MÜ BH 2019/280
MÜ BH 2019/280
2019.10.01.
Az illetményszámfejtő rendszer a munkáltatói intézkedés közlésének, rögzítésének adminisztratív eszköze, a hatályosan közölt, azonban jogellenes intézkedést az abban történő rögzítés utóbb jogszerűvé nem teheti [a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (Kttv.) 63. § (3) bekezdés; 368/2011. (XII. 31.) Korm. rend.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 1991. január 1-jétől állt a T.-on Polgármesteri Hivatal (II. r. alperes) alkalmazásában, utóbb jegyzői munkakörben. Felette a munkáltatói jogkört Gy. L. polgármester gyakorolta, aki 2016. október 27-én megbeszélést folytatott a felperessel, és arra tett javaslatot, hogy kérje 40 éves szolgálati viszonyára tekintettel a felmentését. A felperes ezt elutasította.
[2] 2016. november 4-én a felperes S.-né D. Sz. munkaügyi ügyintézővel 8 óra után néhány perccel – a gyakorlatnak megfelelően – közölte keresőképtelenségét, majd a munkahelyről azzal távozott, hogy a délelőtt folyamán még oda visszatér. A felperes 10.30 perc körüli időben érkezett az alpereshez, ahol a polgármester írásba foglalt azonnali hatályú jogviszonyt megszüntető intézkedést akart vele közölni, ennek átvételét azonban megtagadta.
[3] A II. r. alperes 2016. november 4-én közölt intézkedése e napon felmentette jegyzői munkaköréből. Indok: „Az utóbbi időben olyan információk kerültek a birtokomba, ami alapján megrendült a bizalmam Önnel szemben. Ez a bizalomvesztés a munkaviszony további fenntartását lehetetlenné teszi számomra. A 2011. évi CXCIX. törvény 63. § (2) bekezdés b) és e) pontja értelmében munkaviszonya megszüntethető.” Ezt követően a felmentés indokolása több okot sorol fel, amely a bizalomvesztéshez vezetett. Azt is tartalmazta, hogy „a fentiek megismerésére 2016. október 27-én lehetősége volt. Az elmúlt 8 napban ön nem élt a védekezés lehetőségével. Ennek értelmében kérem, hogy a mai napon a titkárságon adja le kulcsait, bélyegzőjét, egyéb önkormányzati eszközeit. Kérem döntésem elfogadását és végrehajtását.” Az intézkedés jogorvoslati kioktatást nem tartalmazott.
[4] A felperes részére a fenti megszüntető intézkedéssel azonos tartalmú iratot postáztak, amely 2016. no-vember 28-án vált közöltté.
[5] A felperes 2016. november 4-e és 2016. november 28-a között nem végzett munkát, tudomása szerint 2017. január 28-ig keresőképtelen állományban volt. A keresőképtelenséget a KIRA rendszerben 2016. november 8-án S.-né D. Sz. rögzítette, a polgármester a keresőképtelenségről hivatali e-mail útján, valamint a felperestől származó üzenet alapján 2016. november 7-én értesült.
[6] Az alperes 2016. november 24-én tett fel hirdetést a betöltendő jegyzői állással összefüggésben.
[7] A polgármester 2016. november 18-án írásban utasította S.-né D. Sz.-t, hogy a felperes felmentése kapcsán készítse el a munkaviszony megszüntetéséhez szükséges dokumentációkat. A jegyzői munkakört 2016. november 4-én szüntette meg. A felmentés indoka a 2011. évi CXCIX. törvény 63. § (2) bekezdés b) és e) pontja értelmében nem megfelelő munkavégzés és vezetői bizalom elvesztése.
[8] 2016. november 21-én S.-né D. Sz. írásban tájékoztatta az alperest arról, hogy a 2011. évi CXCIX. törvény 68. §-a szerint a felperes részére felmentési időt kell biztosítani, valamint utalt arra, hogy a Kttv. 70. § (1) bekezdése szerint a felmentési védelem miatt a felperes felmentési ideje legkorábban a betegség miatti keresőképtelenség, legfeljebb azonban a betegszabadság lejártát követő egy év utáni napon kezdődik, illetve tartalmazta azt, hogy: „A fentiekről azért tájékoztatom a munkáltatót, mert az Ön által leírtak szerint jelenleg nem tudom elkészíteni a jogviszony megszüntető dokumentumokat.”
[9] A felperes 2017. január 28-án keresőképes lett, ezért 2017. január 31-én megjelent a II. r. alperesnél, ahol felmentést közöltek vele. Eszerint a felmentési idő 2017. január 28-től 2017. március 28-ig tartott, a munkavégzés alól 2017. január 28-tól 2017. február 28-ig mentesítették.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[10] A felperes 2016. december 13-án benyújtott keresetében T. Nagyközség Önkormányzatát jelölte meg alperesként, utóbb 2017. március 14-én benyújtott keresetében II. r. alperesként pedig T. Polgármesteri Hivatalát. Álláspontja szerint a jogviszony megszüntetés jogellenes volt, és ennek megállapítása mellett visszahelyezése mellőzését kérte, 7 havi átalánykártérítés és 8 havi végkielégítés, valamint 4 havi többlet végkielégítés megfizetése mellett.
[11] Az alperesek a kereset elutasítását kérték, mivel hivatkozásuk szerint intézkedésük mindenben megfelelt a jogszabályi előírásoknak.
[12] A bíróság végzésével a pert az I. r. alperessel szemben megszüntette.
Az első- és másodfokú ítélet
[13] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte a II. r. alperest, hogy a 2016. november 4-én közölt jogellenes megszüntető intézkedésre tekintettel fizessen a felperesnek 7 havi illetmény címén 3 633 000 forintot, 12 havi végkielégítés címén 6 228 000 forintot.
[14] Az elsőfokú bíróság ítéletében utalt a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (Kttv.) 21. § (1) bekezdés 2. fordulatára, 60. § (2) bekezdésére, 68. § (1), (2) bekezdésére, 69. §-ára, 71. § (1) bekezdésére, valamint a 193. §-ban rögzítettekre.
[15] Az elsőfokú bíróság a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (Mötv.) 67. § (1) bekezdés f) pontja alapján rögzítette, hogy a jegyző felett a munkáltatói jogkört a polgármester gyakorolja. Jelen esetben ő írta alá a megszüntető intézkedést, így az a munkáltatói jogkör gyakorlójától származott.
[16] A jogvita eldöntése során a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy a megszüntető intézkedés azonnali hatályú volt, azaz jogellenes. A II. r. alperesnek pedig azt kellett bizonyítani, hogy a közölt intézkedés felmentés volt, így annak indokai vizsgálhatóak a perben.
[17] Az elsőfokú bíróság szerint az intézkedés napján a polgármester még nem tudott arról, hogy a felperes keresőképtelen, így az eszközök, bélyegzők, iratok leadására való felszólításra nem a keresőképtelenség miatt, hanem az intézkedés azonnalisága miatt került sor. Jelentősége van annak is, hogy az intézkedés nem tartalmaz felmentési időt, illetve munkavégzés alóli felmentést.
[18] Az elsőfokú bíróság nyomatékosan értékelte, hogy 2016. november 24-én a polgármester jegyzői álláshelyet hirdetett meg, amiből az a következtetés vonható le, hogy az intézkedést azonnali hatályúnak gondolta a munkáltató. Nem számolt azzal, hogy a felperes keresőképtelen állományát követően a munkába visszatér.
[19] A KIRA rendszer adatai szerint a felperes keresőképtelen állományát rögzítették, és 2016. november 4-ét követően is igazolták azt a II. r. alperesnek. A meghallgatott tanúk egyezően támasztották alá azon felperesi hivatkozást, hogy senki nem tudta pontosan, mikor szűnik meg jogviszonya, bizonytalanság volt a felmentéssel összefüggésben.
[20] Összességében a bíróság azt állapította meg, hogy az alperes 2016. november 4-én közölt megszüntető intézkedésével jogellenesen, azonnali hatállyal szüntette meg a felperes jogviszonyát olyan módon, amely a Kttv. megszüntető intézkedései között nem szerepel. Nem csak arról van szó, hogy a felmentéshez kapcsolódó felmentési idő kezdő időpontját, vagy mértékét a II. r. alperes nem, vagy tévesen számolta ki, hanem arról, hogy a megszüntető intézkedés nem felel meg a Kttv. előírásainak, ez pedig súlyos jogellenességet eredményez.
[21] A jogellenes megszüntetés jogkövetkezményeként a felperes a Kttv. 193. § (4) bekezdés szerinti juttatásra vált jogosulttá. E körben a felperes 7 havi illetmény megfizetését kérte, amelyet a bíróság az eset összes körülményének mérlegelése alapján megfelelőnek ítélt. Ezen túlmenően a felperes jogosulttá vált az öregségi nyugdíjkorhatár elérése kapcsán 8 havi végkielégítésre, valamint 4 havi többlet végkielégítésre.
[22] A Kttv. 193. § (6) bekezdése alapján a bíróság a kártérítés mértékének megítélésekor figyelemmel volt arra is, hogy a felperes eleget tett kárenyhítési kötelezettségének.
[23] A II. r. alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[24] A másodfokú bíróság ítéletének indokolása szerint a felperessel 2016. november 4-én közölt felmentés jogorvoslati kioktatást nem tartalmazott, ezért a keresetindításra nem a 30 napos határidő volt irányadó, hanem 6 hónap. A Kttv. 19. § (4) bekezdése értelmében a munkáltató az egyoldalú jognyilatkozatát az e törvényben meghatározott esetben köteles írásban indokolni, valamint az igény érvényesítésének módjáról, határidejéről a közszolgálati tisztviselőt ki kell oktatni. A felperes 6 hónapon belül terjesztette be igényét az alperesekkel szemben, ezért permegszüntetésnek nem volt helye.
[25] A munkáltatót terhelte annak bizonyítása, hogy a jogszabályban biztosított felmentési időt megadta a felperesnek, e kötelezettségének azonban nem tett eleget. A felperessel 2016. november 4-én közölt felmentés tartalmából kiindulva „a mai napon felmentem jegyzői munkaköréből”, az a következtetés vonható le, hogy az alperes a felperes közszolgálati jogviszonyát 2016. november 4-ével azonnali hatállyal kívánta megszüntetni.
[26] A Kttv. 68. § (2) bekezdés értelmében a felmentési idő a felmentési okiratban megjelölt napon kezdődik. Ebből is az következik, hogy a felmentési okiratnak a felmentési időt, annak kezdetét és végét is tartalmaznia kell. A II. r. alperes a felperes közszolgálati jogviszonyát megszüntető intézkedésben a felmentési időt nem jelölte meg annak ellenére, hogy az intézkedés közlésekor még nem tudott a felperes keresőképtelen állományáról, és ez a felmentési idő kezdő időpontját bizonytalanná teszi.
[27] A jogvitában nem merült fel bizonyíték arra vonatkozóan, hogy 2017. január végéig a munkáltatói jogkör gyakorlója a felmentési időt, illetve a munkavégzés alóli felmentés idejét szóba hozta volna. A polgármester és a munkaügyi ügyintéző között folytatott levelezésben sem volt szó a felmentési idő biztosításáról. A polgármester 2016. november 18-ai levele a Kttv. 63. § (2) bekezdés b) és e) pontjára utalást tartalmazta, ez azonban önmagában nem cáfolja azt, hogy nem biztosított a felperes részére felmentési időt téves jogi álláspontja folytán.
[28] A Kttv. 68. § (4) bekezdésére és 247. § (5) bekezdésére hivatkozás kapcsán a másodfokú bíróság rámutatott arra, hogy a polgármester legkésőbb a jegyző jogviszonyának megszűnését követő 30 napon belül köteles a jegyzői állásra pályázatot kiírni, a jegyző jogviszonya felmentési idő esetén azonban annak végével, és nem az intézkedés közlésének időpontjával szűnik meg.
[29] A felperessel 2017. január végén közölt felmentés 2 hónapos felmentési időt tartalmaz, azonban foglalkoztatási jogviszony hatályosan és érvényesen csak egyszer szüntethető meg. Ezért nem volt jelentősége annak, hogy a 2016. november 4-én felperessel közölt intézkedést követően a január végén átadott felmentés milyen tartalmú volt. Nem volt lehetősége a munkáltatónak arra, hogy a felperessel 2016. november 4-én közölt felmentés hibáit utólag korrigálja.
[30] A KIRA rendszerrel összefüggésben a másodfokú bíróság rámutatott arra, hogy a foglalkoztató az illetmény számfejtéssel és a foglalkoztatót terhelő adatszolgáltatások teljesítésével összefüggő adatszolgáltatási kötelezettségét teljesíti a MÁK számára az illetmény számfejtő programon keresztül [368/2011. (XII. 31.) Korm. rendelet 62/A. § (1) bekezdés]. A KIRA rendszer nem arra szolgál, hogy akár a munkáltatói jogkör gyakorlója, akár a KIRA rendszert ténylegesen kezelő személy felmentési időt adjon a köztisztviselő számára. Felmentési időt a Kttv. 68. § (2) bekezdése alapján a köztisztviselő jogviszonyát megszüntető munkáltatói intézkedésnek kell tartalmaznia.
Az alperes felülvizsgálati kérelme és a felperes ellenkérelme
[31] A munkáltató II. r. alperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és a per megszüntetését kérte. Másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett a keresetet teljeskörűen elutasító határozat meghozatalát indítványozta.
[32] Érvelése szerint a felperes jogviszonyát nem azonnali hatállyal és ekként jogellenesen szüntették meg, hiszen a felperes a Kttv. szerinti felmentési idejét (2 hónapot) letöltötte, munkavégzés alól mentesítették, illetve a mentesítés idejére járó illetményét is megkapta.
[33] A Kttv. 68. § (1) bekezdés által szabályozott 2 hónapos felmentési időt a munkáltató biztosította, a Kttv. 68. § (4) bekezdés alapján a felperest a felmentési időre a munkavégzés alól mentesítette, és a jogszabályban szabályozott illetményben is részesült.
[34] Az eljáró bíróságok döntéseik meghozatala során indokolatlanul hagyták figyelmen kívül a 2011. évi CXCV. törvény (Aht.) 44. §-át, valamint a 368/2011. (XII. 31.) Korm. rendelet (Ávr.) előírásait.
[35] Az Ávr. 62/B. § (1) bekezdés d) pontja egyértelműen előírja a jogviszonyok megszüntetésével együttjáró kötelezettségeket, az ennek során alkalmazandó formakényszert. Mindezek alapján rögzíthető, hogy a jogviszonyt csak a KIRA rendszer alkalmazásával kiállított okirattal lehetett hatályosan és érvényesen megszüntetni. Ezt a bíróságok tévesen értelmezték. A polgármester által 2016. november 4-én kelt intézkedés – különös figyelemmel azon tényre, hogy a KIRA rendszerben a jogviszony megszüntetésének indokai körében csupán egy-két szavas megjegyzés tüntethető fel – a jogviszony megszüntetés tekintetében egy előkészítő dokumentumnak minősülhet, nem joghatályos felmentésnek [Kttv. 63. § (3) bekezdés].
[36] A II. r. alperes felülvizsgálati kérelmében utalt a Kttv. 238. § (3) bekezdése alapján arra, hogy a felperes jogviszonyát 2017. január 31-ével szüntették meg, ezen a napon vette át a hatályos felmentésről szóló iratokat is. A 2016. november 4-ei okirat jogviszony megszüntetés alapja nem lehetett, így az erre alapított kereset idő előttinek minősült. A II. r. alperes ezzel összefüggésben utalt a Pp. 157. §-ára, 130. § (1) bekezdés f) pontjára, a Pp. 158. §-ára és kifejtette, hogy minderre tekintettel a bíróságok részéről lényeges eljárásjogi szabálysértés történt.
[37] A felperes a II. r. alperest csak 2017. március 14-én vonta perbe, és terjesztette ki keresetét vele szemben is. A felek között nem volt vitás, hogy a felperes 2017. január 31-én kézhez vette a munkáltatói jogkört gyakorlója általi a KIRA rendszerben elkészített, és azt követően aláírt közszolgálati jogviszony megszüntetés megnevezésű és felperes jogviszonyát joghatályosan megszüntető iratot. Ez részletes kioktatást tartalmazott arról, hogy a munkáltatói intézkedés ellen mikor, meddig és melyik bíróság előtt nyújtható be kereset. Erre tekintettel felperes keresetét a II. r. alperessel szemben a 30 napos határidőn túl terjesztette elő. A bíróságok súlyosan megsértették a Kttv. 238. § (3) bekezdését, a Pp. 130. § (1) bekezdés d) pontját, valamint a Pp. 157. § a) pontját, illetve 158. §-át.
[38] A felülvizsgálati kérelem utalt a Kttv. 19. § (4) bekezdésére, amely álláspontja szerint jelen esetben nem alkalmazható. A felperes 2017. január 31-én kézhez vette a munkáltatói intézkedést, így keresetét elkésetten terjesztette elő.
[39] A bíróságok megsértették a Pp. 221. §-ában foglalt indokolási kötelezettségüket is. A másodfokú bíróság nem adta indokát annak, hogy a felmentési idő biztosításának elmaradását milyen tényekre, bizonyítékokra alapította.
[40] A Kttv. 69. § (9) bekezdése alapján a felperes végkielégítésre nem lett volna jogosult, ezért a bíróságok ítélete jogsértő ebben a körben.
[41] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult. Álláspontja szerint jogviszonyát 2016. november 4-én megszüntették, azt utóbb, 2017. március 28-án ismét, más indokkal már nem tehették meg.
[42] A felperessel közölt megszüntető okirat nem tartalmazott felmentési időt, a polgármester kifejezetten azt közölte, hogy: „mai nappal megszünteti” jogviszonyát, és a többi indokból is az azonnali hatályú felmentésre lehet következtetni.
[43] Az Alaptörvény 28. cikkét, valamint a Kttv. rendelkezéseit a II. r. alperes tévesen értelmezi és alkalmazza jelen jogvita során.
[44] A felperes jogviszonyát megszüntető okirat nem volt egyértelmű az alperes személyét illetően, az irat fejlécén az önkormányzat és nem a polgármesteri hivatal szerepelt, ezért jelölte meg felperes első ízben az önkormányzatot, majd a polgármesteri hivatalt, mindezt a 6 hónapos határidőn belül. A per során igazolást nyert, hogy az önkormányzat és a polgármesteri hivatal önálló jogi személyiségű.
[45] A felperes végkielégítésre jogosult volt, a II. r. alperes pedig nem a Kttv. 69. § (9) bekezdés szerint szüntette meg jogviszonyát, hanem azonnali hatállyal, amely később jogellenesnek bizonyult.
A Kúria döntése és jogi indokai
[46] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
[47] A másodfokú bíróság ítéletében helytállóan fejtette ki, hogy a munkáltatói jogkört gyakorló polgármester 2016. november 4-én a jogviszony azonnali hatályú megszüntetését kívánta közölni, de a felperes az intézkedést nem vette át, így azt részére 2016. no-vember 28-án, postai úton kézbesítették. Az intézkedés jogorvoslati kioktatást nem tartalmazott.
[48] A felperessel a 2017. január 28-áig tartó táppénzes állományának lejártát követően 2017. január 31-én felmentési időt és jogorvoslatot is tartalmazó felmentést közöltek, ez azonban már nem volt joghatályos, a 2016. november 4-ei intézkedés szüntette meg a felperes közszolgálati jogviszonyát [Kttv. 21. § (1) bekezdés], amely jogellenesen történt. Ebből következően pedig a Kttv. 68. § (1), (4) bekezdés másodfokú bíróság általi téves alkalmazására hivatkozás megalapozatlan, a jogviszonyt ténylegesen megszüntető intézkedés ugyanis a felmentéshez fűződő járandóságokról nem rendelkezett, azt a felperes részére a munkáltató nem is biztosította.
[49] Ugyancsak alaptalan azon hivatkozás, hogy a bíróságok a KIRA rendszerrel összefüggésben tévesen alkalmazták az Ávr. 62/B. § (1) bekezdés d) pontját, illetve a 62/G. §-át. Az alperes által állított körülmény, miszerint ezen rendszeren keresztül kellett kiállítani a jogviszony megszüntetéséhez szükséges okiratot, nem jelenti azt, hogy a munkáltató 2016. november 4-ei intézkedése, melyet a felperes részére utóbb kézbesített is, a rendszerben való rögzítés hiánya miatt nem lenne jogellenes. A KIRA rendszer feladata a felmentés közlésének adminisztratív rögzítése, de az átvétel megtagadása ellenére hatályosan közölt, azonban jogellenes intézkedés jogszerűvé tételének nem lehet az eszköze. Mindebből következően a 2016. november 4-ei felmentés nem tekinthető a „jogviszony megszüntetése tekintetében egy előkészítő dokumentumnak”, a Kttv. 63. § (3) bekezdésének téves alkalmazására való hivatkozás alaptalan.
[50] A Kttv. 238. § (3) bekezdésére utalva az alperes azt állította, hogy a felperes a 30 napos keresetindítási határidőt elmulasztotta. A fenti jogszabály anyagi jogszabályba foglalt eljárási határidőt rögzít. A felperes a 2016. november 28-án részére kézbesített felmentéshez képest 30 napon belül keresettel élt, a perben utóbb a polgármesteri hivatalt is perbe vonta, ez azonban nem értelmezhető a keresetindítási határidő túllépéseként, különös tekintettel arra, hogy a joghatályos, 2016. novemberi intézkedés jogorvoslati kioktatást nem tartalmazott. A Pp. 351. §-ának és a Kttv. 19. § (4) bekezdésének megsértésére való hivatkozás ezért nem megalapozott.
[51] A fentiekből következően a keresetindítás időelőttisége vagy elkésettsége nem állapítható meg, így a hivatkozott Pp. 130. §, 157. § és 158. § megsértése sem volt rögzíthető.
[52] A kifejtettekre tekintettel a jogerős ítéletet a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv.I.10.409/2018.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás