BÜ BH 2019/259
BÜ BH 2019/259
2019.10.01.
I. A bűnszervezetben elkövető cselekedhet a szervezet teljes fennállása alatt, időszakosan és eseti jelleggel is; része lehet az összehangolt működést biztosító személyi körnek, de bűnszervezetben elkövető lehet az is, aki csak egy részelemet biztosít a szervezet működéséhez. Így a bűnszervezetben elkövetés megállapítható azzal szemben is, aki – eseti jelleggel – egyetlen cselekményt valósít meg akár tettesként, akár részesként, ha tudata átfogta a bűnszervezet tárgyi ismérveit. Emellett akkor, ha annak feltételei fennállnak, a folytatólagosságot is meg kell állapítani [Btk. 6. § (2) bek., 12. §, 459. § (1) bek. 1. pont].
II. Bűnszervezet létrejöhet úgy is, hogy a korábban törvényesen működő csoport tagjai súlyos megítélésű bűncselekmények elkövetését határozzák el és szervezetük kereteit felhasználva azokat meg is valósítják, feltéve, hogy működésük kapcsán fennállnak a bűnszervezet alanyi és tárgyi feltételei; az abban résztvevők magatartása bűnszervezetben elkövetettként értékelendő és velük szemben a büntetést erre figyelemmel kell kiszabni [Btk. 459. § (1) bek. 1. pont, 37. § (3) bek. b) pont ba) alpont, 38. § (4) bek. c) pont, 86. § (1) bek. b) pont, 91. § (1) bek.].
III. A törvény az ötévi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekményt mint szervezeti célt írja elő a bűnszervezet feltételeként, és nem követeli meg az ilyen bűncselekmény tényleges megvalósulását [Btk. 459. § (1) bek. 1. pont].
[1] A törvényszék a 2017. április 28-án meghozott ítéletével
– a XVIII. r. terheltet bűnösnek mondta ki bűnsegédként, üzletszerűen elkövetett, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás bűntettében [2012. évi C. tv. (a továbbiakban: Btk.) 396. § (1) bek. a) pont, (5) bek. b) pont II. ford.] és bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétségében (Btk. 345. §), ezért halmazati büntetésül 2 év szabadságvesztésre ítélte és 5 évre eltiltotta a vendéglátóipari üzletvezetői foglalkozás gyakorlásától, a szabadságvesztés végrehajtását 5 év próbaidőre felfüggesztette azzal, hogy azt végrehajtásának elrendelése esetén a terheltnek börtönben kell letöltenie;
– a XXI. r. terheltet bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett, az adóbevételt jelentős mértékben csökkentő adócsalás bűntettében [1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: korábbi Btk.) 310. § (1) bek., (3) bek.] és bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében (korábbi Btk. 276. §), ezért halmazati büntetésül 8 hónap – 3 év próbaidőre felfüggesztett – börtönbüntetésre ítélte;
– a XXIV. r. terheltet bűnösnek mondta ki bűnsegédként, üzletszerűen elkövetett, jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás bűntettében [Btk. 396. § (1) bek. a) pont, (4) bek. b) pont II. ford.] és 2 rendbeli bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétségé-ben (Btk. 345. §), ezért halmazati büntetésül 1 év 6 hó-napi szabadságvesztésre ítélte és 4 évre eltiltotta a vendéglátóipari üzletvezetői foglalkozás gyakorlásától, a szabadságvesztés végrehajtását 4 év próbaidőre felfüggesztette azzal, hogy azt végrehajtásának elrendelése esetén a terheltnek börtönben kell letöltenie;
– a XXXIV. r. terheltet bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett, az adóbevételt jelentős mértékben csökkentő adócsalás bűntettében [korábbi Btk. 310. § (1) bek., (3) bek.] és bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében (korábbi Btk. 276. §), ezért halmazati büntetésül 10 hónap – 3 év próbaidőre felfüggesztett – börtönbüntetésre ítélte.
[2] Emellett rendelkezett arról, hogy a terheltek a szabadságvesztés végrehajtása esetén a büntetés kétharmad részének letöltése után feltételes szabadságra bocsáthatók, és rendelkezett a járulékos kérdésekről is.
[3] A másodfokon eljárt ítélőtábla a 2018. október 3-án meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva
– a XVIII. r. terhelt cselekményeit a korábbi Btk. 310. § (1) bekezdés a) pont I. fordulat, (2) bekezdés b) pont bb) alpont, (5) bekezdés b) pont szerinti bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett költségvetési csalás bűntettének és a korábbi Btk. 276. §-a szerinti bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségének minősítette, büntetését bűnszervezetben elkövetővel szemben tekintette kiszabottnak, a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó rendelkezést mellőzte és a terheltet 2 év közügyektől eltiltásra is ítélte, a szabadságvesztést fegyházban rendelte végrehajtani azzal, hogy a terhelt nem bocsátható feltételes szabadságra;
– a XXI. r. terhelt cselekményeit a korábbi Btk. 310. § (1) és (3) bekezdése szerinti bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett költségvetési csalás bűntettének és a korábbi Btk. 276. §-a szerinti bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségének minősítette, büntetését bűnszervezetben elkövetővel szemben tekintette kiszabottnak, a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó rendelkezést mellőzte, a terheltet két év közügyektől eltiltásra is ítélte, és megállapította, hogy a terhelt nem bocsátható feltételes szabadságra;
– a XXIV. r. terhelt cselekményeit a korábbi Btk. 310. § (1) bekezdés a) pont I. fordulat, (2) bekezdés b) pont bb) alpont, (4) bekezdés b) pont szerinti bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett költségvetési csalás bűntettének és 2 rendbeli, a korábbi Btk. 276. §-a szerinti bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségének minősítette, büntetését bűnszervezetben elkövetővel szemben tekintette kiszabottnak, a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó rendelkezést mellőzte, a terheltet 2 év közügyektől eltiltásra is ítélte, és megállapította, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható;
– a XXXIV. r. terhelt cselekményeit a korábbi Btk. 310. § (1) és (3) bekezdés szerinti bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettének és a korábbi Btk. 276. § szerinti bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségének minősítette, büntetését bűnszervezetben elkövetővel szemben tekintette kiszabottnak, a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó rendelkezést mellőzte, a terheltet 2 év közügyektől eltiltásra is ítélte, és megállapította, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható.
[4] Az ítélőtábla ítélete ellen a XVIII. r., a XXI. r., a XXIV. r. és a XXXIV. r. terheltek védői terjesztettek elő felülvizsgálati indítványt; az indítványok alapján indult felülvizsgálati eljárásokat a Kúria egyesítette.
[5] A XVIII. r. terhelt védője a felülvizsgálati indítványát – tartalmát tekintve – a Be. 648. § a) és b) pontjaira alapította.
[6] Abban arra hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság tévedett, amikor védence terhére megállapította a bűnszervezetben elkövetést, mivel a terheltnek nem volt tudomása arról, hogy többen is részt vesznek a bűncselekmények elkövetésében, valamint a tudata nem fogta át azt sem, hogy ötévi vagy azt meghaladó tartamú szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmények elkövetésében vesz részt. Álláspontja szerint a terhelt cselekménye helyesen a Btk. 396. § (2) bekezdés b) pontja szerint minősül, és mivel ez a bűncselekmény három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, emiatt sem felel meg a bűnszervezetben történő elkövetés tartalmi követelményének.
[7] Kifejtette továbbá, hogy a terheltet a kirendelt védője nem tájékoztatta megfelelően a másodfokú eljárás során vele szemben alkalmazható jogkövetkezményekről, ezért élt a távollét lehetőségével, holott indokolt lett volna a személyes meghallgatása; ezzel őt súlyos jogsértés érte.
[8] Mindezek alapján a másodfokú ítélet megváltoztatását vagy hatályon kívül helyezését, valamint a kiszabott büntetés végrehajtásának felfüggesztését indítványozta.
[9] A XXI. r. terhelt védője a felülvizsgálati indítványát a Be. 649. § (1) bekezdés a) pontjára alapította.
[10] Abban arra hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével hozta meg az ítéletét, mivel sem az első fokon, sem a másodfokon eljárt bíróság nem utalt olyan bizonyítékra, amelyből arra lehetne következtetni, hogy védence a terhére rótt cselekményeket bűnszervezetben követte volna el; nem bizonyított, hogy a terhelt a bűncselekmények közös elkövetésében megállapodott volna, avagy célja lett volna ötévi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmények elkövetése.
[11] Álláspontja szerint a másodfokú bíróság csak általánosságban, az egyes konkrét elkövetők cselekvőségének kétséget kizáró módon történő bizonyítása nélkül állapította meg a bűnszervezetben történő elkövetést; az ügyben a szervezettség a cégjogi és a munkajogi struktúrához kapcsolódott, nem pedig a bűnelkövetéshez, ennek ellenkezője pedig a jogerős ítéletben nem bizonyított. Sérelmezte továbbá, hogy a másodfokú bíróság idézte, de nem cáfolta a terhelt védekezését a tudattartam tekintetében.
[12] Mindezek alapján a másodfokú ítélet megváltoztatását, a bűnszervezeti elkövetés mellőzését indítványozta annak minden jogkövetkezményével együtt.
[13] A XXIV. r. terhelt védője a felülvizsgálati indítványát a Be. 648. § a) pontjára és a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjára, valamint a b) pont ba) alpontjára alapította.
[14] Abban kifejtette, hogy az ügyben másodfokon eljárt ítélőtábla tévesen vont következtetést a terhelti cselekmény bűnszervezetben történő elkövetésére.
[15] Arra hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság akkor, ha az elsőfokú ítélet megalapozott, új tényre vagy bizonyítékra történő hivatkozás miatti bizonyítás felvétele hiányában a felülbírálat során nem állapíthat meg attól eltérő tényállást, a tényállást nem módosíthatja, azt nem egészítheti ki, nem helyesbítheti, a jogi következtetéseit csak abból a tényállásból vonhatja le, amelyet az elsőfokú bíróság megállapított. Álláspontja szerint ebből a szempontból ténynek az tekinthető, amit az elsőfokú bíróság a bizonyítási eszközök értékelésével vagy bizonyított tényből történt minden más eshetőséget kizáró logikai következtetéssel állapított meg. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított, megalapozatlansági hibáktól mentes tényállás ellenére a másodfokon – a tényálláshoz kötöttség figyelmen kívül hagyásával – történt tényállás-korrekció folytán a másodfokú határozat lett megalapozatlan.
[16] Megítélése szerint az elkövető tudatának nem arra kell kiterjednie, hogy a bűnszervezet a törvényi előfeltételek szerint létrejött, hanem arra, hogy a bűnszervezet tárgyi sajátosságainak ismeretében annak „működéséhez” csatlakozik, illetve annak keretében cselekszik.
[17] Mindezek alapján a másodfokú ítélet megváltoztatását, a bűnszervezeti elkövetés és a feltételes szabadság kizárásra vonatkozó rendelkezés mellőzését, valamint a kiszabott büntetés végrehajtásának felfüggesztését indítványozta.
[18] A XXXIV. r. terhelt védője a felülvizsgálati indítványát a Be. 608. § (1) bekezdésére – utalással a Be. 648. § b) pontjára és a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjára – alapította.
[19] Abban kifejtette, hogy az ügyben eljárt másodfokú bíróság a terhelt által elkövetett bűncselekményt törvénysértően minősítette, és emiatt törvénysértő büntetést szabott ki, amikor a terhére megállapított bűncselekmény bűnszervezetben történt elkövetését megállapította, és erre figyelemmel a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztését mellőzte. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság nem tett különbséget a szervezettség munkajogi fogalma és a bűncselekmény elkövetésére irányuló szervezettség között, valójában nem valósult meg a bűnszervezet megállapíthatóságához szükséges többlet, és nem állapíthatóak meg a 4/2005. BJE határozat szerinti kritériumok. Érvelése szerint a terhelt tudata nem fogta át azt, hogy három vagy több személy ötévi vagy azt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmények elkövetésére alakította ki a szervezetet, emellett az adófizetési kötelezettség nem az üzletvezetőt terhelte, és az adóhiány szándékos okozása is legfeljebb bevallási időszakonként lett volna vizsgálható, az pedig így nem eredményezett olyan mértékű adóhiányt, amely a megkívánt büntetési tételt vonja maga után.
[20] Sérelmezte továbbá, hogy a bíróság a bűnszervezetre nézve nem vett fel bizonyítást védence tekintetében, a tényállást nem tisztázta, valamint a tanúvallomások értékelése során eljárási szabályt sértett azzal, hogy csak a terhelő adatokat értékelte, és figyelmen kívül hagyta a mentő vallomásrészeket.
[21] Mindezekre figyelemmel arra tett indítványt, hogy a Kúria a másodfokú ítéletet változtassa meg, mel-lőze a bűnszervezetben elkövetettkéntre utalást és az elsőfokú ítélet ezzel összefüggő megváltoztatása miatti hátrányos következményeket.
[22] A Legfőbb Ügyészség a XVIII. r., a XXI. r., a XXIV. r. és a XXXIV. r. terheltek védői által előterjesztett felülvizsgálati indítványokat részben a törvényben kizártnak, részben alaptalannak találta.
[23] Arra hivatkozott, hogy a Be. 650. § (2) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó, az nem támadható, ebből következően nem vitatható a tényállás megalapozottsága, és a bűnösség is csak a tényálláshoz kötötten vitatható.
[24] Utalt arra, hogy törvényben kizárt a felülvizsgálat a XXI. r. terhelt védője által előterjesztett felülvizsgálati indítvány azon része alapján, amelyben a bűnszervezetben elkövetést alátámasztó bizonyítékok hiányát sérelmezte és a terhelti védekezés cáfolásának elmaradására hivatkozott, mivel azokkal a védő a bíróság bizonyítékértékelő tevékenységét, így az ítélet megalapozottságát, és ezen keresztül a megállapított tényállást támadta, amire a felülvizsgálati eljárás keretében nincs törvényes lehetőség.
[25] Törvényben kizártnak találta a XXIV. r. terhelt védőjének a tényállás megalapozottságát támadó, valamint a másodfokú bíróságnak a bűnszervezetben történő elkövetés megállapítását eredményező bizonyítékértékelő tevékenységére hivatkozó kifogásait is.
[26] Álláspontja szerint ugyancsak törvényben kizárt a felülvizsgálat a XXXIV. r. terhelt védője által előterjesztett felülvizsgálati indítványának azon része alapján is, amelyben a bűnszervezet tekintetében felvett bizonyítást hiányolta és a tanúvallomások egyoldalú értékelésére hivatkozott, mivel azokkal a védő a bizonyítékértékelő tevékenységet, így az ítélet megalapozottságát és ezzel a megállapított tényállást támadta.
[27] Utalt arra, hogy az irányadó ítéleti tényállás tartalmazza az I. r. terhelt érdekeltségébe tartozó cégcsoport szervezeti felépítését, a vezetői, közbenső vezetői és végrehajtói szinteket, azt, hogy a csoport tagjai rendszeresen találkoztak, értekeztek, egyeztettek, egyes vezetők, közbenső vezetők a bevétel eltitkolására adtak utasítást, a pénzkezelésre jogosult alkalmazottakat a bevétel egy részének pénztárgépbe való be nem ütésére, továbbá más alkalmazottakat a valós kiadások egy részének el nem számolására utasították, a napi bevételeket és kiadásokat külön belső nyilvántartási, ellenőrzési rendszer működtetésével rendszeresen ellenőrizték és e tények alapján nem kétséges, hogy a három főt lényegesen meghaladó személyből álló cégcsoport működését jól szervezettség és összehangoltság jellemezte, a hosszabb időre szervezettség pedig szintén nem vitatható.
[28] Hivatkozott arra, hogy a jogalkalmazói gyakorlat szerint a bűnszervezetben elkövetés megállapításához elégséges, ha a terhelt a bűnszervezet tárgyi értelemben vett sajátosságainak, fogalmi ismérveinek az ismeretében csatlakozik cselekményével a bűnelkövetéshez, felismeri, hogy a szervezet összehangoltan működik, és az a szerveződés, amelynek keretei között a konkrét bűncselekmény zajlik, nem egy alkalmi csoportosulás, hanem hosszú távú célok megvalósítására, súlyosabb megítélésű bűncselekmények elkövetésére jött létre.
[29] Alaptalannak találta a bűnszervezeti elkövetés hiányára utaló védői hivatkozásokat, mivel az irányadó tényállás szerint az I. r. terhelt 2010 júniusától annak érdekében, hogy minél nagyobb jövedelmet realizálhasson, illetve a forgalom egyensúlyba kerüljön az eltitkolt bevételekkel, elhatározta, hogy a keletkezett bevétel egy részét az adóhatóság elől eltitkolja, erről és ennek módjáról előre megállapodott a II-IX. r. terheltekkel, a X-XXXIV. r. terheltek mint üzletvezetők – így a XVIII. r., a XXI. r., a XXIV. r. és a XXXIV. r. terheltek is – e bűnszervezet tárgyi sajátosságai ismeretében, ennek „működéséhez” csatlakoztak, illetve ennek keretében cselekedtek.
[30] Megítélése szerint emellett törvényben kizárt a XVIII. r. terhelt védője által előterjesztett indítvány azon része is, amelyben a védő a korábban eljárt kirendelt védő által a terhelt számára adott elégtelen tájékoztatására hivatkozott, mivel ez a Be. 649. § (2) bekezdésében felsorolt, felülvizsgálatot megalapozó eljárási szabálysértések között nem szerepel.
[31] Ezért azt indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatot a XVIII. r., a XXI. r., a XXIV. r. és a XXXIV. r. terheltek tekintetében hatályában tartsa fenn.
[32] A Legfőbb Ügyészség indítványára tett észrevételében a XVIII. r. terhelt arra hivatkozott, hogy az eljárás során nem nyert bizonyítás az, miszerint az M. R. nevű szórakozóhelyet vezetve a vizsgált időszakban ő utasítást kapott, illetve adott volna arra, hogy csak meghatározott összegeket üssenek be a pénztárgépbe, így az sem, hogy a pénztárgépekben 256 559 000 forinttal kevesebb bevétel került rögzítésre; bizonyíték csupán arra volt, hogy a nyugtaadási kötelezettséget nem teljesítették maradéktalanul, ez azonban legfeljebb szabálysértésnek minősülhet, amiért szintén nem tartja felelősnek magát.
[33] A XVIII. r. terhelt védője észrevételében a terhelt által előadottakra is utalva kifejtette, hogy a rendszeres találkozások célja az üzlet működéséhez szükséges pénzösszeggel való elszámolás, valamint a hirdetések elkészítése volt, de az nem nyert bizonyítást, hogy költségvetési csalás tárgyában folytattak megbeszéléseket.
[34] A XXXIV. r. terhelt védőjének észrevételei szerint semmilyen bizonyítás nem folyt a bűnszervezetben történt elkövetésre vonatkozóan, továbbá sérelmezte, hogy a bíróság a tanúvallomások mérlegelése során csak a terhelteket terhelő részeket vette figyelembe. Álláspontja szerint az a tény, hogy a terhelt munkaviszonyban állt az általa vezetett gazdasági egység üzletvezetésének ellátása során a cég ügyvezetőjével, illetőleg a tulajdonossal, nem értékelendő akként, hogy megállapítható a terhére a részesi elkövetés; az a személy lehet csak bűnsegéd, aki a munkaviszonyát meghaladó, attól különböző módon bűncselekmények szervezett elkövetéséhez nyújt segítséget.
[35] A Kúria a felülvizsgálati indítványok elbírálására a Be. 660. § (1) bekezdése alapján tanácsülést tűzött ki, melyen a megtámadott határozatot a Be. 659. § (5) bekezdésének megfelelően a felülvizsgálati indítványokban meghatározott okok alapján bírálta felül, emellett vizsgálta a Be. 659. § (6) bekezdése szerinti esetleges eljárási szabálysértéseket is, ilyet azonban nem észlelt.
[36] Eljárási szabálysértés miatt felülvizsgálatra csak a Be. 649. § (2) bekezdésében megjelölt okok alapján van lehetőség. Ezen – taxatíve felsorolt – okok között nem szerepel a terhelt felvilágosítása kapcsán elkövetett esetleges védői mulasztás.
[37] Így kizárt a felülvizsgálat a XVIII. r. terhelt védőjének azon hivatkozása alapján, miszerint a terheltet a kirendelt védője nem tájékoztatta megfelelő módon az őt a másodfokú eljárás során esetlegesen érintő hátrányos jogkövetkezményekről, ezért élt a távollét lehetőségével.
[38] Emellett – ahogy arra a Legfőbb Ügyészség is helytállóan utalt – Be. 599. § (5) bekezdése szerint a fellebbezés a szabályszerűen idézett vádlott távollétében akkor is elbírálható, ha a nyilvános ülés eredményeként megállapítható, hogy a meghallgatása nem szükséges.
[39] A terhelt idézése a nyilvános ülésre szabályszerű volt, ezért a másodfokú bíróság nem követte el a Be. 608. § (1) bekezdés d) pontja szerinti, feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező és a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja szerint felülvizsgálatra okot adó eljárási szabálysértést.
[40] A felülvizsgálat olyan rendkívüli jogorvoslat, amely nem nyitja meg a megállapított tények vitathatóságának a lehetőségét.
[41] A Be. 650. § (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható, míg a 659. § (1) bekezdése szerint a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó; így a jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.
[42] Ebből következően a törvényben kizárt a felülvizsgálat az indítványok és az észrevételek azon részei alapján, melyek az első- és másodfokú bíróság által megállapított tényeket és a tények megállapításánál figyelembe vett bizonyítékok mérlegelését sérelmezték.
[43] Így törvényben kizárt a felülvizsgálat a XXIV. r. terhelt védőjének azon hivatkozása alapján, amely szerint a másodfokú döntés azért megalapozatlan, mert az ítélőtábla bizonyítás felvétele nélkül értékelte a terheltek cselekményét bűnszervezetben elkövetettként. A megalapozatlanság ugyanis nem felülvizsgálati ok.
[44] Ugyanígy kizárt a felülvizsgálat a XXXIV. r. terhelt érdekében benyújtott indítvány azon része alapján, amelyben a védő részben ugyancsak a bűnszervezettel kapcsolatos bizonyítást hiányolta, részben pedig a tanúvallomások egyoldalú értékelésére hivatkozott.
[45] A Be. 648. § a) pontjára figyelemmel a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt felülvizsgálatnak van helye; a védők által felhívott 649. § (1) bekezdés a) pont
– aa) alpontja szerint akkor, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor,
– ba) alpontja szerint akkor, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályának megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést.
[46] Tekintettel arra, hogy a felülvizsgálati indítványok előterjesztői ténylegesen a bűnszervezetben történő elkövetés megállapítását sérelmezték, és arra hivatkoztak, hogy a másodfokú bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt törvénysértő büntetést szabott ki, a Kúria azt vizsgálta, hogy az irányadó tényállás tartalmazza-e azokat a tényeket, melyek a bűnszervezetben elkövetés megállapításhoz szükségesek.
[47] A Be. 593. § (1) bekezdés a) pontja alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet részbeni megalapozatlanságát kiküszöbölte, ennek során a tényállást kiegészítette, illetve helyesbítette, mivel a helyes tényállást az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalma és ténybeli következtetés útján megállapíthatónak tartotta.
[48] Így a Kúria a felülvizsgálat során az ekként kiegészített, illetve helyesbített tényállásra volt figyelemmel. Emellett a Kúria állandó gyakorlatának megfelelően a tényálláshoz tartozónak tekintette azokat a tényeket is, amelyeket a bíróság – ítéletszerkesztési hiba folytán – nem a tényállásban, hanem az indokolás más részeiben rögzített (BH 2015.216.).
[49] A felülvizsgálati eljárásban ekként irányadó tényállás lényege a következő.
[50] - A tényállás valamennyi terheltre vonatkozó része
[51] Az I. r. terhelt a 2000-es évek közepére egy 48 cégből álló cégcsoportot alakított ki, ezek jelentős része szórakozóhelyek üzemeltetését látta el, míg egyes társaságok a cégcsoport működéséhez szükséges logisztikai, kisegítő tevékenységet végezték. A cégcsoporthoz tartozott több olyan, tényleges tevékenységet nem végző gazdasági társaság is, amelyeknek elsődleges feladata volt egyes szórakozóhelyek működési engedélyének átvétele a zökkenőmentes működtetés biztosítása érdekében.
[52] A cégcsoport működésére jellemző volt a nagyfokú szervezettség, a feladatkörök szigorú meghatározottsága. Ennek érdekében az I. r. terhelt utasítása alapján a könyvelést végző cég székhelyére csak az általa engedélyezett személyek léphettek be, ilyen jogosultsággal az üzletvezetők nem rendelkeztek, és a személyes kapcsolatok minimálisra csökkentése érdekében a kommunikációt az érintettek az általa megjelölt – védett – épület portáján bonyolították le. Ezzel az I. r. terheltnek az volt célja, hogy a szervezet működésével és az abból származó előnnyel kizárólag ő rendelkezzen teljes körű ismeretekkel.
[53] Az I. r. terhelt a minél nagyobb jövedelem realizálása érdekében elhatározta, hogy 2010 júniusától az üzletekben keletkezett bevétel egy részét az adóhatóság elől eltitkolja, erről és ennek módjáról megállapodott a II-IX. r. terheltekkel.
[54] Az I. r. terhelt rendszeres időközönként megbeszélést tartott valamennyi ügyvezető és üzletvezető részvételével, és a megbeszéléseken a törvényes üzletmenet biztosítása szempontjából jelentős kérdések megtárgyalásán túl meghatározta azt is, hogy az üzletvezetők milyen elvek mentén tartsák nyilván a bevételeket. Ezeken a megbeszéléseken az I. r. terhelt közvetlenül utasította az üzletvezetőket arra, hogy adott időszakban a bevételeket „szorosba” üssék, azaz valamennyi bevétel kerüljön a pénztárgépekben rögzítésre, vagy ehelyett a bevételek egy részét ne szerepeltessék azokban. Az üzletvezetők a megbeszéléseket követően – ellenkező utasításig – az ott elhangzottaknak megfelelően voltak kötelesek eljárni, és azokat, akik ezt nem tartották be, az I. r. terhelt fizetéslevonással büntette. Alkalmanként előfordult, hogy a II. r. terhelt valamennyi szórakozóhelyre nézve forintra lebontott listát íratott alá az üzletvezetővel, amelyen feltüntette, hogy az adott időszakban legfeljebb mekkora összeg szerepelhet a pénztárgépben bevételként.
[55] Mivel a könyvelésben az elért bevételek jelentős része nem szerepelt, és a költségek egy részéről nem állt rendelkezésre a számviteli törvényben előírt bizonylat, szükség volt a tényleges bevételekről és kiadásokról egy belső nyilvántartás vezetése.
[56] Az érintett cégek a tényleges készpénzes napi forgalomból egy, a könyveléstől eltérő összegű belső elszámolást – a cégcsoportban széleskörűen alkalmazott szóhasználat szerint ún. „rajzot” – készítettek. Ezek a „rajzok” – figyelembe véve a különböző típusú szórakozóhelyek, vendéglátóipari egységek sajátosságaiból adódó kisebb különbségeket – egy adott időszak (általában egy nap vagy egy hétvége) forgalmát egyforma elveknek és formai követelményeknek megfelelően rögzítették, tartalmazták az adott vendéglátóhely naponként keletkezett bevételének összesítését pultonkénti részletezésben, a készpénzben kifizetett kiadásokat időrendi sorrendben, a rendelkezésre bocsátott nyitó és záró pénzkészlet összegét, a vendégek által ki nem fizetett fogyasztások (tartozások) összegét és a bevételből a központ részére leadott összegeket. A „rajzokon” szerepelt az azokat készítő személyek szignója, illetve aláírása, valamint a különböző ellenőrzési fázisokban az ellenőrzést végzők neve is.
[57] A belső utasítások szerint a pénztárakban nagy címletű bankjegyek nem lehettek, és ott a bevételnek csak kis hányadát tarthatták a pultosok, a legszükségesebb mértékű váltópénz feletti összeget úgynevezett „ledobóba” helyezték; ez a pénztárgép mellett tartott zárható fémkazetta volt. Ehhez sem a pultos, sem az ellenőrzési feladatokat ellátó személyek nem férhettek hozzá, azt kizárólag az arra feljogosított személy nyithatta és üríthette a rendezvények végén.
[58] Az üzletvezetők tudomással bírtak arról, hogy az általuk irányított szórakozóhely bevételének egy részét eltitkolják, valamint arról is, hogy a költségek egy részét – így különösen a bérköltségeket – illegális módon fizetik ki, ennek ellenére a költségvetési csalási cselekményekhez szándékosan segítséget nyújtottak; az I. r. terhelt által rendszeres időközönként az ügyvezetők és az üzletvezetők részvételével tartott megbeszélések alkalmával megismerték a belső elszámolások rendjét, a bevételek eltitkolásának módszerét, és vállalták, hogy abban közreműködnek.
[59] - A tényállás a XVIII. r. terheltre vonatkozó I/6. pontja
[60] 2010 augusztusa és 2012 áprilisa közötti a B.-n lévő, M. R. nevű szórakozóhely üzletvezetői feladatát a XVIII. r. terhelt látta el. Ennek során a II. r. terhelt utasításának megfelelően gondoskodott arról, hogy 2010 júniusától 2012 májusáig a ténylegeshez képest összesen 256 559 000 forinttal kevesebb bevételt rögzítsenek a pénztárgépekben, így szándékos segítségnyújtásával 64 997 000 forint erejéig működött közre áfa adónemben az adó eltitkolásában, valamint segítséget nyújtott a valótlan alapbizonylatok átadásával a valótlan tartalmú adóbevallások benyújtásához.
[61] - A tényállás a XXI. r. terheltre vonatkozó I/1. pontja
[62] A XXI. r. terhelt, mint a B.-n működő P. C. nevű üzlet vezetője 2010. június 1-jétől 2011. február 28-ig a II. r. terhelt utasításának megfelelően gondoskodott arról, hogy a tényleges bevételekhez képest 32 741 000 forinttal kevesebb bevételt rögzítsenek a pénztárgépekben, így szándékos segítségnyújtásával összesen 8 185 000 forint erejéig működött közre abban, hogy a II. r. terhelt az adóhatóság előtt a fizetendő adót áfa adónemben eltitkolja, és ugyanezen időszakban segítséget nyújtott a valótlan alapbizonylatok átadásával a II. r. terheltnek azok felhasználásához
[63] - A tényállás XXIV. r. terheltre vonatkozó II/1. és II/5. pontja
[64] A 2010. július és 2012. április közötti időszakban az A. D. Kft. üzemeltette a D.-ben működő B. C. H., valamint a B. B. D. B. elnevezésű szórakozóhelyeket, amelyeknek üzletvezetői feladatait a XXIV. r. terhelt látta el.
[65] A terhelt üzletvezetőként a III. r. terhelt utasításának megfelelően gondoskodott arról, hogy a tényleges bevételhez képest 127 070 000 forinttal kevesebb bevétel kerüljön a pénztárgépekbe, és így szándékos segítségnyújtásával 32 009 000 forint erejéig működött közre abban, hogy a III. r. terhelt áfa adónemben az adóhatóság előtt a befizetendő adót eltitkolja, valamint segítséget nyújtott a valótlan alapbizonylatok átadásával nevezettnek a valótlan tartalmú adóbevallások benyújtásához.
[66] A 2010. november és 2012. április közötti időszakban a D.-ben működő W. A. elnevezésű szórakozóhely üzletvezetői feladatát ugyancsak a XXIV. r. terhelt látta el. A III. r. terhelt utasításának megfelelően gondoskodott arról, hogy összesen 32 582 000 forinttal kevesebb bevétel szerepeljen a pénztárgépben. Szándékos segítségnyújtásával 8 248 000 forint erejéig működött közre abban, hogy a III. r. terhelt a fizetendő adót áfa adónemben az adóhatóság előtt eltitkolja, valamint segítséget nyújtott a valótlan alapbizonylatok átadásával nevezettnek a valótlan tartalmú adóbevallások benyújtásához.
[67] - A tényállás a XXXIV. r. terheltre vonatkozó III/1. pontja
[68] A B.-n lévő D. C. üzletvezetői feladatait 2010. augusztus és 2011. május 31. közötti időszakban az éjszakai műszakban a XXXIV. r. terhelt látta el. Mint üzletvezető közreműködött abban, hogy a vendéglátóhely bevételeiből a VIII. r. terhelt 56 963 000 forintot az adóbevallásban eltitkoljon, és ezzel a költségvetésnek az áfa adónemben 14 241 000 forint vagyoni hátrányt okozzon.
[69] Az első fokon eljárt törvényszék a felülvizsgálattal érintett terheltek közül egyes terheltek cselekményeit az elkövetéskor hatályos 1978. évi IV. törvény, másokét a elbíráláskor hatályos Btk., míg a másodfokon eljárt törvényszék valamennyi terhelt cselekményeit az elkövetéskor hatályos 1978. évi IV. törvény szerint minősítette, és velük szemben az e törvényben meghatározott jogkövetkezményeket alkalmazta.
[70] A bűnszervezet fogalmát mind az 1978. évi IV. törvény 137. § 8. pontja, mind a Btk. 459. § (1) bekezdés 1. pontja azonosan határozza meg: eszerint bűnszervezet a három vagy több személyből álló, hosszabb időre szervezett, összehangoltan működő csoport, amelynek célja ötévi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmények elkövetése.
[71] Az irányadó tényállás szerint az I. r. terhelt által vezetett bűnözői csoport létszáma a bűnszervezet megállapításához szükséges minimális létszámot lényegesen meghaladta.
[72] Az I. r. terhelt által irányított cégcsoport 2010 júniusában kezdte meg a tényleges bevételek adóhatóság elöli eltitkolását, és e tevékenységnek a büntetőeljárás megindulása vetett végett. Azaz a csoport működését hosszabb időre szervezték, és ebben a felülvizsgálattal érintett terheltek is hosszabb időn át vettek részt; így a XVIII. r. terhelt 2010. augusztus és 2012. április, a XXI. r. terhelt 2010. június 1. és 2011. február 28., a XXIV. r. terhelt 2010. július és 2012. április, a XXXIV. r. terhelt 2010. augusztus és 2011. május 31. között.
[73] A bűnözői csoport összehangolt tevékenységét biztosította az I. r. terhelt azzal, hogy rendszeres időközönként az ügyvezetők és üzletvezetők részvételével megbeszélést tartott, és ezeken a törvényes üzletmenet látszatának biztosítása szempontjából jelentős kérdések megbeszélésén túlmenően meghatározta azt is, hogy az üzletvezetők a tényleges bevétel eltitkolása érdekében azt milyen elvek mentén tartsák nyilván. A megbeszéléseket követő időszakban az üzletvezetők, így a XVIII. r., a XXI. r., a XXIV. r. és a XXXIV. r. terheltek is – ellenkező utasításig – az ott elhangzottaknak megfelelően voltak kötelesek eljárni. Amennyiben nem tartották be azokat, az I. r. terhelt fizetéslevonással büntette őket.
[74] A csoport célja szándékos bűncselekmények, nevezetesen adócsalás-, illetve költségvetési csalás-sorozat elkövetése volt, és a cégcsoport méretei alapján nem lehetett egyetlen terhelt számára sem kétséges az, hogy az adóbevétel-csökkentés mértéke legalábbis különösen nagy lesz, vagyis a kitűzött cél legalább ötévi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény elkövetése.
[75] Az elsőfokú bíróság ítéletének tényállása is tartalmazta ezeket a bűnszervezetben történő elkövetés megállapításához szükséges elemeket, a törvényszék azonban nem vonta le a tényekből a megfelelő jogi következtetéseket.
[76] Ahogy arra az ítélőtábla ítéletének indokolásában helytállóan utalt, a törvényben meghatározott fogalmi elemek a szervezethez és nem külön-külön az abban tevékenykedőkhöz kötődnek, és a szervezett működés alatt a cél érdekében kifejtett, rendezett tevékenység értendő.
[77] A másodfokú határozatban is felhívott 4/2005. BJE határozatban a Kúria kifejtette, hogy az összehangolt működés tartalmát tekintve nem más, mint a benne cselekvő személyek egymást erősítő hatása, ugyanakkor az összehangoltság meglétének nem feltétele a más cselekvők közvetlen kapcsolata, a más cselekvések, illetve a más cselekvők kilétének ismerete.
[78] A hosszabb távra szervezettséget a szervezet tekintetében kell megállapítani.
[79] Helyesen utalt az ítélőtábla arra is, hogy a bűnszervezetben elkövető cselekedhet a szervezet teljes fennállása alatt, időszakosan és eseti jelleggel is; része lehet az összehangolt működést biztosító személyi körnek, de lehet olyan személy is, akinek a tevékenysége csak egy részelemet biztosít a szervezet célorientált működéséhez.
[80] Így a bűnszervezetben elkövetés megállapítható azzal szemben, aki – eseti jelleggel – akár egyetlen cselekményt tettesként vagy részesként valósít meg, ha a tudata átfogta a bűnszervezet megállapíthatóságához szükséges tárgyi ismérveket. Az eseti jelleggel csatlakozóknál, különösen a szervezet „perifériáján” cselekvőknél erre a felismerésre különösen a konkrét magatartásnak mások megelőző vagy további láncolatos cselekményeit feltételező jellegéből, ezek szükségszerű és ezért előreláthatóan bekövetkező eseményeiből lehet következtetést levonni. A megállapíthatóság szempontjából nincs különbség a bűnszervezeten belüli cselekvés hierarchiája, aktivitása, intenzitása szempontjából (4/2005. BJE határozat).
[81] A bűnszervezetben elkövetésre vont jogkövetkeztetésnek van helye (az egyéb törvényi feltételek megléte esetében), ha az elkövetési magatartások egymást kiegészítő jellegűek, azok kapcsolódása a célzott és végrehajtott bűncselekményhez kölcsönös, az adott tényállásszerű elkövetési magatartás keretei közé illeszkedő cselekmény más személy előző cselekményéhez társul, avagy a célzott bűncselekmény megvalósulásához további láncolatos tevékenységet feltételez (BH 2018.106.).
[82] Az első fokon eljárt törvényszék a bűnszervezetben történt elkövetést azért nem állapította meg, mert álláspontja szerint nem volt levonható a következtetés arra, miszerint a terheltek által alkotott csoport olyan bűnözői csoport lett volna, melynek célja legalább ötévi szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmény elkövetése volt, nem volt bizonyított, hogy a terheltek – ideértve a felső vezetőket, az egyes üzletek vezetőit is – célja „eleve” súlyos megítélésű bűncselekmény megvalósítása lett volna; ezzel szemben céljuk a szórakozóhelyek minél hatékonyabb működtetése volt, melynek keretében azonban a jogszerűen keletkezett bevétel részével jogszerűtlenül eljárva nem számoltak el az adóhatóság felé.
[83] Ez az álláspont téves.
[84] Az ítélőtábla azon értelmezése, mely szerint nem kizárt a bűnszervezet megállapítása akkor sem, ha egyébként egy korábban legálisan működő csoport a szervezete kereteit felhasználva súlyos megítélésű bűncselekmények elkövetését határozza el és azokat meg is valósítja, helytálló. Ugyanis akkor, ha ezen működés kapcsán fennállnak a bűnszervezet alanyi és tárgyi feltételei, az abban résztvevők magatartása bűnszervezetben elkövetettként értékelendő.
[85] A cégcsoportban működő terheltek a kitűzött cél – az adócsalás – érdekében csökkentették az adóbevallás részbeni alapját képező pénztárgépi adatokban a bevételek összegét. A célt szolgáló tevékenység szervezett és összehangolt volt, az utasításokat a működést ismerő, gazdasági és könyvelési ismeretekkel rendelkező személyek adták ki és ellenőrizték azok végrehajtását, a felülvizsgálattal érintett terheltek a hierarchián végigvonuló vezetői utasítások szerint működtek közre, hajtották végre az utasításokat. Azaz a cél elérése – bűncselekmények megvalósítása – érdekében a korábbiaktól elkülöníthető, rendszerszintű, szervezett, összehangolt tevékenység folyt.
[86] A bűnszervezetben elkövetés megállapításához elegendő az, ha a terhelt felismeri, hogy a szervezet összehangoltan működik a hosszú távú célok megvalósítása érdekében.
[87] A fent kifejtettek alapján az üzletvezető terheltek számára nem lehetett kétséges sem az, hogy háromnál lényegesen több személy vett részt egy hosszabb időre létrehozott, összehangoltan működő szervezet működésében, sem az, hogy a működés célja súlyosabb megítélésű – ötévi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel fenyegetett – bűncselekmények elkövetése volt, függetlenül attól, hogy a saját tevékenységükkel nem járultak hozzá a teljes, a súlyosabb minősülést eredményező vagyoni hátrány okozásához. Azzal ugyanis valamennyien tisztában voltak, hogy a cégcsoport nagy számú üzletet működtetett, melyek közül több igen nagy bevételre tett szert, a bűncselekmények nem csupán az általuk vezetett üzletek révén valósultak meg, így az okozott vagyoni hátrány, amelynek bekövetkezéséhez maguk bűnsegélyt nyújtottak, lényegesen meghaladta azt a mértéket, amelyre tekintettel az adócsalás (költségvetési csalás) miatt kiszabható szabadságvesztés nem csupán eléri, de meg is haladja az öt évet.
[88] Mindezekre tekintettel a másodfokon eljárt ítélőtábla törvényesen állapította meg, hogy a büntetést a felülvizsgálattal érintett terheltekkel mint bűnszervezetben elkövetőkkel szemben kellett kiszabni.
[89] Nem foghatott helyt a XVIII. r. terhelt védőjének az az érvelése sem, amely szerint a terhelt cselekménye helyesen a Btk. 396. § (2) bekezdés b) pontja szerint minősül, és mivel ez a bűncselekmény három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, emiatt sem felel meg a bűnszervezetben történő elkövetés tartalmi követelményének. Ugyanis a törvény az ötévi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekményt mint szervezeti célt írja elő a bűnszervezet feltételeként, és nem követeli meg az ilyen bűncselekmény tényleges megvalósulását.
[90] Ugyanígy nem helytálló a XXXIV. r. terhelt védőjének az az álláspontja, amely szerint az adóhiány szándékos okozása legfeljebb bevallási időszakonként lett volna vizsgálható, az pedig ekként nem eredményezett olyan mértékű adóhiányt, amely a megkívánt büntetési tételt vonja maga után.
[91] A következetes jogalkalmazói gyakorlat szerint ugyanis az ugyanazon adónemre elkövetett adócsalási cselekmények a folytatólagosság egységébe olvadtak, ha azokat rövid időközben, egységes elhatározás alapján követték el. Így az adócsalásként értékelt cselekmények folytatólagosan elkövetettkénti minősítése törvényes.
[92] Ennek megfelelően az ítélőtábla a bűnszervezetben elkövetettként kiszabott büntetés kapcsán a korábbi Btk. 91. § (1) bekezdés a) pontjára figyelemmel törvényesen mellőzte a felülvizsgálattal érintett terheltekkel szemben a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztéséről szóló rendelkezéseket, szabott ki velük szemben mellékbüntetésül közügyektől eltiltást, a 47. § (4) bekezdés d) pontjára figyelemmel törvényesen zárta ki őket a feltételes szabadság kedvezményéből, a 42. § (3) bekezdésére figyelemmel helyesen állapította meg, hogy a XVIII. r. terheltnek a szabadságvesztést fegyházban kell végrehajtani.
[93] Ezért a részben a törvényben kizárt, részben alaptalan indítványokra tekintettel a Kúria az ítélőtábla ítéletét a XVIII. r., a XXI. r., a XXIV. r. és a XXXIV. r. terheltek tekintetében a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. I. 14/2019.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás