PÜ BH 2019/274
PÜ BH 2019/274
2019.10.01.
A beavatkozás tárgyában hozott határozatok közül fellebbezéssel csak a beavatkozást elutasító és a beavatkozót a perből kizáró határozat, és csak az önálló beavatkozó által támadható. Önálló beavatkozónak az minősül, akinek az ellenféllel szemben fennálló jogviszonyára a perben hozott ítélet jogereje jogszabály alapján kiterjed [1952. évi III. tv. (régi Pp.) 56. § (4) bek., 58. § (2) bek., 59. § (2) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes mint hitelező és E. M. mint adós (a továbbiakban: egyenes adós) 2013. április 8-án hitelszerződést kötöttek. A felperes a szerződés alapján a hitelkeret teljes összegét, 124 174 728 forintot folyósította, az egyenes adós azonban a fizetési kötelezettségének sem a lejárat napján, sem a fizetési felszólítást követően nem tett eleget.
[2] A felek a hitelszerződés biztosítékaként 2014. április 8-án készfizető kezességi szerződést kötöttek. Az alperes abban kifejezetten, visszavonhatatlanul és feltétel nélkül készfizető kezességet vállalt az egyenes adósnak a hitelszerződés alapján fennálló tartozásaiért azzal, hogy a felperes a követelését 125 000 000 forint erejéig érvényesítheti vele szemben. Az alperes a szerződésben vállalt kötelezettségét felhívás ellenére sem teljesítette.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[3] A felperes keresetében 125 000 000 forint megfizetésére kérte az alperes kötelezését.
[4] Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.
Az első- és másodfokú ítélet
[5] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresettel egyezően marasztalta az alperest. Abból indult ki, hogy míg a hitelszerződésre a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény, addig a felek közötti készfizető kezességi szerződésre a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) rendelkezései voltak irányadóak. Emiatt a Ptk. 6:416-420., 6:422. §-aira is hivatkozással kifejtette, hogy a perben az alperesnek a készfizető kezesség vállalására tekintettel azt kellett volna bizonyítania, hogy az egyenes adós a hitelszerződésből eredő fizetési kötelezettségét teljesítette. Ehhez képest csupán azt igazolta, hogy a T. Zrt. az egyenes adósnak a felperes felé fennálló kötelezettségéért 37 500 000 forint erejéig óvadékot nyújtott. Miután azonban a felperes követelése a késedelmi kamatokkal együtt meghaladta a 125 000 000 forintot, az alperes tartozása abban az esetben is fennállna, ha azt az óvadék teljes összegével csökkentették volna.
[6] Az elsőfokú bíróság ítéletében a T. Zrt. és az egyenes adós alperes oldalán beavatkozásának és perbehívottként való perbelépésének elutasítását a jogszabályi feltételek hiányával, valamint azzal indokolta, hogy az engedélyezés a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 8. § (2) bekezdésébe ütközött volna. Álláspontja szerint az egyenes adós beavatkozáshoz fűződő jogi érdekének igazolásához nem volt elegendő az a hivatkozása, hogy a tartozást rendezni kívánja, azt ugyanis bármikor, a beavatkozása nélkül is megteheti. A T. Zrt. beavatkozásához sem találta elégséges jogi érdeknek, hogy a hitelszerződést óvadékkal biztosította. Utalt továbbá arra, hogy a nevezett társaság perbehívottként való perbelépésére a Pp. 58-59. §-aiban előírt jogvesztő határidő elmulasztása miatt sem volt lehetőség.
[7] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A fellebbezésben foglaltakra tekintettel rámutatott arra, hogy az alperes a beavatkozást és a perbehívást elutasító végzéseket – sem közvetlenül, sem az eljárást befejező határozat elleni fellebbezésében – fellebbezéssel nem támadhatta. A beavatkozást elutasító határozat ellen a Pp. 56. § (4) bekezdése értelmében csak az önálló beavatkozó élhet fellebbezéssel, de mivel az ítélet jogereje sem az egyenes adósra, sem az óvadékot nyújtó társaságra nem terjed ki, egyikük sem minősül önálló beavatkozónak. A jogerős ítélet indokolása szerint a felperes által az egyenes adóssal szemben indított perben a kezest marasztaló ítélet ítélt dologként nem értékelhető, az az egyenes adós és a felperes közötti jogviszonyra nincs kihatással. Az ítélet jogereje az óvadék kötelezettjének az alperessel fennálló jogviszonyára sem terjed ki, hiszen a T. Zrt. az alperestől független, önálló biztosítékot adott. Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság nem követett el eljárási szabálysértést akkor, amikor a beavatkozás elutasítása vonatkozásában a beavatkozóknak nem biztosított fellebbezési jogot. Emellett a T. Zrt. a Pp. 60. § (1) bekezdése szerint a perbehívottként való perbelépését elutasító végzést sem támadhatta fellebbezéssel.
[8] A másodfokú bíróság az alperesnek azzal a fellebbezési érvelésével sem értett egyet, hogy az egyenes adós a beavatkozásának engedélyezése esetén előadhatta volna a tartozás visszafizetése körében rendelkezésére álló ismereteket. Amennyiben ugyanis a felperes követelése akár részben is kielégítést nyert, az egyenes adós ezt az információt az alperes tudomására hozhatta, aki erre a védekezésében hivatkozhatott volna. A beavatkozás engedélyezését ezért ez a körülmény sem indokolhatta.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[9] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a kereset elutasítását, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Álláspontja szerint az egyenes adós önálló beavatkozónak minősült, és ezért a Pp. 56. § (4) bekezdése alapján a beavatkozást elutasító határozat ellen fellebbezési jog illette meg. Ennek alátámasztásaként hivatkozott arra, hogy készfizető kezesként megtérítési igényt támaszthat az egyenes adóssal szemben, akit a felperes vele együttesen perelhetett volna. Kiemelte, hogy az egyenes adós közvetlen jogi érdeke fennáll, és a felperes végrehajtási eljárást is indított ellene. Azt sem tartotta a beavatkozás elutasítására alkalmas indoknak, hogy az egyenes adós a tudomására hozhatta volna az esetleges teljesítésével kapcsolatos információkat.
[10] Az alperes felülvizsgálati hivatkozása szerint a T. Zrt. perbehívása iránti kérelme sem lett volna elutasítható. Az elsőfokú bíróságnak a Pp. 58. § (2) bekezdésére tekintettel azt kellett volna vizsgálnia, hogy a keresetlevél kézhezvételét követő 30 napon belül megtörtént-e a perbehívás. Ennek igazolására az elsőfokú bíróság a per első tárgyalásán nem hívta fel, hanem arról rendelkezett, hogy a perbehívottat írásban meg fogja keresni. Ennek ellenére ő a második tárgyaláson okirattal igazolta a perbehívást, a Pp. 59. § (2) bekezdése pedig a perbehívó általi igazolás közlését követő 30 napban határozza meg a perbehívott nyilatkozattételének határidejét.
[11] Az alperes kifejtette, hogy jogszabálysértő a jogerős ítéletnek az az indoka, amely szerint a felperesnek a T. Zrt. által adott óvadékkal nem kell elszámolnia. A másodfokú bíróság e téves jogi álláspontja miatt egyáltalán nem vizsgálta azt az állítását, hogy a felperes a peresített követelését az óvadék összegéből már teljes egészében kielégítette. Minthogy erre az elsőfokú eljárásban tartott mindkét tárgyaláson hivatkozott, a jogerős ítélet iratellenesen tartalmazza, hogy ilyen tényállítása nem volt.
[12] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[13] A Kúria mindenekelőtt utal arra, hogy a felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja [Pp. 272. § (2) bek.]. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az arra vonatkozó jogi álláspontját kifejti, vagyis ha a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait is ismerteti [1/2016. (II. 15.) PK vélemény 3. pontja]. A felülvizsgálati kérelemnek az a része, amelyik jogszabálysértés megjelölése nélkül vitatja a jogerős ítélet jogszerűségét, nem felel meg a Pp. 275. § (2) bekezdésének (BH 2016.159.).
[14] Az alperes felülvizsgálati álláspontja szerint jogszabálysértő volt a jogerős ítéletnek az a megállapítása, hogy a felperesnek a T. Zrt. által nyújtott óvadékkal elszámolnia nem kellett. Hivatkozott továbbá arra, hogy bár a követelésnek az óvadékból történt kielégítését is állította, a jogerős ítélet iratellenesen azt tartalmazza, hogy ilyen előadása nem volt. A megsértett jogszabályhely megjelölésének hiányában azonban ezek a felülvizsgálati támadások érdemben nem volt vizsgálhatóak.
[15] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
[16] A Kúria a Pp. 275. § (2) bekezdése szerint, a felülvizsgálati eljárás eredményeként azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet az alperes által megjelölt és érdemben vizsgálható okokból nem jogszabálysértő.
[17] Jóllehet az alperes felülvizsgálati kérelme elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett a keresetet elutasító, érdemi döntés meghozatalára irányult, ilyen tartalmú határozat meghozatalát az általa hivatkozott eljárási szabálysértések nem tették lehetővé. Nem volt ugyanakkor eljárásjogi akadálya annak, hogy másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérje [1/2016. (II. 15.) PK vélemény 5. pontja], de ez – a Pp. 275. § (3) és (4) bekezdéseiből következően – az ügy érdemi elbírálására lényegesen kiható eljárási szabálysértést feltételezett.
[18] Ha a bíróság a beavatkozóval a beavatkozás lehetőségét megtagadó határozatot szabályszerű kézbesítés útján nem közli, és ezzel kizárja a beavatkozó jogorvoslati lehetőségét, lényeges eljárási szabályt sért (BH 1996.333.II.). Ez a felülvizsgálati kérelemben is felhívott eseti döntésben kifejtett jogi álláspont ugyan változatlanul helytálló, de annak kapcsán figyelemmel kellett lenni a beavatkozás azóta megváltozott szabályaira. Miként arra a másodfokú bíróság is utalt, a Pp. 56. § (3) bekezdésének 2013. június 1-jén hatályba lépett rendelkezése a beavatkozás tárgyában hozott határozat elleni fellebbezés jogát kizárja. E főszabály alóli kivételként a Pp. 56. § (4) bekezdésének a fenti időponttól hatályos szövege csak a beavatkozást elutasító, valamint a beavatkozót a perből kizáró határozat ellen, és kizárólag annak a beavatkozónak biztosít fellebbezési jogot, akinek az ellenféllel szemben fennálló jogviszonyára a perben hozott ítélet jogereje jogszabály alapján kiterjed.
[19] Emiatt a felülvizsgálati kérelem alapján abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy a perbe beavatkozni kívánt egyenes adós és az óvadékot nyújtott társaság az utóbbi törvényhely által definiált önálló beavatkozónak minősültek-e, és ehhez képest az elsőfokú bíróság jogszabálysértő módon megfosztotta-e őket a beavatkozást elutasító végzés elleni fellebbezési joguktól.
[20] A fentiekben említett törvénymódosítást tartalmazó 2013. évi LXIX. törvény 1. §-ához fűzött részletes indokolás szerint a módosítás az önálló beavatkozóra vonatkozó addigi rendelkezés által a jogalkalmazás körében felvetett értelmezési problémát, jogbizonytalanságot szüntette meg azáltal, hogy egyértelművé tette: az, hogy „[...] az ítélet jogereje mikor terjed ki a beavatkozónak az ellenféllel szemben fennálló jogviszonyára nem bírói mérlegelésen alapulhat, hanem kizárólag jogszabály rendelkezéséből következhet”. Nincs azonban olyan anyagi jogi jogszabályi rendelkezés, amely szerint a jogosult és a készfizető kezes közötti perben hozott ítélet jogereje kiterjedne az egyenes adósnak vagy az óvadék kötelezettjének a jogosulttal szemben fennálló jogviszonyára. Felülvizsgálati kérelmében az alperes sem jelölt meg ilyen jogszabályhelyet. Arra hivatkozott, hogy készfizető kezesként megtérítési igényt támaszthat az egyenes adóssal szemben, akit a felperes vele együttesen perelhetett volna. Az előzőekben ismertetett tartalmú jogszabályi rendelkezés hiányában ez az egyébként helyes, a Ptk. 6:57. § (2) bekezdésén és – egyebek mellett – a 6:419. § második fordulatán alapuló hivatkozás sem tette lehetővé az egyenes adós önálló beavatkozói jogállásának megállapítását. Mint ahogy arra önmagában – a felülvizsgálati kérelemben előadottakkal szemben – a közvetlen jogi érdek fennállása sem lehetett alkalmas, ami a beavatkozásnak a Pp. 54. § (1) bekezdése által megkövetelt, elengedhetetlen feltétele.
[21] Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság nem követett el eljárási szabálysértést akkor, amikor nem fellebbezhető végzéssel határozott a beavatkozás elutasításáról. A jogerős ítélet ezért nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt Pp. 56. § (4) bekezdését.
[22] A Pp. 60. § (1) bekezdésének második fordulata a perbehívóhoz való csatlakozás megengedésére és a perbehívott jogállására a beavatkozás szabályait rendeli megfelelően alkalmazni. Ebből, valamint a fentebb írtakból következően az elsőfokú bíróságnak a perbehívásos beavatkozást elutasító végzése sem volt fellebbezéssel támadható, és ezt a határozat perorvoslati része is helyesen tartalmazta. Emiatt az ügy érdemi elbírálására lényegesen kiható eljárási szabálysértést a perbehívás felülvizsgálati kérelemben feltüntetett szabályainak téves alkalmazása esetén sem lehetett volna megállapítani. Az elsőfokú bíróság ugyanakkor e jogszabályhelyek [Pp. 58. § (2) bek., 59. § (2) bek.] megsértése nélkül utasította el a perbehívásos beavatkozást.
[23] A Pp. 58. § (2) bekezdése alapján perbehívásnak az alperes részéről legkésőbb a keresetlevél kézhezvételétől számított 30 napon belül van helye; a Pp. 59. § (1) bekezdése szerint a perbehívást a perbehívónak kell írásban közölnie a perbehívottal, majd a perbehívás bejelentésekor okirattal igazolnia kell a közlés perbehívott általi kézhezvételét és annak időpontját. Az adott esetben az alperes a keresetlevelet – az első tárgyalásra szóló idézéssel együtt – 2016. november 21-én vette át, és a 2017. január 18-án benyújtott érdemi ellenkérelmében közölte, hogy az egyenes adóst és a T. Zrt.-t perbe kívánja hívni (3. sorszámú előkészítő irat). Ezt a nyilatkozatát a 2017. január 19-én tartott első tárgyaláson megismételte (4. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv), és az elsőfokú bíróság a tárgyalás halasztása után, külön végzéssel felhívta a perbehívást igazoló okirat csatolására (5. sorszámú végzés). Ehhez képest az alperes 2017. március 22-én csatolta a 2016. december 12-én kelt, a T. Zrt. perbehívását tartalmazó okiratot (9. sorszámú előkészítő irat), míg az egyenes adós az elsőfokú bíróságnak 2017. március 22-én bejelentette, hogy az alperes pernyertességének előmozdítása érdekében a perbe be kíván avatkozni (10. sorszámú beadvány). A T. Zrt. a 2017. március 23-án tartott folytatólagos tárgyaláson – a személyesen megjelent törvényes képviselője útján – bejelentette a beavatkozási szándékát, és az elsőfokú bíróság e tárgyaláson határozott a perbehívásos és önkéntes beavatkozás elutasításáról (11. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv).
[24] Az alperes tehát az egyenes adós esetében a Pp. 58. § (2) bekezdésében meghatározott határidőn belüli perbehívást a Pp. 59. § (1) bekezdésében írt módon nem igazolta. Habár a perbehívást a perbehívottal neki kellett volna közölnie, az ennek megfelelő tartalmú nyilatkozatát is csak a fenti határidőn túl, az érdemi ellenkérelmében jelentette be az elsőfokú bíróságnak. Ez a nyilatkozat ezért a Pp. 58. § (4) bekezdése értelmében, elkésettsége miatt hatálytalannak minősült. Az alperes ugyan csatolta a T. Zrt. perbehívását tartalmazó okiratot, de a közlés tényének és időpontjának igazolására csak az okiraton található, az – ismeretlen – átvevő kézjegyét, valamint az átvétel helyét és időpontját rögzítő kézírásos feljegyzés szolgált. Emellett a nevezett társaság törvényes képviselője az elsőfokú bíróság felé a perbehívás elfogadásáról csak a perbehívás – az előzőekre tekintettel egyébként is kétséges – kézhezvételének időpontjától, 2016. december 12-től számított, a Pp. 59. § (2) bekezdésében előírt 30 napos határidő lejárta után nyilatkozott, ezért e nyilatkozat az utóbbi törvényhely értelmében ugyancsak hatálytalan volt.
[25] Mindezek miatt a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt eljárásjogi jogszabályhelyek egyikét sem sérti.
[26] A Kúria a kifejtettekre figyelemmel a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. V. 20.826/2018.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás