PÜ BH 2019/268
PÜ BH 2019/268
2019.10.01.
A sérelemdíj egyik funkciója az okozott hátrány kompenzációjaként a jogsértő és a személyiségi jogában sértett személy relációjában kifejezett anyagi kárpótlás, másrészről a magánjogi büntetés a hasonló jogsértések megelőzése érdekében. Ez utóbbi funkció esetében a sérelemdíj fizetésre kötelezett vagyoni viszonyai a sérelemdíj összegének mérlegeléssel történő meghatározása körében figyelembe vehetők [2013. évi V. tv. (Ptk.) 2:52. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás lényegi tartalma szerint a peres felek házastársak voltak, a válást követően négy közös gyermeküket, közöttük a 2000. november 23-án született Csaba utónevű gyermeket a jelen per alperesénél helyezte el a bíróság a felperes kapcsolattartásra való feljogosítása mellett. A felek közötti megromlott viszony a válást követően sem változott, amely a gyermekekkel való kapcsolattartásban is megnyilvánult; a felek egymás telefonszámait ismerték. A felek Csaba utónevű gyermeke 2015. július 19-én elhalálozott, temetésére 2015. július 29-én került sor, amelyről a felperes csak azt követően szerzett tudomást.
A kereseti kérelem és ellenkérelem
[2] A felperes keresetében kegyeleti jogának megsértésére hivatkozva kérte az alperest 1 400 000 forint sérelemdíj megfizetésére kötelezni.
[3] Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az első- és másodfokú ítélet
[4] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A felperes és az alperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és az alperest a felperes részére 700 000 forint sérelemdíj megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
[5] A jogerős ítélet indokolása szerint, a Ptk. 2:50. § (1) bekezdése alapján érvényesíthető kegyeleti jog körébe tartozik a hozzátartozó értesítése a halál bekövetkezéséről, a temetés helyéről és időpontjáról. Az alperes, mint a gyermeket nevelő, gondozó, és a halál tényéről közvetlenül tudomást szerző szülő kötelessége volt az elhunyt gyermek édesapja, a felperes részére az értesítés küldése. Ennek elmulasztásával az alperes a felperes kegyeleti jogát sértette meg.
[6] A másodfokú bíróság a Ptk. 2:52. § (1) és (2) bekezdései alapján érvényesített sérelemdíj megfizetése iránti keresetet alaposnak tartva megállapította, hogy az alperes az értesítési kötelezettsége körében nem az adott helyzetben elvárható módon járt el, ezért a Ptk. 6:519. §-ában, valamint Ptk. 1:4. § (1) bekezdésében foglaltakra figyelemmel, a felelősség alól kimenteni magát nem tudta. Az értesítés elvárható módjaként még valósága esetén sem fogadható el az, hogy az alperes testvére megkísérelte a felperes értesítését, amely az elsőfokú bíróság – nem vitatott – megállapítása szerint nem jutott el a felpereshez. Tőle az alpereshez fűződő rokoni kapcsolata miatt elfogulatlan vallomás egyébként sem várható. Egyéb peradat hiányában az értesítési kötelezettség elmulasztása alól a kimentésre az sem volt elfogadható, hogy gyermekének váratlan halála az alperest mélyen lesújtotta.
[7] A másodfokú bíróság a sérelemdíj mértékének meghatározásához a Ptk. 2:52. § (3) bekezdése alapján mérlegelve a körülményeket, a jogsértés súlya körében értékelte, hogy a felperes egyik legközelebbi hozzátartozójának, a gyermekének a temetésén nem vehetett részt. A jogsértés felperesre gyakorolt hatása tekintetében – annak okától függetlenül – vette figyelembe azt, hogy a felperes a gyermekével 2011 óta ténylegesen nem tartott kapcsolatot, és úgy nyilatkozott, hogy számára még mindig olyan, mintha a gyermek élne. Az értékelés körébe vonta a másodfokú bíróság ugyanakkor, hogy a felperes kegyeleti jogai csak részben sérültek, azt a továbbiakban is gyakorolhatja. A sérelemdíj összegének meghatározása során a másodfokú bíróság a büntetési funkció körében értékelhetőnek tartotta a jogsértő vagyoni viszonyainak figyelembevételét, megállapította azonban, hogy a sérelemdíj egyébként megítélhető összegének csökkentését nem indokolják az alperes körülményei; a felperessel egy közös kiskorú gyermekük van, a nagykorú gyermekek felsőoktatásban tanulnak; valamennyiük vonatkozásában a felperest tartásdíj fizetési kötelezettség terheli.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[8] A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyása érdekében.
[9] A felperes – tartalmilag – a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[10] Tévesen hivatkozott arra az alperes, hogy a per a Pp. 23. § (1) bekezdés ga) pontja alapján a törvényszék hatáskörébe tartozik, ezért az eljárt bíróságok a hatásköri szabályokat megsértve jártak el.
[11] A Pp. perbeli időszakban (2015. július) hatályos 23. § (1) bekezdés ga) pontja alapján a törvényszék hatáskörébe tartoznak azok a perek, amelyekben felróhatóságtól független szankciók alkalmazását kérik, ideértve azokat a pereket is, amelyekben a felróhatóságtól független szankció mellett – e jogok megsértése miatt – sérelemdíj, illetve kártérítés iránti igényt is érvényesítenek. E rendelkezés helyes értelmezése szerint a sérelemdíj, illetve a vagyoni kártérítés iránti igény kizárólag akkor tartozik a törvényszék hatáskörébe, ha a személyiségi jog megsértésével összefüggésben a felróhatóságtól független szankciókkal együtt kerül érvényesítésre [Ptk. 2:51. § (1) bek.]. Ellenkező esetben, a pertárgyértéktől függően, a járásbíróság vagy a törvényszék jár el, függetlenül attól, hogy a sérelemdíj a személyiségi jogsérelem speciális szankciójaként került meghatározásra.
[12] A felperes a keresetében a Ptk. 2:51. § (1) bekezdésében meghatározott, a jogsértés objektív szankcióinak (a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítása, a jogsértő eltiltása a további jogsértéstől, a jogsértés abbahagyásra kötelezése, elégtétel adása, sérelmes helyzet megszüntetése, jogsértéssel elért vagyoni előny átengedése) alkalmazása iránt keresetet nem terjesztett elő. A kereset a Ptk. 2:50. §-a szerint a kegyeleti jog megsértésével összefüggésben elszenvedett hátrány kompenzációjaként a Ptk. 2:52. §-a alapján sérelemdíj megfizetése iránt került előterjesztésre. A felperes a keresetében a Ptk. 2:51. § (1) bekezdése szerinti objektív szankciók alkalmazását nem kérte, ezért a per tárgyának értéke alapján (1 400 000 forint) a Pp. 23. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt értékhatárra (30 000 000 forint) tekintettel helyesen járt el első fokon a T.-i Járásbíróság. Az eljárt bíróságok a jogszabályban biztosított hatáskörükben jártak el, ezért a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján nem volt indokolt.
[13] A Kúria a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül. A jogerős ítéletnek a megítélt sérelemdíj összegét meghaladó keresetet elutasító rendelkezése felülvizsgálattal nem volt támadott.
[14] Érdemben a felülvizsgálati kérelem részben eredményes az alábbiak szerint.
[15] A másodfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a közös gyermek elhalálozásáról az értesítést elmulasztó alperes a Ptk. 2:50. § (1) bekezdése alapján megsértette a felperes kegyeleti jogát. Az ítélkezési gyakorlatnak is megfelelően, önmagában a rokoni kapcsolat a tanú elfogultságának megállapításához nem elégséges. Az adott esetben a tanú nyilatkozatának, miszerint az értesítést tartalmazó levelet a felperes kerítésére tette, nem volt jelentősége, miután a perben nem volt vitás, hogy gyermekének haláláról a felperes nem értesült. Az alperes terhére rótt mulasztás körében helyesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy az értesítésnek más, elfogadhatóbb módja is lett volna.
[16] Egyetértett a Kúria a másodfokú bíróságnak azzal a megállapításával, hogy a sérelemdíj fizetési kötelezettség körében a Ptk. 2:52. § (2) bekezdése alapján a felróhatóság alól a kimentésre önmagában nem alkalmas a gyermek hirtelen elvesztésével elszenvedett lelki megrázkódtatás.
[17] A sérelemdíj összege mindig az eset összes körülményének vizsgálatával, a jogsértéssel közvetlenül okozott hátrány mibenlétének figyelembevételével, és a Ptk. 2:52. § (3) bekezdésében meghatározott szempontok mérlegelése alapján határozható meg. A felperes az értesítés elmulasztása miatt, az elhunyt gyermekének a temetési szertartásán nem vehetett részt, amely a köztudomás szerint is elfogadhatóan, nehezíti a halál tényének realizálását és az ún. „gyászmunkát”. A közeli hozzátartozó halálának feldolgozása, a gyász egyénenként változó időtartamú, akár évekig is elhúzódó folyamat lehet, amelynek csupán egy, kétségtelenül jelentős mozzanata a temetési szertartás. Ezzel összefüggésben, amint arra a másodfokú bíróság is helyesen utalt, megállapítható, hogy a felperes kegyeleti jogai csak részben sérültek, a felperes kegyeleti jogait a továbbiakban gyakorolhatja.
[18] A sérelemdíjnak, mint szankciónak azonban, a másodfokú bíróság megállapításával szemben, nem szerepe a jogsértő cselekmény társadalmi elítélésének kifejezésre juttatása. A sérelemdíj egyik funkciója az okozott hátrány kompenzációjaként a jogsértő és a személyiségi jogában sértett személy viszonyában kifejezett anyagi kárpótlás, másrészről a magánjogi büntetés a hasonló jogsértések megelőzése érdekében (BDT 2019.4015.). A perbeli eset körülményeinek vizsgálata során nem volt figyelmen kívül hagyható a felek speciális helyzete: három közös – egy kiskorú és két továbbtanuló nagykorú – gyermek tartásáról kell a továbbiakban is gondoskodniuk, akik az alperes gondozásában állnak. A Kúria az adott esetben a másodfokú bíróság megítélésétől eltérően, a sérelemdíj büntető funkciója körében az alperes anyagi körülményeit figyelembe vehetőnek tartotta és jelentős hangsúlyt fektetett arra, hogy a jogerős ítéletben az alperes terhére megállapított magas összegű sérelemdíj megfizetése lényegében a felperes által fizetendő tartásdíj időszakos (több hónapon át tartó) elvonásának felel meg. A kifejtettekre figyelemmel a Kúria az eset körülményeinek mérlegelése alapján úgy ítélte meg, hogy az adott esetben 200 000 forint összegű sérelemdíj alkalmas és elégséges a személyiségi jogsértéssel okozott hátrány kompenzálására.
(Kúria Pfv. IV. 20.464/2018.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás