KÜ BH 2019/256
KÜ BH 2019/256
2019.09.01.
Kérelemre indult eljárásban a kérelem benyújtásakor hatályban lévő szabályokat kell alkalmazni. Belföldi jogsegély keretében beszerzett jegyzői nyilatkozat nem szakhatósági állásfoglalás, az nem köti a hatóságot. Ha ellentétes jegyzői nyilatkozatok állnak rendelkezésre, a hatóság vizsgálhatja azok tartalmát és maga ítélheti meg a jogsegély tárgyát képező kérdést [253/1997. (XII. 20.) Korm. rend. (OTÉK) 19. § (1) bek., 20. § (3) bek., 314/2005. (XI. 8.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kr.) 45. § (3) bek., 71/2015. (III. 30.) Korm. rend. (R.) 5. sz. melléklet].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alperesi beavatkozó 2016. május 31-én Gyöngyöshalász ... helyrajzi számú – a dokumentációban ... helyrajzi számmal jelölt – ingatlanon tervezett tojó- és jércenevelő telepre összevont környezeti hatásvizsgálati és egységes környezethasználati engedélyezési eljárás lefolytatását kérte. A dokumentációban foglaltak alapján a tervezett létesítmény Gyöngyöshalász község külterületén kialakult, működő major északi, beépítetlen részén valósul meg. A létesítéssel érintett ingatlanon jelenleg meglevő, és a tervezett telep kialakítása során is használatban maradó tojóépület 3800 férőhelyes, a tervezett két darab új tojóépület összes férőhelye 100 000 db tojó, valamint a tervezett jércenevelő épület 50 000 férőhelyes lesz.
[2] Az elsőfokú hatóság, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kormányhivatal 2016. július 15-én kelt BO/16/10075-12/2016. számon belföldi jogsegély keretében megkereste Gyöngyöshalász Község Önkormányzata Jegyzőjét (a továbbiakban: Jegyző) a környezeti hatásvizsgálati és az egységes környezethasználati engedélyezési eljárásról szóló 314/2005. (XII. 25.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Khvr.) 1. § (6b) bekezdése alapján a tevékenységnek a helyi környezet- és természetvédelemmel kapcsolatos önkormányzati szabályozásával, valamint a településrendezési eszközökkel való összhangjának megállapítása érdekében. A megkeresésben közölte, hogy a tervezett tojó és jércenevelő baromfitartó telep Gyöngyöshalász ... helyrajzi számú ingatlanon valósulna meg.
[3] A Jegyző a 2016. július 25-én kelt 426-7/2016. számú válaszában a Gyöngyöshalász ... helyrajzi számú ingatlanon tervezett tojó és jércenevelő baromfitartó telepre vonatkozóan megállapította, hogy a tervezett létesítés a helyi környezet- és természetvédelemmel kapcsolatos önkormányzati szabályozással, valamint a településrendezési eszközökkel összhangban áll.
[4] Az elsőfokú környezetvédelmi hatóság a szakhatóságok megkeresése után a 2016. december 22-én kelt BO/16/10075-73/2016. számú határozatával az alperesi beavatkozó részére az egységes környezethasználati engedélyt megadta a tojó és jércenevelő baromfitartó telepre.
[5] A határozat ellen a felperes nyújtott be fellebbezést.
[6] A másodfokú eljárás során a Jegyző a 2017. január 12-én kelt 96/2017. számú beadványában az elsőfokú eljárás során a belföldi jogsegély keretében adott tájékoztatásával ellentétes tartalmú nyilatkozatot tett, mely szerint a tevékenység jelentős környezeti hatású, ezért nem áll összhangban sem a helyi környezet- és természetvédelemmel kapcsolatos önkormányzati szabályozással, sem a településrendezési eszközökkel. Előadta, hogy nem volt egyértelmű, hogy hol tervezik a tevékenység megvalósítását, a helyrajzi szám is elírásra került. Beadványában ezért az új, valós információkra utalással hivatkozott az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet (a továbbiakban: OTÉK) 19. § (1) bekezdésére. A másodfokú hatóság a 2017. február 21-én kelt PE-KTF/1911-5/2017. számú végzésével a belföldi jogsegély keretében nyilatkozattételre hívta fel a Jegyzőt a két tájékoztatása közötti tartalmi ellentét feloldására. Felhívta, hogy jelölje meg azt az önkormányzati szabályozást, melynek álláspontja szerint a tervezett tevékenység nem felel meg, és azt az önkormányzati szabályozást is, melynek alapján a beruházás nincs összhangban a településrendezési eszközökkel.
[7] A Jegyző az álláspontját jogszabályi hivatkozással nem támasztotta alá, ezért a másodfokú hatóság hivatalból vizsgálta a jegyzői nyilatkozat tartalmát. Megállapította, hogy a Gyöngyöshalász Község Önkormányzata Képviselő-testületének a helyi környezet védelméről, a közterületek és ingatlanok rendjéről, a település tisztaságáról szóló, módosított 10/2004. (IV. 26.) önkormányzati rendelete (a továbbiakban: Ökr.) nem tartalmaz helyi környezet- és természetvédelmi vonatkozású szabályozást. A Jegyző nem hivatkozott a beruházás területén, valamint annak környezetében lévő helyi jelentőségű védett természeti területre, természeti értékre. Mivel a Jegyző konkrét jogszabályi rendelkezésre nem hivatkozott, ezért a Jegyzőnek a helyi környezet- és természetvédelemmel kapcsolatos önkormányzati szabályozás tekintetében tett nyilatkozatát nem tekintette megalapozottnak. Rámutatott, hogy az OTÉK 19. § (1) bekezdése nem zárja ki, hogy a környezetre jelentős hatást gyakorló tevékenység Gksz övezetben elhelyezhető legyen.
[8] Az alperes a 2017. március 17-én meghozott PE-KTF/1911-11/2017. számú határozatával az elsőfokú határozat rendelkező részének II. fejezete 5-6. pontja, III. fejezete A) pont a) pontjának megváltoztatása mellett az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felülvizsgálat szempontjából lényeges kereseti kérelem és az alperes, az alperesi beavatkozó ellenkérelme
[9] A felperes keresetet nyújtott be az alperesi határozat felülvizsgálata iránt. Kifogásolta a járványvédelmi intézkedési terv hiányát. Arra hivatkozott, hogy az alperes tévesen értelmezte a Jegyző második nyilatkozatát. Álláspontja szerint a településfejlesztési koncepcióról, az integrált településfejlesztési stratégiáról és a településrendezési eszközökről, valamint egyes településrendezési sajátos jogintézményekről szóló 314/2012. (XI. 8.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kr.) 45. § (3) bekezdése alapján az OTÉK 2012. augusztus 6-án hatályos településrendezési követelményeit alkalmazni kell. Az OTÉK ekkor hatályos 20. § (3) bekezdése tiltja az ingatlanon fertőzőveszélyes, bűzös gazdasági tevékenység végzését.
[10] Az alperes a kereset elutasítását kérte.
[11] Az alperesi beavatkozó szintén a kereset elutasítását indítványozta.
Az elsőfokú ítélet
[12] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét nem találta megalapozottnak, azt ítéletével elutasította. A járványvédelmi intézkedési terv hiányára hivatkozó kereseti kérelem kapcsán megállapította, hogy az Állat-egészségügyi Szabályzat kiadásáról szóló 41/1997. (V. 28.) FM rendelet (a továbbiakban FMr.) 1. számú melléklet 2. § (2) bekezdése alapján járványvédelmi intézkedési tervet nem kellett készíteni, mert ez a szakkérdés nem szerepel a környezetvédelmi és természetvédelmi hatósági és igazgatási feladatokat ellátó szervek kijelöléséről szóló 71/2015. (III. 30.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 5. számú mellékletében, így ennek a szakkérdések vizsgálata nem volt a környezetvédelmi hatóság feladata. Utalt arra, hogy járványvédelmi intézkedési tervet az állomány betelepítésekor kell benyújtani, arról az állategészségügyi hatóság dönt, nem pedig a környezetvédelmi hatóság.
[13] Az elsőfokú bíróság a Jegyző nyilatkozata téves értelmezését sem találta megállapíthatónak. Kifejtette, hogy a jegyzői nyilatkozatok ellentétes tartalmúak voltak, ezért jogszerűen járt el az alperes, amikor ismételt jogsegélykérés után, a jogszabályi hivatkozás nélküli második jegyzői nyilatkozatot az elsővel összevetve, maga ítélte meg a jegyzői nyilatkozatokat. Kifejtette továbbá, hogy a Khvr. 1. § (6b) bekezdése szabja meg a jegyzői nyilatkozat keretét. Az alperes helytállóan állapította meg, hogy az Ökr. nem tartalmaz helyi környezet- és természetvédelmi szabályozást és a Jegyző sem hivatkozott helyi jelentőségű védett természeti területre, természeti értékre. A felperes által hivatkozott Kr. 45. § (3) bekezdését a 385/2015. (XII. 8.) Korm. rendelet 4. § a) pontja 2015. december 11-ével hatályon kívül helyezte, ezért az a 2016. május 31. indult eljárásban nem volt alkalmazható. Az OTÉK 19. § (1) bekezdése értelmében a kereskedelmi, szolgáltató terület elsősorban környezetre jelentős hatást nem gyakorló gazdasági tevékenységi célú épületek elhelyezésére szolgál. A szabályozás nem fogalmaz meg egyértelmű tiltást az „elsősorban” szóra is tekintettel és az OTÉK 20. § (3) bekezdése sem tiltja környezetre jelentős hatást gyakorló tevékenység végzését a perbeli ingatlanon.
[14] Mindezek alapján az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes jogszerűen járt el, amikor az adott tevékenység végzésére az egységes környezethasználati engedélyt megadta.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[15] A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte elsődlegesen az ítélet hatályon kívül helyezését a közigazgatási határozatokra is kiterjedően, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. § (1) bekezdését, a Kr. 45. § (3) bekezdését, az OTÉK 20. § (3) bekezdését, az FMr. 1. számú melléklet 2. § (2) bekezdését.
[16] Kifejtette, hogy a bíróság nem volt figyelemmel arra, hogy a Kr. 45. § (3) bekezdését ugyan a 385/2015. (XII. 8.) Korm. rendelet 4. § a) pontja 2015. december 11-én hatályon kívül helyezte, de a 400/2016. (XII. 5.) Korm. rendelet 24. §-a 2016. december 30-tól ismételten beiktatta a 45. § (3) bekezdését a Kr.-be, így az 2017. március 17-én, a jogerős közigazgatási határozat meghozatalakor hatályos és alkalmazandó volt. Hivatkozott továbbá arra, hogy az OTÉK 20. § (3) bekezdése a baromfitartó telep építményei-nek elhelyezését ipari területbe sorolt övezetben teszi lehetővé, ezért az OTÉK 2012. augusztus 6-án hatályos 20. § (3) bekezdésében foglalt tiltó rendelkezést a bíróságnak figyelembe kellett volna vennie.
[17] A bíróság figyelmen kívül hagyta azt is, hogy az alperesi beavatkozó a kérelmében nem a perbeli ingatlant jelölte meg a baromfitartó telep helyszínéül, ezért a Jegyző számára csak az elsőfokú határozat meghozatala után derült ki a beruházás tényleges helyszíne, ezért az ezt követően kiadott nyilatkozatában saját hatáskörben visszavonta a korábbi nyilatkozatát. Ezért iratellenes az a megállapítás, hogy a két jegyzői nyilatkozat között ellentmondás volt. Ezzel szemben az utóbb kelt jegyzői nyilatkozat az irányadó.
[18] Sérelmezte továbbá, hogy a bíróság figyelmen kívül hagyta a járványvédelmi intézkedési terv szükségességét, mert azt már az állattartó telep létesítésének feltételei között megkívánja az FMr. 1. számú melléklet 2. § (2) bekezdése.
[19] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Kiemelte, hogy mivel az eljárás 2016. május 31-én indult meg, az ekkor hatályban lévő szabályokat kellett alkalmazni, az elsőfokú határozat meghozatalára 2016. december 22-én került sor, ezért a 2016. december 30-i hatállyal hatályba lépett újabb rendelkezést alkalmazni nem lehetett. Hangsúlyozta továbbá, hogy a jogsegély nem bír olyan kötőerővel, mint a szakhatósági állásfoglalás.
[20] Az alperesi beavatkozó felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Előadta, hogy az állattartó telep helyszíne az önkormányzat előtt nyilvánvaló volt, mert ott évek óta működik a baromfitartó telep. Ennek a telepnek a létszámát kívánja a beavatkozó bővíteni. A baromfitartás a korábbi termelőszövetkezet épületeiben zajlik, amely terület felosztásra került. A dokumentációban megjelölt terület üres terület, azon semmiféle épület nem található, tehát jelen pillanatban a perbeli tevékenység folytatásához szolgáló helyszín nem minősül állattartó telepnek. Állattartótelep akkor lesz, ha megépülnek az ehhez szükséges épületek.
A Kúria döntése és jogi indokai
[21] A felperes felülvizsgálati kérelme alaptalan.
[22] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 272. § (2) bekezdése és 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között, az abban konkrétan megjelölt jogszabálysértések körében vizsgálta felül.
[23] Hangsúlyozza a Kúria, hogy a jelen ügyben kérelemre indult eljárásról van szó, a kérelemre indult eljárásokban a kérelem beadásakor hatályos jogszabályoknak kell megfelelni, ezért az eljárás indulásakor hatályos rendelkezéseket kell a hatóságnak is figyelembe vennie a döntése meghozatalakor, kivéve, ha egy jogszabály időközben azzal lép hatályba, hogy a rendelkezéseit a folyamatban levő ügyekben is alkalmazni kell. A felperes által hivatkozott Kr. 45. § (3) bekezdését 2015. december 11-ével hatályon kívül helyezte 385/2015. (XII. 8.) Korm. rendelet 4. § a) pontja. Az eljárás 2016. május 31-én indult meg, ezért az eljárás megindulása előtt hatályon kívül helyezett rendelkezést az eljárásban alkalmazni és figyelembe venni nem lehetett. A felperes arra is alaptalanul hivatkozott, hogy a másodfokú határozat meghozataláig, 2016. december 30-ával a Kr. 45. § (3) bekezdését a 400/2016. (XII. 5.) Korm. rendelet 24. §-a ismételten beiktatta, ezért azt alkalmazni kellett volna. A 400/2016. (XII. 5.) Korm. rendelet hatályba léptető rendelkezése olyan rendelkezést nem tartalmaz, hogy ezt az ismételten beiktatott rendelkezést a folyamatban levő ügyekben is alkalmazni kellene, ezért e rendelkezés alkalmazására a felperes megalapozatlanul hivatkozott, mely hivatkozás ellentétes is volt a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 15. §-ával. Mindebből következően az eljárás indulásakor hatályban nem levő rendelkezésben hivatkozott, az OTÉK 2012. augusztus 6-án hatályos 20. § (3) bekezdése sem volt alkalmazható. Az OTÉK kérelem beadásakor hatályos 20. § (2) bekezdése az ipari területeket környezetre jelentős hatást gyakorló területekre és egyéb területekre osztotta fel, és a (3) bekezdése kimondta, hogy a környezetre jelentős hatást gyakorló ipari terület a különlegesen veszélyes, bűzös vagy nagy zajjal járó gazdasági tevékenységhez szükséges építmények elhelyezésére szolgál. Az OTÉK 19. § (1) bekezdése pedig a kereskedelmi, szolgáltató területre vonatkozóan mondta ki, hogy elsősorban a környezetre jelentős hatást nem gyakorló gazdasági tevékenységi célú épületek elhelyezésére szolgál. Így annak eldöntésekor, hogy a perbeli tevékenység végzése Gksz övezetben lehetséges-e, az OTÉK rendelkezéseit kellett alapul venni, mert a települési önkormányzat önkormányzati rendelete, így az Ökr. nem tartalmazott a helyi környezet- és természetvédelmi vonatkozású szabályozást és arra sem hivatkozott a Jegyző a belföldi jogsegély keretében foganatosított megkeresésre adott tájékoztatásában, hogy a beruházás környezetében helyi jelentőségű védett természeti terület vagy természeti érték van. Mindebből következően a Khvr. 1. § (6b) bekezdésében foglalt, a helyi környezet- és természetvédelemmel kapcsolatos önkormányzati szabályozással, valamint a településrendezési eszközökkel való összhang vizsgálata körében olyan önkormányzati szabályozás nem merült fel, amely vizsgálható lett volna, továbbá az sem volt megállapítható, hogy valamely településrendezési eszközbe az adott tevékenység végzése ütközött volna. Az elsőfokú bíróság és az alperes is helytállóan állapította meg, hogy az OTÉK 19. § (1) bekezdése és a kérelem beadásakor hatályos 20. § (3) bekezdése sem tiltotta a perbeli övezetben a környezetre jelentős hatást gyakorló tevékenység folytatását.
[24] A felperes arra is alaptalanul hivatkozott, hogy a Jegyző az utóbb kiadott tájékoztatásában a korábbi, belföldi jogsegély keretében adott megkeresésre tett nyilatkozatát visszavonta. A 96/2017. számú jegyzői nyilatkozatot vizsgálva, abban ilyen, a korábbi nyilatkozatot visszavonó kijelentés nincs. A két jegyzői nyilatkozatot vizsgálva megállapítható, hogy azokban a Jegyző ellentétes nyilatkozatot tett, ezért hívta fel nyilatkozattételre a Jegyzőt az alperes a 2017. február 21-én kelt végzésében. A Jegyző azonban az utóbbi véleményéhez jogszabályi hivatkozást nem jelölt meg, ezért helytállóan járt el az alperes, amikor a jegyzői nyilatkozatokat hivatalból vizsgálta, mert a jegyzői nyilatkozat nem minősül szakhatósági állásfoglalásnak, az nem köti a környezetvédelmi hatóságot. A Kúria egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával, hogy az alperes jogszerűen vizsgálta a jegyző nyilatkozatok tartalmát és a vonatkozó jogszabályi rendelkezésekből helytállóan állapította meg, hogy az OTÉK fentebb idézett rendelkezései nem zárják ki az adott tevékenység végzését a Gksz besorolású területen. A felperes arra is tévesen utalt, hogy a dokumentációban tévesen megjelölt helyrajzi szám is indoka volt a Jegyző újabb nyilatkozattételének. A dokumentáció részletesen körbeírta a tevékenység végzésének helyét, a majorságon belüli elhelyezkedését, továbbá a belföldi jogsegélykérésben az elsőfokú környezetvédelmi hatóság a helyes helyrajzi számot jelölte meg, ezért a Jegyző az első jogsegély keretében adott válaszakor nem lehetett tévedésben a tervezett tevékenység helyszínét illetően.
[25] Azt is helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a tevékenység végzéséhez a járványvédelmi intézkedési terv nem szükséges, mert az R. 5. számú melléklete ilyen szakkérdés szakhatóság által történő tisztázását nem írja elő, így nem feladata a környezetvédelmi hatóságnak állategészségügyi, járványügyi szakkérdés vizsgálata. Az állattartó telep nem működik, a jövőben alakítják ki annak épületeit és az állattartás körülményeit, ezért járványvédelmi intézkedési tervet majd az állomány betelepítésekor, a telep működésének megkezdésekor kell biztosítani.
[26] Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv.II.37.039/2018.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás