PÜ BH 2019/301
PÜ BH 2019/301
2019.11.01.
Amennyiben a szerződés közokiratba foglalt felmondása nem tekinthető az előző, magánokirati formában történt felmondásnak a közvetlen végrehajtás elrendeléséhez szükséges feltétel teljesítése miatti megismétlésének, hanem új felmondásnak minősül, és a közjegyző utóbb annak átvételét tanúsítja, a közvetlen végrehajtás törvényi feltételei nem teljesülnek, mert a szerződést már a magánokiratban megtörtént felmondás megszüntette [1952. évi III. tv. (régi Pp.) 369. §, 1994. évi LIII. tv. (Vht.) 23/C. § (2) bek., 1991. évi XLI. tv. (Kjőtv.) 136. § (1) bek. e) pont, 142. § (2) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alperes hitelező a 2008. augusztus 29-én létrejött devizaalapú kölcsönszerződés alapján 172 771,25 CHF forintban történő folyósítását vállalta a felperes adós részére. A közjegyzői okiratba foglalt szerződés 8.3. pontja értelmében bármely, a kölcsön biztosítékaként szolgáló vagyontárgyat érintő végrehajtási cselekmény a bank tudomásszerzésének időpontjában automatikusan, minden további nyilatkozat nélkül lejárttá teszi a követelést. A kölcsön biztosítékául lekötött ingatlanra – más követelés miatt – 2012. szeptember 18-án végrehajtási jogot jegyeztek be. Az alperes 2013. január 15-én azzal szólította fel a felperest hátralékának befizetésére, hogy ha a felhívásnak nem tesz eleget, a kölcsönszerződést felmondja. Mivel a felperes részéről teljesítés nem érkezett, az alperes a fizetési kötelezettség elmulasztása miatt 2013. február 13-án felmondta a kölcsönszerződést, és ugyanezen a napon előterjesztett kérelmére a közjegyző a felmondást, valamint a 154 085,84 CHF haladéktalan megfizetésére vonatkozó felszólítást közjegyzői okiratba foglalva rögzítette, hogy a biztosítéki ingatlanra végrehajtási jog bejegyzésére került sor, amely által a követelés automatikusan lejárttá vált. A felperes a közjegyzői okiratba foglalt felmondást – a közjegyző 2013. február 28-án kiállított tanúsítványa szerint – átvette, 2013. március 29-én pedig az alperes kérelmére a közjegyzői okirat záradékolásával megindult a végrehajtás a felperes ellen.
A felperes keresete, az alperes védekezése
[2] A felperes a Pp. 369. § a) pontjára alapított keresetével az ellene folyó végrehajtás megszüntetését kérte, mert álláspontja szerint a végrehajtás alatt álló követelés több ok miatt nem jött létre érvényesen. Előadta: a kötelezően előírt tartalmi elemek hiánya miatt a kölcsönszerződés létre sem jött (régi Ptk. 523. §), ha pedig mégis létrejött, akkor érvénytelen a régi Hpt. 213. § (1) bekezdés c) és e) pontjai alapján, az árfolyamkockázat áthárítása pedig tisztességtelenül történt, ami a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 209/A. § (2) bekezdése értelmében a kikötés semmisségét eredményezi. Mivel a szerződés az árfolyamkockázat viselésének felső határát sem tartalmazza, a régi Ptk. 200. § (2) bekezdése szerinti semmisség is fennáll, a bizonyítási teher hátrányos megváltoztatása pedig a 18/1999. (II. 5.) Kormányrendelet 1. § (1) bekezdés b) és j) pontjai szerinti érvénytelenséget vonja maga után. Tekintve, hogy a tisztességtelenül felszámított árfolyamrés összegének levonásával a felperesnek hátraléka sem volt, a felmondás sem szabályszerű és a végrehajtási záradék kibocsátásának feltételei sem álltak fenn, mert a teljes tartozás esedékességéhez szükséges feltételt nem tanúsította közokirat, ugyanis az alperes először magánokiratban mondta fel a szerződést, ezt követően, a már felmondott szerződést közjegyző előtt mondta fel újból, megszűnt szerződés felmondása azonban kizárt.
[3] Az alperes a kereset elutasítását kérte. A felmondással kapcsolatban rámutatott, hogy annak oka nem csupán a felhalmozott hátralék volt, hanem az, hogy a biztosítékul lekötött ingatlanra végrehajtási jogot jegyeztek be, ami a szerződés 16. pontja értelmében automatikusan lejárttá tette a követelést. Álláspontja szerint a közokirat záradékolásával kapcsolatos hivatkozások a végrehajtás megszüntetése körében nem vizsgálhatók.
Az első- és a másodfokú ítélet
[4] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasító ítélete indokolásában kifejtette, hogy a végrehajtás-megszüntetési perben a felmondás érvényessége, és a végrehajtás feltételei nem vizsgálhatók: a pertípus feltételezi, hogy a végrehajtási záradék kibocsátása tör-vényesen történt. A záradék kibocsátásakor a Vht. 23/C. §-a értelmében a közjegyző csak alaki feltételeket vizsgál, közöttük az esedékességhez szükséges feltételeket, amelyeket jelen esetben a végrehajtási joggal történő megterhelés vonatkozásában az ingatlan-nyilvántartás, illetve a felmondás tényét rögzítő közokirat tanúsított, így a végrehajtás elrendelésére a jogszabályoknak megfelelően került sor. A szerződés „létre nem jötte” és érvénytelensége kapcsán előadottakat ugyancsak alaptalannak találta.
[5] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, megszüntette és a felperes ellen folyó végrehajtást és az alperest 1 000 000 forint első- és másodfokú perköltség fizetésére kötelezte. Hangsúlyozta, hogy a felperes joghatályos fellebbezést kizárólag arra vonatkozóan terjesztett elő, hogy az elsőfokú bíróság nem állapította meg a felmondás érvénytelenségét, illetve hatálytalanságát a Vht. 23/C. § (2) bekezdésében foglaltak teljesülésének hiánya miatt. Ezt a felperesi hivatkozást ugyan az elsőfokú bíróság nem vizsgálta, a másodfokú bíróság azonban az érdemi állásfoglaláshoz szükséges vizsgálatot a bizonyítási eljárás kiegészítése körében elvégezte és megállapította, hogy az alperes valóban felmondta a szerződést már a közokiratba foglalt felmondás előtt. A magánokirati felmondás kézbesítésének napját – mivel azt az alperes felhívásra sem jelölte meg – a másodfokú bíróság 2013. február 26. napjában határozta meg. Ebből következően a felmondás február 26-án hatályosult, így az ezt követően közjegyzői okiratba foglalt felmondás már nem válthatott ki joghatást, a Vht. 23/C. § (2) bekezdésében foglaltak hiányában a végrehajtási záradék kibocsátásának sem volt helye, ez pedig a végrehajtás megszüntetésére vezet. Hangsúlyozta: a közokiratba foglalt felmondás nem csupán megismételte a magánokirati felmondás indokát – a fizetési kötelezettség elmulasztását –, hanem további indokként a biztosítéki ingatlan megterhelésére is utalt, joghatás kiváltására azonban a már megszűnt szerződés vonatkozásában nem volt alkalmas.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[6] A jogerős ítélet ellen felülvizsgálattal élő alperes elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. A másodfokú bíróság álláspontjával szemben arra hivatkozott, hogy végrehajtás-megszüntetési perben a felmondás érvénytelensége, illetve hatálytalansága, valamint a záradékolás feltételei nem vizsgálhatók, a másodfokú bíróság pedig – megsértve a Pp. 369. §-át – valójában a közokiratba foglalt felmondás érvényességéről foglalt állást.
[7] Álláspontja szerint a másodfokú bíróság azt is a bizonyításkiegészítés szabályainak megsértésével állapította meg, hogy a magánokirati felmondás megszüntette a szerződést, ugyanis a felperesnek kellett volna bizonyítania, hogy a felmondást már február 26. előtt átvette, illetve hogy a közokiratba foglalt felmondást vele később közölték. A másodfokú bíróság azonban tévesen őt kötelezte bizonyításra, megsértve ezzel a Pp. 141. § (2) bekezdésében foglaltakat. Ilyen körülmények között a bizonyítatlanságot a felperes terhére kellett volna értékelni, nem pedig „vélelmezni” a kézbesítés időpontját rá hátrányosan. Eljárásával a másodfokú bíróság a bizonyítás eredményének mérlegelésére vonatkozó szabályokat is megsértette. Rámutatott: annak kimondása, hogy a felmondás „legkésőbb” mikor hatályosult, nem is ténymegállapítás. Hivatkozott arra is, hogy tényszerűen valótlan a magánokirati felmondás korábbi közlése: a tértivevény szerint azt 2013. március 8-án, a közokiratba foglalt felmondás közlése után vette át a felperes, azaz a közokirati felmondás hatályosult, így a Vht. 23/C. § (2) bekezdésének feltételei teljesültek. Az ellentétes jogerős ítéleti állásfoglalás a Vht. e szabályát is megsértette.
[8] További érvei szerint téves álláspont az is, hogy a záradékolás feltételeinek hiánya a Pp. 369. § a) pontja alapján indult perben a végrehajtás megszüntetésére ad okot, ebben a pertípusban ugyanis kizárólag a követelés létrejötte vizsgálható, a felmondás és az ahhoz kapcsolódó záradékolás kérdése nem vonható ebbe a körbe és arról döntés sem hozható. Hangsúlyozta, hogy a végrehajtási záradék kiállításával kapcsolatos körülmények a záradék törlésével kapcsolatos eljárások tárgyai lehetnek, a felmondás érvényessége pedig külön érvénytelenségi, illetve hatálytalansági perben vitatható. A felülvizsgálati érvként is fenntartotta a 2016. szeptember 9-i periratában kifejtetteket és azok figyelembevételét kérte.
[9] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A Kúria döntése és jogi indokai
[10] Az alperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.
[11] A másodfokú bíróság a szerződés felmondásához kapcsolódóan, a Vht. 23/C. § (2) bekezdésében foglaltak teljesülésének hiánya miatt találta alaposnak a keresetet, rámutatva arra, hogy a magánokiratban hatályosult felmondást követő, közokiratba foglalt, újabb felmondás már nem hatályosulhatott, ekként a közvetlen végrehajtás Vht. 23/C. § (2) bekezdése által megkívánt feltétele sem teljesült. Az alperes felülvizsgálati érvelése kapcsán emeli ki a Kúria, hogy a Pp. 369. § (1) bekezdése értelmében a végrehajtás-megszüntetési perben valóban a végrehajtani kívánt követelés létrejötte, illetve annak érvényessége vizsgálható, míg a Vht. 23/C. §-ában foglalt feltételek teljesülésével kapcsolatos kifogások általában a végrehajtási nemperes eljárás tárgyai lehetnek. Az adott esetben azonban a Vht. 23/C. § (2) bekezdésében előírt azon feltétel teljesülését vitatta a felperes, amely a követelést közvetlen végrehajtásra teszi alkalmassá. Ez ugyan nem tartozik szorosan a követelés érvényes létrejöttéhez, a közvetlen végrehajtáshoz szükséges formában történő létrejöttéhez azonban igen. A felperes által kifogásolt alperesi eljárás mindamellett meghaladja a végrehajtás elrendelésével kapcsolatos nemperes eljárás kereteit is, az adós által előterjesztett kifogás alapján ugyanis a közjegyző csupán a végrehajtási záradék kibocsátásának alaki feltételeit, a Vht. 23/C. § (2) bekezdése szempontjából a követelés végrehajtásához szükséges feltétel bekövetkezését és annak közokirati tanúsítását vizsgálhatja. A perbeli esetben azonban az alperes felmondással kapcsolatos eljárásának vizsgálata csak peres eljárásban történhetett. Végezetül: a per tárgyává tett jogi probléma a felmondás érvénytelensége iránti per kereteit is meghaladja, ugyanis nem a felmondás érvényessége, hanem a követelés általa bekövetkező közvetlen végrehajtásra történő alkalmassága volt a vitás.
[12] A kifejtettek miatt a felperes alappal vitatta végrehajtás-megszüntetési per keretében az alperes felmondással kapcsolatos eljárását, a másodfokú bíróság pedig azt a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően megítélve döntött a végrehajtás megszüntetéséről. Helyesen tulajdonított jelentőséget a másodfokú bíróság annak, hogy a közjegyzői okiratba foglalt felmondás nem egyszerű megismétlése volt az alperes magánokirati felmondásának, ahhoz képest új hivatkozást is tartalmazott: az ingatlan – szerződés által tilalmazott – megterhelését. A közjegyző tehát nem egyszerűen az 1991. évi XLI. számú közjegyzői törvény 136. § (1) bekezdésének e) pontja, valamint a 142. § (2) bekezdése szerinti eljárást követte, hanem a szerződés megszűnését eredményező további okot közölt az általa készített okiratban. A biztosítéki ingatlan megterhelése ugyan a szerződés értelmében nem felmondási ok, hanem a szerződés automatikus megszűnésére vezet, hatályosulását – az alperes tudomásszerzését – és jogkövetkezményeit illetően azonban a felmondással azonos eljárást jelent.
[13] Nem sértette meg az eljárási szabályokat a másodfokú bíróság, amikor a magánokirati felmondás kézbesítési igazolásának benyújtására az alperest hívta fel, hiszen azzal nem a felperes rendelkezett. Az alperes nem tett eleget a felhívásnak, ezért a másodfokú bíróság az előzetes figyelmeztetésnek megfelelően vonta le az alperes mulasztásának jogkövetkezményét: azt, hogy a magánokirati felmondás a közjegyzői okiratba foglalt felmondást megelőzően már megszüntette a szerződést, az ismételt közjegyzői felmondás már nem váltott ki joghatást a Vht. 23/C. § (2) bekezdése szempontjából sem. Hangsúlyozza a Kúria: a másodfokú bíróság az alperes mulasztására nem vélelmet alapított, csupán levonta az alperes mulasztásának jogi következményét, eljárása megfelelt a Pp. 206. § (1)–(2) bekezdéseiben foglaltaknak.
[14] Az ismertetett indokok alapján a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. I. 21.259/2018.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás