BÜ BH 2019/261
BÜ BH 2019/261
2019.10.01.
I. A társtettesként különösen nagy értékre, üzletszerűen megvalósított orgazdaság bűntette bűnszervezetben elkövetett, ha a terhelt közel két éven át nagy értékű lopott gépjárműveket vagyoni haszon elérése végett szerez meg, s a lopott gépjárművek továbbértékesítése érdekében másik öt bűntársával együttműködve a feladatokat racionálisan megosztva cselekszik, a járműveket hamis azonosító jellel és meghamisított okiratokkal látja el, mely cselekményekben ő maga tíz alkalommal vesz részt a járművek származását legalizáló hamis okmányok elkészítéséhez szükséges adatok beszerzésével [Btk. 379. § (1) bek., (6) bek. b) pont].
II. A bűnszervezetben elkövetés terhelt általi belátásához ténybeli alap annak felismerése, hogy a szervezet, melynek tevékenységébe bekapcsolódik, összehangoltan, célszerű munkamegosztás alapján működik, nem elszigetelt, nem alkalmi csoportosulás, személyes részvétele más személy előző cselekményeihez kapcsolódik, a sajátja pedig további láncolatos feladat-végrehajtást feltételez [Btk. 459. § (1) bek. 1. pont].
III. A Be. tételesen felsorolja azokat az eljárási szabálysértéseket, amelyek miatt a jogerős ügydöntő határozat felülvizsgálható, ám ezek között az indokolási kötelezettség megsértése, a tárgyalási időközre vonatkozó eljárási rendelkezés megsértése, valamint a jegyzőkönyv kijavításának elmulasztása nem szerepelnek, ezért felülvizsgálati okot sem képeznek [Be. 608. § (1) bek., 649. § (2) bek. d), e) pont].
[1] A törvényszék 2017. május 23-án kihirdetett ítéletével a IV. r. terheltet bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett orgazdaság bűntette [Btk. 379. § (1) bek. c) pont, (6) bek. b) pont], bűnpártolás bűntette [Btk. 282. § (1) bek. c) pont, (2) bek.] 11 rendbeli bűnsegédként elkövetett egyedi azonosító jel meghamisításának bűntette [Btk. 347. § (1) bek. a) pont, (2) bek.], 11 rendbeli felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette [Btk. 342. § (1) bek. a) pont] és 11 rendbeli bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette, amelyből egy cselekmény kísérlet [Btk. 342. § (1) bek. c) pont] miatt halmazati büntetésül 5 év 6 hónapi börtön fokozatú szabadságvesztésre és 6 évre a közügyek gyakorlásától eltiltásra ítélte, valamint vele szemben 220 000 forint összegben vagyonelkobzást alkalmazott. Beszámította az előzetes fogvatartásban töltött időt azzal, hogy legkorábban a büntetés kétharmad részének kiállását követő napon bocsátható feltételes szabadságra, valamint rendelkezett a lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről is.
[2] Védelmi fellebbezések alapján eljárva az ítélőtábla 2018. február 28-án kelt ítéletével a IV. r. terhelt tekintetében az elsőfokú határozatot megváltoztatta. A IV. r. terhelt bűnösségének megállapítását a tényállás 9. pontjában felrótt bűnsegédként elkövetett egyedi azonosító jel meghamisításának bűntette [Btk. 347. § (1) bek. a) pont, (2) bek.], felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette [Btk. 342. § (1) bek. a) pont] és bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette [Btk. 342. § (1) bek. c) pont] tekintetében mellőzte; a vagyon elleni bűncselekményét társtettesként elkövetettnek, a tényállás 8. pontjában írt cselekményét bűnsegédként elkövetett egyedi azonosító jellel visszaélés bűntettének [Btk. 347. § (1) bek. b) pont II. ford.] minősítette és a bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás bűntetténél [Btk. 342. § (1) bek. c) pont] a kísérletre utalást mellőzte. A IV. r. terhelttel szemben kiszabott büntetést bűnszervezetben elkövetővel szemben kiszabottnak tekintette, a szabadságvesztés tartamát 4 év 6 hónapra enyhítette azzal, hogy azt fegyház fokozatban kell végrehajtani, kizárta a terheltet a feltételes szabadság kedvezményéből, a beszámított házi őrizetnél öt napos átváltoztatási kulcsot állapított meg, és a vagyonelkobzás összegét 275 000 forintra helyesbítette. Ezt meghaladóan a IV. r. terhelt tekintetében érdemben helybenhagyta az elsőfokú ítéletet.
[3] Az elsőfokú ítélettel megállapított és a másodfokú bíróság által tett kiegészítéssel és helyesbítéssel irányadónak tekintett tényállás lényege a következő. Az I-VI. r. terheltek az I. r. terhelt 2008 nyarán történt szabadulását követően 2010 tavaszáig az egyes feladatokat egymás között megosztva, nagyfokú szervezettség mellett ismeretlen elkövetők által eltulajdonított, nagy értékű gépjárműveket szereztek meg, hogy azokat új azonosító jelekkel történő forgalomba helyezés után anyagi haszonnal értékesítsék. A feladatmegosztás szerint az I. r. és II. r. terheltek szervezték a folyamatokat, a VI. r. terhelt biztosította a gépjárművek hamis papírokkal ellátásához szükséges összeget. A IV. r. terhelt által az internetről szerzett, hasonló adottságú legális gépjárművek azonosító adatainak felhasználásával a III. r. terhelt alakította át a járművek alvázszámát. Az átalakított járművek vizsgáztatásához, illetve értékesítéséhez szükséges különböző okiratokat – az I. r. terhelttől kapott pénz fejében – a IV. r. terhelt biztosította.
[4] 2009 szeptembere és 2010. február 26-a között a IV. r. terhelt tudva a nagy értékű BMW X5, illetve BMW X6 típusú gépjárművek lopott voltáról, annak érdekében, hogy e gépkocsik az eredetitől eltérő azonosítókkal Magyarországon forgalomba kerülhessenek, a járművek származását igazoló, a forgalomba helyezésükhöz szükséges hamis okiratokat szerzett, tíz esetben biztosított anyagi ellenszolgáltatás fejében hamis osztrák forgalmi engedélyt és valótlan tartalmú adásvételi szerződést. A műszaki vizsgához felhasznált hamis okiratok eredményeként a hatóság – egy esetben az eljáró hivatalos személy kötelességszegése fejében kapott anyagi ellenszolgáltatásért – valamennyi jármű esetében egyedi forgalomba helyezési engedélyt adott ki annak ellenére, hogy annak jogszabályi feltételei nem álltak fenn, a gépkocsik eredete nem volt igazolt, a vizsgán nem az engedélyben szereplő azonosítókkal rendelkező járművek vettek részt. A lopott gépkocsik hamis adatokkal történő legalizálásában, „ikresítésében” való közreműködéséért a IV. r. terhelt 9 esetben alkalmanként 25 000 forintot, egy ízben 50 000 forintot kapott.
[5] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a IV. r. terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 648. § a) és b) pontjában írt okokat megjelölve.
[6] Hivatkozott arra, hogy a bíróság tévesen, a törvényi feltételek hiányában rótt fel a IV. r. terheltnek bűnszervezetben elkövetést és szabott ki vele szemben törvénysértő büntetést.
[7] Eljárási okként kifogásolta, hogy a tényállás teljes körű tisztázása és megfelelő indokolás nélkül fogadta el a bíróság az I. r. terhelt IV. r. terheltre terhelő védekezését, sérelmezte továbbá a tárgyalási időköz be nem tartását figyelemmel arra, hogy az elsőfokú eljárásban tartott első, 2013. január 24-i tárgyalásra szóló idézést csak 2013. január 21-én kézbesítették a terheltnek, valamint, hogy ezzel kapcsolatosan a 42. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv kijavítása iránt 2013. március 4-én előterjesztett kérelmét nem bírálta el a bíróság.
[8] Elsődlegesen a terhelt felmentését, másodsorban az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását, harmadsorban a kiszabott büntetés enyhítését kérte.
[9] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta.
[10] A védő által felhozott eljárási kifogásokkal kapcsolatban kifejtette, hogy a felülvizsgálat során – a Be. 650. § (2) bekezdése értelmében – a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás nem támadható. A Be. 659. § (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye.
[11] Az irányadó tényállás szerint az I-VI. r. terheltek 2008 és 2010 között az egyes feladatokat egymás között megosztva, nagyfokú szervezettség mellett – az értékesítésben esetenként további terheltek közreműködését is igénybe véve – ténykedtek annak érdekében, hogy ismeretlen elkövetők által eltulajdonított nagy értékű gépjárműveket megszerezzenek, majd új azonosító jelekkel történő forgalomba helyezés („ikresítés”) után anyagi haszonnal értékesítsék azokat. A feladatmegosztás szerint az I. r. és II. r. terheltek szervezték a folyamatokat, a VI. r. terhelt biztosította a gépjárművek hamis papírokkal ellátásához szükséges összeget, a fennmaradó hasznon hárman osztoztak. A IV. r. terhelt által az internetről szerzett, hasonló adottságú legális gépjárművek azonosító adatainak felhasználásával a III. r. terhelt alakította át a járművek alvázszámát. Az átalakított járművek értékesítéséhez szükséges különböző okiratokat a IV. r. terhelt biztosította, aki e közreműködéséért pénzt kapott.
[12] A bűnszervezet alapjául szolgáló körülményeket már a vádirat, különösen annak 2016. november 9-i módosítása tartalmazta, így e tényekkel szemben az eljárás során a IV. r. terheltnek módja volt védekezni, ekként ez a joga nem csorbult. A másodfokú bíróság helytálló következtetésre jutott a bűnszervezetben elkövetés tekintetében, amely összhangban áll a 4/2005. BJE határozattal és a BH 2016.234. számú eseti döntéssel is. Erre figyelemmel a tényálláshoz illeszkedő minősítés törvényes, így felülvizsgálat alapjául nem szolgálhat.
[13] A bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, s ezen keresztül a bűnösség kérdésének vitatása a felülvizsgálati eljárásban törvényben kizárt. A tárgyalási időköz be nem tartása, ahogyan azt a másodfokú bíróság helytállóan kifejtette, nem abszolút eljárási szabálysértés, ezért felülvizsgálat alapja nem lehet – miként a tárgyalási jegyzőkönyv kijavítása iránti indítvány elbírálásának hiánya sem.
[14] Indítványozta a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozat hatályában fenntartását.
[15] A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
[16] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a Be. 648. §-a valamennyi felülvizsgálati okra kiterjedően rögzíti, miszerint felülvizsgálatnak csak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen van helye és kizárólag a Be. 648. § a)-c) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.
[17] A törvényi feltételeknek megfelelő [a Be. 649. § (1) bekezdésében felsorolt] törvényes ok a felülvizsgálatra, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét [Be. 649. § (1) bek. a) pont aa) alpont], vagy ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályainak megsértésével [Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpont] szabott ki törvénysértő büntetést. A felülvizsgálatot lehetővé tevő eljárási szabálysértéseket a törvény kimerítően sorolja fel [Be. 649. § (2) bek. a)-d) pont].
[18] Az indítványozó szerint az eljárt bíróság a büntető anyagi jogszabályt megsértve értékelte a bűncselekményeket bűnszervezetben elkövetettnek, és emiatt a IV. r. terhelttel szemben törvénysértő büntetést szabott ki.
[19] Kétségkívül eltérően ítélte meg az első és a másodfokon eljárt bíróság, hogy a felülvizsgálattal érintett IV. r. terheltnek felrótt bűncselekménynél a bűnszervezetben elkövetés ismérvei fellelhetők-e.
[20] Az elsőfokú bíróság – a főügyészséggel egyező – álláspontja szerint a terheltek nem bűnszervezet tagjaként követték el a terhükre rótt bűncselekményeket, így cselekvőségük nem esik súlyosabb megítélés alá. Ezzel szemben a másodfokú bíróság – a fellebbviteli főügyészség érveivel egyetértve – arra a következtetésre jutott, hogy a IV. r. terhelt cselekményét bűnszervezethez kapcsolódóan valósította meg és ezzel összefüggésben alkalmazta a szabadságvesztés végrehajtási fokozatának fegyházkénti meghatározására [Btk. 37. § (3) bek. b) pont bb) alpont], a házi őrizet beszámítására [Btk. 92. § (3) bek. a) pont I. ford.] és a feltételes szabadságra bocsátás kizárására [Btk. 38. § (4) bek. c) pont] vonatkozó törvényi rendelkezéseket.
[21] A bűnszervezet [az 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: korábbi Btk.) 137. § 8. pontja és ezzel egyezően a Btk. 459. § (1) bek. 1. pontja szerint] három vagy több személyből álló, hosszabb időre szervezett, összehangoltan működő csoport, amelynek célja öt évi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmények elkövetése.
[22] A védő indítványa arra hivatkozott, hogy a terheltek közti feladatmegosztáson alapuló összehangolt működés nem érte el a szervezettség olyan magas szintjét, hogy bűnszervezet működéséről lehetne beszélni, mivel ennek ismérvei nem állapíthatók meg figyelemmel arra, hogy nem volt a terheltek között hierarchikus alá-fölérendeltség és konspirációs eszközöket sem használtak. Így a IV. r. terheltnél a szervezetbe betagozódás, a szervezet belső működésének ismerete és az abban való aktív részvétel sem állapítható meg. Álláspontja szerint a többes bűnelkövetési formák közül a tényállás alapján legfeljebb az egyedi azonosító jel meghamisításával kapcsolatban lenne megállapítható a bűnszövetségben elkövetés.
[23] A bűnszervezetben elkövetés megállapítására csak a konkrét bűncselekmény megvalósításának körülményei adhatnak alapot (4/2005. BJE határozat indokolás V/5-6. bekezdés).
[24] A jogegységi határozat II. pontjában elvi éllel rögzítette, hogy a korábbi Btk. 98. § (1) bekezdése, illetve a Btk. 91. § (1) bekezdése akkor alkalmazható, ha az elkövető tudata a bűnszervezet [korábbi Btk. 137. § 8. pontjában, a Btk. 459. § (1) bekezdés 1. pontjában] meghatározott tárgyi ismérveit átfogja. Ezekre az általános (és nyilvánvaló) tudati helyzetekre vezethető vissza a konkrét eset. A tudati helyzet megállapítása nyilvánvalóan nem feltétlenül beismerésen alapul, hanem a bűnszervezet törvényi fogalmi elemei szerinti ténybeli körülményeken, amelyek felismerése a IV. r. terhelt számára adott volt. Ehhez elégséges, ha az elkövető egyfelől felismeri, hogy a szervezet összehangoltan működő; másfelől, hogy az a szerveződés, amelynek keretei között a konkrét bűncselekmény zajlik, s amelynek működéséhez csatlakozik, nem elszigetelt, alkalmi csoportosulás. Erre a jogi (de kétségtelen, hogy a tudattartalomra vont) következtetésre ad alapot, ha az elkövetési magatartások egymást kiegészítő jellegűek és azok kapcsolódása a célzott és végrehajtott bűncselekményhez kölcsönös, az adott tényállásszerű elkövetési magatartás keretei közé illeszkedő cselekmény más személy előző cselekményéhez társul, avagy a célzott bűncselekmény megvalósulásához további láncolatos tevékenységet feltételez. Az elkövetőnek a bűnszervezetben elkövetést átfogó tudattartalmára vont következtetés alapja, hogy a bűnszervezet törvény által meghatározott külső, tárgyi jellegű ismérvei kívülálló számára is felismerhetőek. Ehhez képest az elkövető tudatának nem arra kell kiterjednie, hogy a bűnszervezet a törvényi előfeltételek szerint létrejött, hanem arra, hogy a bűnszervezet tárgyi sajátosságainak ismeretében annak „működéséhez” csatlakozik, illetve annak keretében cselekszik. E tudattartalom – értelemszerűen – csak szándékos, viszont egyenes és eshetőleges szándékú egyaránt lehet.
[25] A IV. r. terhelt az irányadó tényállásban foglalt magatartása alapján tisztában volt azzal, hogy cselekménye nem elszigetelt, hanem egy olyan mechanizmushoz kapcsolódik, amelyben lopásból származó értékes gépjárművek azonosító adatainak megváltoztatásával teszik lehetővé Magyarországon a forgalomba kerülésüket, majd továbbértékesítésüket.
[26] A bűnszervezetben elkövetést illetően az irányadó tényállás alapján a másodfokú bíróság helytálló következtetésre jutott. Részletes indokát adta, hogy a bűnszervezet fogalmának objektív elemei az irányadó tényállásban írtak szerint maradéktalanul megvalósultak azzal, hogy a terheltek jelentős értékű lopott gépkocsik megszerzése útján, azok egyedi azonosító jeleit megváltoztatva, a gépkocsikat hamis okiratok segítségével, szükség esetén az eljáró hivatalos személy megvesztegetésével legalizálták, majd a gépkocsik továbbértékesítésével jelentős anyagi haszonra tettek szert. Működésüket hosszabb időn át, intenzíven folytatták, egymás között a szerepeket felosztották. A IV. r. terhelt tíz alkalommal működött közre a járművek származását igazoló hamis okmányok és az „ikresítésükhöz” szükséges adatok beszerzésében. A végrehajtás körülményeiből, különösen a konkrét magatartás mások megelőző vagy további láncolatos cselekményeit feltételező jellegéből, ezek szükségszerű és előreláthatóan bekövetkező eseményeiből a bűnszervezetben elkövetés felismerésére alappal vont következtetést. A gépkocsik megszerzésében együttműködő I-III. r. és V. r. terhelteken túl további személyek szükségszerű részvételét éppen a külföldről származó gépkocsik behozatalával összefüggő, azok magyarországi forgalomba helyezésére irányuló, egymásra épülő hatósági eljárások tényével tevékenységénél fogva tisztában lévő IV. r. terheltnek is fel kellett ismernie.
[27] Figyelemmel arra, hogy a bűnszervezetben elkövetés nem a bűncselekmény Különös Részben foglalt minősítő körülménye, így megállapítása a minősítést nem érinti. Mivel a Btk. 91. § (1) bekezdése szerint a bűnszervezetben elkövetés a büntetés kiszabására vonatkozó általános részi rendelkezés, ezért az ítélet rendelkező részében – hasonlóan a visszaesés (valamint a többszörös és a különös visszaesés) megjelenítéséhez – a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezéshez kapcsolódóan kell kifejezésre juttatni. Emiatt tekintette a másodfokú bíróság a IV. r. terhelt esetében a halmazati büntetést bűnszervezetben elkövetővel szemben kiszabottnak.
[28] Az ítélőtábla indokolásában kifejezetten kitért rá, hogy ez nem sértette a törvényes vád követelményét, mivel a bűnszervezetben elkövetés ténybeli alapjai szerepelnek a vádban leírt tények körében, de a bíróság a tettazonosság keretei között akkor is megállapíthatja a bűncselekmény bűnszervezetben elkövetését és ennek megfelelően szabhat ki büntetést, ha a bűnszervezetben elkövetésre vonatkozó tényekre csak a bíróság előtti bizonyítási eljárás során derül fény.
[29] Az ügyész a IV. r. terhelt javára jelentett be fellebbezést, ám a terhelt terhére bejelentett fellebbezés hiánya sem akadálya a bűnszervezethez kapcsolódó anyagi jogi rendelkezések alkalmazásának (így a végrehajtási fokozat megváltoztatása, a feltételes szabadság kizárása és az előzetes fogvatartásban töltött idő eltérő beszámítása), anélkül, hogy ez súlyosítási tilalomba ütközne. A súlyosítási tilalomba ütköző, konkrétan ki nem szabható büntetésekről, nem alkalmazható intézkedésekről a súlyosítási tilalom tartalmát meghatározó – az eljárási cselekmény idején hatályos – korábbi Be. 354. § (4) bekezdése taxatív felsorolást ad. Mindaz, ami nem ütközik az e törvényhely által felsoroltakba, az kiszabható, illetve alkalmazható, függetlenül attól, hogy – jóllehet, nem sérti a súlyosítási tilalmat – adott esetben a terheltre nézve hátrányosabb lehet (EBH 2018.B.14.).
[30] Az ítélőtábla indokaival a Kúria egyetértett, a IV. r. terhelt cselekményeinek – egyébként nem vitatott – minősítése és bűnszervezetben elkövetőként való felelősségre vonása törvényes, egyaránt megfelel a vonatkozó törvényi rendelkezéseknek és a 4/2005. BJE határozat alapján követett bírói gyakorlatnak.
[31] Miután pedig az anyagi jogi felülvizsgálat tárgyát a bíróság bizonyítékokat mérlegelő tevékenysége nem (így a büntetéskiszabási tényezők értékelése sem) képezheti, így felülvizsgálatban az sem támadható, illetve vizsgálható, hogy az eljárt bíróság miként vette figyelembe a Btk. 79. §-ának, 80. § (1) bekezdésének előírásait, valamint az 56. BK véleményben foglaltakat. Ekként a büntetéskiszabás önmagában a felülvizsgálat tárgyát nem képezheti (BH 2005.337.).
[32] Ebből következően, ha törvényes a minősítés (amit egyébként kifogás nem ért), akkor a büntetés törvényessége kérdésében csak akkor van helye felülvizsgálatnak, ha a kiszabott büntetés (illetve annak neme, mértéke) a Btk. valamely mérlegelést nem tűrő rendelkezésébe ütközik. A jelen ügyben ez nem áll fenn. A IV. r. terhelttel mint bűnszervezetben elkövetővel szemben nagyszámú bűncselekményért kiszabott büntetést a bíróság nem a Btk. 91. § (1) bekezdése szerinti felemelt büntetési tételkeret és a halmazati büntetésre vonatkozó Btk. 81. § (2)–(4) bekezdések alapulvételével állapította meg, hanem a legsúlyosabb bűncselekmény miatt kiszabható törvényi minimumot el nem érő tartamban határozta meg. A középmértéktől eltérő tartamú szabadságvesztés kiszabása nem ütközik a Btk. rendelkezéseibe, amiként a mellékbüntetés és a helyes összegben meghatározott vagyonelkobzás sem. Az indítvány ekként alaptalanul sérelmezi a büntetéskiszabást.
[33] Következésképpen felülvizsgálatot megalapozó anyagi jogi szabálysértés nem állapítható meg.
[34] A védő indítványában feltétlen eljárási szabálysértésként sérelmezte az indokolási kötelezettség megsértését. Ennek kapcsán a Kúria utal arra, hogy a Be. 659. § (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati indítványt főszabályként a megtámadott határozat meghozatala idején hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni. Ez azt jelenti, hogy a megtámadott határozat törvénynek való megfelelőségét a meghozatala idején hatályos anyagi jogi, illetve – ha az indítvány eljárási szabálysértésen alapszik – eljárási szabályokkal összevetve kell vizsgálni, és a határozat akkor törvénysértő, ha meghozatala idején hatályos anyagi vagy eljárási szabályoknak nem felel meg. A felülvizsgálati eljárás azonban – mivel maga is büntetőeljárás – 2018. július 1-jét követően [a Be. 876. §-ára és a 868. § (1) bekezdésére tekintettel] a hatályos Be. szabályai szerint folytatható le; így arra csak olyan okból kerülhet sor, ami az indítvány elbírálásakor hatályos törvény alapján is felülvizsgálati okot képez.
[35] A Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja a Be. 608. § (1) bekezdésében foglalt eljárási szabálysértések miatt teszi lehetővé a felülvizsgálatot, ám ezek között az indokolási kötelezettség megsértése nem szerepel. Következésképpen az indokolási kötelezettség megsértése jelenleg már nem felülvizsgálati ok. A Be. 870. § (3) bekezdése szerint a kizárólag arra alapítva előterjesztett indítvány elbírálását mellőzni, és arról az indítvány előterjesztőjét tájékoztatni kell (BH 2019.6.); az alapján tehát felülvizsgálatra nem kerülhet sor.
[36] A tárgyalási időközre vonatkozó eljárási rendelkezés megsértésére a védő már a másodfokú eljárásban is hivatkozott. Ennek kapcsán az ítélőtábla helytállóan fejtette ki, hogy noha a IV. r. terhelt a 2013. január 24. napjára kitűzött tárgyalásra szóló idézését és a vádiratot csak három nappal korábban kapta kézhez, ami ugyan relatív eljárási szabálysértés, azonban figyelemmel arra, hogy a IV. r. terhelt a 2013. január 24-én tartott tárgyaláson a vallomástételt megtagadta, majd a 2013. január 25.; 28. és 31. napjain tartott tárgyalási napokon sem a IV. r., sem őt érintően a további terheltek nem tettek vallomást és tanúbizonyítás sem folyt – a további tárgyalási napokra és a bizonyítási eljárás hosszára figyelemmel – a IV. r. terhelt védekezéshez való joga ténylegesen nem sérült.
[37] A tárgyalási jegyzőkönyv kijavításának elmulasztása ugyancsak nem alapozhat meg érdemi felülvizsgálatot.
[38] Összességében a felülvizsgálati indítvány annak feltétlen eljárási szabálysértéseket kifogásoló részében törvényben kizárt.
[39] Ekként a Kúria – miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles – a IV. r. terhelt javára bejelentett felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a megtámadott határozatot a Be. 660. § (1) bekezdése szerint tanácsülésen eljárva, a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján a IV. r. terhelt tekintetében hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. III. 1.567/2018.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás