BÜ BH 2019/295
BÜ BH 2019/295
2019.11.01.
I. Nem értékelhető bizonyítékként az olyan bizonyítási eszközből származó tény, amelyet a büntetőügyben eljáró hatóságok bűncselekmény útján, más tiltott módon vagy a résztvevők eljárási jogai-nak lényeges korlátozásával, illetve sérelmével szereztek meg. A felhasználni indítványozott bizonyítási eszköz kizártsága csak úgy állapítható meg, ha a bíróság a bizonyítási eszköz törvényességét megvizsgálja. Erre vonatkozóan külön indítványra nincs szükség; amennyiben a bíróság az arra jogosultak egyikének indítványa alapján bizonyítást rendel el, vagy hivatalból bizonyítási eszköz beszerzéséről rendelkezik, a bizonyíték törvényes voltának vizsgálatára hivatalból sor kerülhet [Be. 167. § (5) bek.].
II. A hivatali visszaélés bűncselekménye nem keret-tényállás, azonban a hivatali kötelességre egyéb jogszabályi rendelkezések vonatkoznak, a törvényi tényállás egyes elemeit konkretizálják, meghatározzák a hivatalos személy azon kötelességét, amelynek megszegésével bűncselekményt valósít meg. 2018. december 31. napja óta az informatikai platformon keresztül az adatszolgáltatás céljának és jogalapjának igazolása nélkül, nyilvánosan, közvetlenül, díjmentesen, elektronikus úton is lekérdezhetők a járműnyilvántartásból a törvényben meghatározott adatok. Ezen időponttól az az ügyfélszolgálati ügyintéző, aki mindössze annyiban szegi meg a rá vonatkozó szabályokat, hogy telefonon ad tájékoztatást a járműnyilvántartás adataiból, már nem valósít meg hivatali visszaélést [Btk. 305. § a) pont; 1/1999. BJE határozat, a közúti közlekedési nyilvántartásról szóló 1999. évi LXXXIV. tv. 24. § (3a) bek.].
[1] A törvényszék a 2017. szeptember 29. napján meghozott ítéletével bűnösnek találta
– a III. r. vádlottat felbujtóként elkövetett hivatali visszaélés bűntettében [Btk. 305. § a) pont],
– a IV. r. vádlottat 2 rendbeli felbujtóként elkövetett hivatali visszaélés bűntettében [Btk. 305. § a) pont],
– a VII. r. vádlottat 2 rendbeli felbujtóként elkövetett hivatali visszaélés bűntettében [Btk. 305. § a) pont],
– a IX. r. vádlottat felbujtóként elkövetett hivatali visszaélés bűntettében [Btk. 305. § a) pont],
ezért őket megrovásban részesítette.
[2] Az ellentétes irányú fellebbezések alapján másodfokon eljáró ítélőtábla a 2018. június 14. napján meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét e vádlottak vonatkozásában megváltoztatta, a III. és a IV. r. vádlottra vonatkozó részében hatályon kívül helyezte és a velük szemben indított büntetőeljárást megszüntette, míg a VII. r. vádlottat a 2 rendbeli, a IX. r. vádlottat az 1 rendbeli felbujtóként elkövetett hivatali visszaélés bűntettének [Btk. 305. § a) pont] vádja alól felmentette.
[3] A másodfokú ítélet ellen a fellebbviteli főügyészség valamennyi, a másodfokú ítélettel érintett vádlott terhére másodfellebbezést jelentett be, a III. r. és a IV. r. vádlottat érintően az eljárás megszüntetése miatt, a VII. r. és a IX. r. vádlottat érintően felmentésük miatt, bűnösségük megállapítása és velük szemben pénzbüntetés kiszabása érdekében.
[4] A fellebbviteli főügyészség álláspontja szerint a másodfokú bíróság tévedett, amikor a törvényes vád hiányát megállapítva a III. és a IV. r. vádlottal szemben a büntetőeljárást megszüntette, és tévedett akkor is, amikor a VII. és a IX. r. vádlottak esetében a titkos információgyűjtés eredményét a bizonyítékok köréből kirekesztette.
[5] Véleménye szerint a főügyészség vádirata megfelelt a vádirat benyújtásakor, illetve az első- és másodfokú eljárás lefolytatásakor hatályos, a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: korábbi Be.) 2. § (2) bekezdésének, mert a vádirat 2. pontja tartalmazza, hogy a III. r. vádlott volt a bűncselekmény elkövetésére felbujtó személy, ahogy azt is, hogy az adatkérése nem a saját tulajdonát képező gépjárműre vonatkozott, a vádirat bevezető része pedig tartalmazta, hogy a gépjármű-nyilvántartásból hogyan, milyen feltételek mellett lehetett jogszerűen adatokat lekérdezni.
[6] Utalt arra, hogy a III. r. vádlott hivatalos kérelmet nem nyújtott be, adatszolgáltatás iránt hivatalos kérelem benyújtására nem hatalmazta fel a II. r. vádlottat, és a vádirat ezzel kifejezte, hogy a III. r. vádlott a II. r. vádlotton keresztül a jogszerű út megkerülésével akart adatokat megszerezni.
[7] Emellett kifejtette, hogy a vádirat bevezető része tartalmazta a vádlottak kapcsolati rendszerét is, amelyből kiderült, miszerint a III. r. vádlott csak a II. r. vádlottat ismerte, az I. r. vádlottat nem, ezért a vádirat nem is azt tartalmazza, hogy a III. r. vádlott arra kérte a II. r. vádlottat, hogy az I. r. vádlottól szerezze meg az adatokat. Ettől függetlenül a vádirat kifejezte azt is, hogy a III. r. vádlott kérésének teljesítése feltételezte a hivatalos személynek a hivatalos út megkerülésével járó közreműködését.
[8] A fellebbviteli főügyészség álláspontja szerint a IV. r. vádlott esetében is törvényes a vád, mivel az tartalmazta, hogy bár első alkalommal valóban a saját gépjárművével kapcsolatban hívta fel az I. r. vádlottat, azt követően azonban már nem a saját pótkocsijáról érdeklődött, anélkül hogy a pótkocsi tulajdonosától erre vonatkozóan meglett volna a felhatalmazása, így a IV. r. vádlott kérése tartalmilag azt jelentette, hogy az I. r. vádlottnak a IV. r. vádlott és ismerőse gépjárműjének adatait össze kellett hasonlítania.
[9] Tévesnek tartotta a másodfokú bíróság álláspontját azért is, mert az összehasonlítás alapjául szolgáló rendszámokat a IV. r. vádlott szolgáltatta, ezért tudnia kellett az I. r. vádlott jogszabályba ütköző magatartásáról.
[10] A fellebbviteli főügyészség tévesnek tartotta továbbá az ítélőtábla álláspontját a titkos információgyűjtés eredményének felhasználhatóságával kapcsolatban is, mivel a másodfokú bíróság által hivatkozott, az iratok között fellelhető végzések és igazolások aggálytalanul igazolták a titkos információgyűjtéssel kapcsolatos törvényi rendelkezések betartását, az ügyészség a vádiratban megjelölte a vádat alátámasztó bizonyítékok között a titkos információgyűjtés eredményeként rögzített telefonbeszélgetéseket, amelyeket az elsőfokú bíróság a tárgyalás anyagává is tett. Így álláspontja szerint az ítélőtáblának nem a vádat alátámasztó bizonyítékok meglétével, hanem a bizonyítási eszköz beszerzésének törvényességével kapcsolatban merültek fel kételyei, és csupán annyiban, hogy nem tartotta elégségesnek a korábbi Be. 206/A. § (4) és (5) bekezdésében írt bírósági határozat és igazolás meglétét, és úgy hivatkozott a korábbi Be. 78. § (4) bekezdésében foglaltakra, hogy nem jelölte meg, mire alapozza, miszerint az adatokat bűncselekmény útján, tiltott módon, vagy a résztvevők eljárási jogainak lényeges korlátozásával szerezték be; úgy vetette el a titkos információgyűjtés eredményének felhasználhatóságát, hogy annak jogszerűtlenségére semmilyen adat nem merült fel.
[11] Végül ellentmondásosnak ítélte a másodfokú bíróság ítéletét azért is, mert az úgy határozott a VII. r. és a IX. r. vádlottak felmentéséről, hogy az elsőfokú ítélet szerinti tényállást nem módosította, a változatlan tényállás mellett pedig e vádlottak felmentésére nem volt alap.
[12] A Legfőbb Ügyészség a másodfellebbezést fenntartotta, és azt azzal egészítette ki, miszerint akkor, ha a másodfokú bíróságnak valóban aggálya támadt a titkos információgyűjtés eredményének törvényességével kapcsolatban, a korábbi Be. 75. § (1) bekezdése alapján maga is intézkedhetett volna a hiányolt bizonyítékok beszerzése iránt, indítvány hiányában is. Szintén a titkos információgyűjtés kapcsán utalt a Legfőbb Ügyészség az EBH 2001.505. számon közzétett elvi határozatra, illetve az ítélőtábla 1/2009. és 2/2009. BK véleményére.
[13] A Legfőbb Ügyészség indítványára a III. r. vádlott írásbeli észrevételt tett, melyben előadta, hogy az I. r. vádlottat soha nem ismerte, nem tudta, hol dolgozik, ő mindössze a II. r. terheltet ismerte, akiről azt hitte, hogy ügyfélkapun keresztül tudja megszerezni a kért adatokat, és nem tudta, hogy az ilyen adatokért fizetni kell. Ezért a vád alóli felmentését kérte.
[14] Mivel a másodfokú bíróság az első fokon elítélt vádlottakkal szemben részben eljárást megszüntető, részben felmentő határozatot hozott, a másodfokú ítélet kihirdetésekor és az ügyészi másodfellebbezés bejelentésekor hatályos korábbi Be. 386. § (1) bekezdés c) pontjára figyelemmel a harmadfokú eljárás lehetősége megnyílt, az a bejelentésekor joghatályos volt.
[15] 2018. július 1. napján hatályba lépett a 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.), felváltva a korábbi eljárási törvényt. A Be. 868. § (1) bekezdése szerint – a törvényben meghatározott kivételekkel – a törvény rendelkezéseit a hatálybalépésekor folyamatban lévő büntetőeljárásokban is alkalmazni kell. Mivel a harmadfokú eljárás lefolytatására a törvény nem tartalmaz eltérő rendelkezést, ezért a Kúria az új eljárási törvény szabályai szerint járt el.
[16] A Be. 615. § (1) bekezdése szerint a másodfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésnek van helye a harmadfokú bírósághoz a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróságéval ellentétes döntése esetén. A (2) bekezdés b) pontja szerint ellentétes a döntés, ha a másodfokú bíróság az első fokon elítélt vádlottat felmentette vagy vele szemben a büntetőeljárást megszüntette.
[17] A jelen ügyben a másodfokú bíróság – eltérően az elsőfokú, bűnösséget megállapító döntéssel – a III. és a IV. r. vádlottal szemben az eljárást megszüntette, míg a VII. r. és a IX. r. vádlottakat felmentette.
[18] Ezért a fellebbviteli főügyészség által a bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása érdekében bejelentett fellebbezés e törvény alapján is joghatályos.
[19] A Kúria az ügyben a Be. 620. § (1) bekezdésére figyelemmel nyilvános ülést tűzött ki, melyen a Legfőbb Ügyészség a fellebbezést az általa tett kiegészítésekkel valamennyi érintett vádlott tekintetében fenntartotta, a III. r. vádlott védője a vádlott felmentését, a IV. r. vádlott védője és a VII. r. vádlott védője a másodfokú ítélet helybehagyását, a IX. r. vádlott védője a vádlott felmentését indítványozta. A nyilvános ülésen jelen lévő IX. r. vádlott nem kívánt nyilatkozni.
[20] A Be. 615. § (3) bekezdése szerint a fellebbezés sérelmezheti az ellentétes döntést, illetve kizárólag a másodfokú bíróság ítéletének azon rendelkezését vagy részét, amelyet az elsőfokú bíróság ítéletének az ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálata eredményezett. Ebben az esetben a felülbírálat terjedelmét a Be. 618. § (1) bekezdése határozza meg. Eszerint a harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság ítéletének a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntését, azon rendelkezését, illetve részét, amelyet az elsőfokú bíróság ítéletének a sérelmezett ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálata eredményezett, továbbá az elsőfokú és a másodfokú bírósági eljárást arra tekintet nélkül bírálja felül, hogy ki, milyen okból fellebbezett.
[21] Azaz azt, hogy az eljárt bíróságok az eljárási szabályokat megtartották-e, a harmadfokú felülbírálat során a fellebbezéstől függetlenül mind az első-, mind a másodfokú eljárás kapcsán vizsgálni kell. Egyebekben azonban a felülbírálat csak a fellebbezéssel sérelmezett döntésre, illetve az ezzel összefüggő rendelkezésekre terjedhet ki.
[22] A Kúria az eljárási szabályok megtartásának vizsgálatakor megállapította, hogy a másodfokú bíróság tévedett, amikor a III. r. és a IV. r. vádlottak esetében az eljárást törvényes vád hiányára hivatkozva megszüntette.
[23] A korábbi Be. 2. § (2) bekezdése tartalmazta a törvényes vád fogalmát. A rendelkezéshez kapcsolódó – és a másodfokú eljárás lefolytatásakor irányadó – bírói gyakorlat szerint a törvényes vádnak nem volt fogalmi ismérve az, hogy a büntetőtörvénybe ütköző cselekmény leírása körében a törvényi tényállás jogi fogalmait használja; elégséges volt, ha a történeti tények leírása oly mértékben volt konkrét, amelyből – bebizonyítottságot feltételezve – büntetőtörvénybe ütköző cselekményre lehetett következtetni (BH 2011.219.).
[24] A vád tárgyává tett események leírásának nem a különös részi törvényi tényállás jogi fogalmait kellett felsorolnia, hanem konkrétan azokat a tényeket, amelyek alkalmasak voltak az indítványozott (vagy akár eltérő), ám mindenképpen büntetőtörvénybe ütköző cselekmény bíróság által történő megállapítására. Ez a feltétel teljesült, ha a vádirati tényállás a bűncselekmény tárgyi oldali ismérveit olyan részletességgel tartalmazta, amelyből az alanyi oldal szükséges elemére alapos következtetést lehet vonni (EBH 2015.B.10.) Ehhez képest a tartalmi követelményeknek akkor nem felelt meg a vád, ha nem tartalmazta a cselekmény pontos körülírását, s emiatt abból az adott magatartás büntetőtörvénybe ütközése nem volt megállapítható, és nem volt alkalmas a bűnösségre vonatkozó anyagi jogi következtetés levonására (BH 2011.60.).
[25] Az adott ügyben – ahogy arra az ügyészi fellebbezés helytállóan rámutatott – a vádirat tartalmazta a 2. pontjában a III. r., míg az 5. pontjában a IV. r. vádlott tekintetében azoknak a cselekményeknek a leírását, amelyet az ügyész e vádlottak terhére rótt. Tartalmazta a vádlottak kapcsolatrendszerét, és bemutatta az elkövetéskor hatályos jogszabályokat is. Az ott leírt cselekmények pedig alkalmasak voltak a vádlottak terhére rótt, felbujtóként elkövetett hivatali visszaélés bűntettének megállapítására.
[26] A Legfőbb Ügyészség is helytállóan mutatott rá arra, hogy a vádirat egységes egész, és a bevezető rész ugyanúgy része a vádnak, mint az egyes vádlottak cselekményeinek vádpontonkénti leírása.
[27] A Be. a törvényes vád fogalmát már nem használja, azonban a 422. § (1) bekezdése tartalmazza a vádirat törvényes elemeit, a b) pont szerint ilyen a vád tárgyává tett cselekmény pontos leírása. Mindebből következően a Be. alapján már nem a törvényes vád hiánya miatt van helye az eljárás megszüntetésnek, hanem esetlegesen a törvényes elemek hiányában a vád érdemi elbírálásra alkalmatlansága miatt.
[28] A Be. 567. § (2) bekezdés d) pontja alapján az eljárás megszüntetésének van helye a tárgyalás előkészítése során, ha a vádirat a 422. § (1) bekezdésében előírt törvényes elemeket nem, vagy hiányosan tartalmazza, és emiatt a vád érdemi elbírálásra alkalmatlan.
[29] Tárgyalási szakban a Be. 567. § (2) bekezdés d) pontja ugyancsak a törvényes elemek hiánya és erre tekintettel a vád érdemi elbírálása alkalmatlansága miatt teszi lehetővé az eljárás megszüntetését.
[30] A másodfokú eljárás során a fellebbviteli bíróság a Be. 607. § (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezi az elsőfokú bíróság ítéletét és az eljárást megszünteti a Be. 567. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott esetben; így akkor is, ha az elsőfokú bíróság nem észlelte, hogy a vádirat az érdemi elbírálásra alkalmatlan.
[31] A Be. 608. § (1) bekezdés e) pontja szerint azonban feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés, ha a bíróság az 567. § (1) bekezdés a)-b) és d)-e) pontjában, valamint (2) bekezdésében meghatározott valamely ok törvénysértő megállapítása miatt az eljárást megszüntette.
[32] A Kúria a III. r. és a IV. r. vádlottak tekintetében ezen eljárási szabálysértést állapította meg az előzőekben kifejtettekre tekintettel.
[33] A Be. 619. § (1) bekezdése szerint a harmadfokú bíróság a határozatát arra a tényállásra alapítja, amely alapján a másodfokú bíróság az ítéletét meghozta, kivéve, ha a másodfokú bíróság ítélete a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntés tekintetében megalapozatlan. A 619. § (1) és (3) bekezdése alapján – figyelemmel a (2) bekezdésben írt korlátozásra is – a harmadfokú bíróság akkor alapíthatja határozatát a másodfokú ítélet alapját képező tényállásra, ha az bizonyítás felvétele nélkül is megalapozott, vagy az iratok alapján azzá tehető, illetve a helytelen ténybeli következtetés kiküszöbölhető.
[34] Abban az esetben azonban, ha a másodfokú bíróság – tévesen – a törvényes vád hiányára alapozva az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezi és az eljárást megszünteti, nincs olyan tényállás, amelyet a harmadfokú bíróságnak a megalapozottság szempontjából vizsgálnia lehetne.
[35] Figyelemmel arra, hogy nincs a III. és IV. r. vádlottak esetében olyan tényállás, amely harmadfokon bizonyítás nélkül, az ügyiratok alapján kiegészíthető, vagy a helytelen ténybeli következtetés kiküszö-bölhető, a harmadfokon eljáró bíróság nincs abban a helyzetben, hogy a másodfokú bíróság ítéletét érdemben felülbírálja. Tényállást ugyanis nem állapíthat meg. Ami pedig kívül esik a harmadfokú bíróság reformációs jogkörén, az a hatályon kívül helyezési jogkörbe tartozik (EBH 2018.B.13.V.).
[36] Ezért a Kúria a III. r. és a IV. r. vádlott esetében a másodfokú ítéletet a Be. 608. § (1) bekezdés e) pontjára figyelemmel a 625. § (2) bekezdés a) pontja alapján hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárásra utasította.
[37] A megismételt másodfokú eljárás során a Be. 422. § (1) bekezdésében foglaltakra figyelemmel ismételten vizsgálni kell, hogy a vádirat III. és IV. r. vádlottakra vonatkozó részében alkalmas-e az érdemi elbírálásra.
[38] Tévedett az ítélőtábla akkor is, amikor a titkos információgyűjtés eredményét tartalmazó jegyzőkönyveket a korábbi Be. 75. § (1) bekezdésére és 78. § (4) bekezdésére hivatkozva kirekesztette a bizonyítási eszközök közül. Az ítélőtábla lényegében a titkos információgyűjtés engedélyezése iránti indítvány és az engedélyező bírósági határozat hiányára alapította ezt a döntését. A korábbi Be. 206. §-a rendelkezett a titkos adatszerzés eredményének felhasználásáról, 206/A. §-a pedig a titkos információgyűjtés eredményének felhasználásáról. Az ítélőtábla a titkos információgyűjtés eredmények felhasználhatóságát olyan feltételhez kötötte, amelyet a törvény nem tartalmazott. A korábbi Be. 206. § (1) bekezdése a titkos adatszerzés eredményének felhasználhatósága körében írta elő az indítvány és a bíróság határozatának csatolását, a titkos információgyűjtés eredményének felhasználhatósága körében ilyen feltételt nem említett. A másodfokú bíróság tehát olyan követelményt támasztott a titkos információgyűjtés eredményének felhasználhatóságához, amelyet a törvény nem az e módon beszerzett információk, hanem a titkos adatszerzés körében ír elő.
[39] Ettől függetlenül akkor, ha a perbíróságnak – akár első, akár másodfokon – kételye merül fel a titkos információgyűjtés törvényességével kapcsolatban, természetesen beszerezhető az eredeti indítvány és engedélyező végzés, de a törvény ellenében nem lehet ezt követelményként támasztani.
[40] Emellett tévesen értelmezte az ítélőtábla a funkciómegosztásra és a bizonyítás törvényességére vonatkozó korábbi törvényi rendelkezéseket is. A korábbi Be. 75. § (1) bekezdése valóban arról rendelkezett, hogy a bíróság nem köteles a vádat alátámasztó bizonyítási eszközök beszerzésére és megvizsgálására. Azonban ez a rendelkezés nem zárta el a bíróságot attól, hogy hivatalból szerezzen be bizonyítási eszközt. Kiváltképp irányadó ez akkor, ha olyan, a magánéletet súlyosan korlátozó eszközt használtak a felderítés során, mint a bírói engedélyhez kötött titkos információgyűjtés. Mint azt a fellebbviteli főügyészség helytállóan megjegyezte, az ítélőtáblának valójában nem a vádat alátámasztó bizonyítási eszköz meglétével, hanem a bizonyítási eszköz beszerzésének törvényességével kapcsolatban merültek fel kételyei.
[41] A korábbi Be. 78. § (4) bekezdésének helyes tartalma tehát nem az, hogy amennyiben a bíróságnak aggályai vannak a bizonyítási eszköz beszerzésének törvényessége kapcsán, akkor a rendelkezést mintegy vélelemként használja, hanem az, hogy ha ilyen kételyek felmerülnek, a bíróságnak hivatalból meg kell vizsgálnia, hogy a bizonyítási eszköz maga felhasználható-e bizonyítékként. Ez azonban nem a vád alátámasztása, hanem a bizonyítás törvényessége körébe tartozó kérdés.
[42] Megjegyzi a Kúria, hogy a Be. a bizonyításra vonatkozó szabályok között lényegében azonos rendelkezéseket tartalmaz. A 164. § (2) bekezdése alapján a bíróság a tényállás tisztázása során bizonyítékot indítvány alapján szerez be, a (3) bekezdés szerint pedig indítvány hiányában bizonyíték beszerzésére és megvizsgálására nem köteles.
[43] Mind a régi, mind a hatályos Be. alapján az a rendelkezés, hogy indítvány hiányában a bíróság nem köteles bizonyíték beszerzésére és megvizsgálására, lényegében a vád tárgyává tett történeti tények bizonyítására vonatkozó bizonyítékok esetében értelmezhető.
[44] Nem hagyható figyelmen kívül, hogy – a logika szabályai szerint – egy bizonyítási eszköz törvényességének vizsgálata csak abban az esetben kerülhet szóba, ha annak felhasználására valamely jogosult bizonyítási indítványt terjesztett elő, vagy annak beszerzéséről a bíróság hivatalból rendelkezett. Jelen esetben az ügyészség a vádiratban indítványozta a titkos információgyűjtés eredményének felhasználását. Ez pedig nem értelmezhető másként, mint úgy, hogy mind a korábbi Be. 75. § (1) bekezdése, mind a Be. 164. § (2) és (3) bekezdése alapján folyamatban lévő büntetőeljárásban indítványt terjesztettek elő bizonyíték megvizsgálására.
[45] A korábbi Be. 78. § (4) bekezdése, valamint a Be. 167. § (5) bekezdése lényegében azonos módon rendelkezik arról, hogy nem értékelhető bizonyítékként az olyan bizonyítási eszközből származó tény, amelyet a büntetőügyben eljáró hatóságok bűncselekmény útján, más tiltott módon vagy a résztvevők eljárási jogainak lényeges korlátozásával, illetve sérelmével szerzett meg. Ebből a rendelkezésből pedig egyértelműen következik, hogy a felhasználni indítványozott bizonyítási eszköz esetében annak kizártsága csak úgy állapítható meg, ha a bíróság a fenti rendelkezések alapján a bizonyítási eszköz törvényességét hivatalból megvizsgálja. Erre vonatkozó külön indítvány nem szükséges, amennyiben a bizonyíték megvizsgálására már valamely jogosult bizonyítási indítványt terjesztett elő, vagy a bíróság hivatalból rendelkezett a bizonyítási eszköz beszerzéséről.
[46] Az EBH 2001.505. számú elvi döntésben írtak a mai jogi helyzetben már nem tarthatóak. A döntés közzétételekor ugyanis még nem volt hatályban a korábbi Be., a titkos információgyűjtést kizárólag a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény szabályozta, ám nem volt törvényi rendelkezés arról, hogy az így beszerezett adatok a büntetőeljárásban miként használhatók fel.
[47] A VII. és a IX. r. vádlott felmentésére bizonyítottság hiánya miatt azért került sor, mert a másodfokú bíróság a titkos információgyűjtés eredményét a fentiek szerint törvénysértően rekesztette ki a bizonyítási eszközök közül. Ezért a Kúria a másodfokú bíróság ítéletét a VII. r. vádlott vonatkozásában a Be. 625. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárásra utasította.
[48] A IX. r. vádlott esetében erre nem volt szükség.
[49] A IX. r., valamint a fellebbezéssel érintett többi vádlott esetében a büntetőjogi felelősség megállapításának alapja az volt, hogy az I. r. vádlott, mint a megyei kormányhivatal ügyfélszolgálati ügyintézője, a gépjármű-nyilvántartás adataiból telefonon a közigazgatási díj megfizetése nélkül adott információt a vádlottak részére.
[50] A Btk. 305. § a) pontja alapján a hivatali visszaélés jelen ügyben megvalósult elkövetési magatartása a hivatali kötelesség megszegése volt. A hivatalos személy jogait és kötelességet törvények és más jogszabályok, ezenfelül alacsonyabb szintű szabályok határozzák meg: mint pl. szervezeti és működési szabályzat, ügyrendi, ügyviteli szabályok stb. Az elsőfokú bíróság ítéletének tényállása ehhez képest pontosan tartalmazza, hogy a bűncselekményt tettesként megvalósító I. r. vádlott hivatali kötelességét mely törvény, miniszteri rendeletek, illetve a járási hivatal ügyrendje szabályozta. A közigazgatási díj fizetésére vonatkozóan a közúti közlekedési nyilvántartásról szóló 1999. évi LXXXIV. törvény tartalmaz rendelkezéseket.
[51] Ezen törvény 2018. december 31. napján akként módosult, hogy a 24. § (3a) bekezdése szerint az adatszolgáltatás céljának és jogalapjának igazolása nélkül, nyilvánosan, közvetlenül, díjmentesen az informatikai platformon keresztül elektronikus úton is lekérdezhetők a járműnyilvántartásból a törvényben meghatározott adatok.
[52] A IX. r. vádlottra vonatkozóan irányadó tényállás szerint a vádlott gépjármű forgalomba helyezésére vonatkozó adatot kért az I. r. vádlottól. Az 1999. évi LXXXIV. törvény elbíráláskor hatályos 24. § (3a) bekezdés ac) és af) pontja értelmében ezen adat a díjmentesség körébe tartozik.
[53] Az 1/1999. BJE határozat szerint akkor, ha a Btk. Különös Részének valamely rendelkezése ún. keretdiszpozíció, és az annak keretét kitöltő jogszabályi rendelkezésekben a bűncselekmény elkövetése után olyan mérvű változás következik be, amely a kötelezettség megszüntetésével vagy a tilalom feloldásával az addigi büntetőjogi védelmet megszünteti, e változás – a meghatározott időre szóló jogszabályok kivételével – a Btk. 2. §-ának második mondatára figyelemmel az elbíráláskor hatályban lévő büntetőjogi szabályozás visszaható hatályú alkalmazását alapozza meg.
[54] Kétségtelen, hogy a hivatali visszaélés bűncselekménye elsősorban nem kerettényállás azonban a hivatali kötelességre – az előzőekben írtak szerint – egyéb „háttér"-jogszabályi rendelkezések vonatkoznak. Az 1/1999. BJE határozat indokolása ezért jelen esetben is irányadó, vagyis az említett jogszabályok rendelkezései a törvényi tényállás egyes elemeit konkretizálják, azaz jelen esetben meghatározzák a hivatalos személy azon hivatali kötelességét, amelynek megszegése valósítja meg a bűncselekményt.
[55] Figyelemmel arra, hogy 2018. december 31. napja óta a járműnyilvántartásból igazgatási díj nélkül igényelhetőek a törvényben meghatározott adatok, a Kúria álláspontja szerint ezen időponttól az az ügyfélszolgálati ügyintéző, aki mindössze annyiban szegi meg a rá vonatkozó szabályokat, hogy telefonon ad tájékoztatást a járműnyilvántartás adataiból, már nem valósít meg hivatali visszaélést, ezért az így tájékoztatást kérő személy sem felbujtója a bűncselekménynek. Ezért a IX. r. vádlott esetében hatályon kívül helyezésre nem volt szükség, azonban a felmentés jogcíme megváltozott; felmentésének oka a Be. 566. § (1) bekezdés a) pontja alapján bűncselekmény hiánya.
[56] A Kúria ekként pontosította a másodfokú bíróság jogi indokolását.
[57] A VII. r. vádlott esetében a tényállás részben felderítetlen, így olyan megalapozatlansági hibában szenved, amely nem teszi lehetővé a harmadfokú eljárásban az érdemi elbírálást.
[58] Az irányadó tényállás csupán annyit tartalmaz, hogy a VII. r. vádlott több, más személy tulajdonát képező gépjárműre vonatkozó kötelező felelősségbiztosításról, valamint tulajdonos személyadatairól kért információt.
[59] Az 1999. évi LXXXIV. törvény 24. § (3a) bekezdés d) pontja alapján díjmentesen lekérdezhető a nyilvántartó által a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításáról szóló 2009. évi LXII. törvény (a továbbiakban: Gfbt.) által meghatározott kötvény-nyilvántartásból elektronikusan beszerzett biztosítás tényére vonatkozó adat, az e) pont alapján a nyilvántartó által a kárnyilvántartásból beszerzett káreseményre vonatkozó adat.
[60] A Gfbt. 46. §-a szerint a kötvénynyilvántartás adatai tartalmazzák az ítéleti tényállásban a VII. r. vádlott által kért adatokat. A fenti törvény 47. §-a azonban tételesen meghatározza, hogy ki igényelhet a kötvénynyilvántartásból adatot. Ezek között magánszemély nem szerepel. Sem az első-, sem a másodfokú bíróság nem derítette fel a VII. r. vádlott jogállását. A tényállás erre vonatkozóan semmit nem tartalmaz, a VII. r. vádlott vallomásai során pedig úgy nyilatkozott, hogy egyik ügyfelének gépjárműve kapcsán kérte a tényállásban foglalt adatokat. Ezen túlmenően az iratok között nincs adat arra vonatkozóan, hogy a VII. r. vádlott biztosító, illetve a Gfbt. 47. §-ában foglaltak képviselőjeként, alkalmazottjaként, vagy meghatalmazottjaként kérte az adatokat.
[61] A Be. 619. § (3) bekezdése alapján a harmadfokú bíróság kizárólag az elsőfokú, illetve a másodfokú bíróság által lefolytatott bizonyítási iratok alapján küszö-bölheti ki a megalapozatlanságot. A felhívott törvényhely (2) bekezdése alapján a harmadfokú bírósági eljárásban nincs helye bizonyításnak. Mivel a rendelkezésre álló iratokban a fentiekre vonatkozó adatok nem lelhetők fel, azok kizárólag bizonyítás felvételével tisztázhatók, amelyre a harmadfokú eljárásban nincs lehetőség. A Kúria ezért a Be. 625. § (4) bekezdése alapján a VII. r. vádlott tekintetében a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezéséről határozott.
[62] A megismételt másodfokú eljárásban az ítélőtáblának a VII. r. vádlott meghallgatása és szükség esetén iratok beszerzése útján tisztáznia kell, hogy nevezett terhelt a Gfbt. 47. §-a alapján jogosult volt-e az adatok igénylésére, illetve vizsgálnia indokolt, hogy a megváltozott igazgatási jogszabályokra figyelemmel alkalmazható-e a Btk. 2. § (2) bekezdése, azaz helye lehet-e – a IX. r. vádlotthoz hasonlóan – a VII. r. vádlott felmentésének. Ezt a vizsgálatot a III. r. és a IV. r. vádlottak esetében is indokolt elvégezni.
[63] A Kúria megjegyzi, hogy a IX. r. vádlottra vonatkozóan a másodfokú bíróság ítéletének indokolása a X. r. terhelttel összehasonlítva ellentmondásokat tartalmaz. Az irányadó és a másodfokú bíróság által is pontosnak minősített tényállás a IX. r. és a X. r. terhelt esetében lényegében azonos elkövetési magatartást tartalmaz. Mindkét vádlottra vonatkozóan azonos bizonyítékok álltak rendelkezésre, a vádlottak vallomása is megegyező volt. Ennek ellenére a másodfokú bíróság ítéletében a 14. oldal 1. bekezdésében azt rögzítette, hogy az elsőfokú bíróság a X. r. terhelt tudattartamára helytállóan vont le következtetést, azaz kétséget kizáróan megállapítható volt, hogy a X. r. terhelt tisztában volt a díjfizetési kötelezettségével. A fent említettek ellenére a két említett vádlott vonatkozásában a másodfokú bíróság eltérő rendelkezést hozott és ugyanakkor a X. r. terhelt vonatkozásában semmilyen ítéleti rendelkezést – külön nevesítve – nem hozott, holott ítéletében rögzítette, hogy az ítélet ellen az ügyész – egyéb vádlottak mellett – a X. r. vádlott terhére is fellebbezést jelentett be. A fellebbezés esetleges visszavonására az ítélet nem utalt. Amennyiben a másodfokú bíróság ítéletének azon rendelkezése, hogy egyebekben a törvényszék ítéletét helybenhagyja, a X. r. terheltre is vonatkozott, a másodfokú bíróság nevezett terhelt vonatkozásában elmulasztotta határozatát jogerősítő záradékkal ellátni. A megismételt eljárásban indokolt ezt a hiányosságot is pótolni.
[64] A harmadfokú eljárásban a kirendelt védők tevékenységével kapcsolatban felmerült bűnügyi költség összegét a Kúria a Be. 613. § (1) bekezdése alapján állapította meg.
(Kúria Bhar. I. 1.374/2018.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás