PÜ BH 2019/300
PÜ BH 2019/300
2019.11.01.
Az érvénytelenségi (megtámadási) kifogás az alperesi védekezés perbeli eszköze, felperesi pozícióból a határidő letelte után a megtámadási igény kifogás formájában sem érvényesíthető, ez alól a végrehajtás-megszüntetési per alapjául szolgáló végrehajtási eljárási pozíciók (adós-végrehajtást kérő) sem adnak felmentést [1952. évi III. tv. (régi Pp.) 369. § a) pont, 1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 236. § (3) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes adósok és az alperes hitelező 2005. április 21-én (hitel kiváltására, valamint ingatlan felújítására és tehermentesítésére) 89 616 CHF összegű devizakölcsönre vonatkozó szerződést kötöttek. A szerződés szerint a folyósítási feltételek teljesítését követően a hitelező az adósok részére legfeljebb 13 000 000 forint kifizetést teljesít, az adósok pedig a „kölcsön devizanemében” kötelesek visszafizetni a tartozást. A tőkét és kamatot tartalmazó törlesztőrészletek havi összegét 549 CHF-ben határozták meg. A felperesek vállalták, hogy a törlesztéshez szükséges fedezetet forintszámlájukon forintban helyezik el és kifejezetten kérték az alperest a konverzió elvégzésére. Kitért a szerződés arra is: mivel a kölcsön nyilvántartása devizában történik, az árfolyamváltozásból eredő esetleges veszteségek az adóst terhelik (I.I.4. pont). A kölcsön kamatát a szerződés a LIBOR CHF értékhez kötötte, melyet évi 4,5%-os kamatfelár terhelt, a forintfizetések alapján a hitelező 2005. április 19-i CHF eladási árfolyamának megfelelően meghatározott THM mértéke pedig 5,83% volt. A szerződésben nem szabályozott kérdésekre a hitelező Általános Szerződési Feltételeiben és Kockázatvállalási Üzletszabályzatában foglaltak az irányadók, melyeket az adósok megismertek és kötelezőnek fogadtak el. A szerződésbe foglalt tartozásukról az adósok a szerződéskötés napján közjegyzői okiratba foglalt tartozáselismerő nyilatkozatot is tettek.
[2] Az alperes a szerződést 2009. július 10-én azonnali hatállyal felmondta, a kérelmére kibocsátott végrehajtási záradék alapján az adósok ellen végrehajtás indult.
A felperesek keresete, az alperes védekezése
[3] A felperesek a régi Pp. 369. § a) pontjára alapított keresete az ellenük folyó végrehajtás megszüntetésére irányult, mert álláspontjuk szerint a végrehajtás alatt álló követelés nem jött létre érvényesen. Keresetüket – egyebek mellett – a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (régi Hpt.) 213. § (1) bekezdésének b) és c) pontjait szerintük sértő, ekként semmis kikötéseire alapították, mert a szerződés nem tartalmazza az ügyleti kamat, illetve a THM mértékét és kiszámításuk sem lehetséges a szerződés adatai alapján. Előadták azt is, hogy nem történt megfelelő tájékoztatás az árfolyamkockázatról sem, melynek hiányában az árfolyamkockázat adósokra terhelése megtévesztő módon, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 210. § (1), (3) és (4) bekezdéseit sértő módon, illetve tisztességtelenül történt.
[4] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a szerződés mind a THM, mind a kamat mértékét tartalmazta, a THM a jogszabály előírásainak megfelelően százalékos mértékben szerepelt és a szerződés rejtett költségeket nem tartalmazott. Az ügyleti kamat referenciakamathoz kötött meghatározása a referenciaérték változását automatikusan követi, ez nem jelent egyoldalú módosítást, emiatt a kikötés érvénytelensége sem állapítható meg, a kamatfelár emelése pedig nem befolyásolta a felperesek szerződésszerű teljesítését, mert a fizetéssel már azt megelőzően késedelembe estek. A felperesek előtt a devizaalapú hitelezési konstrukció ismert volt, az árfolyam emelkedéshez vezető tendencia ugyanakkor előre nem látható körülmény, így az a felperesi hivatkozás, hogy az alperes az árfolyamkockázat tekintetében őket megtévesztette, alaptalan.
Az első- és a másodfokú ítélet
[5] Az elsőfokú bíróság keresetet elutasító ítélete indokolásában továbbiak mellett rámutatott, hogy a THM szerződésben feltüntetett százalékos mértéke ellenében a felpereseket terhelte annak bizonyítása, hogy a THM „valós” értéke attól eltérő, a felperesek azonban a bizonyítási kötelezettségüknek nem tettek eleget. Az ügyleti kamat vonatkozásában az elsőfokú bíróság egyetértett az alperessel abban, hogy a referenciakamat alakulása az alperestől független, részletesebb tájékoztatást adni arról szükségtelen volt. Rámutatott: a szerződés egyértelműen rögzítette, hogy az árfolyamkockázat az adósokat terheli, a kockázat korlátozottsága vagy nem valós jellege a szerződés rendelkezéseiből nem következett. Általánosságban utalt arra, hogy a tisztességtelen szerződési feltételek miatti semmisségre vonatkozó rendelkezések csak a 2006. március 1-jét követően kötött szerződésekre irányadók, a megtámadási okok érvényesítésének ideje pedig eltelt, kifogás formájában arra felperesi pozícióból hivatkozni nem lehet, ezért e hivatkozások érdemi vizsgálatára nem volt lehetőség.
[6] A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét és megszüntette a felperesek ellen folyó végrehajtásokat. Egyetértett az elsőfokú bíróság által megállapított tényállással, tévesnek találta azonban a megtámadási kifogás kizárását. A kifogás lényege, hogy az azzal élő féllel szemben a szerződésből eredő követelést érvényesítenek, ez pedig a végrehajtási eljárások formájában fennáll. A felperesek érvénytelenségi kifogását a másodfokú bíróság érdemben is alaposnak találta, mert meghallgatásuk nélkül, a szerződés „semmitmondó tájékoztatása” alapján is megállapítható volt, hogy az árfolyamkockázatról nem kaptak tájékoztatást, a szerződés I.I.4. pontja ekként tisztességtelen, a szerződés részleges érvénytelenségét, a jelen perben a végrehajtás megszüntetését eredményező kikötés. A THM és az ügyleti kamat meghatározatlansága tekintetében is megalapozottnak találta a másodfokú bíróság a fellebbezést: a THM forintban történő meghatározása álláspontja szerint értelmezhetetlen, különös tekintettel arra, hogy az alkalmazandó árfolyamot sem jelölte meg a szerződés. Mindezek miatt a szerződés a régi Hpt. 213. § (1) bekezdés b) pontját sértő módon semmis, arra is figyelemmel, hogy az alapul vett 13 000 000 forint nem fix, hanem maximális összege a kölcsönnek. Végezetül az ügyleti kamat meghatározása sem tett eleget a jogszabály előírásának: a referenciaként választott kamatmérték az ügyfelek számára megismerhetetlen, illetve az egy napon belül is három különböző érték lehet, és pontos mértékét sem tünteti fel a szerződés, ily módon a régi Hpt. 213. § (1) bekezdés c) pontjába ütközik. A kifejtettek miatt a másodfokú bíróság a felperesek által a fellebbezésben hivatkozott további érvénytelenségi okokat érdemben nem is vizsgálta.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[7] A jogerős ítélet ellen felülvizsgálattal élő alperes annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását, másodlagosan – szükség esetén – az első- vagy a másodfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását kérte. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság iratellenesen rögzítette, hogy a szerződés még tájékoztató jelleggel sem tartalmazza az ügyleti kamat mértékét, ugyanis a szerződés elválaszthatatlan mellékletét képező zálogszerződés – amely az iratok között rendelkezésre állt – azt a szerződéskötés időpontjára 5,25%-ban határozta meg, a referenciakamat pedig a Hirdetményből megismerhető, változásáról az alperes a fizetési értesítőkben is tájékoztatást adott. A referenciakamat mértéke köztudomású tény, amennyiben azonban azzal kapcsolatban semmisségi okot észlel, a bíróság köteles az ügyfelet – jelen esetben az alperest – nyilatkozattételre felhívni. Ezt a felhívást a másodfokú bíróság elmulasztotta, így az alperes alappal bízhatott abban, hogy a referenciakamat meghatározottsága és köztudomású jellege tekintetében előadottakat a másodfokú bíróság elfogadta. Az ezzel ellentétes tartalmú döntés a bizonyítás, nyilatkozattétel lehetőségének hiánya miatt lényeges, az érdemi döntésre kiható eljárási szabálysértés.
[8] Az árfolyamkockázat kapcsán az alperes hangsúlyozta, hogy arról a felpereseket megfelelően tájékoztatta, ugyanakkor a felperesek – a csatolt dokumentációból kitűnően – tisztában voltak a devizaalapú konstrukció lényegével, azzal, hogy az árfolyamváltozásnak nincs felső határa. A jogerős ítélet kifejezetten tartalmazta, hogy a felperesek a tájékoztatásra vonatkozó nyilatkozatot nem tettek, és egyéb bizonyítással sem éltek, az alperes ezzel szemben dokumentumokkal támasztotta alá, hogy a szerződést a megfelelő tájékoztatás ismeretében írták alá. E peradatokat álláspontja szerint az elsőfokú bíróság értékelte helyesen: a megfelelő tájékoztatás hiánya nem állapítható meg. Hangsúlyozta, hogy a másodfokú bíróság kizárólag a szerződés I.I.4. pontját „ítélte meg”, az egyéb körülményeket, dokumentumokat nem vette figyelembe, nem volt figyelemmel arra, hogy a felpereseknek nem a perbeli volt az első devizaalapú kölcsönszerződésük, a kölcsönt részben egy korábbi devizakölcsön kiváltására vették fel, mindez pedig az árfolyamváltozás mibenlétének ismeretét feltételezi. A felpereseknek mindezeken túl az árfolyamkockázat nélkül is állt fenn tartozásuk, végrehajtás korlátozására irányuló kérelemmel azonban nem éltek. A részleges érvénytelenség álláspontja szerint a végrehajtás megszüntetésére nem vezethet, legfeljebb a kereset elutasításának lehet helye.
[9] További érvei szerint a THM-et a szerződés kifejezetten, a régi Hpt. és a betéti kamat, az értékpapírok hozama és a THM számításáról és közzétételéről szóló 41/1997. (III. 5.) Kormányrendelet előírásának megfelelően tüntette fel, a forintfizetések alapján történő meghatározása a folyósítás és a törlesztés pénznemére tekintettel indokolt volt. Az átszámítás időpontját a másodfokú bíróság ítéletében rögzítette, így iratellenes is annak kimondása, hogy azt a szerződés nem tartalmazta.
[10] A felülvizsgálati tárgyaláson az alperes hatásköri kifogással élt: álláspontja szerint a pert nem a hatáskörrel rendelkező elsőfokú bíróság tárgyalta, mivel a régi Pp. 23. § (1) bekezdés k) pontja szerint a tisztességtelen szerződési feltételek tárgyában indított perek törvényszéki hatáskörbe tartoznak.
[11] A felperesek felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. Az alperes felülvizsgálati érveivel szemben hangsúlyozták, hogy a szerződés értelmezésénél a fogyasztó számára kedvezőbb értelmezést kell elfogadni, így az alperes az értelmezés általános szabályára [a régi Ptk. 207. § (1) bekezdésére] nem hivatkozhat. Hangsúlyozta, hogy a megtámadási igény a régi Ptk. szerinti határidő letelte után kifogásként érvényesíthető, ezenkívül az elsőséget élvező uniós normák is azt tartalmazzák, hogy a tisztességtelen feltételek nem kötik a fogyasztót. Az EUB C-106/98. számú ügyben hozott határozat alapján előadták, hogy a nemzeti jogot az uniós joggal, ezen belül az irányelvekkel összhangban kell értelmezni. Az ügyleti kamat meghatározottsága kapcsán kifejtették, hogy a kölcsönszerződés, nem pedig az alperes által hivatkozott zálogszerződés érvénytelenségét állították, a fogyasztónak egyetlen okiratból kell tájékozódnia a szerződés lényeges feltételeiről, a végrehajtás alapjául szolgáló közjegyzői okirat pedig ugyancsak nem tartalmazza a kamat mértékét. A Reuters adatai a fogyasztó számára nem hozzáférhetők, de elérhetőségük esetén sem teljesül a régi Hpt. előírása, a kamatmérték pontos feltüntetése. Az alperes honlapján semmiféle tájékoztatás nem volt elérhető, a devizaárfolyamok is csak 2012 novemberétől voltak megismerhetők. Az árfolyamkockázat kapcsán emelték ki, hogy az alperestől semmilyen tájékoztatást nem kaptak, a megfelelő tájékoztatás követelményeit illetően az EUB C-51/17. számú ügyben hozott ítéletére utaltak, hangsúlyozva, hogy a nem megfelelő tájékoztatás miatt az árfolyamkockázat kiterhelése tisztességtelen, a szerződés teljes, illetve részleges érvénytelenségét eredményező kikötés. A THM valóságtartalma a szerződésben foglalt képlettel nem ellenőrizhető, mert az ahhoz szükséges értékek hiányoznak, a Kúria Pfv.VI.20.967/2015/7. számú ítéletében a helytelen THM miatt a szerződés egésze semmisségének megállapítására került sor. A fogyasztóvédelmi elvek megvalósulását illetően az unió 2014/17. számú irányelvére hivatkoztak, az alperes hatásköri kifogása kapcsán pedig a végrehajtási perek különleges hatásköri szabályaira utaltak.
A Kúria döntése és jogi indokai
[12] Az alperes felülvizsgálati kérelme a következők szerint alapos.
[13] A Kúria elöljáróban, az alperes hatásköri kifogása kapcsán mutat rá arra, hogy a végrehajtás megszüntetése iránti perekre vonatkozó hatáskört és illetékességet az általános rendelkezéshez (régi Pp. 23. §) képest speciális szabály, a régi Pp. 367. §-a tartalmazza. Eszerint a végrehajtás-megszüntetési per minden esetben járásbíróság kizárólagos illetékessége alá tartozik, függetlenül attól, hogy a per tárgyának értéke (amely a végrehajtás megszüntetése iránti ügyekben a végrehajtási ügyérték) törvényszéki hatáskört indokolna. Ennek magyarázata az, hogy a régi Pp. 366. §-ának megfelelő végrehajtás-megszüntetési (korlátozási) per speciális pertípus: ha a felperes a végrehajtás megszüntetésére (korlátozására) perel, a pert tárgyaló bíróság eredményes perlés esetén sem mondja ki ítéletében a végrehajtás alapjául szolgáló szerződés érvénytelenségét, hanem „csupán” a végrehajtást szünteti meg, amelyre viszont a régi Pp. 367. §-ának illetékességi-hatásköri szabálya alkalmazandó. A kifejtettek miatt az alperes hatásköri kifogása nem helytálló: a keresetet a régi Pp. 367. §-ának megfelelően hatáskörrel és illetékességgel rendelkező elsőfokú bíróság bírálta el.
[14] A felülvizsgálat kérelem a másodfokú bíróság által alaposnak talált három kérdéskört érintette: az árfolyamkockázatról való tájékoztatás és ehhez kapcsolódóan a kockázatviselés fogyasztóra hárításának kérdését, továbbá a THM és az ügyleti kamat meghatározásával kapcsolatos hivatkozásokat. Az ezen túlmutató felperesi érvek figyelembevételére a felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslati jellege [régi Pp. 270. § (2) bekezdése és a régi Pp. 275. § (1) bekezdése] miatt nincs lehetőség: a Kúria a felülvizsgálati eljárásban nem foglalkozhat azokkal a kérdésekkel, amelyekre vonatkozóan a felperes nem terjesztett elő keresetet és azokkal sem, amelyekről a jogerős ítélet valamely ok miatt nem tartalmaz rendelkezést; kizárólag azt vizsgálhatja, hogy a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezése jogszabálysértő-e.
[15] Az árfolyamkockázattal kapcsolatos alperesi tájékoztatás a szerződés I.I.4. pontjában, az ún. svájci frank klauzulában szerepelt, azzal kapcsolatban a felperesek az elsőfokú eljárásban az rPtk. 210. § (1), (3) és (4) bekezdéseire alapított hivatkozásokkal éltek és a kikötés tisztességtelenségére hivatkoztak, előadva, hogy az árfolyamkockázat körében őket az alperes megtévesztette, illetve tévedésben tartotta. Tekintve, hogy mind a tévedés, mind a megtévesztés a szerződés megtámadására ad lehetőséget, a megtámadásra nyitva álló törvényi határidő a szerződéskötéstől (a tévedés, megtévesztés felismerésétől) számított egy év. A jelen esetben szerződés megkötésétől számított egy év a keresetindításig eltelt [régi Ptk. 236. § (1) bekezdés], és a felperesek – előadásuk szerint – a tévedést 2011-ben legkésőbb felismerték, így a keresetlevél 2014. június 20-i benyújtásáig az egyéves határidőt a felismerés időpontjától számítva is elmulasztották [régi Ptk. 236. § (2) bekezdés a) pont], a szerződés megtámadásának jogával a határidő letelte után már nem élhetnek. A kifogás formájában történő igényérvényesítés kapcsán az elsőfokú bíróság álláspontja volt a helyes: a kifogás a perbeli védekezés eszköze, s mint ilyen az alperes perbeli eszköztárába tartozik. A jelen esetben azonban a felperesek az igényérvényesítő felek, kifogás érvényesítésére vonatkozó jogukat az a körülmény sem alapozza meg, hogy a per tárgyát képező, az alperes követelésén alapuló végrehajtás elszenvedői, „védekező helyzetben” lévő adósai. A végrehajtás-megszüntetési per sajátos pertípus, amely valóban az adós egyfajta védekezését szolgálja, ez azonban nem jelenti a végrehajtási eljárási pozíciók automatikus „átemelését” a perbe: az adósok a jelen perben felperesek, felperesi perállásból pedig anyagi jogi kifogás nem érvényesíthető. Megjegyzi a Kúria, hogy az anyagi jogi igények érvényesítésének efféle kiterjesztése nemcsak a perbeli pozíciókhoz kötődő eljárási szabályokkal volna ellentétes, hanem az anyagi jogi határidőknek a forgalom biztonságát veszélyeztető feloldását, az arra vonatkozó szabályok megkerülését jelentené és a szerződési fegyelem fellazulásához vezetne.
[16] Az árfolyamkockázatra vonatkozó kikötés tisztességtelenségét illetően pedig – ugyancsak az elsőfokú bíróság helyes indokai szerint – azt emeli ki a Kúria, hogy ez az érvénytelenségi hivatkozás csak a 2006. március 1-jét követően megkötött szerződések tekintetében eredményez semmisséget, a korábbi – így a perbeli, 2005. április 21-én megkötött – szerződések vonatkozásában megtámadási oknak minősült, amelynek megítélése a tévedés, megtévesztésnél kifejtettekkel azonos: a felperesek hivatkozása elkésett. Az egyéves megtámadási határidőt a felperesek elmulasztották, annak nyugvását kiváltó körülményre sem hivatkoztak, ezért a tisztességtelenségre alapított megtámadási igényt a továbbiakban – felperesi pozícióból – nem érvényesíthetnek. Mindezek miatt a felperesek ezzel kapcsolatos további felülvizsgálati érvelése sem volt értékelhető.
[17] A felülvizsgálati kérelemmel érintett második kérdéskör a THM meghatározottsága volt, amelynek kapcsán ugyancsak az elsőfokú bíróság döntött helyesen, a szerződés ugyanis a THM-rendelet előírásának megfelelően, százalékos mértékben tartalmazta a THM-et, az a felperesi hivatkozás pedig, hogy az így meghatározott THM téves, a perben nem igazolódott. A Kúria ugyanakkor rámutat, hogy a régi Hpt. felperesek által is hivatkozott 213. § (1) bekezdésének b) pontja a THM „feltüntetését” írja elő, ezért ha a szerződésben megadott mérték bármilyen okból nem helyes, az egyéb jogági jogkövetkezményt maga után vonhat, de a szerződés érvényességét nem érinti közvetlenül. Ezt az álláspontot követi mind a hazai (BH 2019.83.), mind az uniós bírósági gyakorlat: a szerződésben a valósnál alacsonyabb mértékű THM feltüntetése sérti ugyan a kereskedelmi viszonyokban megkövetelt tisztességes eljárást, azonban a szerződés érvényességére a 93/13. számú fogyasztóvédelmi irányelv 6. cikk (1) bekezdése szempontjából nem gyakorol közvetlen hatást (EUB C-453/10. számú Jana Perenicová-ügy). Mindezek miatt, ha megállapítható is lenne a THM mértékének helytelensége, az sem érné el a folyamatban lévő végrehajtások tekintetében a felperesek által kívánt hatást.
[18] Végezetül annak kapcsán, hogy az ügyleti kamat meghatározott-e, arra mutat rá a Kúria: az ügyleti kamat mértékét a szerződés III/1. pontja tartalmazza, részben százalékos formában, részben körülírással, szöveges meghatározással, ez pedig mind a régi Hpt., mind az egyéb jogszabályi követelményeknek megfelel, különös tekintettel az 1/2016 PJE-ben kifejtett szempontokra (1/2016. PJE határozat 2. pont és a hozzá fűzött indokolás). Az alperes helytállóan mutatott rá arra, hogy a referenciakamat és a felár mértéke is hozzáférhető az ügyfélszolgálatokon, és az alperes értesítői alapján megismerhető volt, a szerződés a kamat meghatározottsága követelményének eleget tett, a régi Hpt. 213. § (1) bekezdés c) pontját nem sértette. Arra is helyesen mutatott rá az alperes, hogy a kölcsönszerződés részét képező zálogszerződés százalékos mértékben is feltüntette a kamatot, ezért ez a felperesi hivatkozás sem vezethetett a kereset teljesítéséhez.
[19] Az alperes felülvizsgálati kérelme az előzőekben tárgyalt, a másodfokú bíróság által megalapozottnak talált tárgyköröket érintette, a másodfokú bíróság azonban eltérő jogi álláspontja miatt nem vizsgálta a felperesek további fellebbezési hivatkozásait – nem merítette ki a fellebbezést – ezért a Kúria a jogerős ítéletet a régi Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárásra, új határozat hozatalára utasította.
[20] Az újabb másodfokú eljárásban teljeskörűen ki kell meríteni a felperesek fellebbezésében foglalt kérelmeket, így állást kell foglalni a régi Hpt. 213. § (1) bekezdés e) pontjára alapított, a törlesztőrészletekkel kapcsolatos érvénytelenség, valamint az általános szerződési feltételekhez kötődő, a fellebbezés harmadik oldalának utolsó három bekezdésében előadott fellebbezési kérelmekről.
(Kúria Pfv. I. 21.564/2018.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás