PK ÍH 2019/26.
PK ÍH 2019/26.
2019.03.01.
I. A Pp. 176. § (1) bekezdése j) pontjára hivatkozással a keresetlevél visszautasítására csak akkor van lehetőség, ha a keresetlevél nem tartalmazza a Pp. 170. §-ában előírt kötelező tartalmi elemeket. Ha a bíróság álláspontja szerint a felperesek által megfelelő részletességgel előadott tartalmi elemek között ellentmondás van, ennek feloldása a bíróság későbbi anyagi pervezetésére tartozik.
II. A Pp. 170. § (2) bekezdés e) pontját, illetve a Pp. 302. §-át nem sérti, ha a felperesek a magánszakértői véleményt már a keresetlevélhez csatolják, ez sem a Pp. 176. § (1) bekezdés j) pontja, sem egyéb jogszabályhely alapján nem visszautasítási ok. Nem értékelhető a visszautasítás körében, ha az elsőfokú bíróság álláspontja szerint esetlegesen valamely bizonyíték nem releváns, vagy érdemben nem alkalmas az állított tény bizonyítására.
III. A keresetlevélnek a keresetet megalapozó tények előadását is tartalmaznia kell, ezt nem pótolja, ha a megállapítások már az ezek alapjául szolgáló tények összegzését, a tényekből levont következtetéseket közlik a bírósággal. Ténynek valamely ténylegesen bekövetkezett esemény vagy fennálló állapot minősül, amelynek megtörténte objektíve bizonyítható vagy cáfolható. [2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 170. § (1)–(2) bekezdés, 170. § (4) bekezdés, Pp. 302. §]
A jogi képviselővel eljáró felperesek keresetlevelet terjesztettek elő, amelyben kérték az alperes fejenként 400-400 000 000 forint kártérítés megfizetésére kötelezését. Kérték továbbá, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy az alperessel 2008. április 10. napján megkötött és dr. H. S. közjegyző által /2008. szám alatt közokiratba foglalt kölcsönszerződésből eredő és az alperes felé fennálló kölcsöntartozásuk nincs, és a szerződés teljesítésének lehetetlenülésére tekintettel az alperessel fennállt kölcsönszerződésből eredő jogviszonyuk és a beltagi jogviszonyból eredő II. rendű felperes mögöttes helytállási kötelezettsége 2010. február 1-jén megszűnt.
A Fővárosi Törvényszék 5. sorszámú végzésével a felperesek keresetlevelét visszautasította, valamint a költségmentesség és költségfeljegyzési jog engedélyezése iránti kérelmüket elutasította és a felpereseket egyenlő arányban kötelezte a mérsékelt illeték megfizetésére.
Az elsőfokú bíróság megállapítása szerint a jogi képviselő által benyújtott keresetlevél nem tartalmazza a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 170. §-ában előírt következő kötelező tartalmi elemeket. A felperesek keresetlevele a jogi érvelés körében nem tesz eleget a Pp. 170. § (2) bekezdés d) pontjában foglaltaknak, mert a felperesek nem az állított joghoz adaptálták az állított tényállást. A marasztalásra irányuló kereset körében az érvényesített jogalap qqa Polgári törvénykönyvrőlwq szóló 1959. évi IV. törvény (1959. évi Ptk.) 339. § (1) bekezdése (deliktuális kártérítés), míg a jogi érvelés az 1959. évi Ptk. 318. § (1) bekezdésén és 339. § (1) bekezdésén alapul (kontraktuális kártérítés). A felperesek csatolták az igazságügyi magánszakértő véleményét, a Pp. ezt azonban nem teszi lehetővé, mivel a Pp. 302. § (1)–(2) bekezdése alapján annak előterjesztését az erre vonatkozó bizonyítási indítvány befogadásától teszi függővé. A csatolt MNB tanulmány kapcsán a felperesek nem nyilatkoztak arról, hogy azzal mely tényt kívánják bizonyítani, és az miért alkalmas erre, így a felperesek keresetlevele nem felel meg a Pp. 170. § (2) bekezdés e) pontjában foglalt követelményeknek. Ezenfelül a felperesek keresetlevele sérti a Pp. 170. § (4) bekezdését is, amely szerint keresethalmazat esetén a Pp. 170. § (2) bekezdésében foglaltakat keresetenként kell teljesíteni, a felperesek pedig valódi tárgyi keresethalmazatot terjesztettek elő. Az elsőfokú bíróság ezért a Pp. 176. § (1) bekezdés j) pontja alapján a keresetlevelet visszautasította.
A felperesek fellebbezésükben az elsőfokú bíróság végzésének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérték a Pp. 380. § c) pontja alapján.
Állították, hogy a sérelmezett határozat a Pp. 170. § (2) bekezdés d) pontjára alapított visszautasítási ok körében nem tartalmaz érdemi indokolást, csak jogszabályhelyeket sorol fel, de az már nem állapítható meg, hogy a jogszabályhelyek mennyiben és miként függenek össze, illetve mennyiben ellentétesek a tényállással. Álláspontjuk szerint megállapítható az előadott tényekből és jogalapból, hogy a perben két jogviszony van, és az egyikből, az alperes és az F. B. Bt. közötti szerződéses jogviszony megsértéséből ered a felperesek kereseti követelése, amelyet részben az 1959. évi Ptk. 339. § (1) bekezdésére mint szerződésen kívüli kártérítési igénye alapítanak, részben pedig az 1959. évi Ptk. 312. § (3) bekezdésére. Kiemelték, hogy az elsőfokú bíróság megsértette a tisztességes eljáráshoz való jogot, mivel nem tett eleget a Pp. 346. §-ában foglalt indokolási kötelezettségének. Az ítélőtábla felülbírálati jogköre a Pp. 367. § (1) bekezdésén [helyesen a Pp. 369. § (1) bekezdésén] alapul, ezért felülvizsgálhatja az elsőfokú bíróság eljárásának szabályszerűségét. Az elsőfokú bíróság a visszautasító határozatában arra hivatkozik, hogy a felperesek a keresetlevélhez magánszakértői véleményt csatoltak, ugyanakkor az itt hivatkozott jogszabályhely nem zárja ki, hogy már a keresetlevél benyújtásakor előterjesszék a magánszakértői véleményt is. A Pp. csupán azt írja elő, hogy akkor köteles csatolni a felperes, ha az erre vonatkozó indítványának a bíróság helyt ad. A sérelmezett határozat indokolásával szemben a bizonyítékként csatolt MNB tanulmány kapcsán a keresetlevél 6. oldalának b) pontjában a felperesek meghatározták, hogy mely tény bizonyítására kívánták felhasználni, ezért az ezzel kapcsolatos megállapítás iratellenes. Emiatt az elsőfokú bíróság a Pp. 176. §-át sértő módon utasította vissza a keresetlevelet. Ezen kifogások kapcsán a másodfokú bíróság felülbírálati jogköre a Pp. 369. § (1) bekezdésén és a (3) bekezdés c) pontján alapul, mert a másodfokú bíróság felülbírálhatja az elsőfokú bíróság eljárásának szabályszerűségét, illetve a megállapított tényekből az elsőfokú bíróságtól eltérő jogi következtetést vonhat le, a megállapított tényeket másképp is minősítheti. Az elsőfokú bíróság a visszautasítást a Pp. 170. § (4) bekezdésében foglaltakra is alapította. Ugyanakkor a felperesek álláspontja szerint a keresetlevélben pontosan meghatározták jogszabályi hivatkozással a jogalapot, a tényállást és jogi érvelést minden egyes kereset vonatkozásában. Nem visszautasítási ok az, hogy nem külön-külön, minden egyes kereseti kérelem vonatkozásában külön címként kerülnek feltüntetésre ezek a részek, amennyiben a keresetlevélből megállapítható, hogy a kötelező tartalmi elemeket mindegyik kereset vonatkozásában tartalmazza. Pusztán a bíróság által elvárt, de a jogszabályból nem adódó formalitásra hivatkozva nem utasítható vissza a keresetlevél. Kiemelték, hogy az eljáró bíróságok a Pp. 176. §-át kizárólag az Alaptörvény 28. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való joggal összhangban értelmezhetik, az ezzel ellentétes jogértelmezés nem eredményezheti, hogy a Pp. 176. §-ára hivatkozással egy ügyfelet vagy ügyfélcsoportot megfosszon a bírósághoz való fordulás jogától. A Fővárosi Törvényszék már hozott több olyan másodfokú végzést, amelyben megállapította, hogy az elsőfokú bíróság megsértette a Pp. 176. §-ában foglaltakat, mivel nem felel meg az indokolási kötelezettségnek az, hogy csak a jogszabályokat sorolják indokolásként úgy, ahogy jelen esetben az elsőfokú bíróság tette. Ezen kifogással kapcsolatban a felperesek a másodfokú bíróság felülbírálati jogkörét a Pp. 369. § (1) bekezdésére alapították, mivel az elsőfokú bíróság megsértette a tisztességes eljáráshoz való jogot.
A felperesek fellebbezése nem alapos.
A Pp. 389. §-a alapján a végzés elleni fellebbezésre az ítélet elleni fellebbezésre vonatkozó rendelkezéseket az ott írt eltéréssekkel kell alkalmazni. A Pp. 371. § (1) bekezdés b) pontja szerint a fellebbezésben fel kell tüntetni a határozott kérelmet arra, hogy az elsőfokú ítélet kifogásolt rendelkezését vagy részét a másodfokú bíróság mennyiben változtassa meg, vagy helyezze hatályon kívül. A (2) bekezdés szerint az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését a fél az ítélet megváltoztatására irányuló kérelem nélkül a Pp. 379-381. §-ban foglaltakra hivatkozva kérheti. A felperesek ennek megfelelően megjelölték a határozott fellebbezési kérelmüket, azaz az elsőfokú végzés hatályon kívül helyezését kérték, és megjelölték az ennek alapjául szolgáló jogszabályhelyet is. Jelen esetben azonban hatályon kívül helyezésnek nem az általuk megjelölt Pp. 380. § c) pontja alapján lehet helye, tekintettel arra, hogy a végzés érdemi felülbírálatra alkalmas. Amennyiben a felperesek érvelése helyes, akkor a Pp. 381. §-ának alkalmazása merülhet fel, és mert a Pp. 370. § (1) bekezdése alapján a másodfokú bíróság a fellebbezési kérelemtől csak a Pp. 371. § (1) bekezdés a)-d) pontjában megjelölt tartalmi elemekben nem térhet el, ezért lehetősége van a hatályon kívül helyezés indoka alapjául szolgáló jogszabályhelytől eltérni. A felperesek a másodfokú bíróság felülbírálati jogkörét a fellebbezésükben a hiánypótlási felhívást követően megjelölték, és szerepel a fellebbezésben az is, hogy az elsőfokú bíróság végzése – többek között – a Pp. 176. §-át, illetve a Pp. 346. §-át sérti. Ezért a fellebbezés eleget tesz a Pp. 371. § (1) bekezdés a)-d) pontjában foglaltaknak, azt érdemben kellett elbírálni.
Az ítélőtábla megállapítása szerint a felperesek megalapozottan kifogásolják az elsőfokú végzésben felhívott, a Pp. 170. § (2) bekezdése d) pontjára alapított visszautasítási okot. Ebben a körben az elsőfokú bíróság ugyanis nem hiányosságot rótt a felperesek terhére, hanem azt, hogy nem az állított joghoz adaptálták a tényállást, vagyis hogy a jogalap és a tényelőadás ellentmondanak egymásnak. Ugyanakkor a Pp. 176. § (1) bekezdés j) pontja esetén visszautasításra csak abban az esetben van lehetőség, ha a keresetlevél nem tartalmazza a Pp. 170. §-ában előírt kötelező tartalmi elemeket, azt azonban nem lehetséges a keresetlevél visszautasításának okaként megjelölni, ha a bíróság álláspontja szerint a felperesek által megfelelő részletességgel előadott tartalmi elemek között ellentmondás van. Ennek feloldása a bíróság későbbi anyagi pervezetésére tartozik, amennyiben pedig erre nem kerül sor, akkor ennek jogkövetkezményét az ítéletben kell megfelelően levonni.
Helytálló a felperesek érvelése azzal kapcsolatban is, hogy a Pp. 170. § (2) bekezdés e) pontját, illetve a Pp. 302. §-át nem sérti az, ha a felperesek a magánszakértői véleményt már a keresetlevélhez csatolják, ez sem a Pp. 176. § (1) bekezdés j) pontja, sem egyéb jogszabályhely alapján nem visszautasítási ok. Ennek az a jogkövetkezménye, hogy a becsatolt irat bizonyítékként csak akkor vehető figyelembe, ha megfelelő indítvány alapján a bíróság fel is hívja a felpereseket ezen irat csatolására. Iratellenes az elsőfokú bíróságnak az a megállapítása, hogy a csatolt MNB tanulmány kapcsán a felperesek ne jelölték meg azt, hogy a bizonyítékként hivatkozott MNB tanulmányt mely tény bizonyítására kívánnák használni és arra miért alkalmas, mivel a keresetlevél 6. oldalának utolsó bekezdésében ezen körülmények megjelölése megtörtént. Az megint csak nem értékelhető a visszautasítás körében, ha az elsőfokú bíróság álláspontja szerint esetlegesen valamely bizonyíték nem releváns, vagy érdemben nem alkalmas az állított tény bizonyítására.
Az ítélőtábla ellenben kiemeli, hogy a Pp. 170. § (2) bekezdése c) és d) pontjában foglaltakat, azaz az érvényesíteni kívánt jogot és a kereseti kérelmeket megalapozó tényeket, továbbá a tényállás és a kereseti kérelem közötti összefüggés levezetésére vonatkozó jogi érvelést valóban nem tartalmazza hiánytalanul a keresetlevél, emiatt az adott ügyben helye volt a Pp. 176. § (1) bekezdése j) pontja alkalmazásának.
A felperesek a kártérítési keresetüket arra alapították, hogy a devizaalapú kölcsönszerződésük terhei 2014 után növekedtek, ellenben a forintalapú hitelek összköltsége csökkent, az alperes a szerződésben pedig azt vállalta, hogy a felperesek cége számára a forinthiteleknél 30%-kal olcsóbb hitelt nyújt, ezért a szerződést úgy kellett volna teljesíteni, hogy a 30%-os összköltség-előny továbbra is fennmaradjon. Ha az alperes a kötelezettségének eleget tesz, akkor a felperesek cége tudta volna törleszteni a kölcsönt. Az alperes azonban jogellenesen megemelte a törlesztő részleteket, melyeket a cég már nem tudott kifizetni, ezért került felszámolás alá. Az ítélőtábla rámutat, hogy a fenti körülmények nem a keresetet megalapozó tények előadását tartalmazzák, a megállapítások már az ezek alapjául szolgáló tények összegzését, a tényekből levont következtetéseket közlik a bírósággal. Ténynek ugyanis valamely, ténylegesen bekövetkezett esemény vagy fennálló állapot minősül, amelynek megtörténte objektíve bizonyítható vagy cáfolható. A felperesek keresetét megalapozó tények között azt kellett volna előadni, hogy melyik időszakban pontosan mennyi volt a devizaalapú kölcsön díja és a felperesek által fizetendő törlesztő részlet, ez mikor, mennyivel nőtt meg, ehhez képest azonos időszakban mely forinthiteleknek milyen díja és milyen összegű törlesztő részlete volt, azaz mire alapítják azt a következtetésüket, hogy a kétfajta hitel költségei egymáshoz képest változtak. Meg kellett volna jelölniük azt, hogy mennyi lett volna az alacsonyabb díj és törlesztő részlet, amelyet álláspontjuk szerint fizetniük kellett volna, és mire alapítják, hogy bár a magasabb részletet nem tudta, az alacsonyabb összeget a cég meg tudta volna fizetni, azaz be kellett volna mutatniuk részletesen a cég anyagi helyzetét. Az arra vonatkozó tényeket is elő kellett volna adniuk a keresetlevélben, hogy mire alapítják azt, hogy a cég értéke a felszámolást megelőzően 800 000 000 forint volt, illetve hogy pontosan kinek a kérelmére, milyen tartozás miatt került sor a felszámolásra. A felperesek ezen objektív, igazolható vagy cáfolható tényekre vonatkozó előadást nem tettek, hanem már az ezekből általuk levont következtetéseket tartalmazza a keresetlevelük tényállásként megjelölt része, azonban a konkrét adatok hiányában ezek pusztán ellenőrizhetetlen, általános jellegű állítások. Annak, hogy a hiányolt tények egy része a magánszakvéleményből esetlegesen megállapítható, nincs jelentősége, miután a felpereseknek a tényeket nem egy – egyébként a per jelen szakaszában még figyelembe sem vehető – mellékletben, hanem a keresetlevélben kell megjelölniük. Miután pedig a tények előadása a keresetlevélből hiányzik, így értelemszerűen hiányzik az a jogi érvelés is, amelyben a felperesek azt vezetik le, hogy ezen tényekből milyen módon következik az, hogy ezek vezettek a felszámoláshoz. Nyilvánvalóan hiányoznak az elő sem adott tényeket igazoló bizonyítékok is. Vagyis a keresetlevél nem tartalmazza a Pp. 170. § (2) bekezdés c), d) és e) pontjában előírt kötelező tartalmi elemeket.
Nem felel meg továbbá a keresetlevél a Pp. 170. § (2) bekezdés a) pontjának sem azon megállapítási kereset vonatkozásában, mely szerint a beltag jogviszonyból eredő II. rendű felperes mögöttes helytállási kötelezettsége megszűnt, tekintettel arra, hogy ez a megállapítási kereset nem tartalmaz petitumot az I. rendű felperes vonatkozásában, holott ennek a keresetnek a teljesítését is kérik a felperesek.
A felperesek fellebbezésével szemben helytálló az elsőfokú bíróság azon indoka is, mely szerint a keresetlevél nem felel meg a Pp. 170. § (4) bekezdésében foglaltaknak. Egyértelmű követelmény, hogy keresethalmazat esetén a 170. § (2) bekezdésében foglalt tartalmi elemeknek keresetenként kell külön szerepelniük. Ezen rendelkezésre tekintettel nem pusztán bírói jogértelmezés alapján, indokolatlanul megkövetelt formalitás az, hogy a keresetlevélben az egyes kereseteknek, azaz az összetartozó petitumnak, jogalapnak, tényállásnak és jogi érvelésnek, továbbá bizonyítékoknak összefüggően, és keresetenként egymástól egyértelműen elkülönítve kell szerepelniük. Természetesen amennyiben valamely elem (pl. a tényállás) teljesen vagy nagymértékben azonos két keresetben, nem feltétlenül szükséges az egyszer már leírt teljes szöveg megismétlése a következő keresetnél, de ebben az esetben is egyértelműen, a korábbitól elkülönítve fel kell tüntetni azt, hogy az ezen keresethez tartozó tényállás megegyezik a másik keresetben írt tényekkel. Erre pontosan azért van szükség, mert amennyiben a keresetlevél olyan módon kerül összeállításra, ahogy azt a felperesek tették, tehát, hogy az általuk előadott tényeket követően egy marasztalási és három megállapítási, valódi halmazatot alkotó kereseti kérelemre vonatkozó jogi érvelés egymásba fűzve található, akkor nem válik teljesen egyértelművé, hogy a felsoroltak közül mely kereseti kérelemhez egészen pontosan mely tényállási elemek tartoznak. Márpedig a Pp. 170. §-ában előírt tartalmi követelmények lényege pontosan az, hogy a keresetlevél tartalma teljesen egyértelmű legyen, és a későbbiekben sem a bíróságban, sem a másik félben ne merüljön fel kétség arra, hogy valamely körülmény pontosan mely kereseti kérelemhez tartozik.
A fentiek alapján az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 389. §-a alapján alkalmazandó 383. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla 9.Pkf.26.674/201862.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás