsgálnia. Amennyiben álláspontja szerint a bíróság hatáskörét megalapozó tények nem kerültek a záró részben feltüntetésre, úgy hiánypótlási eljárás keretében kell felhívnia a felperest, hogy mely tényeket tüntesse még fel e körben.
Amennyiben a bizonyítékok megjelölése nem felelt meg a Pp. 275. § (2) bekezdésében írtaknak, úgy pontosan meg kell jelölnie az elsőfokú bíróságnak, hogy mely bizonyíték esetén hiányolja, hogy nem jelölte meg a felperes, hogy azzal milyen tényt kíván bizonyítani, és nem indokolta meg a bizonyításra való alkalmasságát.
A keresethalmazatra tekintettel szintén hiánypótlás keretében kell felhívni a felperest arra, hogy valamennyi, a Pp. 170. § (2) bekezdésében foglalt elemet keresetenként teljesítse. Az azonban, hogy ezt milyen szerkezeti formában teszi meg a felperes, már belátására van bízva. Az olyan tartalmi elemet, amely minden egyes alperesnél azonos, külön-külön is feltüntetheti, de elégséges egyszer feltüntetnie utalva arra, hogy az valamennyi alperesre vonatkozik.
Amennyiben a tényállításokat alátámasztó bizonyítékok kapcsán a keresetlevél egyéb hiánypótlásra szorul, úgy azt beazonosítható módon kell az elsőfokú bíróságnak hiánypótlás keretében a felperes tudomására hozni, megjelölve, hogy e körben a Pp. 170. §-ának melyik rendelkezése vagy kötelező tartalmi eleme hiányosságára utal.
(Fővárosi Ítélőtábla 3.Pkf.26.406/2018/2.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás