PK ÍH 2019/27.
PK ÍH 2019/27.
2019.03.01.
A keresetlevél érdemi részében kötelezően feltüntetendő, a kereseti kérelmet megalapozó tények alatt a felperes jogállítását megalapozó jogilag releváns konkrét tényeket kell érteni; és mindig a konkrét ügyben a per tárgyát képező jogviszony jellegére, a felek közötti jogvita tárgyára, az alkalmazandó anyagi jogi jogszabályok rendelkezéseire tekintettel lehet csak meghatározni, hogy melyek az adott ügyben a jogot keletkeztető konkrét – történeti – tények. [Alkalmazott jogszabályok: a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 170. § (2) bekezdés c) pont, 176. § (1) bekezdés j) pont]
A felperesek a keresetlevelükben – a versenyjogsértéssel okozott kár megtérítése iránti perben – az alperesek egyetemleges kötelezését kérték az I. r. felperes javára 49 475 896 Ft és 2 182 588 euró, a II. rendű felperes javára 6 476 580 Ft és 6500 euró, a III. rendű felperes javára 5 084 184 Ft és valamennyi összeg után járó késedelmi kamatai megfizetésére.
Az elsőfokú bíróság a keresetlevelet hiánypótlási felhívás nélkül visszautasította.
A döntését azzal indokolta, hogy a felperesek a keresetlevélben nem megfelelően tüntették fel qqA polgári perrendtartásrólwq szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 170. §-a (2) bekezdésének c) pontja értelmében a kereseti kérelmüket megalapozó tényeket. A felperesek az alperesekkel mint egyetemleges kötelezettekkel szemben érvényesített kártérítési igényüket megalapozó tényként csupán azt adták elő, hogy különböző gépjárműveket szereztek be. Az I-II. rendű felperes nem jelölte meg, hogy a gépjárműveket melyik alperestől szerezték be közvetlenül vagy közvetett módon, míg a III. rendű felperes tényállítást sem tett. Az elsőfokú bíróság megállapítása szerint a kartell megállapodás mellett a felperesek keresetének a jogalapját képező értékesítési szerződésekre utalás a szerződő feleknek, a szerződés megkötése helyének, idejének megjelölése és tartalmaik részletezése nélkül nem felel meg a Pp. 170. §-a (2) bekezdésének c) pontjában foglaltaknak. Ezenkívül nem mellékelték – holott ez a Pp. 171. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján kötelező – a keresetlevél érdemi részében feltüntetett bizonyítékokat. Az elsőfokú bíróság polgári kezelőirodájának (a továbbiakban: iroda) qqűrlap adathordozón történő benyújtásrawq elnevezésű nyomtatványra felvezetett hivatalos feljegyzése szerint ugyanis a felperesek jogi képviselője 19 db CD adathordozót küldött. Ezek megnyitását az iroda megkísérelte, azonban az abban foglalt teljes adattartalomból csak és kizárólag a P.28-18-01 qqűrlap adathordozón történő benyújtásrawq elektronikus nyomtatványt sikerült kinyomtatni, és azt is hibásan töltötték ki, mert a beküldő neveként dr. I. szerepel, az ügyszám pedig nem került kitöltésre. Emiatt az adathordozók tartalma nem ismerhető meg.
Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság a felperesek keresetlevelét a Pp. 176. §-a (1) bekezdésének j) pontja és 176. §-ának (3) bekezdése alapján hiánypótlási felhívás kiadását mellőzve visszautasította.
Ez ellen a végzés ellen a felperesek nyújtottak be fellebbezést, amelyben a Pp. 381. §-ára hivatkozással a sérelmezett határozat hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérték figyelemmel a Pp. 369. §-ának (1) bekezdésében meghatározott felülbírálati jogkör tartalmára is.
Állították, hogy – az elsőfokú bíróság megállapításával szemben – a keresetlevél visszautasításának a feltételei nem állnak fenn. Hangsúlyozták, hogy az elsőfokú bíróság jogszabálysértően értelmezte a Pp. 170. §-a (2) bekezdésének c) pontját, ők a tehergépjárművek beszerzésére vonatkozó szerződések létrejöttére vonatkozó tényeket a szükséges körben előadták.
A Pp. 170. §-a (2) bekezdésének c) pontja alapján a felperesek kereseti kérelmét megalapozó tények alatt mindig a jogilag releváns tényt, illetve tények csoportját, azaz a törvényi tényállást kell érteni. Hivatkoztak a jogirodalomban elterjedt nézetre, amely szerint qqEz azt jelenti, hogy nem szükséges a teljes életviszony történéseit feltárni, hanem valamennyi, a minősítéssel felhívott jog törvényi tényállásának megfeleltethető jogra mutató élettényállás-elemet kell előadni. Így szükségtelen egy jogviszonyból fakadó igény kapcsán a teljes jogviszonyt, annak alapját képező valamennyi tényt előadni, mivel egy jogviszony olyan számos jogi norma tényállása alá vonható, amelyek miatt a tények ömlesztése az eljárást szükségtelenül terhelnéwq.
Hangsúlyozták, a per tárgya versenyjogi jogsértésekből fakadó károk megtérítése iránti igény, ezért a kereseti kérelmet megalapozó tények körét qqA Polgári Törvénykönyvrőlwq szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: 1959. évi Ptk.) 339. §-ának (3) bekezdése és qqA tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmárólwq szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) szabályai határozzák meg. A Tpvt.-t módosító 2009. évi XIV. törvény 14. §-ához fűzött indokolás szerint a vélelem alkalmazásához a károsultnak a kartell megállapodást, az alpereseknek ebben való részvételét, valamint azt kell bizonyítania, hogy az alperesek árral kapcsolatos jogsértő magatartásának a károsult az érintettje (vevője) volt. Amennyiben ezen két tényállási elemet sikerül a károsultnak bizonyítania, a Tpvt. 88/C. §-ának törvényes vélelmére tekintettel az alperesek jogsértő magatartása és a károsult kárai közötti okozati összefüggés megállapítható. A Tpvt. 88/C. §-a szerinti vélelem miatt – az elsőfokú bíróság megállapításával szemben – semmilyen egyéb tényt – ideértve különösen a felek közötti kötelmi jogviszony létrejöttére vonatkozó konkrét tényeket –, nem kellett tartalmaznia a keresetlevélnek.
Állították, hogy pontosan meghatározták a követeléseik ténybeli alapját. Az egyes tehergépjárművek tekintetében a keresetlevélben az I-II. rendű felperesek külön-külön megjelölték, hogy a versenyjogi jogsértésben bizonyítottan részt vett, mely alperesi vállalatcsoport által gyártott és kereskedelmi forgalomba bocsátott tehergépjárművek szerzésével összefüggésben érvényesítenek kártérítési igényt, amely szerződésen kívüli kartell jogsértésekből származó (kártérítési) igény. Arra is utaltak, hogy a kartell jogsértést megállapító határozat alapját képező eljárásban valamennyi alperes részt vett, annak részleteiről pontos tudomással bír.
Álláspontjuk szerint a keresetlevélhez a Pp. 171. §-ának (1) bekezdése b) pontjának megfelelően kerültek csatolásra a keresetlevél érdemi részében feltüntetett bizonyítékok. A benyújtott főnyomtatvány csatolmányainak mérete meghaladta a megengedett méretkorlátot, ezért a csatolmányokat – törvényes határidőn belül – külső adathordozó úján küldte meg jogi képviselőjük az elsőfokú bíróságnak. Az OBH hivatalos útmutatója és a Magyar Ügyvédi Kamara által kiadott technikai útmutató alapján a külső adathordozó megküldése a P28. számú formanyomtatvány használatával történt. Állították, hogy a külső adathordozó tartalmazza a kötelezően csatolandó mellékleteket, ezek megnyitásával kapcsolatos probléma nem függ össze a névelírással, a cégkapu neve és a benyújtó ügyvéd neve közötti eltérés nem akadályozza a P28. számú nyomtatvány mellékleteinek megnyitását. A technikai hiba miatt hiánypótlás elrendelésére és nem a keresetlevél visszautasítására kerülhetett volna sor.
Sérelmezték azt a megállapítást is, hogy a keresetlevélhez csatolt meghatalmazás nem felel meg a Pp. 67. §-ának (1) bekezdésében foglaltaknak. Véleményük szerint ugyanis qqAz ügyvédi tevékenységrőlwq szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Ütv.) 34. §-ának (2) bekezdésében és a Pp. 67. §-ának (1) és (4) bekezdéseiben írt alaki és tartalmi kellékeket a meghatalmazás megfelelően tartalmazza.
A fellebbezést az ítélőtábla megalapozottnak találta.
Az ítélőtáblának a felperesek fellebbezésének elbírálása körében abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy fennállnak-e a keresetlevélnek az elsőfokú bíróság által megjelölt hiányosságai, melyek miatt hiánypótlási felhívás kiadásának mellőzése nélkül azt vissza kellett utasítani.
Az ítélőtábla megállapítása szerint helytállóan hivatkoztak arra a felperesek, hogy az elsőfokú bíróság a visszautasítás okaként megjelölt jogszabályhelyeket nem megfelelően értelmezte és alkalmazta.
Arra ugyan helyesen utalt az elsőfokú bíróság, hogy a Pp. 170. §-a (2) bekezdésének c) pontja szerint a keresetlevél érdemi részében fel kell tüntetni – többek között – az érvényesíteni kívánt jogot és a kereseti kérelmet megalapozó tényeket. Azt azonban nem vette figyelembe, hogy a Pp. nem határozza meg, mit kell érteni a felperes jogállítását megalapozó jogilag releváns konkrét tények (a kereset szubsztanciálása) alatt. Azt ugyanis mindig a konkrét ügyben a per tárgyát képező jogviszony jellegére, a felek között kibontakozott jogvita tárgyára, az alkalmazandó anyagi jogi jogszabályok rendelkezéseire tekintettel lehet csak meghatározni, hogy melyek az adott ügyben a jogot keletkeztető konkrét történeti tények.
Az ítélőtábla megállapítása szerint – figyelemmel arra is, hogy a felperesek az alperesek egyetemleges marasztalását kérték – a felperesek keresetlevele tartalmazta az alperesek számára a Pp. 199. §-ának (2) bekezdésében meghatározott írásbeli ellenkérelem érdemi előterjesztéséhez szükséges és egyben elegendő, a kereseti kérelmet megalapozó tényeket. A keresetlevélben megjelölték a versenyjogsértést mint jogellenes magatartást, a felperesek kárának emiatt történt bekövetkezését és a kettő közötti okozati összefüggésre vonatkozó tényeket, kérték a Tpvt. 88/C. §-ának a törvényes vélelemre írt rendelkezéseinek az alkalmazását. A keresetlevélben a tehergépjárművek rendszámához azonosítható módon azt is megjelölték, hogy a versenyjogi jogsértésben bizonyítottan részt vett, melyik alperes vállalatcsoportja által gyártott és kereskedelmi forgalomba bocsátott tehergépjárművek beszerzésével összefüggésben érvényesítenek szerződésen kívüli kartell jogsértésből származó kártérítési igényt. Iratellenes ezért az a megállapítás, hogy a III. rendű felperesre vonatkozó adatok hiányosak, ugyanis két tehergépjármű megjelölésre került.
Rámutatott az ítélőtábla, hogy az elsőfokú bíróságnak a keresetlevél tartalmával szemben támasztott jogértelmezése esetén szükségtelen lenne a perfelvételi szakban a felek meghallgatása. A Pp. 191. §-ának (4) bekezdése, illetve Pp. 230. §-a – kötelező jogi képviselet esetén is – azért rendelkezik a fél, illetve a törvényes képviselője meghallgatásáról, mert olyan tények is tisztázhatók ennek keretén belül, amelyek – a keresetlevélnek a kötelező hiánypótlási felhívás nélküli visszautasítása hiányában – az érdemi elbíráláshoz szükségesek.
Kiemelte az ítélőtábla, hogy a bíróságnak a keresetlevél tartalmi elemeinek vizsgálata körében nem kell állást foglalnia arról, hogy a felperesek által megjelölt kártérítési igény jogalapja helytálló-e. Emiatt az elsőfokú bíróság tévesen jutott arra a következtetésre, hogy mivel a felperesek által érvényesített kár az előadott tényekből következően nem pusztán szerződésen kívüli károkozásból ered és nem minősül szerződésszegéssel okozott kárnak, a kartell jogsértésekből eredő kártérítési magatartások mellett a felperesek keresetének jogalapját képező értékesítési szerződésekre is utalni kellett volna.
A Civilisztikai Kollégiumvezetők Országos Tanácskozása (2017. 07. 07.) 10. számú állásfoglalása 2. pontjában kifejtettek szerint qqHa a keresetlevél a 170. § minden pontjához tartalmaz valamit, de azok nem felelnek meg a törvény követelményének vagy nem teljes körűek, úgy hiánypótlás kiadásának van helye, figyelemmel a 176. § (2) bekezdés e) pontjárawq (Közzétéve Kúriai Döntések 2018. januári szám).
Ebből az következik, hogy amennyiben az elsőfokú bíróság megállapítása helytálló lett volna abban a vonatkozásban, hogy a felperesek keresetlevele a tényállításoknál nem teljes körű, nem a keresetlevél visszautasításának, hanem hiánypótlási felhívás kiadásának lett volna helye.
Az elsőfokú bíróság a keresetlevél hiánypótlás nélküli visszautasításának másik okaként a Pp. 170. §-a (2) bekezdésének e) pontja és a Pp. 171. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerinti, kötelezően csatolandó mellékletek hiányát jelölte meg.
Ezzel összefüggésben helytállóan hivatkoztak arra a felperesek a fellebbezésükben, hogy a P.28-18-01 űrlappal a mellékleteket postai úton megfelelő módon nyújtották be. Az ítélőtábla polgári irodája ezeket a dokumentumokat meg tudta nyitni, az adathordozók tartalmazták a felperesek által megjelölt adatokat, bizonyítékokat. Önmagában a jogi képviselő nevének hiányos volta a felek, azok alapján pedig az ügy azonosítását és a mellékletek informatikai megtekintését nem akadályozta. Abban az esetben, ha az elsőfokú bíróság ezek adattartalmáról informatikai hiba miatt nem tudott megfelelő módon meggyőződni, hiánypótlásnak és nem hiánypótlás nélküli visszautasításnak lett volna helye.
Az ítélőtábla megállapítása szerint a hiánypótlási okként megjelölt, a meghatalmazással kapcsolatos okfejtése sem helytálló az elsőfokú bíróságnak. Az írásba foglalt meghatalmazáshoz tartozó felperesi aláírás listán ugyanis a felperesek azonosító adatai és aláírásuk megfelelően szerepelnek, azt nem lehet a meghatalmazás szövegétől elkülönülten kezelni. Sem a Pp. 67. §-ának (1)–(4) bekezdései, sem az Ütv. 34. §-ának (2) bekezdése nem írja elő, hogy az így elkészített formában nem foglalható írásba.
Ezért az ítélőtábla arra a következtetésre jutott, hogy az elsőfokú bíróság tévesen rendelkezett a keresetlevél visszautasításáról, az ugyanis perfelvételre alkalmas, hiánypótlásnak a meghatalmazás vélt hiányai miatt sincs helye.
Mindezek alapján az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az általa megjelölt valamennyi okból tévesen rendelkezett a keresetlevél visszautasításáról.
A felperesek fellebbezése a végzés hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú bíróságnak új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára irányult, amelyet az ítélőtábla – az adott esetben – annak tartalma szerint bírált el.
A Pp. 109. alcíme – amely a végzés elleni fellebbezés szabályait rögzíti – nem tartalmaz eltérő rendelkezést a másodfokú eljárásban hozható határozatokra, ezért a Pp. 389. §-a szerint az ítélet elleni fellebbezésre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. Az adott esetben a keresetlevelet visszautasító végzés elleni fellebbezésnél e szakasz nehezen értelmezhető, hiszen az ügy érdemi eldöntése nem történt meg és az alperesek sem tesznek (tehetnek) észrevételt.
A felperesek bár a Pp. 381. §-ának alkalmazását indítványozták, azonban a fellebbezésben ténylegesen azt kérték, hogy a bíróság a perfelvételre alkalmas keresetlevelük alapján folytassa le érdemben az eljárást.
Az ítélőtábla megállapítása szerint a Pp. 389. §-ának utaló szabálya helyesen akként értelmezendő, hogy abban az esetben indokolt a Pp. 381. §-a alapján a keresetlevelet visszautasító végzést hatályon kívül helyezni, ha az elsőfokú eljárás megismétlése vagy kiegészítése azért szükséges, mert az a másodfokú eljárásban nem lehetséges vagy nem észszerű. Például a keresetlevelet visszautasító végzés esetében a hiánypótlási felhívás nélküli visszautasítás helyett hiánypótlást kellene az elsőfokú bíróságnak elrendelnie, ebben az esetben hatályon kívül kell helyezni a határozatot, hiszen lehetséges az, hogy az elsőfokú bíróság újra a keresetlevelet visszautasító végzést hoz.
Azokban az esetekben viszont, amikor a másodfokú bíróság egyértelműen meg tudja állapítani, hogy a keresetlevél visszautasításának feltételei nem állnak fenn, akkor a reformatórius jogköréből adódóan a határozat megváltoztatásának van helye. (Hasonló a helyzet az áttételt elrendelő vagy az eljárást felfüggesztő végzések megalapozatlansága esetén, amikor a másodfokú bíróság megváltoztatja a végzést és mellőzi a sérelmezett döntést.) Ekkor nincs ok a hatályon kívül helyezésre, hiszen nem az annak meghozatalát megelőző eljárást kell újra lefolytatni, hanem az azt követő eljárást, amelyet nem lehet az eljárás qqkiegészítésénekwq tekinteni, hiszen valójában a teljes peres eljárást kell lefolytatni.
Az ítélőtábla megállapítása szerint mivel a felperesek a másodfokú bíróságtól olyan tartalmú rendelkezést várnak, hogy állapítsa meg, nem álltak fenn a keresetlevél visszautasításának feltételei, a fellebbezésükből az tűnik ki, hogy a tényleges jogvédelmet a sérelmezett végzés mellőzésével kérik [BDT 2018.80.].
A Pp. 110. §-ának (3) bekezdésében szabályozott, a jogérvényesítés segítése elvének részeleme az adott esetben pedig lehetőséget ad a másodfokú bíróságnak, hogy a helyes tartalommal helyettesítse be a kérelmet. (Az új Pp. jogértelmezési kérdéseivel foglalkozó konzultációs testület 45. számú állásfoglalása.)
Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 389. §-a alapján alkalmazandó 383. §-ának (2) bekezdése alapján – mivel a döntés megváltoztatásához szükséges feltételek fennálltak – megváltoztatta és mellőzte a keresetlevél visszautasítását.
(Debreceni Ítélőtábla Gpkf.IV.30.238/2018/3.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás