BK ÍH 2019/3.
BK ÍH 2019/3.
2019.03.01.
I. A közlekedés biztonsága elleni bűncselekmény alanya speciális, azt kizárólag a bűncselekménnyel érintett közlekedési ágazat szabályainak hatálya alatt nem álló (extraneus) személy követheti el.
A közúti veszélyeztetés és a közlekedés biztonsága elleni bűncselekmény elhatárolási szempontjai.
II. A közlekedés biztonsága elleni bűncselekményt megvalósító elkövető kizárólag limitált veszélyeztetési szándékkal cselekedhet. A minősítő körülményekben írt sértő eredményekre csupán a gondatlansága terjedhet ki.
A közlekedés biztonsága elleni bűncselekmény és az emberölés bűntette kísérletének elhatárolási szempontjai.
III. A természetes, illetve törvényi egységet alkotó cselekmények egységes jogi értékelést vonnak maguk után. Ennek megfelelően mind a bűncselekmény stádiuma, mind az elkövetői alakzat a legsúlyosabban fenyegetett, illetve a hátrányosabb jogkövetkezményekkel járó részcselekményhez igazodik. [Btk. 6. §, 7. §, 8. §, 9. §, 160. §, 232., 234. §]
A törvényszék a 2018. év május hó 4. napján kihirdetett ítéletével U. R. I. rendű vádlottat 2 rendbeli közúti veszélyeztetés büntette [Btk. 234. § (1) bekezdés], 2 rendbeli társtettesként elkövetett közlekedés biztonsága elleni bűntett [Btk. 232. § (1) bekezdés], társtettesként elkövetett rongálás bűntette [Btk. 371. § (1) bekezdés, (3) bekezdés a) pont], 5 rendbeli – három esetben társtettesként, egy esetben bűnsegédként, egy esetben folytatólagosan elkövetett – rongálás vétsége [Btk. 371. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) pont], társtettesként elkövetett egyedi azonosító jellel visszaélés bűntette [Btk. 347. § (1) bekezdés a) pont], valamint folytatólagosan, társtettesként elkövetett garázdaság bűntette [Btk. 339. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) pont] miatt halmazati büntetésül 2 év szabadságvesztésre és a közúti járművezetéstől végleges eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 5 év próbaidőre felfüggesztette, elrendelte az I. rendű vádlott pártfogó felügyeletét.
A szabadságvesztést végrehajtásának elrendelése esetén börtönben rendelte végrehajtani. Rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéről, valamint az előzetes fogva tartásban, illetve házi őrizetben töltött idő beszámításáról.
F. L. II. rendű vádlottat 2 rendbeli bűnsegédként elkövetett közúti veszélyeztetés büntette [Btk. 234. § (1) bekezdés], 2 rendbeli társtettesként elkövetett közlekedés biztonsága elleni bűntett [Btk. 232. § (1) bekezdés], társtettesként elkövetett rongálás bűntette [Btk. 371. § (1) bekezdés, (3) bekezdés a) pont], 5 rendbeli – három esetben társtettesként, kettő esetben bűnsegédként, egy esetben folytatólagosan elkövetett – rongálás vétsége [Btk. 371. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) pont], társtettesként elkövetett egyedi azonosító jellel visszaélés bűntette [Btk. 347. § (1) bekezdés a) pont], valamint folytatólagosan, társtettesként elkövetett garázdaság bűntette [Btk. 339. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) pont] miatt halmazati büntetésül 1 év 6 hónap szabadságvesztésre, és a közúti járművezetéstől végleges eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 3 év 6 hónap próbaidőre felfüggesztette, elrendelte továbbá a II. rendű vádlott pártfogó felügyeletét. A szabadságvesztést a végrehajtás elrendelése esetén börtönben rendelte végrehajtani. Határozott a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi lehetőségéről, valamint az előzetes fogvatartásban, illetve házi őrizetben töltött idő beszámításáról.
L. B. V. III. rendű vádlott bűnösségét 2 rendbeli bűnsegédként elkövetett közúti veszélyeztetés bűntettében [Btk. 234. § (1) bekezdés], 2 rendbeli részben társtettesként, részben bűnsegédként elkövetett közlekedés biztonsága elleni bűntettben [Btk. 232. § (1) bekezdés], társtettesként elkövetett rongálás bűntettében [Btk. 371. § (1) bekezdés, (3) bekezdés a) pont], 5 rendbeli – 2 esetben társtettesként, kettő esetben bűnsegédként, egy esetben folytatólagosan elkövetett – rongálás vétségében [Btk. 371. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) pont], bűnsegédként elkövetett egyedi azonosító jellel visszaélés bűntettében [Btk. 347. § (1) bekezdés a) pont], valamint folytatólagosan, társtettesként elkövetett garázdaság bűntettében [Btk. 339. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) pont] állapította meg.
A III. rendű vádlottat halmazati büntetésül 1 év 6 hónap szabadságvesztésre, és a közúti járművezetéstől végleges eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 3 év 6 hónap próbaidőre felfüggesztette, elrendelte továbbá a III. rendű vádlott pártfogó felügyeletét. A szabadságvesztést a végrehajtás elrendelése esetén börtönben rendelte végrehajtani, egyben határozott a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi lehetőségéről, valamint az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról.
A törvényszék által megállapított tényállás lényege a következő.
I.
Az I. r. vádlott 2016. február 4. napján 22.00 óra körüli időben gépkocsijával kb. 50 km/h sebességgel közlekedett É. településen abból a célból, hogy szórakozásból más járművet kővel dobáljanak meg. A gépkocsiban a II. és a III. r. vádlott is helyet foglalt. A korábban összegyűjtött kövek az autóban voltak elhelyezve. Ezzel egy időben B. I. sértett által vezetett busz 50 km/h óra sebességgel közlekedett a vádlottakkal szemben ellentétes irányban. Az egymással szemben elhaladó járművek találkozásakor az I. r. vádlott magához vett egy követ, majd a mozgásban lévő gépkocsiból a vezető ülés felőli ablakon kinyúlt és célzottan a busz szélvédőjének dobta a sofőr feje irányába. A dobás a szélvédő 30 cm átmérőjű pókhálószerű repedését okozta. A II. és III. r. vádlottak látták társuk magatartását, az ellen nem tiltakoztak, azzal egyetértettek. A sértett a kormányt nem rántotta el, lassított és megállt. A vádlottak magatartásának következményeként a szélvédő cseréjével 230 880 forint anyagi kár keletkezett.
II.
2016. február 8. napján 21:45 körüli időben az I. r. vádlott T. településen gépkocsiját vezette ismeretlen sebességgel abból a célból, hogy megint más járművet kővel dobáljanak meg. A gépkocsiban a II. és III. r. vádlott is helyet foglalt. Ezúttal is a korábban összegyűjtött kövek az autóban voltak. Ezzel egy időben G. J. sértett által vezetett busz 30-40 km/h sebességgel haladt a vádlottakkal ellentétes irányban. Amikor a két jármű egymással szemben elhaladt volna, az I. r. vádlott egy a középkonzolra kihelyezett követ magához vett és a mozgó gépjárművéből a vezető ülés felőli ablakon kinyúlva a sértett feje irányába célozva megdobta az autóbusz szélvédőjét. A szélvédő betört, a dobás sérülést nem okozott. A II. és III. r. vádlottak látták társuk magatartását, az ellen nem tiltakoztak, azzal egyetértettek, G. J. sértett a busszal félrehúzódott és megállt. A vádlottak magatartásának következményeként a szélvédőt cserélni kellett, a helyreállítási költség 264 270 forint volt.
III.
2016. február 23. napján 20:00 óra körüli időben a vádlottak ismét elhatározták, hogy gépjárműveket fognak megdobálni. Az I. r. vádlott gépkocsijával az M0 autóút feletti autós felüljáróra hajtottak, ott az autóból mindhárman kiszálltak és magukhoz vettek több, korábban összegyűjtött követ. M. T. és E. L. kamionsofőr sértettek 20:30-kor közvetlen egymás mögött, mellett, egymást nem ismerve, 70-75 km/h sebességgel közlekedtek az M0 autóúton az általuk vezetett kamionnal. Amikor a sértettek a felüljáróhoz értek, az I., II. és III. r. vádlottak a kezükben lévő kövekkel megcélozták és megdobták a szemből közeledő sértettek által vezetett járművek szélvédőit. Az elhajított kövek mindkét sértett által vezetett kamion szélvédőjét eltalálták, berepesztették. Személyi sérülés nem keletkezett, a váratlan helyzet átgondolatlan sértetti manővert nem eredményezett. A sértettek a legközelebbi pihenőnél megálltak és értesítették a rendőrséget. A vádlottak magatartásának következményeként a szélvédők cseréjével a járművekben 228 419, illetve 674 386 forint kár keletkezett.
IV.
Az előző tényállási pontban leírt események után a vádlottak az I. r. vádlott által használt gépkocsival D. településre hajtottak. Itt a II. r. vádlott az autóba rakott egy bontatlan csomagolású, 25 kg tömegű cementes zsákot azért, hogy azt is egy közlekedő járműre dobják. Onnan T. település külterületére, az M7 autópálya felett átívelő felüljáróhoz mentek. A helyszínre érő I. r. és II. r. vádlottak a gépkocsiból kiszálltak és közös erővel a felüljáró korlátjára emelték a cementes zsákot, majd azt felszakították. Ennek hatására a zsákban lévő cementpor legalább 10-15%-a a korláton belülre szóródott. Eközben a III. r. vádlott a gépkocsiban maradt, a zsák mozgatásában nem vett részt, de az előre tervezett cselekményről tudomása volt, azzal egyetértett. M. L. sértett 2016. február 23. napján 22:15-kor kamionnal közlekedett az M7 autópályán kb. 87 km/h sebességgel. Az I. r. és a II. r. vádlott megpillantotta a fenti kamiont, a kiszakított zsákot célzottan a járműszerelvény elé, a szélvédő irányába lelökték. A lezuhanó zsák közvetlenül a vezető mellett csapódott a szélvédőnek, a szélvédő beszakadt, miközben a cementes zsák széthasadt, és annak egyben maradt része a vezetőfülke belsejébe, a sértett mellé esett. A cementpor beterítette a teret és másodpercekig akadályozta a sofőr látását is. M. L. sértett a becsapódáskor önuralmát nem vesztette el, hirtelen közlekedési manővert nem hajtott végre, lassított, félreállt és értesítette a rendőrséget. A vádlottak által megvalósított cselekmény folytán 147 449 forint kár keletkezett.
V.
2016. február 27. napján 20:00 óra után az esti órákban az I. r vádlott gépkocsiját vezette T. településen azzal a céllal, hogy kövekkel dobáljanak meg kapukat és gépjárműveket. A gépkocsiban tartózkodott a II. és III. r. vádlott is. Néhány ingatlan fémkapujának megdobálása után a III. r. vádlott jelezte, hogy megdob egy parkoló gépkocsit. A III. r. vádlott egy szabálytalan alakú kővel egy parkoló személygépkocsi hátsó szélvédőjét betörte. A szélvédő cseréjével 63 379 forint kár keletkezett.
VI.
2016. március 3. napján a vádlottak újabb kődobálást terveztek, amihez az autóba készítettek 21 db 5-8 cm átmérőjű követ. Ennek előkészületeként, meggátolva, hogy a gépkocsi beazonosítható legyen, megálltak D. településen, ahol az I. és II. r. vádlottak lefeszítették a járművük hátsó forgalmi rendszámát. A III. r. vádlott ezalatt a gépkocsiban várakozott, tevékenységükkel tisztában volt, azzal egyetértett. A forgalmi rendszámot a hátsó ülésre helyezték, majd a település benzinkútjához hajtottak, ahol megkíséreltek úgy üzemanyagot tankolni, hogy annak ellenérték nem fizetik meg. A kútkezelők a vádlottak magatartására felfigyeltek, feltartóztatták őket, majd értesítették a rendőrséget. Ennek során a rendőrök a gépkocsiban megtalálták a köveket és az eltávolított forgalmi rendszámot.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a tényállás IV. pontja tekintetében az I. rendű és a II. rendű vádlott terhére téves minősítés miatt, emberölés bűntette kísérletének megállapítása, és a büntetések súlyosítása végett jelentett be fellebbezést, míg a III. rendű vádlott vonatkozásában az ítéletet tudomásul vette.
Az I. rendű vádlott és védője a közúti járművezetéstől eltiltás miatt, a II. rendű vádlott és védője enyhítés és a közúti járművezetéstől eltiltás tartamának mérséklése, a III. rendű vádlott és védője a közúti járművezetéstől eltiltás tartamának enyhítése végett jelentett be fellebbezést.
A fellebbviteli főügyészség átiratában az ügyészi fellebbezést módosítva tartotta fenn. Az átiratban írtak szerint a törvényszék által megállapított tényállás – a IV. pont kivételével – megalapozott, abból az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlottak bűnösségére. A IV. pontban szereplő tényállás utolsó bekezdését az alábbiakkal kérte kiegészíteni.
Az I. rendű és a II. rendű vádlottaknak számolniuk kellett azzal, hogy a jelentős sebességgel haladó jármű vezetőfülkéjébe becsapódó nagy tömegű tárgy M. L. sértett életét, testi épségét közvetlen veszélynek teszi ki, a sértett akár meg is halhat. A cselekmények minősítését szintén a IV. pontban szereplő tényállás kivételével törvényesnek, ellenben a IV. tényállásban szereplő cselekmény közlekedés biztonsága elleni bűntettként való minősítését tévesnek tartotta. Ezzel összefüggésben azt az álláspontját fogalmazta meg, hogy a vádlottak e cselekmény esetében is célzott, a jármű szélvédőjét célzó dobást hajtottak végre. Tudatuk átfogta, hogy a nagy tömegű, még bontottan is legalább 20-22 kilogramm súlyú cementes zsák a nagy sebességgel közlekedő kamion szélvédőjére csapódva alkalmas annak betörésére, ezáltal az emberi élet kioltására. Kifejtette továbbá, hogy a vádlottak a cementes zsák megbontásával a fentiek valószínűségét nem csorbították, hanem fokozták, mivel a cement pornak a kamionfülkében való szétszóródásával lényegesen korlátozták a gépjármű vezetőjének mind a látási, mind a légzési funkcióját, ami tovább fokozta az életveszélyes sérülés vagy halál bekövetkezésének reális lehetőségét. Véleménye szerint az I. rendű és a II. rendű vádlottnak legalább eshetőlegesen számolnia kellett az említett következmények bekövetkezésének lehetőségével.
Álláspontja szerint a III. rendű vádlott ugyan a gépkocsiban maradt, azonban társaival egyetértett az általuk elkövetett cselekménnyel, az ellen nem tiltakozott, tudata átfogta, hogy a IV. tényállási pontban írt cselekménynél társai a feléjük közeledő gépjármű szélvédőjét célozzák meg az általa is ismert nagyságú és tömegű cementes zsákkal. A kifejtettek alapján a III. rendű vádlott cselekményének minősítését bűnsegédként elkövetett emberölés bűntettének kísérletére kérte megváltoztatni.
Utalt arra, hogy a III. rendű vádlottal szemben ugyan az ügyészség által indítványozott minősítés változtatása esetén a kiszabott büntetés mértéke törvénysértő, azonban a terhére bejelentett fellebbezés hiányában az csak rendkívüli perorvoslat keretében orvosolható.
A nyilvános ülésen a fellebbviteli főügyészség képviselője az átiratban foglaltakat fenntartotta. A védők fellebbezésüket fenntartották, a vádlottak sajnálkozásukat fejezték ki a történtek miatt.
A bejelentett fellebbezések közül a másodfokú bíróság az ügyészi fellebbezést mindössze a büntetés kiszabását érintő részében, a vádlottak és védőik által bejelentett fellebbezések közül a végleges hatályú közúti járművezetéstől eltiltást sérelmező részében találta alaposnak, egyebekben a fellebbezések nem alaposak.
Az ítélőtábla a Be. 590. § (1) bekezdése értelmében a fellebbezéssel sérelmezett ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt teljeskörűen bírálta felül figyelemmel arra, hogy a fellebbezést az 1998. évi XIX. törvény (régi Be.) 348. § (1) bekezdése alapján és nem a hatályos Be. 583. § (3) bekezdése alapján jelentették be.
A felülbírálat során megállapítható volt, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályokat betartotta, az eljárást perrendszerűen folytatta le.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás irányadó volt a fellebbezési eljárásában is.
A törvényszék körültekintő módon vizsgálta a vádlottaknak a bűncselekményekkel elérni kívánt, a cselekmények minősítésére is kihatással bíró célját. A magatartások motívumát szórakozásban, zavarkeltésben tartotta meghatározhatónak. Indokát adta annak, hogy miért vetette el a II. rendű vádlottnak a katasztrófaokozást célzó cselekmény végrehajtására nézve tett, bizonyítékkal alá nem támasztott nyilatkozatát.
A cselekménysorozat jellegzetessége volt a tervszerűség, ami az elkövetéshez eszközül használt kövek előre történő összegyűjtésében, gépkocsiban tárolásában, illetve a kamera nélküli helyszínek kiválasztásában volt összegezhető.
A tényállás IV. pontjában írt cselekmény esetén az elsőfokú bíróság alapos bizonyítást folytatott le a cementes zsák lezuhanási körülményeinek feltárására, a vádlottak ezzel kapcsolatos elképzeléseire; a zsák ledobása, avagy tartalmának kiszórása volt-e a cél. Végül az I. rendű és a III. rendű vádlottnak egybehangzó, a zsák célzott ledobását, a jármű szélvédőjére irányított lelökését állító előadását fogadta el szemben a II. rendű vádlottnak a zsák tartalmának kiszórására nézve tett vallomásával.
A másodfokú bíróság az együttes szakértői véleményben kifejtettek kapcsán egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával.
A szakértők megállapítása szerint az utastérbe kerülő cementes zsák relatív sebessége alacsony volt, a zsákban lévő cement súlya jelentősen csökkent, azonban az ezekkel kapcsolatos pontos adatok nem voltak kiszámolhatók. Az is tényként volt rögzíthető, hogy a betört szélvédőn keresztül a járműbe zuhanó tárgy nem idézett elő sérülést. Az orvos szakértő ugyanakkor nyilatkozott a sérülések lehetséges bekövetkezéséről, és azok gyógytartamáról, amelyeket meglehetősen széles határok között, nyolc napon belül, nyolc napon túl gyógyuló, illetve akár halált kiváltó eredményben határozott meg. Bizonytalanság volt tehát a veszélyeztető tárgy ütközési sebességében, súlyában, illetve a sértetti sérülések lehetséges módozatában.
Az elsőfokú bíróság a fenti bizonytalansági tényezőket az in dubio pro reo elve alapján a vádlottak javára értékelte, és a felelősséget – az ügyészség érvelésével szemben – a kedvezőbb tényezők figyelembevételével helytállóan állapította meg.
A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság által alkalmazott minősítésekkel, köztük a közúti veszélyeztetés, illetve a közlekedés biztonsága elleni bűncselekmény elhatárolási szempontjaival is szemben a fellebbviteli főügyészség képviselője által a nyilvános ülésen megfogalmazottakkal. A közlekedés biztonsága elleni bűncselekmény alanya speciális, kizárólag a bűncselekménnyel érintett közlekedési ágazat szabályainak hatálya alatt nem álló (extraneus)személy követheti el. Ez az egyik elhatárolási szempont az eljárásban érintett másik bűncselekménytől, a közúti veszélyeztetéstől, amelynek elkövetője a közúti közlekedésben járművel közlekedő személy lehet.
A fellebbviteli főügyészség által megjelölt BH 2006.240. számú jogeset szerint a kamionsofőr elkövető a földről vette fel azt a kb. 3 cm átmérőjű kődarabot, amivel a lassan haladó kamion szélvédőjét megdobta, amitől az behorpadt. A szélvédőüvegben kb. 100 000 Ft kár keletkezett. A másodfokú bíróság a közlekedés biztonsága elleni bűntett mellett a rongálás vétségét is megállapította, mivel az elkövető a közlekedő kamion szélvédőjét kővel bedobta, és a szélvédő összetörésével 100 000 Ft kárt okozott.
Az idézett jogesetben szereplő elkövető – azonosan a jelenleg vizsgált ügyben szereplő vádlottakkal – a kővel való szélvédő megdobását nem a közlekedésben résztvevő jármű vezetőjeként, hanem a kamionból kiszállva, gyalog közlekedve valósította meg. Az e jogesetben írtak tehát nem támasztották alá a fellebbviteli főügyészségnek azt érvelését, hogy téves lenne az elsőfokú bíróságnak a tényállás I. és II. pontjában írt magatartások közúti veszélyeztetés bűntettekénti értékelése. A I. és II. pontban írt tényállások jellegzetessége ugyanis az volt, hogy a vádlottak e cselekményeket a gépjárművel közlekedve valósították meg.
Helyesen hivatkozott az elsőfokú bíróság az 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet (KRESZ) szabályaira, köztük a 3. § (1) bekezdésének c) pontjára, amely ún. keretszabály, a közúti közlekedésben résztvevő személyek részéről a személy- és vagyonbiztonság veszélyeztetésének tilalmát fogalmazza meg. A szabályozás keret jellegére figyelemmel nincsenek meghatározva azok a konkrét elkövetési magatartások, amelyekkel veszélyeztethető a személy- és vagyonbiztonság, e magatartásokba – számos egyéb cselekvéssel együtt – beletartozik a kővel való dobálózás tilalma is, amennyiben az alkalmas a személy- és vagyonbiztonság veszélyeztetésére. Az a körülmény, hogy a vádlottak kődobálás során tanúsított magatartása a közúti veszélyeztetésen túlmenően kimerítette egyéb bűncselekmény (rongálás) törvényi tényállását is, a közlekedési bűncselekmény megítélésén nem változtat. A másodfokú bíróság ezért az ügyészi állásponttal szemben a tényállás I. és II. pontjában írt cselekmény közúti veszélyeztetésként történő minősítését helytállónak tartotta.
Ami a tényállás IV. pontjában szereplő közlekedési bűncselekmény, valamint az élet elleni bűncselekmény elhatárolásának kérdését illeti, a másodfokú bíróság szintén osztotta az elsőfokú bíróság jogi álláspontját. A kifejtett bizonytalansági tényezők a cselekmény enyhébb minősítése irányába hatottak.
A közlekedés biztonsága elleni bűncselekmény jogi tárgya komplex, elsődlegesen a közlekedés biztonságához, másodlagosan pedig a vasúti, vízi, légi és közúti közlekedésben részt vevő személyek életének, testi épségének és egészségének védelméhez fűződő társadalmi érdekben jelölhető meg.
A bűncselekmény alanya a fent kifejtettek szerint kizárólag a bűncselekménnyel érintett közlekedési ágazat szabályainak hatálya alatt nem álló (extraneus) személy lehet.
A bűncselekmény befejezetté az alapeseti eredmény megvalósulásával válik. Ez az eredmény olyan távoli veszélyhelyzetet jelent, amelyben a sérelem bekövetkezése valószínű, de nem zárható ki. Amint arra az elsőfokú bíróság is helyesen hivatkozott, a közlekedés biztonsága elleni bűncselekmény bűntetti alakzatát kizárólag limitált veszélyeztetési szándékkal lehet elkövetni, a veszélyhelyzeten túli, további sértő eredményekre a tettesnek csak a gondatlansága terjedhet ki, ugyanis amennyiben a tettesnek a minősítő körülményként írt sértő eredmények akármelyikére is legalább eshetőleges szándéka kiterjed, úgy élet, testi épség elleni bűncselekmény (testi sértés 164. §, emberölés 160. §) elkövetéséért vonható felelősségre. (Legfelsőbb Bíróság 41/2007. BK véleménye).
A bírói gyakorlat szerint a közlekedés biztonsága elleni bűntett törvényi tényállása szándékos veszélyeztetési magatartást fogalmaz meg; a bűncselekményt elkövető a törvényi tényállásban felsorolt elkövetési magatartások tanúsításakor tudatilag a közlekedés biztonsága veszélyeztetettségének a reális lehetőségét fogja át, a veszély megvalósulását előre látja, és azt kifejezetten kívánva vagy abba belenyugodva cselekszik. A törvényi tényállás a bűncselekmény eredményeként a veszélyhelyzet előidézését határozza meg. Az elkövető veszélyeztetési szándéka limitált, vagyis az nem a tényleges sérelem okozására, hanem kizárólag a veszélyhelyzet előidézésére terjed ki. Abban az esetben, ha az elkövető szándéka akár eshetőleges, akár egyenes formában a veszélyhelyzet előidézésén túlmenően a testi sérülés előidézésére is kiterjed, nem a Btk. 232. §-ában szabályozott közlekedés biztonsága elleni bűntett, hanem a bekövetkezett eredményhez igazodóan testi sértés, illetve más szándékos bűncselekmény kísérlete megállapításának van helye, mert ezekben az esetekben már nem veszélyeztető, hanem materiális sértő bűncselekmény valósul meg. (BH 2001.210.)
A tettes által megvalósított több olyan elkövetési magatartás, amely ugyanazt az alapesetet (távoli), veszélyhelyzetet eredményezi, természetes egységet képez. A több személy (más vagy mások) életének, testi épségének veszélyeztetése szintén egységként értékelendő.
A közlekedés biztonsága elleni bűncselekmények szándékos elkövetési alakzata gyakran áll heterogén alaki halmazatban a közérdekű üzem működésének megzavarásával, valamint vagyon elleni bűncselekményekkel: rongálással, lopással. A fent idézett jogelvek mentén a IV. pontban szereplő magatartás helyes minősítéséhez nélkülözhetetlen volt a vádlottak szándékának alapos feltárása, a magatartás szándékos, avagy gondatlan alakzatának elhatárolása. Az ölés egyenes szándékkal való elkövetésének lehetősége a szóban forgó ügyben nem merült fel, emiatt az eshetőleges szándékú, illetve a gondatlan (luxuria) elkövetési forma vizsgálata volt indokolt.
Egyetértett a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak a tudatos gondatlanság, illetve az eshetőleges szándék megállapíthatósága, illetve az említett két alakzat egymástól való elhatárolása körében kifejtett magyarázatával.
A következetes ítélkezési gyakorlat szerint az ún. tudatos gondatlanság – az előre látott eredmény elmaradásában való könnyelmű bizakodás – megállapítására akkor kerülhet sor, ha a szóban forgó bizalom reális alapokon, nevezetesen az elkövető saját képességein, tapasztalatain, a nem kívánt eredmény elhárítása érdekében tett intézkedésein, más személyek közbeavatkozásán, természeti törvényeken stb. nyugszik. Következetes azonban a bírói gyakorlat abban is, hogy az alaptalan bizakodás, a puszta véletlenre alapozott várakozás, az eredménybe történő belenyugvásként, következésképpen eshetőleges szándékként értékelendő.
Ugyanakkor az eredmény tekintetében fennálló gondatlanság kizárja a súlyosabb minősítést eredményező bűncselekmény kísérletének a megállapíthatóságát (BH 1993.214. számú eseti döntés). Másként fogalmazva a gondatlan cselekménynek, így a gondatlan testi sértésnek, gondatlan emberölésnek nincs kísérlete. Az elhatárolás fenti szempontjai alapján egyetértett a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak azzal a meggyőződésével, hogy a vádlottak tudata e cselekményük kapcsán kizárólag a közlekedés biztonsága veszélyeztetésének a reális lehetőségét fogta át. A veszély megvalósulását tehát előre látták, és azt kifejezetten kívánva cselekedtek. Szándékuk nem a tényleges sérelem okozására, hanem kizárólag a veszélyhelyzet előidézésére terjedt ki. Akaratlagos magatartásuk még eshetőleges formában sem terjedt ki materiális, sértő bűncselekmény, testi sérülés, sőt akár halálos eredmény előidézésére. A vádlottak akkor, amikor a 25 kg-os cementes zsákot kivágták, számoltak azzal, hogy a zsák tartalmának egy része a földre kerülve szétszóródik, a zsák ledobásával pedig további súlyvesztés következik be, mindez tekinthető a nem kívánt eredmény elhárítása érdekében tett intézkedésnek.
Ugyanakkor a beszerzett együttes szakértői vélemény ellenére több tényező bizonytalan maradt. Így nem volt pontosan megállapítható a zsák becsapódáskori sebessége, becsapódás utáni tömege, a jármű gyors mozgása miatt a becsapódás pontos helye, a zsák sértett testének ütközése esetén a lehetséges sérülés súlyossága. Utóbbi tág keretek – nyolc napon belül gyógyuló sérülés, illetve halálos eredmény – között volt mindössze behatárolható.
A tárgy gépkocsiba történő becsapódása esetén tehát a sérülések bekövetkezésének valószínűsége és súlyossága nem volt kellően alátámasztott, több együttes feltétel megvalósulására lett volna szükség, bármelyik feltétel hiányában az ügyészség által feltételezett eredmény sem következett volna be. E tényezők bizonytalansága miatt a vádlottaktól sem volt elvárható az élet elleni cselekmény megállapításához szükséges halálos eredmény előrelátása, az azzal való számolás, a végzetes eredménybe való belenyugvás.
A kifejtettek miatt a másodfokú bíróság a tényállás IV. pontjában írt cselekmény tekintetében az ügyészi állásponttal szemben az elsőfokú bíróság jogi minősítésével értett egyet. Az ügyészség által felhívott BH 2009.38. számú jogesetben írt elkövetési körülmények eltértek a jelenlegi ügyben feltárt tényektől. A hivatkozott jogeset szerint emberölés bűntettének a kísérletét – és nem a közlekedési bűncselekményt – valósít meg az a terhelt, aki tehergépkocsijával 9 kilométeren keresztül üldözi a sértettet, majd balesetet okozva nagy sebességgel belehajt a sértett által vezetett személygépkocsiba.
A jogesetben kifejtettek szerint amennyiben a terhelt a felismert testi sérülés, vagy halál bekövetkezésének a lehetőségét kívánja, illetve abba belenyugszik, kizárólag személy elleni bűncselekmény megállapításának van helye.
A jelenleg vizsgált ügyben nem volt igazolható, hogy a terheltek szándéka akár eshetőleges formában testi sérülés vagy halál bekövetkezésére kiterjedt volna, így a közlekedési bűncselekmény megállapítása helytálló volt.
Hasonlóképpen helyes volt a közlekedés biztonsága elleni bűntett és az azzal valóságos alaki halmazatban álló rongálás megállapítása figyelemmel arra, hogy két különböző jogtárgy sérelme valósult meg. A vádlottak veszélyeztető magatartásukkal, a dologban bekövetkezett károsodás előidézésével a rongálás vétségét is megvalósították.
A vádlottak a Btk. 232. § (1) bekezdésében írt elkövetési magatartások közül a qqközlekedő jármű vezetője elleni erőszakwq útján valósították meg a cselekményt, mivel a közvetlen dologra irányuló erőszak közvetve a gépkocsi vezetője ellen irányult, és arra is hatott. (BH 1984.252.)
A III. rendű vádlott esetében az elsőfokú bíróság a közlekedés biztonsága elleni bűntettet részben társtettesként, részben bűnsegédként elkövetettnek minősítette, amely nem felelt meg a bírói gyakorlatnak.
A következetes és helyes ítélkezési gyakorlat szerint a természetes egységet, illetve a törvényi egységet (mint például a folytatólagosság) alkotó cselekmények egységes jogi értékelést vonnak maguk után. Ennek megfelelően fő szabályként mind a bűncselekmény stádiuma, mind az elkövetői alakzat a legsúlyosabban fenyegetett, illetve a hátrányos jogkövetkezményekkel járó részcselekményhez igazodik. Ha az elkövető a folytatólagosság egységébe tartozó bűncselekmény egyes részcselekményeit tettesként (társtettesként), más részcselekményeit részesként (felbujtóként vagy bűnsegédként) hajtja végre, akkor magatartása egységesen a legsúlyosabb elkövetői alakzat szerint, tehát tettesként (társtettesként) elkövetettnek minősül. Az a körülmény pedig, hogy az egységesen értékelt bűncselekmény végrehajtására valójában nem minden részletében a legsúlyosabb minősítésnek megfelelően került sor, már a büntetés kiszabása körében értékelendő (BH 2012.166.).
Az elsőfokú bíróság valamennyi bűncselekményeknél nem különítette el a III. rendű vádlott tekintetében az elkövetői alakzatokat. A fent írt jogesetben kifejtetteknek megfelelően a másodfokú bíróság a III. rendű vádlott közlekedés biztonsága elleni bűntettként értékelt cselekményei közül bűnsegédként elkövetettnek értékelte a IV., míg társtettesként elkövetettnek az III. pontban szereplő cselekményét.
Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabásánál irányadó körülményeket hiánytalanul feltárta, és helyesen foglalt állást akkor is, amikor az I. rendű és a II. rendű vádlottal szemben a középmértéket el nem érő tartamú szabadságvesztés kiszabását tartotta indokoltnak.
Nem értett egyet azonban a másodfokú bíróság a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésével még hosszú próbaidő meghatározása mellett sem. A vádlottak több alkalommal sokszoros halmazatban álló, a társadalomra különösen veszélyes bűncselekményeket valósítottak meg, magatartásukat a tervszerűség, a szervezettség jellemezte. Az elkövetett bűncselekmények a közlekedést súlyos következményekkel fenyegetették, az eredmény a vádlottak magatartásán kívülálló okból nem következett be. Ezekre a tényezőkre figyelemmel a másodfokú bíróság álláspontja szerint az I. rendű és a II. rendű vádlottal szemben a büntetési célok a speciál-, de főként a generálprevenció miatt kizárólag végrehajtandó szabadságvesztéssel érhetőek el, ezért a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó rendelkezést, valamint a pártfogó felügyelet elrendelését mindkét vádlott esetében mellőzte.
Az I. rendű és a II. rendű vádlott méltatlan a közügyekben való részvételre, ezért indokolt volt azok gyakorlásától történő eltiltásuk is a Btk. 61. § (1)–(2) bekezdése, valamint 62. § (1) és (2) bekezdése alapján.
A másodfokú bíróság a bűnösségi körülményekre figyelemmel a végleges hatályú járművezetéstől eltiltást indokolatlanul súlyosnak tartotta, ezért annak tartamát az I. rendű, valamint a II. rendű vádlottal szemben 5-5 évre, a III. rendű vádlottal szemben 2 évre enyhítette. A járművezetéstől eltiltás az I. rendű vádlott vonatkozásában a Btk. 55. § (1) bekezdésének a) és b) pontján, míg a II rendű és a III. rendű vádlott tekintetében a Btk. 55. § (1) bekezdésének b) pontján alapul.
A kifejtetteknek megfelelően az ítélőtábla a törvényszék ítéletét a III. rendű vádlott elkövetői alakzatát, mindhárom vádlottal szembeni büntetés kiszabását és a járulékos kérdéseket érintően a Be. 606. § (1) bekezdése alapján megváltoztatta, míg egyéb törvényes rendelkezéseit a Be. 605. § (1) bekezdés alapján helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.203/2018/12.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás