BÜ BH 2019/291
BÜ BH 2019/291
2019.11.01.
Az adójog büntetőjogi jogkövetkezményeinek alkalmazása során csak a számviteli szabályoknak megfelelő, valós bizonylatok alapján nyílik törvényes lehetőség az adók jogszabály rendje szerinti elszámolására [1978. évi IV. tv. (korábbi Btk.) 310. §; 2007. évi CXXVII. tv. (Áfa. tv.) 204. § (2) bek. b) pont].
[1] A törvényszék a 2015. december 11. napján meghozott és kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettében [1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: korábbi Btk.) 310. § (1) és (4) bek.].
[2] Ezért őt 4 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre, 4 év közügyektől eltiltásra és 4 év gazdasági társaság vezető tisztségviselője foglalkozástól eltiltásra ítélte. 71 433 000 forint összegre vagyonelkobzást rendelt el vele szemben. Megállapította, hogy a kiszabott szabadságvesztés legalább háromnegyed részének kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett a büntetőeljárás során lefoglalt bűnjelekről, valamint az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetéséről.
[3] Az elsőfokú ítélet ellen a terhelt és a védő jelentett be fellebbezést felmentés érdekében, a védő másodlagosan enyhítés, felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása érdekében.
[4] Az ítélőtábla a 2016. június 22. napján meghozott és kihirdetett végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[5] A jogerős ítéleti tényállás szerint a 2007. december 14. napján megalapított A. Kft. fő tevékenységi köre az élőállat-nagykereskedelem volt.
[6] A terhelt a gazdasági társaság többségi befolyással rendelkező tagja volt 2010. június 28. napjáig, amikor a társaság üzletrészét M. Zs. megvásárolta.
[7] Az A. Kft. gazdasági tevékenységét 2008-2010. években ténylegesen a terhelt irányította. Az ügyletkötések kapcsán személyesen járt el, a bizonylatokat ő állította ki, illetőleg a tudomásával került sor azok kiállítására. A könyvelővel kizárólagosan ő tartotta a kapcsolatot. A társaság nevében a terhelt ténylegesen sertésfelvásárlással és -értékesítéssel foglalkozott.
[8] Az A. Kft. a 2008-2010. években bevételszerző tevékenységet folytatott, a B. Kft. beszállítója volt.
[9] A terhelt az általa irányított A. Kft. nevében 2008. évben valótlan tartalmú általános forgalmiadó-bevallásokat nyújtott be, amely szerint áfafizetési kötelezettsége nem keletkezett, továbbá a következő időszakra átvihető követelésre vonatkozóan tüntetett fel adatokat.
[10] A ténylegesen a terhelt által irányított gazdasági társaság 2009-ben és 2010-ben áfabevallást egyáltalán nem tett. A terhelt a bizonylatokat nem juttatta el a könyvelőhöz.
[11] A gazdasági társaságnak a terhelt lakóhelyén – amely egyben az A. Kft. székhelye is volt – fellelt könyvelési anyaga hiányos volt, a cég lefoglalt bizonylatai nem voltak teljeskörűek.
[12] A B. Kft. – a folyószámlák tételes forgalmát tartalmazó, valamint általános forgalmi adó nyilvántartása, illetőleg a kiállított számlák szerint – az A. Kft.-től a 2008-2010. évek közötti időszakban mindösszesen 76 550 524 forint értékben vásárolt fel sertéseket, amelyek ellenértékét részben átutalással, részben készpénzben fizette ki az A. Kft.-nek.
[13] Az A. Kft. az általa értékesített sertésállománynak csak egy részére vonatkozóan rendelkezett a felvásárlások bizonylataival.
[14] Az A. Kft. a 2008. január 5. napjától 2010. augusztus 18. napjáig terjedő időszak alatt 71 433 000 forint összegű, a bevételhez kapcsolódó fizetendő áfafor-galmat eredményező gazdasági tevékenységet végzett a B. Kft. mint vevő részére történt értékesítések kapcsán, amelyre tekintettel ezen összeg utáni áfabevallási és -befizetési kötelezettségét a vizsgált időszakban rendelkezésre álló számlák alapján nem teljesítette.
[15] Az A. Kft. által 2008. évre vonatkozóan benyújtott adóbevallások adatai valótlan tartalmúak voltak tekintettel arra, hogy a gazdasági társaság 2008. évben folyamatosan szállított élő sertéseket a B. Kft. részére, ehhez képest az adóbevallás csupán az első negyedévre tartalmaz adatot a 7%-os mezőgazdasági kompenzációs felár kimutatására rendelt rovatban [ez tartalmazza a felvásárlási árat (nettó ár), valamint a kompenzációs felár értékét, amely levonható általános forgalmi adó szerepet tölt be, mivel a terhelt által képviselt cég folyamatosan értékesített, ehhez folyamatos beszerzésre, felvásárlásra volt szükség].
[16] A benyújtott adóbevallások az egyéb beszerzéshez kötődő levonható áfa összege tekintetében is valótlan tartalmúak, figyelemmel arra, hogy az A. Kft.-nek a házkutatás során fellelt költségszámlái – mint a vállalkozás működéséhez, ténylegesen gyakorolt tevékenységéhez köthető tételek – alapján a következő időszakra átvihető követelés helyett áfafizetési kötelezettsége keletkezett.
[17] Az A. Kft. a 2008. I. és II. negyedévi áfabevallásait 2008. július 18. napján, a III. negyedévre 2008. október 20. napján, a IV. negyedévre 2009. január 20. napján nyújtotta be.
[18] Ezt követően – a 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. számú melléklete B. fejezet 3. a) pontjának előírása szerint – 2009. április, július és október hónap 20. napján, 2010. évben január, április és július hónap 20. napján, végül a 2010. III. negyedévre 2010. október 20. napján volt általános forgalmiadó-bevallás benyújtására kötelezett az A. Kft.
[19] A terhelt az A. Kft. tényleges gazdasági tevékenységéből származó bevételt megszerezte. A bevétel után fizetendő áfafizetési kötelezettségéről 2008. évre vonatkozóan valótlan nyilatkozatokat tett. 2009-ben és 2010-ben pedig áfafizetési kötelezettségét szándékosan elhallgatta az adóhatóság elől.
[20] Cselekményével megsértette a 2008. január 1. napjától hatályos, az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa. tv.) 2. § a) pontja, 55. § (1) bekezdése, 82. § (1) bekezdése, 127. § (1) bekezdése, 138. §-a, 153. § (1) bekezdése, valamint az Art. 1. számú melléklete B. fejezet 3. a) pontjának és az 1. számú melléklet B. fejezet 1. a) pontjának előírásait.
[21] Ezzel az adóbevételt általános forgalmi adó adónemben összesen 71 433 000 forinttal csökkentette. Az adóhiány megfizetésére nem került sor.
[22] A jogerős ítélet ellen a terhelt meghatalmazott védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 648. § a) pontja, illetőleg a Be. 649. § (1) bekezdés b) pontjának ba) alpontja alapján.
[23] Az indítvány szerint mind az elsőfokú, mind a másodfokú bíróság jogszabálysértő módon állapította meg az adóbevétel-csökkenés mértékét azáltal, hogy a fizetendő áfából levonható tételek között kizárólag azon felvásárlásokhoz kapcsolódó kompenzációs felárat vette figyelembe, amelyről felvásárlási jeggyel rendelkezett az A. Kft. Azokat az eseteket pedig, amelyekről dokumentációval a terhelt nem rendelkezett, illetve amelyekről a dokumentáció nem volt fellelhető – annak ellenére, hogy az ítéletek tanúsága szerint is valós gazdasági események, elfogadott felvásárlások állnak mögötte – figyelmen kívül hagyta. Márpedig – a védő szerint – ezen összegeknek a büntetőjogi felelősség szempontjából jelentősége van, ugyanis vallomások állnak rendelkezésre olyan őstermelőktől történő vásárlásokról, melyekről nem áll rendelkezésre felvásárlási jegy. Arra sincs adat, hogy felvásárlási jegy nélkül történt az értékesítés.
[24] Az elsőfokú bíróság az „elkövetési érték” meghatározásakor az igazságügyi könyvszakértő megállapításait elfogadta. A szakértő az A. Kft. büntetőeljárás során fellelt költségszámláit, valamint az őstermelők által bemutatott felvásárlási jegyeket figyelembe vette a vád szerinti adóhiányt csökkentő tételekként, illetve költségként, azonban a bíróság indokolása szerint további bizonylat hiányában a fizetendő adó összege a hatályos törvényi szabályozás alapján nem csökkenthető.
[25] A védő szerint a terhelt cselekményének megítélése, s így az adóbevétel-csökkentés mértékének meghatározása, vagyis a bűncselekmény minősítése tekintetében nem lehet eltekinteni attól a – megítélése szerint – nyilvánvalóan vitathatatlan és mind a könyvszakértői véleményben, mind pedig az ítéleti tényállásban rögzített ténytől, hogy a sertések értékesítéséhez a sertések felvásárlására is szüksége volt a terheltnek, amely költséggel és kompenzációsfelár-fizetéssel járt, s ezt a költséget nem lehet figyelmen kívül hagyni a bűncselekménnyel okozott adóbevétel-csökkenés mértékének a meghatározásakor.
[26] A büntetőjogi felelősség mértéke nem igazodhat ahhoz, hogy a ténylegesen megtörtént ügylethez kapcsolódóan a felvásárlási jegy rendelkezésre áll-e. El kell különíteni ugyanis azt, hogy adóhatósági eljárási szempontból milyen esetekben jogosult levonásba helyezni a fizetendő áfájából az adóalany a rá áthárított adó összegét, illetve azt, hogy a büntetőjog szempontjából ténylegesen mi minősül adóbevétel-csökkenésnek, valamint, hogy a terhelt szándéka milyen összeg tekintetében terjed ki az adóbevétel csökkentésére.
[27] Az a körülmény, hogy az adóhatóság az ügylethez kapcsolódóan áthárított adót levonható tételként nem fogadta el, még a gazdasági esemény valós voltát nem szünteti meg. A valós gazdasági események után ugyanis a 7%-os kompenzációs felár összege nem a költségvetést illeti meg, hanem azt a gazdasági társaságot, aki azt áthárított adóként megfizette, így ezen összeg meg nem fizetése nem jelentkezhet adóbevétel-csökkenésként a költségvetésben.
[28] Tévesen vontak le tehát arra nézve következtetést az ügyben az eljárt bíróságok, hogy a terhelt által okozott adóbevétel-csökkenés mértéke pusztán a kompenzációs felár figyelembevételével, illetve az Áfa. tv. előírásai szerint megkövetelt hiteles dokumentumokkal alátámasztottan állapítható meg.
[29] A védő kifejtette továbbá, hogy az ügy büntetőjogi szempontból történő elbírálása tekintetében alapvető jelentőségű az elkövető szándékának a vizsgálata, amelyet az elkövetési érték meghatározásakor az eljárt bíróságok teljes egészében figyelmen kívül hagytak. Az elkövető tudattartalma ugyanis egyértelműen azt foghatja át, hogy az általa megvásárolt sertések után a megvásárláskor kifizetett kompenzációs felár összege – függetlenül attól, hogy a későbbiek során az erre vonatkozó dokumentumok rendelkezésre állnak-e még – az általa fizetendő áfából levonásra kerüljön. Tehát a valós gazdasági eseménnyel megvalósuló beszerzését terhelő kompenzációs felár vonatkozásában büntetőjogi szempontból a szándéka nem terjedhet ki az adóhatóság megtévesztésére, mivel saját tudattartalma alapján ezen összeg a felvásárló gazdasági társaságot megilleti, mint levonható adó.
[30] A védő kifejtette továbbá, hogy miután az eljárt bíróságok a büntető anyagi jog nem megfelelő alkalmazása következtében tévesen állapították meg az adócsökkentés mértékét, ahhoz igazodóan az ítéletekben törvénysértő a bűncselekmény minősítése, és így a terhelttel szemben kiszabott büntetés is törvénysértő.
[31] A védő mindezekre figyelemmel elsődlegesen az első- és másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását, másodlagosan az adóbevétel-csökkenés összegének és ezzel összefüggésben a bűncselekmény minősítésének a megváltoztatását, és enyhébb büntetés kiszabását indítványozta.
[32] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, érdemében pedig alaptalannak találta.
[33] Kifejtette, hogy a támadott ítéletek megalapozottsága, a tényállás, és a bíróság bizonyítékértékelő tevékenysége nem lehet felülvizsgálat tárgya. Márpedig a védő meg nem engedett módon a tényállást támadja akkor, amikor az abban adóhiányként rögzített összeget vitatja. Nincs mód a bizonyítékok eltérő értékelésére sem, ezért nem lehet az indítvány által hivatkozott őstermelői vallomások alapján eltérő tényállást megállapítani a felülvizsgálati eljárásban. Ebben a részében a felülvizsgálat törvényben kizárt.
[34] Álláspontja szerint ugyanakkor tévesen állította a védő, hogy a tényleges sertésvásárlások alkalmával – melyekről nincs felvásárlási jegy – kifizetett kompenzációs felárat le kell vonni, mert büntetőjogilag más megítélés alá esik ez, mint adójogilag. A felvásárlási bizonylatok hiányában ugyanis nem állapítható meg, hogy a magántermelőktől történő vásárláskor a kompenzációs felárat ténylegesen megfizette-e a terhelt. Ennek igazolásaként büntetőjogilag ugyanúgy szükséges lett volna a felvásárlási okirat, mint adójogilag. Az Áfa. tv. 204. § (2) bekezdés b) pontja szerint ugyanis az adólevonási jog gyakorlásának tárgyi feltétele az, hogy az adóalany személyes rendelkezésére álljon az általa kibocsátott felvásárlási okirat másodlati példánya.
[35] A Legfőbb Ügyészség indítványa szerint nem helytállóak a terhelt tudattartalmára vonatkozó állítások sem. A gazdasági társaság vezetőjeként ugyanis tisztában kellett lennie azzal, hogy adójogilag milyen bizonylatok birtokában lehet áfát levonásba helyezni.
[36] A kompenzációs felár – az indítványozó érvelésétől eltérően – nem a felvásárló gazdasági társaságot illeti meg. Az olyan előzetesen felszámított adó, amit utóbb levonásba lehet helyezni megfelelő bizonylatok rendelkezésre állása mellett.
[37] Minderre figyelemmel álláspontja szerint mind a bűncselekmény minősítése, mind a kiszabott büntetés törvényes.
[38] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 660. § (1) bekezdése szerint tanácsülésen eljárva bírálta el.
[39] A megtámadott határozatokat a Be. 659. § (5) bekezdésére figyelemmel a megtámadott részében, a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján bírálta felül. Emellett a Be. 659. § (6) bekezdésre tekintettel vizsgálta a Be. 649. § (2) bekezdésében meghatározott – és az indítványozó által nem hivatkozott – esetleges eljárási szabálysértéseket is.
[40] Ennek eredményeként a terhelt védője által előterjesztett felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak találta.
[41] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely csak a Be. 648. § a), b) és c) pontjában meghatározott felülvizsgálati okokból, és kizárólag a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás alapulvételével vehető igénybe.
[42] A törvény tételesen megjelöli azokat az esetköröket, amikor helye van a rendkívüli jogorvoslatnak. A büntető anyagi jogszabály megsértésének a felülvizsgálatot megalapozó eseteit a Be. 649. § (1) bekezdés a) és b) pontja határozza meg. A felülvizsgálati okok köre nem bővíthető.
[43] A Be. 650. § (2) bekezdése deklarálja, hogy a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye. A felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó [Be. 659. § (1) bek.].
[44] Minderre tekintettel azt, hogy történt-e az ügyben büntető anyagi jogszabálysértés, a Kúria kizárólag az ítéletben rögzített tények alapulvételével vizsgálhatja.
[45] A Kúria mindezekre tekintettel a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot az abban rögzített tényállás alapulvétele mellett a felülvizsgálati indítványban megjelölt, a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjában meghatározott – ok alapján („a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt törvénysértő büntetés kiszabására került sor”) – bírálta felül.
[46] A védő részletesen indokolt indítványának az a lényege, hogy az adócsökkenés összegének a meghatározására törvénysértő módon került sor és ezért az adócsökkenés jogerős ítéletben megállapított összege is törvénysértő. Miután a támadott határozatok irányadó tényállása is rögzíti, hogy az élő sertések értékesítéséhez a sertések felvásárlására is szükség volt, ami költségekkel járt, ezeket a költségeket nem lehet figyelmen kívül hagyni a bűncselekménnyel okozott adóbevétel-csökkenés mértékének meghatározásánál. Ezért a felvásárlási jegyekkel nem alátámasztott többi felvásárlás esetén is figyelembe kell venni a 7%-os kompenzációs felárat.
[47] E körben a Kúria a védő érvelésével nem értett egyet és a felülvizsgálati indítványt nem tartotta alaposnak.
[48] Azt a terhelt és a védő sem vitatta, hogy a terhelt által alapított A. Kft. sertésfelvásárlással foglalkozott. Az élő állatokat a környékbeli őstermelőktől vásárolta felvásárlási jeggyel, majd a felvásárolt sertéseket ezt követően eladta a B. Kft.-nek.
[49] Az irányadó tényállás alapján az sem kétséges, hogy a 2008. január 7. napjától 2010. szeptember 22. napjáig terjedő elkövetési időszakban az A. Kft. gazdasági tevékenységét – még akkor is, amikor már nem ő volt a Kft. önálló képviseletre feljogosított vezető tisztségviselője – ténylegesen a terhelt irányította, az ügyletkötéseket ő bonyolította, a bizonylatokat ő állította ki. Nem kétséges, hogy a kft. beszerző-értékesítő tevékenységét irányító és ténylegesen végző terhelt tudta, hogy áfaköteles tevékenységet végez. Azt is tudta, hogy az áfát az értékesítés után, az értékesítéssel egyidejűleg neki (vagyis az A. Kft.-nek) kell megfizetnie az adóhatóság felé.
[50] Az A. Kft. megalakításától, 2008. január 7. napjától 2008. december 29. napjáig a terhelt volt a Kft. önálló képviseletre feljogosított vezető tisztségviselője. Ezt követően 2010. június 28. napjáig a cég ügyvezetője a terhelt akkori élettársa, S. A. volt (azért, mert a terhelt BAR-listás lett, és ennélfogva pályázati lehetőségekkel a cége nem élhetett). Azt követően, M. Zs. 2010. szeptember 22. napjáig terjedő ügyvezetői időszaka alatt is a terhelt irányította a céget.
[51] A terhelt ügyvezetői tisztségének megszűnését követően, S. A. és M. Zs. ügyvezetősége alatt a terhelt a korábban már kialakított módon „üzemeltette” tovább a Kft.-t. Ebben az időszakban ugyanúgy nem történt meg a beszerzések bizonylatolása, lekönyvelése és a beszerzésekhez igazodó tartalommal az adóbevallások benyújtása, mint annak előtte. Ezért nem kétséges, hogy a terhelt továbbra is legalább a részese (ekkor értelemszerűen a felbujtója), vagy esetleg a közvetett tettese volt a S. A. és M. Zs. által végrehajtott tényállásszerű cselekményeknek. Márpedig, ha az elkövető ugyanazt a cselekményt részben önálló tettesként, részben részesként, vagy közvetett tettesként valósítja meg, akkor a cselekménye egységesen a legsúlyosabb, önálló tettesi alakzat szerint minősül. Ezzel az indokolással nem törvénysértő a terhelt önálló tettesi minőségének megállapítása a jogerős ítéletben.
[52] A terhelt a fentiekben már kifejtettekre figyelemmel tudta azt is, hogy felvásárlási jegy nélkül nem bizonyítható, hogy megfizette-e a kompenzációs felárat az eladónak. Azt is tudta, hogy beszerzési költségei számviteli úton kizárólag az általa kibocsátott felvásárlási okiratok másolati példányaival igazolhatóak.
[53] Az pedig az irányadó tényállás szerint ugyancsak nem kétséges, hogy a terhelt tudta, hogy a Kft. 2008. évben valótlan tartalmú általános forgalmiadó-bevallásokat nyújtott be, 2009-ben és 2010. évben pedig egyáltalán nem tett áfabevallást. Ezzel a magatartásával az áfa megfizetésére vonatkozó, jogszabályban előírt kötelezettségét szándékosan elhallgatta az adóhatóság elől és az adó befizetését szándékosan elmulasztotta.
[54] Téves az a védői érvelés, amely szerint eltérhet egymástól az adóigazgatási eljárásban megállapítható és a büntetőeljárásban megállapítható adó összege. Adott esetben ugyanis mindkét eljárás tárgyát ugyanannak az adóalanynak ugyanaz az adóköteles (bevételszerző-jövedelemszerző) tevékenysége képezi.
[55] Téves a védő érvelésében, hogy önmagában a gazdasági esemény megtörténte akár az általános forgalmi adó, akár a jelen ügyben érintett kompenzációs felár megállapítása körében bármilyen jogkövetkezmény levonását eredményezhetné.
[56] A vizsgált adójogi jogkövetkezmények meghatározása során ugyanis kizárólag a számviteli szabályoknak megfelelő bizonylatolás és az alakilag és tartalmilag valódi bizonylatok megfelelő könyvelése után nyílik törvényes lehetőség az adók jogszabály rendje szerinti elszámolására.
[57] Mindehhez kapcsolódóan helyesen hivatkozott indítványában a Legfőbb Ügyészség arra (is), hogy az Áfa. törvény 204. § (2) bekezdés b) pontja szerint az adólevonási jog gyakorlásának tárgyi feltétele az, hogy az adóalany személyes rendelkezésére álljon az általa kibocsátott felvásárlási okirat másolati példánya.
[58] Annak tehát a vádemelés folytán a jelen ügyben kizárólagosan vizsgált általános forgalmiadó-hiány összegszerűségének a meghatározása körében nincs jelentősége, hogy a terhelt által folytatott és általános forgalmiadó-bevételt eredményező értékesítés a sertések megelőző beszerzését feltételezi. Meg kell ugyanakkor jegyezni, hogy a le nem bizonylatolt beszerzések alapján valóban nincs adat arra, hogy a terhelt, illetőleg az A. Kft. a sertést értékesítőknek a „nettó” vételár mellett az általános forgalmi adót is megfizette volna, vagy a kompenzációs felárat érvényesítette volna. Ezt a terhelt – és felülvizsgálati indítványában a védő – sem állította.
[59] Mindezekre tekintettel minden alapot nélkülöz a felülvizsgálati indítványban az arra való hivatkozás, hogy a tényleges sertésfelvásárlások alkalmával – melyekre nem is állítottak ki felvásárlási jegyet – a kompenzációs felárat le kellett volna vonni és ezért a tényleges adóhiány eltérően alakult, mint amit jogerős ítéletében a bíróságok megállapítottak.
[60] Mindezek után arra is csupán a teljesség igényével utal a Kúria, hogy a kompenzációs felár olyan előzetesen felszámított adó, amit az adózó utóbb – igazolt módon történt kifizetése esetén – levonásba helyezhet megfelelő bizonylatok rendelkezésre állása mellett. Ezért a védő tévesen hivatkozott arra, hogy ez az összeg is automatikusan a felvásárló gazdasági társaságot illette volna meg.
[61] Mindezek alapján a Kúria azt állapította meg, hogy a terhelt bűnösségének megállapítása és a cselekményének jogi minősítése során az eljárt bíróságok nem sértették meg a büntető anyagi jog szabályait.
[62] A védő indítványa szerint a törvénysértő minősítés törvénysértően súlyos büntetés kiszabását eredményezte.
[63] A Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja szerint a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése miatt akkor terjeszthető elő a felülvizsgálati indítvány, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a büntető anyagi jog más szabályának a megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést.
[64] Amennyiben a minősítés törvényes és a büntetés egyéb anyagi jogszabályt sem sértett meg, a mérlegelési jogkörben, törvényes keretek között kiszabott büntetés mértéke a felülvizsgálati eljárásban nem támadható (BH 2017.219.).
[65] Minderre figyelemmel a Kúria a védő felülvizsgálati indítványának nem adott helyt, és miután a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból lefolytatott vizsgálata eredményeként a felülvizsgálatot megalapozó (ún. abszolút) eljárási szabálysértést sem észlelt – a támadott határozatokat – a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján – hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. II. 1.410/2018.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás